Prágai Magyar Hirlap, 1927. október (6. évfolyam, 224-248 / 1558-1582. szám)
1927-10-09 / 231. (1565.) szám
^I^CaX/V\AC*ARHrRMS 1937 ofctóbe<r 9, vasárnap. PÁRISI NAPLÓ írja: JURÁI SÁNDOR- PLETYKA Alig, hogy visszaérkeztem Párisba, rögtön fülemhez jutott Siic ur esete, ki vidéki kirándulásai alkalmával röviden és óvatosan Monsieur Leon-nak mutatkozik be s Dijonban egy paraohutistáVai szokott vaesorázni. „Jó pofa" — mondta barátom, az öreg orvos, akivel első délután már találkoztam. — „Képzelje el" — modta tovább — „szegény feleségének beadja, hogy szövetmintákat keres a Jura apó gyáraiban s közben egy kis autóval minden héten leránul Dijonba és felvidítja a parachutistáit“. A doktort főleg az háborította fel, hogy á hölgy foglalkozására nézve „pa- ráchutiste." „Ha a szóbanforgő hölgy virágárusnő, vagy divatszalonbuiiajdonosnő, vagy kabarémüvésznő lenne Dijonban, szóval becsületes és tisztességes foglalkozása lenne, bizonyosra vészéig; hogy öreg barátom nem találna semmi különöset León kirándulásain; de azt, hogy „parachustiste", fölhábörodástól rezgő szakállal említette. Engem is fölizgatott a dolog, mert egyrészt hallatlan, hogy Süc csalja a feleségét, másrészt a „parachutisme" mögött első pillanatban magam is valami óriási, még soha nem sejtett illetlenséget reméltem — raífiüált, ádáz és gonosz kéjmüvésze- tet, ’ ogy a hátam is ludbőrzött bele. S mikor búcsúra, óvatosan és gyanakodva, mégis kerülgetni kezdtem, hogy mit tud tulajdonképpen a parachutiste — a doktor fölháborodva magyarázta el, hogy a parachutiste egy olyan nő, akinek az a foglalkozása, hogy filmgyárak és tudományos kísérletek céljaira időnként ' 500 frankért egy ejtőernyővel leveti magát ‘ egy repülőgépből. Mikor ezt meghallottam, ellátottam a szájamat. Az utca sarkán álltunk, il ahol találkoztunk s mindketten levegő után * kapkodtunk; a doktor diadalmasan s én magam elhüive és megrettenve az emberi rom- J lottság fölött, mert ez már igazán disznóság, * hogy León ilyen extra dolgokat talál ki magá- j nak, mint egy nő, aki ejtőernyővel szokott a ‘ földreszállani; másrészt, személyes szempont- * ból, egy kissé megijedtem, mert a kéjencek fantáziája, ugylátszik, nem ismer hátárt, s az L ember képtelen velük lépést tartani. A dók- ■ tor ígért is még sebtében ujab'b részleteket, de aztán sietve búcsúzott, mert, mint két szóban elmondta, madame G.-hez kell sietnie, akinek az esetét Itt most nem adhatja teljes részletességgel elő, csak annyit említ, hogy madame G.-nek tíz hónap előtt egy napon volt az ezüstlakodalma a leánya esküvőjével s esküvő után úgy a fiatal, mint az öreg pár nászúira v utazott s a nászúiról, képzeljem, mindkét pár édes titkokkal tért haza, — na, szóval, a két asszony, mama és leánya, mikor elérkezett c az idő, közös szobát béreltek a klinikán, hogy n spóroljanak s mi lett a nagy spórolás követ- n kezménye? a két baba, az unoka s az ezüst- gyerrnek, egyidőbeu, ugyan egy órában meg is a érkeztek, de a bába a nagy izgalomban össze- n fektette őket s most nem lehet tudni, melyik is az unoka és melyik az ezüst-gyermek? — s a az após és a vő, illetve nagyapa és apa kétség- a beesése nem ismer határt — na — hát ehhez r* mit szólok? De ezt részletesen már csak lég- v közelebb mondhatja el, mert most igazán U sietnie kell. Fejcsóválva ballagtam tovább, egészen b megzavarodva és lesújtva a hírektől, hogy* n ezek a franciák mire képesek? s különben is, s: alig teszi ki az ember a lábát néhány hétre a >rr városból, már mindenféle történik. Az aperitif lokálban a tulajdonos ugrálva közeledett felém s már messziről kiáltotta, hogy tud egy nagyon jő dolgot Poin cáréról, akinek egy ismerőse két hete itt lakik a quartierban, s a n múltkor az állami autó defektet kapott a ház előtt; de ezt sajnos nem mondhatta el végig, b mert államtitok. Különben is utálom a plety- M kát. Ez az, ami utálatos vidéken és kisváros- h bán, a pletyka, az egymást-szaglászás, ez az b elviselhetetlen; mindig ezt szerettem Paris- v« bán, hogy világváros, ahol senki nem törődik r< a szomszédja ügyével, ahol az ember jöhet- r< mehet kedve szerint, senki nem néz a másik is fazekába. Persze, az ismerősei iránt itt is ér- deklődik az ember; megtudtam még aznap e délután, hogy a szép, fiatal, kövér D.-né © Lourdes-ba utazott, legalább is ezt adta elő rítt Parisban, t~ csak, sajnos, a Riviérán ír betör bek a boteteobájáíba és elrabolták az ai éjjeli szekrényéről a spanyol követségi titkár a pénztárcáját 'és egy ipipaszurkálót, s ez benne li volt a Kapókban ás. Ennek több okiból nagyon te örültem, és elégedetten dörzsöltem a kezei- iinet, máikor a lóveraenyúap szerkesztője tépett x a helyiségbe és szórakozottan odavetette: i „Láttam magát két hete a Gaiby Morlaix 5 unokahugávial Suresnesibem egy bád. alatt.- figyelmeztetem, hogy a lány nagybátyja k- velünk volt és nagyon nelbezteilt, ajánlom, ■ hogy hanyagolja el egyideig náluk a péntek t esti. fogadásokat." Alig maradt időm föl- l iháborodo ttan után akiál tárni, hogy két hete ■ még nem ás voltam Párisiban, s nem ismerem Gaby Morlaix-t, mikor már továbbsietett; énről az emberről küllőmben is az a gyamom, hogy pletykálná szokott, állandóan a „Gri de Paris", az „Aux éooutes", a „Carávari" és a „Cyrano" illusztrált füzeteit cipeli, a zsebében — eze-k. iá folyóiratok, amiknek semmi meim szent, mindent tudnak, száz frankot •fizetnek egy jó borsos kis hírért és első szótól az utolsóig minden pletyka bennük. Szóval, hogy visszatérjek a kisvárosra, nincs utálatosabb, mint a pletyka, — s ez a kitűnő ebben a világvárosban, hogy itt az ember nyugodtan elmehet az ismerőseivel délután sétálni, vágj’ teát inni, nem kell félmi, hogy mindjárt valami kegyetlen pletyka kerekedik belőle. No igen, hiszen azok az utcák, ahol jár az ember, többnyire tele vannak agyar okkal, mert kissé sokan vagyunk már itten és az ember lát és hall egyetmást, — de, mondom, egy ilyen világvárosban az éppen a finom és kellemes, hogy mindenki a saját dolgával foglalkozik, és a névtelen leveleket soha máskép nem árják, mint kezdőbetűkkel, s a telefonba halkan is lehet beszélni, ami már nagy előny. Tagadhatatlan, hogy azért itt és ott akad Páriában is egy- egy pletyka — a boulievardom például hatemeletes palotákban, óriási rotációs gépeken, imilMó példányszámiban egyes nagy napilapok alig nyomtatnak egyebet; s az illusztrált i hetilapokban is előfordul itt-ott, minden : héten, az első tizennyolc oldalon, hogy közé- • letá férfiakról és hölgyekről megírnak egyet- ! Alapítva 1833> Telefon 33. \J S > élmzmÜ , /ta uvegt porcellán nagykereskedése. * KOS1CE, Fo-ntca 19* Hagy választék. Jutányos árak. mást; de maiadig csak finoman és burkoltan, például soha nem írják azt, hogy Poinearé, vagy Briamd, vagy Mástinguett, hanem ágy: P.nc.ré, Br..and, M.s.t.n.g.ett stb,, — részben, hogy pletyka ne legyen belőle, részben, hogy nteheaébb legyen kitalálni. Hát ez persze a világváros előnye a kisváros fölött — a szűk keblű, irigy, csúf, kicsinyes pletyka helyét a világvárosban az ■emelkedett látókörű, szabadelvű, fölényesem megértő és udvarias „mondáimé hírszolgálat" foglatja el — az emberek iparkodnak megérteni egymást, jól és alaposan, lehetőleg úgy, hogy mindent alaposam tudnak egymásról. Én is tudok itt az utcámban már egyet mást, a múltkor is a patikus... de nem, nem mondom el. Nem mondom el, mert soha nem lehet tudni, mi lesz belőle; a pletyka mindig így kezdődik, egy utcában, egy patikus lányával, vagy egy ajaocioi ügyvéd fiával, akiről később a legnagyobb pletyteos — a történelem — nemi átallja kiírni, hogy fölvette a N.p.l.ou nevet és viszonya volt egy opera- énekesnővel akkor, mikor már egy o.sztr.k fhg.nö volt a felesége, — s később becsukták Sz.t. H.'l.m.-ra, Erről annak idején sokat beszéltek bizonyos mtoákban Parisban. Igen, ma is akadnak Párisbam elvétve ilyen történetek, s ezért jó vigyázni a nyelvünkre, — mert amiből Pesten gyakran csak pofon lesz, abból Párisban gyakran lett már történelmeim. Csibék a szemétőombon irta: móRicz zsismono Sietve főjjegyzem, hogy el ne felejtsem, mert nagyon édes. Egy külvárosi iskola tanítónője meséli: — Nagyon szeretem az én maszatos kis csibéimet. Első elemit tanítok kint a munkás- negyedben. Persze az az első dolgom, hogy megmosdatom őket. (Vallóiban ez a kultúra első föladata. Sőt az egyetemen is mosdókat kellene berendezni. Én azonban nem emlékszem húsz évnyi iskolai pályám alatt, hogy egyetlenegyszer is alkalmam lett volna kezet mosni. A kréta és a spongya savanyú szaga még most is az orromban van. Mikor haza értem, már asztalon volt a leves és bizony csak ebéd után mostam le az ujjúimról.) — ök is nagyon szeretnek, — meséül a tamtónénd, — ha tízóraija nincs valamelyiknek, a többi ad neki egy-egy harapást. Egyszer odajön hozzám egy kis gyerek a azt mondja: — Magárnak nincs tizórajáija? —- Nincs fiam. — Harapjon egyet S oly komolyan nézett rám a csflfogó nagy szemeivel, hogy majdnem rábeszélt. (Ezt is helyeselném. Minden iskolában be kellene rendezni egy tízóraizó helyiséget. Mingyárt máskép menne a tanulás. Az iskola egy félelmes és rideg vár, közelebb kell hozni az élethez . . . Hogy olyan tömeg növendéket ellátni nehéz volna? Én a magaui részéről le is mondanék a kaszárnya-iskolákról. Több tanerőt és kevesebb tanítványt egy iskoláiba . . . Mért lehetetlen? Az embernek semmije a földön, csak a jövő generáció. És el is fog jönni az idő, amikor nem fog spórolni a. tanítón az emberiség.) —• De a külváros élete félelmes, mikor megjelenik az iskolában. Mikor ’bemyulitk az ablakon és feliélek zik a tan teremben. A minap mesét mondtam arról, hogy nem szabad hazudni. Mert aiki egyszer hazudik, annak többet ueim hisznek. Hirtelen, feláll egy szöjszi fiúcska, egy vasúti munkásnak a gyereke s feilkiált: — Richtig! Az én apám is hazud. — Pszt l — ne beszélj Így az apáidról, fiam. — De. Mindig azt mondja, hogy karambol van, pedig a Juli nénibe jár. Nem bírtam a nevetést visszatartani, s milyen furcsa, a kicsinyek nem nevettek Csak mikor azt láttáik, hogy én nevetek, akkor vették észre, hogy itt nevetni lehet. A kis fiút megintettem, hogy ne avatkozzon a nagyok dolgába és hogy a szülőket tisztelni kel. — De igazán hazud, a mamám már pengő-táblát is vett, mert a fizetését igáiéba zudja. Elfordultam a térkép felé, hogy ne lássák a nevetésemet. Mit csináljak ezzel a hatéves kicsiséggel, nem tudja, mit beszél. Van egy másik édes kis fin is, akivel hasonló esetem volt. Sirt, mikor behozták és én vigasztalná próbáltam. — Hogy hívnak, kis fiam? — Tót Jani. — Hány éves vagy? — Hat leszek. — És kinek a fia vagy? — Apukának átélt oda a törvényszék, de anyuska nem ad. (Erről eszembe jut, hogy azt, aki ilyeneket ledr, a törvényszék jogosan elítélheti. De én azt hiszem, azzal nem javul meg a világ, ha az írók elhallgatnak Vizsgáltja meg a törvényszék az életet és gyógyítsa meg azokat az erkölcsi s társadalmi hibákat, amelyeket az életben fölfedeznek az írók. Mert azzal nem lesz szebb a csúnya, ha a tükröt összetöri. A betegség sem mulák el, ha mesterségesen leszorítják a lázat. Meg kell szüntetind a betegség okát.) —• Hogy fejlődjön egészséges nemzet azokból a csibékből, akik olyan szemétdombon tanulnak meg kaparni, mint az ő életük? jj Ángyéiba öngyilkos lesz ' Derűre hirtelen szakadt le kétségbeesés, b Tegnap még lármás, vig volt a vi'ág, ahogy a y kukoricát törték a határban, dalolt még talán a sasmadár is, nap ragyogott őszi fénnyel. Angyél- i- ka vígan hajladozott a földeken, nő'aszóval csapig kodta a nagy kosárba az izes kukoricát, és a z foszfora gondolt titokban. Szép volt a világ. Este, lámpagyujtáskor még egymásra pillantottak Andrissal; Andrissal, aki szivart szívott a többi Iegények mellett és szótalan volt nagyon. Lefekvés előtt azt mondja az Angyélka apja: ? — Nem szeretem azt az Andrist. Angyélka kuszmogott. Az apja esmeg szólt: t — Ne lássalak többé ve'e. 1 Angyéika szó! sem vissza. Az apja felbátoro- 1 dott: — Mái’iaugyse, pofon vágnálak. ’ Angyélka kék szeméből könny hullott. Pa- * raszikönny, úri könny, csak egy az, ha szeretőt 1 sirat. Nem felelt vissza, csak az anyja méltat- - lankodoft: 1 — Ugyan no! Még agyon is ütné! Keserves este volt, keserves lefekvés. Másnap szürke ég boru’t rá a vasárnapra. Bánatos volt minden. Angyélka majd a szivét L imádkozta ki Szent Annának a kicsi oltáron, alig akart helyet adni Mari néni vén térgyeinek, 1 aki bizony már csak esőért meg jó termésért kö- , nyörög'e az egek urát. í — Gyere ki délután, — döfte meg a templom- [ ajtóban Angyólkát Andris, aki pirossapkás tűzoltó ruhájában ugyan peckesen állt a templom pitara mellett. i Délután a községháza eresze alatt állottak a lányok. Nem lett volna jó vasárnap, szép délután, ha ki nem fordultak volna egy-kéf sikitás- ra. A legények a másik eresz alatt szivaroztak. Olyik a korcsma felé indult. Andris álldogált íegidébb. Aztán fogja magit, szem're a sapkát, s a vékonyan cseppenő esőben át a lányok oldalára. Néz a többi, figyel. Jelent ez már valamit Csikós Bözsi meglassítja Angyólkát, ez pirul. Andris áll, áll, nagyvégre kinyögi: — Hogy vagy, Ángyéi? Ángyéi már fe'elne. Arca mosolygó alma, szeme kékje boldog. Nevetni nem illik, nem való, ha az ember foga ki van, megszólják érte. Ezérthát nagy komolyan emeli keszkenőjét a szájához. Azfán hirtelen kapja le, arca rémül, lép hátra kettőt, de késő. A pofon már csattant. Ángyéi szép piros képin olt az apja tenyere nyoma. No, a hóhér! Ángyéi siíko’t. Rebben a többi is. Andris dühösen néz a harcias öregre. Mérges képpel szól: — Ejnye, hogy meri! — Memmondtara! — döngeti a földet az apja. Aki ebből nem ért, beteg. Andris nem beteg, hát érti a pofontot. No, majd máskor. Hanem Ángyéi elment. Bőgö't, siki'ott, szégyent kiabált, meg: nem éli túl. Szógyelte a pofontot. Bizony, szégyelhette is. Andris be a korcsmába. A lányok vihognának is, nem is. Állanak megilletődőtten. Végre Csikós Bözsi: — Hol van Ángyéi? Hát nincs. Nocsak, keressük. Mennek u‘ána. Sehol. Végre, uranusten bocsásd meg, rátalálnak a községháza üres fészeribe. De akkor már a földön hentereg, huri erősen, bőg, hörög s ugyan rángat nyakán egy piros fejkendőt. Nyakára kötte, összecsomózta 9 most két kézivel rángatja, húzza a nyakán. Mindjárt megfőj'ja magát —- Engedjetek! — lihegi — Mehhalok! Huri, ri, szive dobog, tán szája is habzik, xnajd elájul. No, fene szerelem, istentelen pofa! Lefejtik róla a kendőt. Piros esik a nyakán. Katyí nenő ecettel dörzsöli. Nagysokára kérdi aggódva: — Hát, ha meghalni akartál, mér nem menté! az erdőbe? Ott nyugodtan, csendesen fojthattad vőna meg magad! Angyélka halkan pÖ3Zög a kendő mögül: — Igen, de esett ám az eső!... Szombathy Viktor. „ - XX A Kis Pythagoras megható történetét kicsinyek és nagyok örömmel olvassák. Kedvező részletfizetések! Mindenkinek a lakását legolcsóbban és legmodernebbül rendezi be Kedvező részletfizetések! F. Vazda Puterswára, Praita Vili.. Pmfiipaélio 997. %
