Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)
1927-11-24 / 268. (1602.) szám
•Tv^jfiteR-HíRnaE 1927 bot ember 24, csütörtök. =* A huszonkét éves Gadarin Tatjána hercegnő a prágai nyomorúságban virradt rá, hogy mégis csak szép az élet Hamupipőke hercegkisasszony filozófiát tanulmányoz és otkoronás menün kosztol — A robotos jelen mégis szebb, mint a bíboros múlt Odakünt sűrű pelyhekben szifál a hő, amely :s7üzfehérségét azonnal elveszíti, amikor a gyár- kémények közelébe kerül és miitor íöldre jut, már piszkos csatákká máük szét a láb alatt. Az orosz é'teremben, amely itt van a szerkesztőség közvetlen közelében, egy teremnek beillő pincehelyiségben. nehéz, fülled! levegő, az élet számkivetettjei csaknem teljes számban találkozót adtak itt máma, hogy az első havas napon összebújjanak és összemelegedjenek. Odakünn fehér réteg borifja a háztetőket és a nagy orosz síkság menekültjei most talán könnyes szemmel éppen arra gondolnak, hogy milyen fürgén szaladhat a trojka g végtelen havas mezőkön. Mindegyiküknek meg van itt az asztala, a kiszolgáló asszonyok, egykor gazdag földbirtokosok, kalona'isztek, udvari méltóságok asszonyai ismerik és lajstromozzák vendégeiket és féltékenyen őrködnek rá, hogy hatásköri összeütközés ne támadjon. A mi ház asszonyunk a sarokba cipel bennünket egy kis műkedvelő szinpad tövébe és néhány pillanat múlva ott párolog a tányéron a forró orosz nemzeti leves, a bors. A szomszéd üres asztalhoz kis idő múlva egy lia’al pár telepedik le. 22 éves lehet a leány, nyúlánk, sürü fekete haja simán van há'ra fésülve, egyszerű szvetíert hord, barna arcából csoiála os mélységű és liizü fekete szemek karbunkulusa szikráz k ki. Va’ami orosz diákleány lehet, egy kis Sonja, aki a nehéz egyetemi órák után eljön ide a tömegkonyhára, hogy elfogyassza a maga kis ölkoronás ebédjét. De ahogy a kést és villát a kezébe veszi, ahogy karjai sikkes gráciával hajladoznak, amin! arca szelíd mosolyba húzódik, ebben valami csodá'a'os bájosság nyilvánul meg, úgy, hogy most érdeklődéssel kérdezem meg szomszédomtól: — Vájjon ki lehet ez az elátkozott királykisasszony? — Tényleg, igazad van, elátkozott királykisasszony. Halld a meséjét. — A század fordu'óján vagyunk. A végtelen orosz birodalomban még fehér hő'epel takarja a titokzatos jövőt, fcsend és nyugalom és azok, akik lázas éjszakákon álmodozni mernek, végtelen sorokban haladnak a szibériai ólorabányák felé. Ha felrobban a lázadás szelleme, kancsukás kozákok gázolják végig az utcákat, suhog a nagajka, tépett hátakból magasra fröccsen a piros, meleg embervér. Oroszország száz nagy urnák a hazája ég a muzsik alázatos meggörnyedéssel viseli az igát. A száz nagy ur közöli it a leghatalmasabb Gadarin herceg. Az ország szivében Moszkva körül terül el a birtoka, amelyet hét napi kocs'uttal sem tud körüljárni. Csernozsjemnek, a legjobb orosz televénynek terüle'e ez a fö’d, amelyet hét század ősei terel'ek össze hadak után, vegy pedig cárnők kegyéből. Gadarin herceg a cári Oroszországban teljhatalmú ur voP, olyan nagy területnek a királya, amilyen csaknem felér a mai kis Magyarországgal. Erős szál hatalmas ember, mint a jegenye, vad, durva és erőszakos, nótának, ita’nak rabja, éppúgy hőse a vad tivornyának, mint a he’ekre terjedő vadászaiknak. Oroszország legjobb partija és azt a nőt kapja meg feleségül, altiért csak kinyújtja kezét. — Ez a hatalmas, erőszakos ur, akiben Nagy Péter ellen lázongó bojár ősének minden nyersessége tovább élte magát, egy napon Pólervárott az udvar körében megismerkedett egy csodaszép arisztokrata leánnyal. Szőke volt a ha’a, porcellánlehér az arca és egy kis rőz'ás fo t ennek az arcnak a közepén. Ezt a gyönyörű fejet hattyúnak hordozta, az egész udvari élet a tüneményes szépség körül mozgott, m'nt ahogy a bolygók járják u'jukat az életet és világosságot adó nap körül. Ez a leány Lwow hercegnő volt, annak a csa’ádnak sarja, amelynek férfitagjai Oroszország életében döntő politikai szerepet játszottak, a legfonisabb pozíciókat tö'tö'ték be a cár oldalán, a kabinetben, vagy a kormányzóságok élén. A hatalmas pusztai medve az első plllan!ásra beleszeretett a liliomszálba, a Gadarin hercegnek csak szóiania kellett, hogy akarata teljesedjék. Néhány hát múlva hallatlan fénnyel ünnepelték meg az esküvőt, amelyen a cári család is megjelent és amelyre a pé- tervári legelőkeőbb társaság is úgy emlékszik visz- t sza, mint évtizedek óta a legjelentékenyebb társadalmi eseményre. Gadarin herceg elvitte fiatal fe- 1 leségét a mérhe'e'len pusztákra, a vidéki kastélyba, de az élet most már megváltozott, mert a hercegnő az udvar légkörét szerette meg és a moszkvai bir'okot csak arra far'oíta jónak, hogy egy-két hétig kipihenhesse a té’i szezón fára- da maii. Patotá’uk vol’ Pé’ervárott, palotájuk volt 1 Parisban is és társadalmi es'élyeik az előkelő világ találkozóhelyévé vá tak. A asszony szép volt, fiatal volt és nagyon szeretle az életet. Akik ismerték, mondják, hogy férjét, a hatalmas, büszke orosz nagyurat nem szeret e, csak félt tőle. A külszínt azonban mindig meg tudta őrizn:, a férj pedig csodála os imádattal vette körül ezt az asz- szonyt, akinek lába előtt úgy omlott porba, mintha játékszer lenne csodá’atos finomságú ujjal között. — Ks bár az asszony sohasem k vánta, mégis beteljesedett rajta, az asszonyok elrendelteiésez anyának érezte magát. Ha a megszületendőre gondolt, arra vágyott, hogy egy kis szőkefürtü, fehér- arcú, kék szemű fiacskája legyen, és mikor az orvos jelente'te neki, hogy leánya született, ez; volt az első kérdése hozzá: — Milyen a haja? — Fekete haja van. És fekete a bőre, mint az apjáé. Az asszony pedig ebben a pillanatban meggyülölle gyermekét, akit nagy kínnal és fájdalommal hozott világra. Látni is alig akarta, a kis Tatjana pedig sohasem ismerte meg az anyatej édességét. Borzalmas gyermekkora volt ennek a szerencsétlennek a fejedelmi vagyon hazájában. Mert anyja nem szerette, apja sem akart tudni ró’a. Idegenek gondjára bízták, akik bizony nem nagyon jól bántak vele. Akik ismerik Tatjána gyermekkorát, mondják, hogy néha ütötték, verték is és szegénykének nem volt kihez fordulnia na panaszkodni akart. Ha a rokonok jö'tek lá'oga'óba, felöltöztették és egy pár pillanatra megmuíalfák nekik is. De senkinek a tetszését meg nem nyerte. Az! mondogat'ák, hogy csúnya, hogy csenevész és 1 egy ízben ki is fakadt e őtte, hogy csak tévedésből kerülhetett a Gadarin család hercegi bölcsőjébe. Alig kezdette meg az iskolát, mikor elvesztette édes anyját, aki csak a halo tas ágyán melegedett fel kissé iránta. De a gyermek semmi szent emléket nem tudo't magával vinni édes anyjáról az élet rögös u'jaira. Apja pedig ettől a pillanattól kezdve még kevesebbet törődött vele. — Aztán jött a nagy összeomlás, amely egyszerre ket'északitotta a földet és a Romanovok ötszázéves rendszerét úgy elnyelte, mint ahogy az elemi ka'asztrófák söpörnek el civilizációkat a föld felszínéről. Gadarin herceg büszke, emelt fővel állt a fellázadt jobbágyok puskacsöve előtt, hogy négy évszázad elnyomatásáért feleljen meg — A leányt pedig felkapta az orosz végző’, úgy sodor'a magával, min* a viiiar a falevelet. Egyik nagynéniével, egy születeti Ltcov? * hercegnővel Prágába került és középiskolai tanulmányainak elvégzése után most itt a cseh egyetem orosz fakultásán készül elő a dolgos, munkás éleire. — Nézd csak, nézd. Afpillantok a szomszéd asz'alhoz. A fia’al diák, aki aláza'os szemmel fgyeli Ta*jana hercegnő minden mozdu'atát, most a szerelmes gyengédségével hajlik felé és megsimogaíja finom kis kezét. A leány szemében pedig az élet öröme csil an fel. Mert a diák azt mondhatja neki, ami igaz Is, hogy I szép, nagyon szép. Ta'jana hercegnőnek el kellett veszítenie az élet minden anyagi jóját, a fejedelmi vagyont, a pompát, fényt, büszke ragyogását, hogy végre megtalálja a munkában egy piszkosan terített a-z!al mellett az élet igazi értelmét, a zavartalan, szent, tiszta örök harmóniát. (vz.) Max Linder megtámadott végrendelete fölidézte a nagy filmművész tragédiáját Mfért gyilkolt és mfért halt meg a világhírű kósaiksss? — Max Linder végrendeletében, megtiltotta, hogy kisleányát felesége rokonai neveljék — Franciaország két legkitűnőbb ügyvédjének harca a írísg'étíia okainak megállapítása körűi Párás, november 29. (A P. M. H. munkatársától.) Paris Lakosságának ismét izgató beszéd tárgya vám. A szenzációt Max Lindernek, a tragikus körülményeik között elhalt filmkómikusnak végrendelete szolgáltatta, mely most egy pör tárgyát képezi. A felek jogi képviselői nem kisebb emberek, minit Millerand, a francia köztársaság volt elnöke és Paul Boncom-, a szocialista vezér, Franciaországnak jelenleg legkitűnőbb ügyvédje. Max Linder, a film első igazi nagy kőmikuea, akinek művészetéből tele marokkal merítettek a vászon jelenlegi amerikai nagy kémikusai, mint emlékezetes, 1925 októberében egy párisi szállóban megölte tízeokileneércs feleségét, azután pedig öngyilkosságot követett el. Annakidején számos verzió keringett Linder borzalmas tettének motívumai felől. Egyesek abban látták a művész végzetes elhatározásának indító- okait, hogy Linder kiöregedett a művészetből, megrokkant a film játszásban és az izig-vérig művészember ezen tragikus elbukása egyenes vonalban vezetett el a véres párisi éjszakáihoz. Valóban sok körülmény enged arra következtetni, hogy művészetének halványuló csillaga alatt borult el Max Linder lelkivilága is. A filmvászon utolérhetetlen eleganciája, mindig pompásan festő frakkba öltözött gavallérja, akinek gomblyukában állandóan az örök fiatalság hervadhatatlan rózsája díszelgett, egész a világháború befejezéséig korlátlanul birtokolta a mozilátogató közönség rajongását. A háború után azonban, amikor Amerika a film terén is kiterjesztette hatalmát Európa fölé, a négyéves lenyügözésből felszabadult lélek szomjasa a fogadta be az amerikai burleszktf űrnek nyers és közvetlen, mégis kitűnő ember ismereten, majdnem filozófiai mélységekből táplálkozó kómikumát és kegyéből egyszeriben elbocsátotta a háborúelőtti érzelmekből és élményekből merítő linderi humort. Max Linder látta, tudta, hogy a diaplini kő- mikum C6ak egy lépéssel toldotta meg a linderi komikumot az emberi lélek felé s a dhaplini Ín- Iánk, mely végső lényegében véresen komoly és szomorú, a linderi op ti misztikus és jóindulatú grimaszból szaladt ki. A háború írtán készült filmjeivel Max Linder már csak mérsékelt sikert ért el s ezért idegesen, hirtelen elhatározással elutazott Hollywoodba, hogy az amerikai konkurrensekkel saját hazájukban vegye fel a harcot és saját fegyverükkel győzze le őket. Láttuk amerikai filmjeit, azonban Chaplin őszinte dicsérete és csodálata ellenére is meg kellett állapítanunk, hogy az uj Lin- der-fűrnek jók, kitűnőek, kacagtatóak, de nem érik el alakítójuk kitűzött célját: nem versenyezhetnek Chaplinnel azon egyszerű oknál fogva, hogy egészen más művészetet reprezentálnak. Hiába, Max Linder nem tagadhatta meg önmagát, művészetet nyújtott s művészetében csak önmagát adhatta. Amerikából Max Linder visszatért Párisba 9 ekkor, kiesé megtépázott idegekkel, félig-mtrfdig mér ai ideig-óráig csillapító és megnyugtató kokain hatalmába esve, végzetesen beleszeret ott a negyvenes életkort egy-két lépéssel már túllépett férfi egy tizenhétéves leányba. A leány szülei ellenezték, hogy? a két ember között kifejlődőit szerelem a házasságig elvezessen,, mire Linder szerelmesét megszöktette és feleségűi vette. Egyideig Páris környékén ólt a boldog házaspár, a házasság élménye egyideig szerencsésen is hatott ki a megromlott idegzetű férfire. Azonban hamarosan mutatkozni kezdtek a kokainél/ve- zés szomorú következményei: a férfi nyugtalan lett, állandóan izgatott kedélyű és feleségét, akinek egy év elmúltával kislánya is született, azzal kezdte gyanúsítani, hogy- megcsalja őt. Nem tudni, volt-e valami jogos alapja a féltékenységnek, vagy pedig csak a beteg fantázia és ingerlékeny idegek rovására kell ezt betudnunk. Két évvel ezelőtt Max Linder, talán, hogy még egyszer megkísérelje a világ viaszahódi fását, talán csak azért, hogy a sötétség felé zuhanó lelkét a művészet segítségével fentartea a világos öntudaton, elfogadta egy bécsi filmgyár ajánlatát és filmezni ment Becsbe. A házaspár egy badeni villában vett ki lakást és onnan járt be Max Linder a •bécsi filmgyárba. De idegbaja mindinkább kezdett rajta elhatalmasodni és néha hetek is elmúltak, anélkül, hogy Max Linder csak egy jelenetet is eljátszott volna. A badeni villában egy éjszaka már elörevetődött a későbbi tragédia árnyéka: a bécsi lapok akkoriban zavarosan és szein- mollátbatóan leplező szándékkal irtaik valami véletlen mérgezésről, melynek Max Linder és fiatal felesége majdnem áldozatul estek. Többhónapos bécsi tartózkodás után Max Lin- derék visszaköltöztek Párisba, ahol egy szállóban vettek ki lakást. Egy éjjel megtörtént a borzalmas és megrendítő tragédia: Max Linder, nyilván utolsó ereje fogytán, nieghibbant lelkiállapotban meggyilkolta feleségét és azután öngyilkosságot követett el. A dráma inditóokait mindmáig zavaros homály fedi és a mostani bírósági tárgyalás, amely Max Linder végrendelete, illetőleg szerencsétlen kisleánya körül forog, sem fog fényt deríteni azokra. Max Linder végrendeletében meghagyta, hogy gyermekének neveltetését semmiesetre se bízzák felesége rokonaira, mert felesége hűtlensége miatt igen sok keserűségben volt része. A családi, tanács azonban a végrendelet ellenére i is úgy döntött, hogy a leánykát anyja szüleinek j gondozásába adja. Max Linder rokonai ebben a végrendelet megsértését látják és a bíróság elé vitték az ügyet, hogy ez döntse ei, vájjon az asz- szony rokonai a végrendelet kifejezett kívánsága ellenére is, nevelhetik-e a gyermeket. A tegnapi tárgyaláson Paul Boncour, aki Max Linder rokonainak az ügyvédje, elsősorban Max Linder végrendeletére hivatkozott, mely az által nyer érvényességet, hogy a férfi halotti bizonyítványát egy nappal később állították ki, mint az asszonyét Majd pedig rámutatott arra, hogy ha Max Linder felesége férje tanúsága szerint szülei részéről ros9z nevelésben részesült, a szülők lányaik gyermekének sem fognak jobb nevelést nyújtani. Millerand heves és éles szavakban kelt ki Boncour fejtegetései ellen. Beszédében felhozta, hogy Linder feleségét mint tizenhétéves tudatlan leányt csábította el és szöktette meg, két évvel később pedig egy párisi szállóban, megölte, amikor is veronállal megniérgezte és ereit felvágta. Most a férfi rokonai meg akarják kísérelni, hogy a halottat megfosszák becsületétől és sárral mocskol- j ják be emlékét. A dráma motívumaira vonatko-1 zólag csak egyetlen hipotézist lehet fel állítani es pedig azt. hogy Max Linder elborult aggyal követte el szörnyű tettét, ami mellett az Is bizonyít, hogy Linder köz tudóin ás szerint a kokainnak volt a rabja. Boncour ezzel szemben azt vitatta, hogy nem gyilkosság, hanem közcs elhatározásból végrehajtott kettős öngyilkosság történt, A biróság nem határozott a felette kényes ügyben és döntését a jövő hétre halasztotta el. A menyasszonyi ruhák divatja Most, amikor annyi tavasszal kezdődött szerelem, annyi nyári álom terelődik komoly uira és jut el az — oltárig, nk'uális téma a menyasszonyi öltözék megbeszélése. A háború alatt és az utána következett nehéz esztendőkben a fiatal párok legtöbb-nyíre u'cai ruhában je'eníek meg az esküvőn. Sokan már azon sopánkodtak, hogy a mai rohanó életet élő, ezer gondtól gyötört társadalom, mint fényűzést, végleg halálraitéli az ünnepélyes menyasszonyi ruha divatját. Ezeknek a sopánkodőknak abban bizony igazuk 13 volt, hogy kár, nagy kár lett volna, ha ez a po- élikus, annyi illuz'ót ke’tő fiatal leány álma: a fátyolos, uszályos, hófehér menyasszonyi ruha divata csak azok számára maradt volna meg, akiknek egy díszes esküvő községei nem számítanak. De a sötét jóslatok, hál* Isfenek, nem váltak be! Az idők mégis megváltoz'ak, ismét közeledünk a régi békevilág felfogásához, amikor a legegyszerűbb po’gár- leány is hófehér ruhában, mirtuszkoszoruval esküdött. Ma már a menyasszonyok ismét fehér ruhát húznak fel erre az ünnepélyes szertartásra, még akkor is, ha az esküvő! nem tartják sok nyoszolyő- leánnyal, díszesen felvonuló kísérettel. És tulajdonképpen ennek az újra á'talánossá váló diva’nak nagyon igaza van! Nemcsak, mert a leány talán sohasem olyan bájos, olyan igéző je’enség, mini a fátyolos, uszályos, virágos ruhában, hanem, mert a házasság — szentség! Illik, hogy a jegyesek ünnepi díszben áldozzanak oltárán. És mert a nők mindannyian hivő, áldozatkész lelkek, szívesen is hozzák meg ezt az á’doza’o*. Természetesen. erre az áhi!a'os szertartásra illő öltözék divatja — mint minden női divat — szintén szereti a váPozáfosságo1, az újítást. A mostani menyasszonyi ruhák anyaga crépe- de-chine, georgeite, marocaine, ujajban a crépe- satin, amely az uj őszi divatba általában diadama- san vonult be. A ruhák fazonja nagyon különböző. Az egész fla'al menya'szonynak szívesen készítenek ,,slilruhd!“, aine’y az arc és alak gyerekes fia'a’sá- gánajk bájos kere'ot ad. A rövid menyasszonyi ruha gyakran nem végződik uszályban, ilyenkor a hosszú fátyol pótolja azt. A raffolí modell magasabb, karcsú alakoknak előnyös, a művésziesen elrendezett redőket oldalt mirluszcsokorral fogják össze. Igen fiata’os és divatos a lépcsőzeles fodrokkal disz tett fazon. A csipke, ez a kedves, bájos jelenség, ma is legszebb és legkeo’vel ebb dísze a menyasszonyi ruháknak. Alig is lehet finomabbat, ízlésesebbet elképzelni, mint a légies, szép csipkediss alkalmazását a habkönnyű menyasszonyi ruhán. Hogy miképpen osztják el a csipkét és a selyemanyago', az nincsen szigorú szabályhoz kölve, mindig a modell fazonjától függ és attól, kinek milyen forma te1 szik. A menyasszonyi foale tnél talán legfontosabb a fátyol megválasztása és fellüzése. A legszebb ruha hatását is lerontja, ha a szépséges ara legszebik dísze: a fátyol nincs előnyösen felfűzve. A fátyol anyagának lehetőleg el kell ütnie a menyasszonyi ruha anyagától. így például csipkediszes ruhához jobban illik a tüllíátyol. Ha viszon' nehezebb anyagból, egyszerű fazonban készül a ruha, akkor csipke- szövetü fá’yol sokkal jobban emeli a menyasszony liatásos megjelenését. A praktikucan gondo’kozó örömanyák rendszerint úgy választják meg leányik menyasszonyi ruháját, hogy abból később láfoga'ó- vagy estélyi-ruhát űakithassanak a szabóuők. A jóminőségü anyag iönnyen megfesthető bármi’yen színre s így a fiául asszonyka olyun ruhái készíttethet menyasszonyi oalet'jéböl, amelyet látogatásra, színházba, mulat- iágokra is fe’vehrf. így az egyszeri alkalomra va’ő nenyasszonyi nrha nem vesz kárba. Végül még megemlítjük, hogy a vőlegény, ha lélelő'! van az esküvő: zsákét!et, ha esle, akkor rakkol visel % 4
