Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)
1928-01-25 / 20. (1647.) szám
‘KBCTt/VtaGfem’HfttKAB 1928 január 25, szerda. A hitvallásos iskolák alkonya ii. Helyszűke miatt lehetetlenség Hodaea 20 oldsa- fa* ■ törvénytervezetének telje# szövegét leközölni CSsak néhány sérelmes pontra akarok rámutatni. Előrebocsátom, hogy nem fogom a tervezetet kü- lön taglalná vallási és kisebbségi szempont-bél, mintán köztudomású dolog az, hogy a kisebbségekre nézve mindig előnyösebb * felekezeti, mint a községi, avagy pláne az állami iskola. A felekezeti iskolánál ugyanis a nép választja az iskolaszékét, amelynek íobbé-kevésbe döntő befolyása van az iskola irányára: amennyiben az iskolaszék választja a tanítót, van fölötte felügyeleti joga, ellenőrizheti a tanítást; míg a községi iskolánál az állami közegeknek sokkal több beleszólásuk van az iskola életébe, az állami iskoláknál pedig teljesen az állami közegek irányítják az iskolát. és a népnek úgyszólván semmi beleszólása nincs az iskola vezetésébe. Úgy vallási, mint kisebbségi szempontból sé- ; relmes a tervezett javaslat 1. §-ának 2. bekezdése, j 'amely a vallásos iskoláik közé nem veszi föl a j kincstári iskoláikat, amelyek a magyar törvényeik; szerint hitvallásos iskolák voltak, habár föntartó- juk a kincstár volt, míg a törvénytervezet 23. §-a. ezeket tisztán állami iskolákká változtatja. A 3. § szerint uj nem állami iskolát felállítani csak az országos iskolatanács engedélyével lehet, A magyar törvények ezerint nem állami iskola alapítására csak akkor kellett engedély, ha az iskola- fentartó állami támogatásra számított. ! Veszedelmes felekezeti és kisebbségi szem- ponbból a tervezet 5. §-a is. Az iskolaügyi minisztérium bármelyik nem állami iskolát megszüntetheti, ha nincs legalább 40 tanulója. így megtörténhetik, hogy a felekezeti iskolát a tanulók kevés száma miatt megszüntetik és helyébe állami iskolát állítanak. Még sérelmesebb a 12. § 2. pontja, amely szerint az országos iskolai tanácsúak joga van megszüntetni a nem állami iskolában a tanítói állást, ha az nem szükséges (sic!). A 14. § 2. pontja úgyszólván teljesen megfosztja az egyházi közegeket a felügyelet jogától. E pont rendelkezése szerint amennyibe'} a felügyelet szempontjából az egyházi és állami közegek össze- ütközésbe kerülnék, a felettes állami hatóságok in térik el * vitás ügyöt. Ez a rendelkezés csaknem fedi az álLamositáe fogalmát. Eddig a* egyházi közegek önkormányzati- íag rendelkeztek az iskolával és az államnál-: pusziján az iskola és a tanióófe állami srempotikból való megfelelő működésire vonatkozólag volt az Iskola ügyeibe beleszólása. Most azonban az egyház felügyeleti joga teljesen llluzóríussé válik. A* iskola dologi terheinek fedezetéről szőlő 15. § kőtelezővé teszi, hogy az iskolatentartó gondoskodjék az Iskola kelő fölszereléséről, Így tornateremről Is. Ugyané paragrafus 2. pontja nagyon sérelmes a hilwallásos iskolákra nénve. Eszerint ugyanis as Iskola dologi főntartásának költségeit az ogyhári iskoláknál az egyház köteles viselni. Szlovénekké egyházi iskoládnak 90 százalékánál az iskoládon tartással járó költségeket a Canoni Vi- sibacio, avagy az 1868. évi XXXVIII. t-c. énjeimében a politikai község viseli -kötelezettség, vagy hitfelekezeti segély címén. Éppen ezen okból Sslovenszkón még ott is, ahol hitfelekezeti iskola van, hitközségi adó kevés helyen létezik. A tervezett törvényjavaslat ezen iuteEkedése sokhelyütt lehetetlenné teszi a hitvallásos iskolák fenntartását, min tán azt a módozatot, hogy a politikai község viselte a fen tartási költséget a hát-felekezeti iskolánál — amit a magyar törvények lehetővé tettek, sőt a szórtál is tatöbbségü csehszlovák kormányok Is megengedték —a Indák—lidák—agrár „polgári" koalíció meg akarja szüntetni. Ez a Indákok korma n y halépés ének a „vívmánya". Ugyané paragrafus 4. pontja kétféle mértekkel mér a községi és a felekezeti iskoláknak. Ha a községi iskola nem teljesíti fentartási kötelezettségét, akkor az országos iskolatanács anyagi segélyről gondoskodik, míg az egyházi iskolát beszüntetheti e ha a felszólítás után hat hónap múlva «em teljesítené ebbeli kötelezettségét, a felekezeti iskolát az állam községivé alakíthatja át. A tervezett javaslat 18. §-a egyenesen a hit- valLásös iskolák léte elten, irányul, mert ellentétben az, eddigi hitközségi járulékokkal a tanítói fizetésekhez, ami eddig évenként 500—1200 koronát tett ki, a javaslat a felekezeti iskoláié] évi 4000 koronát követel minden tanítói állás után — akár be van töltve, akár nincs. A politikai község ellenben a 17. § szerint csak annyival köteles hozzájárulni a tanítók fizetéséhez, mint eddig. E kétféle mértéknek célja az, hogy a felekezeti iskolák községivé való alakítását megkönnyítse. Hogy ennek a végső eredménye az államosítás lesz, az több, mint bizonyos. Ez a céljuk a pokrokár cseh köröknek A 24. § a legviiágóeabban fejezi ki azt, hogy' a tervezett törvényjavaslat célja a felekezeti iskolák megsemmisítése. E paragrafus értelmében oly esetben, ha a politikai község nagyobb összeggel járul a felekezeti iskola THntartásához, mint a hitközség, a minisztérium az iskolát községi iskolának deklarálja. Laikus ember nem veszi, észre, hogy ez o paragrafus azt jelenti, hogy egy eaep napon a ezlovenszkői felekezeti iskolák 90 százaléka községi iskolákká válik (hogy rövid idő múlva állami iskolák alakuljanak belőlük). Ami még szomorúbb, a bitköns-égnek a 8. § szerint a saját épületeit a községi iskola céljaira át kell engednie. A tervezett javaidat, egyebekben i* megnyirbálja a telekezte jogait a tanítóikkal szemben, amennyiben tehetővé teszi, hogy az országos iskolatanács a felekezeti tanítókat áthelyezhesse (87. $) s ami eddig nőm volt lehet*égé#, fegyelmi szempontból ax országos iskola tanács alá rendeli őket (40., 51., 52„ », 54., 55. §), míg eddig az egyházi hatóság alá voltak rendelve. A felekezet fegyelmi joga csak a vallási ügyekre van korlátozva (51- §), míg eddig minden ügyre kiterjedt. A szabadságolási jogától (43. §) és a nyugdíjasáéi jogától (47— 50. §-ok) szintén meg akarja fosztani a javaslat az egyházakat. A tervezel szerint az iskolák és a tanítók csaknem teljesen az országos iskolatanács alá vannak rendelve, — ami egyet jelent az államosítással. Az egyházaknak csak azt a jogát hagyja meg, hogy katolicizmus képviselőire" a kormányban, hogy ne engedjék meg az egyházi iskolák „leépítését". Ha a készülő törvényjavaslat elfogadását * Hl inka-párt nem fogja tudni megakadályozni, vagy legalább nem fogja tudni lényegesen módosíttatni, akkor ez Hl inka pártjának kimúlását fogja jelenteni, mert az egész szlovák papság és vele együtt a nép is elfordul tőle. .Nem ártana, ha a magyar katolikus papság felhívná a Ili inka-párti, szlovák papságot arra, hogy közös frontban sorakozzanak föl a tervezeti iskola- ügyi javaslat ellen és más egyházi jogok (pl. pairo- oátus) mejTvédése érdekéhp-n. Párig, január 22. A francja infláció idején, amikor Briand és Herriot pánikszerű bukása után váratlanul Főin- Cáré került a kormány élére, a francia nemzeti koncentrációnak a hozzáértők fölöttébb rövid élettartamot jósoltak. Nem könnyű Párisban kisebbséggel kormányozni s a szakértők azt hitték, még Poincarének sem fog sikerülni. De a legermrgi- kusabb államférfiu megmentette a frankot és megmaradt miniszterelnöknek. Poincaré örök. Poincaré elpusztíthatatlan. A miniszterelnök akaratáról és szívósságáról a következő jellemző anekdota járja Párisban. A kamara folyosóján a? „IUustraíiori* szerkesztője találkozik a miniszterelnökkel: — kfonsieur te président, kérésem volna. — Nqs? — Szíveskedjék megígérni, hogy elvállalja az Illuetration százéves fennállásának ünnepére rendezett banketten a diszelnöfceéget. — Szívesen. Mikor les* a*? — 1943 januárjában. — Megőrült? Hisz akkor én nyolcvanbárom éves leszek* — Én i«, elnök ur — válaszolt bátran az újságíró. Poincaré elmosolyodott. Clemenceaure gondolt. — Rendben van. Elvállalom és ott leszek. Kézfogás, A két bátor ember megpecsételte as alkut. 1928 április 27 Aki ennyire hisz önmagában, az elpusztíthatatlan. Hacsak a legközelebbi választások — április 27-én előreláthatólag — váratlanul el nem sodorják. De Poincaré mindent el fog követni, hogy leszámoljon a baloldallal 6 ha nem szerez többséget a parlamentben, ami a. jelen körülmények között lehetetlennek látszik, legalább megtartsa jelenlegi standját s — ami a fő — végleg kettéválassza a nagy baloldali polgárt pártot: a radikálisokat. Talán sikerülni fog s Herriot a radikálisok egy részével s 3 koncentráció gondolatával a kormányban marad, Daladier a másik résszel és a kartelgondolattal a szocialistákhoz csatlakozik. Ez lenne Poincaré politikai pályafutásának legnagyobb sikere. Henri de Kerillis, a francia jobboldal választási vezére — a francia Gömbös Gyula — hihetetlen energiával küzd a jobboldal győzelméért. A választásokhoz mindenekelőtt pénz kell. A baloldal szerint Poincarét as angol konzervatívok pénzelik- Mesebeszéd, mert ez alkalommá] ? francia burzsoázia és kapitalizmus az, amely csodálatos egyöntetűséggel áldoz a választásokra. Érzi, hogy döntő roham lesz, lét T«gy nem lét kérdése, a szocializmus és a polgári gondolat legnagyobb összecsapása Parisban, Knrépa szivében. Sok pénz kell hozzá s ha Moszkva adhat, adhat Franciaország is. Az Echo de Paris, Kerjllis lapja, nap-nap után közli a jobboldali választási fond gyűjtésének eredményét, óriási összegek. Véletlenül kiragadom a mai listát: egy kétszázezres, bárom százezres, tizenhét tízezres, hét húszezres adomány szerepel a számtalan 200—100—50—20 frankos adomány között. A lista két teljes lepedőoldal. Csupa „Anonymus" adakozik, a nagyiparosok, a nagybankok, a nagybirtokosok, akik félnek Moszkvától. Kerillisnek eddig kilencvenbét milliója van. Nagvban megy a játék! Koch és Wirth Parisban A baloldal sem hagyja magát. Az 1928-as francia választások belpolitikaílag a szocializmus és a polgáriasság nagy harcát fogják jelén teni (talán még tisztábban, mint a legutóbbi bécsi választások), külpolitikailag pedig a német problémát fogja determiuálni. S a külpolitikai jelszó csaknem fontosabb, mint a belpolitikai. A baloldal n német barátsággal operál: azzal akarja magához édesgetni a választókat, hogy levakarja a francia horizontról a német mumust, megszünteti a franciák üdérceit, ameny- nyiben Németországot úgy állítja be, mint a kezes bárányt, mint megváltozott szolid népet, melynek más vágya sincs, mint a francia testvért a keblére ölelni. S ezt az ör -idetcs változást — igy hirdetik egyedül a baloldal politikája érte el, amely a többet ésszel mint erővel elvével eredményesebbnek bizonyult, mint a gyűlölet és a Ruhr-megszállás. Végleg leszerelte Németországot. A baloldal bizonyít: Nagy német felvonulást rendez Párisban. Elsőnek Koch, demokratavezér, exkanccllár jöH, aki üdítő nyilatkozatokkal vidámitotta fel az aggodalmaskodó franciákat.-T- Mit ér a rajnai megszállás? — mondotta. —- Semmit. Franciaország jobban tenné, ha a 60.000 katona helyett 60.000 diákot küldene Németországba, mint a birodalom teszi. A szenzációs dézsöné A második nagy' vendég a centrafljpárti Wirth volt, a ..jó Wirth". mint itt nevezik. S ezzel a látogatással kapcsolatban hallatlan dolog történt párisban. Négy aktív francia miniszter: Briand, Herriot, Fainlevé (hadügyi) é# Bokanovssky hivatalosan rósitvett .* német követség déisönéjén. amelyet Hősek Wirth tiszteletére adott. 1913 óta nem volt hasonló eset. Tizenöt év óta először ültek a Rue de Liliében francia miniszterek a németek terített asztalánál — Isteuem, az idők mily változása, sóhajtja fel boldogan és megkönnyebbülve a francia kispolgár — tíz év előtt még úgy gyilkoltuk egymást, miot a házi- nyulakt És Wirth nyilatkozott: — Németország fizetni fog. A reparáció nem német kérdés többé, hanem világprobléma, amelynek összezavarása éppúgy sújtaná a birodalmat, mint a többi államot. Az amerikai hitel nyomban megszűnne. A német gazdasági helyzet nyomban katasztrofálissá válna. Nem volna pénz, sem piac, sem munka. Paradox helyzetedé igy vau: Németországban csak addig tart a konjunktúra, amig a birodalom fizeti a reparációt. Olyasféle titkos megvesztegetés a reparáció, amelyet a kereskedő szívesen fizet, hogy jól menjen az üzlete. Ez is megnyugtató Párisban. A baloldali politikára hajtja a vizet. — Wirth után a szocialista Breitscheid jön, aki-még barátságosabb és okosabb nyilatkozatokat fog fenni. De » vártelan sláger Ge. sler német hadügyminiszter bukása volt. Ettől az embertől rettegtek Franciaországban a legjobban, mert úgy ismerték őt. mint a „titkos német hadsereg" szervezőjét, aki ajfért maradt állásában 1920-tól 1928-ig minden politikai vihar ellenére, mert nélkülözhetetlen volt és — a hadsereg követelte. Nos, most megbukott — nem jó jel ez? A paeifikus Németország győzött és elsodorta a veszedelmes Gesslert. A francia baloldali politika buktatta meg a legrettenetesebb németek egyikét A „titkos német hadsereg" A jobboldal épp az ellenkezőjét tartja Gessler bukásáról. A hadügytfiiniszter azért ment — úgymond — mert többé nem volt szüség reá- Beíe- jezte nagy munkáját. A „titkos német hadsereg *, a postások, tűzoltók, radássok, utcaseprők, ssállóportásob, kémikusok, pilóták, kalandorok álarcában hemzsegő teljes német hadsereg csodálatos szervezettségben létezik, ha másutt nem, hát Oroszországban, ami még rosszabb. Valahol a föld alatt sok ezer tank vár a rovánsra, a víz alatt rengeteg buvárhajó a levegőben fekete repülőgépflotta. Gessler megtette kötelességét, a gépezet működik, -dm eh te pihente, -miré oly régóta vágyott már. Azonkívül Németországot rengeteg titkos vágy fűti. Az első vágy paeifikus: a rajnai megszállás megszüntetése. Kis követelmény, közvetlcu cél, de utána több, nagyobb jön, több és fokozatosan veszedelmesebb. A vágyak második lépése a Dawcs-tcrv megváltoztatása. A harmadik a lengyel korridor megszüntetése. Az ötödik Ausztria csatlakozása. A hatodik a monarchia visszaállítása. A hetedik Elzász-Lotha- ringia. A nyolcadik —- nos, a nyolcadik meg a. reváns, semmi más. E nagy német tervek mellett rengeteg kisebb vár kivitelre. Mindhiába, a birodalomban nem szabad megbízni. A jobboldal teljes apparátussal fölvonul ellenük s a falakon megjelent a híres ’síindenburg- plakát, amely majdnem diplomáciai bonyodalmat okozott a két állam között: a német államfő eltorzított alakja, amint véres zászló alatt nemzetközi hordát vezet Franciaország elten. A nagylábu nők és a festettarcu nők Ilyen körülmények között váratlan divat tett Párisban „Németországot felfedezni " Még a boule- vardlapok legboulevardosabbja, a Paris-Midi is kiküldte tudósítóját Berlinbe, hog., öles cikkekben számoljon be arról, amit ott lát és ball. Ez a lap eddig kizárólag párisi pletykákkal foglalkozott • valóban ax idők változásának tekinthető, ha ma a németek életmódjának rajzát többre becsüli a francia hálószobák titkainál. Persze, amit ez a tudósitó Németországban lát, nem tartozik az 'yületes dolgok közé. — A német asszonyok lába óriási, — kezdi a megszokott mondókét. — Berlin csúnya, az emberek gorombák, a kávéházak idétlenül nagyok. Csupa „proc", csupa álmonumentalitás, vadság s tömeg, tömeg, tömeg. A németek wurstot és káposztát esznek, rettenetes, ó, Páris graciőzitása! Erre persze a németek felháborodva válaszoltak — ugyanilyen hangnemben — a Vossische Zeitung egyik legutolsó számában: — A franciák asszonyai festett bábuk, akik csak az ágynak élnek. A párisi w. c.-k piszkosak s a takarítás ismeretlen fogalom. Ó, Berlin tisztasága! A vita körülbelül ilyen hangnemben folyik és az ember mosolyogna az egészen, ha ez a lehetetlen stílus nőm volna fontos dolog: a válasz- 'ások előkészítése. Hanaulatcsinálás a németek mellett, vagy a németek elleu, aszerint, hogy a baloldal, vagy a jobboldal fujja-e a kürtöt. Következmények Egyszóval az 1928-as választás nagy7 választás lesz. Nem elszigetelt politikai esemény, hanem olyasvalami, amelyben Franciaorr' g teljes élete bent fog viteálni: szeretete és gyűlölete, gazdagsága vagy szegénysége. Az utca, a színház, a bíróság, a hadsereg, a gyarmatok mind bele vannak keverve ebbe. a nagy afférba, amelyről büszkén állítják a franciák, hogy hatása csaknem olyan lesz Európában, mint a francia forradalomé volt. Dönt a német-francia viszonyban. Dönt a revízió kérdésében. Esetleg Oroszország léte függ tőle. (A párisi emigráns oroszok szörnyen Kerillis mellett agitálnak.) Az angliai Baldwin-kormány sorsa tőle függ. A reparáció is. A leszerelés. A gazdasági helyzet. Belpolitikaílag pedig esetleg megváltoztatja Franciaország évszázados arculatát: a kispolgár, a moderr demokrácia megteremtőin és hordozója, a nemzeti gondolat örök heroldis megbukhat és helyébe az utca kerülhet. A francia nő kivonul a konyhából, a hálószobából és a szalónbol. évszázados naiv tradíciókat tör meg és bemegy a férfias életbe, a parlamentbe. A sovinizmus haldoklik, a háború haldoklik. Vagy utolsó, fényes fcllobhanásra készül? Meg kell várni április : 7-ét. Po irma ró mmJéuesetre vasból van és még 1043- ban is elnökölni akar egy díszvacsorán. Ölemen ceau példájára gondol. Szvatkó Pál. 4 horribilis összegeket fizessenek az iskolák fenntartására és az ál lampénztárba á tanítók fizetésére. Vájjon mit fog a Szentszék szólni áhhoz, hogy a jnodus vivendi" megalkotása idején akarja a kormány az egyház kezéből a legfontosabb .jogot, a gyermeknevelést kicsikarni. Müvei az iskolák tekintetéiben úgy az egyház, mint a kisebbségek érdeke a „felekezeti" iskolák fen tartása, szükséges volna, hogy a papság minden sovinizmust félretéve, egyetemes alapon szervez- ikedjék a* iskolák megvédése céljából és gyakoroljon nyomást úgy a cseh, mint a szlovák néppártra, Valamint a német keresztén ^szocialista pártra, „a Az örök Poincaré, aki még í943-han is elnökölni akar, kíméletlenül készül a banda választásokra Mikor választ Franciaország? — A nagyipar 97 milliója — A nagy német felvonulás Párisban — Gessler bukásának jelentősége — A választási propaganda irányai — A németek nyolc célja — Mit várhat Európa a francia választások eredményétől?
