Prágai Magyar Hirlap, 1927. október (6. évfolyam, 224-248 / 1558-1582. szám)
1927-10-06 / 228. (1562.) szám
Egy német óceánrepüiö Amsterdamén repült, majd tsvább szállt az Azori szigetek (elé Hága, október 5. A D. 1230 jelzésű Junker repülőgép tegnap délután felszállt Norderneyböí, hogy az Azori szigeteken át Délamerikába repüljön. A hirtelen beálló időváltozás azonban arra kényszeritette a német repülőgépet, hogy inár este Amsterdamban kikössön. Illetékes körök kijelentették, hogy a kikötést nem géphiba és nem is a rossz idő okozta, hanem az, hogy a pilóták nem voltak kellő iratokkal felszerelve. Ma reggel félötkor a Junker-gép ismét fölszállt és Lisszabon irányában elhagyta a várost. A ma reggeli időjelentések már kedvezőbbek. Ha az Azori szigeteken át vezető útvonal viharos lesz, a gép a Bernionda-szigeteken át veszi útját. így azonban az útvonal tetemesen meghosszabbodna. Zoch után EvánMa lapja is cenzúrát Itöwefel elleniinig Miéri szeretné megfojtani a Národny Dennik a Prágai Magyar Hírlapot, a csehszlovákiai magyarság központi sajtóorgánumát — Hiinkáék elítélik a Rothermere-ellenes tüntetések centralista tendenciáját ** SOVANViXÓ KÉSZÜLÉK — GRAZIFOR ARA CSAK 60.— Ke Graziior-gy&r, Pnbi II. Zitná 4b. lentős veszteséget kell pártunknak bejelenteni. Az egyik bejelentésem jelenti dr. Nagy Kálmánnak, a ruszinszkói keresztényszocialista párt elnökének az elhunytét, a másik dr. Szőke Kázmérnak, csicsói esperes tagtársunk elhunytat. Nagy Kálmán egyesitette magában az ideális lelkű tudóst, a fajáért aggódó hazafit, önzetlen barátot és áldozatkész mecénást, Szőke Kázmér a maga apostoli példájával a szeretetnek hirdetője, a papi és faji öntudatnak példaképe volt, mind a kettő előtt meghajtva a keresztényszo yialista párt zászlaját, kegyeletünkkel hódolunk emléküknek. A gyűlést ezennel megnyitom. Az október 18-i községi választások hafáridőnaptára A választási hirdetménnyel egyidejűleg tizennégy napra (október 6-ig) közszemlére ki-teendők a választási névjegyzékeik, melyek ezen időn belül naponkint legalább bárom órán át, ötezer lakosnál, nagyobb községiekben pedig naponta nyolc órán át, saorabaton- kint a déli órákban is, vasárnap pedig reggel 8 órától déli 12 óráig bárki által megtekinthetők. Október 6-ig bezárólag keli a választási meghatalmazottnak a visszalépett vagy elhunyt jelöltek helyébe más személyt jelölnie. Október 8-ig be kell j-eleinteniök az érdekelt pártok meghatalmazottadnak a városi vagy községi elöljáróságnál, hogy jelöltlistáikat kapcsolják. Október 8-ig legkésőbb be kell neveznie a pártmeghatalmazottnak a felügyeleti 'hatóságnál (járásfőnökségnél) egy rendes és egy póttagot a választási bizottságba. Október 8-íól kezdődőleg a választás napjáig a választói névjegyzékek újból közszemlére kiteendők és további változtatások már nem eszközölhetők rajtuk, továbbá a jelölőlistákat ki kell függeszteni. Október 16-án közvetlenül a választás megkezdése előtt lehet bejelenteni a három bizalmi embert minden választási helyiségben. Október 16-án, vasárnap reggel 8 órakor kezdődik a választás. " Prága, október 5. Az utóbbi időben ak- ] ciő indult a szélső nacionalista szlovák kö- í rökben a Prágai Magyar Hirlap ellen. Az akciót Zoch evangélikus püspök, agrárpárti képviselő kezdte meg emlékezetes prágai beszédével, amelyben a prágai cenzúrát lapunk ellen hivta fel és folytatta egy intervencióval Hodzsa miniszternél, akivel egy szlovenszkói állomáson tárgyalt ez ügyben. Most Zoch példáját követi a Národny Dennik, amely — mint ismeretes — a magyarfaló Ivánka Milán dr. házilapja. A Národny Denniknek sehogysem tetszik lapunk magyar nyíltsága és őszintesége és már második cikkbeu szélit ja föl a prágai hatóságokat, hogy szigorúbban cenzúrázzák a Prágai Magyar Hírlapot, ha pedig lapunk továbbra is eddigi politikáját követné, úgy szüntessék be. A Národny Dennik legújabb vezércikkében azt írja, hogy mindaddig, amig a Ro- thermere-akció meg nem kezdődött, a magyarok csendesen viselkedtek, úgy a hivatalokkal, mint szlovák polgártársaikkal szemben. Most azonban a magyar sajtó elárasztja a magyar vidéket. A magyar lapokat óriási mennyiségben küldik az összes magyar községekbe. És a lapot nemcsak a magyarok, de a szlovákok is olvassák, pedig napirenden vannak bennük az ellenséges nyilatkozatok. Ivánka szócsöve kérdezi, meddig fogják tűrni még ezt és ki cenzúrázza a magyar lapokat? Hogyan lehetséges az, — kérdi — hogy Prágában még szabadon jelenik meg egy magyar lap, amely hazaáruló módon ir. Végül követeli, hogy a legerályesebben lépjenek fel a hatóságok az idegen pénzen támogatott uszítok ellen. (!) S ezt a Národny Dennik, a magyarfaló Ivánka Milán lapja — a magyar polgárok nevében is kéri. A nemzeti demokraták pozsonyi lapjának uszítását a Prágai Magyar Hirlap ellen nem vesszük rossz néven, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy legelsősorban az irigység beszél belőle. Igaza van a Národny Denniknek abban, hogy tényleg óriási mennyiségben mennek magyar lapok a magyar községekbe. De éppen a csehszlovák körök kitartott „magyar*4 lapjai azok, amiket igy „küldeni4" szoktak. A Prágai Magyar Hirlap csak rendes ás önkéntes előfizetőknek jár s olvasótáborunkat tisztán lapunk önzetlenül tiszta magyar politikai irányzatának köszönhetjük s politikánk helyesléseképpen ez a tábor papróí-uapra szinte váratlan arányokban nő. Nagy publicitásunk, a magyar olvasóközönség spontán mellénkállása teszi tulajdonképpen lapunkat a csehszlovákiai magyar közvélemény igazi vezető orgánumává és objektív kritikánknak tulajdonítható, hogy szlovák körökben is szívesen olvassák a Prágai Magyar Hírlapot. A Národny Dennik azonkívül a szlovák néppártot is támadja, mert szerinte az ő radikalizmusának köszönhető az, hogy az országos keresztényszocialista párt szlovák községekben is terjeszkedik. Erre a legjobb választ maga Hlinka lapja, a Slovák adta meg, amely a Rothermere-ellenes akcióval kapcsolatosan azt vetette a csehszlovák pártok szemére, hogy ők a Rothermere-ellenes tüntető népgyii- léseket a csehszlovák egység melletti tüntetésre használták fel. Jóllehet, ezekre a tüntető népgyülésekre a szlovák néppárt emberei is elmentek — Írja a Slovák —egyiken sem hangoztatták a szlovák nemzet önállóságát, amiért ezt az egész akciót helyteleníteni kell. Látjuk tehát, hogy a Rothermere-ellenes akciónak szlovák körökben is megvan a visszhangja, mert a centralisták ezt az akciót arra használták föl, hogy éppen most a választások előtt teljesen háttérbe szorítva Szlovenszkó autonómiájának a gondolatát, a centralista eszmét propagálják. A Národny Dennik uszítása lapunk ellen hiábavaló, mert a köztársaság törvényeit mindenkor tiszteletben tartva, eredeti programunktól sohasem fogunk eltérni és a jövőben is rendületlenül harcolni fogunk Szlovenszkó autonómiájáért és a magyarság kisebbségi jogaiért. | HATVÁNY lAieS § g URAK ES EMBEREK § 8 ZSIGA A CSALÁDBAN | g 2 kötet. Ara 83. Ke. O A XIX. és XX. század kortörténeti § regénye. 6 ^OOÖOOOOaOOOOOÍ>OOQOCÍOOOOOOOOOCÍC*l> KACSALES Irta: MÁRAI SÁNDOR — „Hatos nem lesz jó“ — mondta a házigazda szórakozottan, smiikiözbem a patronokkal babrált. — „Kacsára legalább tizenkettes kedl.“ — 1 „Aha, tizenkettes" — mondtam könnyedén és elfogulatlanul. Künn a kertiben ugatott a vizsla, kétméteres ugrásokkal táncolt az ‘ablak előtt, szimatolta a fegyverek olajos szagát, a lőport, meszelte a tizenkettes srét'ek csörgését. Úgy alkonyodott, mint egy nagy, német színházban. Ezzel szemben a Hortobágyon készült az egész, A nyitott ablak mellett ültem egy karosszékben és néztem a házigazdát, aki lőporral és sréttel töltötte meg a patronokat. Később felálltam és magam is segítettem neki, mert szerfölött tanulékony vagyak. Nem is olyan nehéz; lőpor, fojtás, sírét, — lám, nem is olyan nehéz. Van valami manualütása az egésznek, ami benne van a kezemben. Neim kell -ezt tanulni, — na ja, a fojtás talán nem valami tökéletes, — az ember úgy gyilkol, ahogy tud. Meleg van, augusztus. Valami titkos lámpalázam van, amiről iparkodom, hogy észre ne vegyék. Rettenetes lenne, ha ész revemnek, hogy, izé — ez nekem nem Ifedi teljesen a programomat, — de nem, nem, ezt itt nem mondhatom el, mert iákkor ... akkor egy csapásra kiderülne minden. Különben is lehetetlen itt beszélni erről. A házigazda híres vadász. Sok fegyvere van, s nagy, széleskörű vadászkönyvtára, vadászalimanach és „Medve után a Kárpátoktól az Adriáig" meg „A nagy háború története" — s !még sok más, csinos, bőrbekötött ilyesféle könyv. A házigazda megölt életében sokezer nyulat, foglyot, szarvast és vaddisznót. Az életemet, a pénztárcámat nyugodtan Teája bíznám; egy nyúl életét már nem. Mégis, kifogástalan úriember. Nem fejthetem itt ki neki, hogy.., hehe... -hogy én ezt az egész dolgot a patronnal, a nyúltál, meg azzal, hogy :az ember égj szerencsés hajtáson negyven nyulat is — mennyit? 'ah, ötven nyulat is... ha jó Dövő akkor ötven nyulat is, izé, lelőhet — (vág? hogy mondják ők? elejthet). Különben is ebben a megnyugtató, nemesen zord, uriai választékos szobáiban, ahol kitömött fajdkaksa sók lógnak az ajtó fölött és tizes aggancsol az ablakok között, s ahol minden fegyvei patron, vadászkés, .s szellemes bongok, amik be ügyesen be llehet akasztani az, izé, elejtel foglyok nyakát... szóval, ha lén ebben a szc bábán beszélni kezdenék, akkor, ugye ... D nem, nemcsak előttük, magam előtt se meg a dörög. Közben sikerrel megtöltök húsz dara tizenkettes patront. 1 ! S egyszerre degradáltunk érzem magiam: 1 degradáltnak, nyavalyásnak, idegennek, az t ■egész programommal, amit valahol, városok i és erdők és emberek között kinlodiva és ■ megalázottan és egyre nagyobb ráfizetéseikkel 1 csináltam magamnak városokról és erdőkről és emberekről, — zavaros program, aminek . már csak az alján pislákol valami egészen apiró reménység és meggyőződés — hogy tálén, Lót és Fent artás tör vényeinek dacára, mégsem muszájna, izé, egymást elejtem — de ezt igazán nem fejthetem itt ki előttük és közöttük, Vadászok között. Nem mondhatom meg, ezeknek a nobilis és úri gondolkozásai Vadászoknak, hogy aki nyuLlal kezdi, az emberen végzi — s most, közöttük, egy émelygő pillanatra érzem az ő Vadászigazságukat, amivel szemben az én teóriám, mióta is? tiz és tízezer éve, valami makacs következetességgel a rövidebbet húzza, — no, gyere Flóra, te szép kutya. — „Arra vigyázz", — mondja a házigazda — „hogy ne lődd soha a kacsát akkor, ha szemíberepüL Meg kell várni, amig a sötétben egészen alacsonyan kezd huzni, s aztán az eltel© huzó csapatba durrants bele." Nem, most már nem szólhatok. Vigyorgok, jó, majd vigyázni fogok. Majd vigyázni fogok, hogy él ne ejtsem a kacsát. * Eh, bizonyos, hogy nem érdemes ilyen súlyosan venni az egészet. Ferde, nem őszinte helyzet, — valami gyávaság és udvariasság vegyüléke, hogy itt vagyok, — most már csak az a fontos, hogy jő arcot csináljak ehhez a : rossz esti 'órához. Műért rontsam el a kedvü- . két, — mikor ugysinosen Kürt és Harsona a , kezemben, hogy fölgyujthassam értelmükben , a magam igazát — ami egyoldalú igazság, 7 mint minden igazság.. Szép, nyári este, ma- gyár -sivatag neszei és bánatos, nemes vonalai, . — kólompolő gulya, tocsogó, végtelen sivatag,- ez itt a Kilences. Egy gödör előtt hagynak j magamra, kioktatnak baráti tanáccsal, bóloga- tok, — igen, majd jól behúzom a fejem a i, gödörbei — mert a kacsa rendkívül gyanakvó y madár — és a Vadászt, különösképen, messzi- >, ről fölismeri — míg pásztortól és giazda- n embertől nem fél, nyugodtan húz a gulya és i- ménes 'fölött... Furcsa, nem? Lehet, hogy a k kacsa tud valamit. r, Bemászom a gödörbe, egy tocsogó víz o partján, embermyi-mély gödör, az alja megüt 'hintve szalmával. Viszontlátásra. A vadászok > ballagnak lesőhelyeik felé, szétszakad a cso- >e port, mindenki külön telepedik meg. Hároim- y négyszáz lépés is egy-eigy ember között — mire körülnézek, egészen, egyedül vagyok, i.'b Egy gödörben vagyok egyedül — csak a homlokom és a szemeim a föld felett — a puskát előírás szerint tartom a kezemben. Semmit nem látok, csak a földet. Irtózatos kerek karéj földiszürke és nem töri meg a horizontot semmi — s ami végtelen messziben jelzés lehetne, egy akácfa, egy gémeskut, azt megette már a szürkület. A gödörben félig állok, félig guggolok — mint az egyptomi sarokban, D'eir el BaJharit körül, a kevéshé- előkeflőek hullái, akiket igy temettek el, ilyen guggoló helyzetben. Egy gödörben guggolok, s nem látok mást, csak a földet — s a bizonytalan, rétes égboltot, ami már kavarodik a maga alkonyt I'ilás, kékes, szürke füstfelhőivel. A tocsogó felől hallom a békát. Az egész olyan... ... az egész olyan, — no, de micsoda ötlet egy ilyen kaosales? Még soha nem guggoltam igy, — legalább is emlékezésem szerint — egy ilyen nedves és íöldszagu gödörben, — az egész olyan, mint a sir. Semmi máshoz nem tudom hasonlítani, hehe .... egy sürgődön, kévésbé-előkélnék részére, hehe ... csak nyugodtan kell guggolnom itt, csak be kell szórni fölöttem földdel a gödör nyilasát... és izé, hát akár itt is maradhatok. Valószínűtlen az egész. Két hete még Parisban voltam ... s most itt ebben a gödörben... no, de ez nem fejlődés igy, etz nincsen rendjén. Mégis föl kellene ágaskodnom talán, kinézni innen, — kissé egyedül érzem magam — oly régen voltam egyedül egy frissen hantolt gödörben, — mikor is? No igeai, vagy száznegyven éve, — de azt már majdnem sikerült elfeiieijteaii. Igen, voltak pillanatok, amikor szinte sikerült ezt elfelejteni, — nem gondolni rá, sétálni városi, utcákon társaságban, mulatságos könyvvel ülni egy szobáiban, — voltak pillanatok, mikor szinte elfeledkeztem már a Gödörről. Meg vagyok lepve, hogy a gödör mégis van, — és ilyen fogható és tapintható és földszagu és kissé szűk, nekem bizonyisten szűk — még egy órára, nem mondom, de hát hosszabb időre, — hohó, holvagyok? Kacsalesen, — de micsoda ostoba helyzet ez? Vadászaton vagyok, Me úgy érzem, mintha valaki lesne rám, — óvatosan kell mozognom, hogy észre ne vegyenek. óvatosan kell felállnom és kidugom a fejem, — most olyasféle lehetek, mint egy répa, műkor kibúvik a földből. Nem látók ; senkit, csak a 'földet. Az eget se llátom, már egészen sötét. Kár, hogy ©zt moziban nem : lehet, megcsinálni, — egy magányos emberi ■ fej egyeslegyedül a sötét föld fölött. Ebiben a - sötétben ezen a titokzatos pusztám egyedül egészen biztosan nem találnék vissza a tanyá- . ira, — hím, valahogy jelt kellene adui. — még i jé, hogy nálam van a puska. És, hogy teljen az idő, megtöltöm két patronnal a fegyvert No, de most már igazán jöhetnének, — egészen sötét van. Hold sincsen, ostobaság, mire várnak a sötétben? Talán kiáltani kellene nekik, — mindenesetre cigarettázni fogok. Kacsát nem hallok semerre!. Kezdek ideges lenni — az ember ne hagyja ott soha a maga milieujét. Az én milieum ez és az, de semmiesetre sem egy gödör a sötét föld (közepén, — legalább egyelőre még nem az. A föld, a nedves föld és a közeli víz szagát, izgató és idegesítő szagát érzem a dohányfüstön keresztül is, — mintha valaki, vagy valami, elfelejtett volna itt a földlön, olyan egyedül érzem magam. Fölállok, félig künn vagyok a gödör bők Hő, ember, vadásztárs — nekem ebből elég volt! Én ezt nem csinálom tovább, — hallod, itt kezdem ordítani felétek ebben a rettenetes, fekete némaságban — én nem vagyok részes ebben a játékban, az én kezeim -tiszták, kikérem magiamnak. Én nem lesek kacsára, se másra, —- én Teremtmény vagyok, Isten titokzatos találmánya, s rokona miniden teremtménynek. Az én kezeim tiszták, engedjetek el ebből a játékból. Engedjetek el, mert különben... * Mi... mi volt az? Valami húz itt a fejem fölött, — valami surranó, sok-testű árnyék, tompa, nehéz húzással, olajos és vizes szárnyak nehéz neszével.. Vissza a gödörbe, — nem látok semmit. De... már itt vannak valahol közel, — má ez itt a kezemben, ez a mozdulat? Az én kezem -tiszta, — die mi ez, de mi ez, miért nyúl a fegyver után, — s most egyen szerre egészen jól -tudok látni a sötétben — ott, — most húznak el a fejem fölött, — mi ez? Ez én voltaim? Ez a két kis láng a sötétben, lökés a vállamon, s egy tompa locs- csanás a közeli vízben, — és boldogan, röhögve, fölszaibadultan ugróim ki a gödörből és rohanok a váz felé, — térdig bele a kátyúba, — ott úszik fehéren, a Teremtmény, egészein közel, — már fogom és szagolom, s nehezen, sáros csizmákkal cuppogva a tócsában cipelem vissza a gödörbe, — lehet vagy négy kilő, -s a Teremtmény -fölé hajlok, akit Isten velem egy műhelyben gondolt el, s amig meleg testét fogom, valaki ezt mondja bennem: — Elég szép példány. * — Elég -szép példány, — mondta a háziasszony. A fontos az, hogy a vadkacsát, nem koppasztaui beül, h-aniem nyúzná, — úgymint a nyulat, bőröstül. S a leghelyesebb szoszosan készíteni el. És int a lánynak, hogy kezdhet körül- hordani. % JRIiAES oKtooor o, wümwwwh.
