Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)
1927-12-25 / 293. (1623.) szám
Ü i/iXtW 12 :-7WAG^flR-HrRLAE Hallgató bányatárnák kapujában... Az egykori Újbánya ma haldokló kisfalu — Arany és ezüst kincsek hevernek az újbányái hegyek mellett —■ A hét bányaváros egyikének tragédiája — Nagybánya, december 23. (A P. M. H. munkatársától.) Amint a garam- TÖlgyi vicinális elhagyja Léva városát a Szklenó fürdő irányában halad a kanyargó folyó mentén, vadregényes erdőkkel borított hegylánc sorakozik fel a vasúti vonal felett. A Tátra legdélibb nyúlványai azok, melyek tövében a régi Magyarország évezredei történelmének fontos fejezetei játszódtak le. Egymásután következnek GaramszentBénedek, Zsarnóca, Újbánya... ...A régi hét bányaváros egyikét gyönyörű ket- tényilő hegylánc zárja el az utas szemei előtt. Csak néhány pillanatra villan lel a kopasszá vált tölgyek 9 a barnászöld fenyvesek között a városka legnagyobb építményének, az egykori királyi kastélynak tornya, mely ma ia még büszkén hirdeti a kisközséggé degradált régi rendezett tanácsú városnak, hogy sok-sok évtizeddel előbb a pompás kastély falai boldog lakókra néztek alá. Régi ezüst- és aranybányavldék központja volt Újbánya egykor. Gazdag arany és ezüsterek futottak a két szelíden egymásfelé Ívelő hegylánc mélyén, melyből királyi, büszke tallérokat készítettek egykor Magyarország uralkodói De csak aas 1888-ik évig. Akkor a pénzszűke elhallgatatta a völgyek b 'dombok dallammal mozgalmas, munkászajjal telt életét s azóta halálos csend vert tanyát au újbányái hegyek, dombok és vőlgykatlanok között. A városka épületeiről az egykori jólét emlékei fjusonganak lefelé. Málló falazatok a volt büszke királyi bányaváros történelmi fontosságú múltjáról panaszkodnak $ itt-ott régi diákos felírások történeti sorrendben adnak e letűnt boldog Időkről felvilágosítást. A városka már a XIV. század első felében szerepel a királyi levéltárak aktái között, Ki- válságait, vagyonát a Habsburg-klrályok donáciőja biztosította, majd a török hódoltság idején emelkedik tekintélyes fontosságúvá, mely Időtől kezdve mint a leggazdagabb ezüst lenn elő bányavidék szerepe! ag ország gazdasági életében. Levéltári a'adok szériát a XIV. században Bakabánya bányászai kezdték meg a hegy kincseinek feltárását, mivel „a város öshelyén — mondja tj egy két századdal későbbi okirat — m erdőkből, a \ ,völgy befutó patakokban nemes érceket tartalmazó port találandtak* 1804 és 1885-ben Zsigmond király I adományozó levele szerint az itt letelepült bányász-1| lakosság s a? ide került „hospesek" — Így nevezi aa okirat a telepeseket «=■ polgári kiváltságokat éa j szabadalmakat nyertek. A várost a? okirat „Noles fega Montiadnak nevezi. Ugyanebben az időben a. selmeci bányagrőf, Isenienkel Hensemann, a vá- sroi területén bányahitközséget létesített, mely 1391- foen donációképpen birtokul „Magasmaríh" községet kapta. 1396-ban erősítette meg ezt az adományozást Zsigmond király. A községet azóta Újbányának kereszteljék el. A donáció emlékére épült a mai alsó'emplom, melynek gótikus portáléján megörökítették 300 évvel később a hely és templom történetét a következő latin felirattal: „Ecdesia haee anno 1391. Com. Isenienkel Hensemann de tebniea fmdata el aedifir cata, anno 1664 oecasione ineursionis tur- earum in moscheam eonversa, a 1668 eul- iui divini restituta, plureis dein a Protet- iantibus a 1708 occupata..... esti. (Magyarul: Ezt as egyházat 1391-ben gróf tebenieai Isenienkel Hensemann alapította és építette, 1684- ben a tőrök invázió idején mecsetté alakítottak át, majd 1668-ban Isten szolgálatára helyreállították ■ .1708-bán a protestánsok foglalták le templom céljaira".) Ugyanez a felírás olvasható kivonatosan aa egy- üdőben alapított s a templom mellé épült Szt. Erzsébet kórház (ma agg-menház) falába épített kőlapon. 1664 márciusában a török csapatokat & közeli Zsarnóca községből a császári hadak elűzték s a visszavonuló törökök Újbányára jöttek, hová valamely fondorlattal férkőztek be s itt a békés lakosság soraiban borzalmas vérfürdőt rendeztek. A lakosság a vár alatt elvonuló tárnákban rejtőzött el s a törökök — miután meg'ud'ák a polgárság rejtekhelyét — ® tárnák bejáratait betömték erősen gyúlékony anyagokkal s azt felgyújtva, a tárnákba fojtották bele a lakosság oda menekült részét. A Várost felperzselték, végül hatvan úgynevezett „Ring- bürgert" a vár előtti téren lefejeztek. (Barsmegye monográfiája jegyzi fel e szomorú történeti adatokat.) A mai városháza a XIV. században épült t a királyok vadászkastélya volt, melyet a főbb polgárok házaival alagutak kötöttek egybe. (Még ma is megvannak.) 1618—48. években, a harmincéves háború alatt, Mária királyné gyakorta rezideált e palotában, mely akkor háromemeletes volt. A XVIII. században a harmadik emeletet lebontották s helyére tornyot építettek a ma k ott függő harangok elhelyezésére. A selmeci levéltár nagybányai emlékei között II. Ferdinánd bullája 1548-ból, II. Rudolf bullája 1582-ből a pallosjogról HL Ferdinánd bullája 1655- ből megerősítik a városka országos fontosságát. mely as 1848—49-üri szabadságmozgalmakban is alapos részt kért s nemzet történetéből A bányászat múlhatatlan jelentőségűvé tette a város szerepét. Lakói jólétben éltek, a bánya gazdag nemesfém-erei bő gazdagságot árasztottak munkásra é« polgárra egyaránt De csak 1887-ig. 1887-ben ugyanis a közel 500 éves furatok közben eljutottak oly alacsony rétegekig, melyek alól rengeteg via bugyogott fel, úgy hogy az akkor elégtelen bányafurőeszközök mellett lehetetlen volt a furatok továbbépítése a * fémerek felkutatása. A Ga- ramszint alatt meg sem kísérelhették a fúrásokat és később sem kísérelték meg a bő arany- és ezüsterek felnyitását, aminek oka az, hogy a bányalég okozta kellemetlenségek a a fával eszközölt tüzelés, továbbá vasút hiányában a szállítás roppant pénzáldozata elvette a kedvét a 80-as évek pénzügyi kormányának a bánya további fentartásától. Beszüntették a fúrásokat, a bányatiszteket elvitték vagy nyugdíjazták, a bányamunkásokat kifizették s megszűnt a földalatti nemes ércek felkutatása, amiből dt e városka minden apraja-nagyja. Negyven év Óta nem koppannak meg a csákányok az újbányái hegyek szikláin a a föld mélyén is halálos csend van, pedig — igy mondják ezt még életben levő bányászok — sok-eok nagyértékii arany és ezüst fekszik elfeledve a nagybányai hegyek alatt Három régi bányász él még Újbányán, kik látták az egykori dolgos, boldog korszak munkáját, melyben ők maguk is szorgalmasan részi vettek. Mindhárman nagyokat sóhajtanak, ha a régi időkről beszélnek * öreges-haragosan, értetlenül rázzák fejüket, hogy senki nem törődik ma már Újbánya biztosan felkutatha'ő kincseivel. Pischl Lászlónak hívják ag egyiket, bányatisztPrágA, december 28. Mikor a HradzeÉní tövébe©, egy kis „/budai" borozóba riporter barátommal beléptem, még nem tudtam, hogy Prágában Wmdischgraetx-ajffér is volt s hogy ez a lég regén yesebb szerelmi regény s a legszebb az összes prágai afférok között' (Budát itt nem sz/aibad ezószerint venni, a „budai oldal" a prágai magyarok zsargonjában Prágának azt a részét jelenti, mely a Hradasin alatt nyúlik el öreg házaival, kacs- kaningés, lejtős utcáival és borpinoe-labirint- jaival. Három-© égy-öt évszázad romantikája húzódik meg ezekben a sötét Ide utcákban és a -borpincék misztikus bolthajtásaá alatt.) Itt az asztalok szorosan állnak egymás mellett, az egyiktói éthallatszik a szó a másikhoz, A szomszéd asztalnál a Wlndásdh- graetz-nevet emlegetik. Egy hölgy. Negyven körülinek Látszik, tehát biztosan jóval idősebb. Egy fiatatemberaek mesék — A Windischgraetz-affér ? —1 mondtja élmélázón az asszony. — Annak bizony már jónéhány esztendeije. Mennyi mindent össze- pletykálit rólam akkor és azóta Prága. Hm. Ez alighanem valami interjú lesz. A fiatalember erősen jegyez, — Nekik interjú, nekünk riport. — csillan M riporter-barátom szeme. És hallgatjuk a szép asszony meséjét. Mese? Egyre érdekfeszilőbb.-- Azt mesélték, hogy a kedvese voltam és a villájába huszártiszti uniformisban járo- gattam be, hogy a felesége egyszer ott kapott s ón az ablakon át akartam kiugrani s mikor a lakáj föl akarta tartóztatni, a revolver elcsattant és a golyó oldialamba fúródott Ma ils igy hiszi még egész Prága. így képzelik a Windiischgraetz-affért. Hát, kérem, tévéidnek. Csodálkozni fog azon, amit most mondói;, de az igazat mondom. (Ugyan tol lehet ez a titokzatos szép asszony?) —■ Amikor a prágai német színházhoz mentem, egész fiatal voltam, tele idiealizJ viEelő volt egykor Újbányán. Lassan eltipeg velem , a régi tárnák bejáratá hoz, melyek lassan-lassan bedüledeznek a negyvenéves unalom közepette. Ideges türelmetlenséggel magyarázza, hogy mily érc, merre és hol található, vagy idegesen mutat a kövek között folydogálő vastagon olajos azines Csermelyre: — Nézze uram, nemcsak arany ét ezüst, 'de bő petróleumforrások ót tzénerek ** vannak a földben, kincsek, melyek ma nem kellenek — ugylátszik — a kutyának se. Megered a nyelve. — Lássa uram, ott van aa aranyban gazdag Er- zsébet-ér bejárata, az ezüstben dús Lőrine-bánya, aztán a József- és Jakab-támák ezüstereihez vezető bejárat. Jórészük bedőlt már. Pedig alig mentünk még 80 méter mélyre. 500 éven át csak úgy ontotta a hegy az ezüstöt és aranyat a ma senki sem karolja fel a dolgot. — Vannak 1000 méter mély bányák, — dohog tovább az öreg — a itt a 80 méteres mélységnél megijedtek. Ma vasút, villamosság, modern bánya- technika van, ezekkel a kincsek nyomára lehet jutni. Fanatikus hévvel ülsz az ezüst- és aranyerek létezésében, — amint mondja, — az „altárók" fenekén. Talán a vadász vagy halász szenvedélye is benne él égő szemeiben, mikor az a remény csillog fel előtte, hátha akadna ha'alom, mely Újbányán ujra hango- életre keltené az alvó bányákat, tárnákat és ércereket. ö tudja, hogy vége már aa ő aktivitásának s máris lelkesülten mondja: Tessék csak megmozgatni a dolgot, boldog lenne az egész vidék és én is, tessék elhinni kérem. * * * Vörös márgásvizü patakon át vezet vissza öreg kísérőm a falu főutcájára, egy egykori királyi paiota elé, melynek tornyában mély zengésű, bús hangon 6zólal meg a harang, mire a hegyek bánatos zengéssel válaszolnak. Mintha gyászolnák, siratnák az egykori meseidőket, emlékeket. A völgyek, hegyek oldalain a munka zaja helyett csak a szellő halk suhogása hallatszik. Újbánya hallgat s a mai ember csak a városka nevéből tudja vagy sejtheti, hogy valaha a városka életforrása, kenyere, szive és vérkeringése a -- bánya volt. urassal! és éteűsedvveL (Tehát színésznő!) — A színházba sók fiatal osztrák tiszt járt a egyszer a jungbunzlaui lovastisztek is megjelentek. Másnap a fiatal Windisch- graetzet is magukka/l hozták. Minden este bejöttek Prágába s mire felgördült a függöny, csodaszép virágcsokor volt a kezembe©, De nemcsak virág, hamem a herceg névjegye is: T. Windistíhgraeta. Meghívás egy baráti vacsorára. Fiatal is voltam, szép is voltam, és mit meg nem csinál a% ember a színház kedvéért... De meg ő is csinos fiú volt, oly meggyőzően tudott beszélni és én ... elfogadtam a meghívást Mesés víg vacsorák voltak! (Etjnye, ki tehet m az érdekes színésznő?) — Windisdhgraetz lovaglás volt és én, tapasztalatlan lány, talán jobban is hittem néki, mint amennyire keltett volna. De azért ne higyje, hogy szerelmes tettem volna belé. Szó sincs róla. Kedves volt. Én mást szerettem, egy külföldit, aki rettenetesen féltékeny volt. Úgy vigyázott rám, mint a Kenberus. De mégis találkoztunk. Titkon. Nem tudom, hogyan értesült Windischgraetz- né a dologról. Elképzelheti, mint csinál egy ilyen féltékeny asszony. De az eset revolver és lövöldözés nélkül történt. Soha nem ért engem golyó. Nem csodálkozom, hogy nem hiszik, hisz még a rokonaim sem hitték el. Igaz, azután betegen feküdtem, hashártya- gyulladásiban. Ebből keletkeztek a mendemondák. De kezelőorvos aim a tanúim ... (Kissé hihetetlenül érdekes és érdekesen hihetetlen, tmi$. m a (szép asszony beszél.) — Az affér miatt sokat szenvedtem. !A Rieger-park mellett levő erkélyes, négy- emeletes házamról azt hitték, hogy Win- diedbgraetztől kaptam. Minden nap Jöttek a detektívek: Zlégiiér kisasszony, jöjjön velünk a rendőrségre! Valóság és mese a prágai Windischgr romantikájában Mit mesél a szép Zieglér Mária asszony és miről mesél Prága és a Windischgraetz-kert barokk szökökutja Karácsonyi ajándék a Kedvesnek Találkoztam az angyalokkal, kik a tzentesti kincset hozzák, úgy szaporázott kicsi lábuk, azt mondották, sietnek Hozzád. Visznek dús, drága ajándékot királyi köntöst, hermelinnel, csodalopánt, arany szattyánból, lcivarrva tarka álomhimmel. Kértem, vigyék el szives-szépen azt is, amit én küldök néked, egy nagy szivei égő rubintból. vergődő, élő ékességet. Keblembe nyúltam, innen téptem ezer könnygyöngyöt sírtam rája. Fogadd, Kedves, ajándékképpen Huszonhét bús karácsonyára. KASSAI MARIA.---------- — ----inaién; . ,* ,,.a (N o végre! Tehát Ziegiernek hívják!) Minden nap ott voltam Olics rendŐT- igazgatónál, kihallgatások, jegyzőkönyvek, miegymás, meguntam az életemet. Amikor színházat akartam nyitni, itt megint a Win- dischgraetz-afféT állt az utamban. Nem adtak engedélyt. Thun helyettes helytartóhoz fordultam. „Ha engedélyt adnánk — mondta, a helytartó —, azt hinnék, hogy Windisch- graetz protekciója van a dologban." Azt tanácsolta, hogy másnak a neve alatt kérjem. Megtettem és rosszul jártam. Ráment a szép házam és 60 ezer békekoronányi tőkém ... (A szép asszony hosszú szünetet tart, Úgy látszik, sajnálja a szép házat és szép emlékeit.) — Most gyönyörű szín társulatunk van. Épp Rokieanyban időzünk. Főleg operetteket játszunk. A nagyobbik fiam, aki tizennyolc éves, szintén a társulatnál van. Már nem szívesen játszom — életemben száz- kilencvennégy szubrettszerepet alakítottam. Legszívesebben a pénztárban ülök..s * • * Néhány napra a borpincés Jelenet után egy prágai őslakos ismerősömmel sétálok Vmohrady egyik pompás kertjében. — Ez a forradalom előtt Windisdh- graetz kastélya és kertje vett — mondja vezetőm. — Windischgraetz f — ragadom meg a szót — És fci ax a Ziegler? — Ziegler Mária? Egy híres szubrett és híre* szépség. Látod ezt a gyönyörű reneszánszkutat? — kérdi. A kert egyik meredek oldalában meglepő szépségű erkélyes oszlopcsarnok áll. A' háttér imitált kőszak ad ák, melyből két oldalit félkörben kifut az emeletes barokk- szerű oszlopcsarnok. Gyönyörű lugas. Középen kis homokudvar, padok, virágok, előtte szökőkút medencével, A medencében márványszobrok. — Itt zajlott le * romantikus történet legdrámaibb jelenete — folytatja ismerősöm —, úgy hiszem, 1008-ban történt, A szépsége® Ziegler Mária egy nyári alkonyaikor ebben a lugasban volt a herceggel. A herceg az emeleti erkélyen állt, a szubrefct pedig a langyos vizű szökőkút medencéjébe© f űröd/ve a pogány márványistennőkkel mérte össze szépségét. Tisztára a versai/Mesa parkba és a Napkirály korába illő időid. A' pogány istennők azonban meg irigyelhették az idillt, mert valahogy megsúgták a titkot a féltékeny heroegaeszonynak. Az uralkodó természetű hercegasszony — nem csoda, uralkodó unokája volt — féltékenységében revolverrel rontott a szökőkút felé. A revolver elcsattant s Ziegler Mária piros vére kicsordult az alkonyati napfény aranyában úszó medence vizébe. A szép szubrett megsebesült Másnap igen-igen magas személyiség érkezett Prágába és erélyes kézzel rendet csinált a fiatalok között. Ziegler Mária pedig Amerikába ment gyógyulni. I ) Visszagondoltam a Hradzsin alatti bor- pince jelenetére: az interjút adó szép asz- szonyra. (Az interjú azóta valóban meg is jelent egy cseh lapban.) Az interjú és a mendemonda között nagy az eltérés, Vájjon kinek van igaza? Ziegler Mária valószínűleg neon téved, hiszen az ő élményéről van szó. Amit elmond, nem egészen valószerű, ©őt töredék kés, de éppen azért igaz kell, hogy- legyen, Amit a prágai mendemonda mesél, az nagyon is való szerű és kerek, s éppen azért aligha igaz. De szebb. 1927 december 25, vasárnap. | Kedvező részletfizetések! Mindenkinek a lakását lesoltsóbban és iesmodernebbQl rendezi be Kedvező részletfizetések! i g, VanSa bútorgyára, Prajta Vili., Podjigijéfto 9®y,
