Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)

1928-01-13 / 10. (1637.) szám

'PR$^Tt/V\AfiÍíARKlRLAe

1928 január 18, péntek.

Teendőink

az álSampolsArsáő is Illetőség kérdisé&en

Irta Gergely Albert dr.

IV.

A kormánynak a népszövetségi panaszra adott

észrevételeiben a legfelsőbb közigazgatási bíróság e végzetes döntését még azzal is próbálja igazolni, hogy azt mondja: „Itt nem érdektelen felhívni a figyelmet a régi Ausztria illetőségi jogának hasonló rendelkezésére." És elmondja, hogy az osztrák 222—1896. sz. törvény szerint 10 évi egyhelyben lakás után csali határozott felvétellel szerezhető más illetőség és ámbár a felvétel cselekménye tisztán formalitás, mindazonáltal nagy jelentőséggel bir, mert ezáltal nyer formális megállapítást, hogy egyrészt betöltötte-e e törvény által előirt feltételeket, másrészről, hogy a községnek nincs elegendő oka, hogy ellenezze a felvételt és — szinte elégtétellel szegezi le — mint az említett osztrák törvény előzményeiből következik, ez az utóbbi megfontolás magyarázza meg, hogy az illetékes tényezők (tehát a legfelsőbb közigazgatási bíróság és ennek nyomán az alsóbb hatóságok) miért nem vélekedtek úgy, hogy az érdekelteket úgy kell tekinteni, mint akik az uj illetőséget teljes joggal megszerezték abban a pillanatban, midőn bizonyos törvényes feltételek betöltőiteknek mutatkoznak, hanem azon a véleményen voltak, hogy az illetőségi jog megszerzésének elengedhetetlen előfeltétele a megszerzés hivatalos megállapítása. íme, mily nyílt elismerése ez annak, hogy az osztrák jogot húzták rá a volt magyar állampolgárokra.

Pedig azt úgy a legfelsőbb közigazgatási bíróság, mint a kormány is tudja, hogy Ausztriának és Magyarországnak kiilön-külön törvényhozása vo’í, hogy külön magyar és külön osztrák állam- polgárság volt, hogy az osztrák törvények nem bírlak hatállyal Magyarországra és a magyar törvények sem Ausztriára, hogy a csehszlovák állam külön Ausztriától és külön Magyarországtól csatolt területekből alakult, hegy békeszerződést külön kötöttek Magyarországgal és külön Ausztriával, tehát a volt magyar belügyre — az illetőségre és állampolgárságra — nem húzható rá az osztrák belügy.

Ebből — jóhiszemű feltételezéssel — az állapítható meg, hogy a legfelsőbb közigazgatási bíróság kardinális jogi tévedésből hozta meg ama végzetes döntéseket, amit valószínűleg az eredményezett, hogy bírái az osztrák jogban nyerték kiképzésüket, annak hatása alatt élnek és a magyar jogot nem ismerték.

Minden Joggyakorló hatóság megjavítja, hatálytalanítja esetleges jogi tévedéseit, ezt mi ez- ldeig még nem tudtuk elérni, sőt a csehszlovák kormány ezt a csak Szlovenszkőra és Ruszinszkó- ra kiterjesztett jogfosztást most már stabilizálta és Ruszlnszkóban a kormányzóság 68G22/27. sz. rendeletével — Szlovenszkóban bizonyára hasonló rendelettel — utasította az alsóbb fokú közigazgatási hatóságokat, hogy hallgatólagos illetőséget el ne ismerjenek, ez nem létezik és illetőségi bizonyítványt csak annak adhatnak, aki 1910 előtti határozott felvételt igazol, vagy aki igazolja, hogy az 1871 :XVIII. te. 7. §-a alapján bir illetőséggel.

Ezen illetőségi izonyitványok szerzéséhez is azonban — zsupáni 52526/27. sz. végrehajtási rendeletre — egy garmada okiratot ir elő: a kérvényező, a szülei, a nyagszülei születési és házassági bizonyítványait, hogy 1871-ben ő, vagy szülei, nagyszülei itt laktak-e és azóta is szakadatlanul itt laktak, illetve laknak, aminek beszerzése vagy lehetetlen, vagy rengeteg pénzbe kerül.

De bár az 1910 január 1-je előtt határozott felvétellel birók illetőségét elismerendőnek mondja a kormányzóság, ezektől is az őseik fenti okiratait követeli a praxis.

Ehhez járul még az, hogy Szlovenszkő és Ru- szinszkó lakosair nézve útlevél, állás, iparjog, ayugdijszerzéséhez állampolgársági igazolvány beszerzését írták elő, amit csakis a jelzett okirat- garmada bemutatása és dij ellenében nyerhet valaki előzőleg a hatóság által levezetett inquisito- rius vizsgálat után.

Az egész vonalon az 1871. év szerepeltetése sérelmet jelent az őslakosokra nézve és negligá- ást a békeszerződésekre nézve. Mert aki 1871-ben nint akkor 24 évvel nagykorú illetőséget szeriért, annak ma legalább 80 évesnek kell fennie, lány ily korú őslakó van itt? Ha szüleitől kiván- a az akkori illetőséget, azoknak jóval 1871 előtt tellett születniük és nősülniük és igy 80—100 évi negszakitatlan ittlakást követel az itteni ős- akóktól az illetőséghez, ami az 1886:XXII. te. 4 ivével szemben enyhén mondva: nevetséges követelés. • '

így fest az illetőség és az állampolgárság igye Szlovenszkón és Ruszínszkón! (Vége.)

1928 január 13:

a modern repülés húszéves jubileuma

Most húsz éve tette meg Henry Farman repülőgépén az első kilométeres utat — A produkció szenzációs külsőségek között ment végbe

Paris, január 12. (A P. M. H. munkatársától.) Holnap, január 13-án az aviatika díszes jubileum keretében emlékezik meg a repülés rohamos fejlődésének egyik legfontosabb étappjáról. Holnap lesz ugyanis pontosan húsz éve annak, hogy egy Henry Farman nevű amatőrrepülő teljes kilométert futott be gépével a levegőben. Farman felszállását csaknem akkora érdeklődés kísérte, mint napjainkban az amerikai óceánrepülők vakmerő startját s a teljesítmény értékét az is növelte, hogy Farman, aki egy Parisban élő angol újságírónak volt a fia, repülésével a Deutsch de la Meurth- Arohdeacon által kiirt ötvenezerfrankos díjnak is a birtokába jutott.

A felszállás az Issy-lee-Monlinea ux-i repülőtéren ment végbe, ha ugyan repülőtérnek lehet nevezni a Paris melletti mezőn improvizált kezdetleges aerodram- fákol mányt. A gép, amelyen Kármán meg akarta tenni rekordutjáf, a Vois in-fivérek gyártmánya volt.

A Voisin-íivérek a? aviatika önfeláldozó úttörői között az első sorban foglalnak el előkelő helyet, mert a repülés hőskorában szakadatlanul kísérleteztek, építettek, miközben a költséges kísérletezés egész vagyonukat felemésztette.

A híres Elériot őszinte csodálattal viseltetett a kei rajongással eltelt fivér iránt és keresztülvitte, hogy a modern aviatika egyik legnagyobb mecénása, Arcihdeaeon, támogatásban részesítette őket. Farman. éppen egyik gépük lezuhanása alkalmával ismerkedett meg Voisraékkal s akkor megbeszélte velük, hogy erős, ellentállásképes repülőgépet építenek számára, amelyen megkísérli Arehdeacon dijának az elnyerését, a pénzből pedig kifizeti a repülőgép költségeit.

A gép, amelyben nyolc-hengeres, negyvenkilenc lóerős motort helyeztek el. hosszas fáradozás után elkészült és 1908 január 13-án az Jssy-á repülőtéren indulásra készen állt -egy összetákolt hangárban. A repülőtérre még a reggeli órákban a kiváncsiak ezrei vonultak ki, akik hatalmas szkepszissel várakoztak a produkcióra. Gyönyörű, favaszias, enyhe időjárás volt, a nap télies fénnyel sütött, amikor egy csapat ember kivontafta a hangárból a 'napfénytől szikrázó oldalú kétfedelűt. Ugyanakkor a párisi tetőkön az érdeklődők sokasága leste látcsővel felszerelten a gép magasbaeme'lkedé- sét. Kevéssel tíz óra előtt a rendezőség tagjai a szántóföldeken kitűzték az apró színes zászlócskákat, amelyek a repülés irányát voltak hivatottak mutatni a pilótának. Azonkívül zászlóval jelölték meg a start helyét is, egy másik zászlót pedig a starthelytől ötszázmétemyire tűztek a földbe, mert az utat nem egy kilométer hosszúságban, hanem kétszer Ötszázméteres távolságban keltett megtenni, az akkor még halálveszéllyel járó forduló képezte ugyanis a produkció csúcspontját.

Tíz perccel tiz után Farman végre beszállt a gépbe, megadta a Jetet a gép elindítására, amely kifutott a mezőre és lassan a magasba emelkedett. A gép szállott, az emberek visszafojtott lélekzet.íel követték utján.

A gép az egész rekordteliesátmény folyamán legmagasabban száznaéternyire távolodott el a földtől.

A nézők uijjongása és lelkesedése leírhatatlan volt- De a tömeg lelkes kiáltozását mintha elvágták volna, amikor a teljesítmény legveszélyesebb pontjára következett a sor: Farmannak meg kellett fordulnia a levegőben! A pilóta elővigyázatosan végezte el ezt a feladatot is és hosszú Ívben, óvatosan fordult a hangár felé, majd nyílegyenes irányban visszarepült a start helyére. Eközben már újabb bámulok érkeztek Páriából, mire a dijgyőz- tes pilóta ismét beült a gépbe és teljesítményét a ■hangár másik oldalán is megismételte.

Farmant a rekordrepülés után körülvették az újságírók s a boldog repülő a következőket mondotta nekik: „A repülőgép néhány év múlva megbízható, praktikus közlekedési eszköz lesz." Jóslata alig busz év elteltével bevált s ma már valóban közlekedési eszköz lett a repülőgép az úttörő Farman s a Voisin-fivérek önfeláldozó munkája révén.

Az uj bárSusncsö

Tisztán csengő hang — Nagy meredekség Kiváló teljesitmény — Eddig megje’ent típusok:

TFass?gs:rareí P 4*©

alacsony frequenciáju ercsitőcső és Tiaressíam $* 4^5

végerősiíőcső

Nyilatkozat

A Nagyasszony multévi decemberi számában zkalosné Járossy Erzsébetről emlékezést Írtam, melyet a Prágai Magyar Hírlap december 21-én :s 22-én megjelent számaiban szintén leközölt, trról értesülvén, hogy a cikk egyes részei fél- ’ésre adtak alkalmat, kijelenteni kívánom, cikkemmel nem volt szándékom sem Vadas dr. kórházi igazgató-főorvos ur és a vetett álló rozsnyói kórház, sem más or- ’rnevét érinteni.

1928. január 10.,

Szilassy Béláné sk.

A nyugdijas-sors kassai mostoha-gyermekei

A kegyelem-nyugdjasok „boldog** ujéve — Száz meg száz öreg>nyugd jas nem kapott pénzt január elsején

Kassa, január 12. (Saját tud.) Már az a

különbség is szembetűnő anyagi szempontból, ami a békebeli nyugdíjasok és az uj államalakulat óta nyugdíjazottak között van. A törvényihozásnak szándékában is, van ezt a (különbséget eltüntetni, csupán a szándékhoz hiányzik még valami: a jóakarat. így tehát éles különbség van az „uj" nyugdíjasok és az „öreg" nyugdíjasok között még akkor is, ha ez utóbbiaknak rendben is van az állampolgársági szénájuk. Ezen a Dérer-tör- vény sem sokat segített. Mert vannak már esetek, hogy

amely nyugdíjasnak a Dérer-törvénv alapján nem sikerült állampolgárságát elismertetnie, attól teljesen megvonták a nyugdijat.

Kassán különös figyelmet érdemelnek a vasúti nyugdíjasok, akik két osztályba tartoznak: akiket az állam a Ksod.-tól vett át s akik a Máv.-tól estek terhére. Az előbbi nyugdíjasok más lapra tartoznak, [hiszen az állam különösen ambicionálja, hogy a Ksod. vasutat átvegye, teihát a külföldi [hatalmas részvényesek hangulatát nem izgathatja azzal, hogy rosszul intézi el a nyugdíjasok ügyét vagy, hogy egyáltalán nem intézi el, ha különben az állampolgársággal nincs baj.

Ellenben ilyen tekintetek a Máv.' nyugdíjasaival szemben nem alterálják. Ennek következménye volt az, hogy annak idején először egyáltalán nem akart az állam az ittmaradt Máv.-nyugdijasoknak nyugdijat adni, holott ezek a Magyarországon levő nyugdíjintézetben fel voltak véve s egy munkás életen át fizették járulékaikat: tehát kétségtelenül joguk volt a nyugdíjra annál inkább, mivel az uj állam a neki jutott területekkel együtt a terheket is átvenni köteles volt. Ennek dacára az aiz álláspont alakult ki, hogy amíg a két állam közli elszámolás ebben a tekintetben nem jön Hétre, addig nincs nyugdíj. Ez azonban — mint gyakorlat — lehetetlen volt s ezeknek a nyugdíjasoknak eredeti nyugdijaiknak <10 % -át kezdték fizetni, valónzálatlanul (’), vagyis annyi csehszlovák koronát, mint amennyi békebeli magyar koronát e nyugdíj 60%-a

Idtesz — és ezt is csak mint kegyelem- előleget. Vagy is ezek a nyugdíjasok kapnak havonta 100—350 csehszlovák koronát, amiből meg kell élniük.

Meg kell jegyezni az igazság kedvéért, hogy később, akinek sikerült állampolgárságát elismertetni, rendes nyugdijának élvezetébe lépett, sőt visszamenőleg is megkapta illetményeit Csakhogy ez az eset olyan ritka, mint a fehér holló.

Kassán kétszáznál több rendezetlen állampolgárságú régi Máv.-nyugdijas van. Legnagyobb részük az élet útját a 60 és 80 év közti szakaszon tapossa, alig van, aki nem özvegy, túlnyomó részük pedig a kora miatt kétszeresen tehetetlen asszony.

S hogy a kor iránti tisztelet annál jobban kidomborodjék, nekik nem a posta kézbesíti ki csekken a kegyelem-nyugdijelőleget, hanem ki kell menniük a vasúti állomási pénztárhoz egy olyan nyugtával, amelyen előbb hatóságilag igazoltatták, hogy nem haltak meg s csak e nyugta ellenében személyesen vehetik fel a 100—350 koronákat. Valóban megható, mennyire ügyeltet az állam ezekre a rendezetlen állampolgárságú polgáraira, nehogy valahogy csak egy is elvesszen közülök az ő tudta nélkül. Pedig mégis elég gyakran előfordul, hogy egyik-másik egyszerre csak nem jelenik meg már többé tipegő, reszkető léptekkel az állomáson a többi nyugdíjas sorában. Minden bejelentés nélkül, csöndesen, észrevétlenül, alig valakik által tudottam eltávozott jobb hazába, oda, ahol már nincs szükség az életnek hatóságilag való igazolására. Azt senki sem kérdi tőlük, vájjon, hogy élnek meg havi 100—350 (koronából. Ellenben arra kötelezve vannak a törvényes következmények terhe mellett, hogy bevallják, van-e valami más bevételük a nyugdíjon kívül. Bizony nincs. Mert ezek az ör>eg emberek már nem tudnak dolgozni, de ha tudnának is, nem arra valók már, hogy dolgozzanak. Elvégre azért dolgoztak hosszú évtizedeken át, hogy öreg napjaikra munka nélkül élhessenek, pihenhessenek. Hogy aztán mégis miért (érdeklődnek az iránt, van-e nékik más

bevételük is, nem tudni. Azonban aligha azért, hogy megdicsérjék őket érte.

Hogy élnek ezek a nyugdíjasok? Hát szomorú és szivet facsaró látvány, ahogy élnek.

Ételük a kávé, talán egyszer hetente meleg leves és hús, mert többre nem telik.

A szegény a még szegényebbel megosztja csupor kávéját. S hogy a fűtés ue kerüljön sokba, összeül pár szegény öreg nyugdíjas délutánonkint valamelyikük konyhájában, közösem összetett garasokból f-ütenek, sírnak, reménykednek, keserűség köny- nyel, hígítják fel szegényes kávéjukat, hogy aztán elválva, éjszaka hideg szobában aludjanak. Egyetlen vigasztalásuk a templom, ahová buzgón eljárnak imádkozni.

Valami jóindulat legutóbb mutatkozni kezdett az öreg nyugdijasokkal szemben. Nem sok, csak éppen annyi, hogy múlt lév december elsején közölték velük, hogy többé nem kell az állomásra kifáradniok, a pénzt postacsekken kapják meg.

De 1928 január 2-án és 3-án a pénz még mindig nem érkezett meg.

A* újév teljesen pénz nélkül érte szegényeket;

akinek nem volt annyi hitelük, hogy tejet és kávét szerezhessen, éhezhetett. Már eléjük rémlett az a lehetőség is, hogy csak februárban kerül sor arra, hogy pénzt kapjanak, hiszen decemberben adott nyugtájuk szerint januárra már megkapták nyugdijukat.

Egy irtózatos, ínséges hónap képe állott előttük, mert ki hitelez egy hónapra olyan embereknek, akiknél már a holnap se valószínű.

Végre két te n-bár mán érdeklődtek a vasúti állomáson, ahol e hó 4-én közölték velük, hogy e hónapban még ott kapnak nyugdijat.

Arról természetesen szó sem lehetett volna, hogy

hivatalosan értesítsék a nyugdija sokat,

akikkel senki sem törődne a bürokratizmus nagyobb dicsőségére, ha maguk nem jelentkeznének. Nekik tehát ki kellett újra menniük az állomásra, átvenniük a nyugtákat, aztán az anyakönyvi és jegyzői hivatalokkal láttamoztatni, ujrra kimenni a vasútra, hogy a pénzt felvehessék. Mivel ez a járkálás legalább három napot igénybe vesz, csöppet sem csodálatos, hogy a nyugdíjasok legnagyobb része mindmáig nem kapta meg k egyelő m-pénzét.

Keserűséggel kezdődött tehát sok szerencsétlen ember újéve. Ami történt, annak nem volt szabad megtörténnie s hogy mégis megtörtént, azért valaki felelős. Felelős, mert olyan indokolatlan lelki izgalmakat okozott öreg embereknek, amelyek végzetesek lehetnek.

Felelős? Csak még nagyobb keserűségek ne érjék az év folyamán szerencsétlen nyugdíjasa inkát !

— A rimaszombati Luther-Kör közgyűlése. Rimaszombatból jelentik: Ünnepi bankett keretében ünnepelte meg a helybeli Luther-Kör egyéves fennállásának évfordulóját, a Polgári Olvasókör nagytermében. A banketten megjelent Törköly József dr. szenátor, a rimaszombati ev. egyház felügyelője, valamint Barálh Károly lelkész, a Luther-Kör megalapítója. A vendégeket Re- menyik Dezső ifjúsági elnök üdvözölte, azután Barálh Károly. Törköly József dr., Győry Dezső és Szombathy Viktor szólaltak fék A református testvéregyesület képviseletében Kapczy Tamás és Angyal Gyula vettek részt a banketten.

4