Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)
1927-12-04 / 277. (1611.) szám
Sk németek áss eisü mmteteidsi Bess«re!és8 konterencidt a Jövö évre feiwánl< — tóí &w&ss delegáció veze£#£ Bseddig ©@siírEses® uraarasiraffilt Gcnf, december 3. Á leszerelési bizottságnak szombati, valószinüleg utolsó ülése rögtön a megnyitás után heves vitát eredményezett, amely a legközelebbi ülés dátumának kitűzése körül forgott. Miután Benes elnök ragaszkodott ahhoz, hogy a biztonsági bizottságot február 20-ára hivják egybe, rögtön szólásra emelkedett az orosz delegáció vezetője, Litvinov és kijelentette, hogy a leszerelési bizottságnak azon tagjai, akik egyúttal nem népszövetségi tagok is, nem egyezhetnek bele a biztonsági bizottság és a leszerelési bizottság munkálatainak parallel folytatásába. A leszerelési bizottság legközelebbi ülésének terminusául január tizedikét ajánlja és a következő határozati javaslatot terjeszti be: Az előkészítő leszerelési bizottság azon a nézeten van, hogy azok a problémák, amelyeket a röviddel ezolőtt megalapított biztonsági bizottság állitoK lét, nagyon komplikáltak, aminek következtében munkálatai elkerülhetetlenül vontatottan fognak előrehaladni. A leszerelési bizottság másrészt azon a nézeten van, hogy a leszerelés problémájának megoldása a leghatékonyabb biztonságot és garanciát nyújtja és ennek következtében a biztonsági bizottság problémáinak sem a megvitatása, sem a megoldása nem előfeltétele a leszerelési munkának. A bizottság elhatározza, hogy semmiképpen'sem teszi függővé a leszerelési konvenció azonnali kidolgozását és a leszerelési bizottság egy behívásának dátumát a biztonsági bizottság munkálataitól s annak eredményeitől és hogy ezt a dátumot meghatározott formában maga az ülés állapítja meg. Litvinov rezoluciójához Bernstorff gróf német delegátus jelentkezett szólásra, aki kijelentette, hogy a határozati javaslat indokolásával nem ért egyet .és a január 10-iki dátumot nagyon közelinek tartja, a javaslat oél- jával azonban egyetért. Éppen ezért kiegészítő javaslatot óhajt beterjeszteni és az ülés felfüggesztését kéri. Félórás szünet után Benos kijelenti, hogy az orosz delegáció indokolását egyáltalán nem lehet elfogadni, mert a bizottság már más munkámétédust határozott el. Ettől függetlenül a dátum kitűzése nem elvi, hanem célszerűségi kérdés, Bernstorff gróf kiegészítő javaslata a? orosz határozati javaslatnak csak formális i változtatásaira irányul és ennek következte- j ben az orosz javaslat lényegében megmaradt I Csak a népszövetségi ülés ötödik rezoluciójál S fűzték hozzá, amely komoly lépést követel t j leszerelési kérdésben, mig a leszerelési bizjt ság legközelebbi ülésezésének dátumát nem tették függővé a biztonsági bizottság munkájától, sőt ezt az ülést a legközelebbi időpontra ke 31 egybehívni. A vita mindinkább kiélesedett és annak folyamán Bernstorff gróf ismételten kifejezte, hogy kormányának szigorú utasítására ki kell tartania amellett, hogy as első nemzetközi leszerelési konferencia már a jövő évben létrejöjjön. A leszerelés nemcsak a győztes államoknak jogi és morális kötelessége, hanem nagyrészben ettől függ a népszövetség tekintélye is. Bernstorff gróf után Paul Boncour emelkedett szólásra, aki kifejtette, hogy a biztonság érdekében éppen az az ország tehet a legtöbbet, amelyet Litvinov képvisel A genfi jegyzőkönyv elesett, de a regionális biz ion- sági szerződések vannak keletkezőben. Locar- no Európa egy részében biztonságot teremtett, de vannak más súrlódási felületek is, amelyeket Locarno még nem szüntetett meg. Paul Boncour nem mondta ki ezt a szót: keleti Locarno, de olyan világosan mutatott rá, hogy mindenki értette, mire céloz. Bernstorff gróffal szemben nagy szenvedélyességgel hangoztatta, hogy a leszerelési bizottság közeli ülésezése semmit sem használna, mert nem a technikai kérdések azok, amelyek a leszerelés elhaladását akadályozzák, hanem a hiányzó biztonság. Abban teljesen megegyezik Bernstorff gróffal, hogy az első nagy leszerelési konferenciát lehetőleg a jövő óv folyamán meg kell tartani. De ez csak abban az esetben lehetséges, ha a bizottság a legközelebbi ülésezésen praktikus eredményre jut. A megegyezés Abból a nagy tetszésből, amelyet Boncour oeszeüe aratott, már következtetni tettetett arra, hogy valószinüleg megmaradnak a február 20-iki terminus mellett és a leszerelési bizottságot viszont március folyamára hivják egybe. Loudon elnök tényleg azt az ajánlatot is teszi, hogy a biztonsági bizottságot február 20-ra, a lesxerelésií pedig március 15-ére hivják egybe. Bernstorff gróf kijelenti, hogy kormányának instrukciójára ebbe a terminusba beleegyezhetik, de ki kell jelentenie, hogy Loudon elnöknek garantálnia kell (álta- - lános derültség), hogy a nagy leszerelési konferenciát a bizottsági munkák lefolyása után még 1928 folyamán egybehívják. Litvinov tiltakozott a dátum ilyen késői megállapítása miatt. Kész volna abba belemenni, hogy január 10-énél későbbi dátumot fogadjanak el, de március 15-ike mégis nagyon távol fekvő terminus. A bizottság ennek eilenére az elnöki ajánlatot fogadta el, s igy a leszerelési bizottság negyedik ülése, amely az oroszok részvétele miatt lesz nevezetes a népszövetség történelmében, Loudon zárószavaival délután kéfórakor befejeződött. Bríand és Litvsnov találkozása Genf, december 3. Litvinov és valószinüleg Lunacsarszkij is hétfőig vagy esetleg keddig, tehát a tanácsülés megkezdéséig Genfben maradnak. Ez az eredménye annak a nemhi- vataios megbeszélésnek, amely Paul Bbitceu? és Litvinov között folyt le. Paul Boncour ugyanis magánúton kifejezésre juttatta az orosz delegáció vezetőinek, hogy Brianddal való találkozásukat, aki vasárnap délelőtt érkezik Genfbe, kívánatosnak tartja. Briand és Litvinov valószinüleg már vasárnap délután tárgyalni fognak. Az orosz delegátusok még más delegációkkal is értekezni akarnak az Oroszország és szomszédos államai közötti non-aggressions-paktumokról. Voldemaras nyilatkozik Berlin, december 3. Voldemaras litván miniszterelnök közvetlenül Genfbe való indulása előtt a Berliner Lokalanzeiger-rel beszélgetést folytatott. Litván szempontból elképzelhetetlen a konfliktusnak olyan módon való elintézése, hogy a vilnai kérdésben ne történjék tárgyalás és döntés. Mindaddig, amíg ez az ügy elintézve nincs, nem lehet a normális diplomáciai viszony felvételéről szó, mert az a jelenlegi helyzet szentesítését jelentené. Litvánia a belga tervet is visszautasítja, amely Lengyelország és Litvánia íederációját. akarja előkészíteni. Litvánia egyetlen kormánya sem mondhat le az ország függetlenségéről és a Len gyei országai való még leplezett szövetség is illuzórikussá tenné Litvánia szu- verénitását. A magyar-román por Budapest, december 3. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Bár még Genfben ma sem tudják, hogy mikor kerül sor a magyar-román agrárpör tárgyalására, Appokét pártja, másfelől pedig valamennyi szocialista párt. E két tábor törekvéseit közös nevezőre levezetni nehéz dolog, habár nem lehetetlen, mert elvégre minden ellenzéki párt kötelessége, hogy az uralkodó rendszer eltávolítására törekedjék és e célból még a ieg- ellentétesebb világnézetű pártok szövetkezése is elképzelhető. Még sokkal nagyobb baj az, hogy a két nagy ellenzéki táboron belül a sok apró-cseprő frakció nem tudott összefogni és közös küzdelemre fölsorakozni a kormány ellen. A legutolsó hetek eseményei azonban arra engednek következtetni, hogy az ellenzék soraiban az erőknek bizonyos $mörj|l&e^mégiscsak folyamatban van. Éppen ma publikálták a cseh és német szociáldemokrata pártok együttműködését. Éppen ezekben a napokban vetődött fel a polgári ellenzék különböző frakciói között tervezett taktikai kooperáció gondolata. Jól lehetett látni, hogy a mi pártjaink között is egyre jobban elmélyül a testvéri jóviszony. Egy esztendei csönd után tehát a parlamenti ellenzék soraiban is megindult a zajlás és mozgalmas napok várhatók. A meghasonlás tünetei a kormánypártok körében, az' erők összefogásának jelei az ellenzéken: ez a mai helyzet képe. A kormány- j koalíció mézesheteinek boldogságáról már csak ! a múlt bíószék. ^ ^ Mai számunk 16 oltfal VL évf. 277. (1611) swm» Vasámao - 1927 december 4 Előfizetési őr: évente 300, félévre 150, SzloveUSzkÓi és rUSZÍnSzkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága I!*’ ^anska negyedévre 76, havonta 26 Ké ; külföldre: «. .* * *7 * ~ 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadóévente 400, félévre 200, negyedévre 100, " Főszerkesztő: pOlltlKQl TíQpilCLpjCL Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/111.—Tehavonta 34 Ké. Egyes szám ára 1*20 K£ DZURANY1 LÁSZLÓ, FORGACU GÉZA lefon:30311. — Sürgönyeim:Hírlap, Praha (Féle a mézeshetelmeM j| (fi.) Prága, december 3. ! Már jóval több mint egy esztendő telt el azóta, hogy a két német miniszter belépett a Svehla kormányába és rövidesen a szlovák néppárt is megünnepelheti annak a napnak első évfordulóját, amidőn az autonómia cserben hagyásával közösséget vállalt az uralmon lévő kormányzati rendszerrel. A oseh-német- szlovák frigykölés, bár sohasem volt szerelmi házasság, kezdetben elég türhetőnek Ígérkezett. A szlovák néppárt ugyan többször rög- < tönzött házi jeleneteket, de Svehla sohasem 1 ] csinált belőlük tragédiát, mert jól tudta, hogy j: a müharagnak hamarosan vége lesz. Neki a |1 legnagyobb gondja csak az volt, hogy a néme-! ■ tek jól viseljék magukat és itt igazán nem |; volt oka a panaszra: a német kormánypártok ; mindig úgy táncoltak, ahogy ő fütyült nekik.'. Néhány hét óta azonban borult fellegek gyülekeznek az égen és villámok cikkáznak a cseh-német-szlovák kormány fölött. A Lidové , Listy, amelynek súgója tudvalevőleg Srámek páter, néhány nappal ezelőtt leplezetlen őszinteséggel adta tudtára az agrárpártnak, hogy már tork’g van e párt hatalmának tultengé- sével. A mai kormány névleg ugyan polgári kormány, amelyben a cseh-, német- és szlovák katolikus néppártok, valamint az ipar képviselői is helyet foglalnak, valóságban azonban az első hegedűt az agrárok játszák, akik teljesen a kezükbe ragadták a kabinet és vele együtt a kormányzat vezetését. Nekünk ugyan egészen mindegy, hogy a prágai kormány tárcáit az egyes cseh pártok között milyen kulcs szerint osztják szét, mert mi egyiktől sem várhatunk sokat, nem mindegy azonban a koalíciós pártoknak, amelyeknek mindegyike mentői nagyobb részt kér a hatalom édes gyümölcseinek élvezetéből. Különösen az agrárpárt utáni legnagyobb párt: a cseh néppárt és annak ügyes vezére, Srámek nincs el-; ragadtatva a mai helyzettől és sajtójában az 1 elégedetlenség hangját hallatja, hogy S-vehlá- j tói mentői többet el tudjon érni. Mi, akik ; évek óta csöndes szemlélői vagyunk a prágai eseményeknek, nagyon jól tudjuk, hogy az ilyen csatározások még nem jelentik a válságot, de ugyanakkor visszaemlékszünk arra is, hogy a boldogult cseh nemzeti koalició idején j is ilyen lüszurásokkal, követelőzésekkel és | fenyegetőzésekkel indult meg az a folyamat, j amely azután a cseh polgári és szocialista pártok elválására és a nemzeti koalició felbomlására vezetett. Benyomásunk szerint a Lidcvé Listy cikke az első kórtünete a mai polgári koalició belső betegségének. Svehla miniszterelnök, aki egyébként a 1 artausi barátoktól tanulhatta a hallgatás mesterségét, a képviselőház költségvetési bizottságában legutóbb mégiscsak megszólalt és azt mondotta, hogy szégyelné magát, ha egyszer ellenzékbe kellene mennie. Ezt a kiszó-. lást csakis úgy lehet érteni, hogy Svehla — j jöjjön bár égszakadás és földindulás — min- den esetre hatalmon fog maradni és belátha- j tó időn belül nem akai eltávozni a miniszter- j elnöki székből. Senki sem kételkedik benne, hogy a cseh agrárpártnak pozíciója kitü-' nő. Középpárt lévén, úgy egy polgári, mint egy szocialista rezsim alig nélkülözheti közreműködését. A miniszterelnök kijelentése azonban egy kicsit mégis csak magas nyeregből szólott és ezért a többi kormánypárt nem térhetett fölötte egész egyszerűen napirendre. Akkor merült fel az a terv, hogy változatosság kedvéért egyszer a katolikus és szocialista pártoknak kellene összefogniok és megalakítaniuk az úgynevezett fekete-vörös koalíciót, hogy Svehlát ily módon kituszkolják a kormányból. Azóta járja az a mende-monda, hogy a mai koalíciót hamarosan hivatalnokkormány fogja ff/váltani. Svehla nélkülözhetetlennek tartja magát, ellenfelei tehát legalább ijeszésül értésére akarják adni, hogy az ő meg- xiktatására is van mód. Mondanunk sem teli, hogy ez az állapot csöppet sem egészséges. Ha egy kormánykoalíciót alkotó tényezők tözött ilyen ellentétek kezdenek mutatkozni, akkor ennek a koalíciónak az útja már nem ’ölfelé, a zenit felé, de lefelé, a nadir felé lalad. Miben állott edldig a Svehla-féle polgári koalició ereje? Semmi ésetre sem számbeli fölényében, mert hiszen a kormánypártok többsége a parlamentben mindössze néhány szavazatot tesz ki, hanem az ellenzék gyengeségében. Az ellenzéki oldalon helyet foglal egyfelől a német polgári ellenzék és a magyarság
