Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)

1927-12-25 / 293. (1623.) szám

KARÁCSONYKOR Irta: TÖRKÖLY JÓZSEF dr. szenátor Karácsony estéje van. A szeretet érzésének ünnepét millió és millió gyertya fénye hir­deti. De az a sötétség, amely sok kis hajlék ablakában, sok meggyötört ember lelkében szomorkodik, olyan ünneprontó bánat, amit a milliók milliójának gyertyái se tudnak elnémítani, örömmé varázsaim. A kétségbeesés kérdése kétségbeesetten kiált az Ég felé, hogy máért kell annak igy lenni? Hát nem-e az az igazság, hogy az emberiség Jézusának az a kívánsága teljesüljön, hogy mindenkinek nemcsak Karácsonya, de boldog Karácsonya legyen? Hatalmas Isten, mondd meg mindazoknak, akik megingathatatlanul hisznek Benned, hogy minden embernek eljön a boldog Karácsonya! Itasd át a boldogabb Karácsony reményével mindazokat a lelkeket, akik szomorúan, elesiiggedíen látják, hogy nekik nincs örökzöld fenyőjük, amire ráaggathatnák a lelkűk melegét, a szeretet üdvét, a megértés és a jóakarat kicsiny gyertyáit! A Te akaratodnak a kétségtelen erejét és igaz boldogságot adó győzelmét sugald bele azokba a szivekbe, akik úgy tudják, hogy nekik nincs annyi erejük se, hogy az örökzöld fenyő karácsonyfáját felállítsák, amely alatt a szeretet diadala minden ember lelke felett úrrá lészen! Oh Urunk, jó Istenünk, ne vedd tőlünk zokon, ha a szenvedésektől meggyötörtén arra a nehéz gondolatra vetemedünk, hogy mégegyszer meg kellene születnie az Ur Jézus Krisztusnak! Ne látogass meg minket a Te haragoddal azért, mert újból egy uj megváltásért epekedünk! Hiszen Te adtad lelkűnkbe az édesanya, a testvér, a felebarát, a faj iránt buzgó szereíe- tet, nem csoda tehát, ha a karácsonyi fény világosságánál megborzadva és szinte hitünkben megingatva látjuk, hogy kétségessé vált a Te szent Fiad tanításának boldog eredménye! Mi, szenvedő magyarok szent Karácsony estéjén könnyeink prizmáján keys$2JA látjuk a karácsonyi gyertyáknak boldogságot hirdető fényét! Azt hisszük, hogy nekünk megint nem hozott semmit a Jézuska! Úgy érezzük, a szeretetnélküiisóg szenvedésre kárhozta­tott bennünket. Azonban add Uram, hogy higyjük és igaz is legyen, hogy Te úgy aka­rod, hogy többé ne hulljon a mi szemünk könnye, mert a Te szent Fiad megszületett és minden magyarnak lesz örökzöld fenyőből karácsonyfája és boldog karácsonyi ünnepe. Magyarok! Édes testvéreim! Ha nincs is ma mindenkinek közületek zöld fenyő­fája, ha nem is hirdeti minden magyar hajlékban és minden magyar szívben a kará­csonyfa a szeretet kisugárzó melegét és megváltó erejét, akkor is boruljatok le a jó Isten előtt és kérjétek az ö nagy Szivét arra, hogy ezután is legyőzhetetlen igazságként harsogjon minden embe rek felett az égi szózat: Dicsőség legyen az Istennek, békesség a földön és az emberekben jó akarat! Géni és B Irta: Franciscy Lajos dr. szenátor A haderő leszereléséről tanácskoznak Genfben. A hosszú tanácskozásnak nem lesz eredménye, mert Genfben tanácskoznak, ahol a diplomácia és annak minden furíangja be­lekeveredik a tervek és megbeszélések szelle­mébe. Egy állam sem akarja leszerelni hadsere­gét, mert fél más államoktól. Az angol világbi­rodalom nem érezné magát biztonságban ha­talmas flottájának ereje nélkül, hasonlókép­pen nem találnák meg világállásuk egyensú­lyát az Északamerikai Egyesült Államok sem, ha nem állana oldalukon tengeri haderejük tömege. A kis országok is állandó remegésben, élnének, ha nem bízhatnának hadseregük ol­talmában. A sakkversenyeken egy játékos sem gon­dol leszerelésre, ellenkezőleg, mindenik vé­di állásait és támadásokon töri a fejét. A genfi sakkversenyeken is ugyanez történik. A ha­talmak leszerelésről beszélnek, mert ezt a demokrácia szelleme úgy kivánja, de támadá­sokra és hódításokra gondolnak. Hogy ellep­lezzék gondolataikat, lehetetlen javaslatokkal állanak elő, melyekről tudják, hogy az kát a konferencia el nem fogja fogadni. Mesteri ügyességgel játszák a békeszeretetet és kiját­szik a demokráciát. Genf nem alkalmas szinhelye a leszere­lési konferenciának, sokkal alkalmasabb hely volna Bethlehem. A leszerelés egy nagy hó- dolat volna a béke eszméje előtt, a békét azpnban nem diplomáciai tárgyalásokkal, ha­nem csak erényekkel lehet megteremteni. Olyan erényekkel, melyekre az embereket so­ha sem taníthatja meg a fondorlatos Genf, ha­nem csak az őszinte Beihlehem. Amig az em­berek le nem szerelik lelkűknek mai feszült­ségét, ezt a félelmetes tömegű arzenált, addig semmi kilátás sincs a békére. Ehhez a leszere­léshez erők kellenek és ezeket a kis Bethle­hem sár jászt ja ki. Az igazságtalanság ágyul ott sorakoznak a világpolitika mezőin és amig azokat a hatal­mak onnét el nem vontatják, addig az igazsá­gosság követeléseit nem teljesíthetik. Az igazságosság természeti törvény, a suum cuique elve olyan világos, mint a nap. De há­nyán vannak, akik a természet lenyilváva- lóbb törvényeinek sem engedelmeskednek. A tolvajok és rablók például mind ilyen engedet­len emberek. Pedig, hogy lopni és rabolni nem szabad, az is evidens természeti törvény. Az evidencia még nem szül erkölcsöt, ah­hoz hit kell. Aki Istenben hisz és tiszteli az Istent, az igazsságot gyakorol mindenkivel szemben. Az tudja, hogy az Isten minden igaz­ság kútfeje, aki az igazságot akarja, paran­csolja és minden igazságtalanságért felelősség­re vonja az embert. A hitnek az országában kell élni, hogy az ember igazságos lehessen és a hit országa Bethlehemben terjesztgetl mérhetetlen határait. Amit ott emberi szem­mel látunk, az kicsinység és szegénység. Az csak emberi és jelentéktelen, a nagyságnak minden vonása nélkül, bár egyébként szokat­lan. De amit ott a bit szemével meglát az em­ber, az isteni és fenséges. , Egy jászolban fekvő kisdedet angyali ka­rok köszöntenek, magasztalnak és születése napján olyan életprogramot hirdetnek róla, aminőt a legnagyobb lángelmék sem tudtak kigondolni sem azelőtt, sem azután. Ha már az emberek Bethlehemben, a hit forrásnál leszerelték az igazságtalanságokat, még ne menjenek el onnét. A leszerelésnek még a kapzsiság, a fékezhetetlen hóditásvágy is útjában áll. A kapzsiságnak ellenszere a megelége­dés és a lemondás. Megelégedettnek és le- mondónak kell lennie minden embernek és minden államnak, ha nem akarják, hogy a vi­lág végnélküii rablások színhelyévé váljék. Amit az emberek és az államok a jog címén bírnak, azzal meg kell elégedniük és minden másról le kell mondaniok. Bethlehemben annyi van, amennyi az élethez kell, semmi több. Van ott szegénység mely az életet csak nehézzé teszi, de a folyá­sát el nem állítja. Csak gátakat és nem tor­laszokat emel az élet elé. Nyomor nincs ott, mert az már feltartóztatja az élet folyamát. Bethlehemben az ember megtanulja az éle­tet értékelni. A boldogság forrása nem a gaz­dagság, a dús jólét, vagy a hatalom, hanem a szív megelégedése. De a szív vágyai határtala­nok és kiszámíthatatlanok. Ki mondja meg, hogy a napfény hol és mikor fog rezegni? Meg­rezeghet a virágos mezőn sétáló, vagy a szá­raz avaron járó ember szeme előtt. De ha az ember szeme egészséges, nem árt meg neki a fényrezgés. Az ember vágyairól sem lehet tudni, hogy azok hol és mikor lobognak fel nyug­talanul, hol és mikor teszik elégedetlenné az embert. A fényes palotákban-e, a jólét kör­nyezetében, vagy az egyszerű kunyhóban, a szegénység tanyáján? De ha az ember szive egészséges, a vágyak nyugtalansága meg nem fosztja őt békéjétől. Egészséges pedig az em­ber szive, ha örömeit az életkötelességek tel­jesítésében keresi. A bethlehemi szt. Család ott áll a világ szemei előtt teljes szegénysé­gében, a lemondás áldozataival, de a megelé­gedés boldogító érzéseivel, melyeket az Isten által megszabott életfeladatok hü teljesítése ápol és megszentel szivében. A béke nagy érdekében le kell szerelni a gyűlöletet is. Ezt a nemzeti fanatizmus, a faj­nak önző szeretete táplálja. Állati indulat ez, az állatok országában gyűlöli egyik -faj a má­sikat. Az embernél ilyesminek nem volna szabad előjönnie. Az ember csak egy faj és amit különböző emberfajoknak hivunk, az csak sokféle elágazása egy és ugyanazon törzsnek. A törzsön az ágak együtt élnek, közösen táp­lálkoznak a töízsből és díszítik a törzset. Egy­mást erősitik és nem sorvasztják. Bethlehemben nincs gyűlölet, ott a szere­tet trónja áll és a trónról áradó fényesség és üdvösség országába meghivatnak a föld ösz- szes népei. „Nagy örömet hirdetek nektek, mely lészen minden népnek", igy hirdeti az égi követ az uj hirt, az egész világot átkaroló szeretet evangéliumát. Aki ezt az evangéliu­mot hivő lélekkel hallgatja és befogadja, az nem tud többé gyűlölni és nem kovácsolja to­vább a gyűlölet fegyvereit. Az leszerel a sze­retet és a béke javára. Bethlehemben van a béke temploma. Igazság, józan megelégedés, áldozatos lemon­dás és önzetlen emberszeretet az oszlopai. Itt ebben a szentélyben, ezen oszlopok erőssége alatt lehet beszélni, lehet tanácskozni a bé­kéről. Itt meg is lehet teremteni a békét azok­kal az erkölcsi erőkkel, melyek ezt a béke­templomot megalkották és fentartják­A béketemplom az Isten müve. Anyaga a keresztény erkölcs, képzőművésze a hit. Amig e művész és az ő remeke előtt az álla­mok meg nem hódolnak, addig hiába mennek tanácskozni a békéről akár Genf be, akár más­hova. Az Isten müvei példaképek és mellőz­hetetlen élettörvények. Serédi hercESprfcrás laasvar iKivaii&sa Róma, december 23. Bartha György va­tikáni magyar követ és felesége Seré-di bí­boros, az uj magyar hercegprímás tiszteleté­re tegnap reggelit adott, ameiyen előkelő ma­gyar társaság volt jelen. Somsich József gróf nyugalmazott miniszter a magyar katolikus társadalom nevében hosszabb beszédben üd­vözölte a hercegprímást, aki a következőket válaszolta az üdvözlőbeszédre: — Végtelenül jól esett ez a nem várt meglepetés. Engedjék meg, hogy az üdvöz­lő szavakra röviden, keresetlenül válaszol­jak. Tudatában vagyok a nehéz felelősség­nek és nagy feladóinak, amely az uj méltó­ság vállalásával reámhúrul, de ennek válla­lása elől hazánk mai nehéz körülményei között nem térhettem ki. A méltóságot nem kívántam, nem kerestem, örülök, hogy ott­hon is átérezték ezt s én az isteni gondvi­selés ujját látom abban, hogy őszentsége kinevezett. Az otthoni szeretet és ragaszko­dás megnyugtat. Ígérem, hogy hazámnak és egyházamnak mindig kitartó, soha nem pihenő munkása leszek. Országunk érdeké­ben együtt akarok dolgozni katolikus test­végeimmel és minden mcis vállású becsüle­tes magyar honfitársammal. Köszönöm önöknek, hogy eljöttek ilyen messzire ha­zulról, de hiszem, hogy nem személyemről, hanem országunk érdekéről van szó. Köszö­nöm, hogy eljöttek és megmututt fk magyar­ságukat, hadd lássa meg a külföld is, hogy vagyunk, élünk és élni akarunk. HmSsy Pál meghaíi Budapest, december 23. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Súlyos vesz­teség érte a magyar ujságirótársadalmat s a magyar közéletet. Ma reggel hat órakor sziv- szélhüiés következtében meghalt Hoilsy Pú', a magyar publicisztika egyik legkiválóbb műve­lője s az uj magyar főrendiházban az ujság- iróiársadalomnak méltó képviselője. A hirte­len halál minden valószínűség szerint hajnal­tájban, öltözködés közben érte Hoilsy Pált, mert ágya mellett találtak reá hozzátartozói, de élet már nem volt benne. Az elhunyt, aki 1830-ben született, életé­ben előkelő szerepet vitt a magyar tudományos világban s a közéletben is, de őmaga a hir- lapirótársadaloinhoz érezte magát legköze­lebb. A budapesti egyetemen elvégezte a böl­csészeti szakot, majd Berlinben csillagászati tanfolyamot végzett s egy ideig asszisztense volt Jednk Ányosnak, a híres magyar fizi­kusnak. Mint iró 1873-ban lépett föl több fo­lyóiratban csillagászati dolgozatokkal. Kisebb tudományos dolgozatokat közölt a Vasárna­pi Újságban, a Nemzeti Hírlapban s a Ter­mészettudományi Közlönyben. A csillagászat körébe vágó dolgozatai előkelő nevet bizto­sítottak neki a külföldi tudományos világban is. Később publicisztikával és politikával fog­lalkozott. Munkatársa, majd ideiglenes felelős szerkesztője volt a Függetlenség cimü lapnak, amelytől az Egyetértéshez lépett át. Mint or­szággyűlési képviselő többször képviselte egy­másután a gyomai választókerületet függet­lenségi és 48-as programmal s a háznak egy cikluson át jegyzője is volt. 1905-ben a füg­getlenségi párt ügyvezető a’elnöke lett. 1923- ban az Országos Kaszinó elnökévé választot­ták. Ugyancsak elnöke volt az Otthon irók és hírlapírók körének is. Ez év tavaszán a ma­gyar ujságirótársadalom képviselőjeként a fő­rendiházba került. TemeUse hétfőn délelőtt fél tizenkét óra­kor lesz. Koporsóját a Jókai lepellel fogják bo­rítani. Lapunk ma! szánni 36 Oldal ~ ^ VI* évf. 293. (1623) szám » VfíSáíTfaaO * 1927 december 25 előfizetési ár: évente 300. félévre ISO. A szlovensZkóÍ és rUSZÍnSzkÓÍ ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága ik Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: *. .* • •/ ^ emelet. Telefon: ->0311 — Kiado­évente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: politikai napilap ja Felelős szerkesztőc hivatal:PrágaH.,Panskául12/IIl.—Te­havonta 34 Ké. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANYI LÁSZLÓ FORGACÜ GÉZA lefon:30311. —Sürgönyeim: Hírlap, Praha

Next

/
Thumbnails
Contents