Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)

1928-01-22 / 18. (1645.) szám

1 magyar iskolák o o lifOli Szlovenszkó, január 21. (ül) Hodzsa törvénytervezete a nem álla­mi iskolák tanítóinak személyi és szolgálati viszonyairól már közkézen forog és minden magyar embernek, az egyházaknak, maguk­nak az érdekelt tanítóságnak — bármily füg­gő helyzetben legyenek is — meg kell moz­dulnia és összefognia ez ellen a javaslat el­len, amely legnagyobb kincsünket, legféltet­tebb értékünket, nemzeti művelődésünk alap­jait, a magyar községi és felekezeti iskolát fenyegeti. A törvénytervezetről lesz alkalmunk bő­vebben és részletesen is megemlékezni, itt csak annyit mondhatunk róla, hogy a felekeze­tek iskola-autonómiáját teljesen konfiskálja és e mellett újabb nagy terheket ró az egyházak nyakára. A felekezeti és községi iskola taní­tóinak már a pályázattól kezdve csak az ál­lami tanfelügyelővel van dolga, aki minősiti, aki az iskolaszék választó gyűlésein elnököl, kezében a fegyelmi jog, melyet a törvényter­vezet szerint az egyházi hatóság is gyakorol­hat, a felekezeti és községi tanítót az orszá­gos iskolatanács erősíti meg, áthelyezheti és számukra egy kötelesség marad: az állami tan­ügyi hatóságok parancsainak vak engedelmes­séggel való végrehajtása. Egy szóval: a felekezeti és községi taní­tók semmiben sem fognak különbözni az ál­lami tanítóktól, csak az iskoláknak a cime lesz a régi, a betűk, amelyek az iskola nevét és jel­legét hirdetik. Ha eddig is az állami tanfel­ügyelő úgyszólván élet és halál ura volt a ta­nítók felett, úgy ezután még inkább az lesz. Eddig a tanfelügyelő ezrekre és tízezrekre menő illetményeket szüntethetett be egy toll­vonással a felekezeti, vagy községi tanítóknál, ezután kizárólag az ő joga — nem a feleke­zeteké — a nem állami, községi és felekezeti tanítóknak felfüggesztése és a fegyelmi eljá­rás lefolytatása is. Kisebbségi helyzetünknek ez a törvény- javaslat egész képét átformálhatja, ha törvény lesz belőle. A magyarság szempontjából egye­nesen életkérdés, hogy mi lesz iskoláival, hogy kiknek lesz azokban döntő szavuk és hogy mennyiben látja biztosítva azt, hogy is­koláiban az elnemzetlenitő törekvések ne ér­vényesülhessenek. ■ Az egyházaknak ez a javaslat mindenek dacára meghagyja azonban a dologi kiadáso­kat, minden egyes tanerő után négyezer ko­rona fizetési járulékot és tetemes nyugdijjá- rulékot fizettet, úgy hogy olyan helyeken, ahol eddig négy-öt tanító működött, az egy­háznak éppen kétszerannyi kiadása lesz e sze­rint a javaslat szerint, amelyet a javaslat en- gedelméből a szokásos módon kivethet a hívekre iskolafentartási adó alakjában. Elve­szi az iskola felett való minden jogot a fele- kezetekből és újabb terheket ró reájuk. A tanítókat engedelmes gépekké formálja át, de hiányzik a tervezett törvényből a szolgálati pragmatika számukra, amely megvédené a ta­nítót a hatalmi túlkapásokkal szemben, holott a demokrácia értékeinek nomenklatúrájában az egyéni szabadság és meggyőződés is sze­repel. Itt az idő, hogy minden faktor: község és felekezet foglalkozzék ezzel a javaslattal, de maga az érdekelt tauitóság is mondjon felőle véleményt. A protestáns egyházak alkotmá­nya lehetővé teszi az állásfoglalást, de a ka­tolikus egyház hierarchiája a püspököt ren­deli minden jogból eredő hatalom forrásául, tehát a katolikus püspöki karnak kell ebben a kérdésben véleményét hallatnia. Mert a ja­Prága, január 21. Tuka Béla újévi cikke még mindig erősen foglalkoztatja a prágai kormánysajtót. A kormánypártok, egyes cseh lapok je­lentései szerint, semmi akadályt nem gördítenek áz ellen, hogy a Ház a szocia­listák által benyújtott Tuka-ellenes in­terpellációt sürgősnek mondja ki. Mint már elsőkül jelentettük, Hlinka a parlament keddi ülésén fog nyilatkozni Tuka újévi cikkéről. Bpday védi Tukát Buday szlovák néppárti képviselő a Slo- vákban nagy cikket ir erről a témáról és töb­bek között ezeket mondja: Ha szigorúan ele­mezzük Tuka cikkét, egyet még a legnagyobb ellensége sem tagadhat, és ez a cikk senkit nem sértő békés hangja. A cikk végesvégig a legnagyobb objektivitásról tesz tanúságot. Áz ember elvárhatta volna, hogy az ellenfelek a tudományos érvekkel szemben tudományos ellenérvekkel fognak élni. Ennek azonban nyoma sem volt sem az újságcikkekben, sem a szocialisták parlamenti támadásaiban. A legnagyobb fonákság abban van, hogy Tuka ellenfelei nagyobbrészt az alpokro- károk sorából kerülnek ki, akik máskor mindig tele szájjal hangoztatják a tudo­mányos disputa szabadságát. Tudományos ellenérvek helyett támadás­sal, gorombasággal és személyes sértegetés­sel felelnek. Tuka cikke a csehek és szlová­kok államának egységét kategorikusan impe­ratívuszként állítja oda, amelyen már semmi változtatás nem eshet. Ebbe hazaárulást bele­magyarázni a legnagyobb rosszakaratra vall. Egyetlen dolog, ami Tuka ellenfeleinek érve­lésében esetleg helytálló, ez a klauzula léte­zésének kétségbevonása. Ha azonban mérle­geljük az illetékes tényezők nyilatkozatait, úgy azt látjuk, hogy ebben a kérdésben pro és kontra sok ellentétes vélemény merült fel. A Slovensky Denník állítása, hogy Hlin­ka nem látta a klauzulát, tehát a klauzu­la nem létezik, teljesen fejetetejére állí­tott logika, sőt logikai salto mortale. Ha a klauzula létezése kérdéses is, de a tudományos vita mégis megengedhető róla. A mártom deklaráció eredeti szövegében igenis benne volt az a kívánság is, hogy a békekonferenciákon a szlovák nemzet külön legyen képviselve. Ezt a kitételt Hodzsa önként hagyta ki — folytatja Buday — mindazáltal Tuka cik­vaslat a szlovák katolikusok iskoláit sem kí­méli meg az állami beavatkozás tultengései- tőí. Adjon magáról életjelet ebben az életbe­vágóan fontos ügyben a katolikus nagybizott­ság, üljenek össze a katolikus iskolatanácsok és mozduljon meg a mindeddig mozdulatla­nul levő katolikus tanügyi tanács. A katolikus világi vonatkozású ügyeknek intézésére meg­alapította a püspöki kar a pozsonyi vérsze­gény katolikus irodát, szeretnénk hallani en­nek az intézménynek is a hangját, hogy irányt mutatna a magyar iskolák zömét alkotó katoli­kus iskolák ügyének jövő sorsáról, amelyek felett megkondult a halálharang a protestáns felekezeti és községi magyar iskolákkal egye­temben. kében még csak nem is gondolt Hodzsa go­romba megtámadására azért, hogy a cseh centralizmus érdekében falzil'ikálás történt. Ha ez nem történt volna, bizonyos, hogy a szlovákok és a csehek viszonyai a prev- rat után egészen másképpen alakultak volna ki. A forradalmi nemzetgyűlés előtt a par­lamenti delegáció hangsúlyozottan kérte a pittsburgi szerződésnek az alkotmánylevélbe való iktatását, akkor azonban azzal a fenye­getéssel és ijesztéssel ütötték el a dolgot, hogy a békeszerződések még nem lévén rati­fikálva, a köztársaságot ebből veszély fenye­getheti, nem szabad tehát az alkotna:ay hangú megszavazását megzavarni. Hiszékeny­ségünkben engedtünk, de az alkotmányjogi bizottságban nyilatkozatot olvastunk fel, hogy a pittsburgi szerződésről nem mondunk le. A klauzula létezésének lehetőségéről tesz tanúbizonyságot az a körülmény, hogy az országos Közigazgatási autonómiát éppen a köztársaság fennállásának tizedik évé­ben léptetik életbe és azt Stodola Emil dr. is „az adósság" törlesztésének tekinti. Ha most Tuka a tizedik év elején nem­csak a törlesztést kívánja, hanem az egész összeg kifizetését, bizonyára senki sem vonhatja kétségbe a követelés időszerű voltát. Meg vagyok győződve róla, hogy Tuka cikke a fájdalomnak, a szomorú kiábrándulás­nak és az oly sokszor csalódott szlovák szív­nek a jajkiáltása volt. Dérer urabb cikke Tuka ellen Dérer a Právo Liduban szemére veti a kormánykoalíciónak, hogy mit sem kezdemé­nyez Tukával szemben. Nem hiszi, hogy volna még egy állam, amelynek kormányzó többsége oly indo- lensül viselkedne ilyen komoly ügyben. Nem csoda, ha Magyarország hivatalosan is úgy magyarázza a dolgot, hogy a Tuka- eset a Rothermere-akció belpolitikai visszhangja. A szlovák néppárt hivatalos állásfoglalá­sával a Tuka-affér nem tekinthető elintézett- nek. Egyedül a többi kormánypártokon múlik, vájjon a köztársaság, Szlovenszkó és a szlovák néppárt megszabadul-e most vég­re Tukától. „Hlinka: szószóló, a vezér: Tuka" A légionárius Národni Osvobozeni többek között ezeket írja: Most kitűnt, milyen nagy befolyása van Tukának a pártban s a kulisz- szák mögött tulajdonképpen ő dirigál. Ma a ludákok szószólója Hlinka, de a szellemi vezérük Tuka. Tuka újévi cikke nem kuszárbravur, ha­nem jól megfontolt, gondosan előkészített ak­ció. Tuka tagja a csehszlovák kormánytöbb­ségnek, de fellépésével a magyarországi kormánytöbbségnek tett szolgálatot. „Sok hűhó semmiért" Az agrárius és néppárti lapok elitélőleg emlékeznek meg Tuka cikkéről, a nemzeti i demokraták sajtója szerint viszont a szocialista kampányt a legjobban ezek­kel a szavakkal lehet jellemezni: Sok hű­hó semmiért. A szociáldemokratáknak van a legkeve­sebb joguk valakit hazaárulással vádoíni — Írja a Národ, mert hiszen éppen ebben a hónapban asszisztált Zimák szenátor a párt nevében, a magyar szociáldemokraták kon­gresszusán Budapesten, ahol hadat üzentek a békeszerződéseknek. Mit mond Hlinka a Cechben Hlinka András, a szlovák néppárt vezé- i re Tuka esetéről és a keletszlovenszkói kato- {likus papság memorandumáról nyilatkozik a Cechben, Kordács prágai érsek lapjában. Tu­ka újévi cikkének szellemében azt mondja, hogy egyetlen jó szlovák sem engedheti meg, hogy 1928 október 30-ika után vaccuum juris, azaz ex-lex következzék be. Ilyen ex-lex volt Magyarországon 1906- ban. De csak a képviselők tartották be, a nép továbbra is teljesítette polgári kötelességét. Ezt Tuka Béla sem képzelte másképpen, mert mint volt egyetemi tanár, jó katoli­kus, jó szlovák és a köztársaság hü fia nem kívánhatja azt, hogy a katonák te­gyék le a fegyvert, hogy újabb rablások, gyilkolások kezdődjenek. A Kassa vidéki papok memorandumát annak tulajdonítja, hogy ő mindig elítélte a magyar propagandát, a magyar irredentizmust, elgáncsolta a Itothermere- akciót s ezért szálka a szemükben. Az emlékirat nem személye, hanem ál- lamhü politikája ellen irányul. Ezzel kapcso­latosan élesen elitéli Srámek és Micsura poli­tikáját Szlovenszkón s követeli, hogy likvi­dálják a cseh néppárti kolonizációt Szloven­szkón­nem Intéz demarsot az Qszkübi merénylet ügyében Bulgáriához Szófia, január 21. Nesies jugoszláv követ Burov külügyminiszterrel hosszabb tárgya­lást folytatott, amely élénk sajtókommentá­rokra adott alkalmat. Az európai lapokban megjelent híresztelésekkel szemben hivata­los helyről közlik, hogy a jugoszláv követ az üszkübi merénylet ügyébon eddig nem adott át demarsot a bolgár kormánynak, sőt Nesies követ Burov előtt úgy nyilatkozott, hogy Ju­goszlávia kormánya ebben az ügyben nem is szándékozik demarsot küldeni Szófiának. En­nek a hírnek publikálása eloszlatta azt a nyomott hangulatot, amely Szófiában idáig uralkodott és amelyet különösen Marinko- viesnak legutóbbi fulmináns beszéde idézett elő. Nesies azt is közölte Burovval, hogy Ma- rinkovics beszédét Szófiában pontatlanul ad­ták vissza és a jugoszláv külügyminiszternek egyáltalán nem volt szándékában, hogy Bul­gáriát megfenyegesse. Mai sxámunk 16 oldal ^ *Z^m * 1 1928 január Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, szlovenszkói és niszinszköi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága II„ Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: nrkUiiLnr ^ 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kladó­évente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: pOlulKul napiLCLpja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Te­havonta 34 Kő. Egye* szám ára 1*20 Ke DZURÁNY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA 1( V>n: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha Heves saltűháloru Toka miatt a szlovák néppárt és a szocialisták kOzfitt Buday a kétségbevont klauzulára! Is megengedhetőnek terül a tudományos alfát — „Hz adősság törlesztése" a Jubiláns esztendőben — lirer lilább rohamot Intéz a néppárt ellen — Hlinka nyilatkozat a Sebnek

Next

/
Thumbnails
Contents