Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)

1928-01-22 / 18. (1645.) szám

9 á közigazgatási reform Irta: Fleischmann Gyula dr\ I. . „ • Az önkormányzati élet « A modern élet a modern államot egyre na­gyobb és nehezebb feladatok elé állítja. Már mos­tanáig is csak úgy tudott ezeknek a feladatoknak •megfelelni, hogy az államgépezetet egyre fejlesz­tette, egyre tökéletesítette. A mindent centralizáló, központosító törek- ! vések azonban nem mehetnek a végletekig. Mik egy modern, demokratikus állam alap- I elvei? Az állampolgárok életlehetőségének biztosí­tása. Az indusztrializmus rohamos fejlődése és en­nek nyomában a proletariátus elszaporodása, a mezőgazdáság nagy problémái, a bonyolult keres­kedelmi élet, széles néprétegek nyomora, a köz- biztonság és gyors közigazgatás, az emberek sok­féle tagozódása, világnézeti és politikai sokféle­sége, — valóban olyan feladatok elé állítják a mo­dern államot, amelyeket megoldani, amelyeknek megfelelni nagyon nehéz, amelyekért felelőssé­get vállalni nagy elhatározás kell s amelyek ilyen rohamos fejlődés melleit rövidesen gigászi mére­teket öltenek. Az megint más kérdés, — de ezzel is számol­ni kell, — hogy a modern állami élet igényei mi­csoda mérhetetlen összegeket szükségeinek, ame­lyeknek előteremtése egy második, nem kevésbé fontos probléma. A túlzottan centralisztikus irányzattal szem­ben egyre erőteljesebben nyilvánul meg a decen­tralizálás követelése s ezzel kapcsolatban az ön- kormányzati életnek a bevezetése az államéletbe. Az elgondolás az. hogy ezek részben átvegyék a felelősséget az állam vezetéséért, az államhoz — amelyben élnek — szorosabban kapcsolódjanak és megkönnyítsék a horribilis összegek előterem­tését. A probléma elbírálásánál lehet — konzerva­tív és progresszív oldalról — pro és kontra ér­veket felhozni, de, hogy a fejlődés ilyen irányú és csakis ilyen irányú lehet, — azt az élet, az események és a fejlődés eiéggó igazolják. Az autonomista törekvések Eurőpa-szerte hangzanak el, az önkormányzati életre vágyik é3 ezt követeli minden müveit, szabadságszerető, fel­világosult nép. Különösen aktuális ma az önkor­mányzat, az autonómia kérdése azokban az álla­mokban, amelyekbe a békeszerződések következ­tében nagyobb számú nemzeti kisebbség kerüli, amely úgy műveltségénél, mint szabadságszere- teténél fogva s gazdasági és kulturális ja/ninak megtartása miatt ragaszkodik, ellenállhatatlanul vágyódik a nemzeti élet után, amelyet ha nem ia teljesen, de nagyobb mértékben az autonómia, az önkormányzat biztosíthat, szemben a többségi •nemzet vezető köreinek ellenkező tendenciájával. Hivatalos önkormányzati törekvések minden­esetre mutatkoznak nálunk is. Ha nem ’s nem­zetiségi téren és ha nem is a maguk valódiságá­ban, de mutatkoznak. Egyelőre három irányban indultak meg a kísérletezések: a közigazgatás­ban, a szociális biztosításnál és az iskola­kérdésben. Lehetséges, hogyha Csehszlovákia tiszta nemzeti állam lenne, akkor az önkormányzati elv nagyobb mértékben érvényesülne. A mostani vi­szonyok között azonban ezek az önkormányzati törekvések a valódi önkormányzatból csak nagyon keveset akarnak megvalósítani és amit mutatnak, azt is erősen körülbástyázzák mesterséges korlá- íokkkal s a központi kormányzat befolyásának nagymérvű biztosításával. Itt van például a szociális biztosítás. Aki is­meri a törvényt és betekintett annak útvesztőibe, az megállapíthatta, hogy a választott tesületek hatásköre úgyszólván semmi. A befolyásos állá­sokat a kormány tölti be a maga exponenseivel, a népjóléti miniszter hatalma korlátlan és a leg­főbb pénzügyi gazdálkodás a pénzügyminiszter kezébe jut. Pedig itt egy olyan intézményről van sző, amelyet a munkaadók és munkások a maguk jiénzéből tartanak fenn, amelyben a munkásság — tehát nem az állami alkalmazottak — érdekei­nek kielégítését és biztosítását kell lesz intézni, ahol az államnak legfeljebb ellenőrzési jogot kel­lene biztosítani. És mégis azt látjuk, hogy a köz­vetlenül érdekelteknek — a munkásoknak és munkaadóknak — nem marad egyéb joguk, mint a törvény által előre megállapított járulékokat fizetni. A második önkormányzati kísérletről — a tervezett iskola-autonómiáról még nem lehet so­kat mondani, mert még csak embrionális állapot­ban van. Mindenesetre érdekes, hogy már az ls- kolaiigyi miniszter első nyilatkozata mindenfelől a leghevesebb ellentállást váltotta ki. A harmadik kísérlet, amelyről részletesen akarok szólni, a közigazgatási autonómia. Az bizonyos, hogy bármily korlátolt hatás­körük lesz egyelőre ezeknek az önkormányzati szervezeteknek, nekünk teljes tudással és felké­szültséggel kell várnunk életbelépésüket és annak idején mindent elkövetnünk, hogy a magyarság­nak mint nemzeti kisebbségnek és a pártjainkban egyesült autonóm felfogású őslakosságnak minél több pozitív eredményt vivjunk ott ki. Rátermett emberek és szívós munka minden akadály és ne­hézség között is sokat érhetnek el. Erre azonban már most kell gondolnunk és alaposan felkészül­nünk, Zubkov Sándort, a hatvan éves Viktória hercegnő férjél elmegyógyintézetbe szállították Berlin, január 21. Néhány héttel ez­előtt az egész világon óriási szenzációt kel­tett az a szerelmi regény, amelynek főhőse Viktória Schamburgi hercegnő, Vilmos excsá- szár húga és Zubkov Sándor volt cári gárda­tiszt. A lapok hasábos közleményekben szá­moltak be arról, hogy a hatvanéves hercegnő ollhatallan szere­lemre gyulladt a kalandos múltú, daliás orosz iránt. A híresztelések igaznak bizonyultak és min­den rábeszélés, minden bírálat ellenére meg­történt a különös esküvő a nem egybeillő pár között az orosz egyház szertartásai szerint. Előre lehetett látni, hogy ennek a ter­mészetellenes frigynek tragikus következmé­nye lesz. Ez most be is következett. Bonnból érkező hiteles jelentés szerint a mai napon Viktória hercegnő fiatal férjél az ahrwei~ leri gyógyintézetbe vitette, miután rövid házasélete alatt szörnyű tapasztalatokat kellett szereznie. Zubkov Sándor idegzetét a különböző kábító mérgek és italok annyira megrontották, hogy a* elmúlt napokbau valósággal az őrültség jelei mutatkoztak rajta. Ki­derült, hogy a volt gárd-atiszt rendkívül iszákos és emellett szenvedélyes kolcai- nisia. Napről-napra súlyos afférok következtek egy­másra, mert ha Zubkov Sándor agyát elön­tötte az ital, akkor szélsőségekbe esett és na­gyon gyakran okozott kino3 botrányokat. A hercegnő egyideig tűrte férje garázdálkodását. Miután azonban Zubkov Sándor viselkedése mindinkább tűrhetetlenné vált, nem maradt más választás, mint az a drámai lépés, mely Zubkov Sándort ai elmegyógyintézetbe jut­tatta. A Voronov-láz — tömegpszichózis A bécsi orvosok egyesületének vitáján egyetlen tartós fiatalítási műtétről sem tudtak beszámolni — Voronovék pszichológiailag befolyásolják pácienseiket? B'écs, január 21. (A P. M. H. munkatársától.) Néhány héttel ezelőtt jelentettük, hogy egy német egyetemi tanár, aki a Voronov-módszerrel fiatalí­tási kísérleteket végzett, arra a meggyőződésre ju­tott, hogy a megfiatalítás csak igen kevés esetben sikerül és siker esetén is csak igen rövid tartamú volt. Most ugyanezt az eredményt hozta meg a bécsi orvosok egyesületének a vitája, amelynek folyamán több kiváló tudó* számolt be fiatalítási kísérleteiről. Sdhleder dr. elmondta, hogy múlt év október 1-én egy hetven- és egy ötvenhat éves férfinél ma- joimmirigyátplántálásokat eszközölt és az operáció a hetvenéves páciensnél úgy testi, mint szellemi tekintetben jelentős fiatalító változással járt, de a megfiatalodás állandóságáról beszélni egy­előre nem lehet. Schönbauer egyetemi tanársegéd, Eiseláberg bécsi tanár asszisztense, aki már négy fiatalítási operációt végzett, sőt az operáció technikáját ma­gától Voronovtól sajátította el, a vita folyamán ki­jelentette, hogy első két műtété határozott balsi­kerrel járt, a harmadiknál némi javulás mutatko­zott, de inkább szellemi tekintetben, a negyedik esetiben pedig bizonyos fizikai sikert is el tudott érni. Eiseldberg tanár egy másik asszisztense egy majomról a másikra plántált át mirigyeket, de kétségtelen megállapítást nyert, hogy a szövet- anyag elhalt. Sohwarz Emil tanár a vita során annak a le­hetőségét sem akarta megengedni, hogy a megfia­talítás egyáltalában szóba kerüljön. Szerinte sem­mi egyébről nincsen szó a Voronov-operációknál, mint ® már tűnőben lévő fizikai erők utóké meg­feszítéséről és as élethatár valamelyes jelen­téktelen kitolásáról. Bauer tanár is hangsúlyozta, hogy bér Voronov és szőkébb iskolája oly számos jóleikerük műtétre* tud beszámolni, & kísérleti utóvizsgálat éppen az ellenkezőjét mutatja. Ezért nem lehetetlen, hogy a fiatalító, tanár és tanítványai pszichológiailag be­folyásolják pácienseiket és tulajdonképpen tömeg- pszichózissal állunk szemben. A hipnózis az ember anyagcseréjét annyira tudja befolyásolni, hogy a hipnotizált ember azt hiszi, hogy hideg szobában tartózkodik, mialatt a valóságban a szobát erősen fütik. Mint a fentiekből kitűnik, a nagy garral hir­detett Voronov-operáció'k a tudományos világban netm tudnak hitelt találni és a Voronov-féle mód­szer ugyanarra a sorsra jut, mint a már régebben elvetett Stelnach-féle szisztéma. Súlyos fegyházbüntetésre ítélte & budapesti bíróság a sztovenszkói százezres póstacsekkcsalások tettesét Kop!as!cs feüiatársa töredelmes beismerő vallomást tett — Áz álpősta- titkár r©trancsolásai — Míg a póstáskisasszonyok teát főztek, az „ellenőr urM hamis csekkeket bélyegezett Budapest, január 21. Két Jegyár tégy ele­gáns, karosai fiatalembert állított tegnap a budapesti büntető törvényszék Sze mák-taná­csa elé. A fiatalember: Darray László volt főhadnagy, Kecskeméty Győző méltó utódjá­nak, Kopininosnak bűntársa voüit és az utol­só évtizedek legnagyobb sikkasztásainak egyikét Kopinínocsal szövetkezve követte el. Könnyed, hanyag eleganciával állt Darray bírái elé 6 aki nem ismerte a hírhedt szél­hámos múltját, a fiatalembert a megtestesült tisztességnek nézhette volna. Pedig amilyen fiatal, szinte tejíelesszáju volt, olyan kalan­dos múlt és annyi detektivíilmszerüen izgal­mas esemény állt mögötte. Kopininos annak idején el tudott menekülni a magyar rendőr- hatóság üldözése elől, Darray Lászlót azon­ban elfogták és a Mark ó-utcai fogházba zár­ták. Hosszú idői töltött vizsgálati fogságban, de sikerült kiszabadulnia és mert Magyarországon régebbi, felderítet­len bűnei miatt még izzóit a talaj talpa alatt, átszökött Csehszlovákiába. Nem azért volt Darray Kopinincs bűntársa, hogy Csehszlovákiában becsületes munkával próbálja kenyerét megkeresni. Alig hogy kö­rülnézett, barátokra talált, akikkel együtt egy nagyszabású csalási manővert koholt. Furfangos módon szerezte meg a csehszlo­vák postaellenőri igazolványt és annak segít­ségével követte el egymásután postacsekk-* hamisításait. A bucsi postahivatalnál két öreg kisasszony látta el a szolgálatot és az ő figyelmüket kijátszva adatott fel a bucsi pos­tára kisebb-nagyobb összegeket hamis csek­keken Sohiffer Adolf nevére. A prágai Zem- ská Banka címére mentek a csekkutaMsok és pár nap múlva a bank pénztáránál jelent­kezett Sohiffer Adolf nevén Darray László, akinek a bank a szabályszerű értesítés meg­érkezése után a osekken küldött pénzt ki­fizette. Hosszú ideig űzte manipulációit Dar­ray, amíg a hatóságok nyomára jöttek és bűntársaival együtt letartóztatták. A komáro­mi bíróság ítélkezett felette és büntetését két évi és hat havi börtönben szabta ki. A pozsonyi Ítélőtábla, majd a briinni leg­felsőbb bíróság az ítéletet négy évi fegy­házra súlyosbította és Darray a komáromi fegyházban meg is kezdte büntetése kitöltését. Nyughatatlan vére azonban nem bírta a fogház levegőjét. Szabadságra vágyott és 1926 június elsején egy óvatlan pillanatban sikerült a fogház elsőemoleti ablakán át megszöknie. Elérte a Dunapartot és még mielőtt üldözé­séhez hozzáfogtak volna, úszva jutott él ma­gyar területre. A csehszlovák hatóságok nyomozó leve­let bocsátottak ki ellene és Budapesten má­sodszor is kézrekeritették. Magyar állampol­gár létére nem adták ki Csehszlovákiának és igv került tegnap a budapesti bíróság elé. A tegnapi tárgyaláson Darray a megtört bűnös szerepét játszotta. — Bűnösnek érzem magam — vallotta töredelmesen és elmond­ta, hogy amikor a Kopinincs-féle sikkasztás miatt a Markó-utcai fogházban ült, megis­merkedett egy Sós István nevű emberrel, aki Csehszlovákiában nagy postacsekkcsalá- sokat követett el. Elhatározták, hogy kisza­badulásuk után együtt folytatják a jól jöve­delmező üzletet. Egy Berger István nevű is­merősük lakásán jöttek össze.és ott tartották a szélhámosok haditanácsukat. Megbeszélt terv szerint étszöktek a csehszlovák határon és megkezdték a szélhámos manővert, mely­ből legalább egy millió csehszlovák korona hasznot reméltek. összeismerkedtek egy Sohiffer Adolf nevű emberrel, aki készség­gel belépett a bűnszövetkezetbe és vezető­jükké szegődött. Darray Érsekújváron Korá­nyi Károly postafőtiszt segítségével hamis posta igazolványt szerzett. Pár nap múlva megjelent a bucsi postán, mint postatitkár igazolta magát és a két öreg poetáskisasz* szörny előtt szigorú hangon jelentette ki, hogy rovancsolást akar végezni. A posíásldsasszonyok kedvében akartak járni a nagyurnak, siettek teát főzni s mialatt Darray ©gyedül maradt a hiva­talban, lebélyegezte az előkészített ©sekklapokat és bevezette a hivatalos jegyzékbe. Mire a postáskisasszonyok a teáskannával visszatértek, már mindennel készen volt és néhány nap múlva a Zemská Banka pozso­nyi fiókjánál felvette az átutalt pénzt. A si­került csalás után társaival megosztozott a pénzen, de, amint állatja, Korányi postafő­tiszt az ígért összegnél többet, ötvenezer km rónát „zsarolt ki“ tőle. Kénytelen volt 130 ezer csehszlovák koronával megelégedni. A pénzt Budapestre hozta és itt fizette ki a többi társait. Az első, sikerült kirándulást követte a második. Schiffer Adolffal együtt utazott Csehszlovákiába, újból felkereste a bucsi postáskisasszonyokat és teát főzetett velük Valahányszor teát főztek, a szélhámos mindannyiszor érzékenyen megvágta a csehszlovák posta zsebét. Később már havonta lejárt rovancsolni, de végül is bajba keverte vakmerősége. Tetten érték, elfogták és kalandos szökéssel mene­kült meg a csehszlovák igazságszolgáltatás sújtó keze elől. Ezeket vallotta töredelmesen az utóbbi évek egyik legnagyobb stilü szélhámosa s az utolsó szó jogán még a következőket mondta: — Nem akartam én semmi rosszat, csak a csehszlovák államot megvágni, mert na­gyon sokat szenvedtem a csehszlovák foghá­zakban. A bíróság kétrendbeli csalás bűntetté­nek kísérletében mondta ki bűnösnek Darray Lászlót és összbüntetésüg három évi fogházra ítélte. Az elitéit megnyugodott, az ügyész súlyosbí­tásért felebbezett — óriásüií tszy angliai gyárvárosban. Lond­donból táviratozzak: A lancashirei Mossleyben őriástüz ütött ki, amely két gyapotszövőgyárat el­hamvasztott és egy harmadik gyárban is súlyos károkat okozott. Az anyagi kárt 200.000 font síer- Ungre becsülik. 1928 január 22, vasárnap. ün mii vi murin if ni i i min i muri

Next

/
Thumbnails
Contents