Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)

1928-01-18 / 14. (1641.) szám

1928 január 18, vtvr&A. jSzmHAz-ZEnB„ á POZSONYI MOZIK MŰSORA:- íVIGADÓ: Csókolva szeretem az asszonyt. ADLON: A szerelem egyenes utón jár. URÁNIA: Egy mindenki ellen. TÁTRA: Orlor. ELITE: Egy mindenki ellen. AZ UNGVÁRI VÁROSI MOZGÓ HETI MŰSORA: Csütörtök: Vérebek. Rin-Tin-Tin. Péntek: A balál százada.. Ottó Gebühr, Walter Rilla. Szombat: Sneztől keletre. Pola Negri. Vasárnap: A rabszolgikirálynő. Repriz Korda Máriával. Hétfő: A táncoló bolond. Karina Bell, Gősta Eck- mann. Kedd: Van Isten! Josef Schildkraut, William Boyd. Szerda: Van Isten! J. Schildkraut, W. Boyd. A SZLOVENSZKÓI MAGYAR SZÍNHÁZ MŰSORA ÉRSEKUJVÁROTT: Szerda: Nem nősülök! Vigjáték-bemutató. Csütörtök: Mesék az Írógépről. Ope ett-ujdonság. Péntek: Az ügyvéd és a férje. Vigjáték-ujdonság. XX TUDJA-E ÖN, HOGY KOFMANNÁL UZHORODON ZONGORÁK ÉS PIANINÓK: FÖRSTER- ÉS PETROF-MÁRKÁK MÁR 300 KC HAVI RÉSZLETRE IS KAPHATÓK? — -Egy gömöri ev. lelkész nem tnd szaba­dulni az állampolgárság labirintusából/* A kö­vetkező sorok közlésére kérték lapunkat: A Kas­sai Újság múlt szombati számában — egy gömöri ev. lelkész nem tud szabadulni az állampolgársági ügyik labirintusából cimü cikk hozzájárulásom nélkül, oly téves beállításban ismerteti állampol­gárságom ügyét, hogy azzal ámbár talán használ­ni akart, alighanem ártott. A tényállás az, hogy engem a szlovenszkói teljhatalmú minisztérium, még a Lex-Dérer életbelépte előtt csehszlovák állampolgárnak nyilvánított. Midőn azonban az j utóbb mindenkitől kívánt „Osvrvenie“-t kértem a zólyomi zsupáui hivataltól, — ez, mivel nem volt hivatalos értesülése a szlovenszkói minisztérium ama döntéséről, oda utasított, hogy állampolgár­ságomért a Lex-Dérer alapján folyamodjam. E r égzés ellen felebbezéssel élt n s igy került ügyem a prágai belügyminisztériumhoz, melytől biztosra várom állampolgárságom megerősítését. Az is té~ > állítása a cikknek, minth a pozsonyi min. reíerátus megszüntette volna lelkészi kongruámat. Tisztelettel kérem e helyreigazító nyilatkozatomat közzétenni. Rimaszombat, 1928. jan. 14. Barátit Károly ev. lelkész. — Kis Magyarok Könyve ára 3 K és szétküldés! porté. Megrendelhető a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatalában. — A rilmersdorfi krematórium hiénái. Va­sárnapi számunkban megírtuk, hogy a vilmers- clorfi krematórium két fűtőjét, hullarablás miatt letartóztatták. Ma délelőtt felakasztotta magát Zepker Gusztáv 48 éves krematóriumi portás ,aki nemrégiben még fütő volt és csak most kapta meg portási állását. Zepker vette át reggel 8 és délután 4 óra között az elhamvasztásra behozott hullákat, amelyeket azután valószínűleg a fűtők­kel összejátszva kifosztott. Öngyilkosságát a le­leplezéstől való félelmében követhette el. — Bórkaszárnyák pusztulása Sidneyben. Síd- neyböl táviratozzék: Tegnap egy bérkaszárnyából álló blokkban óriási tűzvész dühödgött. Több bérház teljesen porig égett. Apróhirdető kékszakált, aki szerelmi szédelgéseivel behálózta egész Csehszlovákiát Női arcképekkel telt kézi táskát talált nála a rendőrség — Tömegtalálkozót rendezett menyasszonyaival — Aussig, január 17. A világháború megritkitotta a férfiak sorait és a házasságkötések piacán jelentkező férfihausset élelmes szélhámosok a legagyafurtabb módokon használták ki. A házasságszédelgés lett az egyik legjobban jövedelmező szélhámossági ág, melyet sokadmagával buzgón kultivált Stejskál Ludwig pilseni fiatalember is. Stejskál egyike volt az utóbbi évek legveszedelmesebb és legnagyobbstilü házassá-gszédelgőinek, aki a házasság révébe kívánkozó leányok hiszé­kenységét lelketlen gonoszsággal, aknázta ki. A pilseni rendőrséget már régebben figyelmessé tet­ték a pazar eleganciával öltözködő szélhámos te­vékenységére, de a házasságszédelgő gyakori névváltoztatása meghiúsította a nyomozás ered­ményességét. Csak annyit tudtak megállapítani, hogy a vőlegénykonjunktura lovagja Myroslav Stastny, Rudolf Krenek, Bruckmann, Martin Ur- bán, Zdenko Stransky mérnök nevein köt apró- hirdetés utján ismeretségeket és miután meny­asszonyai ékszereit, készpénzét kicsalja, nyomta­lanul eltűnik. Legutóbb egy aussigi hivatalnokleány akadt hálójába, de a leány, akit amerikai kójutazásra hivott meg, gyanút fogott és feljelentést tett a rendőrsé­gen. Detektívek''* adtak melléje és a detektívek elkí­sérték a leányt a megbeszélt aussigi találkozóra. A legelegánsabb étterem különszobájában rendelt ebédet a szélhámos és a függöny mögé bujtatva, ott vártak reá a detektívek. Amikor a férfi megjelent a különszobában, a detektívek ’ nyomban ráismertek a régóta körözött házasság­szédelgőre, akiről a károsult menyasszonyok ad­ták meg számtalanszor a személyleirásí. A szélhámos vőlegényi csókot akart lehelni menyasszonya homlokára, de ebben a pillanatban előugrottak a függöny mögül a detektívek és „a törvény nevében" letartóztatták. „Valami félreértés lesz a dologban", hebegte a meglepett szélhámos, de egy óra múltán, a rendőrségen töredelmes beismerő vallomást tett. Elmondta, hogy apróhirdetések utján keresett jó­módú menyasszonyokat és különösen Szlovenszkóból árasztották el há­zassági ajánlatokkal. Egy-egy városból 10—15 menyasszonyjelöltje is akadt és amikor elegendő számú jelentkező volt, valóságos vőlegénykörutakat rendezett. Egy vá­rosban átlag két napot töltött és pontos óra­beosztással, egymásután bonyolította le találko­zóit. Aussigban például egy nap alatt hat meny­asszonyt kellett volna elintéznie. Menyasszonyaiuak legtöbbje készséggel és bi­zalommal .adta oda az emlékbe kért gyűrűt és pénzzel sem fukarkodtak. A házasságszédelgő lefoglalt csomagjai között találtak egy kézitáskát, amely sziuültig tele volt a modern kékszakáll menyasszonyinak fényképei­vel. Útlevelének adatai hamisítva voltak és csak tüzetesebb vizsgálat után tudták megállapítani, hogy a soknevü szélhámos igazi neve Stejskál Lndwig és házasságszédelgésért már három ízben bünteve volt. A csalót a pilseni rendőrségnek adták át. — A máramarosszigeti református egyház leányegylete január 28-án jótékonycéliu álarcosbált rendez, amely előreláthatólag meghozza a megér­demelt anyagi és erkölcsi sikert — Bányaomlás Délafrikában. Johannesburgból táviratozzak: Wihvatersrand egyik gyémánlbámytt- jában bányaomlás következett be. Egy bemszülött munkás szörnyethalt, négy benszülött s egy euró­pai súlyosan megsérült.. — A kereszferejtvéuy vezette ©Műé testvére nyomára. Innsbruckból jelentik: Sok haszontalan- s ág okozója volt a keresztszó rejtvény, de mindem bűnét expiálta most, amikor egy hatvan éve eltűnt testvért visszaadott hozzátartozóinak. Fritz Sdhu- ster kufsíelni földibirtokos családjával együtt szen­vedélyes keresztrejtvényfejtő volt. A földbirtokos még kis gyerek volt, amikor egy évvel fiatalabb öccse elbünt hazulról és minden későbbi kutatás dacára sem tudtak nyomára jutni. Nemrégiben a •rejtvénymegif ej tők névsorát olvasták és közte ta­lálták a Johnon Sdhuster novet. „Ha ez lenne az el­tűnt bácsi", — sóhajtott fel a birtokos leánya. „Tegyünk kísérletet", — indítványozta apja és a lap utján levelet küldtek a rejtve n y fej tőnek. Pár nap múlva Bécsböl érkezett a válasz: boldog, meg­hatott hangú levél. Az adatok egyeztek: a rejt­vényt ejtő a földbirtokos eltűnt testvére volt. A szeszélyes, csodálatos véletlen a keresztrejtvényen át igy adott vissza egymásnak két testvért. xx Rendelje meg azonnal levelezőlapon az uj játékhoz szerencsesorsjegyét az „Urá­nia" szerencsebanknál, Nővé Zámkv-ban. Szeplők, májíoiiok, pattanások és mindennemű arclisztátalanság ellen a legjobb és legbiilosabban ható szer a híres M.JRY CRÉME Rövid néhány nap múlva arca porcellánsima és alabastrom-fehér lesz. Kapható mindenütt. Föleia- katök: Bratislava, Cenfráldrogéria, Ventur-ufca, Trnava, Schlosser gyógyszertár; Trengin, A. Ku- bióelc parfüméria; Zilina. S'ern parfüméria; Topol- cany Ph.-M. Mecsir drog.; Komárno Marta parfümé­ria. Készítő: L. Pollak dr. gyógyszerész, Piesfany. Naponta postai szétküldés. Óvakodjunk után­tatoktól. A BANDITA Ma: EDGÁR WALLACE Fordította Kosáryné Réz Lolaj (13) Ne gondolja senki, hogy a rendőrség szó nél­kül tűrné holmi lelkiismeretlen banditák garáz­dálkodásait. Csakhogy a rendőrség tehetetlen az olyan agyafúrt emberekkel szemben, akikből könnyen vádló lehet a per folyamán... Mr. New­tont nem bánthatta senki, mert részint olyan em­bereket választott ki, akik féltek a rendőrségtől, részint pedig (s ez volt a nagyobb rész) úgy állt a dolog, hogy a szenvedő fél nem jelent volna meg kedvező megvilágításban a lapok törvény- széki tudósításainak hasábjain, — mint például mr. Fiake, — s igy aztán inkább lemondtak ar­ról, hogy Tonyt bepereljék. Tonynak és barátainak nagyobb volt a hí­rük, mint maguk is gondolták volna, tisztán meg­látszott ez például akkor, amikor egy ügy New- rastlebe vitte őket. Tony és a hosszúlábú Bili csöndben ültek egy darabig a kis irodahelyiségben, az alkony egyre halványuló világánál. Az égbolt különös fényben úszott s a nyitott ablakon át játszó gyer­mekek vidám zajongása hangzott be hozzájuk. Londonban az utca a gyermekek Eldorádója, ez az iskolájuk igazában, ahol az élet keserű böl­csességére nevelődnek. — Kicsoda Theodore Match? — kérdezte váratlanul Tony, kinyújtva mutatóujját Bili felé, a vizsgáztató tanító hangján. Bili összerezzent, mint az ijedt növendék, aztán mégis az eszébe jutott: — A hajókirály. • Micsoda ember a hajókirály? — folytatta a ké.rdezőeködést Tw$ — A hajőkirály? ... Hát... A hajókirály olyan ember, akinek hajói vannak. Tony lemondóan mosolygott. — A hajókirály, — mondta oktató hangon, — olyan ember, akinek sok a gondja. Szegény­nek mindig attól kell félnie, hogy tönkremegy. Ha sok a szállítás, az a baj, hogy kevés a hajó, ha elég a hajó, az a baj, hogy keveset szállíta­nak... Néha az alacsony hajóbér teszi tönkre, máskor a szén ára. Annyira ráfizet az üzletre vagy igy, vagy úgy, hogy nen tudja, mire költse azt a rengeteg pénzt, amit a zsebébe öntenek. — Úristen! — mondta Bili, aki derék fiú volt, de az esze nem forgott túlságos hamar. — A hajókirály, —• folytatta, — rendese** kiváló hazafi. Láttam a háború Idején hajőkirá- lyokat, akik valóságos könnyekkel a szemükben, tudtak hajósai hősiességéről szónokolni. Szeret­ték, a sző szoros értelmében csodálták azokat a bátor embereket, akik rámerészkedtek a tenger­alattjárókra. Ismertem egy hajókirályt, aki húsz fontot adott egy közönséges matróz özvegyének, akit az ellenség golyója megölt. — Ez nem volt valami sok, — szólt Bili. —• Nem sok! Szent egek! Mit gondolsz te tu­lajdonképpen, Bili? Tudod te egyáltalán, mit lehet venni húsz fontért? Hnsz fonton, fiam, hat üveg finom pezsgőt vásárolhatsz, őtven Colorado- szivart. Húsz kiló őszibarackot! És ezek a nagy­lelkű emberek lemondtak ennyi élvezetről, le­mondtak egy nemes gesztussal egy közönséges, egyszerű asszony kedvéért, akinek fogalma sincs róla, mi fán terem a pezsgő, aki talán soha éle­tében nem evett őszibarackot s most fényűzésben élhet... — Húsz fontból? — kérdezte fejrázogatva az ártatlan Bili. — Az orromnál fogva akarsz ve­zetni!-~ Mindegy. Az a fontos, hogy mr. Match, aki még nem adott jótékonycélra egy vasat életében, most ez egyszer jelentős összeget fog áldozni egy vitorlamester ükunokájának, aki Trafalgarnál fenéit 8rge<Ug fe ragjefe Ai ükgfiám hajós volt és megsebesült, sok éven keresztül őriztük a falábát, mint családi emléket. Bili kiverte a hamut a pipájából. — Match nem is olyan rossz ember, — vélte ártatlanul. — Szép uj könyvtárat adott a..* —• Ez is mindegy. Annál jobb, ha nagylelkű. De neki magának sincs még fogalma róla, milyen nagylelkű lesz a közeli jövőben ... Mondd csak, Bili, nem lett drágább a dohány? Nem lett drá­gább a hús, a kenyér, — minden, amit tengeren­túlról hoznak? És mit gondolsz, ki vágja zsebre ezt a különbséget, amivel mindenért többet fi­zetsz? Az ültetvényes, meg a farmer is kap vala­mit belőle, — legyen. Nem sajnálom tőlük. Csak­hogy Theodore Match több hasznot húz a kelleté­nél Minden pakli dohányod után neki fizetsz egy félpennyt, minden darab kenyeredből egy hara­pás az övé s valamiképpen megadóztat mindent, amit eszel, iszol, vagy szívsz. Emeli a szállítási dijakat. Drága a szén, drága a munkás, minden drága. Csakhogy mégis ő a legdrágább minden között. Semmi sem olcsó, csak az emberi élet, amit a tengerre küld maga helyett, a munkás lelke, amit kiszipolyoz s az összeg, amit néha­napján, ha nagyon muszáj, aláir valami jótékony­célra. Röviden: rajta van Anthony Newton feke­te listáján, mondjuk, nyolcezer font erejéig... És ezt a pénzt ki Is fogom belőle szedni. Még pedig a volt katonák otthona javára. Mr. Fiake bólintott, szemeiből csodálat tük­röződött. — Elhiszem, hogy megteszed, — mondta lel­kesen. Mr. Match szállítási vállalata, mint mindenki tudja, a legnagyobb egész Angliában. Huszonöt hajót mondhat magáénak, amik ellátogatnak Dél- amerikába, a kínai vizekre, a sarkvidékre. Match a háború előtt élénk kereskedelmi forgalmat bo­nyolított le Nyugatafrika és Hamburg között is. A vállalat irodái Newcastleben voltak és a következő napon Tony Newton, hü barátja kísé­retében, Newcastlebe érkezett késő este. A* állo­mási vendéglőben vettek lakást — Osehszkmákiad selyem budapesti csempésződ a bíróság előtt. Budapestről jelentik: A múlt esz­tendő során széleskörű nyomozást indítottak egy nagyszabású vámcsalóé leleplezésére. A csalást egy szervezett társaság követte el s felhasználta azt a körülményt, hogy a tranzitó textiláruknál kevesebb vámoi kell fizetni, mint a Budapestre irányított külföldi áruk után. A nyomozás hamarosan sikerre vezetett s kiderült, hogy Bencsics László MÁV rak- táraok, Kiás Ernő kezelőtiszt, Weinberger Lajo6 és Weisz-Waseermann Sándor kereskedőkkel össze­játszva, egészen uj és eredményes formáját találták ki a vámolás megkerülésének. Az volt a rendszerük, hogy Csehországból nagy-értékű selyemámkat irá­nyítottak útnak Románia felé és pedig Budapesten keresztül. A selyemé rukkal egyidejűleg Szobon egészen hasonló csomagolású ládáikban értéktelen papírárukat adtak fel olyan módon, hogy a valódi selyemé ru és az értéktelen papirholmd egyidőben érkezett Budapestre. Bencsics László és Kiss Ernő azután kicserélték a csomagok vignettáit, az érték­telen holmit — mint tranzitóárut — továbbították Romániába, míg az értékes selyemdolgokat a vám- illeték lefizetése nélkül, mint olcsó holmit, Pest- szenttőrincre irányították Weinberger Lajos és Weisz-Waasermann Sándor címére. A nyomozás be­fejezése után mind a négy ember ellen megveszte­getés büntette címén indult meg az eljárás és a büníetőtörvényszék Bencsics Lászlót négyévi, Kiss Ernőt kétévi fegyházbüntetésre ítélte, Weinbergert és Wassermannt pedig félesztendei fogházbüntetés­sel sújtotta. A bejelentett fellebbezések most ke­rültek a királyi tábla elé, ahol. Bencsics büntetését két és féle6ztendei feg.yházra, Kiss Ernő büntetését pedig egyévi börtönre szállították le, ezzel szem­ben W eisz-W as? erma mrt, valamint Weinbergert megvesztegetésre való felbujtásban találta a tábla bűnösnek e ezért Weisz-Wassermannt egyévi, Wein­bergert pedig héthavi börtönbüntetésre ítélte. XX KARP, U2HOROD, HARISNYA, CSIPKE, NŐI DIVAT, BABYKELENGYE ÉS NÖISZABÓKELLÉKEK SPECIÁLIS ÁRU­HÁZA. VIDÉKRE MINTAKÜLDEMÉNY. —- Oroszországban megjelenik az első nemkommunista újság. Berlinből táviratozzak: A szovjetkormány megengedte az első nagy nemkommundsta napilap megjelenését. Ez a lap német nyelven fog Íródni, kiadója és főszer­kesztője, akiknek nevét még gondosan titkol­ják, a szovjetunióval szemben lojális maga­tartást fog tanúsítani Számítanak arra, hogy a lapnak Nyugateurópában is nagy tekintélye lesz. — Budapesten őtven autó taxin szigorló mér­nökök lesznek a soffőrök. Budapesti szerkesztő­ségünk jelenti: A székesfőváros elhatározta, hogy újabban kétszázötven autotaxi rendszámot enge­délyez. Ebből ötven autótaxit a műegyetemi hall­gatók segélyegylete kap azzal a céllal, hogy eze­ken az autókon szigorló mérnökök teljesítsenek sofföri szolgálatot, akik számára ez megélhetést jelentene. — A rimaszombati magyar gimnazisták bálja. Rimaszombati tudósítónk jelenti: A helybelii álla­mi reálgimnázium magyar tagozata január 21-en. rendezi meg a Tátra-ezálló nagytermében hagyo­mányos diábkálját. A mulatságot nívós kabaré ve­zeti be Szombathv Viktor prológjával, ezután a gimnáziumi zenekar két száma után Bródy Ldly szaval és Weinberger Tibor énekel. Ferenczy Ödönnek egy melodrámáján kívül, amelyet Smál Baba zongorakisérete mellett Kubinyi László ad elő, Szenes Béla „Papa vizsgázik" c. kabarétréíója is előadásra kerül. Szerepel még a műsoron Klem Imre is hegedűszólóval. A nagy érdeklődéssel várt diákelőadáet Korányi Zoltán rendezi. Korán reggel felderítő útra indultak. A The­odore Steamship Line óriási háztömböt foglalt el nem messze az állomástól s a rengeteg lőtő-futő, buzgólkodó hivatalnokból s a várakozó felek tö­megéből ítélve, Tony úgy látta, hogy az üzlet ua- gyon jól megy. Bement a főépületbe, odaadta a névjegyét egy hivatalnoknak s alig pár pillanat múlva már be is vezették a vezérigazgató elé. Tölgyfaburko- latu, tágas szobába lépett, aminek a falain hajók képe függött. Mr. Match középkorú ember volt, jo­viális, szakállas arca és mosolygó szemei rokon­szenvessé tették. Egyébként könnyű volt neki jó­kedvűnek lenni. Aranykeretü szemüvege mögül barátságosan intett Anthony felé. — Nagyon örülök a szerencsének, mr. New­ton, — szólt, Tony nagy meglepetésére. — Üljön le és parancsoljon szivart vagy cigarettát. Odanyujtotta ezüsttárcáját és Anthony lassú mozdulattal vett ki egy szivart. — Most aztán halljuk, mit akar? — folytatta mosolyogva a milliomos. —- Tízezer fontot valami elásott kincsért, vagy egy milliót, hogy társamul vegyem? Egy pillanatra, — de csak egy pillanatra, — Tony úgy meg volt lepődve, hogy néma maradt. — Azt hiszem, inkább a társulási ügyet vá­lasztom, — mondta aztán, — bár természetesen, nem kívánok érte ennyit. Kevesebbért is megcsi­nálom. Mr. Match hátradőlt a székében s rengett a hasa a nevetéstől. — Láthatja, Newton, — mondta, a kezeit dör- zsőlgetve, — Jól ismerem magát. Elhiheti, hogy figyelmeztettek: óvakodjak magától. Megmondom őszintén: tudom, hol van az irodája g a képtárá­ról is tudok. Minket, szegény milliomosokat sze­melt ki a szobája díszéül. Nagyon megtisztelt vele, hogy én is ott vagyok. Egy magándetektívet küld­tem oda a napokban, az informált ilyen pontosan, ffvtiMlakJ 8

Next

/
Thumbnails
Contents