Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)
1928-01-01 / 1. (1628.) szám
Ujesziendő küszöbénj (fi.) Prága, december 31. j Ismét egy esztendő merül el az idők árjában: egy nehéz és küzdelmes, de mégis em-! lékezeles esztendő, amely annyi sok sorscsa- pás után niár-már el fásult Lelkűnkön újból életre fakasztotta a remény és hit virágait, hogy bizni tudjunk a jövőben és könnyebben viseljük el a reánk váró uj szenvedéseket. Egy létéért és fen maradásáért élet-halál harcot vivő nemzet számára már ez is nagy jótétemény és háládatlanok volnánk, ha az ó- és az újév válaszutján köszönetét nem mondanánk érte a felettünk őrködő Gondviselésnek ... Ha össze akarjuk foglalni azokat az eseményeket, amelyek az elmúlt évben sorsunk alakulására befolyást gyakoroltak, ott kell kezdenünk, hogy mindjárt az első hónap elhozta a szlovák néppártnak hónapok óta várt belépését a kormányba, ami által a kimnél cseh-néniet-sz’ovák jelleget nyert és az itteni viszonyokat csak felületesen i-merő külföldön az a fölfogás kapott lábra, higy a csehszlovák államnak sikerült megoldania legnehezebb problémáját: a nemzetiségi kérdést. A valóság azonban homlokegyenest ellenkezett a látszattal. Sem a német kormánypártok, sem a szlovák néppárt nem tudtak népeiknek olyan eredményeket kivívni, amelyek arányban állottak volna azokkal a szolgálatokkal, amiket ők teljesítettek a prágai kormányzatnak. Svehla kívánságára megszavazták a véd- egőtörvénvt és az uj adótörvényt, újból köztársasági elnökké választották Masarykot, de ennek fejében nem kaptak egvebet, mint a közigazgatási reformot, amely a politikai autonómia megvalósítását időtlen időre elhalasztotta, az önkormányzatot még az eddiginél is szükebb. körre szorította vissza, a bürokrácia hatalmát kiterjesztette és a járásokban is a kinevezési rendszert vezette be. Nemzeti engedményeket azonban sem a németek, sem a szlovákok nem kaptak és az állam kor- í mánya ugyanazokon a síneken haladt tovább, j amelyeket hét esztendeig tartó uralma alatt I a régi cseh nemzeti koalíció fektetett le. Ezek a tanulságok természetesen nem j maradtak hatás, nélkül a magyarságra sem.j A mi politikánk elment a lojalitás és az en- j gedékenység legszélsőbb határáig. Már az, 1926. év végén összeállította nemzetiségünk! legminimálisabb követeléseit és tudomására J hozta a kormánynak, hogy mik azok a föltéte- lek, amelyeknek teljesítése nélkül a magyar- J ság lelki egyensúlyát helyreállítani nem le-1 hét. A magyarságnak egyik nagy pártja hó-, napokig tartó trágyalásokat folytatott a kor-1 mány megbizottaival és mindent elkövetett, j hogy követeléseinek minimumát Prágában; honorálják, azonban itt a minimumot is so- i kallották és legfeljebb arra lettek volna kap-! hatók, hogy a dúsan terített asztalról néhány j morzsát dobjanak oda a magyarságnak. El-! vi követeléseink teljesítéséről azonban szó j sem volt és ily körülmények között egyetlen-' egy becsületes mamrar politikus sem vállal- j kozhatott arra, hogy a német aktivista pártok I és a szlovák néppárt kétesértékü példáját kö-! vetve, nemzeti engedmények nélkül a kor-1 mány politikáját támogassa. Nem is vállalko-' zott senki és amidőn a közigazgatási reform: az elmúlt év legfontosabb törvényének megszavazására került a sor, a tizenöt törvényhozó, mint egy ember, tiltakozott nemcsak az uj közigazgatási rendszer, de a kormány egész politikája ellen is. Prága magatartására az egyetlenegy icéltó válasz csak a legélesebb ellenzéki harc elszánt folytatása lehetett. A magyar válasz- tóközönség is tökéletesen egyetértett politikai vezetőinek ezzel az elhatározásával. Az októberi választások eredménye újból bebizonyította, hogy a magyaT tömegek odaadással kitartanak pártjaink mellett és megmutatták azt is, hogy a szlovenszkói németek zöme, de a szlovákok egy le nem becsülhető és mindig gyarapodó töredéke most is egy utón akar haladni a magyarsággal. A bizalomnak ez a megnyilatkozása' megkönnyíti a küzdelem folytatását és remélni engedi, hogy a jövő esz- iten dobén esedékes országos és járási válaszifarmaggi vSsssstis’, hogy búcsút vegyen Prágától Prága, december 31. A Bohemia jól informált helyről azt a fölvilágositást kapta, hogy a Vatikán ismét Marmaggit küldi nunciusnak Prágába. A fiuncius január első felében érkezik Prágába. Egyes cseh lapok azon közlése, hogy Masaryk elnök különkihall- gatáson fogadja Marmaggit, nem fölei meg a valóságnak. Ezzel a hírrel kapcsolatban teljesen megbízható helyről arról értesülünk, hogy Mar- maggi nuncius valóban visszatér Prágába, de csak avégből, hogy a kibékülés dokumentálására személyesen búcsút vegyen a kormánytól és a diplomáciai kartól. A Vatikán azért ragaszkodik ehhez a diplomáciai aktushoz, hogy ezzel elégtételt nyújtson Marmaggi nunciusnak a két és fél évvel ezelőtt történt incidensért Az elzászi autonoffllsiák i szabad ESiász-Lotharingsa liillrsa- süat akarták megvalósítani Már 8sszeáHito!ták a kormány listáját is — A francia kormány erélyes retorziókra készül Páris, dtecemíber 31. A P. M. H. tegnapi számában jelentettük, hogy a francia kormány legújabban erélyes intézkedéseket léptetett életbe az elzászi autonomista mozgalom letöré ér v tegnap a* autonomisták 13 vezető egyéniségét letartóztatta. A letartok;- látott autonomista vezetőket azzal vádolják, hogy az állam biztonsága ellen Szőttek összeesküvést A letartóztatottak többsége éléjiken tiltakozik az ellene emelt vádak ellen. Fasshauer abbé ezeket mondotta a hivatalnokoknak: < „Nem engem kell letartóztatni, hanem ál .államügyészt kellene börtönbe vetni.** A Zukunft főszerkesztőjét, Schallt meg kellett bilincselni, mert csak így lehetett ellenkezése miatt a fogházba szállítani. Fasshauer-Eggemann Ágnes asszonynak, az abbé sógornőjének, megengedték, hogy szüleinek írjon és kis gyermekét szüleinek gondjaira bízza. Párisi hivatalos jelentés szerint a strassburgi letartóztatások azon okmányok alapján történtek, amelyek a strassburgi autonomista csoport titkáránál, Schlegel Renénél történt házkutatás alkalmával kerültek a hatóságok kezébe. Schlegelnól megtaláltak többek között egy listát is, amely az úgynevezett Sehutzbund tagjainak névsorát tartalmazta. A vád szerint a Schutzbundot azért szervezték meg, hogy az autonóm elzászi köztársaság kikiáltását végrehajtsa. A Matin már közli is a szabad elzász-Iotharingiai köztársaság élére tervezett kormány névsorát. A listán van többek között az elzászi autonomista párt hivatalos vezetője, Roos dr., az elzászi tanitószövetség volt főnöke, Rosse, Fasshauer abbé, Semp abbé és Pinek volt banktisztviselő, aki három héttel ezelőtt Németországba menekült. A reggeli lapok egyöntetű állítása szerint a letartóztatások még folytatódni fognak és a francia kormány a legnagyobb szigorral fog eljárni az autonomista mozgalom vezetőivel szemben. tások, amelyeknél a helyi érdekek semmiféle, vagy csak egészen alárendelt jelentőséggel bírnak, zászlóinkat még nagyobb győzelemre viszik. A községi választások alkalmával pártjaink a legtöbb helyen egy listán mentek, ami nagy mértékben hozzájárult a legutolsó parlamenti választásokkor megrendült nemzeti egység helyreállításához. Úgy a belpolitikai, mint a külföldi események mind arra intenek bennünket, hogy tartsunk össze és közös erővel dolgozzunk, mert az összekötözött vesszőnyalábot nehéz eltörni, mig annak egyes darabjait egy gyermek is könnyen széttörheti. Egymillió lelket számláló kisebbség nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy egymás ellen hadakozó pártokra bomol- jon föl és két seregre szakadva vonuljon föl az ütközetbe, mert annak a veszélynek teszi ki magát, hogy az ellenfél egységes hadereje egyik seregét a másik után fogja könnyűszerrel megverni. Ha ellenben Összetartunk, a belföldön nagyobb súllyal fogunk a latba esni, a külföldön pedig tárgytalanná válik az ellenünk irányzott propagandának az az érve, hogy a magyarság egyes pártjainak a kormánnyal szemben elfoglalt magatartása lényegesen eltér egymástól. Ellenzéki küzdelmünk fellángolása, a magyar egység megerősödése, a községi választások alkalmával elért szép eredményeink és , tekintélyes tényezőknek a kisebbségi kérdést illető állásfoglalásai a hatalomnál sem tévesztették el hatásukat. De ahelyett, hogy most már két kézzel hozzálátott volna a magyarság sebeinek orvoslásához és követeléseinek Boldogabb újévet... Irta: Füssv Kálmán nemzetgyűlési képviselő. Komárom, december 31. Az elmúlt tíz esztendő alatt mi szlovenszkói és ruszinszkói magyarok kilencszer úgy kívántunk egymásnak „boldog. újévet", hogy tglán magunk se hitlük, hogy a szaporán egymásután következő uj esztendők valóban hoz- j hatnak-e, csak egy kevéssel is több boldogságot, mint amennyiben a múltban volt részünk. Az ó-év alkonyán s az ujesztendő küszöbén mindenki, ha nem is vezet üzleti könyveket, számvetést tesz az elmúlt évben végzett munkásságának eredményéről és a végzendő munkák és feladatok tervein gondolkodik. A köztársaság törvényhozása a jövőre szóló ter- vezgetéseket az állami költségvetés elkészítésével már karácsony előtt elvégezte. Azonban a csehszlovákiai magyarság terhei a költség- vetés szerint egy fillérrel sem csökkentek, sőt csak nagyobbodnak és szomorú szívvel kell megállapítanunk, hogy a könnyebbülés lehetőségének a reménysugara nem akar felragyogni. Ismét a bizonytalanság érzetével, úgy kívánunk egymásnak boldog uj esztendőt, hogy talán magunk sem hiszünk benne, hogy az tényleg boldogabb lehetne, mint volt a múlt év. A csüggedés, a kétségbeesés azonban a vég kezdete lenne s mi nem akarjuk, hogy yégünlt. Jegyen, hogy megszűnjünk létezni Ezért — bármennyire is szomorú a helyzetünk U csüggednünk, kétségbeesnünk nem szabad. • V'J V- ■ • ■ . . Egy utunk van, amely a reménytelenségből kivezet: az építő nemzeti munka útja. Ml a nemzeti munka? A magyar egyetértés és összetartás programja minden téren, tehát a gazdasági, a kulturális és a politikai élet porondjain. A kisebbségek életprogramja csak a nemzeti munka lehet. Ha egy kisebbség zárt sorokban harcol a maga igazáért, akkor nem kell aggódnia a jövőjéért Ott van a kis schleswigi dán kisebbség példája: az összetartás, a nemzeti öntudat és a munka révén érintetlenül meg tudta őrizni nemzeti életét a legnehezebb körülmények közt is. Ezért nekünk sem szabad hitünket vesztenünk. Lehet, hogy politikai tekintetben az uj esztendő uj megpróbáltatásokat fog hozni. Nekünk azonban erőinket tömöritenünk kell _s apró részlei munkával kell kiépítenünk kisebbségi politikai frontunk harcképességét. x , , . . . , ,, I Ha kitartó, szorgalmas, szervező munkateljesítéséhez, a kormányzat olyan mtezkedé-1 , m k igyekwünk segíteni magunkon, seket tett, amelyek egy altiban nem alkat-1 akkor aGoildviseiés áldása sem maradhat el. masak arra, hogy a csehszlovák köztársaság | n a milltban is meghallgatta imáinkat, magyar problémáját megoldjak és amelyek sem f megfeledkezni rólunk. Ebben nem szüntethetik meg a közvélemény ellen- bjzva ezt emelve, emelt fővel, meggyőző- zéki hangulat Azt csak egy uj rendszer be- d,^e1 kívánjunk egymásnak boldogabb uj vezetesevel lehetne megszűnteim, egy olyan J rendszerrel, amely nem elégszik meg a tünetek kezelésével, de a betegség okait keresi é<s azokat igyekszik kiküszöbölni. Mindaddig, amig ez be nem következik, a magyarság nem tehet egyebet, mint azt, hogy az igazságba vetett rendületlen hittel tűr és szenved, mint ahogy elődjeitől megtanulta, de jogait soha fel nem adhatja. Az emberi és nemzeti jogoknak a kisebbségi szerződésben és az alkotmányban biztosított minimuma az a sarkcsillag, amely felé haladunk s amelytől soha el nem térhetünk, mert különben önmagunk mondjuk ki magunkra a halálos Ítéletet. Lássa be végre a kormány is, hogy a magyarság nem az a lázadó fajta, aminek rosszakarói feltűntem szeretik, hanem egyedüli vétke csak az, hogy ugyanakkor, amikor tiszteletben tartja a felsőbbseg jogait, önérzetesen megköveteli, hogy neki is igazságot szolgáltassanak. A mi történelmünk folytonos küzdelem a nemzeti és emberi jogokért. Ezekért harcolt a magyarság a Habs- burg-ház világhatalma ellen és most, amikor köztársasági államformában él, még kevésbé mondhat le róluk. Ez volt a mi jelszavunk eddig és ez marad a csehszlovák állam tizedik, jubiláns évében ÍSr A Milán kereskedelmi körök sürgetik a békét Varsó, december 31. Koméi jelentés szerint a litván kereskedelmi testületek és a memeli kereskedelmi kamara a litván kormányhoz memorandumot intézett, azzal a kívánsággal, hogy Litvánia a lehető leggyorsabban vegye fel a kereskedelmi kapcsolatot Lengyelországgal és léptesse életbe a határforgalmat. Varsó, december 31. Kovnói jelentés szerint a litván hadbíróság Poplauskas volt szocialista képviselőt, aki tudvalevőleg Vil- nában él emigrációban, in contumaciam ha- | Iáira ítélte. Poplauskas volt egyik kezdemé- ! nyezöje a tauroggeni forradalmi mozgailera- ! nak és Pleskaitissal együtt a Lenzyelország- 1 bán élő litván emigrációnak vezetője. Mai szántunk 16 oldal ^ Mám " VaS*r>>aP 1928 janUáf^ Előfizetés, ér: évente 300, félévre 150, A szlovenszkói és rUSzinSzkól ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága II Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: ^ 12, H. emelet Telefon: 30311 — Kiadöévente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/111.--Tehavonta 34 Kő. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANY1 LÁSZLÓ F011GACI1 GÉZA lefon:3031l. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha