Prágai Magyar Hirlap, 1927. október (6. évfolyam, 224-248 / 1558-1582. szám)
1927-10-01 / 224. (1558.) szám
A kassai magyar nők nemzetközi népművészeti, népipari kiállítást rendeznek Európa minden részéről gyönyörű anyag gyűlt össze — Október 9-én nyílik meg a kiállítás líasga, szeptember 30. (Á P. M. H. munkatársától.) A P. M. H. már beszámolt arról a nagyszabású kezdeményezésről, amely a Kazinczy Társaság női szakosztálya részéről indul! ki és amelynek kulturális értéke maradandó becsű lesz nemcsak kassai, hanem országos vonatkozásban is. A kassai Kazinczy Társaság, ez az egyik legértékesebb és legizmosabb magyar kulturszervezetünk, ez év április havában alakította meg női szakosztályát Groszmann Mik- Bánó elnökletével és Éder Elza titkárságával. A női szakosztály komolyan fogja fel feladatát, dolgozni akar és pozitív eredményeket kivan felmutatni. Első nagyszabású ténykedéseként nemzetközi népművészeti és népipari kiállítást rendez október 9—20 között. Május óta folynak a szorgalmas előkészületek erre a kiállításra s most, a megnyitás előtt két héttel, elmondhatjuk, hogy a kassai népművészeti, népipari és népviseleti kiállítás olyan hatalmas arányúnak Ígérkezik, amelynek művészeti és tudományos becse elvitathatott! pn. Alkalmunk volt a kiállítás spiritus rectorá- ml. fider Elza urhölgynél érdeklődni az előkészületek iránt. Lázas buzgalommal folyik a munka s a biedermay er-tónusu urilakás ma vagyonokat érő műkincsekkel felhalmozott. A fáradhatatlan uri- nő, aki az előkészítő munka oroszlánrészét nagy kulturszeretettel, kiváló Ízléssel és felkészültséggel vezette, hónapok óla egyebet sem csinál, mint a kiállítás ügyében levelez, a beérkezett anyagot gyűjti és rendszerezi. Amint nagy szeretettel bemutatja nekünk az eddig befutott anyagot, nem tudunk betelni a gyönyörű művészeti alkotások szemlélésével. Természetes, hogy a kiállítás képe majd csak a kiállítás helyiségében bontakozik ki a maga teljességében. De már igy is megállapíthatjuk, hogy a kassai kiállítás teljesen hű képe lese a nyugat- és középeurópai népművészeti kultúráknak. Csak egy pár adatot sorolunk fel ennek igazolár sára. Olaszországból Dina Azzolina küld nagy kollekciót Szardínia szigetéről, amelyben pazar hímzések, filémunkák, szőnyegek, bőrmunkák, faiam- gászati termékek, keramitok, művészi játékok szerepelnek s a szard inai népviseletet is bemutatja. Az olasz tanárnő lelkes hangú kisérő levelében megemlíti, hogy nagy örömmel vesz részt a kiállításon, mert fontosnak tartja, hogy itg olasz és magyar nők összefogjanak a két nemzet közti barátság lemélyítésére. A vilnai népművészeti és népipari egyesület mintegy 300 darabból álló kollekciója már megérkezett s ez a gyönyörű gyűjtemény teljes képet nyújt a nyugati és északi lengyel nép kultúrájáról. A budapesti Izabella Egyesület remekművű csipkekollekciót küldött a halasi termékekből, amelyek világhírűek s a brüsszeliekkel versenyeznek. Még az avatatlan szem is elcsodálkozik a csodálatos finomságon, amely a művészi alkotásokból kiárad. Tenyérnyi csipkedarabok sorakoznak egymás mellett, de mindegyikük felbecsülhetetlen művészi érték. Igen szépen lesz képviselve Svájc. A baseli Association pour Laventén kivül Lotterné Koré von Hedvig írónő állított össze nagyszerű gyűjteményt az appenzelli kanton népművészeti termékeiből. Régi minták szerint készült csipkék, remek faáruk, érc- és bőrmunkák dicsérik a keleti Svájc népművészetet. A román népművészet termékeiből Cantasuc- ma Caragena hercegnő kü.d gyűjteményt, mig Galícia népművészeti kollekcióját Severin Udziela kiváló ethnológus, a krakói etnográfiai muzeum igazgatója szervezi a kiállításra. Bresztlitovszk- ból is érkezik egy lengyel kollekció. Svédország, Anglia, Hollandia népviseletei is mind felvonulnak. Mondanunk sem kell, hogy a kassai kiállítás hű képe lesz a szlovének ói és ruszinszkói népművészetnek. Hisszük, hogy a páratlanul gazdag anyagú, nagy művészi gonddal egybeállitott kassai kiállítás országos érdeklődést ébreszt. Vérbosszú és gyilkosságok Macedóniai politikai merényletek a bécsi törvényszék előtt — Az elmúlt harminc év alatt Macedóniában 80.000 ember esett merényletek áldozatául M* U» Dr- Pour nőorvos Pnha IL, Jnoginannová 4 Telefon! 30902. — Rendel d. o. 4— 6-!g. — Telefon: 30902. Rádióműsor. SZOMBAT PRÁGA: 10.50, 12.10, 17.00 Zene. — 18.15 ■Német előadás. — 19.30 A lengyelvér, Pozsonyból áthozva. — 22.30 Sajtóhírek. — POZSONY: 18.00 Hanglemez-zene. — 19.20 Nedbal: A lengyelvér. —: KASSA: 19.20 A szalonkvartett hangversenye. BUDAPEST: 17.00 Bánk Bán, Katona drámája. — 19.40 Sportelőadás. — 20.30 Strauss-est, tartja a kamarazenekar. — 22.30—1.00 Cigányzene. — BÉCS: 16.15 Délutáni zene. — 19.45 A tündérki- rály gyémántja, varázsjáték, utána tánczene. — BERLIN: 20.30 Fúvós zenekar. — 22.30 Tánczene. — STUTTGART: 20.15 Kamarazene. — ZÜRICH: 12.30,' 15.00, 17.10, 22.10 Hangversenyek. — BRES- LAU: 20.00 Bécsi operett-egyveleg. — MÜNCHEN: 17.10 Citera-előadás. — 22.30 Tánczene. — ZÁGRÁB: 20.30 Hárfa- és hegedű-hangverseny. — LONDON: 20.30 Strauss-beringők. — 22.30 Tánczene. — RÓMA: 21.10 Színi előadás. VASÁRNAP PRÁGA: 10.00 Szimfonikus hangverseny. — 12.00, 17.00, 20.00 és 21.00 Hangversenyek. — 18.00 Német előadás. — POZSONY: 17.00 Orosz énekkar. — 20.00 Hangverseny, Morfová és Prokopo- vá felléptével. — 21.00 Hangverseny. — KASSA: 11.30 Zene. — 19.20 Vig est. — BRÜNN: 10.00 Szimfonikus hangverseny. — 17.00 20.00 és 22.20 Zene. — 18.00 Német eítőadás. — 21.00 Színdarab. —» BUDAPEST: 12.00 Szimfónikus hangverseny. — 15.30 Gyermekdalok. — 16.30 Arányi- 'íeöreök előadása. — 17.00 Cigányzene. — 19.00 Az aranykakas, bohózat. — Utána tánczene a Ritzből. — BÉCS és GRAZ: 10.30 Énekkar. — 11.00, 18.45 Hangversenyek. — BERLIN: 11.30, 17.00 és 20.30 Hangversenyek. — BRESLAU: 22.30 Tánczene. — ZÜRICH: 12.30, 19.30 és 21.10 Hangversenyek. — RÓMA: 10.30 Egyházi zene. — 17.30 (Tánczene. — 21.10 Nyugat leánya, Puccini operája. — MILÁNÓ: 10.20 Egyházi zene. — 20.45 Operaelöadá9’ Becs, szeptember 30. Az elmúlt évben nagy feltűnést keltett két politikai merénylet, amelynek tettesei macedónok voltak. Az egyik merénylő Boris Proseff 30 éves szófiai tánctanitó, akinek áldozata történetesen egy gyanútlan nő volt, tegnap került az itteni vegyes bíróság egyik tanácsa elé. Proseff sűrűn járt el Béosbe, állítólag abból a célból, hogy a legújabb táncokat ott tanulmányozza. A múlt év nyarául egy ilyen bécsi tanulmányútja alkalmával felkereste Ivanoff kereskedőt, akivel távoli rokonságban áll. Ivanoff a köztük levő politikai ellentétek miatt hűvösen fogadta szófiai rokonát, ennek ellenére fe irtait otta vele az érintkezést. Proseff elutazása előtt isméit megjelent Ivanoff lakásán és e látogatása alkalmával hirtelen revolvert rántott elő és két lövést adott le a. kereskedőre. Az egyik golyó Ivanoff kalapján fúródott át, mire az ijedtében a padlóra zuhant, úgy hogy Proseff azt bitté, hogy halálosan eltalálta. A lövés zajára a szomszédos, szobából kisietett Atamasov dr. orvos, Ivanoff lakótársa s mihelyt Proseff őt megpillantotta, rögtön célba vette és két lövést adott le reá is, anélkül, hogy eltalálta volna. Atamasov erre visszamenekült szobájába, ahol fölfegyverezte magát. Proseff még ötször lőtt utána, azonban a lövések célt tévesztettek. Eközben Ivanoff is fölemelkedett és kilo- pőzott a konyhába. Mikor Proseff szökését észrevette, három revolvergolyót küldött utána, amelyek közül egy Ivanoff felöltőjén hatol át. A másik két lövés pedig Homioek Franciska házvezetőnőt érték a hasán, a karján és a kezén. A haslövés következtében a házvezetőnő hónapokig feküdt a kórházban. Proseff, mint aki jól végezte dolgát, távozott erre a lakásból és amikor a lövések zajára figyelmessé lett járókelők le akarták fogni, a két kezében tartott revolverekkel riasztotta el magától az embereket, mig végül egy rendőrnek megadta magát. Kihallgatása alkalmával sajnálatát fejezte ki, hogy Ivanovot és Ataimásóval nem találták el a lövései. Mikor tettének okáról megkérdezték, bonyodalmas történetet adott elő arról, hogy Atamasov és Ivanov egy macadón autonómista meggyilkolásával bízta őt meg és amikor erre ő nem volt hajlandó, életveszélyesen megfenyegették. E vallomás alapján Atamasovot és Ivanovot is őrizetbe helyezték, de nyomban szabadonboosátották őket, amikor kiderült, hogy az egész történetet a merénylő Proseff eszelte ki. Sokkal valószínűbb, amit Ivanov, az egyik kiszemelt áldozat adott elő a merénylet hátteréből. Eszerint Proseffet a belső macedóniai forradalmi szervezet küldte Becsbe, hogy az ott tartózkodó föderalisfák vezetőit, száinszerint három embert megöljön. Ezen az alapon Proseff ellen gyilkossági kísérlet büntette címén indult meg az eljárás és az esküdtszék előtt akarták őt felelősségre vonni. Ezt a vádat azonban nem tartotta fenn az ügyészség, mert a politikai motívumokról hiányoztak a bizonyítékok. így közönséges gyilkosság kísérlete címéin emeltek vádat Proseff ellen és ezért került a Schöffen-biró- ság tanácsa elé. A tanács elnöke a tegnapi tárgyaláson ngy intézkedett, hogy a két magánpanaszost, Atamasov dr.-t és Ivanovot távolítsák el a teremből és csak ezután tértek át Proseff kihallgatására. Arra a kérdésre, hogy bűnösnek érzi-e magát, Proseff kijelentette, hogy nem Szófiából bujtatták őt fel gyilkosságra, igy tehát ebben nem bűnös, viszont elismeri, hogy revolverlövéseket adott le. Kihallgatása további folyamán a vádlott előadta, hogy a merénylet által kényszer alól akart menekülni, amellyel őt honfitársainak élete ellen akarták felbujtatni. A gyilkossági parancs ellen protestált a revolverlövésekkel, amelyeket Ivanov ellen adott le. A tanúvallomásokból megállapították, hogy a vádlottat szófiai politikai szervezet küldte Béosbe azzal a feladattal, hogy ellentétes pártáMru macedónok ellen merényleteket kövesse i el. A kiszemelt áldozatok nevét jegyzékbe foglalták. Ezek között volt Slave Ivanov és Atamasov neve is. Miután a vádlott merényletet nem követett el, Szófiából megintették. A vádlott tagadta a tanuknak emez állításait. „ A per tárgyalása során megállapították, hogy az utolsó harminc esztendőben Macedóniáiban mintegy 80.000 ember esett merényletek áldozatául. A fehér hadsereg előnyomulása miatt ki akarják végezni Vyrubovát „A Romanovok fénykora és bukása” Irtat A. A. Vyrubova 57. Hogyha lehajtottak bennünket vízért, egy sor | nedves, sötét helyiség mellett kellett elmennünk I s ha ezekbe az ajtók rácsain át benéztünk, tekintetünk sápadt, megkínzott fiatal arcokra esett. Minden valószínűség szerint tisztek voltak. Ezeknek a helyiségeknek a lakói gyorsabban váltogatták fel egymást, mint a többieké. Borzadva kellett gondolnom egy vizsgálóbiztos szavára: — A mi politikánk kénytelenül is a pusztítás, a megsemmisítés politikája. Néhány nappal azután, hogy idehoztak, kihallgatásra rendeltek. A vizsgálóbiztos fiatal, intelligens ember volt, egy Ottó nevű észt. Alig hogy beléptem, gépírásos levelet tiatrott elém, mondván, hogy a vésztörvényszék ezt a levelet postán kapta. A borítékon nagy betűkkel ez volt írva: „Vyrubova udvarhölgynek." A tartalma körülbelül a következő: „Mélyen tisztelt Anna Alexan- drovna! Ön az egyetlen asszony Oroszországban, 0,-'i wrArvasatónek secilsésével. iegyverraklárával s egyebekkel bennünket a bolsevik! uralomtól megszabadíthat...“ Aláírás nem volt a levélen. Az egész természetesen csalárd játék volt, csak nem tudtam, ki a szerzője. Nyilvánvaló: ellenségeim tervei szerint még mindig nem szenvedtem eleget... Egyesek ellen alapos lehetett a gyanúm, de nem akartam Őket megnevezni. Amint Ottó tekintetemből a teljes értetlenséget kiolvasta, + megkérdezte, hogy a pértonkivüHek“ csoportjához tartozom-e és azzal fejezte be kihallgatásomat, hogy az egész ügy valószínűen félreértésen alapul. Leginkább a^-zal ejtett azonban bámulatba, hogy egy darab kenyeret nyújtott felém a következő szavakkal: — Fogadja el, kérem, ön bizonyára éhes. A kihallgatásnak vége, de még egyszer ki fogjuk hallgatni. Ez a második kihallgatás esti 11 órától hajnali 3-3g tartott. Ezúttal kelten kérdeztek ki. Ottó és egy Wickuiann nevezetű. Megint kénytelen voltam tűrni ugyanazokat a kérdéseket és ugyanazokat a vádakat. Ha nem adtak volna egy pohár teát, összeestem volna. Halálosan kimerülve s reszketve az idegességtől, visszatértem börtönömbe, miután azzal biztattak, hogy néhány nap múlva kiszabadulok. Szobámban a földön s az ágyakon alvó asszonyok horkolása fogadott. A legkülönbözőbb foglalkozású ághoz s a legkülönbözőbb társadalmi osztályhoz tartoztak ezek a nők. Az egyik közülök a Sándor Színház művésznője, együk komisszárius felesége volt. öreg helvenöiéves anyóka, akit azért fogtak el, mert állítólag az egyik ,,fehér“ tisztnek a nagyanyja. Szerencsétlen asszony, akit már négy hónapja tartottak fogva csak azért, mert a rávonatkozó akták elvesztek. Közben a fehér csapatok egyre közeledtek s egy napon mér úgy volt, hogy Gacsinánál állanák. Az ágyudörgést is lehetett már hallani és a Cseka tagjait egyre vadabb idegesség lepte meg. Zavaros hírek jutottak el szobánkba: egyszer azt hiresztelték, hogy a foglyokat mind agyonlövik, majd meg, hogy Volog lába szállítják őket. A Cseka fiatalabb tagjait begyakorolták s a frontra küldték. A mi őrizetünket kronstadti katonák és munkások vették át. Lógott valami a levegőben, valami borzalmas esemény előszele. Amint a finn asszony egyik éjszaka visszajött s ‘volgálatból, odament a barátnőjéhez és hallottam, amint odasugta neki az én nevemet. Mikor észrevette, hogy ébren vagyok, rögtön elhallgatott. Megértettem, hogy el kell készülnöm a legrosszabbra. Ereimben megfagyott a vér a rémülettől, Egész éjszaka magambaszáHva imádkoztam Istenhez, hogy csak még ez egyszer mentsen meg a gyilkosok kezéből. — Menabde kisasszony (ez a grúz nő volt) hazamehet. Vyrubova asszonyt Moszkvába szállítják ál! — kiáltotta egy politikai megbízott, aki másnap, október 7-én reggel a szobánkba lépett. A fogházorvos állapotomra való tekintettel elszállításom elhalasztását kérte. — Ha nem jön a maga lábán, majd visszük — ordított a megbízott, mire két katona lépett mellém s látszott, hegy meg akarnak ragadni. Egy pillanatnyi türelmet kértem tőlük. Benyúltam keblembe, elővettem kicsiny bibliámat és felütöttem. Tekintetem a következő szavakra esett: „É’s minden élő látni fogja a világ megváltóját Lukács evangéliumának harmadik fejezetéből való idézet volt. Reménysugár gyűlt szívemben. A katonák sietésre nógattak;: — önt most a Spaljernaja-uteába, onnan Vív Iogdába szállítjuk — mondták, de én tudtam jól, hova akarnak vinni. — Nem érünk rá vele sokat okoskodni —» szólt oda a politikai megbízott a finn asszonynak. Néhány asszony odajött hozzám búcsúzni s az ő- hitü asszony hangosan felzokogott. Amikor a Newszkára értünk, délután két óra volt. Ragyogó, tiszta napfény. Kísérőm s én villamoson ültünk, néhány kiváncsi ember gyűlt oda, részvéttel nézegetett s az egyik megkérdezte: — Hová viszik? — Moszkvába! — felelte a katona. — Az lehetetlen! Tegnap óta megszűnt oda a vasúti forgalom — szólt egy hang a tömegből. * Hirtelen megláttam a közelemben egy ismerős hölgyet. Megmondtam neki, hogy engem valószínűen agyon fognák lőni s átadtam karkötőmet, hogy juttassa el édesanyámhoz. Hosszabb ut után a Mihály-térre értünk, ahol át kellett szállnunk és itt történt olyasvalami, amit olvasóm úgy Ítélhet meg, ahogy akar, de én csodának nevezem. A villamos, amelyre fel kellett volna szállnunk, valahol elakadt, úgy hogy meglehetősen sok ember gyűlt a megállóhoz s a tömeg még egyre növekedett. A várakozók között voltunk én is és a reám felügye’ő katona is .Neki csakhamar unalmas lett az álldogállás, figyelmeztetett, hogy maradjak a helyemen, amig ő visszajön, mert meg akarja nézni, hol késik voltaképpen a villamos. És elment jobb felé. Ebben a pillanatban egy ismerősöm, az egyik sappeurezred tisztje lépett hozzám, akinek egyszer valami ügyben segítségére voltam s megkérdezte ismerem-e még. S azzal, hogy nyilván még nagy szükségem lehel rá, ötszáz rubelt nyomott a markomba. Erre levettem másik karkötőmet és odanyujtottam feléje s kértem őt is, mint imént azt a hölgyet, hogy juttassa el anyámhoz. Alig ment el a tiszt, amikor siető léptekkel egy asszony közeledett, aki gyakran volt. szomszédom abban a templomban, ahová járni szoktam. ő is Kronstadti János hallgatói közül való volt. — Szabadítsa ki magát az ellenség karmaiból — szólt oda hozzám. — Siessen, János atyánk meg fogja magát menteni! ügy éreztem, mintha valaki meglökött volna. Nekieredlem s végső erőmet összeszedve, bekanyarodtam a Mihily-utcába. Közben folyton imádkoztam: — Uram, ments meg engem! János atyánk, ments meg engem! Amikor a Newszkyre befordultam, láttam, hogy nem megy több villamos. Elrejtőzzem valami templomba? Veszélyesnek látszott. Átvágok az úttesten s befordulok a Peerimaja-utcába, ahol végre megállók s körülnézek. Megdöbbenve látom, hogy egy katona fut utánam. 8 <groa;ig!/VY»steat-fmg>aiB Ommt UüiwU v<X jLj
