Prágai Magyar Hirlap, 1927. október (6. évfolyam, 224-248 / 1558-1582. szám)
1927-10-07 / 229. (1563.) szám
1927 október 7, péntek. Á /tt«AíxAÍ*i v tAtxTCAJWL' W1 JHUlAM ganaaaawaanaaiii!, Mivel indokolja a szlovák néppárt „föltétel nélküli” kormánybalépését? SScvák váíaszof a Prágai Magyar Hírlapnak — „A párt nem a programját, hanem csak a taktikáját változtatta meg** Prága, október 6. A P. M. H. már több Ízben rámutatott arra, így legutóbb egyik vezércikkéiben is, hogy a szlovák néppárt teljesein elfordult eredeti programjától és H link a András pártja cserbenhagyta Szlo- venszkó autonómiáját. A szlovák; néppárt hivatalos lapja, a Slovák, mai számában válaszol vezércikkünkre és védekezik az általunk ellene emelt vádakkal szemben. A válaszban többek között ezeket írja: — Mig a Dérer vezetése alatt álló szocialisták szemünkre hányják, hogy Budapestnek adtuk el magunkat és a Rother- ímere- akcióban tulajdonképpen Magyarországnak agitálunk, addig magyar testvéreink nyíltan azzal vádolnak meg, hogy eladtuk magunkat Prágának és hogy eladtuk a programunkat iis. A magyar vádakra röviden a következő válaszunk van: A szlovák néppárt programját soha el nem adta és soha el nem adja. A párt hivatalos tényezői ebből a programból egy betűt el nem engednek. Igaz, hogy a kormányba való belépésünkkor változás történt, de ez a. változás csak a taktikában van, nem pedig a programban. És itt az óriási hiba, amelybe magyar testvéreink beleesnek, ha lépésünket köpe- nyegíorgatásnak minősitik. A taktika megmásít ására szükség volt, mert a nemzetben már olyan mentalitás kezdett felülkerekedni, hogy a szlovák néppárt már semmit sem tud tenni, semmin sem tud segítem, azaz a ; polgárok bizonytalanságiba estek. Ezért kellett tehát e-gy másik etapot kezdeni, melynek feladata legyen ezt a mentalitást megváltoztatni és Szlovénszkót megvédeni a de- fetizmustól. Megváltoztattuk taktikánkat, de sohasem - mondtuk azt, hogy ez a taktika örökre é megváltoztathatatlan lesz. 1 . ■, ... . .. c Mi nem lelhetünk álilandő ellenzékiek, akkor vagyunk ellenzékben, ha ezt jónak ismerjük el, akkor lépünk a kormányba, ha ezt szükségesnek találjuk. Értbe'tő, hogy ezt a fellépésünket nehezen értik meg magyar testvéreink, mert ők a politikai helyzetet csak a saját néző szögükből j télik meg és > nem tudják, sőt nem is tudnak magúiknak ; más taktikát elképzelni, mint az ellenzékit. Mi ezt a magyar álláspontot méltányoljuk, de ismerjék el a magyarok a miénket is. Ha a kormányhoz közeledünk, ez még nem jelent kiegyezést. A lap 'ezután a pártnak a kormányba való belépéséről rr és megállapítja, hogy Hlinka az alkalmat felhasználta, anélkül, hogy föltételeket szabott volua. A föltétel csakis egyen lő jogú felek között képzelhető eb Nagyon kiváncsiak volnánk és hálásak is magyar testvéreinknek, — mondja tovább a Slovák cikkírója, — ha megmondanák, milyen föltételeket kellett volna Prágának előterjesztenünk. Ki garantálja azt, hogy, ha mi föltételeket diktáltunk volna, akkor a kormány nem jött volna ugyancsak föltételekkel, melyek azonban tényleg programunk feladását, sőt elárulását jelenthették volna? Végül a Rothermere^afecióval kapcsolatosam megáll api t ja a lap, hogy a szlovák néppárt kihasználhatta volna ezt az akciót, azonban nem tette meg, hanem csak meg akarta vizsgálni a szlovák nemzet lelkiismeretét és a párt leliki.ismémé tét is. Azaz meg akarta erősíteni azt az alapot, amelyen a párt programja épül s amely kimondottan az auto- nomistia programi, a páttsburgá szerződés szellemében. Hlimka lapjának ezen védekezése nagyon is gyenge alapon nyugszik. Éppen az a legnagyobb bűne a szlovák nénpártnak, amivel mentegetőzik, hogy „föltételek nélkül" lépett he a kormányba. Hogy miként kellett és lehetett volna követelésekkel föllépnie, erre nézve magyar résziül i$azán nem kell külön tanáccsal szolgálnunk HMmkáékpak, hiszem . a magyar nemzeti párt vezérei a kormánnyal való tárgyalás során ugyanabban az időben eléggé párhuzamos példát nyújthattak a szlovák testvéreknek, de a kormányba fejest ugró németeknek is arra, hogyan köteles egy a nemzete érdekeit híven védelmező párt minden garanciát eleve kikötni föltételeihez, melyek teljesítése nélkül nincs és nem lehet megegyezés. A szlovák néppárt programjának sarkalatos pontja az .autonómia s a párt a legnagyobb hibát, sőt programja elleni végtséget követte el akkor, amikor föltétel nélküli kormán ybalépésével az autonómia megvalósulását, ha nem is véglegesen, de legalább is huzamosabb időre lehetetlenné tette. A néppárt kormáoybatépése egy jottányival sem csökkentette a centralizmust, sőt még Szlovenszkó gazdasági konszolidációját sem tudta elősegiteni, mert a párt, amely huszonhárom mandátummal van képviselve a kormánytöbbségben, két olyan miniszteri tárcát kapott, amelyek Szlovensakóra nézve, valamint az országos politikában csak jelentéktelen szerepet játszanak. Ha a szlovák néppárt nem lépett volna be „feltételiek nélkül" a kormányba, úgy a mai kormánytöbbség sem jöhetett volna létre és meg vagyunk győződve arról, hogy Svehla, valamint Kr.amár is, ha őszintén meg akarták valósítani a polgári kormányzást, a néppárt föltételeinek kénytelenek lettek volna behódolni. A szlovák néppárt azonkívül megbocsáthatatlan hibát követett el akkoT, amikor megszavazta a közigazgatási reformot, amellyel Szlovenszkóra átültették a régi osztrák bürokratarendszert. Ezzel elősegítette a második Bach-koT- szak életrehivását. Ma is világosan látjuk, hogy nem a szlovák néppárt, hanem a centralisták tartják kezükben Szlovenszkó egész közigazgatását s a reform kiépítése csakis a centralizmus további megerősítését fogja szolgálni. Valóban nem tudjak megértem a szlovák néppárt politikáját, mert a% nem Szlovensz- kó őslakosainak, hanem csakis a Hűnk a pártjában tömörültek érdekeit igyekszik védeni. A centralista politika támogatásával Hlinka pártja cserbenhagyta, az autonómia eszméjét és ennek súlyos következményeit nemcsak a községi választásokon, hanem majd az eljövendő járási és országos képviselőtestületi választásoknál is meg fogja érezni és ha idejében, föltéve, hogy már nem késő, vissza nem tér eredeti programjához, úgy Szlovenszkón teljesen elveszti régi népszerűségét. ix Vidám és megható történetek, bájos leírások tárháza az „Ifjúsági könyvtár". Az első kötet már megjelent. Ára 12 korona. TgÖ-ÉNT- r&XA > ALÓJ& BSKWöND (26) (26) — Beteg ott a grófnak minden vagyona, akármilyen is a birtoka. Nem szeretem én az olyan uradalmat, ahol olyan kövér a jószágigazgató. — Nem is a gróf ott a gróf, hanem a jószágigazgató, hisz a gróf nincs is itthon sose. Az mindig Afrikában van, oroszlánt vadász. — Tán az oroszlányok tépik szét az uradalmát? — mondta csöndesen Lekentzey. — Tépi azt még a szeder inda is. Hanem a MakMry, az legjobban feji mégis, a jószágigazgató. Barátom, a sógora vett egy hatszázholdas kerék kis birtokot, A sógora.! Nem ő vette! a sógora vette! Csak az ő nevére van Írva. Ja, nem az ő nevére, hanem a kis fin nevére! de mindenesetre a sógora, vette. Nem ő. — Nála voltam*, megnéztem egyszer a disznaii. Mert azok valami csudálatos disznók, az ö dászn-aj mind tizenkettőt fial. Soha kevesebbet. Megyek, ott vannak a gróf disznói. Hány van alatta? „Kettő" — azt mondja a kondás. „Hát ez alatt?" „Három." „Ejnye, mondom a jószágigazgató urnák, mért nem vesz bátyám a grófnak is olyan jófajta disznókat, mint saját magának?" Nevették— Egyszer azonban elszólta a titkot, ászonta, hogy „szeretném én azt. a kondást látni az uradalomban, anjjelyiknek a keze alatt az én disznóim kevesebbet tud fiadzani tizenkettőnél — De még azt is, amelyiknél megnyom egy malacot az én kocám —Naigyon tkacagtak, nagyon értették. Az szegény, jó ember, a gróf. Most harmadéve itthon volt, emlékeztek, akkor, mikor Doktor Bezzegh az állomáson messziről kiáltotta neki: „Szervusz méltóságos uram!" hogy az 'egész állomás hallja, hogy ő tegező- dik a gróffal. — Hát ő őrülhet ennek a tegieződíésnek, mert egyszer vele utaztam Pestre. Kérdem tőle: Hova utazik ügyvéd ur? Azt mondja az öreg: Pestre .megyek egy kis tyukpörbe — Ejnye, gondolom magamba, hogy lehet az, hogy ez ia kényes ember tyukpört vállal. Kérdem, milyen összeg a kereset Azt mondja hétszázezer korona — Mi a macska, ez neki tyukpör? „Az bizony barátom, mert ez nekem minden esztendőbe tojik egy-két százezrest." Most olyan igazi alföldi hangulat volt. Az égen, a. -úszta nagyszerű egén csudálatos vörös, színes fényjátékok voltak, amit semmiféle festő nem merne megfesteni, mert a valószínűtlenség-vádjába keverednék, egy kis szél is jött északról s az urak neldgombolózr va úgy ültek s ittak, mint a mulató istenek. Mindenki kövér volt s mindenkinek kivörösödve az arca. — Zoltán hozd ki a hegedűdet. S Zoltán bement a hegedűért. 12. Bement s ahogy ment, ment a szobákon át, ime addig ment, addig mert, mint szokott, mig a legutolsó szobába nem ért, ahol egyediül ült s tanult Rozika. — Mit csinálsz, kismadár? — A nimetöt. — A nimetöt? Énnye. Leült szembe vele, érezte, hogy a feje szédieleg, már is sokat ivott. — De hát hogy tudod a setéibe tanulná? — Csak úgy gondolatba. Mihelyt két szót hallott ettől a kislánytól, rögtön erőt vett rajta valami édes meghatottság. — Igazán szeretsz te tanulni? — Jaj, igazán. — Mért 'szeretsz tanulni? — Mert akkor úgy gondolom, ütőiében azt, aki urnák született. Mert lássa, annak könnyű, aki beleszületett a jómódba, az azt nem is tudja, hogy van csúnya is a világon, meg rossz is. De nekünk, akiket a jó isten szegénynek teremtett, mi meg azt nem tudjuk, mi az a szép, meg az a jó. Mikor én kis gyerek vófcam, csak olyan egész kicsi, lássa én nekem nem is vóf olyan igen szegény az apáim, mert igen szép kis tanyánk van ne- ktímk kint Szenikereszten, csak nagyon rossz természete volt, ivott, meg kártyázott, meg nem törődött a gyerekeivel. De azért én az apámra nem neheztelek semmit se, hanem a oénémre Zsófikéra, a Kovácsnére igen, mért? mert mikor a lakodalma vöt, nagy lakodalmat tartottak neki a városi Nagyvoudéglőben a leggyönyörűbb teremben és nem vöt szive, bocrr azt mondta volna, hogy vegyenek egy OPIS Jménem republiky! Zemsky eoud trestní v Praze, oddölení VIL, I uznal po hlavníro prelíCení dne 1. öervna 1927 skonöeném takto právem: Obzalovany Stőpán (István) Gál, 3. února 1889 narozeny, tiskovy chef madaraké národní strany v Bratislávé, jest vinen, ze jako odpovédny redaktor periodického tisko- pisu „Prápai Magyar Hirlap“ v Praze vycházejí- cího zanedbal takové pozornosti, pfi jejimz po- vinném uzití nebyl by uverejnén v uvedeném tiskopisu: 1. v öísle 109 z 15. kvétna 1925 ölánek nade- psany „Na prahu velkvch zápasu“, v nemz ve stati poöínající slovy: „To je prece jasná rec... az .... nedűstojnym ve strané vedení“, tvrzením, ,.ze se otevrou oci i vsem tém, kdo az dosud vé- rili v nezistnou pocestnost pana Lelleye", „dúvér- nf obézník ukazuje pana Lelleve v takové na- hoté“, „odhalení, které dle vsí pravdépodobnosti nicí jeden dobre vyspekulovany’ obehod — pone- vadz nvní jiz poucené kresfansko-sociální masy sotya dopustí, aby je pan Lelley a jeho soudruzi chtíce si tím sami pomoci, jako stáció oveí vláde dodali, ukládá nyní jiz zemskému védeni kfesfau- sko-sociálni strany, aby ucinilo co nejprísnejsí oorádek a... odstranilo z nácelnictví strany ne- döstojnym se stavsí vedení", jest soukromy za- lobce dr. Jenő Lelley kíivé vinen z urcitych ne- poöestn^ch a nemravnych einü, které by jej mohly v obeením mínéni uvésti v opovrzení: 2. v císle 136 ze dne 19. cervna 1925 Slánek nadepsany „Jesté nékolik slov o jednotné madar- ské strane", v nemz vetami: „s Lellevem a jeho soudruby sebevedomy ölovék za jeden stfil posaditi se nemfize", „proti politick^m dobrodruhöm néni ani jed- notná strana pojisténa", „kdyby byl Szent Ivány pred péti Iety jed- notnou stranu utvoril. musíli by s nejvétsi pravdé- nodobnostf dnes odtud Lelleve vyhodit, ponévadz by tam nalezl právé tak pfílezitost k rozsévání píevele“ — soukromy zalobce dr. Jenő Lelley jest zejména nebo znamenfmi na ného prinadajícími bez udání urc.it^ch skutkrt z opovrzlivych vlasf- ností a opovrzlivého sm^slení vinén, címz se ob* zalovany Stepán Gál dopustil prestupku podle § 6, zákona z 30. kvétna 1924, ö. 124 sb. zák. a na?., a odsnzuje se za to podle § 6, odst. 8 b cit- zákona, s pouzitím ustanovení § 206 tr. z. k penözitémn trestn ve vysi 350 Ke, v pripadé nedobytnosti tohoto trestn do vezení v trvání jednoho tydne. Dle § 389 t. r. a § 393 tr. r. jest obzalovan^ Stépán Gál povinen nabraditi náklady rízení trestniho a űtratv právního zastoupení soukro- mého zalobce; jak uvedeno zvlástním usnesením urceny budou do rukou jeho právního zástnpce dra J. V. Kellera. advokáta v Praze. Na návrh sonkromého 2alobce ukládá se ob- falovanémn StSpáöu Gálovi a vydavateli öaso* pisu „Prágai Magyar Hírlap" dru Arnoítu Flachw bartovi ve smysíu ustanovení § 14 tisk. növelj aby bezplatne a bez poznámky uverejnili v citö- vaném tiskopise vyrok rozsudkovy, a to zpúsobem v § 16 tisk. novely naznaéenym a v dobé tam vy- znaéenó pod následky § 20 tisk. novely. Odsouzenému Stépánu Gálovi povoluje se podmínén^ odklad v^konu trestu na zkuiebni dobu jednoho roku. kis ruhát ertuek a kislánynak s nőm vót ruhánk, mert falun nem szokás, hogy a kicsiknek szép ruhát vegyenek. Kicsit gondolkozott, mondja-c tovább, úgy tudott nézni, úgy visszatartva az egész lélckzetét, még a szeme is, az arca, egész teste mind visszamaradt, mint egy röptében megálló madár, aztán gyorsan tovább csiripelt. — És vót egy tót cselédünk és elvitt dugva és ott voltunk parasztruháíba és ott volt egy rokon, meglátott és azt mondta: „Gyertek kislányom, egyem meg a sziveteket!" — De jött egy rendező és ki akart küldeni, én azt mondtam: „Én a menyasszonynak a testvérbe vagyok." De odajött a nővéreim és azt mondta: „Menjetek innen haza, usgyi." De lássa én nem voltam ilyen, én a kis Katát járattam iskolába! én úgy szeretteim volna tanulni, varrodába járni, mindent szerettem volna, de engem nem járattak, nekem mindig csak kapálni kellett a mezőn, én aztat is szeretem, mert szeretem megmenteni azokat a szép kis palántákat a gaztól és a fűtől, mert mindig azt gondolom, én is ilyen kis palánta vagyok és milyen jő lett volna, ha eugennet is igy körülkapált volna valami jó angyal az életben és én a kis húgomat, a Katát taníttatom, még polgáriba is beírattam az idén, hallom, hogy a nóném a Zsófik a haragudott is 'érte és mikor egyszer otthon voltam, el is jött és szidott engem, hogy nem szép, ha egy ilyen szegény lánynak mindeme van. „Te beszélsz, azt mondtam neki, milyen volt a te lakodalmad és én nekem nem volt szabad oda se menni, mindjárt azt mondtad: „usgyti haza!" „Hogy mersz igy beszélni, ón vagyok az öregebb." 'Folytatjuk.) %
