Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)
1928-01-22 / 18. (1645.) szám
6 1928 január 22, vasárnap. ALADDIN VISSZATÉRŐBEN Irtat DARKÓ ISTVÁN — Bergengócia konzulja £Jíég‘edpnk meg a puszta t’ónnyal, hogy a esodoiámipáa Mikérült a ren-delkez/ésom alól. A birtokviszony, amely közötte és közöttem fennállott, megszűnt. Mind-ez együttjárt aladdini minőségem a-utoanatikus megszűnésével. finnek az eléggé (kellemetlen folyamatának a taglalását elvégeztem már egyszer, ami semmiképpen sem jelenti, hogy a továbbiakban a megértés egyetlen feltétele az előzmények tüzetes ismerete lenne. Magam is sokszor olvastam egy-egy jó regényt a közepétől kezdve, sőt kizárólagosan csak egyes fejezeteiben is. Azt a meggyőződést szereztem olyképpen, hogy az élet és annak másolatai (vagy a művészetek előbb és aztán a valóság?!) részleteikben, kiragadott darabjaikban is sok érdekességet tartalmaznak. Napjainkban nem szükséges hangsúlyozni, hogy mit tesz az: Erőnk és munkabírásunk teljében nem találni azt az automatát, amelyben energiánk napi balosait testünk és szelő érnünk szükségleteinek fedezését célzó apró javakra válthatjuk! Számomra a csoda- lámpás és elmeinek elvesztése különösen ennek érzés- és szellemiben, belső kielégitett- ségnek, jóltápláltságnak a hiányát s a hiány nyomasztó, sorvasztó, állandó érzését jelentette. Mit tesz az ember, amikor hiányzik valamije? Keres ilyenkor, motoz, kutat, matat és reménykedik, hogy ennek az állapotnak egy véletlen szerencse folytán egyszerre csak vége szakad. Bizonyára a földi örömök legnagyobbika, amikor ez megtörténik. De mi is tulajdonképpen? Az, hogy az ember egy pillanatban megtalálja, amit sokáig keresett. Váratlanul a birtokába jut annak. Minden rendbe jön akkor. A kielégülés tornyának csigalépcsőin vánszorgunk mindnyájan, egy egészen csekély magasság felé. Aki kincset talál, különösen ha azt a kincset, amely 'már egyszer az Övé volt, az unalmas csigalépcső kihagyásával egyszerre ugrik a torony tetejére. Innen valamelyes kilátás mégis csak nyílik. Ha máshová nem, a ‘földre bizonyára. Valami emlékezieiésMlét mégis csak meg kell kockáztatnom. Vájjon emlékeznek-e hát, hogy a legszentebb istenes könyv, amely az élet fizikájának bűvös képleteit, egy gyerekiélek istenfiuságának a dogmáit foglalta magában, ezt la címet viselte:. „Aladdin, vagy a Csodalámpás?!“ A könyv egy nap elveszítette a jelentőségét, ami sok könyvvel gyakran megesik. Tudjuk, hogy annál érdektelenebb számunkra a regény, a vers vagy az operarésziet, mennél kevésbbé szól rólunk magunkról. Mennél kisebb mértékben beszéli a mi lényünket. Megesik aztán az is, hogy egy tetsző, szeretett könyvet pár év imulva csalódottan teszünk félre, amikor megint elővettük. A könyv maga nem mindig változik, Ilyen bajok gyakrabban velünk történnek meg. Az Aladdinról szőlő könyvre nem is haragú db attam. Eltettem őt, szép födelét belepte a por. Az emberi élet első nagy katasztrófája az, amikor a gyermeki szem misztikus ködői, édes izü, tömjén illatú és selymes tapintású látása helyébe a valóságnak tiszta és rideg szemlélet© lép. Hályogot ránt le egy tapintatlan kéz a szemről, amelyet, — valóság, igazság, tudomány ide vagy oda, — jobb volna rajta hagyni. Nem lehetetlen, hogy ez a hályog nincs is valójában, hanem maga a szemlélet tárgya, a világ fordul légy nagyobbat. Az is nagyobbat, mint kellene. * A második tanító már valamivé! többembe r volt, mint az az első, aki a csodalámpást, a bűvös szó lemez tel enité sével, kilökte gyerekkezemből. Ez a második öregebb volt az elsőnél, szívesebb volt nála, többet tudott és kevésbbé volt okos. Megkülönböztetésül tanárnak mondtam egy darabig. Addig, amíg maga fel nem világosított róla, hogy minek hívhatom. Észrevette, hogy szerteágazó utak keresztezéseméi állok megmer évült tanácstalanságban. Odaadott elém útjelzőnek. Különösen hasonlított is az ilyen instrumentumokhoz. Magas és száraz volt, két rövid karjával határozott mozdulatokkal mutogatott jobb és balfelé. Csak az volt a kifogásom ellene, hogy helyét sűrűn változtatta. Ami egy útjelzőnél hivatása lényegével homlokegyenest ellenkező magaviselet. A nagyszerű beszédű öregember a világ előnyös, megnyugtató és felemelő dolgait kutatta. Az egész mindenségről ezeket tételezte fel, mint a fegyelmezett komiszságokra kényszeri tett életnek leglényegesebb alapszenvedélyét. Nem hitt abban, hogy másképpen is lehet gondolkozni. Élete és életünk tele volt silányságokkal. Ezek lényegtelen apróságok voltak a számára. Ha szabója bepörölte, a házigazdája utcára tette, a nyugdija nem jött meg, 'ezeknek a bajoknak a valódiságában kételkedett. Mind>enfé!e könyveket., társalgást és magasztosságokat hordott nekem. Leszidott, mert elmondtam neki, hogy a csodalámpás nincs már a birtokomban. — Csak a kanóca nem ég, -fiatal barátom, mert önök a sárban csuszkáinak — mondogatta. Megtudta, hogy az én vesszőparipám ezek: Aladdin és a lámpás. Mindnyájunknak van ilyen eltökéltségünk és abból lehetőleg nem engedünk. Még több könyvet hordott nekem. Aladdin arcképeit és viselt dolgainak leírásait mutogatta bennük, ő mindenhol látta, én sehol, ő látta, én nem. Egy este, ez megint nyáreleji, vizsgaelőtti este volt, fáradtan jött be hozzám. Két holmit tett le elém és vészterhes nyugalommal mondotta: — Eddig még nem is beszéltem magának, hogy mi a foglalkozásom. Nézze, vegye komolyan, amit most beszélek! — A hangja miatt kellett komolyan vennem. Csodálatos jóízű bolondságokkal beszélt. Valami messzefekvő, ügyesen berendezett és konszolidált országról volt szó, amelynek a diplomáciai képviseletével ő van megbízva. Ez az ország csak az ő képzeletében állhatott fenn. Afféle János pap országa volt. Talán most nézett megalapítása elébe. Átfutott a fejemben, hogy milyen ügyetlen szélhámosság ez. Az öreg egyszerű nyelvtanár volt, úgy gondolom, hogy angolt tanított. Sőt bizonyosan tudom, mert én is jártam hozzá. Heten- kint két órát beszélgettünk magyarul két lévig az ő lakásán. Nem értettem, hogy mért vetemedett ilyen átlátszó nagyzolásra. (Miiért akart most berántani?! Fel voltam háborodva. Egy használt villany zseblámpát tett elém és egy csomag névjegyet. Rámutatott a lámpára: — Ez az értéktelen kis ajándék jelképes örökségem az ön számára. Mindenkinek van lámpása, csak kanócot vagy elemet kell beléje tenni. Tehát ne tessék panaszkodni, hogy elveszett! Rámutatott a névjegyekre is: — Ezeket szintén önnek adom. Megfelelően átjavitgatva én is használtam! A névjegyeken az öregur neve után ki volt húzogatva az, hogy nyelvtanár, hogy hol és mennyire az. Helyébe ez volt Írogatva: Bergengócia konzulja. — IMost ön majd húzogassa ki az én nevemet és Írja oda a sajátját. Meglássa, hogy milyen eredményes lesz ez a játék! Melegen megfogta a kezemet és elment meghalni. Ezt az egyszerű tényt nem kell színeznem. Az öreg kicsit bolondos is volt, a sok könyv az agyára ment. A halál azonban őt sem kerülte el. Igaz ugyan, hogy a lakók gázmérgezésről beszéltek. Ez szempontomból lényegtelen. Számomra egyedül lényeges az örökség maradt. * Megállapítottuk már egyszer, hogy mindenki szokott ostoba kis társas játékot játszani magában. Nem érhet lenézés eugemet sem. A zseblámpa-szimbolizmust gyengének találtam, a lámpát kidobtam az ablakon. Ki hallott materializálódott szimbolizmust?! A névjegyekkel ellenben egy kis baj volt. A nevet tényleg kihuzogattam rajta. Ileflyébe ezt próbáltam Írni: D. I. Az egész most már igy festett: A nyelvtanár neve kitörölve, helyette az én nevem. Foglalkozása kitörülve, helyette ez: Bergengócia konzulja. Végeredményképpen igy lehetett volna leolvasni: D. I. Bergengócia konzulija. Ez ostobaság volt. Megpróbáltam, hirtelen ötlettel, tovább alakítani. Ezt a szót Írtam rá: Aladdin. „Aladdin, Bergengócia konzulja.“ Nagyszerűnek találtam. Együvé tartozó volt, megnyugtató, találó, hitet adó, pompás volt. Ellenben nem én voltam Aladdin, régebbi tapasztalat szerint. Hogy a büntetendő cselekménynek számitó idegen névjegykasználatot elkerüljem, ismét azzá kellett válnom. Hosszai idő után először 'imádkoztam, hogy ez sikerüljön. A játék már komolyra ment. A címhez név is kellett. Elindultam a név után. Egy csodálatosan jóságos, mókás és okos halott örökléslégével indultam él. Egy könmyet- facsaró, elemi erejű nagy vággyal, hogy végre rendet teremtsek a nagy káoszban. Amelybe a csodalámpa elvesztése taszított. Amelybe Bergengócia konzulja egy vörös vonalat mégis a szemem elé (festett. A XlX-ik század vizitkártyái Irta: SKrúdy Qyula Gavallérok száz élete Most ötven esztendeje... A magyar ifjúság (amely elnevezés alatt ezidőtájt csak a pesti egyetem polgárait lehet elgondolni), esténként tüntetéseket rendez a főváros utcáin a szerbverő Ab- dul Kérim basa mellett. Még nem felejtették el az emlékezetek Világost, ahol az orosz fővezér előtt tették le fegyvereiket; még sajgóit a magyar szivekben a baráti Lengyelország elnyomatása; még olyan télidők járnak Magyarországon, amikor a muszka náthával együtt felvetődik az orosz háború gondolata is. Mert joggal gyanakodhattunk, hogy az oroszok támogatták a szerbeket a török ellen. Hogyne tüntetett volna a magyar ifjúság, amikor Abdul Kérim basa megveri e télen az oroszok barátait! És Pest utcáin török fordításban éneklik a Kossuth-nötát, ami bizony mostanában kissé színpadiasán hangzana. De mindegy, lelkesedtünk, ifjak voltunk és a rendőrség nem is nagyon bánta, hogy a Hatvani-utcában nem a „kutya németet" abcugolják, hanem a szófiákat éltetik. Pesten Szűcs Pátri, a „nemzeti vezér", akkorára már elfoglalta helyét a magyar ifjúság élén, de még nem ütött a cselekedetek órája, hagyta a gólyákat kelepelni a pesti utcákon, ő maga komolyabb dologgal foglalkozott. A pesti vendéglőket járta sorba, hogy megkezdje a magyar társadalom szervezését egy nagyszabású török-demonstrációra. A „magyar társadalom" már jól tudja azt, hogy az ilyen demonstrációk alkalmával a zsebébe kell nyúlni, — mert nem hiába éneklik a Kossuth-nőtát török fordításban az ablaka alatt. Még aztán Szűcs Pálrinak (az egykori szatmárnémeti mészáros-fiúból — Petőfi apja is mészáros volt — nemzeti vezérré emelkedett ifjúnak) is könnyebb volt az asztaltársaságok mellett agitálni, amely asztaltársaságoknál még nagyban divatozott a. eőröspoharak mellett áttongő persely, ahová mindenkinek illett a maga adományát be- csusztatni, — igy aztán néha nadrággomb is akadt a szégyenkező haioskák között. # Pest akkoriban vendéglő-életet élt. Mikor alakulnak azok a korcsmárosdinasztiák, amelyek később országos nevezetességre tesznek szert. A Vadászkürt már helyén áll, — nevezik Jégerhorn- nak vagy Kürtnek is, csak a vidéki vendégek mondják ki teljes nevét. Pedig a vidékiek nagyon szeretik felütni itt tanyájukat, mert a közhiedelem szerint itt minden választékosabb, mint más helyen. (Elegáncia dolgában talán csak a régi Császárfürdő vetélkedik vele, ott csörögnek oly halkan az eszeájgok és lépkednek halkan a pincérek.) Pátri először a Vadászkürtőt nyerte meg a maga eszméjének. Hosszadalmas vendég volt, étvágyával feltűnést keltett mindenütt, ahová betette a lábát. Az ország Pátrija (földi-je) ismert mindenkit a Kürt asztalainál. Itt indult meg a gyűjtés a török tüntetés költségeire. Bizony abbahagyta a vidéki úriember az őzszelet (áfonyával) élvezetét, amikor Pátri asztalához telepedett. Nagy dolog készül! Török-magyar szövetség. Elő a felesleges monétával, ami mindig akadt a vidéki gavallér erszényében. A pesti polgárságnak a Blumenstökli volt a vendéglője, különösen, mikor az öreg Gundel főzte itt leveseit és szárnyasait. Igaz, hogy még sűrű volt a német szó, amely a friss-csapolásu söröshordók puffanásait kisérte, — Pátri pedig egy kukkot sem tudott németül, de van valamely I nemzetközi nyelv, amelyen megértetik magukat az emberek, ha a vidámságra szánt asztaloknál találkoznak. A Virágbokor vendégei ugyancsak felElső szlovák ékszer-, arany- és ezüsté ár Tulajdonosok s FRGSTIG TESTVÉREK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladás! hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02v Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50% megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon Ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk BrilHáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak Javításokat azonnal eszkozlünk , i 9 A férjének a fűiébe súgja az ^sszonyka, Hogv a legszebb nyakkendőket Markovi csnál kapja Pozsony, Halászkapu 3 csaptak török-barátoknak, mert javában hallották már ők is az ifjú egyetemisták dalolását a házaik előtt. (Néha zsebmozditó hatása is van a dalnak.) A Szikszay, —- a régi, az egykori Nemzeti Színház sarkán, talán a világ fennállása óta leg- nevezeesebb vendéglője volt Pestnek, ahol minden valamirevaló magyar úriembernek illett páj- slit, gulyást vagy kis pörköltet enni, mert enélkül nem volt teljesnek mondható az élete. Itt már könnyű dolga volt Szüts Pátrinak, mert hiszen a Szikszay „rondójában" üldögéltek mindennap villásreggelijük mellett az ő barátai, az egykori pesti aranyifjak, akik nélkül sem verekedés, sem mulatság nem volt elképzelhető a városban. A híres Tóth Miska, Hellmer Kálmán, Vidacs Jancsi fogalom volt Magyarországon, de itt tanyázott a párbajhősök virága, a fiatal Kosztka Emil is. (Bizonyára nem nézik vala oly érdeklődéssel a Hatvani-utca korzójára igyekvő hölgyeket, ha csak sejtelmük is lett volna későbbi tragikus sorsukról, — mert az aranyifjak nevei mind egy-‘gf bús magyar fátumot jelentenek, amelynek a vége néha önkézzel kimért por vagy ólom, vagy megalázkodott szegénység, öröm télén öregség.) Ám maradjunk a gábelfrüstökös Szikszaynál, aki valóban magyaros vendégszeretettel várta mindennap a déli harangszóra betérő vendégeit. Nem az volt itt a kérdés, hogy hozott-o elegendő pénzt a vendég, hanem jött-e étvággyal, hogy esetleg végigehesse a Szikszay Ferenc étlapját. (Szűcs Pátri végigette: a délelőtti étlapot és előkérte, amikor a délivel végzett: „Talán maradt oda* künt egy kis savanyutüdő a gábliból?" — kérdezte ebédvégeztével.) Hát itt se szünetelt az adakozás a magyar-török barátságra, miközben vendéglői szokás szerint az aranysárga, plebánus- gallérzatu söröspoharakról a kisebb, fürgébb borospoharakra terelődött volna a figyelem. # Pátri becsületes ember volt, a világért sem nyúlt volna a szent célra összegyűjtött pénzmagvakhoz, (amint hogy e pénzek birtokában valóban el is vitorlázott a tizenhármas magyar ifjúsági küldöttség Stambulba, hogy átnyújtsa a diszkar* dót Abdul Kérim basának, a híres oroszverő had* vezérnek), — de szegény Szűcs Gyulának az evés- iváson kívül egyéb szenvedélyei is voltak. Amint olvasóim a különböző vidékekről leveleikben ér-i tesitenek (mintha mindenki, aki a gyönyörű magyar korszakot átélte, részt akarna venni abban, hogy a Pátrinak megfelelő emlékezete legyen), Szűcs Gyula ur nem volt ellenzője az éjszakázd* soknak sem, amely éjszakázások már annyi reményteljes fiatal életet tettek tönkre. Igaz, hogy már nem a török-magyar barátság mellett agitált többé a Pátri, amikor vacsoráját valamely vidám asztaltársaságnál (a Pipában, a Kiskoronában, az Arany Sasnál, vagy esetleg & külső józsefvárosi Svertetzkynél, aki híres volt disznótoros leveseiről) — elfogyasztotta. Ilyenkor felébredt benne a „játék ördöge", amely ördögnek a tombolásaihoz mindig elég alkalmat nyújtottak Pesten. Éppen a Szikszayval szemközt volt egy ártat* lannak látszó, fehérre festett ablaku és ajtajú kávéház, amelynek cégtábláján egy torzonborz, disz- magyaros férfiú csalogatja befelé a vendégeket A Zrínyihez volt cimezve ez a kávéház és Szűcs Gyula egyszer kénytelen volt itt lecsavarni hirtelen a gázlámpát, hogy a szerencsés bankadó ki ne vághassa az asztalra a slágerét. Nem messzi innen, a mostani Fiume-kávéház sarkán, volt egy hírhedt tanya, amelyet később a nők könnyezve, a férfiak káromkodva emlegettek. Szabadinak hívták ezt a kávéházat és itt valóban minden szabad volt, amit a testi erő fensőbbségénél fogva el lehet követni. Ha szinte az éjjel-nappal divő kártyajáték szünetelt, birkózások folytak a kávéházban, amely gladiátori mutatványokban illett résztvenni minden arnnyifjunak. Vacsora után jótékony hatása van a testi mozgásnak, de persze a birkózások, (amelyekben résztvettek a Belvárosból érkezett Kősa Ferik, Kauser Jenők, En- sel Kálmánok is), nem mindig fejeződtek be a kávéház parketáján, folytatódtak a vívótermekben is. A Szabadiból indult ki minden csendriasztő éjjeli mulatozás, amely folytatódott az Újvilág- utcai Ferenczi-kávéházban, ahol a régi Pest hamiskártyásai ülték körül a kasszatündért. A „Hlatky“-ban, a Magyar-utcában, ahová a jogász a zsebpénzét hordozta. Persze Szüts Pátri mindenütt vezéri szerepet töltött be, mert hisz az akkori „nemzeti vezéreknek" a mulatozásban is elől kellett járni a jó példával. A Kammon-kávé- házban (a Hatvani-utcában) divat volt megre- peszteni a márványasztalt, hogy a másnapi vendégek is tudják, hogy kik mulattak itt az éjszaka. És a táncban, — a táncolásban a mázsá* nyi Szüts Gyula is résztvett akár a Buzalkában, akár a Viktória-teremben. Szép verekedések kerekedtek ezeken a helyeken a gavallérok és bérkocsisok között egy-egy kimenős szobalány miatt. Az úrnő másnap a déli körzőn hiába várta lovagját, bevert fejjel feküdt az néha n Rókus- kórházban. A hírhedt Tiketőninál, a Kék Macskánál és a szép Bergerné Király-utcai pincéjében ugyancsak nagy legény volt Szüts Pátri éjszakánkig; amint elmúlt furcsa, knvarodott életét vizsgáljuk, azt kérdezzük magunkban, hogy mikor ért rá aludni is ez az egykori nemzeti kortes? Mintha száz életet élt volna ez a mogyorőorru, senkivel össze nem téveszthető vidéki fin és velő száz életet élnek a korabeli gavallérok. Ma már
