Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)

1927-12-16 / 286. (1620.) szám

5

1937 december 16, péntek.

„A kormányzással valO elégedetlenségünk

nem irredenta fészkelddés ssttTeménye* Hanem kegyetlen és igazság!ilan sorsnak természetszerű folyománya'*

orosséhmM nMífor kMtcfisvaíCil bessM* — A fSMítfem HüMIdi péidAk megvilágításában — Pánsintáseteink kátrányos balysete

Prága, decemlber 15. j*

Grcsschmid Géza dir., az országos lse- < r-esaiény szocLaiíiista párt szenátora a szenátus í liöltsiégvetfed vitája során tegnap a követ- 1 Isező nagyjelentőségű és közéndieJöü beszédet 1 'mondotta el: 1

Tiszt ed t Szenátus! A parlamenti életben i a költségvetési vitáfcnaik az a 'lényege, érté- 1 ke és súlypontja, hogy egyrészt a kormány i az ország népe előtt beszámol arról, hogy a 1 dogozó nép adóMléireilből összehordott ezer- > mdiiliókat hogyan kez-eli, másrészt a nemzet- 3 gyűlés éber figyelemmel kíséri és ellenőrzi, i hogy a kormányzat vitele, a verejtékkel ösz- saehördott kincsnek felhasználási módja megőeiltel-e az adózók hozta áldozatoknak?

A köztársaságban élő magyarság részéről ez utóbbi kérdésre

csak nem-mel felelhetünk. I

A költségvetési törvény óriási ©zámerdejé- - ben ugyanis hiába kutatunk most újra az itt ■ élő magyarság részére végre üdülést, felfrissülést nyújtó forrás után, mi újból csak a kitagadottak, a kirekesztettek vagyunk.

Tudjuk azt is előre, hogy © törvény- javaslaton a mi kritikánk, a mi javaslataink nem változtatnak semmit. A költségvetésnek a plé-numban való tárgyalása csak üres formaság. i

A „csalhatatlan** többség* j

Az eddigi kilenc év tapasztalata az, hogy a fiatal csehszlovák parlament „furor majoritatis“ betegségének lázgrafikonja folyton emelkedő irányzatot mutat. Mutatja ezt ] az is, hogy a tavalyi költségvetés tárgyalása l alkalmával a többségi akarat minden módo- 1 sitó indítványt, most is több százat elvetett. ' Á többség akarata szerintük csalhatatlan. 1 •Hiába tehát az államfő sokszor ésiillogtatött ! humanitása, hiába d kiBügymitriszternek a ! tegdtóbbi napokban is az országhatárok fölé emelkedőinek feltüntetett nézőpontja, hiába Hodza miniszternek az uj KÖzépeurópáról Parisban elszavalt himnusza, ezek a ^uelé játszott akkordok itt, e házban nem találnak visszhangra és csakis a nemzeti elfogultság az egyediüli ut úgy itt, mint a szükség esetén néha másképp beszélő fenti hatalmasok szive mélyében is, csoda-e hát, ha ez az érzés építi fel az itt tárgyalás alá kerülő költségvetés minden számoszlopát?!*

A vitában való részvétel utján elérhető eredmények szempontjából tehát joggal vethető fel az a kérdés, vájjon van-e egyáltalán értelme e felszólalásnak?

Panaszaink

nem légből kapott szavak

Kézzelfogható sikerek reménye bizonyára hiú 'ábránd volna. Ennek tudatában is kötelesség azonban rámutatni arra, hogy a mi panaszaink és vádjaink nem légből kapott szavak,

kötelesség önmagunkkal, de a nagyvilággal szemben is bizonyítani azt, hogy a kormányzással való elégedetlenségünk nem irredenta fészkelödés szüleménye, hanem kegyetlen és igazságtalan sorsunk természetszerű folyománya. Hibásan mondottam ugyanis az előbb, hogy a szlovenszkoi és ruszinszkói magyarok ezen álltamnak kitagadottjai. Még a®ok se! Mert igaz ugyan, hogy a köztársaság területit eg igen jelentős részét képező u. n. Szlo- venszkó és Ruszinszkő lakosságának egy- harmadia magyar, mégis a miniszterelnök ur a parlamenti költségvetési bizottságban tartott expozéjában behatóan tárgyalta a szláv és germán faj egymásrautaltságának kérdését, e szomszédos népek közötti megértésnek szükségességét és az itt, az államban évszázadok óta együtt élő csehek és németek közÖ3 munkájának elketr Hihetetlen ságiét, mirótunk azonban egyszerűen megfeledkezett.

Hyilván nem is tartja érdemesnek ezzel a kis problémával .törődni.

Az ö szemében mi csak egészen jelentéktelen, hozzá fel sem érő részletkérdés vagyunk,

amely bizonyos fokig legföljebb csak az egyes szakminiszter urakat érdekli, igy elsősorban bizonyára a pénzügyminiszter urat, hagy tőlünk is behajtsa az adót, másodsorban a nemzetvédelmi minisztert, hogy tőlünk is beszedje az újoncokat. A többihez aztán se neki, se nekünk semmi közünk! A költségvetési törvényből is körülbelül ez tűnik ki. Mert arról van ugyan benne szó, hogy mennyi száz és száz millió kell a hadsereg költségei előteremtésére, arról is, hogy az állam életszükségleteinek fedezésére még mit kell fizetnünk, arról azonban, hogy mindebből a kifejezetten magyar kulturális és gazdasági célokra mi jut, a hatalmas munka meg nem emlékezik.

Ám ha a miniszterelnök ur, aki az itteni magyarság. helyzetével eddig tényleg saját személyében sohasem foglalkozott, netán ezt ilykiépp helyesnek is gondolja, mi annál kevésbé!

Ha minket a sors ez uj állam kereteibe utalt its, a nemzetközileg biztosított

kisebbségi jogainkat sem az ilyen semmibevevés, . sem az erőszak, vagy ravaszság utján megszüntetni és eltüntetni nem engedhetjük.

Pedig mennyire meg akarják szüntetni!

Mint mondottam miár, most is „káíeteij- tették“ a költségvetés sokezerayi tétele közé beállítani azokat az összegeket, amelyek a .magyarságot adózása arányában tényleg, megilletnék. Zách püspök ur, — akinek „magyarbarát14 érzelmei a most folytatott „angol11 levelezéséből eléggé ismeretesek — azzal vigasztal, hogy majd „jövőre11. Ez a beismerés felment attól, hogy részletezzek.

Ám nemcsak ez a példátlan szükkeblü- ség indokolja a kormány iránti bizalmatlanságunkat. Még sokkal inkább azok a törvényhozási tények, amelyek kisebbségi jogainkat' annyiszor és oly fájdalmasan kikezdték és kikezdik.

Felfigyelt erre már a külföld is és ez

az oka annak, hogy például a földreform kérdése most napjainkban újra a nemzetközi érdeklődés előterébe került.

1 földreform is a magyarság

Valamikor a külügyminiszter ur a most is any- nyira feld'csért reform megindokolására nem a gazdasági célokat, hanem azt helyezte előtérbe, hogy

ez .a 'történelmi igazságszolgáltatás folyománya,, a Jehérhegyi csatának11 okszerű következménye.

Ez az argumentum azonban még a legsovinisz'ább kritika mellett sem áll meg. Köz'udomásu ugyanis, hogy ebben az üközetk-' \ a pro’estantizmus és nem a csehek vesztettek Csabát és hí'buzgalmuk következtében a németek közül is számosán veszteték életüket és vagyonukat. Még kevésbé van okozati összefüggés azonban ezen indok és a földreform között a magyar földbir* okokra vona'kozta'va, mert ezen ingaTanok valamikori tulajdonosainak még kevesebb közük, illetve még semmi közük sem volt ez eseményhez. E mögött a népgyülési indok mögött — amelyre nem lehet elégszer rámuta'ni — azonban igenis meghúzódik az a gondolat, hogy e reform, ille’ve annak mikénti keresztülvitele mögött nem pusz'án gazdasági és szociális célok, hanem a szinte érthetetlen bosszúvágytól fűtött politikai türelmetlen- \ ség rejtőzik,

mely a föld bir’okbavételével akarja a öseb nemzed állam kiépítését biztosi am a Csehországhoz csa'olt uj országrészekben is.

Nem akarom itt a földb'rtokreform ellen Telhozott elméleti és ténybeli kifogásokat újra felvonulva'. Nagyon jól tudom, hogy ez a probléma nem uj* nem is elszige élt jelenség és már a Gra- | cbusok elő't és a Grachusok óta kisérő jelensége minden háborús időnek.

Ha azonban a földosztás kérdése újra meg újra föl is merül, ez sehol és igy itt sem mehet túl a főldmivelők jogos igényeinek kielégítésén

és nem tör’énhetik a tulajdonosok igaz'alan meg- rövidi’ésével.

A „maradék“-birtokokkal űzött visszaélések kelevénye most fakad fel a Dubiczky-féle bo hányban és

ez bizonyítja, hogy az egészséges és normális földbirtok-reformon túl és attól eltérően lett itt e reform kereszlülvive.

Innen a föld nélkül maradt nemze'iségek zúgolódása és a jó részében tönkrement tulajdonosok fel- jajdulása, akik sokszor annyi kártéri ést sem kapnak földjeikért, mint amennyit a rájuk kirótt va- gyondézsma kitesz.

E ’ényeket, e nem menthető eljárásokat akarják most fedni a köz árzasági elnök ur nemzetközi tekidélyéveL Amit ő a Pefit Parisienben megjelent in'erjuban a földreform jogos, méltányos és szükséges voltáról megállapít, az igy elvon'an és elmé- ■ letileg lehet helyes is, — az az enunciáció azonban, hogy e reform it’eni keresztülvi’ele is példaszerű , és messze fölötte áll az oroszországi és Írországi keresztülvitelnek, már nem helytálló beállítása a ! kérdésnek.

Távol legyen telem, hogy az államfő magas k személyét a vi'ába bevonjam, de úgy kell hinnem, hogy téves informáTságon alapuló megállapításai- ra az észrevé'eleket teljes objekfvl'ással mégis meg kell tenni, nehogy az a fölötti hallga'ás beis- l mérésnek, a kérdés ilyen megvilágítása a való helyzetei egyezőnek vélelmeztessék.

A föláll''ott tétel ugyanis az, hogy az a tény, hogy itt a földreform véres események nélkül közeledik befejezése felé, bizonytéka e reform megfelelő keresztülvitelének is. Azt hiszem, hogy az

orosz viszonyokkal való szembeállítás még nem bi- zonyi éka ennek. O't ugyan;s a földbir'okot egyszerűen elkoboz'ák, a tulajdonost pedig, akinek nem sikerült elmenekülnie, lemészárolok. A mi felfogásunk szerinti civilizáció mellett ez uObbi- nak elmaradása azonban még nem b'zouyiték a jogszerű és méltányol keresztülvitel mellett.

Az ir „pé’da**

'Az ir viszonyokra való u‘alás pedig azért téves, mert az ottani földreform sem tör’énelmi, sem gazdasági szempontból nem hasonlitha'ó össze az .ille- nivel és ha már oly magas helyről- töFiéh arra -ha-: lás, akkor szinte kötelesség e párhuzamba állítás ■ mélyebb vizsgálata.

Írország szomorú történetének szemléletből ugyanis az tárul elénk, hogy

az ir mozgalom alaptermészetében sohasem volt agrármozgalom, hanem a másfélezer év óla érvényesülni nem tudó, szüntelenül vérbefojtolt ir nemzeti önállóság kétségbeesett küzdelme.

Nincs módom és időm itt e küzdelmek felsorolásával e megállapítást igazolnom, azért bizonyítékul csak arra hivatkozom, hogy az ir mozgalomnak a múlt században leghíresebb vezére, Parnel, épp a földbir'okreform akkori tárgyalása alkalmával ezt maga nyTan igy mondot'a. Ebből magyarázható, hogy az ir földreform törvényekben és javasla'okban, melyeket az angol parlament elé terjesz'et'ek, olyan intézkedés, amely jogkobzás vagy a magán- ulajdon megfelelő kár'éri’és nélkül való elvételét jelen éné, — nem találhat.

Az angol törvényhozásnak a törekvése e téren odairányul, hogy

a más forrásból eredő ellentétek enyhítésére az ir bérlők részére lehetővé tegye, hogy a földeket az angol földbirtokostól szabad kézből megvehessék és a törvényhozás igyekezett gondoskodni az ehhez szükséges anyagi fedezet előteremtéséről.

Az ir kérdés lényege tehát nem a földéhség, de a fa;'i és vallási ellen'ét volt, mely annyiszor véres eseményekben nyilvánul! és a világháború alatt is újra fellángolt.

Ára áa angol „fair play“ mégis győzött. Ma Írországban tűrhető állapotok vannak. A földbirtok egy része rendes alku alapján átment azok művelői kezébe és e tranzakciói tényleg az állam financi- roj$'a méTányos feltételek mellett.

Ami atrocitás tehál az idők folyamán az ir BSld- birtokreform kapcsán netalán mégis végbement, az a nemzeti ellen'ét kirobbanása és nem az agrár- reform köve'kezménye.

A mai Angliát az ir kérdés megoldásánál — saját jól felfogott érdekében — a legnagyobb jóindulat, türelem és állambölcsesség veze te. Több mint egy évszázad kelle’t ugyan ahhoz, hogy a XIX. század elején még mindig a hübérrendszer alapján álló bir okviszonyokat modern alapokra fedéssé, de ebbeli törekvéseiben sohasem fért le a jogosság és méltányosság hjárói. A földeket odajutotta azoknak, akik azokat megművelik, de anélkül, hogy a föld ulajdonost megrövidi'etfe volna.

Az ir példa, illetve az azzal való szembeállíts, hogy tudniillik ellentétben az ot'ani véres incideiv sekkel, az i'teni földreform kérész'ülvitelénél egy földbir’okosnak sem történt bántődása, tehát nem az itteni földreform keresztülvitelének mél'ányo?- sága és igazságossága mellett bizonyít, hanem amellett, hogy

itt semmiféle okból sem volt a nép gyűlölettel eltelve a volt földesurak iránt és hogyha az elnök ur megáUapi.iára szerint senkinenk „a hajaszila sem görbült meg“, akkor, a nép részéről, a múlttal szemben, ez a legszebb bizonyítvány és a legnagyobb elismerés.

Nem bizonyi'éka azonban ez annak, hogy itt a régi b'rtokosokkal szemben annyi méhányosságot gyakoroltak volna, mint például az angol-ir birtokrendezés.

Anni Ivánka is bizonyít

A viszonyok ismere'ének és méltánylásának hiánya azonban nemcsak e kérdésben, de az itteni, szlovenszkói, problémákkal szemben ál alában, a váltakozó kormányok állandó öröksége. Nem én, hanem a legin’ranzgensebbnek mondott szlovák cen ralís'a, Ivánka Milán dr. állapiío'ta meg a Ná- rodni Deanikben e napokban megjelent cikkében, hogy „a prágai közponi kormánynál a hiva'alnokok 93 százaléka, magukat a minisz'ereket sem véve ki, nem tud többet Szlovenszkóről, mint például Koreáról11 és ugyanő sorakozó'ja fel a szlovákok elé- gede’lenségének okait. Ha e kormánytámoga’ó szlovák politikus panasza igaz, — amntbogy igaz, — hogy tudniillik a tör'énelmi országrészek érdekeinek van Szlovenszkó alárendelve és a cikk szerint e miatt „a szlovákok ezrei kényszerülnek kivándorlásra11, már ez alapon Is d lehet képzelni,

; hogy az itt élő magyarság éle’érdekeit csirájában főj ják el. Ez a szlovenszkói érdekekkel való nem- 'örődömség, ez a meg nem értés és megérteni nem akarás magyarázza meg, hogy

a Mbpru utáni gazdasági helyzet rendezése 1: céljából, illetve címe alatt kozott törvényes

intézkedések túlnyomó része is Szlovenszkó és különösen a magyarság szempontéból épp az ellenkező eredményt szülte, mint amire e rendelkezések címeik szerint szánva voltak.

így például:

Már mindjárt kezdetben — pénzügyi szakkörök megállapítsa szerin1 — nem vokak tekin’ei'el arca, hogy amíg a különben is tőkeerős történelmi orszá- . gok az 1918 ok óber 28-iki államalakulás idejé Ő1 1 egész 1919 február 28-g, vagyis a pénzlebélyegzés i idejéig

i kényelmesen felkészülhette’ a valuta elt válasz'ására, addig Szlovenszkó ettől a le, hetőségtől teljesen el volt zárva,- mert itt még február közepén is fegyverek zaja i hallatszott, azufán pedig a ha’árközlekedés megbé- null. így történ’, hogy a tör'énelmi országok a jól- i éresül ség foly’án >az Osztrák-Magyar Banknál giroszámla követeléseiket 1,616.8 miiló koronára, pénz- t 'árjegy köve’eléseiket 468.5 millió koronára emelték és ezen követeléseiket azután csehszlovák koronákban kaphat'ák meg. Sőt a tör'énelmi országok hadiköleröneiket is 427 3 millió korona erejéig nyilván akkor rendezhetek, Szlovenszkó pedig ez alaft mit sem tehetett. A tör'énelmi országok tehát jól ■L felkészülve várták a pénzlebélyegzést és az egész 1919. évben pénzbőségben úsztak, úgyhogy az 1919. e év folyamán úgyszólván semmi hi’elt sem vet ek 3 igénybe a bankhivataltól. Ezzel szemben s Szlovenszkónak csaknem minden pénze a lebélyegzés tényével Budapesten rekedt és elérteklelenedett.

Pin2iiaté2@!elült siIüs fiilfisü

Az 1924. évi 237. számú t. c. a pénzintézetek és

vállala'ok részére a háború! követő veszteségek mérséklésére szolgáló külön alap létesítéséről szól. Az önhibájukon kívül bajba ju’ott intéze'eket Ígérte ez a törvény megsegíteni. A határmenti magya- roklakta városokban, például Pozsonyban Kassán, Komáromban, Rimaszomba'ban stb. fekvő in'óze- ’ek vol ak azok, amelyeknek működési területét az uj ha ár keitévá^'a, amelyek régi követeléseik jórészét bebaj'ani nem tudták, máig se tudják, készpénzállományuk a fenti okokból a magyar anya- intéze'eknél maradt és igy természe'esen ezek siettek e segély iránti kérvényeiket beadni. Az eredmény — hosszú hónapok mul'án — többnyire: egy nagy gondosan lezár' pénzeslevél volt. Szigorúan bizalmas! Csak a vezérigazgató által felbon andó! A levél tartalma pedig: egy másik lezárt boríték, amely a sokáig reménykedett intéze'eknek tud ara adja, hogy a kuratórium nem talált indokol a segélyezésre. Abban a kivé'eles ese'ben pedig, ahol háború okozta kiesésekkel szemben arány’alan kicsiny segélynyújtás kilátásba is lett helyezve, ez

oly súlyos feltételekhez, példáid cseh vagy szlovák intézetekkel való fúzió feltételéhez leli kötve, mely az „önhibáján kívül11 bajba jutott pénzintézet csendes kimúlását célozta.

Híre jár azonban, hogy a merész üzletkötésekkel a háború ufán a Morván íul bajba került idézetek egynéhánya ez alapból pár százmilliós fámoga ást kapott. A közélet tisztasága szempontjából legfőbb ideje volna tehát, hogy a kuratórium adja. meg a felvilágosítást, hogy ez az alap, amelyhez minden szlovenszkói intézet hozzájárul, hogyan lett fölhasználva.

De még a nehéz időket a maga lábán átélt rég? szlovenszkói pénzin'éze'ek fejlődése elé is akadályokat gördi'e’i az 1924. évi 239. te., amelynek 6. §-a a fióktelepek létesítését az állami igazgatás jóváhagyásé ól és nem a gazdasági előfel'é'elek meg- lé'eló ői teszi függővé. Ez tiszta politikum. A legjobban fundált magyar .vezetés alatt álló bankok sem kap'ák meg sem ezf, sem aj alaptőke felemelésének engedélyét.

%