Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)
1927-12-03 / 276. (1610.) szám
Iwvoj, Uy JMUM»UO)L Próbálja ki minél előbb az uj végerősítő' lámpát RE 134 Öröme fog benne telni! IEIEFUNKE Antiia és Mémetorszáa kézéit megszüntetik a vízumot Berlin, december 2. A Berliner Tagblatt londoni jelentése szerint az angol és német kormány között a vizűm megszüntetéséről folytatott tárgyalások eredménnyel végződtek. A megállapodás január elsejével lép életbe. A domíniumok közül Ausztrália nem fogadta el az egyezményt, s igy a német állampolgároknak Ausztrália és India területére továbbra is vízumra van szükségük. A vizűm megszüntetése ellenére az idegen rendőrségi határozmányok és a munkavállalásra vonatkozó tilalom továbbra is érvényben maradnak. Bórák szenátor az „infámis" Versailles! kékéréi Baltimore, december 2. A Steíben-ün- nepségek alkalmából Borah szenátor rendkívül tetszéssel fogadott ünnepi beszédet tartott, amelyben Steibent az amerikai polgárok mintaképének jellemezte és azt mondotta, hogy Amerika németsége büszkén mutathat rá, hogy Németország az „infámis" versaillesi szerződés ellenére ma Európának legkiemelkedőbb országa. Németország lefegyverkezett, mig más államok fegyverben állanak. Hogy Európa béi.éjél az utolsó öt esztendőben fenn leiet 'tt taitani, ezt kizárólag Németország megértő politikájának lehet tulajdonítani. Amerikának nem szabad tovább visszatartania a háborúban elkobzott német vagyont. xx A Kis Pythagoras megható történetét kicsinyek és nagyok örömmel olvassák. A legbiztosabb is legenyhébb csokoládé hashajtó FUJerskat: Vörös Rák'Sf®* Bratislava Cpr doboz éra 3.(00. Oroszország és Németország magatar ásátdl függ a lengyel-litván konfliktus rendezése Zaleski nem táréval közvetlenül a litvánokkal — A szabad csapatok fellázadtak Voldemaras ellen Paris, december 2. A Petit Parisienben a Quai d'Orsay egykori politikai igazgatója, Seydoux hosszabb cikkben foglalkozik a lengyel-litván viszállyal. Litvánia határait a nagykövetek konferenciája 1923-ban szabályozta, tehát most már ez a kérdés nem kerülhet tárgyalásra, ellenben annál aktuálisabb a Lengyelország és Litvánia közötti normális viszony újból felvételének problémája. Szovjotoroszország valószínűleg ezt akarja megakadályozni, mig Németország magatartása még nem világos. Stresemann szerencsés kezdeményezésére Németország kereskedelmi tárgyalásokat kezdett Lengyelországgal, amelyek kedvező befejezéshez haladnak. Nem szabad megfeledkezni a Birodalmi Bank támogatásáról sem, amelyet a lengyel valuta szanálásra nyújtott. A Berlin és Varsó közötti barátságos viszony megteremtése nem egyéb, mint a Locarno- politika. Genfben ez alkalommal kiderül, vájjon Németországot erősebben befolyásolja-e Locarno, mint a Génuára való emlékezés. A rapallói szerződés még mindig érvényben van. Nem kétséges, hogy Stresemann melyik utat választja. Varsó, december 2- Zaleski lengyel külügyminiszter röviddel Genfbe való elutazása előtt interjút adott a Berliner Tageblattnak. A hírlapíró szerint a miniszter beteg és botra támaszkodva, meggörnyedten jár. Kijelentette, hogy Lengyelországnak az összes kormányokhoz intézett körjegyzéke az országnak a népszövetséggel való szerves kapcsolatából következik, éppen úgy, mint Lengyelország törhetetlen akarata a népszövetségben való békés közreműködésre. A lengyel kormánynak minden egyebet megelőző külpolitikai alapelve az általános békének eszméje. Arra a kérdésre, hogy vájjon Genfbén közvetlen tárgyalásokat folytat-e Litvániával, Zaleski kijelentette, hogy ez nem látszik valószínűnek. Nem hiszi azonban, hogy a népszövetségi államok körében különböző vélemények ala- kutak volna ki a lengyel—litván konfliktusról. A külügyminiszter különben elutazása előtt hosszabban tárgyalt a francia követtel. Franciország varsói követe tevékeny szerepet játszik a lengyel—litván konfliktus kiéleződésénél és az utóbbi hetekben Pilsudski is igen gyakran tárgyalt a követtel a litván kérdésről. Pilsudskinak Genfben való megjelenéséről végleges döntés csak akkor történik, ha Zaleskinek Géniből érkező első jelentése értelmébe í a marsall megjelenése szükségesnek látszik. Abban az esetben, ha Pilsudski Centbe utazik, régebbi tervét is megvalósítja és Londont meg Rómát is felkeresi. Moszkva, december 2. Az Isvestija hosz- szas kommentárokat fűz Pilsudskinak tegnapi interjújához és megállapítja, hogy ámbár Litvánia tényleg hadiállapotot tart fenn Lengyel- országgal szemben és ebből veszélyek következhetnek, arról egyáltalában nem lehet szó, hogy a Pilsudski a népszövetséghez Géni, december 2. A leszerelési tanácskozások iránti érdeklődést tegnap este teljesen háttérbe szorította az az interjú, amelyet Pilsudski marsall a litván kérdésben a lengyel távirati irodának adott ée amelyet a távirati iroda azonnal szétterjesztett a világsajtóban. Pilsudski nyilatkozata a geníi népszövetségi palotát a legvégsőkig felizgatta. Nyíltan hangoztatják, hogy Pilsudski nyilatkozatának csak egyetlen magyarázata lehetséges: Az interjú nyílt ultimátum a népszövetséghez, mert Pilsudski kifejezetten megmondotta, hogy a Litvánia elleni mozgósítást csak addig halasztotta el, amíg megkapja a tanács feleletét Lengyelország legutóbbi körjegyzőkére. Ez tehát azt jelenti, hogy a lengyel marsall abban a pillanatban, amikor a népszövetségi tanács határozata nem teljesíti a lengyel jegyzék összes követeléseit, elrendeld « mozgósítást- Pilsudski mansallt hétfő estére várják Genfbe. Meg fog jelenni annál a tanácsasztalnál, amelynél vele szemben a népszövetségben vele egyenjogú ellenfele, Voldemaras fog ülni Már most annak, hogy Pilsudski Voldemaras cselekvőképességét kétségbevonja, amennyiben az egész világ előtt felelőtlen szellemi betegnek nevezte, Genfben csak egy magyarázatát tudják adni. Pilsudskinak tudnia kell, hogy Voldemaras abban a pillanatban, amikor Genfbe érkezik, már nem államférfin, mert Kovnóban egy már régen előkészített „belpolitikád1 puocs megfosztja hatalmától. Amikor tehát Voldemaras le akar ülni a tanácsasztalhoz, már nem lesz meg erre a legitimációja. A tanács nagyurai közül még senki sincs itt, kis Litvánia támadó hadjáratot kezdjen Lengyelországgal szemben. Az ilyen állítások irrealitása egészen nyilvánvaló. Litvánia támadó szándékai miatt ugyan Pilsudski megkímélhette volna magát az álmatlan éjszakáktól. Pilsudski egy állítólagos litván mozgósításról is beszélt, de erről sem Szovjetoroszországban, sem külföldön nem tudnak semmit. Az a körülmnéy azonban, hogy Pilsudski sokatjelentő szavakat mondott erről a kérdésről, újabb bizonysága annak, hogy milyen veszélyes stádiumba lépett a lengyel—litván konfliktus. Tudvalevőleg egyetlen állam sem mozgósít előbb, mint ellensége és., most, tizennégy évvel a világháború kitörése után arról vitatkoznak, vájjon kettőjük közül ki mozgósított először. Varsó, december 2. Kovnói jelentés szerint a litván szabadcsapatok szervezetében szakadás következett be. A szabadcsapatok többsége Voldemaras ellen foglalt állást. A hadügyminiszter rendeletére a szabadcsapatok tagjai közül nagyon sokat letartóztattak és azokat az osztagokat, amelyek Voldemaras ellen foglaltak állást, lefegyverezték. A lengyel határra küldött szabadcsapatokat visszavonták és reguláris haderőket küldtek helyükre. Inferlufsi: intézett ultimátum de Genfben máris nagyon szomorúan tekintenek a dolgok elébe. A tanács túlnyomó részben egészen ellentétes érdekű nagyhatalmaknak a bizottsága. Ezek a külön érdekek nagyon sok tanácshatalom előtt azt az álláspontot tüntetik fel a legkényelmesebbnek hogy ne nagyon mélyen elegyedjenek bele ebbe a keleteurópai vitába és nagyon lehetséges, hogy a tanács egy valószínűleg heves lefolyású vita után megelégszik azzal, hogy Lengyelországot és Litvániát fenyegetőleg figyelmeztesse a népszövetségi tagságból folyó kötelezettségeire. A tanácsban ül alkuban Németország is, amely nem engedheti, hogy keleti határán a dolgok a végsőkig fajuljanak. Németország tehát nem elégedhet meg már csak Keletporoszorsziágra való tekintettel sem a lengyel ultimátumnak egyszerű akadémikus visszautasításával. Ki fog tartani azon az álláspontján, hogy Lengyelország vele közvetlen tárgyalásokat kezdjen a litván kérdésben. A népszövetségi palotában a jövő hétre a nép- szövetség történetének legviharosabb ülésszakát várják. A népszövetség most fogja kiállani a legsúlyosabb megterheltetési próbát Lengyel minisztertanács Varsó, december 2. A lápok jelentése szerint Pilsudski miniszterelnök valószínűleg a jövő hét elején, talán kedden fog Genfbe utazni. Hétfőn estére Pilsudski marsall elnöklésével minisztertanácsot hívtak egybe, amelyen a marsall genfi utazása előtt megtárgyalják az összes fontos aliam- ügyeket, ZSARNOK Irta: Sándor Imre. A fiatal özvegy csüggedt mozdulatot tett. Az arca gyötrődő vonásokba húzódott. A férfi leeresztett fejjel, mozdulatlanul ült vele szemben. — Hát értse meg, kedves barátom, oly nehéz ezt megérteni? Nem akarom tovább. Nem bírom tovább. Én tisztelem, kedvelem magát, mint embert, mint barátot, de tovább semmi! A férfi felemelte szemét az asszonyra. A feje csüggve maradt. — Most mondja ezt, Ágnes. Két évi ismeretség, két évi barátság után. — De édes barátom, hiszen nem először mondom. Féléve hajtogatom folyton ugyanezt. Azóta, hogy legelőször kérte meg a kezemet. Akkor mondtam meg, hogy nem tudok szerelmet érezni maga iránt. Hát mit tegyek! Nem tudok parancsolni az érzelmeimnek. A férfi bátortalamí! mondta: — Hiszen én csak arra kértem, hogy a feleségem legyen. Az asszony fölugrott a helyérőL — Csak arra! Hát jegyezze meg végre, kedves barátom, hogy nálam ez a kettő egyet jelent. Szerelem és házasság! És ha folyton csak erről beszél, folyton csak a házasságról, hát én azt nem birom tovább! Kénytelen vagyok arra kérni magát, hogy... — Ágnes! — Hát igazis. Ha továbbra is jóbarátom akar maradni, azt én nagyon szívesen veszem. De akkor arra kell kérnem, hogy ne jöjjön mindennap... hát gondolja meg, az emberek miatt... és ne beszéljen mindig szerelemről, azaz házasságról. — Elfelejti, Ágnes?.., — Nem felejtek el semmit. Tudom jól, mivel tartozom magának, mint barátnak. Maga volt mellettem a szomorú gyász első idejében, maga vigyázott rám, maga intézte el minden ügyes-bajos^ dolgomat, el sem tudom képzelni, hogy mit csináltam volna maga nélkül És jnégis... értse meg, itt más érzésekről van szó, mint hála és barátság és neon akarom, hogy szó legyen róluk. — Ágnes, hát tehetek róla, hogy szeretem magát? Az asszony kétségbeesett mozdulatot tett. — Nem birom tovább! összeszedte magát, nyugalmat erőltetett, visszaült a székbe, szembe a férfivel. — Kedves barátom. Legyünk tisztában egymással. Hajlandó-e továbbra is úgy közeledni hozzám, mint jóismerőséhez, mint olyan asszonyhoz, akinek szüksége van a maga barátságára, a tanácsaira. Hajlandő-e ily módon eljönni hozzám hetenként egyszer, legfeljebb kétszer? A férfi kissé feljebb emelte nagy, fáradt fejét. Súlyosat lélegzett. — Tudja jól, Ágnes, hogy szeretem magát és ezt ezentúl sem tudom letagadni. Hiába is tagadnám. Nem tudok megígérni olyasmit, amit nem tudok betartani. Maga biztosan érezte az első perctől fogva, hogy szeretem magát, mégis tűrte, hogy eljöjjek magához ... — De képzelődik, kedves barátom. Nekem sejtelmem sem volt... — Sőt az volt a biztos érzésem, hogy maga tőlem akarta hallani már régóta... hogy maga provokálta... — Énl — Ha öntudatlanul is, az első szerelmi vallomásomat. Az asszony felkelt, nagy elhatározással. — Kedves barátom, ha maga igy gondolkozik felőlem... Tehát mégegyszer megkérdem; hajlandő-e visszatérni a barátsághoz, ami kezdetben volt közöttünk ... — Lehetetlent kiván, Ágnes! — Akkor... — az asszony ég felé em.elte a kezét — igazán nincs niás hátra, maga be fogja látni, hogy fáj nekem és csak végső esetben vagyok kénytelen ezt tenni... aría kell kérnem önt, houy szüntesse be a további látogatásait és lehetőleg kerülje a találkozást is velem ... Megérti, ugyebár, hogy... Az asszony kínosan mosolygott. A férfi felállt. — Megértem, Ágnes. * Két hét telt el. A férfi nem jelentkezett. Az asszony irt neki, hogy látogassa meg, fontos ügyben akar tanácsot kérni tőle. A férfi eliött. Megbeszélték a jelentéktelen kis ügyet és a férfi most már állhatatosan hallgatott. — Más mondanivalója nincsen? — kérdezte az asszony ideges mosollyal. — Az egyéb mondanivalómra maga nem kiváncsi, Ágnes. — ügy látom, nagyon könnyen viseli el a... szakítást! — Szakítást?! — Pardon, nem helyes a sző, hiszen közöttünk nem volt semmi. Semmi olyan, amit ne lehetne könnyen elfelejteni. Legalább is maga, ugylátszik, nagyon könnyen felejt — Ágnes! — Hát igazis. Ez nem lehetett komoly szerelem, ha ilyen könnyen bírja. — Most is komoly, Ágnes. — Már megint kezdi. — Maga kezdte, Ágnes. — Én! Már megint énrám tolja. Hiába, mi nők vagyunk mindennek az okai... Istenem. Mit csináljunk. Két hétig életjelt sem adott magáról... — Maga megtiltotta, Ágnes. — Biztosan gondoskodott már pótlásról. Valami helyes kis nő, aki nem olyan akaratos... nem olyan nagyigényü, mint én. — Ágnes, hogy mondhat ilyet. — Aid szerelem nélkül is hajlandó háziasságra ... — Ágnes! — Tudom jól! Maguk férfiak! Könnyen felejtenek. Felém se nézett két hétig. — Dehát megtiltotta, Ágnes! — Megtiltottam. Izgatott percemben. Azért megnézhette volna, hogy mit csinálok. Hogy élek-e még! Tudja jól, hogy senkim sincsen. A férfi megint csak lehajtotta a fejét. Nem tudott válaszolni. Az asszony folytatta. — Mondtam, hogy hetenként egyszer vagy kétszer... — De azt kívánta, hogy ne legyek szerelmes magába. — Dehogy kivántam. Csali azt kívántam, bőgj’ ne beszéljen róla. — Nem azt mondta, Ágnes. — De azt gondoltams ~ * — Rendben van. Nem beszélek többet szerelemről. Hallgattak. Megint az asszony. — Könnyen megígéri, mert már nem szeret. — Már nem szeretem. j Az asszony keserűen nevetett. — A hires férfiszerelem. — Dehát, édes Ágnes, maga megtiltotta, hogy szerelemről beszéljek, maga rámkény- szeritette a hazugságot és maga beszél folyton szerelemről és magának fáj, ha hazudok. Az asszony összeharapta a száját. — Jól van. Lehet, hogy magának is van egy kis igaza. De hát értse meg, én nem tudok igy egyszerre... Mondja! Hajlandó telió* hetenként egyszer-kétszer eljönni hozzám? — Igen, Ágnes. — Szóval elég magának. Talán sok is. — Dehát maga kívánja! Inkább megalkuszom, csakhogy láthassam. — Ha én férfi volnék, sohase alkudnék meg. Keresztül vinném az akaratomat. — Ágnes! Hiszen én nagyon akarom! — Mit? — Magát. Maga mellett akarok lenni minden nap... mindig. — Hogyan akarja ezt? — Legyen a feleségem, Ágnes. — Már megint erről beszél — Nem akar, Ágnes? — Nem. A férfi felállott, erős elhatározással. — Soha többé nem jövök el magához, Ágnes. Az asszony őszintén megijedt. — Már megint! Megint el akar hagyni?-- Mit tegyek, Ágnes? — Hát igazán nem lehet másképp? Csak házasság? — Hogy lehetne másképp, Ágnes? — Jaj istenem, hát mit tegyek? — Légyen a feleségem, Ágnes! — Jaj Istenem! *-- Igén, Ágnes? — Jaj, Istenem, hát mit tegyek! Maga zsarnok férfi! Hát igazán meg kell lenni a maga akaratának? A férfi hevesen megcsókolta az asszony kezét. — És a maga kívánságának, Ágnes, %
