Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)

1928-01-05 / 3. (1630.) szám

‘ fc***!ta *'* xmAXí*-** • .. —w Ot vason olasz gépfegyvert akartak Nasyarorszáson és Szlovenszkőn kérésztől Harséba csempészni Magyar féliitóaíalos jelentés a szeBtÉMfhann vimlneldeiisrffl — A* átszállításhoz a magyar hatóságok nem adtak előzetesen engedélyt Budapest, január 3. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Január elsején délután 2 óra .12 perckor a szentgotthárdi határállomásra befutott teherszállítmányban öt vagon a fu­varlevélen lévő jelzés szerint gépalkatrésze­ket szállított. A szállítmányt Olaszországból Magyarországon és Szlovenszkőn át Varsóba küldték. A vámvizsgálatnál kitűnt, hogy a vagonokban gépalkatrészek helyett gépfegy­verek vannak. A magyar vámhatóságokkal közös szolgálatot teljesítő osztrák pénzügy- őrség erre azt követelte, hogy a szállítmányt, amely az osztrákok által megkívánt kisérő- levéliel nem volt felszerelve, szállítsák •visz- #za osztrák területre. A Máv, hivatalnokai ezt a kérelmet azon indokolással, hogy a | szállítmány már magyar földön van, udvá- j riasan megtagadták, azzal, hogy minden to­vábbi intézkedés előtt meg kell várniuk fel­sőbb hatóságaik utasítását. Az osztrák vám­őrség erre minden indokolás nélkül elhagy­ta Szentgotthardot, azonban még a, nap fo­lyamán a következő vonattal visszatért. Az öt vagon olasz gépfegyver, amelyet egy veronai eég adott fel, Sátoraljaújhelybe, illetve annak csehszlovák állomására, Slo- venské Kővé Mestóba volt, címezve. A vám­vizsgálatnál megállapítást nyert, hogy az öt vagon mintegy 591 láda gépfegy vert tartal­maz. Az azonnal megejtett vizsgálatnál ki­tűnt, hogy az árut hamis jelzésű fuvarlevél­lel szállították és átszállítására a magyar hatóságoktól nem volt előzetes beleegyezés. Minden ellenkező híresztelés ellenére zeni a magyar hatóságoknak, sem pedig a magyar vasútoknak tudomásuk nem volt ar­ról, hogy a vagonokban gépfegyverek ér­keznek. Azok a hírek, hogy Magyarország és Ausztria között megszüntették volna a te- herforg^tlmat, minden alapot nélkül őznek. A cseh sajtó támadja Magyarországot Prága, január 3. A prágai cseh sajtó nem várva be a magyar híradást, az egyoldalú bécsi jelentések alapján tendenciózusan állítja be az incidenst és Magyarország terhéro rój ja a lengyel fegyverszállítás ódiumát. A. lapok ter­mészetesen kórusban támadják Magyarország got. A félhivatalos Prager Presse a rendes bé­csi jelentéseken kívül azt erősitgeti, hogy né­hány hét alatt Olaszországból Magyarországra nagv- me^nnyiségü fegyvert szállítottak. A fegyverszállítás Veronából indul ki s Tar- vis, Klagenfurt, Gráz és Szt. Gothard állomá­sokon át haladt Magyarországra. Főleg gép­fegyvereket és kiskaliberű ágyúival, szállíta­nak, amelyeket hamis bevallással, hamis cím­re küldenek. Rendelő gyanánt egy nem létező szlo- venszkói szállító (?) szerepel a magyar határ mentéről, a fegyverszállitmányt azonban a Magyarországon való átszál­lítás közben kiraktározzák. •A Presse szerint ez már a tizedik fegyverszál­lítmány, mely az utóbbi hetekben történt. A Prager.Presse azonkívül közli a bécsi és ber­lini sajtóhíreket, valamint a Magyar Távirati Iroda hivatalos jelentését is. A csehszlovák távirati iroda jelentése sze­rint egy vasúti kocsit, amely Veronában volt feladva és amelyet, Ausztrián keresztül Ma­gyarországra szállítottak, az osztrák-magyar határon lefoglaltak. A tranzitószálíitmanyt csak látszólag szállították Magyarországon át, valóságban Magyarországon raktározták ki a kocsit, vagy esetleg más árut raktak abba. Ilyen eset már többször megismétlődött. A nemzeti demokrata Károd a jelentéshez az alábbi kommentárt fűzi: „Magyarország titkos fegyverkezése nem mar adhat diplomáciai visszhang nélkül. Ma­gyarország szemmeHáthaíőan kijátszotta a nágy]Laláknak, “bizalmát, amelyek visszahív­ták a katonai ellenőrző bizottságot. A ma­gyarok erős fegyverkezésre használták ki a bizottság eltávozását. Ezt a tényt egyetlen szomszédállam sem nézheti közömbösen, már esak azért sem, mert Magyarországon az irredentista mozgalom az utóbbi időben rendkívüli módon megerősödött és külföld­ről is támogatást kapott. Nemcsak erkölcsi támogatást a Rothermer e-akcióval. hanem anyagi támogatást is, mint ahogy ezt a st.r gotthardi incidens mutatja. Azok az álla­mok, amelyek Középenrópában a konszoli­dációért dolgoznak és amelyek békében akarnak élni —- írja a Károd — nem tűr­hetnek a szomszédban ily merényletre való előkészületeket. Reméljük, hogy a mi kül­ügyminisztériumunk is megteszi köteles­ségét. “ ­Az agrárius Vecer a bécsi hírek alapján artra a következtet és re jut, hogy a magyarok sok mil­lióért, sőt milM'árdokért 'vásárolnak fegyvereket Olaszországiban és másutt is, főleg gépfegyvereket és ágyukat s erősen, felkészülnek a háborúra. Végeredményében minden magyar katonának saját gépfegyvere lesz s a magyarok ezzel pó­tolják katonaságuk kis létszámát a kisantanf- beli államok hadseregeivel eremben, „Bizonyos — állapítja meg továbbá a Veeer —, hogy az utolsó hetekben Magyarországra szállítóit sok ezer. gépfegyver és ágyú legnagyobb része a csehszlovák katonaság ellen irányul egy szlovenf- szlvói magyar betörés esetére.* ■ A szociáldemokrata Vecemik biztosra veszi, hogy az esetnek diplomáciai .következményei lesz­nek, mert a magyar fegyverkezés a békeszerződé­sek alapján meg van tiltva. ..Hogy Olaszország ki ellen küldi szövetségesének a fegyvereket — a Ye- eeirnik szerint —‘ erről nem kell részletesebb fel­világosítás* A cseh néppárti Prazsky - Vecernik ezeket irja: „Különös szerepet játszik ebben az afférban Olasz­ország, amelynek védnöksége alatt szállítottak fegy­vereket Magyarországba. Ilyen, fegyverszállítások már több ízben történtek. A magyarok ugyan siet-' tek most, megcáfolni ezt és azt jelentik, hogy Len­gyelország részére mentek ezek a fegyverszálTitmá- nyok. Semmi kétség sem fér ahhoz, hogy a lriswnfaot közösen fog felvilágosítást kérni ebben a» ifsrvben f ' ............." ■■■■.-■— — ■: - t és h ogy Ausztria- -sem né*i, eaft a dolgot tóttenűíL" Német és osztrák saj tőhangok A st.-gottihairdi incid-ems nemcsak a csehszlo­vák, hanem az osztrák és a német sajt óban is élénk visszhangot váltót ki. A bécsi szocialista lapok, fő­leg az Arbeiterzeitung, természetesen felhasználják az alkalmat, hogy a dologban Magyarországot befe­ketítsék. A Berliner Tagoblatt mai reggeli száma azt a Prágából keltezett értesülést hocza, hogy a prá­gai kormány ez ügyben már a népszövetség ta­nácsához fordult. Illetékes helyen érdeklőd­tünk e híradás valódisága felől, ahol azt a Iá- komikus választ kaptuk, hogy ebben az ügyben a csehszlovák kormány részérő] ezideig hivata­los lépés nem történt. A budapesti sajtó visszautasítja a cseh sajtó állításait Budapest, január 3. A ma délutáni lapok vissza­utasít ják a szentgotthárdi esetből kifolyólag a cseh sajtó támadásait s idézik a bécsi és a francia, lapo­kat, amelyek tárgyilagosan megállapítják, hogy az ügynek semmiféle politikai köveílkezményei nem lehetnek, mert hiszen mindössze egy egyszerű szál­lítási visszaélésről van szó. A', német sajt# Wolff Zoltán Mm fiz* látásáról Prága, december 3., A tizenhét esztendős Wolff Zoltánnak letartóztatásával a prágai né­met sajtó is foglakozik. így a Bohemia mai számában a következőket írja: „Közvetlen karácsony előtt Csap határ­állomáson Wolff Zoltánt, a szepesi németség egyik: vezérének, Wolff Károly dr. gölnicbá- nyai ügyvédnek tizenhétéves fiát letartóztat­ták és beszállították a kassai törvényszékre, mert a fiatalember télikabátja alatt úgyne­vezett trianoni gyász] el vényt találtak. Wolff Zoltán a debreceni református gimnázium nyolcadik osztályát látogatja. Az ügyész a reúdtörvény (!!) második paragrafusa alapján jár el. E paragrafus értelmében 5-től 10 évig terjedhető súlyos f egyházzal büntethető az, aki más személyekkel a köztársaság ellen szö­vetkezik, vagy egy külföldi hatalommal, főkép­pen katonai, vagy pénzügyi faktorokkal ilyen célból összeköttetésbe, lép, aki fegyveres erőt gyűjt, szervez, vagy betanít., stb. Egy jelvény egyébként nem nyilvános viselése azonban semmiképpen sem mondható ilyen véteknek. Hetek, sőt hónapok múlhatnak el, amíg á tör­vényszéki tárgyalásra sor kerül. Szlovenszkőn még ma is érvényes a fiatalkorúakra vonat­kozó 1913. évi büntet Őr vény, mely nem engedi meg a letartóztatást és csak nagyon kivéte­les esetekben engedi meg a „bírósági fogházá­ban való felügyeletet*, ha az ilyen felügyeletet az erkölcsi romlás veszélye szükségessé teszi. Köztiszteletben álló szülők jól nevelt gyerme­kére természetesen ez az eset nem állhat fönn. Szlovenszkő cseh ügyészei úgy látszik azon­ban eddig nem tudták még beleélni magukat a magyar jog szellemébe és az igazságügymi­niszter feladata lenne őket erre figyelmeztet­ni már csak azért is, mert Wolff Zoltán letar­tóztatása nem egyedülálló eset." wwm dZ‘€ÍSQ SiMFBtí&ú __________________é? . ,, ------------mmmrnmBBBmsmiBMmm- * reöénv. irtass /AarÁi SIndor l .. • ►. f . ; ■ ( Egy idegen fráter, aki betek ötoyéleskedik abba. hogy én misére járok-e, vagy sem? Nem igaz? Különben is tolakodó ember? Kern ezt gondolta? Vallja be?“ „Kekem nincsen az ön számaira semmi bevallani valóm*, -- feleltem nyérrsen. ' Belátom, (hogy goromba voltam. De nem ' lelhetett elbírni ezt a fecsegést. Rögtön, ahogy ezt Mmondtam, rosszul is esett; végered­ményben nem csinált nekem semmi rosszat. Fecseg és bizalmaskodik, — ilyen a termé­szete. Nem tehet róla. Lehet, hogy valami nagy baja van. Lehet, hogy beteg, hogy sze­rencsétlen. Mit tudunk egymásról? ■ Sémmit, semmit. Megsaijnálftam. Most ahogy rászóltam, rögtön csendes lett és alázatos. Fényes, fekete szemével sűrűn pislogni kezdett, alul­ról nézett föl reáin. Vigyorgott, de zavartan . és kínlódva. „Kérem*, — mondta — „én nem akar­tam megbántani. Bocsánatot bérek, ha azt tetszik hinni... távol állott tőlem. Nem volt szándékomban megbántani a tanári’ urat. Eb csak beszélgetni akartaim.* Ezt az utolsó mondatot szinte szemérme­sen mondta, egészen máskép, mint az előző­eket. Zavartan és szemérmesen mosolygott. Ha őszinte afcark lenni, kedvem lett volna felállni és biztosi tani, hogy nem sértett meg. De valami gonosz szándék dolgozik bennünk, hamis szégyenkezés és g;ög, 'ami nem engedik hogy ilyen pillanatokban azt mondjuk, amit szeretnónk. Azt. hisze.m,. a szivem mélyén meg voltam lepve a föllépéseim eredményé­től, attól, hogy' égy .'erélyes mondattal ilyen hatásosan letorkoltam ezt az embert. Ez Ve­lem még csak ritkán fordult elő, hogy hatá­sosan letorkol tárni valakit. Ahogy emlékszem, legtöbbször én vagyok az, aki hallgat. Most, ahelyett, hogy 'kezet nyújtottam volna neki, ezt mondtam: „ön nem bántott meg. Kicsoda ön? Nevetséges beszéd. S honnan tudja, hogy tanár vagyok? Mit néz üiánam?* Lehet, hogy kiabáltam. Felállt az asztal mellől, mint aki meghajol és indul —■ de egy percig igy. maradt állva, félig meghajolva. Mikor az arcába néztem, minden haragom elmúlt. Hatálsáppadit volt. Mo'St láttáim, hogy a nadrágja teljesen .ki van térdelve és a manzsetláia rongyos. A gallérja többnapos volt, a nyakkendője zsíros éis szakadozott. A nézése olyan fáradt volt, több, mint szomorú, hogy nem bírtam viszonozni. Elfordítottam ja (lejemet. Olyan alázatosan mondta, mint egy cseléd; • „A bérlőtől tudóim, hogy fanár tetszik tenni. Engedelmet, . ha megzavartam. Eh igazán csak beszélgetni akartam. Engedel­met. Nem fog előfordulni. A névjegyem, ha megengedi a tanár ur.* Egy kopott vörösbor, tárcát húzott elő s hamuszinü ujjaival idegesen keresgélt benne. Aztán ' egy keskeny és hosszú' névjegyet nyújt boltit át. Eb is felemelkedtem, « úgy vettem át a névjegyéit. Azt •• hiszem, .minden szemtelen­sége mellett,, ebinek az embernek nincsen kü­lönös gyakorlata m ismerkedésben. Mind­ketten zavarban voltunk. A szemtetenségét mintha eifujtáik volna. Inkább én voltam most a neveletlen. Átvettem a névjegyet, de. nem köszöntem meg. Csak meghajoltam és a nevemet morogtam, ö te meghajolt és rögtön elment. Most lén néztem utána m ablakon át. Ingadozó, kaszáló járása van, bizonytalanul jár. Lomposan és bizonytalanul. A .„Vilnra*- iakba Imént, a harmadik házba a „Trvoli“-tó!. Azután megnéztem a névjegyet. Ez a neve: Timár Ágoston titkár Budapest. Fővárosi embeT. Miféle titkár? Meg­fogom kérdeni a bérlőt. Augusztus 12. — Megkérdeztem a (bérlőit ügy vettem észre, hogy nincsen különösen jó véleménye a vendégéről. Megtudtam tőle, hogy Tímár ur má.r tavaly is áttjárt Virág- fű redem Orvosi rendeletre jött ide. A gégéje minősen nemidbe®, azért beszél ilyen rekedten. Megtudtam, hogy tavaly egy kis baj volt, Timár ur nem tudott idejében elutazni, mert nem jött meg a pénze. Tiz nappal tovább ma­radt itt, mint tervezte, és hitelbe élt. Később megjött a pénze, de nem elég, nem annyi, hogy a tartozását rendezhette volna, A bérlő engedte elutazná, mert nem tehetett mást. Egyébként két hónap múlva megküldte a pénzt. De nem'Pestről, hanem Bécsiből. Az idén megint eljött, de a bérlő nem tud róla semmit. Két hete van itt, és eddig rendesen fizetett. A poggyásza jelentéktelen, mondta a bérlő, de rostéi tőle előre kérni pénzt Szegény ördög, mondta a bérlő. S hozzátette: „kérem, ilyen 'vendégeik. Magam' is szegény ördög vagyok.* Nem tudók sokkal' többel. Miféle titkár? Talán egy gróf titkára volt, vagy egy párt Hit­kára? Lehet, hogy most nincs is állása. Biztos, hogy szegény ördög. Én is az vagyok. Igaz, hogy nekem jövedelmem van, s valami* pén­zem is.- Éppen, mielőtt elutaztam, jártam berni a bankban, s megtudtam, hogy a kamatokkal hatezernégyszáz forintom van. Huszonnyolc év alatt tettem ezt félre. Ez minden, de nem lehet minden tartalék nélkül élni. Most már bánom egy kissé, hogy meg­bántottam Timár urat. Ma nem is láttam, se a reggelinél, se az ebédnél. Lehet, hogy a szobájában eszik. De az is lehet, hogy ki­rándult. : Uigy találom, hogy .semmi közöm ehhez. Jöhet és mehet tetszése szerint, nem akarok vele a jövőben foglalkozni. Semmi közöm hozzá. Nem azért jöttem ide, hogy Tímár tit­kár ur sorsán töprengjek. Az az érzésem, hogy helytelenül pihenek, ügy pihenek, mint akinek valami sürgős dolga van; úgy pihenek, mint akinek az a dolga, hogy pihenjen. Valószínűleg nem igy kell csinálni. Ha lenne itt egy orvos, tanácsot kérnék tőle; de nincsen. Egy fürdő-hely, ahol nincsen orvos! Igazán kezdetleges hely. Nem haladt a világgal. Ha mégbetegednék, kocsi­val kellene orvost hozatni Poprádiról. Esténként úgy érzem, magam, mintha fáradtabb lennék, mint mielőtt idejöttem. Kimerült vagyok, s mégsem alszom egyen­letesen. Korán, már hat óra felé ébredek megint; de nincsen kedvem fölkelni. Erőlte­tem a pihenést, s az ágyban maradok. Ma reggel egészen korán ébredtem, tmeggyujtot- taim a gyertyát és megnéztem az órát: öt óra volt.. Mikor, szétnyitottam a zsalligátort, láttam, hogy már világos van, de köd ül az egész völgyön. A köd nekem neon tesz jót. Vtesza- fefküdteim az ágyba. Egy óra hosszat feküdtem igy s vártam, hogy félszálljou a köd. Hat felé osztani kezdett, s felhuzódott a hegy felé. Alikor, felöltöztem és lementem járni egyet {.Folytatjuk' % * ^ Á0

Next

/
Thumbnails
Contents