Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)

1928-01-27 / 22. (1649.) szám

-T

A szlovák néppárt

október 31-ére követeli a politikai autonómiát

A képviselőház tudomAsul vette a korntátív nyilatkozatát a szent’ Softhardi esetről — Buöay: ,»A Deklarációt meahamisitották, a Jegyzőkönyv pedig elsikkadt'4 — A Slovák Moliánpak minősíti a f sikál dezavuáiő néppárti kiubnyilatkozatot

Prága, január 26. A képviselőbáz tegnap este befejezte a vitát a szentgotthárdi incidensről mondott kormánynyi 1 atk ozait fölött. A szavazás igen viharos jelenetek közt zajlott le. Voltak pillanatok, amikor a nemzeti szocialisták és a kommunisták között majdnem tettlegességgé fajult el a vita.

Névszerinti szavazással 165:44 arányban fogadták el a kormánynyilatkozatot.

A cseh nemzeti szocialisták és a csehszlovák szociáldemokraták a kormánytöbbséggel szavaztak, 1

A szavazást megelőző vitában a szlovák néppárt álláspontját Buday József képviselő fejtette ki. > . *

— A szlovák néppárt, mint eddig mindig, most is a csehszlovák köztársaság egységének alapján áll — kezdte beszédét Budav. — Szóval és tettel visszautasította mindazokat a kísérleteket, amelyek bármely részről az állam létezése és ■ integritása ellen törtek. A szlovák nemzet szabad elhatározásából választotta meg helyét a csehszlovák köztársaságban abban a meggyőződésben, hogy egyedül igy biztosíthatja nemzeti szabadságát és nemzeti egyéniségéinek fejlődését. Ezen okokból >és azért ás, mert pártunk békeszerető, pacifista irányt képvisel, elítélünk minden egyes támadást, mely akár diplomáciai utón, akár titkos fegyverkezéssel a béke- szerződések ellen irányul. A szentgotthárdi eset csupán fölfedte a leplet arról, amit egyébként mindenki régen tudott, aki a magyar viszonyokat kissé is ismeri, hogy Magyarország a trianoni szerződés határozott rendelkezése ellenére titokban fegyverkezik ég hogy ez a fegyverkezés a mi országunk, nevezetesen Szlovcn- szkó integritása ellen irányul,

Ezért ezt az esetet a leghatározottabban elit éljük. Határozottan tiltakozunk államunk olyan aposztrofálása ellen, ahogy a magyarok teszik, hogy az államot szándékosan és következetesen cseh köztársaságnak nevezik. Köztársaságunk igenis csehszlovák és az is marad, mivel a csehek és szlovákok elválaszthatatlanul sző1 vetkeztek benne mint

egyenlő fél egyenlő féllel.

Ez nem jelenti azonban azt, hogy államunk nemzeti kisebbségednek igazságos követeléseit elutasitanók. Nemcsak szlovák nemzeti, hanem keresztény párt is vagyunk s mint ilyen

kisebbségeiiikuek minden jogot megadunk, mely a keresztény etika és igazságosság értelmében megilleti őket. (...) Ezzel szemben csupán áltamhüséget kívánunk tőlük.

Az államegység végleges

Ezen határozottan kifejezett s eddig is szigorúan betartott elveink kizárják a lehetőségét annak, hogy akár klubunk, akár pedig annak bármelyik tágja olyasmit hangoztathatna, hogy állami kapcsolatunk csupán kísérleti alakulat, vagy pedig megváltoztatható. Soha. Klubunk egyik tagjának tudományos cikke a mártani deklaráció tizedik évfordulójáról ismételten és hangsúlyozottan mondja: Az államkapocs (státny svazok)

végleges s ez a kapocs, melyet a szlovák nemzet szuverén akarata létesített véglegesen a cseh országokkal, szétválószthatatban. A cikket három szempontból kell megítélni: történelmi, állam bölcseleti és politikai szempontból.

A mártoni jegyzőkönyv „fátuma*4

A történelmi eseményeket okmányokkal szokták leszögezni és megörökíteni. Ilyen okmány az 1918 október 30-án kelt mártani deklaráció és az október 31-én kelt mártoni jegyzőkönyv. Azonban mind a két okmánynak megvan, a maga fátuma,

A deklarációt roeghaniisitoüák. a jcfflrÁ zökönyv pedig elsikkadt. Erről a helyről felhívjuk azokat, akiknek kötelessége lett volna megőrizni a jegyzőkönyvet, hogy azt, mint a nemzet tulajdonát, adják vissza a nemzetnek.

Amíg ez nem történik meg, addig a nemzetnek jogában áll ezt az elvesztett történelmi okmányt a résztvevők vallomásából rekonstruálni! A mártoni gyülekezet minden ' résztvevője tudja, bog}- az ottani tanácskozások a Magyarországtól való elszakadás és a cseh nemzettel együtt alkotandó államhoz való csatlakozás jegyében folytak le, azonban azzal a kívánsággal, hogy a két nemzet viszonya tiz év alatt szabály ózta s sók és pedig autono misztikus alapon.

Különben, hogy létezik-e a jegyzőkönyv vagy sem, tulajdonképp másodrendű kérdés. Ha a szlovák nemzet nem is kötötte volna ki az autonómiát, mégis igazság, hogy egy szuverén szlovák nemzet alapított egységes államot a szuverén cseh nemzettel, ám nem azzal a szándékkal és céllal, hogy ezen testvér- nemzetbe beolvadjon és feladja nemzeti egyéniségét, hanem üvegből, hogy a közös •köztársaság keretein belül egyéni életét élhesse és fölvirágozhassék.

Masaryk elnök ígérete

Mikor 19.19 januárjának végén Hlinka Knietkó püspökkel fölkereste Masaryk elnököt, az elnök a következőket mondta:

Ti. szlovákok, akarjátok az autonómiát: meg fogjátok kapni. '

Ugyanezt ismételte az elnök az 1921-es szlo- venszkói látogatása alkalmával. Mivel a szlovák nemzet ősidők óta néprajzilag, nyelvileg és kulturális tekintetben külön nemzet, amely a maga szuverén akaratából alapított a cseh nemzettel közös államot, nemcsak a szlovákoknak. hanem minden objektíve gondolkozó, pártatlan idegennek, sőt minden igazságos esetinek is el kell. ismernie, hogy a szlovák nemzet önrendelkezési joga épp oly szilárd, mint maga a természet.

Ügy7 vesszük észre, a centralisták ebben inár megelőztek bennünket; a szlovákok részére oly nagyjelentőségű tizedik év küszöbén maguk hozzáláttak a helyzet fokozatos megoldásához és mártoni követelésünkre „részletfizetéstadtak, mint ahogy Stodola Emil dr., a szlovák nemzeti tanács elnoké, fejezte ki magát vallomásában.

Ez az adminisztratív önkormányzat 1928 október 31-ig törvényhozási utón politikai önkormányzattá kell hogy alakuljon át legalább i§ elvben.

— November 3. — Dér. Lassan füttetni kell. Az idén korábban jön a tél. Észrevettem valamit, de nem akarok még írni felőle.

— November 4. — Lehet, hogy csalódom, de mindenesetre felirom. Nyáron Virágfüre- den, néhány napig az volt az érzésem, mintha várnék valamire, mintha valami hirt várnék. Ez a várakozás napokon át nem hagyott el. Igaz, hogy akkor beteg voltam. Itt a naplóban is nyomát találom. Most azt hiszem, hogy néhány napja megint ez történik velem. Talán .nem olyan erős, mint az a másik érzés, ami nyáron volt. Szórakozottabb. Nem akarom tudomásul venni. De: minden ajtónyitásnál felnézek. Észrevettem, hogy az utcán is úgy járok, mint aki körülnéz, s várja, hogy szembejön valaki, valami hirt hoz.

— November 5. — Nagyon kell vigyázni ni ilyen megfigyelésekkel. Észrevettem, hogy egy elsietett megállapítás belekergeti az embert egy bizonyos lelkiállapotba, aimi talán nem is indult ilyen határozottnak. Az ember kimondja: „Várok valamit*', s attól a pillanattól csakugyan vár valamit. Ez veszedelmes.

Ettől egészen függetlenül, ez a „várók valamit", ha talán enyhébben is, mint a nyáron, itt van körülöttem. A szobában. Velem jön az utcán. Elkísér a tanterembe, a tanáriba, a kaszinóba.

Ma valamivel később mentem fel a kaszinóba. Mire felértem már kivételesen -okán voltak, mert bejött a birtokáról a gróf. Kerbli volt. A két. hosszú szoba tele volt vendégekkel. Igen nag^ volt a 'füst, s felbujtották a lámpákat, mert korán sötétedett. A nagy pipa- és szivar füstben egészen elmosódtak a figurák. Egy sarokban ültem és néztem őket. Mintha úsztak volna a füstben a testek. Egy pillanatra az volt az érzésem, hogy egy akváriumban' vagyok, ahol valami szürke tengerfenéken egy ragadós elemben szürke, lomha testek, szürke halak úsznak hangtalanul. Ugyanabban az elemben, hangtalanul. S magam is köztük, reménytelenül a sarokban, mint egy lomha, öreg, szürke tengeri pók.

Hangtalanul, hangfal anul.

— November 7. — Dér és első hideg. A föld egy kissé megfagyott reggelre. Ma fölvettem a télikabátomat. Azt -hiszem, ez még csak olyan ijesztgetés, s az első hó és a komoly ífagyok előtt kapunk még sáros napokat, esőket.

A fizika-laboratórium legszélső ablakából látni a Tátrát. A legmagasabb csúcsait, persze csak azokat: a ‘Lomnioi csúcsot, a Ferenc József-osuosöt. Ezek nyáron is fehérek. Ma, különösen tiszta időben, a reggeli órában Mészáros felhívott a laboratóriumba, mert •egészen világosan lehetett látni a csúcsokat. Olyan élesen és olyan köze'!, minéira a város •előtt állanának, és nem 250 kilométer távolban. Ebben van valami csodálatos, hogy szabad szemmel, ilyen messzire ellát .az ember.

Ma először intettem. Az egész város melegebb -és barátságosabb tesz az ilyen első hideg napon. A tanáriban felrakta a pedellus a gyapotszigeteléseket az ablakszárnyak réspi közé. Megfigyeltenij hogy erősen boros

.............. 1 'jáy..............-■*»-.............

vo

lt megint. Az éímul-t huszonöt évben megfigyeltem, hogy télen sokkal többet iszik mint nyáron. Téli ivó. Az első hideg napokon rögtön leissza magát, s a tél tartalma alatt nem is józanodik ki többé teljesen.

Ma először gondoltam arra, hogy talán azért iszik, mert valami bánata van.

A konferencia-asztal mellett ültem és sokáig néztem, amíg bizonytalan kezekkel az ablakokon babrált. Ebben az évben sokkal rezesebb az arca, mint tavaly volt; vagy csak én nem figyeltem reá tavaly? Egészen püffedt az arca, vörös, s a pórusok széttágultak, szinte hkacsos, mint egy spongyu. Néhány éwel öregebb, mint én. Öreg ember. A vicével minden reggel ketten cipelik föl az emeletre a nehéz fáskosarakat. S az osztályokat takarítani, fűteni, a oengetést ellenőrizni... mindez sok munkát adhat egy ilyen öreg embernek. Reszket a keze. Elhasznált ember. Három gyereke van. igaz, az egyik már keres. De a fizetése majdnem semmi, éppen csak, hogy lakást kap s amit a tízóraival keres. Mi, tanárok adunk neki néha borravalót. Nála biztos lehet az ember, hogy a borravaló borra megy. Miért iszik? Ahogy néztem reszkető kezeit, a bizonytalan pepecselését, önkónytelenül megkérdeztem:

„Miért iszik maga, Kudlicsek?"

Akérdést rögtön megbántam, de már késő volt. Ijedten hagyta abba a munkát, ijedten nézett rám, a szemében annyi zavar, alázat, sunyi megdöbbenés volt, hogy mélyen megsajnáltam.

„Nem iszom, nagyságos ur."

„Úgy értem, hogy mióta iszik,“ — akartam békiteni.

„Nem iszom, nagyságos ur. Bort soha."

„Pálinkát?"

„Csak reggel, nagyságos ur. Ha fölkelek. Az ember kívánja munka előtt, nagyságos uram. Sokkal olcsóbb."

Egyre nagyobb zavarban magyarázta.

Mi egyelőre megelégszünk a további részlet- fizetésekkel, a politikai autonómia fokozatos életbeiéptetésév'öl. De a szlovákságnak ez a nemzeti joga föltétlenül törvényben kell hogy elismertessék és biztosittassék. A/mcny- nyibén ezt az elvi garanciát megtagadnák tőlünk, a szlovák nemzet ezt az eljárást nyílt provokációnak s a szlovák nemzet élethez való jogának megtagadásaként kell hogy tekintse. Kijelentjük, hogy éppen úgy, mint a múltban, úgy az állam védelmiében a jövőben is ernyedetlen munkánkra és önfeláldozásunkra számíthatnak.

De nemzeti programunkról és a politikai autonómiára való igényünkről soha le nem mondunk.

Számos választónk az említett cikkben nem látott egyebet, mint nemzeti igényeinknek további indokolását és erkölcsi megalapozását. Felajánljuk segédkezünket viszonyaink rendezésére az említett határidőig. Azért hangsúlyozzuk előre a dátumot, hogy annak eltelte után ne intézhessenek el bennünket azzal, hogy későn jövünk, mert már a szlovák nemzeti tanács követelésének tízéves határideje lejárt. A cikk alapgondolata tehát ez a kívánság volt:

Rendezni államjogi viszonyunkat az alkotmány revíziója révén a turócszent- mártoni határozat szellemében.

Ennek a kívánságnak logikai előzménye az, hogy a szlovákok egyszer s mindenkorra leszámoltak a magyarokkal és a velük való egykori kapcsolat már csak a történetembe tartozó túlhaladott álláspont lehet. Csak a meg nem értés magyarázhatja bele a cikkbe azt az anachronisztikus tendenciát, mintha a . cikk azoknak a buzdítását akarta volna szolgálni. akik még mindig tagadják a csehek és szlovákok oszthatatlan államának etikai és legális érvényét, történeti jogosultságát 'és létrejöttének szükségszerűségét.

A .Lidové Listy koholta a Hlmka-párt Tuka-el- lenes nyilatkozatát?

Tegnapi számunkban a koalíció valamennyi napilapjának jelentése alapján közöttük, hogy a szlovák néppárt parlamenti klubja hűségnyilatkozatot adott át a kormánynak, amelyben a párt elvileg dezavuál- ja 'Tüka újévi cikkének és a párt rózsahegyi határozatának tartalmát. A Slovák mai száma a következőket írja az állítólagos nyilatkozatról: A Slovák szerkesztősége felhatalmazást kapott annak közlésére, hogy a nyilatkozat hamisítvány,

melyet Srámek miniszterelnökhelyettes orgánuma koholt. A néppárt klubja semmiféle ilyen határozatot nem hozott s annál kevésbé nyújthatta át azt a kormánynak, ahogy azt a Lidové Listy Írja.

wmmmmmmmmmimrag—a— ■■ mmbi

hogy a pálinka olcsóbb, mint a bor. Ezt megértettem. Próbáltam megérteni azt is, hogy reggel issza az első pálinkát. Ezzel befűt egész napra. Bizonyára egész nap könnyen, kellemesen mámoros marad. S hogy igy jobban bírja a munkát, az egész napot- azt is megtudtam érteni.

„Hány éves?"

„Ötvennyolc."

Huszonöt éve élek Kudlicsek közelében, de csak ma tudtam meg róla valami közelebbit. Hogy- ötvennyolc éves. Csakugyan mikor idehelyezték, milyen pirosképü, kifent bajsza, tekintélyes fiatalember volt Kudlicsek. Emlékszem reá, ahogy az intézet kapujában állott a nagy kolomppal a kezében, tekintélyesen, jókedvűen, respektust és barátságos tiszteletet terjesztve maga körül. Akkor élt még a felesége is, egy nyájas kövér asszony, akit soha nem láttam máskép, mint a pedellusi lakás ajtajában, egy asztal mögött, óriási halom sonkás és vajas zsemle mögött. Akkor valószínűleg még bort ivott Kudlicsek. Fiatal volt, jómódú és egészséges. Itt esett össze a szemem előtt, ilyen másféle emberré s én nem vettem ezt az összeesést soha észre. Ma senki már, egy részeges aggastyán. Hajlott a háta. Én még emlékszem reá, mikor egyenes háttal, kipeckelten, fekete bajusszal állott a kapuban . . .

... de én? Hát én? Én most milyen vagyok? És milyen voltam akkor? A konferencia- asztal mögött, ahol ültem, hátam mögött sorban a falon lógtak az esztendővégi csoport- felvételek. Harminc, talán több is. A legtöbbjén rajta vagyok. Az első képet, kellene megkeresni, ott a sarokban, azon én is ilyen peckesen állok, mint valaha Kudlicsek. Kis fekete bajuszom vau nekem is; ezt a bajuszt a legnagyobb gonddal növesztettem, mert túlságosan fiatalnak éreztem magam. Az utolsó tavalyról készült. A közepén állok én, az igazgató mellett, mint rangidős.

1928 január 27, péntek.

IHWBpa——i a——|-JSML vtm M elsőszereim

Hm m, |,| | m ,,,, | n, ■ „ -|tr. -T- -‘MV-iWWff■l-VtMiSMUtgyg

Rg&áNV- irh*: Á\ARA» SÁNDOR (26)