Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)
1927-12-31 / 297. (1627.) szám
1927 december 81, szombat 'r^<M-7V\AfitoR-HTRME Találkozásom mr. Silas W. Martin doktorral, a cvikkeres didergő néger tudóssal torságunk, hogy jelt adjunk egyszer magunkról Európa még érezni fogja Afrikát!,.. — S az önök kultúrája? — Európában a jazzband s a osarlszton jelenti a néger kulurát. Eltekintve attól, hogy ez nem az ősi, tiszta néger kul'ura, hanem egyes néprajzi vonásunk elamerikaiasitása, túlzása, mégis elértünk egy célt, noha akaratlanul: hogy' tudomást vettek önök a négerekről. Tudom, az európai nacionalizmus ez ellen az invázió ellen tiltakozik. De mégsem tehetett ellene semmit! Mr. S. W. Martin arca feke'én fénylik, boldogan diadalmas. Érzi a friss nép erejét. — Uram, a jazzband, a charlestoru a banánnóta ezer és ezer szűrön, retortán ment át, az már nem az igazi, nem a régi. Ee művészetünk az van. Kétféle, illetve a kettőnek vegyítéséből három. Az ősi, primi'iv népművészet, amit Frobénius irt le nemrégiben és oly beha'óan, az 6 kultúrköreit tárgyúivá, aztán az uj, európai és amerikai művészet, amit mi is űzünk s a kelőnek ama keveréke, amire önök azt, mond;ák: exoükus s ami, bizony, igen felemás. Ez a jazz-kultura, ez az egyedüli, ez a felemás dolog, amin keresztül Európa tud rólunk. Ped g vannak jeles Íróink, főképp angolul, akik többet is produkálnak, mint önök hinnék. Persze, a primitív nép kultúrája leginkább & primitív megnyilvánulásokon domborodik ki s igy önök a zenénkről, táncunkról tudnak, amit, ismétlem, a jan- kee forralt föl az 6 szájaize szerint. — ön mit csinál itt? — Járom az európai klinikákat. Nagyon jó, nyugodt módszerrel dolgoznak. Azonkívül társa- dalom'udománnyal is foglalkozom, a települési viszonyokkal, érdekel a gyermekhalandóság kérdése is, Európa egyik rákfen éje D dereg. — Csak... hideg van önöknél. Nem hiszem, hogy sokáig bírjam. Valószínűleg .megyek el Rómába, talán jobb az .idő... Cvikkeres négert róasaszmtenyérrel, dideregni, nem mindennap lát az ember. Mr. dr. S. W. Martin kiváncsi Pestre, tetszik is neki, érdekesnek tartja, de nem hiszi, hogy személyesen megismerkedjen a Halászbástyával, a Várral, hideg van odáig, jobb ezt csak a szálló üvegablaka mögül nézni. A Duna zajlik, eáTga villanyos csörömpöl a Dunaparton, Mr. S. ' /. Ma/in fekete arcán nem látom, hogy kékülne a fagytól. Mindenesetre fázik azonban. Rosszkor jött. Csokoládékávét iszik a Temps mellé s — II fait froid dehors... — didergi. Egyelőre ez érdekli legjobban. Szombalhy Viktor. fiz „§ 4“ halú hálálhatta FriedrleBi Bora ssrli&Ifihagliiagy visszaemlékezései az sszsrikad toárüsaíá kafasztrfifíIAra Budapest, december vége. 1 Ha a rádió, a képtáviró, a versenyautomobil 6 i az óoeánijáró repülőgép még néhány évig' akkoráikat lendül előre, mint. az utóbbi években, egy számpatikus idegennel szegényebbek s egv jelzővel i igénytelenebbek leszünk: nem lesz többó exotikus < vendég, néni fogjuk tudni, mi az, hogy „exotikum‘\ i A szónak abban az értelmében, amiben manapság * használják, amikor érdekes, nem mindennapi és i külországokból jött jelenségeket jelölünk meg vele, ; olyan mindennapi beszélgetés során, ami kizárja a < precizitást. Elvesznek lassan emez exotikumok, a rádió 6 a repülőgép kiegyenlíti a távolságokat, szét- j tágítja a horizontot s a világ egyetlen hatalmas országút lesz, amelyen minden feltűnés nélkül sü- : rüdnek karavánná azok utódai, akik azelőtt alig j tudtak egymásról, hacsak kalandos könyv, avagy ] földrajzi útleírás nem jelezte, hogy vannak valahol < messze... J Mr. Silas W. Martin ma még exotikum olyan i helyen, mint Pest. ahová néger alig jut el egy furat ■; évente, az is főképpen jazz-dobcs. meg csárlszton- < táncos, de holnap már ő is, a fekete és szomszédja , is, a sárgaképü ember: megszokott alakja Közép- európának, egy visszonossági elv alapján, amelyből , folyólag aztán a funguzok, vagy melanéziaiak portáján sem bámulják istennek a bussiness után loholó európai kereskedőt. Mr. Silas W. Martin kénytelen magára venni az exotikum-jelzőt, ennek dacára nagyon jól érzi magát, különösem ha mulatságokról van szó. Mr. Silas W. Martin olyan faj gyermeke, amelyben még több a játékos, gyerekes hajlandóság, mint a beidegzőit kulimra s minden civilizá'ltság nem elég ahhoz, hogy rajta keresztül ne csurran'janak ősi hagyományának alap érzései. Mr. S. W. Martin volt azonkívül az első cvikkeres néger, akit. láttam és cvikkeres négert látni még exoíikumnak is eredeti. Széles fekete orrán •reszketett a csiptetö, fekete bőrének harmóniáját nem sárgás szemgolyója, sem kékes ajka nem zavarta, tenyerének a malac orrához mérhető rózsa- szináisége azonban megzavarta már mind azt az egyöntetűséget, ami különben mr. S. W. Martin lényért uralkodó volt. Mr. S. W. Martin doktor. Orvosdoktor 'és az egészségügyet jött tanulmányozni, különös tekintettel a trópusi vidékek betegségeire Európában 6 azonkívül társadalomtudománnyal is szakszerűen foglalkozik. Fogai közül angol takarékossággal zsi- bonganak a német s francia szavak, a német szóval meglehetősen hadilábon áll, de franciául jól beszél: 5 a párisi Sorbonmeon végzett. •— Amerikában nagyon lenézik a négert még 1— mondja panaszosan —, a centered man-nel nem szívesem állanak szóba, sok helyen nem is érintkeznek velünk a fehérbőrű ek, pedig némelyiknek apja sokkal inkább bevándorolt, mint az én őseim. Uram, én amerikai polgár vagyok, ott is születtem, ez apám is, Nevvohleánsi vagyok. — És volt már Afrikában? Megsértődve néz. — Uram, önöknek ferde véleményük van még mindig rólunk, önök azt hiszik, hogy egy fekete gyermek — (de ezt igy mondja: nigger boy) — csak Afrikában szüleibe tik. Éppoly kérdés, uram, mintha egy ausztráliai angoltól azt kérdezném: mért nem ment Londonba születni? Mi is elszóródtunk, mint önök, fehérek ... S nem is vagyunk olyanok, mini a sárgák, akik visszamennek Ázsiába meghalni... Némelyikünk, igaz, visszakerül Afrikába, de ne higyje, hogy embert enni... Én például Tramswaalban jártam és Nyugatafrikában, a trópusi betegségeket tanulmányozni. — Az amerikaiak rosszul bánnak önökkel? — Nem, uram, csak lehetőleg mellőznek. A fajtám egy' kicsit lusta, nem szorgalmas és kevésbé bírja az iramot a fehérrel. Azért marad le s azért van tctb cipőtiszliió és szállodai portás néger, mint fehér. M'ég emlékünkben van a régi rabszolgamunka. De ha ők elzárkóznak tőlünk, mi is független i tjük magunkat s vannak külön újságjaink, külön iskoláink, nagyon kiváló intelligenciát sikerült kitermelnünk az utóbbi évek szeparáló törekvéseiben. Csak az amerikaiak által közvéleménybe jutott rossz véleményt kell legyőznünk. Nehezei megy. A déli államokban még most is külön mo Kink van s külön vasúti kocsiban utazhatnak a nig gerek. Az előítéletei sokáig fogjuk tudni legyőzni pedig mennyi tudós szónokunk és közéleti embe rünk küzd ezért. — Önálló állami élet? — Csak Kubában. Ott niggerek kezében van i közigazgatás. — Európa?-— Itt leereszkedő jóindulattal bánnak velünl Ahol kevés jut belőlünk, ott exofikumok vagyum és népszerűek. A francia pedig velünk akarja, ug látszik, felfrissíteni erejét. A háborúban nagyon j hasznát vette színes csapatainak és sokkal kevés! fél tőlünk, mint a német Reidhitől. Emlékszik, urai pár éve egy nigger mán nyerte a Goueourt-dija Róná Maran, egy volt gyarmati tisztviselő. Ped1 nem is hízelgőén irt a franciákról. A néger bánat irta meg. A gyarmati négerek ügyét sokszor tá gyalják a francia szenátusban, de még gyengék niggerek s sokszor hagyják kizsákmányolni mag kai, akár a régi római praetorok idejében. Mindé esettre, Gandhi hatása alatt indult egv mozgalo amelynek jelszava, hogy Afrika az afrikaiaké — ezt a jelszót mi is, nem afrikai négerek, magc kává tettük. De a néger faj ma még nem ért oly fokra, hogy egyöntetű működést, tudjon produkál Mindenesetre, uram, nemcsak a mongolnak, ne ***1? indiainak. hanem, nekünk ás megnőtt a 1 V. k Amikor a leereszkedés pillanatában az a 1 kényelmetlen érzés fogott el, amelyet a leggyakorlottabb búvárok sem tudnak leküzdeni, c amikor veszélyes vállalkozásukra indulnak, s azzal a gondolattal erősítettem magam, hogy a z legnagyobb fáradságot és a halálveszedelmet is vállalnom kell, csakhogy szerencsétlen bajtársaimnak segítségükre legyek. Miután nagyszerű praxisom van a Morse-táviratozásban, Castell fregatthadnagy engem bízott meg az- j zal a feladattal, hogy kopogtatás utján megke- z ressem a kapcsolatot a hajóroncsba zárt éra- 1 berekkel. Buvárkészülékemben egy nagyszerű 1 kis apparátust rejtettem el, egy kis felvevő e apparátust, amelynek érzékeny oszcillátorai í éppúgy közvetítik a Morse-kopogtatásokat, ‘ mint ahogy a rádió felveszi a léghullámzásból a hangokat. Balkaromra volt erősítve a kopogtató-készülék, amely egy üstdob alakú légüres doboz, belsejében könnyű csapágyon kalapács forog. A dobnak vízszintes felületét . rá kell helyezni a hajó falának acéllemezeire, < azután elektromos utón működésbe kell hoz- j ni a kalapácsot és ez a hajó falán kiveri a j Morse-jeleket. Ha belülről felelet érkezik, az oszcillátorok azonnal felfogják és közvetítik. Ép idegeket! Természetesen hallucinációk nincsenek kizárva és ha egészen egészséges idegekkel is dics ekedbe tem, az izgalmas várakozás, a fáradság és az idegek állandó feszültsége miatt száz százalékig nem állottam volna jót magamért. Most, amikor viz alá merültem, vasárnap hajnali két óra felé közeledtünk. A péntekről szombatra virradó éjszaka két óráitól hat óráig inspekciós szolgálatot teljesítettem a Washington fedélzetén, aztán mivel még nem tudtam, hogy milyen megerőltető szolgálat előtt állok, ahelyett, hogy ledőltem volna, kisétáltam Princetovn városába és csak ebéd- ’ időre tértem vissza, meTt délután megint én - voltam az előfedélzeten szolgálatot teljesítő í soros tiszt. Néhány óra múlva, amikor éppen 1 leváltásom következett volna, már megkap- * luk a szerencsétlenség hírét és az indulási parancsot. Pedig most nagyszerű idegekre volt szükség és lehetőleg ki kellett küszöbölni a hallu- a cinációt, hiszen minden hibás észlelet, minden rossz í. irányba terelt nyomozás órákra helytelen k irányba terelné munkánkat és itt igazán el 7 lehetett mondani, hogy „periculum in mora“. i<5 »é A* érzékeny oszcillátorok Az oszcillátorok bizony nemcsak a Marséig kopogtatásra rezdülnek meg, hanem minden oT egyéb zajra is. Ha például egy búvárbajtár- ir- sam rálépne egy elhajlott acélrudra, az osz- a cillátor azonnal reagálna és a jelek akkor is megzavarhatnának, hogyha az oszcillátor reakciója csupán . I zűrzavaros káoszt adna ki. ^ A dolog természetéből érthető az is, hogy ui mindaddig, inig baj társainkat fel nem leltük ,m. és velük a kapcsolatokat meg nem teremtet- bá- tűk, csak egy kalapács dolgozhatók, mert több kalapács egyenesen megőrjített volna bennünket a tájékozatlanság miatt. Két perc alatt puha talajt éreztem búvár- csizmáim alatt, de ez a két perc örökké valóságnak tűnt fel előttem. Nem a szokásos frázis az. amikor ezt mondom. Szemben a ronccsal Az övemre kötött reflektor fényénél búvárszemüvegeimen keresztül igyekeztem tájékozódni, megszokni a látási viszonyokat, amelyek bizony ott lenn a piszkoszöld vízben nem valami kedvezőek. A megijedt halaknak egész raja csapkodott körülöttem és egy-egy ostoba állat farkával néha alaposan rácsapott buvársisakomra. Egy-két lépést tettem előre. És ekkor a szemem rátévedi egy alaktalan törne g- re> amely baljóslatú komorsággal meredt elém. A hajóroncsnál állottam. A hajó derekán óriási vágás éktelenkedett Az ellenőrző szoba helyisége, amelynek páncélfalát a Paulding acélorra lehántotta, úgyhogy az összetört acélrugók, meghajlott lemezek labirintusa lehetetlenné tette azokba a szobákba való benyomulásunkat, amelyekben talán szerencsétlen bajtársaink sínylődnek. A hajó tehát két részre volt osztva. Az elülső rész orra kissé felfelé emelkedett, a hátsó rész azonban már meglehetősen mélyen fúródott az iszapba. Az oxigéncsap mellől félszájjal belebeszéltem a szájnyílásommal szemben elhelyezett telefonkagylóba. — Halló . . . Halló . . . Szerencsésen leértünk és nyomban munkához kezdek . . . A hajó hátsó része már mintegy két méternyi mélységre fúródott az iszapba. Miután itt lesz nehezebb a munka, először ezt kopogtatom végig . . . Az elülső részhez könnyebben hozzáférhetünk, mert meglehetősem szaval dón áll .. . Castell fregatthadnagy: — All rightl Körben a hátsó rész körül Rögtön hozzákezdtem a munkához. Megvallom, az volt az érzésem, hogy a hátsó részben találok életet. Itt vannak a nagyobb, több levegős helyiségek, itt van a parancsnoki szoba, az ütegek parancsnoksága és az ütegeket, meg a gépeket kiszolgáló legénység is nagyobb részben a hátsó helyiségekben tartózkodik. Az , első helyiségekben alig lehetnek egynéháA legbiztosabb és legenyhébb csokoládé hashajtó FBI «rakat: Vörös Rák 8^ Bratlslava tfr doboz ára 3.100. yan. Ez igy is volt. Csak ott csalatkoztam m a hátsó helyiségekben már nem volt élet, amikor én az élet szikrája után kutattam és épen az első helyiségekből hangzott végül válasz a külső világból jövő üzenetünkre. Egyik buvártársam rászorította a kalapácsot a roncs falára és lassan megindultunk tőrbe, a süppedős, iszapos talajon. Telefo- lon megadtam a tankhajónak az utasítást: — A talaj nagyon iszapos, éppen ezért a 'elvonókábelt szorosra fogni, hogy ne le- pien hajtás rajta. Meg is szorították úgy, hogy sokszor csak- íem lebegtünk a talajon és szinte felrántottak 'óla. Minden tenyérnyi helyet végigkopogtatok: — Bajtársak itt vagyunk segitségtekre. 42 életbenletfök adjanak a Morse-Codex jeleivel életjelt magukról . . . Elhangzik az üzenetünk tízszer, húszszor, i kezem gépiesen nyomogatja a villanyosgombot, amely a kalapácsot működésbe hozza. Szinte elzsibbadt bele. Az oszcillátorok azonban csak tompa zúgást regisztrálnak, a hajó falához ütődő hullámok zaját .. . Megfordultunk a hajó fara körül. Nem is tudjuk, mennyi ideje dolgozunk már itt lenn... Egyszer csak a telefon szólal meg: — Nem vagytok már fáradtak? . . . Egy negyedóra múlva váltás ... — Nem, nem vagyunk fáradtak ... Végig akarjuk járni az egész hátsó részt. Majd megadjuk a jelet, amikor felvontassatok . . . Percek múlnak . . . Egyszerre csak lázas izgalom ömlik végig tagjaimon . . . Az oszcillátorok működni kezdenek és mintha ez nem a hullámcsapódás zaja lenne. De az üzenet értelmét nem tudom kivenni . . . Zavarosak, érthetetlenek a jelek . . . Itt élet van . . . Megismétlem az üzenetet egyszer, kétszer . . . ötször egymásután . . . Semmi . . . Amitől tartottam, bekövetkezett . . . Érzékeim csalódásának áldozatául estem . . . Lélekzési viszonyaim nehezedtek, fejem olyan kábultságot érzeti, hogy szédülni kezdtem ... A hátsó részi már körbejártuk. Alig tudtam erőtlenül bekiáltani a telefonba: — Fel .. . A csavarok működni kezdtek ... A depressziós kamrából kijövet ránéztem az órára: Három óra 29 perc. Jó egy órát és egynegyed órát dolgozott a turnusom a viz alatt. De aludni most sem tudtam ... És jelentkeztem a hatodik turnusba. (Folytatjuk. A magyar nemzeti cári és a Rothermere - ellenes aláírások Prága, december 29. A Magyar Nemzeti Párt és Zipser Deutsche Partéi törvényhozóinak Klubja a december elején hozott elhatározása szerint a múlt napokban kézbesítette ki a képviselőház valamennyi klubjához ama határozatát, amellyel a Rother- more-ellenes aláirásszerzések kérdésében foglalt állást; egyben megkereste a klubokat aziránt, hogy ezen akció megszüntetésének keresztülvitelére a szükséges lépéseket tegyék meg. Edgár Wallace „A bandita* cimü regénye a Prágai Magyar Hírlapban A Prágai Magyar Hírlap újévkor kezdi meg Edgár Wallaco legújabb regényének közlését Ko- sáryné Réz Lola kiváló fordításában. Wallace ma GaLswortky és Shaw mellett a legolvasottabb angol író és könyvei, amelyek majdnem az cseres kulturnyelvTe le vannak fordítva, többszázezer példányban kelnek el. Még azok is. akik, az irodalomban csakis a nohézfajsulyu költői müveket ismerik el, Wallace irodalmi munkássága előtt meghajolnak, mert benne két elem találkozott: a komoly művészi szándék ég a könnyed, érdekes ég izgató megírási mód. Németországban maga Thomas Mami, a legtekintélyesebb író. tört lánd- nsát az eddig minden ,,komoly“ közönségtől megvetett könnyű és érdekes irodalom mellett és ő maga szerkeszti azt a könyvtárt, amelyen a de- tektivrogénv teanrénnmán mozgó regényeltet gyűjtik Ö6s®e. Kétségkívül a mai fantasztikus és ér- deskleszitő, de egyben komoly problémák körül forgó regényirodalom nagymestere Edgár Wal- laoc. Nincs iró, aki alakokat, bármilyen komplikált egyéniségük s legyen, fantasztikus, sohasem látott tájakat oly biztos kézzel rajzolna meg, mint 6. M csesző vés c pedig olyan mesteri, h-ogy az olvasó szinte rejtély előtt áll. Amit Conon Doyle megkezdett, azt Wallace modernebb köntösben tt tökély legmagasabb fokára emelte. „A bandita" cdmü regénye pedig, amelyet a Prágai Magyar Hírlap megszerzett közlésre, még eddigi regényeit is túlszárnyalja. Meg vagyunk róla győződve, hogy olvasóink ezt az njévi ajándékot a leg- I nagyobb megelégedéssel fogják fogadni. %
