Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)
1927-11-26 / 270. (1604.) szám
■'KA.UrtJl'/ v m Próbálja ki minél előbb az uj végerősítő lámpát RE 134 Öröme fog benne telni! fELEFUNKEN 6zág ©liftjének nevezi a németeket. A kabinetben (l németek ma valóban a legjobb fiuk, de Franciaorszá-ghan már felhangjának érzékeny hangok, amelyek feli jgyeinek és tépelödjii kezdenek e áriéi cikk őrnek, vájjon Csehország, amelynek három oldalról szomszédja a német, amelynek elitje a német, elegendő ctappe-e arra, ami Csehszlovákia raison d'étreje. Ami az Angliával való szövetséget illeti, a respublika diplomáciája e tekintetben is csodálatos tüneteket mutat fel. Az egész angol közvélemény tendenciája az, hogy Szovjetoroszország ellen fogjon össze, mert érzi Anglia azt, hogy mindazon bonyodalmakban, amelyek a messze keleten háborgatják a konszolidálás lehetőségét, benne van a szovjetköztársaság vezető férfiúinak az akarata. És, amikor Angliában megvan a törekvés arra, hogy Oroszországgal szemben Európában minden módon vesztegzárt teremtsen, ugyanakkor ennek a parlamentnek egyik tagja a kormány tudtával keresi azokat a relációkat, amelyek egyenest ellentétben állnak Anglia egész érdekével. Hodzsa külügyi aktivitása Nem akarok most azzal foglalkozni, hogy hogyan lehetséges az, hogy egy aktív miniszter riválisa, egy másik aktív miniszter külön kapcsolatokat keres Franciaországban és Angliában, hogyan erősíti meg ez a miniszter tekintélyét, de ez a diplomáciában eddig szokatlan és uj tünet. Amig ugyanis Bonca miniszter ur vezeti a kiil- ügyeket, az alatt a miniszterelnök hozzájárulásával annak egyik legbelsőbb barátja cs bizalmasa, Hodzsa miniszter, teszi meg azokat a látogatásokat, amelyek a külügyminisztert illetnék meg. Ez másutt nem történhetne meg. Ugyancsak csodálatos az a viszony, amelyet a külügyminiszter ur Olaszországgal szemben kifejt. Ha olvassuk ugyanis azokat az orgánumokat, amelyek magának a külügyminiszter urnák a gyermekei, látjuk ^enuük, hogy milyen ellenséges érzülettel írnak nemcsak a fascizmus irányáról, hanem Olaszországnak politikai magatartásáról is. Ha az ország az egyesült nagy ananttal szemben igy viszi az ügyeket, fel kell tennünk a kérdést: Quo vad is, Tűhecoslovaq u ie? lenes „magyarlaaráisiia" Ezek után rá kell még mutatnom arra, hogy hogyan akarja konszolidálni és stabilizálni a békét Benes külügyminiszter ur a propagandával. Itt sine ira et stúdió nyugodtan rá akarok mutatni ar:a az attitűdre, melyet a miniszter ur jónak iát Magyarországgal szemben elkövetni. Én néma szemlélője vagyok az eseményeknek, de elég gyakorlatom van, hiszen évtizedeken l-erei-ztül voltam a magyar parlamentnek a tagja ^ egy évtizednél tovább voltam az Osztrák-Magyar Monarchia delegációjának egyik előadója. Tudom azt,* hogy mit jelent egy diplomáciai megnyilatkozás, tudom azt, hogy hol vannak elrejtve azok a péntek, amelyekkel az ártani akarás, vagy a szándékos sértés a másikkal szemben megnyilvánul. S éppen ez az, ami miatt én itt nyíltan fel akarok szólalni. Bonca miniszter ur feltétlenül hü maradt regi propagandaztikus elvéhez: folytonosan kitalál lalamit s ebből a ha~ nis kitalálásból helyes konzekvenciákat tón le. Benes miniszter ur úgy állitja oda magát mindig, mini a béke-barát ját, aki konszolidációt akar, aki a,Magyarországgal való megértést támogatja, s aki azt hirdeti, hogy egyetlen törekvése. hogy a kisebbségek itt szabadságukat megkapván legyenek a legjobb viszályban az államéJkotó fajjal s igy Csehszlovákká a sz uszédos állammal a legbensőbb vis/.oryt tudja fenkmani. Azonban, ha csak a m >stani három napos lapokat civasom, látom, hogy a külügyminiszter ur hivatalos orgánum i, a Prage Presse hatalmas címeiben nz a tendencia van, hogy Magyarországot, mint a hamisítók országát akarja feltüntetni, mintha Magyar ötszögön követték volna el a köivényhamisitásokat, mintha Magyar- országon zsidóüldözés folyna, s mindig és mindenben olyan hazug híreknek ad nagy belükkel a hivatalos orgánum a külügyminiszter sí gúlatára és elnézése mellett tápot, hogy e'zzel Magyarországgal szem'cn a külföldön ellenséges hangulatot teremtsen. s Szabó esperes kiutasításának angol visszhangfa A kisebbségekkel valc jóviszonyt hirdeti a külügyminiszter ur s ezzel szemben azonban mit látu'ik? Amikor az il! lévő magyarság minden megkérdezése és tudomása nélkül Rothermere lord a maga nagy. akcióját megkezdette, amiért nevét minden magyarnak szivébe beleváste, egyszerre kezdetét vette az a szisztéma, amely jellemzi s amelyre rá akarok mutatni itt a parlament és a nyilvá r.osság előtt. Kiadták a jelszót, hogy könyörtelenül végre kel] hajtani a földreformot és pedig Sziovenszkőn és pedig azonnal, s ugyanakkor megindították az akciót Rothermere ak ,dójával szemben. Alá ásókat gyűjtöttek, íi gy az állam minden lakosa protestáljon az ellen a tendencia elieti, amely Rother nőre lo-dot akciójában vezeti. Hát ez a lelkiismereti szabadsággal ösz- szeegyezteihető-e s alkalmas-e arra, hogy itt a konszolidáció a nemzetiségek között létrejöjjön? Jellemző az az eset is, aminek csak most voltunk a tanúi: Munkácson egyszerűen pár óra Végire a percmutattő ráült a Xll-re s az ajtó megnyílt s a gróf belépett: a szánpaidina. A színpadra rvű'ttéik, hogy kellő ün- nepiélyeieég Hegyen s valóban nagy taps tört ki s az egész közönség várta a szónoklatot. Ami be is következett. A polgári iskola igazgatója tol kát köszörülte s elébe állott a kegyelmes. urnák s egy végére érbetegben beszédet intézett hozzá, amelyben ezredéves hazánk történetét szépen levezette s a Habsburg- ház hatalmát s dicsőségét úgy körükiirkal- mazta, 'hogy az már felség-sértés számba is mehetett volna, mert hisz kimondta, hogy mi vagyunk annak a fundamentuma, elismerés nélküli. A gróf úgy bólogatott g helyeselt, hogy a szabadság igy, meg úgy, s ej ez a külügyminiszter! ez inég erre is csak bólogat s heCyeosű. No de aztán mégis eltalálta az udvari modort, mert a nagy beszéd után csak annyit ^^éle.gstiit, hogy: — Natyon szép, — matyón orvén dók. Ezzel keresztül ment a zongora és a nagybőgő közt a színpad túlsó végiére a &z ott lövő lépcsőn liement az első sorba. Miég ilyen első sort eie látott. Az első sor nőm u<zy volt felállítva, mint mindenütt a vM'áőoii, párhuzamosan a szinpadicLaíL, s möalatt kidobják az évtizedek óta ott lakó esperest, hogy legyen társasága neki Papp püspökkel, Szinnyei-Mersével, Palkovich Viktorral, Körmendy-Ékessel, stbivel, akiket mind igy tettek az ország határán túl, mert nem volt egyéb hibájuk, csak az,* hogy azt hitték, hogy a törvény mindenkire egyformán kötelező s a törvény mindenkit egyformán véd, mindenkinek egyforma jogot ad. Ennek a szisztémának az eredménye a külföldről kapott ez a levél, amit felolvasok. íróját a miniszter úrhoz évek hosszú barátsága fűzi: „Tisztelt uram! A legnagyobb megdöbbenéséé! értesültem arról az eljárásról, amelyet Szabó Lajos lelkésszel szemben alkalmaztak, akinek — egyéb kicsinyes vádpontok között — azt róiják fel bűnéül, hogy csatlakozott Sir Róbert Dohaidhoz és hozzám, amikor múltkori ezlovenszkói kőrútunk alkalmából Munkácson tettünk látogatást. — 311 annyi embert láttunk, hogy lehetetlen mindannyiokra visszaemlékezni, de föltéve, hogy ha ez a gentleman beszélt is velünk, — csatlakozni egészen bizonyosan -nem csatlakozott hozzánk, — neon követett el semmiféle bűncselekményt és a megtorlásnak a kormányzat részéről gyakorolt ilyen formája nemcsak az egyén jogainak megsértése, hanem emlékeztetés arra is, hogy az autokrácia ama sötét napjainak, amelyek alatt sok millió ember — köztük a csehek is — néhány évvel ezelőtt még szenvedett, véget kell vetni. Ez az eljárás méltatlan ahhoz a nemzethez, amely azt kívánja, hogy a világ nemzeteinek sorába számítsák és különösen méltatlan ahhoz a Csehszlovákiához, amely mindig azt igyekezstt bizonyítgatni, hogy célja niin- donekfelctt arra irányul, hegy a határain élő különböző nemzeteket kibékítse, úgy, hogy harmonikus egésszé tudjon átalakulni, nem pedig az aníagonizmus és gyiilölség országává, ami feltétlen kövotkezménye a faji elnyomásra irányuló újabb és újabb rendőri tiiszurások merényleteinek. — Ha tényleg az a szándék, hegy mindazokat, akik héthetes csehszlovákiai tartózkodásunk idej én érintkeztek velünk, vagy kíséret linkben mutatkoztak, igy kívánják megbüntetni, akkor a köztársaság magas és felelős tényezőinek körében egy jelentékeny változás korszaka van kifejlődőben, természetesen nem tárhatjuk ki a kormánynak azon tagjait sem. akikkel mi szintén tárgyaltunk Prágában. — Készséges hive: Mildred Canivet s. k.“ Ezek a kiutasítottak hittek abban, hogy ez a köztársaság a demokrácia állama, hogy ebben a köztársaságban demokrácia van, nem tudták azt, hogy ebben a köztársaságban nincsen demokrácia, ebben a köztársaságban nincsen egyenlőség,, hanem ebben az országban csak egyes demokraták uralkodnak! A magyar kisebbség helyzete Ugyanez a valóságnak tagadásával szemben beállított politika az, ame,y lehetetlenné teszi a nemzetiségek között a megértést, amit Benes miniszter ur és az egész kormány az iskolakérdésben és a külföldi propagandájában kifejt. Ha az ittlévő magyarság kifejti, hogy ennyi és ennyi iskoláját vették el, egy > gesztussal azt feleli, hogy hazugság, de nem : Érelmeszesedés-neurasthénia csont, bőr. mirigybajoknál, golyvánál, hüdé- seknél, izzadmányoknál. vérszegény, gőivély és ango'kóros gyermekeknél a CsiiilódBr6mGyésyvis £s£6c£ffir- ssöső Otthoni ivó és fíii&ckurJs kivá ó gyógyhatású. Részletes és ingyi n fel- yilágos tástnyujta Fürdőigazcatóság Csizfördó- Cizkupele. Napható gyógytárakban, drogériákban, ásványvizkeieskedésekben. cáfol soha semmit Egyáltalában az egész kormányzat nem cáfol soha semminemű objektív adatot, az egész kormányzat sem a hozzá beadott panaszunkkal, sem a népszövetség előtt elhangzott panaszokkal, sem semmivel szemben nem tesz semmi egyebet, mint nagy gesztussal és nagy lármával azt mondja „nem igaz“, de megfutamodik a valóságnak igazi bebizonyítása elől. Pedig a demokrácia követelménye lenne, hogy a kontradiktorius elv elől meg ne szökjék, s ne üssön büntető kezével arra, aki népének és fajának igazát keresi. Az igazi demokrácia annyi, mint a becsületesség, a demokrácia alfája és ómegája az igazság. Az egész külügyi minisztériumot és bizottságot jellemzi az, hogy a csehszlovák repu- blika külügyi vezetésének sikertelenségét arra vezetik vissza, hogy ügyes 'propagandának áldozata ez a szegény ártatlan és propagandában szűkölködő csehszlovák köztársaság. Azon keseregnek, hogy vannak önzetlen és anyagilag független magyarok, akik a külföldi relációk felkarolása mellett rossz hírét terjesztik az országnak, akik a maguk ügyességével ferdítő szemüveget tettek rá a világ szemére. Pedig ez nem áll. Méltóztassanak csak megnézni, hogy mekkora tételt s minő propagandaeszközöket állítottak be csak a külügyminisztérium büdzséjébe. Mekkora propagandatevékenységre való matéria van a kultuszkormányzatnak, a földművelésügyi kormányzatnak s a többi kormányzatok büdzséjébe beállítva, ezt meg tudnám számbelileg is mutatni, — büdzséreíerens voltam, — de nem akarom számokkal untatni a plénumot. A büdzsémilliók azonban egyet nem tudnak megteremteni: nem tudják megteremteni a szimpátiát a mostani irányzat iránt, mert a mostani irányzatból hányzik égy, amit az angol megkövetel: a fair playt! Méltóztassék elhinni, hogy nem a--magyar propaganda az, ami a világ közvéleményét megváiUozlatta, de a: Pravda vitézi, az igazság győzelmes! Ha külföldiek jönnek a Balkán felől Csehszlovákia felé, észreveszik azt, hogy a határon elvesznek minden magyar könyvet, még a magyar bibliát is, ha-'az 1918 után lett nyomtatva, hogy ebbe az országba be nem jöhet jóformán egyetlen egy magyar tendenc:áju s magyarul irt magyarországi napilap, hogy nem jönnek be tudományos könyvek. Hát a lelkigiött© a többi sorok, hogy szembe legyeinek a színpaddal a nézők. Nem, itt a székek oldalt vélitek állítva. Középem vo-Iit egy bosszú ut a színpadtól az ajtóiig, s ennek a két oldalára voltaik ráépítve a széksorok. Na igen, hogy az első sor hosszú Hegyem. Igaz, hogy igy min- diemkinek ki kellett törni a nyakiát, ha a színpadra akart nézni, de viszont első sorban hatvan széket, sőt talán nyolcvanat ed lehetett helyezni. Az nem számit, hogy az első sor vége az ajtónál van: egymást jól látják. A szemközt ülők toalettjét kitünően megkriti- zálba’íiják. A k.ülügymimi szíen leült a pódium alatt az eliső székre, s azonnal elaludt. Az első szám egy fehér ruhás leányka volt, aki valami végtelen hosszú iskolád arabot játszott, néhányszor bele is sült, ami jótékonyam enyhitette a muzsika unalmát. Lekenczey egyszer-kétszer ilyenkor felpillantott a zongora faié, aztán szépen átadta magát Monplheus imádatának s csak akkor ébredt föl, műkor a többiek. A lumpok. Csuli úgy hortyogofct, hogy néha bögőkiiséretet pótolt. De ennek ia vége lőtt egyszer. A polgári iskola igazgatója még összefoglalta a mai nap tiörliémetiét. Beszéde az első szavakban miimd- . járt üdűtiőleg hatott az aludni vágyókra, úgyhogy azok újra neki diáikat Lak Morpheus imádatának. Nagyon okos volt ez a délutáni alvás, mert valóiban már senkii sem bírta idegekkel, eflenben otthon aludni nem lehetett volna. Naigyon kellett ©gy kis erőgyűjtés a további fáradalmakhoz. — Rövid volt ez az előadás, — mondták többen, ahogy szemükből az álmot úgy öt óra tájban kénytelenek voltaik ki törülni. A szülők is hasonló véleményen voltak. Mindenik anya szereti© volna ha a kmlánya miéig egy két számot eljátszik. De hát azt mégsem lehetett csinálná, hogy újra kezdjék, mert a kocsik már régen ott állottak a kaszinó előtt s Fékét© Máska etem tori hangja véget vetett a koncertnek. Uraim és hölgyeim, őseoelemciájának a megszabott progratmmja parancsol, — mondta — s a fontos ügyek véget vetnek a múzsák élvezetes produkciójának, — inter arm a siilent Musae! Ezzel felkerekedtek s az éljenző s ünneplő tömeg sorfala közt őecoeűenoiája gróf Gohiöhovsky Agernor elvonult a szereplés dicső színteréről Kendőket lobogtattak feléje s virágokat szórtak útjára, rozmaringot és verbénát, meg különösen sok büdöskét, minthogy az virít leginkább ezekben a nyári napokban. így haladt ©1 a gróf, jobbján a főkapitánnyal, balján Wagner zongoramüvésztanár- rail az előszoba föliá. Néhány perc múlva fent ült a íetviráigo- zoii kocsiban s repült a menet a Zoltán tanyája fölé. Ez jó volt, ez a kis kocsikázás. A tSikkadt levegőben a kocsi mégis barázdát szántott s mikor a városon kívülire értek, jött az a jó alföldi szellő, amely az arcukba csapott s szépen eitfeleditieite a délután nagy zenei fürdőjét. Zoltán a tanyán a hölgyeket magkérte, hogy a távollevő háziasszony helyett vegyék át a háziasszony szerepét s rendelkezzenek s használják fal az alkalmat, hogy idegen vagyonban aíkfeoira rombolást cselekedjenek, amennyit csak lehet. Szegény Indiák, tyúkok és galambok reszketve nézték a beözönlő kocsisort, amelyről egyre több éhes farkasember szállott le, aki mind az ő testecské- jülkre hozta magában azt a hatalmas és soha ki nem elégíthető kis zsákot, amelyet bemdő- nek neveznek ezen a tájon. Miig az asszonyok a konyha feletti parancsnokságon osztoztak, az urak fél akarták használná az alkalmat, hogy megnézzék a Zoltán gazdaságát, azokat a modern újításokat, amiket ő csinált s visszaültek, vagy le sem szállottak a kocsikról, mentek tovább a földeiket nézni. Egész alkonyatág tartott ez a szemle s megtárgyalták a legkisebb dolgot -iá s arra az eredményre jutottak, hogy kár vót az egészért Kár vót a rigotozásért, kár vót a virág- kertészeiért, kár a fák ültetés©, bár a műtrágya, kár a kétség: mert ha az isten akar adni, ad, ha meg nem akar adni, úgyse a>dL S ott állott a nagy magyar alföld körülöttük s nem szólott som-mit. Se nem helyeseit, s© nem tiltakozott. Talán mosolygott magában, milyen mindegy neki az a kéi-M- rotn arasz, amit ezek a pondrók felszántanak a hálából... Ott terpedt véghetetlien bőségé- ben, ahogy millió évek óta fekszik s forog kóser ti Hévében s mit számit az ö számára ez a parányi bogár, ez az ujjnyi ételt... <F«1 vitatjuk) % 2 ■■ zlmíMam K£(xÉNY- IRTA > AVÓRJCE BSItítAlöND (63)
