Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)
1927-11-18 / 263. (1597.) szám
Kai számunk to oldal évf. 263. (1597) szám a PánSCk « 1927 nove^ 18 Előfizetési ír: évente 300, félévre 150. A Szlovenszkót és ruszmszkói ellenzéki pártok ! ^ negyedévre 76, havonta 26 Ki: külföldre* ,. .» ' */ ‘ ^ * erne^e^* Telefon, 3u.>l í »s.»a.iaévente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská uMten1.--Tehavonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke VZURANYl LÁSZLÓ FORGACII GÉZA !efon:30311. Sürgönyei n: ■?. v a Beim is a revízió (fi) Prága, november 17. Külügyminiszterünkről megint az a bir járja, hogy miniszterségének napjai meg! vannak számlálva. A változatosság kedvéért azonban ez alkalommal nem külső beavatkozástól várják Benes távozását, hanem úgy tudják, hogy a csehszlovák külügyér különböző okok közrejátszása folytán most önként akarja benyújtani lemondását. Aki megfigyelte, hogy Benes milyen görcsösen ragaszkodik tárcájához, az előtt az első pillanatban kissé hihetetlennek látszik, hogy a nagy Eduard egy előkelő gesztussal maga mondjon le miniszterségéről és a Hradzsin ki- rá yi termeit egy szerény egyetemi katedrával cserélje föl. Mivel azonban a legutóbbi napokban előkelő cseh lapok is megerősítik azt az értesülést, hogy Benes részben egy nemzeti demokrata miniszter esetleges kinevezése elleni tiltakozása jeléül, részben pártja kedvéért valóban lemondásával fenyegetőzött, nem lehet kételkednünk benne, hogy demisz- szionálása igen komolyan scakugyan szóba került. Netaláni távozásának gondolata azonban nem akadályozza meg Benest abban, hogy megszokott módszereihez hiven újabb port ne hintsen a világ szemébe. Az az interjú, aire- lyet a Petit Párisién tudósítójának adott, minden mondatában egy-egy iskolapéldáját nyújtja a tények hamis beállításának. Benes a párisi lapban mindenekelőtt felpanaszolja, hogy legutóbbi expozéját elferdi- tették és kijelenti, hogy a csehszlovák köztársaság a békeszerződések legcsekélyebb revízióját sem fogja tűrni. Ha expozéjában úgy nyilatkozott, hogy a népszövetségi paktum 19. cikke alapján a revizió önmagában véve lehetséges, úgy ez csak mellékes kijelentés volt, amely nem jogosíthatja föl a magyar propagandát a legvakmeröbb következtetések .evonására. A csehszlovák külügyminiszter ezzel 'az okfejtéssel szeretné letompitani október 26-án, a képviselőház külügyi bizottságában elhangzott nyilatkozatait, amelyeket mindenki, aki olvasni tud, csakis úgy érthetett, hogy e nyilatkozatok bizonyos irány- változást jelentenek a benesi külpolitika eddigi alapeiveiben. Mig ugyanis Benes addig a dogmatikus fanatizmusával védelmezte a békeszerződések minden betűjét, addig október 28-án egyszerre csak közmeglepetésre kijelentette, hogy e szerződések nem mentek a hibáktól és a maga részéről is elfogadva Lloyd George, Anglia újból előtérbe kerülő nagy államférfiénak a legutóbbi hetekben kifejtett gondolatait, elismerte, hogy a revizió a népszövetségi okmány 19. cikke alapján igenis elképzelhető. Hogy pedig ez az utóbbi megállapitása mennyire nem volt mebékes, csak úgy hirtelen odavetett megjegyzés, azt mindennél jobban Masaryk köztársasági elnöknek október 28-án mondott beszéde mutatja, amelyben az,államfő meg'nt csas. < jelentette ki, hogy a békeszerződések revíziója a népszövetség égisze alatt elképzelhető, sőt még tovább ment és — előbbi kijelentésével némi ellentétben — az érdekelt államok között közvetlen tárgyalások módszerét ajánlotta a vitás kérdések kiküszöbölése érdekében. Amikor azután e szavakra Masaryk és Benes cseh ellenfelei felhördültek és a két államférfiunak szemére vetették, hogy akaratlanul is a magyar propaganda malmára hajtják a vizet, Benes jobbnak látta visszakozni. Ezzel azonban egyszer elhangzott szavait nem tudja meg nem történtekké tenni. Nagyon örülünk külügyminiszterünk ama megállapításának, hogy a csehszlovák köztársaságban irredenta nincsen. Hiába hirdettük esztendők óta, hogy mi békés eszközökké1 és törvényes utón küzdünk kisebbségi jogainkért, a csehszlovák külpropaganda A román ellenzék egységes fronttá Hanlu és Averescu megegyezésétől függ ManollesGu felmentésének külpolitika! háttere — A belső elletniük súlyos külpolitikai következményekkel Járhatnak — A parasztpárt éles deklarációja Bratlanu erőszakos uralma ellen Bukarest, november 17. A kormány a Legújabb miinasziteirtainácsan elhatározta, hogy í a legnagyobb szigorúsággal folytatja a ! harcot a mostani politikai rendszer fen- tartása érdekében. : A kamara mai ülésére a nemzeti parasztpárt a kormányhoz interpellációt terjesztett be a vasárnapra Bukarestbe tervezeti pártgyülés betiltása miatt. A kormány a pártnak sem- anéíteüie gyüiést neon engedélyez mindaddig, mig a kormányhoz való álláspontját neon tisztázan. A nemzeti parasztpárt erre a néphez manifesztumot intézett, amelyben a kormányt a gyulafehérvári pártkongresszus bejtiltása miatt a Leghevesebben támadja. Jorga professzor fáradozásait, amélyek- 'toel az eBen-ék egységes mimikáját akatrja i ibiztositanii, tovább folytatja. Jorga leveliére | Maniu Gyula azt a választ adta, hogy elvileg ! elfogadja Jorgának az ellenzék együttmükö- ' diésére vonatkozó ajánlatát, a múltban szerzett tapasztalatai azonban nagy óvatosságira intik. Mamán ezekben a szavakban elsősorban Avarescura céloz. A varoson tábornok .viszont válaszában késznek nyilatkozott ar- ; ra, hogy Jorga pártjával együtt működjék. Az ellenzék egységének biztosítására most azt a bizalmatlanságot kell kiküszöbölni, amely régóta megvan Maniu és Avaxescu között. London, november 17. A Times sajnálkozik azon az időé létei eljárásom, amelyet Manciitescu ellen indítottak és Károly herceg ezen ügynökének felmentését úgy tekinti, mint a romániai belpolitikai viszonyoknak súlyos megrázkódtatását. ' Az ellenzéki pártok, amelyek Károly herceg személye körül gyülekeznek, bizonyára neon fontolták meg, hogy a belső politikai ellentéteknek kiélesedése egy olyan ország száméra, aminő Románia, súlyos külpolitikai következményekkel járhat. Az ellenzéknek tartózkodnia kell áttol, hogy azt az eredményt, amelyet Rratiamu éltein elért, túlzásba vigye, a kormánynak pedig a megegyezés politikáját kell folytatnia, London, november 17. A Daily Téle- graph diplomáciai munkatársa hangsúlyozza, hogy Manói!escu fölmentése külpolitikai okokból történt meg. A román pártok nyugtalankodnak annak a mozgalomnak előrehaladása miatt, amely Magyarország javára a békeszerződés revízióját akarja kierőszakolni és ezért elhatározták, hogy a belpolitikai ellentétek háttérbe szorításával egységes frontot mutatnak a külföld felé. A felmentő Ítélet tehát ennek a paktumnak külső megpecsétel ése tenne. mégis mindig azt kürtölte ki a világba, hogy a magyarok irredentisták és ezért alaposan a körmükre kell nézni. Most, hogy ez az alaptalan szólam visszafelé kezd elsülni, Benes jobbnak látja az általa is annyiszor hangoztatott, de már teljesen elkoptatott frázist félredobni , és a világ színe előtt kijelenteni, hogy magyar irredenta nincsen. Remélni szeretnők, hogy a külügyminiszter urnák ezt a megállapítását a belügyek intézői is perdöntőnek , fogják elfcgadni és a magyarság jogainak el- . ismerését nem fogják többé azzal az ürüggyel megakadályozni, hogy az itteni magyar kisebbség az irredentizmus melegágya. Bármennyire is üdvözöljük és elégtétellel fogadjuk Benesnek ezt a spontán megnyilatkozását, a legerélyesebben tiltakoznunk kell ama beállítás ellen, mintha az itteni kisebbségek és ezek között a magyarság meg lenne elégedve a csehszlovák kormány politikájával. A magyarság ma is a legélesebb ellenzékben áll a ! prágai kormányzati rendszerrel szemben. A magyar lakosságnak legalább 95 százaléka az ellenzéki pártok mögött áll és a csehszlovák parlamentben egyetlenegy magyar képviselő sincsen, aki a mai rezsimet a legveszélyesebbnek nem tartaná a magyarság szempont- (jából. Ezzel a felfogással még a magyar nemA remin reirálör lénnyel a őlktsfiurát Iktatták törvénybe Bukarest, november 17. A kamara t< '- nap délelőtti ülésén tárgyalták az úgynevezett rendtörvényt, amely a parasztpárt vezéreinek legnagyobb ellenzését váltotta ki. Maniu hatalmas beszédben támadta a törvényjavaslatot s ezzel kapcsolatban Bratianu kormányát. Amikor pedig Stelián Popescu ironikusan jegyezte meg, hogy Maniu valószínűleg nem ismeri a külföldi törvényhozásokat, amelyek ugyancsak elfogadták a rendtörvényt, akkor Maniu Magyarországról sem feledkezett meg megemlékezni. — Ezt az ügyet, — mondotta többek között Maniu — most éppen másodszor tárgyalhatom a nyilvánosság előtt. Első alkalommal 1913-ban a magyar képviselőházban tárgyaltunk hasonló szellemű törvényjavaslatot. Akkor mi, románok a javaslat ellen voltunk s most sem tehetünk másképpen, minthogy a javaslat törvényerőre lépése ellen tiltakozzunk! Bár a magyar törvényjavaslat távolról sem ment odáig, miut ez a jelenlegi javaslat! — A magyar törvény ugyanis csak az ellen tartalmazott büntető szankciókat, aki nyilvánosan lépett fel a meglevő rend ellen, mig a román törvényjavaslat azt is meg akarja büntetni, aki csak gondolatban vétett a meglevő rend ellen és gondolatát még a nyilvánosság előtt ki sem fejtette. A román nép nevében tiltakoznom kell az ellen, hogy valaki a reakció és az elnyomás iskolapéldáját erre az országra alkalmazza. Ezután Maniu felolvasta a nemzeti parasztpárt deklarációját, amely nagyjából a következőket tartalmazza: — A liberális párt hamis eszközökkel és a nemzet akarata ellenére jutott uralomra. Az e pártból alakult kormány sem a hadsereget, sem a felsöbbséget nem kiméivé, a közvagyon kiaknázására alapított gazdasági uralmának biztosítására szolgáló eszközzé alakította át az állam valamennyi intézményét. Ezzel a rendszerrel megszüntettek minden polgári szabadságjogot. A közvélemény nem tudja tovább viselni a diktatúra és a terror uralmát és demokratikus uralmat követel. A kivételes intézkedésekről szóló úgynevezett rendtörvény meg akarja valósítani a diktatúrát, lábbal tapossa az ország alkotmányának fundamentumát és figyelmen kívül hagyja a civilizált országok büntető jogának legelemibb alapelveit. A nemzeti parasztpárt vissza^ zetiségü kommunista képviselők is egyetértenek. Honnan veszi magának Benes a bátorságot, hogy ő, aki külföldi látogatói előtt újabban maga is beismeri a közigazgatás által elkövetett hibákat, a világ színe előtt teljes harmóniáról beszél a magyarság és a mostani kormányzati rendszer között. Ugyancsak ellenkezik a tényekkel Benesnek az a másik kijelentése is, hogy a Rothermere-el- lenes tiltakozásban az egész magyar földművelő lakosság is résztvesz, mert a csehszlovák köztársaság elleni támadások állítólag a földreformot veszélyeztetik. A külügyminiszter ur bizonyosan nagyon jól tudja, hogy a Rother- mere-elleni tüntetésekben — elsősorban azért, mert azokat ki akarták kényszeríteni — a magyarságnak csak a salakja vett részt. Tudnia kell azt is, hogy azok a magyarok, akik a tiltakozó iveket aláírták, csupán a legyőzhetetlen kényszer alatt adták oda a nevüket. Miért nem mondja el Benes, hogy a pozsonyi kormánylapok öles betűkkel szószerint haza- árulóknak kiáltják ki azokat, akik az aláírást megtagadták, hogy a tiltakozó népgyülésekre iskolásgyermekeket rendelnek ki, hogy faluhelyen házról-bázra járva gyűjtik be az aláírásokat stb. stb? Meg vagyunk győződve, hogy szive belsejében maga Benes is helyteleníti ezeket a módszereket, miért fedezi hát azokat a világ előtt? Végül -« szerénységgel kérdezzük a külügyminiszter úrtól, minő ok késztetné a magyar föMigénylőtoet arra, hogy a föld- birtokreformot küilíföLdi akcióktól féltsék? Talán annyi földet kaplak, hogy érdemes volna miatta aggódnánk? Hát nem tudja-e Benes, hogy a magyar birtokosoktól elvett föld legnagyobb részét nem a magyar nincsteleneknek adták, hanem idegen telepeseknek és a maradék-birtokosok uj nemességének? Éppen tegnap ismertei el a földbirtok- hivatal alelnökié, hogy a szlovenszkói maira- dékMrtokok 35 százalékát csehek kapják. Éppen most robbant ki a Duibidky-bo’rány. Van-e hát értelme annak, hogy az álla ni legfőbb tényezői folyton-folyvást dicsőítő óne- keuet zengjenek a földreformról ? Egy előkelő külföldi uir úgy jellemezte ellőttünk Benes külügyminiszteri működését, hogy sikerült önmagát népszerűsítenie, de nem népszerűsítette a csehszlovák köztársaságot Természetes következménye ez annak, hogy Benes mindig olyan érveket hoz fel az uralkodó rendszer védelmére, amelyeket védelmezni neon Lehet
