Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)
1928-01-17 / 13. (1640.) szám
tSt8 január fT kefld. Próbálj* ki minél előbb az uj vég-crősitő lámpát RE 134 Öröme fog benoe telni! TBLIPUNKIN A német hadügyminiszter lemondása krízist okoz Berlin, január 16. A Gessler-krizis a vasárnap folyamán sem oldódott meg, sőt bizonyos tekintetben a helyzet kiélesedett Több kísérletet tettek arra, hogy Gessler dr.-t rá bírják a hivatalában való maradásra, azonban az ilyenirányú próbálkozások kudarccal végződtek. A krízisnek az egész koalícióra kitér jedő politikai jellege mindinkább előtérbe lép. A német nemzeti körök azon vannak, hogy a centrumnak egyik politikusát bízzák meg a hadügyminiszterséggel, mert így azt remélik, hogy a centrumot erősen hozzá fogják kötni a jelenlegi koalícióhoz. A centrum még nern döntött ebben a kérdésben, de valószínűtlennek látszik, hogy Gessler dr. örökségét már mosi állandóan betölthessék és igy inkább prov’zoiikus megoldásra számítanak. Amig ezt a megoldást megtalálják, Gessler dr. demisz- szió? kérésének jóváhagyását függőben tartják. Berki Gyula kilépett az egységes pértbél Budapest, január 16. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Az egységes párt legutóbbi ülésén hozott ama határozatával kapcsolatban, hogy a párt tagjainak tartóz- kodniok kell a párt programjával és a kormány nyilatkozataival ellentétben álló politikai állásfoglalástól, Berky Gyula egységespárti képviselő kilépett az egységes pártból. Elhatározását Bethlen István gróf miniszter- elnökhöz intézett levélben közölte, amelyben utalt arra, hogy a legutóbbi párthatározat korlátozza munkájában a képviselőket és nincs többé a kormánypártban a képviselőknek igazi vélemény és igazi bírálati joga. Berky Gyula nem csatlakozik egy párthoz sem, hanem mint kisgazdaképviselő folytatja tevékenységét. Hz olasz-francia tárgyalások elé pesszimizmussal tekintenek Az olasz követelések nemzeti programnak tekinthetők — Az uj francia követ elfoglalta hivatalát — Párás, január 16. Franciaország római nagykövete, de Beauniarohais tegnap délután elhagyta Berlint, hogy római állomáshelyét átvegye. A hivatalos Petit Párisién ezzel kapcsolatban hosszabb cikkben foglalkozik az oülaisz- f randa tárgyalásokkal, amelyek a legközelebb (megkezdődnek. A francia nagykövet helyzete nem lesz valami könnyű, annak ellenére, hogy az öLasz-francia viszonyban az utolsó hetek folyamán « helyzet valameny- nyiire enyhült. Olaszország azt várja, hogy Francia- ország követeléseinek nagyrészét teljesíteni fogja, azonban vannak olyan pontok, amelyekben Franciaország egyáltalán nem engedhet. Ugyancsak a Petit Párisién még egy más cikkben is foglalkozik az olasz-francia viszonnyal. Ezt a cikket a lap római munkatársa irta és meglehetősen pesszimista hangulatú. A hírlapíró mindenkit óv az illúziótól. A fascista sajtó felállította túlzó követelések egyáltalán nem állanak ellentétben az olasz kormány hivatalos programjával, sőt ezek olasz nemzeti programnak tekinthetők. Ezt a programot nem a fascista kormány képviseli elsőnek, hanem már régóba benne gyökerezik az olasz nemzett lélekben. Amerika a francia magánvállalatokkal szemben megszünteti a kölcsönzárlatot Az amerikai tőkefelesleg piacot keres — Calllaux a francia pénzügyi politikáról sem, hogy »z Egyesült Államok tőkebősége amerikai szempontból az ilyen barátságos gesztust nagyon kívánatossá teszi. Az úgynevezett munkanélküli töke, amelyet a Dawes-kérdések ügyetlen kezelése a nónjet piactól távoltart, mindenképpen kiutat keres. Más kérdés azonban, hogy a kölcsönzár- lat megszüntetése nagy üzletet hr- ^ Amerikának. Ismeretes, hogy a newyorki francia magántőke, amely a háború idején szökött ki Amerikába, egy milliárd dollárt tesz ki es mostanában a kölcsönzárlat megszüntetése nélkül is visszatérőben van Franciaországba. Ennek következtében a francia iparnak nincsenek tűin a? v ame rikaá igényei. Az egyetlen nagyobb üzlet, amelyen jelenleg Dillon Reed dolgozik, a Kuhlmann francia vegyi társaságnak kölcsöne. Ezenkívül még néhány francia vasúti társaság fogja igénybe venni az amerikai kölcsönt, azonban Amerika tőkfeleslege csak akkor talál helyes elhelyezkedési lehetőségeket, ha a kölcsönzárlatot nemcsak a magán váll ala tokkal szemben, hanem a francia állammal szemben is megszüntetik. Hogy az amerikai kormány ezt mikorra tervezi, arról még semmi bizonyosat nem tudni. A rési nyugdíjasok Ugye végre a parlament éléit Prága, január 15. A kormány az állami Óa közszolgálatban volt régi nyugdíjasok s ezek özvegyei és árvái fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslatot benyújtotta a kép- vieelőháznak. A javaslat az 287—1924. és 288 —1924. sz. törvények alapján megállapított nyugdijakat rendezi 1928 január elseji hatállyal. xx á ponyvairodalom mételyedé hatásától óvja meg gyermekét, ha jő olvasmánnyal látja el. ■Rendelje meg a Tapsifüles nyuszikát. Páris, január 16. A roueni radikális-szocialista párt tegnapi gyűlésén Caillaux nagy beszédet tartott, amelyben kifejtette pénzügyi programját. Hogy Franciaország jelenlegi gazdasági helyzetének szempontjából a felelősség kérdését tisztázza, Caillaux kifejtette, hogy a hadüzenet alkalmával Francia- ország adósságai többszörösen 30 millió frankot tettek ki, míg a fegyverszünet megkötésekor már 170— 180 milliárdra emelkedtek, hogy az 1919- től 1924-ig terjedő időszakban csaknem 400 milliárdot érjenek el. Franciaország passzívái tehát a Bloc National kornpmyzása alatt hatalmas mértékben növekedtek- Valaki ezzel szemben felhozhatja, hogy ez idő alatt a frank is sülvedt. Ennek igazi oka azonban abban rejlik, hogy a jobboldali pártok egész Franciaországban riadt hangulatot keltettek, amennyiben mindenkiben megrendítették és aláásták az államban való bizalmat. Caillaux elismerte, hogy Poincarénak sikerült a frankói: stabilizálnia, amennyiben az 1926 júliusának végén felmerült krízist ügyesen kihasználta és a Francia Bank segítségével a váltókurzust Is megállapította. Ezzel azonban Franciaország pénzügyi helyreállítását csak előkészítette. Most feltétlenül szükséges, hogy a valuta legális stabiliA német-osztrák bünteHüoi implikációja Berlin, január 16. A német-osztrák parlamenti büntetőjogi konferencia szombati,, vasárnapi és hétfői ülésezésén egész munkaprogramját elvégezte. Mindazokban a kérdésekben, amelyekben idáig eltérés mutatkozott, megegyezésre jutottak. A konferencia legközelebb Drezdában ülésezik. Az angol Ipar egyik vezetnie a munkabérek emeléséről London, január 16. Sir Alfréd Mond, az angol vegyi tröszt elnöke és a nagyiparosok szövetségének vezetője a sajtónak nyilatkozatot adott az ipari konferencia várható eredményeiről. A nagyiparosok vezére azt a nézetét fejezte ki, hogy a munkásságnak magasabb életstandardot kell elérnie. Az alacsony bérek és a meghosszabbított munkaidő nem segítenek az angol ipar jelenlegi kedvezőtlen helyzetén, sőt. az angol ipar szempontjából az a fontos, hogy a termelést az egyéb költségek leszállításával olyan módon mozdítsák elő, hogy a béreket emelik. Az ipari konferencia közvetlen eredményeképpen azt reméli sir Mond, hogy egy állandó ipari bizottság alakul, amelyben a munkaadók és a munkások szervezetei lesznek képviselve. Ez a bizottság minden konfliktus esetén a döntőbíró szerepét fogja betölteni és az összeg technikai és gazdasági problémákban is irányító szerepet fog játszani. zálását is végrehajtsák. Arra a kérdésre, hogy miért akarnak uj aranyvalutát bevezetni és nem a régihez visz- szatérni, Caillaux azzal a megállapítással válaszolt, hogy közben háború volt. A stabilizáláis előfeltétele a szövetség- közti adósságok szabályozása. Engedményeket kell szerezni az összes adósságokból és sajnálni lehet, hegy Francia- ország egy nagyon szép alkalmat elszalasztott. Most nincs más ut, mint a hitelezőkkel való uj megegyezés. Newyork, január 16. Az állami kormányzás köriratban fordult a newyorki bankházakhoz, amelyben kijelenti, hogy a jövőben nem tesz elvi kifogásokat a francia ipari kölcsönök felfektetése ellen, hanem az ilyen kölesöntervek megvizsgálásában u(tvanazokat a szempontokat követi, mint más államokkal szemben. Ezzel legalábbis az ipari magánkölcsönökre vonatkozólag hivatalosan megszűnt Franciaországgal szemben az amerikai kölcsönzárlat, amely már három esztendeje érvényesül, attól az időtől fogva, hogy Franciaország vonakodott a háborús adósságokat szabályozni. Ez a változás nem a francia kormány ajánlatára történt, hanem Amerika kormányának szabad elhatározásából és Amerika barátságának komoly gesztusául kell értékelni. Természetesen nem szabad megfeledkezni arról Soha nem kötök ismeretségieket. Vessen magára: az ismeretségünket Ön kezdte. Ez a mi ismeretségünk elég rövid volt, de elég különös. Velem még soha nem fordult elő, ezt egy elég hosszú ólét után mondhatom önnek, hogy ilyen különös ismeretségiben lett volna részem. Az ön modorában van valami... Képzelheti, hogy nekem ez uj. Az emberek, aMkkel összejövök, másféle társalgást folytatnak. Én tudom, hogy önnek vau igaza. Kérem, ne értsen félre. Szeretnék beszélni ÖnneL Nehéz elkezdeni. Több dolgot szeretnék megbeszélni Önnel. Ön bátorított fel. ön fiatalabb, mint én.., Nem mondom, hogy tanácsot akarok kérni. Vannak dolgok, ahol nem használ a tanács. S mégis, én jövők önhöz.. Ha már egyszer elkezdtünk egy beszélgetést, talán fejezzük, be, nem?" „Kérem, tanár ut", — mondta beleegyezzen és csöndeden. És aztán* „De mi ez? Vallomás?" „Nem", — mondtam .neki. — „Tanácskozás. Ahogy Ön mondta: « két néger... Uram, ön fiatalabb, mint én. De lehet, hogy többet látott." „Látni? Többet szenvedi ern“, ezt korrigáló hangon mondta, szinte gőgösen. „'Többet szenvedett", — hagytam rá. — „Én ötvennégy éves vagyok. Vidéken élek. Azt hiszem, túl vagyok az élet megpróbált a- lásain. legalább is azt hittem. Hogy már nem árbet semmi. Most néhány hónap előtt... az az érzésem néha, hogy m esnem#t yjgftglt *ŐD ez* látja rajain?" 1 Gondolkozott. „Nem", — mondta határozottan. — „Dehogy, kedves tanár ur. Mit gondol? S én nem vagyok orvos. De ha beszélni akar, csak kezdje el. Szívesen hallgatom. Tudniillik, ha őszinte lesz. Az néha segit az embereken, ha őszinték. Én úgyse 'tudok segíteni." Nem is tudom, most már, meddig beszéltem? Talán egy órát, talán kettőt. Arra emlékszem, hogy hátrább ültem az ágyon, hogy' semmit ne lásson az arcomból. Most azt hiszem, hogy mindent elmondtam neki. Sók dologira már nem te emlékszem, amit mondtam, összevissza beszéltem. A plakáttal kezdtem. Ezt (részletesen elmondtam neki. Nem felelt rá semmit. Elmondtam, hogyT lat Íriszüké s vagyok. Az anyámról, beszéltem. Elmondtam neki az álmomat. Akkor megkérdezte, hogy sokszor vert-e édesanyám. S milyen körülmények között? Ez, úgy látszik, érdekelte. Az apám után ia kérdezett. Aztán, sokáig!, megint csak én beszéltem. A hangomat teljesen idegenül hallottam, mesz- sziről. Beszéltem neki a diákéveimről. Pajtásokról. Az.egyetemről. Hogy nagyon szegény voltaap*©, kérdezte. Elmondtam neki, mennyimé szegény voltam. Elmondtam az esetet I.-veL 8 aztán egészen rendszerbeliemül az elmúlt huszonöt évről beszéltem. Amig a szavakat kiejtettem, úgy éreztem, hogy most közeledem ahoz az akadályhoz. Igaz, hogy engedett beszélni. Lehel, hogy nagyon lázas voltam. LoffiTöaefoibem önre emlékszem vissza: erre a mámorra, ami elfogott lassan. Hogy beszélhetek. Senki nem látja az arcomat. Mindent elmondhatok. Ismeretlen, félig el- íeledett szavak, fogalmaik, nevek jutottak az eszembe. Mint aki a börtönből jön, ahol egy életen át hallgatott. S berúg attól, hogy beszélhet, S valaki hallgatja. Soha nem tudtam, hogy ilyen csodálatos dolog a beszéd. Mint egy részegből, úgy dióit belőlem minden. Húsz év előtti dolgok, tegnapi dolgok. Hogy tegnap azt hittem, történni fog valami. Hogy húszéves koromban egyszer kinevetett egy nő. Hogy egy igazgató lehordott a diákok előtt, makor fiatal tanér 'voltaim. Hogy mire készültem. Hogy milyen a lakásom berendezése. Hogy mennyi idlő alatt mennyi pénzt tettem félre. Hogy legutóbb voltam a Hajnik- né házában, de az se segitett, S mik ennek a nyugtalanságnak a tünetei. Mikor kezdődött. S hogy azóta nem hagy el. S hogy most, amig beszélek, mintha 'megtaláltam volna a hangomat. Huszonöt évig hallgattam, mondtam neki. Érti ezt? Senkivel nem beszéltem úgy, mint vele. Miért? Nem tudom. Mert. „többet szenvedett?" Talán. Hogy kezdek úgy szenvedni, mint egy nagybeteg. Most, ebben a korban. Mi ez? Mit akarok? Ha gondolja, hogy egy utazás segítene?... f I „Neon", — mondta -- „dehogy". Hát akkor mi? így nem mehet tovább. S hogy ez az első éjszaka életemben, mikor egy emberrel beszelek. Az ember él, rosszabbul, mint egy állat. Pedáns vagyok, tele nevetséges 'szokásokkal. 8 megfogott az idő. A testem már nem engedelmeskedik: a gyomrom, az agyaim, a tartásom, a kezeim bizonytalanok, a látásom gyöngül, a (fogaim rosszak. Bólogatott. Beszéltem neki arról, hogy (holnap ■aggéi el fog utazni, s csak azért, merek fczói- rft, mintha a semmibe beszélnék, egy üres sWbábuu egyedül, ö mit gondol, mi ez? Mi •történik velem? Idegbaj? Talán mégis kellene utaznom? De ahoz már öreg vagyok. S milyen hálás vagyok, hogy beszélhetek neki. Nem is tudtam, hogy ez megtörténhet még velem. Hogy beszélhetek valakivel. Nem tudom, meddig beszéltem. (Mikor elhallgattam, ő is hallgatott. Két tenyerébe könyökölte az arcát, s a cipőjét nézte. A különös az, hogy nem éreztem semmi megbánást, mikor elhallgattam. Nem szégyellem azt, amit elmondtam. Mintha egyediül lennék. Most se érzek megbánást. „Csodálatos", — mondta később maga elé. „Mi", — kérdeztem. Álomszerű volt az egész. Álomszerű. Nem tudok más szót. Álomszerű. Egy pillanatig úgy éreztem, mintha eiszédülnék s ebben a szédülésben megtudnám, hogy mindez, ez a helyzet: ez az ágy, ez a közelülő ember, ez a gyertya, ott künn a hold és a fenyők s a szekrény s mindaz, amit beszéltem s amit ő most mondani fog, mindez már megtörtént egyszer. Hogy ezt már megéltem. Ez egy pillanatig tartott. S ebben a pillanatban éreztem azt is, hogy tudom előre a következő szót. amit a másik mondani fog. Álomszerű volt, álmában érzi ilyen könnyűnek magát az ember. Úgy éreztem, hogy most történik velem valami. Talán reggelre más arcom lesz. Vagy egyszerre angolul fogok beszélni. „Egy ember", mondta. — Csodálatos. Semmi más nem érdekes, semmi. Ha a hangját hallgatom, egészen fiatalos most. Ne mozduljon. Nem akarom az arcát látni. Szakállas, öreg, vidékies. Égj' ember arca. A hangja most olyan volt, mint egy fiúé. Mint egy diákjáé lehet. Lelkendező, szaggatott. Vagy pathéti-kus. Vagy panaszkodó. Élő hang volt. S .mindent elmondott. Ha úgy veszem, mindent tudok önről. Egy embert meglátok egy fürdőhelyen. Valamit niegérzek rajta. Miért, minek? Iátok. Miosod' titkok vannak körülöttünk, nem? 1 (Folytatjuk. / i JáSi, űz eiso smdm AEGgNy* irl*: A\aRAI SÁNDOR (i?)
