Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)
1927-11-03 / 250. (1584.) szám
^I^CMiV>ACíiíARHIRMa 1927 november 3, csütörtök. bw^hi>l-------------i-----------------r«rn BÉ CSI GONDOLATOK Irta: HEGEDŰS LÓRÁNT Régtőilíogva ^gyakran látogattam Béosruek büszke várát, betekig ültem ott imint a delegáció előadója. (Mi is volt a hivatalos neve hivatalomnak? „A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság hadügyi albizottságának előadója rendes és rendkívüli hitelekre." Az öreg császár-király így szólított: „Umser Retereut." Mintha hatszáz évvel ezelőtt lett volna!) Most, hogy hosszu évek után megint járom e vendégcsalogató város barokk utcáit, mindig úgy hiszem, hogy a Burgiban megint felhangzik az őrségváltás muzsikája s kigördül ajtaján egy nagy Dau- mont-kocsi, négy lóval, császári lakájokkal. Ez Ls olyan, mintha már hétszáz óve lett volna. Az uj Becs imindenben a régi, kedves, és nem őszinte. Hihetetlenül hamar elfelejtette azokat, akik teremtették, kis halászi altiból valóban naggyánevelték, minden távoli ország kincsét idehordták: a Habsburgokat. Miint az őszi pimpimpárét, úgy elifujták őket a levegőbe Becsben, a császárnélküli császárvárosban. De kettő megmaradt Bécsnek. Az egyik az, hogy még ma is azt hiszik, hogy ők valami láthatatlan fejei egy láthatatlan nagy birodalomnak. A macik, amit nem tudnak levetni, hogy aifjfektálniok kell. Hogy mit, az mindegy. Régebben a osászárhüséget, azután az antiszemitizmust és most a Németországhoz való csatlakozást. Amint így járok, a befalazott Wien folyó parkjai közt, vagy a Práterbe kimegyek, hogy a nagyszerű fasorok arannyal égő lombsátrát lássam., nem tud kimenni fejeimből az a gondolat, hogy Bécsnek e két csalódása miatt nem tudott sem az, amit Ausztriának hívunk, sem Középem-ópa, tehát mi, kialakulni. „Az, amit Ausztriának hívunk" — állandóan, mert mindenki előtt világos, aki az osztrák kérdéssel foglalkozott, hogy Ausztria, mely öttagú Bundeisstaatnak nevezi magát, volta képein két részből áll, amely oly kevéssé függ össze, hogy mikor például, mint a nyáron tapasztalam, táviró- vagy felefon- eztrájk van, egészen szétesik két részre. Az együk rész Bécs, a maga világvárosi, szocial- < demokrata, pajzán lés lármás lakosságával, a másik az alpesi tartományok, többnyire bithü katolikus parasztok. A kettő egymást bem érti meg, s alig van. közös érdekük. Épen azért valahányszor az egyik elkezdi a Német- , országhoz való csatlakozást, a másik ellenezim ; fogja, mert mihelyt szociáldemokrata érdek, akkor nem kell a tartományoknak és mihelyt német érdek, akkor nem kell a szociáldemokratáknak. Nagyon szeretném, ha Rákosi Jenő és báró Szterónyi József tisztéit barátaim, akik élhitték Ausztriának, — az egyik félve, a másik remélve, — azt, hogy csakugyan akar úgynevezett Amscbhisst, kifejte- 1 nék egyszer nekem okaikat, mert én napról 1 napra azt látom, hogy az osztrák csatlakozási ] eszme csak ugyanolyan, mint volt a császári ; gondolat, éladható, mihelyt erre szükség van. De ezen csak mi magyarok disputál- hatunk, az osztrák problémát ez annál kevés- ' bé fejti meg, mert hiszen tudjuk, hogy a • csatlakozás lehetetlenség. Berlin komoly körei nem lis kivárnák azt, mert — mint ne- ; kém mondták, — ők nem kívánják szaporítani • sem a centrumot (katolikus konzervativiz- ' mns), sem a szociáldemokratákat. Elképzel- J kötetlen, hogy ez az erősen katolizált ország, . Ausztria, a protestáns Berlin parancsának ; alárendelje magát. Azonban, ha ez nem lesz ; meg, akkor az osztrákok szeretnének valami . mást és ezért gondolják azt, hogy ők még mindig egy birodalom urai és innét pa- . rancsólnak Prágának és Budapestnek. Okvetlenül kell, hogy itt is csalódás érje őket Nem ok nélkül kérdeztem a múltkor Prágában az ottani legnagyobb bank igazgatójától, hogy a tőzsdiezárlatnál megvárják-e a bécsi börze jelentéseit. Határozott nem-mól felelt. Ebből megtudtam, hogy a prágai pénzpiac már nem törődik avval, hogy Becsben mi történik. - A budapesti pedig annál inkább felszabadult tőle, mert hiszen a bécsi óriási bankösszeom- üások és hihetetlen politikai és közgazdasági botrányok a magyar pénzpiac szolidságával szemben valóban nem arra mutatnak, hogy nekünk kellene 'tőlük tanulnunk valamit. így tehát megint ott vagyunk, hogy miután sémi csatlakozást nem lehet csinálni, sem Bécs nem uralkodhat.ik Budapesten és Prágán, még fcevés'bbé Varsón és Zágrábon, mint valaha tette, az osztrák probléma nincs megoldva, pedig ne felejtsük el, Európa akkor fog rajtunk segítem, ha mi segítünk neki az osztrák problémát megoldani. Bécsi vándorlásom alatt, míg a Szent István templomban nézem a Máriapócsról I. Ferenc császár alatt odahozott fekete magyar Máriát, felállítom a politikai matemati kai egyenletet: Van három város, betűrendben: Bécs, Budapest, Prága. Bécs nem tudja megoldani sem a saját kérdését, sem a Prágáét és Budapestét. Prága sohasem volt hozzászokva ahhoz, hogy Beccsel politikát csináljon, legfeljebb akkor, ha össze akart vele veszni. Budapest és Prága is önállóak lettek, a politikai matematika szabályai szerint tehát: először Prágának és Budapestnek kell egymással kibékülni s ha ők olyan gazdasági közeledést hoztak létre, amely Középen répában egy stabilizálási, kristályosodást mutat, akkor ők ketten együtt képesek arra, hogy később harmadiknak beinvitálijáik Bécset és megmentsék Középeurópát. Ehhez az szükséges, hogy Bécs mondjon le két ábrándjáról. Az egyik az, mintha mi nekik császárságot akarnánk vinni — ami egy magyarnak sincs eszében — a másik az, hogy azt hi-szi, hogy komolyan vesszük az ő Németországhoz való csatlakozását. Ha ezt belátja, akkor az ut meg van téve, engedje Budapestet és Prágát együtt cselekedni. Amit mi együtt cselekedni tudnánk, az Becsnek érdekében is lesz, annál is inkább, mert Prága és Budapest nem engedhetik, hogy fölöttük Bécs uralkodjék, de sem Prága, sem Budapest nem akarnak Becsen uralkodni. Ezekkel a gondolatokkal tarsolyomban ülök fel megint az Ostbahmhofon a vonatra s a pályaudvar előtt egy „kivándorlási szálloda" ablakából egy trombitás tesz kétség- beesett kísérletet arra, hogy hangszeréből melódiákat bocsásson szét a levegőbe. Találják ki, vájjon mit zengte ez nekem utravalóul. A sácfcimgeni trombitás-ból zenélte ezt: Es war’ zu schön gewesen, Es hatt’ nicht solten sedn. „Gyönyörnek sok lett volna." Mikor a vonat, elindult, én még mindig ezt a trombitát hallottam. peu lelépőben volt az utolsó lépcsőfokról, amikor megcsúszott és lábával bezúzta az ala^aouyan elhelyezett ablak üvegét. Az üvegdarabok mélyen belevágódtak lábikrájába és súlyos sebet ejtettek rajta. A művésznő személyzete erre telefonon elhivatta a filmtársaság orvosát, aki a mély sebet bekötözte, mivel azonban a vérzés nem szűnt meg, beszállittatta Putty Liát a Bor- chard-klinikára. Itt megállapították, hogy a sebesülés eléggé veszélyes és gyógykezelése hosszabb időt fog igénybe venni. A művésznő a klinikán a sebesülés okául azt jelölte meg, hogy rohanvást szaladt le a lépcsőkön s az utolsó lépcsőfokon nem tudott megállni, hanem kicsúszott és akkor törte be az ablakot. A különös sebesülés következtében természetesen megszakadtak a „Charlot- te, etwas verrückt" fölvételei is s még teljesen bizonytalan, hogy a közönség mikor láthatja viszont Putty Liát legújabb szerepében — a filmen. Jolsvai tevéi Putty Liát, a ki most a Chartoite, kicsit dilinós'főszerepében filméi, isméi baleset érte Megcsúszott a lépcsőkön és lábával betört egy ablakot, mely felhasitotta lábikráját — Gyógyulása hosszabb ideig fog eltartani Berlin, november 2. (A P. M. H. munkatársától.) Putty Lia, a szloveaszkói származású világhírű filmmüvésznő, a démonikus női szerepeknek majdnem utolérhetetlen alakítója, több izgalmas szerepet játszott el már az életben is. Tavaly, közvetlenül Amerikába való távozása előtt, mely szintén kissé különös, titokzatos, idegizgató módon ment végbe, az újságok hasábos cikkekben jelentették, hogy Putty Liát súlyos baleset érte. A filmmüvésznő egy éjszaka, amikor a hajnali órákban hazaiért, kissé túlságosan hajolt lei elegáns lakásának egyik ablakából, miközben fájdalmas érzésektől túláradó szive lehúzta törékeny testét és Putty Lia kibukott az utcára. Szerencsére egy segítő baráti kéz azonnal beszállittatta a művésznőt a szanatóriumba, ahol megállapították, hogy sebesülése nem veszélyes és néhány heti gyógykezelés után elhagyhatja a szanatóriumot. A rossz és megbízhatatlan nyelvek akkor azt beszélték, hogy Putty Lia szándékosan hajolt ki ablakából, mert előzőleg élesebb szóváltása volt egy férfiismerősével s az újságírók helyszíni vizsgálata azt is megállapította, hogy a lakás — a földszinten van. Kevéssel a szenzáció izü epizódszerep után Putty Lia egy nap összecsomagolt, kiváltotta amerikai útlevelét és áthajózott Amerikába, — otthagyva Berlint, ismerőseit, filmjeit, dicsősége színhelyét. Amerika csábította, a hollywoodi óriás filmváros, a mesés angazsmák és Hollywoodban tényleg azonnal leezerződtették. Azonban Putty Liát minden művészi kvalitásai ellenére is az Európából kivándorolt művészek sorsa érte: az amerikai kollégák $ főleg a kolle- ginák nem engedték főszerephez jutni. Bánky Vilmán kívül, aki személyes varázsával fegyverezte le a sokszor nem is szép s nem i is tehetséges amerikai kartársnők irigységét s j az ugyancsak magyar Várkonyi Mihályon kívül egyetlen európai filmművész sem kap Hollywoodban olyan szerepeket, amelyek művészi képességeivel arányban állanának. Ez lett az osztályrésze Putty Liának is, akinek több amerikai filmjét láttuk s ezekben alig játszott főszerepeket a volt Ufa-sztár. Éppen két hónappal ezelőtt érkezett a tengerentúlról a hir, hogy Putty Lia végre neki megfelelő szerepben fog játszani, mikor a szeszélyes művésznő ismét keresztülhúzta a filmrendezők számításait. Egy napon hajóra szállt és öt nap múlva Berlinben termett, amely a régi szeretettel fogadta a hűtlen sztárt. Most a Phoebus-film szerződtette és rábízta legújabb filmje főszerepét. A „Charlot- te, etwas verrückt" címszerepét osztotta ki neki s Putty Lia a régi kedvvel látott hozzá a próbafelvételekhez. A darab elkészítése a napokban oly előrehaladott állapotba jutott, hogy már csak néhány utolsó jelenet felvétele maradt hátra, amikor tegnap este váratlan esemény szakította el a vége felé pergő filmszallagot. Tegnap délután a berlini Luna-parfeban készítettek néhány felvételt, amikor is Putty Li'a egy zöld trikót magára öltve pompásan szelte a háborgó tengert helyettesítő hullámfürdő habjait. A felvétel kitünően sikerült s ezért a friss kondícióban lévő művésznő azt a kívánságát fejezte ki, hogy még az éjszaka folytassák a kurblizást. A Luna-Parkból egyenesen hazahajtatott s estéjét otthon töltötte. Éjféltájban felöltötte köpenyét és egymagában eltávozott Rauchstrasse-i lakásáról, hogy a tempelhofi mezőre hajtasson, ahol a filmgyár műtermei vannak. Cselédsége még hallotta, amint lefelé haladt a lépcsőkön, de egyszerre csak rémült kiáltások verték fel a ház éjszakai csendjét. A művésznő személyzete ki rohant a lakásból és az utcáról is több járókelő hatolt be a házba. A személyzet és a járókelők elé közvetlenül a kapu előtt megdöbbentő látvány tárult. A művésznő hatalmas vértócsa közepette feküdt a köveken, lábából vastag sugárban folyt a vér. A kérdezősködésekre elmondotta, hogy épJolsva, október végén. Jóiévá — Jelsava a murányi völgy ősrégi kis városkája. Nyugodt, békés természetű iparosok lakják. Itt éltek századokon keresztül szlovákok és magyarok ezeretetben, békességben. Kölcsönösen megtanulták egymás nyelvét, nem volt köztük nemzetiségi ellentét, sem széthúzás. De másképp van ez, amióta Joleva ősi nevét átfestették. Békességről, nyugodtságról szó sincs. Az ipar pang. Sóhajoktól, panaszoktól visszhangzik a büszkén kiugró „Szkalka" kopasz szikTacsucsa. Keresetkép- telenség, békétlenség ütötte fel tanyáját. Talán már sok mindenbe beletörődött az őslakos. Nem politizált, de dolgozott ott, ahol éppen, alkalom kínálkozott. Remélt a remény ellen, hogy kell jönnie egy jobb kornak, melyben több lesz a kacaj, a jókedv. Várt és várt. Minden hiába. Agyonütötték iparát az elzárt határok s a cseh gyárosok. Jolsva szlovák és ma- gya&r lakossága azokhoz fordult, akiknek őslakos politikájától legtöbbet várhatott. A községi választásoknál a ker.-Bzoe. párt győzött. A szavazók nagy része döntött párthovátartozaudósága fél®. ; S tette mindezt nem a gyűlölet, nem a felforgatás, - a prevrat utógondolatával, de életösztönétől sarkaltatva. Mily éles ellentétben áll az itteni csehszlovák ' körök gyü'löletsziitó működése az őslakosság kény érharcának becsületes propagandájával szemben?! Mily bántó módon játszódott le a választási küzdelem?! Az őslakosság nyugodtan figyelt s a különböző bojkottokat, amelyekkel fenyegették, remegve bár, de törve nem, várta. A választások utón folytatják a küzdelmet. Nékik nem volt elég. Magukra akarnak uszítani mindenkit. Pellengérre állítják rimaszombati „Géni er—Malohont“-juk!ban Ridhter római katolikus lelkészt, „aki ámbár azlt hirdeti, adjátok meg, ami a császáré, a császárnak, mégis az állam ellenségeivel paktá'l". 8 mindez azért, mert a ker.-szoc. párt jelölését, szem előtt tartván az őslakosok létérdekét, elvállalta. Nem tudják-e a csehszlovák körök, hogy nevezett lelkész a prevrat után tanult meg szlovákul s csak azért, hogy bármily nyelvű hívőinek egyformán pártfogója lehessen? S nem mutatta-e meg tetteivel, hogy épp úgy védi a gondozására bízott szlovákokat, mint a magyarokat? De értjük. Aki nem tüzzel-vaseal dolgozik, nem az ő emberük. A „Gemer—Malohont" (vicclapnak mondják, mert már nem lehet komolyam venni heceelődé- seit) megtámadja a tisztességben, munkában meg- őszült s a lakosság körében köztiszteletnek ör- I vendé Rósz jár Ede nyug. ig.-tanitót is- Holmi ördögről szóló közmondást alkalmaz rá. Pedig neki is csak az a bűne, hogy a ker.-szoc. listán szerepelt. Irónikus kárörömmel emlékezik meg a lap azokról a jelöltekről, akiket a választás reggelén a 'községi hivatal a listából törölt. A cikkíró továbbá sajnálkozásának ad kifejezést afölött, hogy a Szlovák Liga plakátjainak „tüzets szavai", melyek a magyarok bojkottálására szólítják fel a lakosságot, „terméketlen talajra találtak". Mintegy felelősségre von egyes jó szlovákokat, amiért a ker.-szoc. párt egyik jelöltjénél kosztolódnak. Kész a kép. A konszolidáció fotográfiája ez? Bizonyára nem. Nekünk csak egy a válaszunk: mi nem gyűlölettel mások ellen tömi, die békességben élni akarunk. Egy jolsvai benezülött. xx Nőm pénz 12 korona egy oly könyvért, amely az egész családnak okoz nagy örömet. Siessen megvenni a Tapsifüles nyuszikát! CseliszlovAk lLépióli^nk9 Banka €eskoslovensk9ch Lesi Ifi Alap'eke: 70,000.000 Ke. 4 kirendeltség Prágában és 11 fiók Cseh- és Morvaországban, Távirati cim: „LEGIOBANKA*. Tartalékalapok: 40,2.0.000 Ke. SzfievenszBc6n és PocfficarpatsRcá Rnsi Fiókok: Berehovo (Beregszász),Bratislava, Nővé mesto n. Váhom, Piestany, Poprád, Zvolen. AHIHált Intézetek: Chust, Hronsky Sv. Kriz, Kezmarok, Komamo, Krompachy, Luönnec, Michaloyce, MukaíSevo, Oslany, Párkán, Rim. Szobota, Roznava, Spisská Nova Vés, Spisské Podhradie, (Ipolyság), Tecevo, Tornal’a, Trebisov, Vráble, Zlaté Moravce, ^eliezovce és 2il na. Idénybeli válióüzletek: Spisské Vlachy, Sahy Poprad-állomás, Lubochna, Sliac-fürdő, Stary Smokovec, Strbské Pleso és Tatranská Lomnica. Külföldi attikáit intézetek: AUSZTRIÁBAN: Svobocacs társa bankháza, betéti társ., Wien I., Schottenring 18., JUGOSZLÁVIÁBAN: Komcrcijalna Panka d. d. Zagreb és Ljubljana., A BALTI ÁLLAMOKBAN: Latvijas Privatbanka, Riga %
