Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)

1927-12-30 / 296. (1626.) szám

1927 december 30, pónteK. /PI^<IAI-7V\AGitoR-HTRIiAE Zsalobin József agrárius képviselőt az ungmegyei Vinném vadászat közben meggyilkolták Grroaflászeli, vasú a képviseli ellenségei kezűt keresik a tettest — á levés nem volt halálos, ele a megsebzett ember megfagyott — van: az egyik szerint a vaddisznói esen álló képviselőt orr vadászok lepték meg, ateik felfedezésükből félve egyetlen lövéssel letöri1!ették a szerencsétlen Zsalobi.nt. A má­sik verzió is kitett érdemel. Eszerint Zsidó­éi imák, aki rabié tus berniés'zebü ember volt, a faluban 69 a környékén nagyon sok volt az ollonsége. Ez év őszén is megtörtént, hogy együk hara­gosa bosszúból felgyújtotta n képviselő csílr- jét és az a benne levő gabonával együtt tel­jesen elégett. Lehet, hogy valaki megleste, amikor a szellőjébe ment, utánalopózolt és amikor Hornyi eltávozott a szőlilőskortből, a képviseld pedig kijött a borházból, végzett régi haragosával. A nyomozás természetesen mindkét irányban éréi yoson folyik. A hiva­talos bizottság elrendelte a holttest fetlbon* colá.sát, amit csütörtök délután öt óraikor hajtották végire. A meggyilkolt képviselő nagy családot hagyott maga után. özvegye és nyolc árvája gyászolja. A* agrárpárt nagy előkészületeket tett & temetésre, amely január 1-ón fog végbe- menni a képviselő szülőfalujában, Vinnán. Az agrárpárt saját bal 0 ltjának tele in ti Zsalo­bin t és a temetésre több agrárpárti törvény­hozó fog leérkezni. A magjai' Orossvár as edased^rt Sásává hajót Három mé’eres fé^párssél zárja körül a Hajót — Újabb zajlást Jelentelek Pozsonyból — A pozsonyi p?opellerefteJ Bócsbe szállították Nagymihály, december 29. (A P. M. H. íudiósHójának beűsíonijeliantésie.) KagymüiáJy városát és környékét szenzációs gyilkos sági oset tartja izga­lomban, amelynek áldozata Zsalobin Jó­zsef szlovák agrárpárti képviselő, kis­gazda. Zsalobin József 1883 március 17-én szufefett az uingunegyei Vinna községben, amely Nagy- niiilnálytód mimt-egy négy káilométernyiire fek- s®!ik. A nemaebgyüiésbe az 1925. évi válasz- * táifek alkalmával került be és tevékenyen ■ részivel t pártjának életében. A gyilkossági 1 ©séf annál különösebb, mert első ízben történt meg, hogy Szloven- szkó területén nemzetgyűlési képviselő 1 ellon gyilkos merényletet követtek el. A hivatalos vizsgálat megállapítása alapján a rejtélyes körülmények között végbeiment gyilkosságról idáig a következő részi etek derültek ki: Zsalobin József tegnap délután komájá­val, Hornyi vtnnai kovács mesterrel szőllő- foertjéibe ment kis borozgatásra. Vadászni is akart és vállára akasztotta kétcsöves vadász- puskáját Egyideig a borházban tartózkodtak, majd amikor besötétedett, Hornyi visszatért a faluba. Hívta magával Zsalobin! is, de a képviselő kintmaradt szellőjében, mert vaddisznóra akart vadászni. A képviselő a késő ostri órákban sem tért haza, éjszaka is hiába várták és ezért a vir­radat beálltakor keresésére indullak. Nőm messze a szöllőskérttől átlőtt fejjel, holtan találtak rá. Fegyvere még vállán volt és belőle egyetlenegy töltény sem hiányzott. Azonnal nyilvánvaló' volt, hogy a képviselő gyilkos merényletnek esett áldozatul. Nyomban értesítették a hatóságokat és Nngy- mlháüyról háromtagú bizottság ment ki, köz­tiük Valósain ovi ts járási főnök, Nagy dr. já- xásbiró és a hatósági orvos. A gyilkosságról a kassai törvényszéket is értesítették, amely szintén kiszállt a helyszínére. A nagyinihályi bizottság megvizsgálta a holttestet A lövés a képviselőt fején találta, de az orvos megállapítása szerint önmagában nem lett volna halálos. A képviselőnek azonban nem volt annyi ereje, hogy a merénylet színhely éröl eltávozzék és bemen jen a közeli Nagymthályba. Nem messze a merénylet színhelyétől össze­ró sióul t és azután a nagy hidegben meg­fagyott. A gyilkosságra vonatkozólag két föltevés Il3h!s?§ Jóslás herceget njasiijírí parii a nevetője Becs, december 29. Úgy látszik, a Kóburg-va- gyon örököseinek, Kóburg Jóslás hercegnek nem valami fényesen megy a sora, legalább is az derül ki abból a kerületi bírósági tárgyalásból, amely ma zajlott le Becsben. Az elhunyt Leopold von Saoksen-Kcburg Cola herceg egykori nevelője, Kocihs professzor kénytelen volt nyugdijának le­szállítási miatt bepörölni a herceget. Koohs pro­fesszort 1897-ben szerződtették a herceg nevelőjéül, tanácsosi címet kapott és nyugdiját 1800 aranyfo­rintban állapították meg. Az inflációs időben ezt a nyugdiját aztán lassankint 210 sdhiltingben valori­zálták. Végül a hercegi vagyon kezel őség nem akart magasabb nyugdijat fizetni, mint 50 sohilünget. Az Creg ur, aki már harminc éve húzza a Kóburg- G ót n-háttól a nyugdijat, bepöröHe a vagyoníel- iigyelőséget és rojtosszdü nadrágjában, az elma­radja'atian parapléval kezében, keservesen hajto­gatja: — Sebleclite Zeiten, értőimmé Zeiten. Jóslás herceg képviselője azzal védekezett, hogy a hercegnek három udvari dámát és egész sor nyugdíjast kell eltartania és újabb terhet egy­általán nem vehet a nyakába „A helyzet most már olyan — jelenítette ki az ügyvéd —, hogy a magas Táraságoknak seperni kell menniük/' Miután a bí­róság előtt nagyon valószínűtlennek látszott, hogy Kóburg Jóslás hercegnek már olyan rosszul menne a dolga, hogy az utcaseprők gl■?dánéba kellene be- ált-nia, elnapolta a tárgyalást, ho^y a felperesnek J-dö* nd':on az alperes ál [ml felhozott érvek megvá­laszolására. 1 ' • • / Pozsony, december 29. Megírta a Prágai Magyar Hírlap, hogy a nagy jégzajlás követ­keztében a csehszlovák hajóstársaság Sázava nevű vontatóhajója elszabadult a kikötőből s az ár legénységével együtt magyar partra so­dorta Oroszvár község határában. A hajó 100 méternyire a magyar s 500 méternyire a cseh­szlovák parttól megakadt a Dunán és teljesen körül van zárva jégtáblákkal. Tegnap reggel nyolc órakor egy csehszlovák katonai repülőgép szál­lított éleimet a hajón tartózkodó 18 mat­róznak. Reggel kilenc órakor Pozsonyból Orosz­várra érkezett egy háromtagú bizottság, amely az ottani halászokkal együtt igyekezett a megrekedt Sazavát megközelíteni. Ez négy­órai megerőltetett s életveszélyes munka után sikerült is. A magyar csendőrség és Oroszvár elöljáró­sága távirati utasítást kapott a magyar kormánytól, hogy a Sazava hajó személy­zetének élelmiszeri szállíttasson s csóna­kokat bocsásson a veszedelembe jutott hajósok rendelkezésére. A hajó helyzete órárói-órára rosszabbo­dik, mert a hajó alatt is erős jégkéreg képző­dött, amely oldalát boszaki Lássál fenyegeti. Oroszvár Lakossága mindéül megtesz, hogy a IV. A második turnus már láncokat is vitt ma­gával, hatalmas acélkábeleket, hogy azokat a hajóroncs alá helyezhessék, ha az alkalmas pillanat elérkezik, megkezdhessük a kieme­lést munkálatokat. Itt újból egy nagy hiányra kell rámutatnom. Az S. 4. modern hajó, leg­alább is születésnapjának dátuma szerint an­nak kellett volna lennie, hiszen a new-hamps- hirei Portsmouth-hajóópi tőmüvek 1919 au­gusztus 27-én bocsátották vizre, a bajó tehát mindössze nyolc esztendős. Az S. 4. a tízen kettes U-naszád divíziójába volt beosztva és rendes állománya négy tisztből, öt fedélzet­tisztből és 33 főnyi altisztből és legénységből állott, negyvenketlen voltak rajta a szerencsét­lenség pillanatában is. A naszád 241 láb hosszú, 22 láb széles és 13 láb mély. Vizkiszoritása a felszínen 87G regisz ter-tonna, alámerülve 1092 regiszter-tonna. Mindezekből felületes ítélettel arra lehetne következtetni, hogy egy ilyen méretű modern hajón megvolt mindaz a szükséges felszere­lés, ami a mentéshez szükséges. Nem így volt! A megbénult oszcillátorok Először is azzal mindnyájan tisztában voltunk,, hogjr hajót kiszabadítsa a jégtorlaszból. Eddig azon­ban minden kísérlet hiábavalónak bizonyult, mert a Sazavát minden oldalról három méte­res jégfal veszi körül. A lakosság önként szál­lít élelmet és innivalót az életveszedelembe került csehszlovák hajósoknak. Újabb jégtömeg közeledik Pozsony felé Egyébként a helyzet a befagyott Dunán és a befagyott pozsonyi kikötőkben — mint pozsonyi munkatársunk telefonon jelenti — nem változott. A jégzajlás tovább tart. A po­zsonyi tüzérség a kikötőben robbantással pró­bálta a jegét megindítani, a kísérlet azonban meddőnek bizonyult. A pozsonyi hidrográfiai intézet azt a jelentést kapta ma PassaubM, hogy ismét nagyobbmennyiségii jég közele­dik Pozsony leié. Linzből pedig az az értesítés érkezett, hogy a Moravia nevű csehszlovák hajó útban van Pozsony felé, hogy segélyt nyújtson a megrekedt Sazavának. A bárom megrongált propellert ma Pozsonyból Becsbe szállították, ahol a szakértők véleménye sze­rint nagyobb biztonságban íesznpk. Érdemes megjegyezni, hogy a Duna-bizottság csaknem bét évig működött Pozsonyban s ez idő alatt nem gondolt megfelelő intézkedésekre a jég­veszély elhárítására. a szerencsétlenséget valami fatális vélet­len idézte elő. Amint említettem, a terület, ahol a katasztró­fa-hajó felbukkant, úgynevezett veszélyeztetett terület, amennyiben csak három és fél mér- földnyi távolságban van Princetown kikötő­jétől, tehát a hajójárat igen sürü rajta. Edzett tengerészek, akik már megszokták a buvár- naszád-szolgálatot, hosszú évek gyakorlata után is tudják, hogy milyen ideglzgalmas pillanatok azok, amikor tf naszádnak lélegzés céljából a viz színé­re kell emelkednie. Mindig történhetik valami nem várt baleset és én mindig úgy érzem magam a felemelkedés pillanatában, akkor, amidőn a naszádnak az utolsó szakaszt, a periszkóp magasságát kell megtennie, mint a cirkuszi akrobata, aki ugyan érti a mesterségét a nagy halálugrás megtéte­lében, de azért minden alkalommal némi szo­rongás fogja el a szivét, mert ha valami kis csavar meglazul a trapézén, máris bekövet- kezhetik a katasztrófa. Meglehetősen tökéletes az a hallóeszköz, amely oszcillátoraival fel­fogja a viz felületéről érkező zajt és igy tu­datja a. tenger alatt járó parancsnokával, ha, a na szád környékén valami felszíni hajó halad. A .gépek zúgását, a hullámok verését felfogják 5 Karácsonyra a legszebb ajándék arany, ezüst, gyémánt Weinstabl Móricz ékszerész Pozsony, Halászkapu utca 2. szám. az érzékeny oszcillátorok, de a műszerben sem lehet mindig megbízni, mert a tengeralattjáró mindig nedves levegőjé­ben könnyen használhatatlanná válik, fel- | mondja a szolgálatot. Valószínűleg ez a fő- ) tál is véletlen adódott elő az S. 4.-en is és a szerencsétlenséget betetőzte az, hogy ft naszád é.opon a teljes menetsebeségge! hala­dó torpAióromboló orra alatt bukkant fel, amikor a halálos karambolt már nem lehetett elkerülni. Illányzanak az emelőszemek Most hát búváraink acéLkábelekkel szál­lottak le és mennyi időt fog elrabolni, amíg azokat kínos és fáradságos munkával a roncs teste alatt elhelyezik! Az S. 4.-en bizony hiányozlak azok a be­rendezések, amelyek húsz évvel ezelőtt a még gyermekcipőben járó német U-ha­józásban már ismeretesek voltak. Nem voltak meg a naszád testére alkalmazott emelő- és vontató szemek, amelyekbe az emelöldneok horgonyát egyszerűen be le­helen volna kapcsolni és rögtön meg­kezdeni az emelési munkálatokat. Még nagyobb baj volt, hogy a liajótesten kívül nem voltak alkalmazva azok a kapcsolófejek, amelyek a búvároknak lehetővé tették volna, hogy a ballaszt-tankokat kívülről, belülről va­ló minden segitség nélkül, kiürítsék és igy az emelést megkönnyitsék. A biztonsági beren­dezéshez tartoznak még bent a naszád végein alkalmazott nyomólevegő-állomásolc, amelyek lehetővé teszik, hogy veszély esetén elzárt helyiségekben is kifújják a vizet a ballaszt­tankokból. Ha a ballaszttankokból a vizet gyorsan ki lehetett volna üriteni, akkor a na­szád orra jelentékeny mértékben, legalább húsz méterrel emelkedik és akkor már játsz­va, a legkisebb erőkifejtésével felszínre lehe­tett volna emelni az S. 4.-et. Miért nem kísérelték meg a me­nekülést az elzártak? Fia már a hiányos felszereléseknél tar­tunk, felmerül az a kérdés, miéri nem kísérelték meg a hajóroncsba bezárlak, hogy a torpedócsövön keresztül , kibújjanak? Nem kísérelhették meg azért, mert hiányzott az erre a célra szükséges buvdr- öllözel, amelyet ugyan kisebb naszádokon helyszűke miatt nem lehet elhelyezni, de a modern nagy naszádokon már magukkal viszik. Ezek a bu- váröltözetek nem olyanok, mint a rendes bú­várfelszerelés. Impregnált anyagból készül­nek és a buvársisak hiányzik, ezt kicsiny !e- vegotorniszler helyettesíti, amely lehetővé teszi, hogy az ember hosszú ideig kitartsa a viz alatt. Ezt a búvárfelszerelést azonban csak akkor le­het használni, a mentöhajókon úgynevezett de- konipresszióskamrák vannak. Tudvalevő, hogy az almoszféranyoniás minden tíz méterrel egy atmoszférával emelkedik a vízben, tehát az S. 4. torpedócsövének tájékán négy atmoszfé­ráiéi a légnyomás. lla tehát az emberek ilyen légnyomási viszonyokból hirtelen a felszínre emel­kedtek volna, akkor a hirtelen csökkenő légnyomásra való átmenet feltétlenül megfojtja őket. Ezért a búvárokat azonnal a felszínre bukka- tlás után a depresszióskamarába kell vinni, ahol négy atmoszférányi nyomás alá he’yezik ókét és azután milliméterenként térnek visz- sza a küiső levegő atmoszféranyomására. Az átmenet nem kártékony az emberi szerve­zetre. Ezeken a dolgokon keseregni most már késő. Csak egy feladatunk volt, az adott kö­rülmények között mindent elkövetni a men­tés sikere érdekében. Emberfeletti munka várt. a búvárokra. A viz temperalurája a jelentések 1 szerint szinte kibírhatatlanul hideg, úgyhogy | még az egyórai munkaidő is sok. Mi is rend- ' kívüli mértékben éreztük a ros*z időjárást. A fedélzeten jégszilánkok ülepedtek meg, majd 1 megvesztünk a fagytól. Minden ellenünk es­küdött össze. i Mit végzett a második turnus A második turnus neim sokat végzett. Az i emberek megpróbáltak bejutni az elzárt hajó- • ba. Ezt a hajó megsebzett helyén végezték, ■ amely tudvalevőleg a parancsnoki torony mel- t lelt, az ütegellenőrző helyiségben volt. Annak , ellenére, hogy a legmodernebb fúvógépekkel :j és acélvágó ollókkal dolgozlak, a legme&To­Íz „S 4“ hali halálharca Fíiedrlch Boám sorbafőhatEnasv visszaemlékezései az. amerikai fcuüárhalő kaiasziréfálára

Next

/
Thumbnails
Contents