Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)

1927-11-10 / 256. (1590.) szám

HPPPH 2 1927 november 10, csütörtök. f ' ' "1 ' --------------------------------------------- . ■' —1M."1 — - ■! Sw eliia ftaro a lidák - iparos - szocialista ' koalíció eiiea A miniszterelnök expozéjának éle a földhSrftekreform kifogásolói és az uj koalíció propagálóra! ellen irányul — Svehla agyon- hallgatta a magyar kisebbségi problémát Prága, november 9. Svehla miniszterel­nök bizottsági beszédének befejező részéi a (parlamenti sajtóiroda tegnap csak lapzárta után adta ki s ezért a beszéd végét, melyben a miniszterelnök a földreform és a eseh-né- met együttműködésre tért ki, mai számunk­ban ismertethetjük. — A földreform — mondotta többek kö­zött a miniszterelnök — olyan hatalmas mü, mely úgy a jelenben, mint* a jövőben dicsé­retünkre válik. Az a tény, hogy ezt a nagy tranzakciót a produkció folytonosságának megszakítása nélkül tudtuk végrehajtani, a földreformot valamennyi szociális reform kö­zött, amit ezen a téren bárhol is alkottak, az első helyre emeli. Európa egyetlen állama sem dicsekedhetik olyan sikerrel, mint mi, pedig valamennyi állam megkísérelte a föld­reformot. A földreformnak természetesen el­lenfelei is vannak, igy elsősorban azok sorai­ban, akiket a földreform érintett. Előre szá­mitanunk kellett azzal, hogy minden esz­közt, józant és esztelent felhasználnak majd törekvéseink ellen és pedig több esztelen, mint józan eszközt. Sző volt arról, hogy kü­lönböző akciók, sőt külföldi akciók vannak ellene folyamatban. Azonban a földreform el­leni akciók mindegyikében csupán azon em­berek anyagi érdekei jutnak kifejezésre, 'akiknek jelszavuk: most vagy soha! — Kijelenthetem nekik, hogy soha! — Azonban a földreform ellenségeinek minden reménye csak remény és az is fog maradni. A földreform ellen nemzeti érdeke­ket is mobilizáltak, de a nemzeti érdekek is csak álarcul szolgálnak s önző érdekek hú­zódnak meg mögöttük. A német nép nálunk nem áll és bukik az arisztokráciával. A nagy­birtokoknál egyáltalában nem vesszük tekin­tetbe, hogy az milyen nemzetiségű­Sohasem volt olyan intenciónk, hogy a földreformot ©Inemzetlenitésre használ­juk ki. (!) Ennek bizonyítéka az is, hogy a földek bérbeadásában a németek nagyobb arányban részesülnek, mint a csehek. Ennélfogva semmi ok sincs arra, hogy akár egy szót is visszavonjunk abból, amit a köztársa­ság elnöke a földreformra vonatkozólag mondott. A miniszterelnök ezután reagált Rosche képviselő azon megjegyzésére, hogy a cseh- német együttműködés elkerülhetetlenül szük­séges. — Meg vagyok róla győződve, — mondta a miniszterelnök — hogy ilyen messzemenő változások nem történnek egyik napról a má­sikra. Azonban egyet konstatálnom kell: a demokráciában való hitemet megerősíti az a tény, hogy éppen a demokrácia volt képes el- halározóan megragadni és megoldani az ége­tő nemzetiségi problémát. A demokrácia volt az első, amely ben­nünket a politikai realitások világába ve­zetett. — Nincsen meg többé régi nemességünk, mely Ausztriában meddő kiegyezési tárgyalá­sokat folytatott nevünkben. Együtt élünk a németekkel, ők az egyik, mi a másik oldalon. Ebben két lehetőség adódott: vagy harc egy­más ellen, vagy békés együttélés. A soviniz­must beteg szenvedélynek tartom s állitom, hogy a szenvedélyeket józan értelemmel kell helyettesítenünk. A háború és a vele járó ka­tasztrófák, a szenvedélyek és az alacsony ösztönök mobilizációját jelentették. Ezzel szemben ma az a feladatunk, hogy az emberi józan észt mobilizáljuk, mely azon irányelvekre is megtanít, melyek egy ui és jobb Európa útját egyengetik. Kü­lönben elbukunk. S ha a német oldalon ta­lálkoztak olyan vezérek, akik a közös mun­kára és a velünk való pozitív együttműkö­désre határozták el magukat, úgy ezt az el­határozást nekünk üdvözölnünk kell. Azok az óriási feladatok, amelyeket a demokrácia az államfordulat óta képes volt megoldani, meggyőz engem afelől, hogy a nemzeti probléma is meg lesz oldható. Az egész fejlődés abban az irányban ha­lad, hogy a brutális küzdelmet megegye­zés váltsa föl. —■ Az államnak nem szolgált kárára, hogy két nemzet lakja, sőt ebben egy nagy plusz rejlik. A szláv és a germán faji kom­ponens találkozik itt egymással, hogy az erők versenyében magas kulturnivóra emelkedje­nek. Nem véletlen, hogy a történelmi orszá­gok németjei képviselték Ausztriában is a németek elitjét s nem véletlen, hogy a régi Ausztriában a csehek munkájuk által oly­annyira kiemelkedtek. Ez a két nemzetiség állandó kultűrversenyének volt az eredmé­nye. Utal azon ellenvetésekre, hogy az akti­vista pártok nem tudtak kicsikarni pillanat­nyi sikereket. A köztársaságban a német nép nem á!l olyan alacsony fokon, hogy minden szombaton megkapja az obulust azért, mert képviselői velünk együtt dolgoznak és szavaznak. — A német népnek ugyanazon polgári ZÍŐtMURL RgÖcÉNX- IRTA > AAÓR1CS 2$I<ViOND (51) Lementek a tornác lépcsőin s a kocsinál Zoltán helyet mutatott a feleségének s fel­segítette a kocsiba. A vendég habozva állt. — Parancsolj, — monidita a házigazda s helyet 'mutatott a felesége mellett. Gróf Go- lutíhovsky Agenornak csak a feleségem ol­dalán van helye. Én, ha megbocsát tok, ló­háton megyek. Nincs ákfekfint másik kocsi s mégis nem akarok őexcellenciájáival szem­ben a kisülésen ülni. — Nem akarsz hajtani? — kérdezte a felesége gyáva hangon, mert nem tudta, most mit csináljon. Levesse magát a lovak lába alá, vagy széttárt karokkal elrohanjon a pusztába ... — Majd én lóhátról fogok udvarolná, — mondta Zoltán mosolyogva s már pattant is föl a nyeregbe. A kocsisok, az udvaros s a tornácon megjelenő szolgáló tefegyverezték az asz- szonyt s a kis kocs-i kifutott az udvarból. — Hé, — kiáltott vissza Zoltán az em­ber felié, — ha megjön a Gergely Gsugarról ... a Gergely... üljön lóra s jöjjön be. Az asszony tudta, hogy a Rozi Csugarra ment. Oly merev lett s annyira halott, egy ide­gen férfival., egy csavargóval az oldalán —- Halálos verejték ütött ki az arcán -- s egy egész óra bosszúig, egész a városig egy me­revségben ült — Néha kis (hürgés fakadt ki a torkán, de ibőfft uralkodni magáin, mig haza nem értek. Otthon úgy szállott le a kocsiból, mint a szélütött. 27. Zoltán Háttá a feleségét, tudta mi balja s nem tudott segíteni rajta. Egész utón, a min­den pillanatban a lány volt az eszében. Gyötrő rémüietes módon. Minden porcifcálja remegett. Nevetségesnek találta, hogy csak úgy kidobta a világba. Mit (fog vele osánálM az a barom Borbiró. S annak a felesége, ha kinn van a tanyán, az a vastag, buta néimber. Az arca égett a. szégyentől s látja ahogy megérkezik a drága kis Rozika s nagy sze­met, nagy szájat tát rá Borblróné: „Maga kicsoda? Maga mát akar itt?“ Látta a leányka pirulásiát, eüblaüványodá- sát, azt a bájos zavart s azt a veleszületett finom szégyenkezést s olyat vágott a lovára, hogy az kínjában kiugrott, alig bírta vissza­fogni a száját.' ' i Most nem volt neki itíjtyó, nem volt ide­gen, az övé volt., Már úgy megszokta s meg­szerette azt a jó érzést, hogy egy ilyen tündér várja s csak várja otthon a mesie kis tanyán. Lehunyt szemmel lovagolt a szekér m-edlelt, minidig egy, kicsit visszamaradva, Próbálja ki minél előbb az uj végerősítő lámpát RE 134 öröme fog benne telni! IBLIFUNKEN jogai vannak, mint a cseheknek. Avagy talán a németeknek más választójogot adjunk, mint amilyen nekünk van? Ezenfelül azon vagyunk, hogy a köztársaság keleti résión életben ma­radhasson az a nagy német ág, mely az előző rezsim alatt pusztulásra volt Ítélve. (?) — Iskolaügyekben sincs különbség cse­hek és németek között. A németek közt nincs analfabéta, épp úgy, mint a csehek között. — Ami a vagyoni teljesítőképességet il­leti, erről a kérdésről beszélni sem lehet, mert hiszen a németeknek e tekintetben min­dig erősebb pozícióik voltak, mint a csehek­nek. Bizik a józan ész győzelmében, mely megértést és gyümölcsöző munkát fog ered­ményezni. Kiknek adresszálta Svehla beszédét? A miniszterelnök rögtönzött beszédének éles hangja nagy feltűnést keltett s a politi­kai körök azt sokféleképpen kommentálják. A földreformkérdés föle mii tésénél kétségtele­nül a Rothermere-akcióra céloztt. A legéle­sebben fordult a hallgatag miniszterelnök azok ellen, akik az utóbbi napokban a kato­likus-szocialista koalíció gondolatát propa­gálva, az agrárpártot kitessékelték a kor­mánykoalícióból. Nem érdek nélkül való rámutatni a for­rásra, honnan eredt az uj kormánykoaliciő terve. Az első, aki az ötletet a nyilvánosság elé vitte: Peroutka volt, a Pritomnost szer­kesztője, aki a községi választások után azon melegében „megkonstruálta" az uj néppárti —-iparospárti—szocialista-kormányt. Az eszme népszerűvé lett a szocialisták közt, sőt Alfréd Fuohs és Dolezal cseh néppárti politikus is cikkezett mellette. Peroutka és Fucbs állandó vendége Csapek cseh Írónak, kinek házi estélyein a legelőkelőbb hradzsini vendégek is megjelen­nek. Peroutka kísérleti ballonja tehát a Hradzsinhoz egészen közeleső körökből indult ki. Annál feltűnőbb, hogy épp az ellen a Svehla ellen irányul, akinek oroszlánrésze volt abban, hogy a köztársasági elnök meg­választásakor a Hradzsinban semmiféle sze­mélyi változás nem történt. A nyár folyamán is rátámadtak már egy­szer ezek a realista körök Svehlára, midőn a miniszterelnök a karlsbadi tanácskozások után hirtelen külföldre utazott. A két szo­cialista párt már akkor egyengette kormány- balépésének útját, de Svehlától csak üres Természetes jódkurák. Érelmeszesedés, ideg, csont, bőr és mirigybajoknél, hudéseknél, izzadmánvoknál stb. stb., vérszegény, gÖrvélyes. és angolkórós gyermekeknél a Cslzí Jód Bróm Gyógyvíz és Jód-fürdősó OTTHONI IVÓ- és FÜRDŐRUHÁJA kiváló gyógyhatású Részletes és ingyen felvilágo­sítást nyújt a Fürdöigazgatóság, Csizfürdö-Citkupele Kapható: Gyógytárakban, drogéi Iákban, ásványvizkereskedésekben. Ígéretet kapott, melyet nem lehetett realizál­ni. Utána — mint annakidején megírtuk — rendkívül heves baloldali kampány kezdő­dött a külföldön tartózkodó Svehla ellen, mely egy fűtésre elhallgatott. Ez a lappangó ellentét lobbant föl most újra a katolikus-szocialista koalíció ötletével, mely ugylátszik, a Vatikánnal való kiegyezés pcrfektuálá- sa után még valószínűbbé fog válni. Svehla miniszterelnök talányszerü nyi­latkozata pártjának ellenzékbe menetele el­len eszerint elsősorban Peroutkának szólt. Megnyílt az újonnan épült ESPLANA9E LUXUSHOTEL Stadtpark, Wílson pályaudvarral szemben hogy a felesége szemével ne találkozhasson a pillantása. Neirn kellett volna úgy megijedni. Csak a hátsó ólakba kellett volna elküldeni a leányt, vagy csak kiküldeni kocsizni s visz- szaitér, mikor 6 el tudta volna hozni az asz- szonyt a tanyáiról. Viecejtlék verte kfi a homlokát b az egész testiét. Úgy érezte, most a lánnyal oly méltat­lanul (bánt, aimiít jóvá sem lehet tenni, miért annak a lánynak oly ftinom érzése van, hogy az tisztábban fogja fel a dolgokat minden­kinél ... S ez alatt a hosszú idő alatt, sohase volt szó róla, hogy mi történik akkor, ha egy­szer az asszony ki jön... S azért neon volt, nuert az épolyan elviselhetetlen voltL Milyen különös, ezek a barom férfiak oly könnyen tudják az asszonyügyekot elintézni. Egyiknek sincs baja a feleségével a pláne a szeretőjé­vel. De hát micsoda nők azok. Nem a szív s nem a szerelem hozta őket össze, hanem az érdiek b ibánja áis egyik, mit csinál a másik. De ő, mintha csak ez az egy szerelem lett volna a világon, mert valóban mintha csak ezt az egy nőt teremtette volna áz isten nő­nek, nők mintaképének. És igy meg kell őrülni. Meg kiéli halni... Leugrott a Lóról a úgy 'segítette le a fele­ségét a kocsiból. ­A bocsi a ház tornáca előtt állott meg. A ház L alakban volt építve s előttié lombos kis kert volt. A 'kertes udvar közepén vörös vesszőszékek, a kerek asztal körüli a szél­fogós gyertya mellett vacsorázott a két kis gyerekük. Jaj miég ez is. — Apuka, apuka! — szaladtak elő a ki­csik s az apjuk nyakába ugrottak. Egy kis f,iu s egy kis lány. Az apa meg­csókolta őket s megveregiette a hátulsó felü­ket, mint medve a bocsát. Az anya úgy nézte, összetett .kézzel , a Je­lenetet, - ..lüké hosszú porköpenyében, halá­los bágyadtam — Feküdjön 3le szivecském — mondta neki Zoltán. — A sírba? — mondta igen halkan az asszony. Erre Zoltánból kitört a diüh. Kivágta a karját az ég felié, de mindjárt összeszedte magát. — Olyan fáradt. Hosszú volt magának ez az ut. Az asszony féHszájijal gúnyosan, fájdal­masan mosolygott. Milyen üres beszéd. — S maga még hosszabb útra akar Ku­ni... Bécsbe — mondta. A férfi hallgatott. Nem lehetett beszélni, mert idegen volt jelien. — Nézzétek csak, a gróf bácsi, — mutat­ta be a vendéget, hogy végiét szakítsa a ke­serű szavaknak. A vendég a zsebébe nyúlt s kivett egy furcsa kis valamit. —■ Szabad? — mondta s odaknnálta a kicsiknek. Azok idegenkedve, szégyenkezve nézték s óvakodtak elvenni. — Vegyétek el fiacskám, a bácsi nagyon 'szereti a kis gyerekeket. A vendég csakugyan nagyszerűen tudott a gyerekekkel bánni, pár perc múlva miár a térdén ült a kis lány s a kisfiú is egész bát­ran s otthonosan kezdte nézni azt a furcsa játékot, amit most mutatott az idegen. Zoltán nézte a feleségét — Akárki el fogja őket szórakoztatni, — mondta az asszony rejtelmesen, — csak ma­gának elég pénze tegyen mindig .... Zoltán megneinregett. Neon merte érteni a felesége szavait. %

Next

/
Thumbnails
Contents