Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)
1927-11-27 / 271. (1605.) szám
? 1927 november 27, vasárnap. nwii"iir'i'mnriM~i i mt ~éi iwiirf n i ^5| ttfoTlr tnjUKjmtói CIGÁNYOK irta RÉVÉSZ BÉLA — Száz évnek ive alatt — A cigány a nőtá‘ játssa, mint száz év elölt játszó’t, a márik cigány. Alikor a cigány Boka Káro’ynak hívták, ma Badics Bélának, unokája a hajdanvaló leghíresebb pr másnak, m3ga is nagyéletü c gány, császárok muzsikusa, nagyurak barátja, elkelő jelenség, aki bennünket most min* cigány érdekel. A hangszer mögö t a tilokzatos hangszer: a cigány... Ti kos magyar nóta, amit Radics Béla já'szik. Száz év annyi népda.a, müda a, cicomás szerezmé- nye eibori o ta az ős' meiód'át; ősi, mely hozza a mégöregebb zengést Bihari idejéből és mégelőbb- ről, a Cinka Panna világából Száz évnek ive alatt hozzá akarunk férkőzni a rejtelemhez, hogyan testá'ja a cigány a cigányhoz muzsikáló ösztöné', fcéh-szerü, privilég’urnos szerepék Liszt Ferenc prob émája, Debussy ámulása, Casals Pabio rajongása... A melód a, a Baka kesergő. A hírét régen 'unjuk, Joachim átiratában vir uózok já’szak a nagy- dobogókon, mi 'oldás, eszterga yozás nélkül kapjuk, úgy, amint valaha Boka elröpite'Ip a nyire'y- tyüjéről, téíezve a Cinka ‘ Panna-futamok ódon csipkéjével. Ez a ha’iga'ó Írás ‘őbb, mint kávéházi kaland, íumpossági fii zer, de magyar sajátosság, hogy miliő né kid, váratlan ajándékkal abszo u' művészetet kapha'unk, mondjuk „Az én babám egy fekete nő" című .dáÍTnü mellé. Hogyan marad meg a c'gány olyannak, amilyen Patikárus Feri ó, Rác? Pali. Bihari volt? Min' a barna este indul a Boka-kesergő, ko~ mo’y, árnyas, a Gé-hur s~é esen *eriti a borongás'; a hangok megcsuk’anak, sö ó! tónusai való ággal löki a c'gány; derengéssel emelkedik a uó a, a dallam öléből egy egy futam it'-ott, mini a csillag fö- tűz' magák ho das. ábrándo'ság szá l föl a kesergő- bök nyu 'ó:ó álmod . s, kéjeigő tűnődés és szinte horkan a muzsika, mint szilaj iramlássál meghajlanak a hangok; szenvedély, kábulat orvéi!; e forr a fordu'óig, amikor a felső fu'amok elszabadulnak a ciráda a’.ap'őaustó' és könnyed lég'e'ség- gel talán az éjiéi sugarak, párák karneváljáról regélnek. Cinka Panna csipkéi ejtik magukat... A varázs még érintőbb, mert elgondolkozva érezzük, hogy a száz év elő lii cigány muzsikál itt körülöttünk,, az áttestált léikévé), a mai kezével. Ez a találkozás ragadja meg figyelmünket, mert izgalmas az ilyen évszázadnak átfülése, érzékeibe'ő fölkerekedése. Aki i't zuga'ja, pergeti a dallam szövevényéi*, ugyanazt, ugyanúgy cs ná'Áa, mint ahogy a régen elporíadi Boka mive'te, nem a fegyelmezett klasszikusok ormokat járó művészete ez, de cigányos áradás, barokk duzzadással, mely egyszerre zen- dit meg mindent, amit szépnek érez; a száz év ulán a cigány bukkan fel újra és újra és külömbö- zik minden muzsikustól — hogyan őrizte meg magát? A Boka-hangok elsőjében meglepő rágondo’ni, hogy az a muzsika, amit a c'gányok maguk közölt, maguk kedvére játszanak, mennyire elvá'asZ ja Őket a többi embertől Kedveli bolyongásaink utjain többször elju'- hat'unk a c:gányok tikos zenéléséhez, kérészié.ő, lakodalom, vagy lila rőrá’é volt és a cigányok maguknak muzsikáltok, arabeszkes cifraságokat, sőhajos hangcs’ná á. okat, kur'a kézről-kézre felvillanó, szin e egymásnak íele~elő dalocskákat — nem ‘magyar nótákat. Meghűl hangok sövényével körülfogják a inaguk világát... Va'óban a cigányok zártan maguk között élnek. Körülbelül. azt is mondhatny get'óval körülsánco'- ják maguka*. A R^day utcában levő íöldsz'n es házak öreg idők óta redik ezeke1 a gettó-telepake*. A je'ző helyes, mert az elkülönü’ésnek minden jeléi meg lehet találni a cigányok körül. Mindmáig ápo'ják, adják ívadékről-ívadékra ősi nyelvüket, a c gány szókincse', egymás között há'a ódnak, emberszemléle'ük tipikus, magukat érzik és idegenül a nemcigányt. Talán a másfajla emberek felszínes, távolt ártó bánásmódja velük szemben az egyik magyarázata ennek az elhúzódásnak, de a sejtőbb igazság az lesz, hogy éppen mer' nem igen ‘örödtek velük, mer' a külső; vi'ág ridegsége* észlehelték szüntelenül, frissen lobog a törzsmaga- tartó ösiségük. Járlunk a Ráday u'cai leg'erüle'esebb e gány gél óban. Köröző pes i bérkaszárnyák között, bizarr sziget. A muzsikálóhoz. Ft a gyerekek nem építőkockával, puskával já'- szanak, de hegedűvel. Senki se tani ja őket, de babrálják a húrokat és a cincogó hangzavarból egyszer 'csak kida’ol a dal. Hajdani életformájukból is sokat megőriztek. Csa ádok, csopor ok fölö t respeklussal emelk:dnek a nevesebb cigányok és ha akarjuk, megállapítjuk a vajdák trónusát is. Valamennyien a le kük legalsó redőió g babonásak. Tudják, miként kell a szerelmet gyógyítani, ismerik a bájita’t, havaokrő’ me élnek, ahol a jéghideg tündérek ülnek és a hajuk leér a vö’gybe. ahol a cigányok vándorolnak, a szere em Uindérei... a mennydörgéstől rettegnek de a csecsemő* leültetik a fö’dre, hogv erős legyen és rázza meg minden porcikájál a zengés. Az égi Oríeus ügyei a cigáuygyereicekre, nem is ’örődik velük más senki, ram; aki a madarakat olta mázzá, a törz uek, magáraébreszlcll iaj’áuak családi sál óraiban az ivadékok meséről-mesére vándorolnak ovább őseikké' együ t, külön nevelt, másképpen meggyurl a cigány, mint o 'öbbi ember. Vörös Elek'ől halló "am egyszer a lehelő cigánv- mesét, amint a roma a vadróz atokor alá ü.t és muzsikált, húzta, húzta és a valrőz-a illatozni kezdett és könnycsepp ragyogott meg a helyűében. Mint a kesergő, amit a késői e gány bon'oga- ’ott körülö"ünk, jófaj'a nemze'ség, Cinka Panna verető' melegedik, pompás fej, min! amilyenek a nevezetesebb cigányok, valami faunszerii van az arcán, 'erme'e is rendeltenes, lá'szik raj'a, hogy élvezi a régenjátezoit Boka-ke'ergőt, csobognak a fe’ső hangok, Puck-arcu'at mosolyog, gödrüc kék alakulnak az arcalmsán és am'nt zenél, röpíti a hangok sárkán á', úgy 'etsz k, futna velük a napfény alá. purdés ficánkoIás~a’, az e'h'gyo:! nomád u ra, mely megakad a Ráday-utcában. . PÁRISI NAPLÓ írja: MÁRAI SÁNDOR — A kiáradt irodalom — ritka foimimi Házlébontá3 miatt m ndenféle briüiáns, gyöngy, óra, arany és eziis árak mélyen leszállított áras eladók. Pompás, értékes karácsonyi ajándékok. S. Jakobowicz ékszerész Praha I, Pííkopy 21. Insyen utazás Prágába! Vidék' vásárlóknak legalább 2000 kerona értékű vásár árnál me téiitünk egy Uh oszt. vasulijegyet n I. Páris, nowanb-etr végié-. í, Rosny, az Miősetbb, rettdlklivül értíteikes i- cikíiban adtttt Mrt a amidkor egy nyavalyáról, ;t aimfi kiütött a francia irodaimon, s hozzótetbS't- •“ jiiik, almáiról ő nemi szólt: az európai litexa- Lurán. T,ömiagibetegség(fől vám szó, tömeg- i- járványról, amid ellem halói ági utón kellene védteiktazmi. Rosny, az idősebb, mint .'ismeretes, a. Gomcourt-akadiámia tagja, s ebben a minc- . sógóbeai megkapja házihoz szállítva mímd az (] újonnan 'megjenemt könyveket, a mák Fraincia- l ország terü'leúém évröl-óvre, napiról-naipra . meiggelemmelk. A kiadók 3 a szieiraők kíváncsink Resaay ítéletiére, m&ví ibeifolyá'sos eimber, akl- e ruek szava 'eldiönlbeti azt, hogy ki kapja meg .. a Goncourt-díijaí — egy ircda'imi ikitünieitést, 3 ami .anyagiilag köz vei'kittül semmit, de köz- . vetve nagyon sokat jelent szetrzöuek és kd- adónak, mert a díjazott regény, amit a Gon- !. court-akadémda tagjai garantálnak, e dij babérkoszorújával a kirak átokban, jelent 50—60.000 péÍJdányt akkor is, ha a szerzőt nem ismeri senki. Mármost ez a föltétlenül * szavahihető és nagytekintélyű Roeny folljaj- 1 dúl, hegy nem bírja tovább. Néhány éve, Írja, naponta 8—10 szépirodalmi könyvet besz ’ le asztalára a postás; tessék ezt összeadná, s évi 2500—3000 könyv a koké, amit Rosnynak s szeirettcsétlen társainak át kell magelniok, ’ ha el akarják dönteni, ki érdemid meg óbban az évben a Gonoourt-dljat. E szépirodalmi ’' áradás nagyobb fele regény, kke-bb fele kri- “ I tika, útleírás, memoire, újságírás és líra. Naponta nyolc könwet elolvasni, az sok egy kényszermimkára Ítélt rablógyilkosnak ii>s, s n>cimosak lehetetlen, de öregebb urak részére életveszélyes is, mért imájjbaft 'k'het tőle kaip- ■ ni. Rosny úgy érzi, hogy a inagáné’ietébett 1 támadlak meg, s nem bírja tovább. Bevalilja, hogjr megtalálta a médiumot: n e m olvassa el a beküldött könyvieket, legalább is a hárornttégyédirésziiket. Ez az, amit senki tőle .* rossznéven nem vehet. A Gonoourt-dijat így ’’ is ki fogják osztaná, a dij így is érdemest fog :<i jutalmazni, egy érdemest a háromezer közük f’ Áiín Rosny félrehúzza a haratt.gok.at: veszély van, az irodalom fciéradt. Túllépett, pairt- jaáoi és elöntötte a mezőket. Miint minden * áraidás, ez is pusziit és ternrékenyit egybeu. /Az árvíz ulán tehmiélkeny bumus marad. Ezt í- még meg kell várni; egyelőre nyakig vagyunlí- az áradásban. s II. Ezzel szeanben egy' német iililiusztrált !" folyóiiralibau kiét képet 'láttam néhány bél eliŐtt, valami ilyesféle közös pimméí: „Az iidö a jeíe“. Az egyik kép egy fulball-pályát ábrá- •t ziolit, ahol negyvenezer ember őrjömg, a másik ’* kép egy múzeumot ábrázolt, ahol egy óriási l* üres tereni'ben egy magányos hölgy áll a t" képek előtt s ‘szeimnielMthalólag fázik. c» Az ilyen erőszakos összeáll i tárokban, n bár mennyire meggyőzően és mulatságosan í‘ .hatnak is első pil^antátira, van valami naiv, *- ami rögtön leleplezi önmagát. Mikor a képet b láttam,"az első érzésem az volt, hogy ez ugyan az idők jele, de Így is van rendjén, mert például egy futbaTpáVa, aminek egy magányos hölgy a nézője, vagy 'egy képtár, ahol ’• negyvenezer ember őrjöng, úgy a művészet, >■ mint a sport, mint . az idők szempontjából sr nagyobb veszedelem és PeTireértés lenne, mini- lorditva. S azon, hogy a művészet ma, mint minidig, Inkább magányos hölgyek és magányos urak magánügye, mint őrjöngő tömegek szükséglete, nem tudok kétségbeesni. Az adott esetben sokkal inkább meg lelhet ijedni offö7ött, hogy a művészet és ’ az irodalom, Európában, 1927-ben, ragály szérűién terjed a népek és tömegek között. A publikum rájött valamire, amiről sokáig azt hitte, hogy nem lehet rájönni, születni kell rá. A közönség rájött arra, hogy az írás nem valami hétpecsétes titokkal őrzött misztikus tudomány, ami megbabonázott családokban apáróil fiúra száll, hanem mesterség, amihez 1 toll kell, meg páréit, továbbá egy kiadó, s "irrit érvpen uigy íki lehel tanulini, (mint a bél- „ mosást 1 Goeidxe 1820 körüli, tehát száz évvel ezelőtt, YVeiimarban panaszkodott Eckarmaoinaik, hogy Németországban már több, mint hatvan folyóirat, újság, s könyvkiadó működik, s ha ez így megy tovább hamarosan imiusztrializál- n.i Cogják a széliemet és lüeiraturát, s csak az isten tudja, hogy akkor mi fog bekövetkezni? Aminek bek eltelt kövelkezttie, az lyakövet- toeaett: Németcirszágban, éppen úgy, mint Franciaországban, induszíiráallzálták a saelile- íuet és liteirsúurát. Németországban ma már I jelenlékenyen több kiadó, újság és folyóirat 1 működik, iniittt hatvan, s a Rajnán túl naponta meg jelenő könyveik 'száma nem tíz, mint j Páristbán, hanem busz, hanmiiöíö, vagy amit ! akartok. III.. Bgy-két éve, -igaza van Rosnynak, az idősebbnek, ez az áradás ijesztő méreteket öltött. A magom részéről, aki csak olvasó vagyok, már feladtam minden reményt, éppen úgy, mint Rosny, aki abajgat az irodalom elöntött hirnes rétjei fölött: áttekintésről többé szó sem lehet. Szó sem lehet arról, hogy Írói egyéniségeket fiigyelammel kisérjen az olvasó^ szó sem lehet arról, hogy egységes képeit alkosson magának napjaink irodalmi produkciójáról, s lehetetlen az, hogy megjegyezze nem ás a müveket, de csak a szerzők nevét, akiket tucatjával önt el naponta német, angol és francia nyelven egy papírkereskedelmi .ambíció a könyvespolcok és a revük kritikai hasábjai fö’ött. Hogy mit irt tegnap Giiraudoux? S mit irt ma Maurois? S mán dolgoz'k Heánrioh Manó? Nem tudom. Képtelenség, hogy tudjam. Mert mellettük, párhuzamosan velük, vagy csak egy kicsit alattuk még ezer és ezer név és mü tolakodik, igazán úgy, mint egy kiáradt folyam sodrában torlaszolják egymást tárgyak és lényeik. A fclllordulás teiljes. Csak sznobok vagy őrülteik álldthalják, hogy képük van Európa mai teljes irodalmáról Még húsz évvel ezelőtt egy Maaipassant könyv megjelenése esemény volt, amiről tárcát Írtak Pestem. Ma nem jöttél még t i szilába Cocteauval, amikor egy kiadó már le- bunikoz Isüratival, még ott hever az éjjelá- szeferényedien felvágatlanul a legújabb Rol- land, amikor már a legújabb, halála után is módfelett termékeny Proustot, vagy Wasser- mannt rakod a tetejébe. Egy hajóskapitány tájékozódási ösztönére, egy vadorzó éleslátására, egy hivatalinok pedantériájára, egy író olvasása gyakorlottságára, egy szent türelmére és jóindulatára, s mludienekeliőtt valami ttagy sainekurára, földi dioilgoktöl abszorbáló életmódra van szüksége a mai olvasónak, ha csak egy kissé is bimm akarja az i.Tamot. Senki nem bírja. Az ember ma találomra vásárol uj könyvet, ismeretlen szerzőtől, találomra I és bizalmatlanul. Mindennap fölsorakozik a kirakatokban e'gy fél,tucat reglény, s egy jelentős hányaduk, hála' az irodalom fejlettségének, nem is 'rosszabb az átlagnál. Mind egyikben van valami, a legtöbbje megtanult J már irni, ki tudják fejezni azt a kis történetet, kellemes írók, érdekes írók, müveit és képességes Írók, egyik se sokkal rosszabb a másiknál Az egyik olajjal készíti a maga sJáfáját, a másik ecettel, de a szervirozás mindig megbízható. Az Írók — ez vitathatatlan — megsokasodtak. Mindenki i:r. írnak a kunyhóban és irnnk a palotában. Rosny azt állítja, hogy áldani kezdi a sportot, az aviatikát, a futballt, a box-imalebeket, amik némileg <eíl hárítják a tömegek szenvedélyes figyelmét és érdeklődését, s levezetik az ambíció kát. Az európai literaluFa a háború óta meg- dagadt, kiáradt. A legkülönbözőbb társadat-! mi állású, nemű, fajú és kóru emberek, akiknek a háború előtt még semmi bajuk nem volt, kedvet kaptak az írásra. Az uj írók olyan tömege vonult fel, hogy a kiadók már csak gyomorbeteg apathiával tudnak pillantani a Iévireményteljesebb kéziratokra is- Túl vannak etetve, fik is, a közönség is. Ah, a közönség, szegény, — miihez kezdjen? Valami1 különös rriviály tönt ki az embereken: könyveket innak. Lehet, ihogy a háború, az váltotta ki egy óriási élménynek ezt az uu5- reagését. Mmrieiiklneáí moncLainiivalója támadt. S az irodalom óriásit fejlődött, mert mindenki el tudja mondani a mondanivalóját. Egyre többen lesznek, akik el tudják mondani a maguk baját. S egyre kevesebbem lesznek, akik meghallgassák. A krón kás fel fogja jegyezni, hogy Amerikában 1927-ben a Mississippi áradt ki, Európában az irodalom. Még nem tudni, I melyik áradás a veszedelmesebb? A 1 Mississippi vissza takarodik, die egy könyv három újat szül, mint a mezei egerek. FIATALSÁG ~ Az én fiatalságom, kél kamaszkar, kinöt ruhából kibúvó, nyakigláb végtag üdédén és kapálózó, mely mindenhová beiéütközik s utána kékes folt marad. Minden érzéshez lu*zzávágódik mert súlyos ez a fiatalság és nincs szárnya se. M.t kezdjek ezzel a sok kezdő évvel március van, mit kezdjek vele? miié vágyom én ily éhes szívvel rügyező percekkel hogy azt senki sem érzi? . . . Olyan vagyok rn'nt a csecsemösrás melyei szorongva figyelnei: jő rokonok és mégis értelmetlenül és egész egyedül kanyarog az egek felé. B. Pulo.ai Boris. A rövid hajviselet uj stílusa I A ’egu’abb hajvisele1 lényegében ugyanő’van, , arai yen tavaly és 'avaíyelő t voli: rövid. Alig volt : még frizura amelyet annyi ’ámadás ért volna, m üt a bubifrizurát é:- íme, sző- és lolicsa'ákon kérés től mégis diadalmaskodó t: ma már, kevés kivételei, minden hölgy rövid hajat visel. Minél jobban harcol'ak a rövid haj el en, annál több hölgy esküdött hűséget az uj hajviseletek. Ez az eskü ha nem is a halálig, de müdenesetre érvényes addig, m g Antolne, a zseniális párisi fodrászmes'er, a bubifrizura meghonosi ója, ki nem mondja, hogy a bubifrizura már nem divat. A d vat hata'má' jellemzően világítja meg az az eset, amelyet a tör'énelem fel- jegyze ! Madame de Sév'gnéről, aki nem túlságosan lelkeseden a diva'os újdonságokért Mikor az ö idejében a rövid haj divatba jött és Nevers hercegnő megje ent az udvarnál az uj frizurában, M. Sévigné ezt a levelet irta leányának. M. Grignon nak: „Holnap mindenki le fogja vágatni a haját és ki fogja fodoritani. Úgy néz ki a fej. mini egy bod- roslevelü káposz'a. Nevetségesebb diva'ot ei s- ni tudok képzelni! Az ég óvjon meg átlói, hogy valaha is megkurlifsam a haja ma “ De mikor ez a divat ál'alános lett, a szellemes marquise sem hadakozott el ene. Ső‘ annyira meg- vál oz'at a véleményét, hogy leányának is tanácsolja ezt a diva'ot és igy ir: „Vágasd le a hajadat... Úgy nézel majd ki, mint egy angyal!"... Bár a bubifrizura ma már általános hajviselet, mégsem lett belőle ,,egyenfrizura“. Annyidé e az elrendezési módja, hogy bősége en vá’oga ha' mindenki, melyik áll legjobban arcához, egyéniségéhez. De akárhogy is válioz'assuk a rövid haj ié$ü- ’ési módja', arra műdig nagyon kell ügyelni, hogy necsak ki fogásta anul szép legyen a frizura, hanem s’ilusos is, az egyén séghez idő. Egy-egv stilus'aíaá frizura a legszebb arcot is le rontja, neve'sége. só teheti. Szigorú szabály' ugyan errenézve nem lehet felál itani. de á tálában az alacsony terme ü, tömzsi vagy. éret ebb korú nőknek előnytelenül állnak a túlságosan stilizál' hajviseletek, a teljesen iesimito't frizura, vagy pl. a ’okn's baby-íej. A szőke hajhoz általában a könnyed, hullámos fésül- ködés illik jobban, viszon' a sö é'haju nőknek ele- gán abb a sima, egyszerű hajviselet. A legdiva'osabb rövid hajviselet tendenciája az elvá'asz'otl haj és az arcbajésülés. A haj must is bori'ja a füleket, kivévén az eloufrizurát, anitiy azonban csak az igen fiús, karcsú alalai, spor 0 <5 hölgy típusának áll jól. A rövid haj fésűié ének ma már annyi változata van, hogy a fodrá'zság már nem is mesterség, hanem egyenesen művészi készség. Végignézve egy-egy frizuraversenyen a bámu a'osan sokféle és. komp ikált frizurá', szinte elmondhatjuk: elérkezett a rövid haj művészetének ideje. Az igazi mester nem is sablon szer'nf dolgozik, hanem azt nézi, hogy a frizura v'selőjánek előnyére váljon. Aa a fodrász, aki erre nem ügyel, elképzelheted en ti nagy h'bát követ e'. A fodrászok maguk is tudj 'tk ezt, anké óznak a kérdésről, szak’ap aikban vi'a'- koznak, kiál i'ásokat rendeznek, újabb és újabb on- doláló módokat alkalmaznak síb. De abban mindannyian megegyeznek, hogy a hosszú hajviselet egye'őre a műi'6. Egyébként az idén az u'óbbi években feledésbe ment a fejdisz újra fel ámadL A ragyogó es- 'é'yi ruhák melleit e len éiként szereplő díszleten fejek ideje — úgy lá'szik, — lejár'. Gyöngyökkel, stra'szokkal kirakó'1 vagy dús hirrzésii. esi lo;;ó pán'okkal szorítják le a rövid hajat. Arany- és ezüsfcsipkéből készi'ik ezeket a pántokat és néha még ragyogó kövekkel is kivarrják. Néme'yik 0- queszerü. ső' olyan es'é’vi fejd’ x is ’áttunk. amelynek formája a most divatos Meíisjio-sapkáhoj hasonló % 6
