Prágai Magyar Hirlap, 1927. október (6. évfolyam, 224-248 / 1558-1582. szám)
1927-10-30 / 248. (1582.) szám
10 1927 október 30, vasárnap. gnfaasxa EMLEK iAz utolsó együtfcöflifcőtt karácsonyikor salkktáb- lát és figuráikat kapott Icától. Belepirult, amint átadta. — Olyan csekélység! Meg nőm is emléknek való. De n© azt nézze... minden, amit magának adok, az érzéseim szimbóluma s benne rejtőzik a lelkem egy rész© is és elkíséri magát mindenhová, az egész életen át! Ha pedig megsemmisül', aktkor a z a létekrész áldozatul esik magáért. Erre etml élvezzék! Játszottak. Nem valami módszeres saldcjátsz- ( mát, hanem csak olyan egyéni állítgatást, örültek az ajándékoknak, ismerkedtek velük, mint a gyér- j inekek a karácsonyfa alatt. __ Parasztok — sorakoztatta az arszony a feIket© és fehér gyalogosokat —, ez az, ha megen- j gedte, hogy valamit dolgozzam magáért! — A kijavított keríyü, a félvarrt kabátgom- bok, az ostya, amit a keserű orvosság mellé sütött, — magyarázta tovább a férfi, a jelképeket. | __ Bástya ... az aggodalmain, a tiltakozásom, 1 ho gyha bántották valahol! __ Lovacska? __ kérdezte a férfi kötekedve. Vá jjon ebbe a ezimlbólnimba tud-e értelmiét ma- , gyairázaai a nő? Iza ismét elpirult s’ kissé eltfogődva folytatta: __ Lovacska és futár... a vágy', amellyel mi ndig magához siettem! Most a királynét tartotta ugjjai között. Szerénykedve dadogott: __ Ez a rózsafejü figura ... ez.. ez ,.. ő, ' ma ga, sokszor túlzott, amikor beteljesedett köziöt- j tűink minden és azt mondta, hogy királynői évé ; lettem! ! A férfi, eme alázatos jobbágyság és fejedelmi kincs királyi ura, sorra becézhette a kis parasztokat: az asszony munkás ujjait, átölelte vágv- gva! hozzáhadó derekát, ráfekietie fejét érte dobogó szivére, megcsókolta a szerelem királyi rózsáját: az asszony forró, édes ajkait és megeskü- dc!£t, hogy soha, sohasem fogja ezeket elfelejteni! Azután elváltak. A, »utáu meghúzásod ott a férfi. A sakktáblát a beláj&zárí figurákkal az iró- aszt'lára tette és megtiltotta, hogy bárki hozzányúljon. __ De takarításikor csak szabad megtörülgetni? — kérdezte féltékenyen az asszony. — Azt sem! Én magam fogom takarítani! Néha maradtak i® nyomok a tábla finom porrétegén, mintha a mellére szorította volna és ruhájára szedte a port, majd keskeny vonalaik, mintha simogatva húzta volna végig rajta az ujjait, titkos jelekkel üzenetet írva a távollevőnek... j Idővel háborítatlanul emelkedett rajta a por- réteg, mindent élfeledtotett a jelenlévő, reális ezer elem... idővel ásított a férfi, almikor otthon töltötte az estét és unottan javasolta a feleségének: _ Jászunk egy partit, cica, ne álljon Máiba az e lom az asztalomon! __Nem tudok sakkozni, — mondta az asszony, , de mohó bosszúvággyal sietett felhasználni a kedvező alkalmat a ,jlom“ elhelyezésére, mely sohasem illett a gyönyörű bronzdolgok közé, melyeket j esküvőjükkor kapott az ura... Ott állt a sakktábla az ajtó mögött egy kopott Idő asztalon, amit a nagyanyjától kapott a fiatal- asszony s csak kegyeletből tartotta, amíg meg nem hal a nagymama és nem szünteti be ellenőrző látogatásait, — hogy vájjon megbecsülte-© az ő ajándékát? Itt ritkán törölgettek, inkább csak csapkodtak a pori őrlővel és a sakktábla megbosszulta a kíméletlen bánásmódot. A lökdöeé&ben kipattant a horga és a figurák szertegurultak a szobában. Sokat duzzogott emiatt a nagysága is, meg a szobalány. Csak az egyéves baba viselkedett feltűnő nyugalommal, hogy az apja végül is felállt és közelebbről érdeklődött a szokatlan csend körűimé- ; nyel felől... Valami apró tárgyat nyalogatott a kicsi, mi- i kor ns apja jött, fel átnyújtotta és elragadtatva öntötte ki egész nyelvtudományát: Gyágyáigyágyágyá ... Kitörő apai felháborodással szakította fel a konyhaajtóí. — Magára hagyják a gyereket, még meg is mérgezheti magát valami piszokkal! Ijedten jelentkezett az asszony és a cseléd. __Mi volt az, az Isten szerelméért? — sikoltok az asszony. A cseléd szótlanul mutatta. A rőzsafejiü. fehér sáfetoirálynié volt. Ki tudja, j melyik sarokba gurulva kerülte el a háziasszony figyelmét? — Mit tegyek vele? — Hajítsa az egészet a fűzbe — utasította a férfi a lányt —, esetleg újra a gyermek• kezébe kerül és ki tudja, milyen ártalpias anyaggal van festve! Az asszouy maga kapta kezébe ti dobozt és diadalmasan vetette a kandalló rostélya mögé... Pattogó lángok cikáztak, fűszeres, exóbikus illat áradt el a szobában. A férfi vizsgálódva szippantott a levegőből. — Érdekes... nem is volt festve! Valami különleges fából eszi©rgályózták, ugyan, milyen lehetett? Találgatott a messzi kelet és észak tömjéné?, nemes fái között. Csak az elvetett emlékkel szim- bóMzált lélekhez nem tévedt egyetlen gondolata sem. N. Jacakó Olga. xx Rendelje meg kiadóhivatalunknál a magyar irodalom kincsestárát, az Ifjúsági Könyvtár már megjeleni 2. kötetét is. A Kis Pythagoras ára 12 korona. xx Szebb és olcsóbb ajándékot nem vehet gyermekének., miatt * Tápsífülés nyuszika. Egy moszkvai élőhalott sydneyi feltámadása Két emigrált orosz nő a halál küszöbén — A rejtélyes idegen — Halál és feltámadás — — A P. M. H. munkatársának ellesett riportja — Prága, október közepe. A prágai orosz emigránsok szuienrén vendéglője. Az ajtó előtt szálas öreg: egy valódi orosz generális. Odalent kis asztalok egymáshoz ragasztva: vendéglő. Hamisítatlan orosz vendéglő, az orosz világszemlélet minden nagyszerűségével, minden __ piszkával. Az asztalok körül delklasszirozott emberek. Misztikus és izgató, hogy mindenki, aki itt ül, valami előző életet raktározott el tarsolyában. A pincér generális volt, az öreg szakállas diák diplomata. Barátom, akivel egy asztalnál helyet foglalok, hét évig volt orosz fogságban. Szereti az orosz népet, szereti azt a-z atmoszférát, amely, csak Oroszországban, a cári és a szovjeti Oroszországban egyaránt található. Ma talán jobban érti az orosz nyelvet, mint saját anyanyelve zenéjét, titkát könnyebben fejti meg. Leves és hús közt (a kettő közt alig van különbség, mert a levesben annyi minden úszik és hússal töltőt! kiflivel eszik, hogy a búsra alig kerül sor európai értelemben) a szomszéd asztalnál egy házaspár és egy szakállas orosz (falán generális, talán a cár volt diplomatája) beszélgetnek és barátom tolmácsolja a hallóttakal: Fedoir és Alexandra Lebed;efií, a házaspár, a bolsevizmus kitörésekor menekültek Moszkváiból, ahol fényes palotájuk volt. Dúsgazdag földbirtokosok voltak. Fiukat a bolsevik! ek agyonlőtték, Lios- ■ka lányukkal sikerült átezökaiiök a nemet határon. Kezdődik az orosz mese: hogyan adták el az utolsó magukkal hozott brilliánet. Európában már mindenki ismeri. Az Európában élő orosz emigránsok mind volt gárda tisztek, tábornokok, földbirtokosok, arisztokraták. De ez a két ember, a férfi és az asszony, ezek valóban a letűnt vári világ arisztokratái voltak... hol az asszony, hol a férfi viszi a szót és a harmadik, az ember kiérzi, olyan valaki, akivel most találkoztak hosszú idő Után először és akivel utoljára a cári udvarnál találkoztak. Lioska Lebedjeff szüleivel Prágába került és mivel itt nem tudott elhelyezkedni. Budapestre utazott, ahová egy család meghívta francia nevelőn őnek. A leány elment Budapestre és beállt a gazdag lipótvárosi családhoz, azonban csak néhány napig volt nyugta, mert az egyetlen fiu“ szerelni éve! üldözni kezdte. Lioska felmondott és otthagyta a gazdag családot. Sok mindent próbált meg, de nem volt szerencséje. Lioska öngyilkossága A szülők (az apa pincér, az asszony mosogatóra volt) Prágában egy nap jelentést, kaptak a budapesti rendőrségtől, amely szerint lányukat a Dunából kifogták: a lány öngyilkosságot követett el. A szülők rögtön leutaztak Budapestre, ahol a kifogott női holttestben felismerték lányukat és azok az iratok, amelyeket az öngyilkos nő ruhája bélésébe bevarrva találtaik, tényleg Lioskániaak Oroszországból elhozott igazoló Írásai voltak. Budapesten temették el a leányt és sírja fölé az orosz kettős keresztet állították. Alig értek vissza Prágába, Sydneyből levelet kaptak. Az élőhalott feltámadt A levelet Lioska lányuk irta, akit akkor már egy éve nem láttak. Lioska a levélben elmondta, hogyan élt Budapesten. Egy moszkvai barátnőjével találkozott ott, aki szintén különböző állásokban volt és aki csakúgy, mint Ő, nem tudott boldogulni. A két barátnő egy külvárosi negyedben felfedezett egy öfödrangu mulatóhelyet, ahová oroszok jártak, ök ie idejöttek éjszakánként és rendszerint reggelig a honfitársakkal voltak együtt. Egy éjszaka sokáig ültek oroszokkal egy ezeparéban és a halálról beszélgettek. Volt köztük egy fiatal orosz író, aki csillogó szemmel a halált dicsőítette és kifejtette az élet nagy céltalanságát. Reggel felé oszladozni kezdett a társaság. A jazz elhallgatott és a ezeparéban csak a két barátnő ült. Mindketten ugyanazon gondolatokkal voltak elfoglalva: a halálra vágytak. Minek a küzdelem, hiszen Oroszországba sohasem térhetnek vissza és egy uj életet nem tudnak felépítem, mert fáradtak, mert nincs erejük hozzá. Sokáig hallgattak, majd Lioska átnyújtotta barátnőjének összes okmányát azzal a kéréssel, hegy őrizze meg és abban az esetben, ha szerencsétlenség érné, küldje meg őket a szülőknek, akik Prágában várnak tőle híradást. Lioska barátnője átvette az Írásokat, megcsókolta őt és eltávozott. Lioska egyedül maradt ób elhatározta, hogy céltalan életének véget vet. Se pénze, se állása, se bátorsága az életet újból kezdeni, hát megteszi a legutolsó lépést: a Dunába ugrik. A budapesti rendőrség jelentése a valót állapította meg és a Prágáiból Budapestre érkezeit szülők joggal hihették, hogy lányuk öngyilkosságot követett el, mert az írások tényleg megegyeztek lányuk okmányaival és még a kifogott holttestben is őt ismerték fel. A Sydneyből érkezett levél azonban igy folytatódik: „Mikor a bárt el akartam hagyni, egy férfi állta el az utamat. Elmondta, hogy egész este engem figyel és hogy megfigyelte az okmányok átadását is. Tadja, hogy a halál küszöbén állok és nem fogja engedni, hogy' ilyen gyáván elpusztuljak.“ Lioska elmondja, hogy nem akart szóbaállni vele. A férfi névjegyet és igazolványokat veit ki és kitűnt, hogy' a sorsüldözött orosz leány a budapesti külvárosi barban Sydney egyik leggazdagabb polgárával, egy gyapotkonszern vezérigazgatójával találkozott. A kurtapipáju. angol gentleman hidegvérével Je- fegyverezte a leányt, aki percekkel azelőtt még öngyilkosjelölt volt. Lioska a halál küszöbéről visszaugrott az aranyborjú körötti tánc kellős közepébe és az angollal ehiíazcít Sidneybe. Sydneyben. Lorran'c vezérigazgató titkárnője volt, A vezérigazgató halálosan beleszeretett, de Lioska állhatatos maradt. Minden ostromnak ellenállt, minden kisértés hiábavaló volt és végül is ő birta jobban ideggel, kénvszeritette a mesét, hogy valóra váljonA levél vége arról számol he, hogy Lorraut vezérigazgató megkérte Lioska kezét és a leány arra kéri a szülőket, hory jöjjenek Sid- nej'bo a menyegzőre. A szülők büszkén mutatják barátjuknak leányuk ! levelét és hosszasan beszélgettek az esetről: a három ember ebben a piszkos környezetben, a sorsüldözöttség glóriájával fejük felett, mintha Dosztojevsky regényéből léptek volna ki. Nyugodtak, fatalisták most is, hogy a halált az utolsó pillanatban a milliós dusfpzdagság váltotta fel. Mi ez nekik, akik számtalanszor szembenéztek a halállal, akik már túl vannak az életen, de a halálig még nem érkeztek el. A másik: halott élő A barát olvassa Lioska levelét, azután sokáig gondolkodik. Orosz ő, akiknél a gondolat valóban a valóságot jelenti, nem mint a nyugati embernél, ahol a gondolat a valóság fölé épitett légies, játékos kupola. Végre megkérdi: mi lett Lioska barátnőjéből és hogyan került a rendőrség Budapesten Lioska irataihoz. És az asszony elmondja, hogy Lioska barátnőié magához vette leányuk iratait és ő volt az, aki a Dunába ugrott, ő volt az, akinek holttestét kifogták a folyóból és őt temették el Budapesten orosz szertartás szerint: ő a halott élő. Ezt hivatalosan is megállapított, k. És most? Felderül az arcuk és valódi fontokat mutatnak a barátnak. Lioska vőlegénye küldte őket Sydneyből, ahová a két öreg orosz most indul Prágából. Mert most újra kezdődik az élet. Ebben a kis emigrációs korcsmában ma utoljára eszik a főze- lékes orosz levest a hússal töltött kiflivel; holnap már elhagyták a várost, holnapután hajón. Aztán Sydney, uj gazdag élet! Fizetnek, lassan megindulnak. A barát kérdez valamit, nem halljuk, mit. A szülők csóválják fejüket és megállnak, de ugylátszik, válasz nem jut eszükbe. Megindulnak és eltűnnek a nagy ajtó függönye mögött. — Mit gondolsz, — kérdem barátomtól, — mit kérdezett? És ő, ki oly sokáig volt orosz fogságban, aki ismeri földjüket és lelkűket, ezt a kettős barbár csodát a müveit Európában, hirtelen elnémul és nem tudok egy szót se belőle kihozni. Némán a függönyre meredt, ahol a három ember eltűnt és nem szól. — Nos, mit gondolsz? — Ez a két öreg, — mondja végre, — most nem megy Sydneybe. Előbb bejárják Európát és csak azután, ha valahol megtalálták leányuk ba- rátnéjának hozzátartozóit, csak azután utaznak Ausztráliába. — És ha nem találják meg őket sehol? Vállat von: — Kérlek, minden orosz élete olyan mint az orosz föld: végtelen. Nem lehet tudni, hol kezdődik, hol végződik. Nem lehet tudni, meddig fogják Lioska barátnőjének hozzátartozóit keresni. Talán sohasem jutnak el Sydneybe. Kérlek, — mosolyog és maga is rejtélyes orosszá lesz ebben a pillanatban, •— te nem tudod, milyen vallásos az orosz és így nem érted meg, hogy a halott élő fontosabb neki, mint az élő halott... És ezzel az utolsó szóval már kifordultunk Prága utcájára. Európábati vagyunk megint, ahol nem fontos a halott és értéke csakis az élőnek van. Az orosz vendéglő előtt álló csizmás volt orosz generális orosz újságokat kínál megvételre. Veszek egy cirillbetüs lapot, belenézek és szomorúan állapítom meg, hogy igazán nem értem az oroszok nyelvét, az oroszok gondolatvilágát, az ő életüket, halálukat és feltámadásukat. ___________________________ »Pxx Az „Ifjúsági könyvtár41 az iskolai nevelés szerves kiegészítője, rendelje meg tehát sürgősen k Öagvosztály unkáéi ' Az üldözöttek jajkiáltása Borzalmas pogromok Perzsiában a ,rbéfce!b<aráí«k“ ellen Teherán, október 29. (A P. M. H. alkalmi tudósítóijától.) Perzsiában hetven évvel ezelőtt tűnt fel először a Bahai-wioz- galom, melynek célja a béke propagálása. Ez a mozgloarri Perzsia történetében az első szellemi megmozdulás. Hetven év óta, amióta ez a mozgalom megkezdődött, a perzsák kínozzák, sanyargatják és halomra gyilkolják e mozgalom hívőit. A ! mohamedánok hitéhez részben mindig hozzátartozott a máevallásuak megvetése, sőt legyilkolósa, mert a mohamedán hit, a ,.Djahad“ tulajdonképpen háborút jelent, azaz az eock'sía mililéns legszigorúbb formáját. A szellemi mozgalom hívői ezzel szemben halálra készek és viszont az ő hitükhöz hozzátartozik, hogy ezért, a hitért meghalni az élet legnagyobb feladata. Egy teheráni j ember nemrégiben a következőket mesélte: | A múlt hónapban Siraszban a mohamedánok 1 összeesküvést szőttek a Jahrómban lakó békebarátok, a „Bahaisok“ ellen. Egyik,ük, Siyed Mohunk imád, azt a parancsot kapta, hogy az összeesküvés célját minden eszközzel valósítsa meg. Jahromiba való érkezése után ez az ember három ottani hívővel szövetkezett, hogy terveit megvalósiifessá : és segítségükkel megkezdte az ott lakó m ohámé - i dánok íanatizáMsát. A cél az volt, hogy a babaiso- J kát, tehát a békebarátokat el kell tenni láb alól'. ; A négy összeesküvő intrikáit siker koronázta, a szent ügyet propagálták mindenütt, a templom ok- j bán, ©őt még nyilvános tereken is szószékről izgat- | tak a „músvallásuak békéje ellen". Már néhány | nap múlva mutatkozott a hatás és a bahaisokat ül- j-dözni kezdték. A békebarátok a hatóságokhoz for- . dúltak segítségért, de a kormány vagy tehetetlen i volt, vagy pedig nem akarta megakadályozni, hmgy j a béke apostolait üldözőbe vegyék. Katonák oa- ! roncsot kaptak, hogy az üldözőket letartóztassák, ezek azonban asszonyokat és gyerekeket toltak az előtérbe és az asszonyok és a gyerekek köveikké] felfegyverkezve megtámad iák a katonákat. A zavart a mo-hamc dánosok arra használták fel, hogy a békebarátok házait és üzleteit ostrom alá vették és kirabolták. A katonaság tétlenül nézte mindezt és a mohamedánok ezen felbátorodva, megtámadták a bé- kebarátok vezetőjének, Seid Hoesein Rouiiankiak lakását. A vezért magát nem találták otthon, de a lakást kirabolták és a házat felgyújtották. Mindez úgyszólván a hatóságok asszisztenciája mellett ment végbe. Mikor az égő háztól diadalmenetben eltávoztak, szembetalálkoztak a keresett vezérrel. Megragadták, uÉvakosszat vonszolták a szerencsétlent, botokkal ütlegelték, majd késekkel és tőrökkel fél- hoJtna srurkálták, azután Mehammed Kassán házába hajították, aki a békebarátok egyesülő- : : * ‘ tőnek elnöke. Mohamxmed Hussán nem engedett a tömeg kívánságának és nem akart lemondani tisztéről. Erre őt is félholtra verték, majd a két véresre szürkült embert haldokló állapotban egy harmadik békevezérhez hurcolták, akivel ugyanígy bántak el. A tömeg másik része ugyanebben az időben három másik békebarát házát támadta meg és egész családját legyilkolta. A tömeg ezután végigvonult a városon és ahol egy békebarátot találtak, elverték, majd tőrszurásokkal meggyilkolták. A félholtakat és a hullákat az utcára dobták és egy külön csapatnak az volt a feladata, hogy a félholtakkal végezzen. Ez a csapat nagy fa- tusk ókkal volt fölszerelve, amelyekkel egy-egy ütést mértek le a félholtam fekvő fejére. A tömeget azzal fanatizálták, hogy minden meggyilkolt békebarát a gyilkos számára a meny- országot biztosítja. Egyeseket a mohamedán templomokba cipeltek és ott az oltáron legyilkolták őket. A tömeg ezen a napon összesen harmincöt házat rabolt ki és gyújtott fel és száznál több embert végzett ki. A nemzeti tanács összeköttetésbe lépett a hatóságokkal és elégtételt követelt, de mindeddig ebben, az irányban semmi sem történt. így mondta el a t&heráni lakos az uj perzsa Szent- Bertalan, éjszaka történetét. Mindez a huszadik században történt és minderről' Európa nem tud. __ A csehszlovák törvények hivatalos magyar fordítása. A csehszlovák állam törvényei és rendeletéi hivatalos magyar fordításának 29—36. füzetei az elmúlt napokban jelentek meg. A 29. füzet az építkezési mozgalomról szóló törvény 5. fejezete szerinti állami kezességről és az adó- és illetékkedvezményekről szól, a 30. füzet a csehszlovák köztársaság és a bolgár királyság közti egyezményeket tartalmazza, a 31. pedig a Nagybritánniával és Albániával kötött kereskedelmi szerződéseket. A 32. füzet tartalma a következő: törvény az állami ügyészi hatóságoknak cégügyekben való jogorvoslatairól, törvény az iskolák és nyilvános közegek bizonyítványairól, rendelet a véderő és a csendőrség tagjainak választójogáról szóló törvény végrehajtásáról. A 33. füzet a lett köztársasággal kötött szerződést tartalmazza, a 34. füzetben találjuk a mezőgazdasági statisztikát, a 35-ben a lengyel köztársasággal kötött kereskedelmi egyezményt, a vám tarifa rendezést és a 36-ban egy hirdetményt, melyben az osztrák-magyar koronákban keletkezett követelésekről szóló s Ausztriával 1924 június 18-án megkötött, a törvények és rendel etek gyűjteményének 1926. évfolyamában 60. szám alatt kihirdetett egyezmény 36. cikke szerinti csehszlovák—osztrák nemzetközi választott bíróság perrendtartását közük. Az egye® füzeteket külön is meg Tehet rendelni a kassai államnyomdánál A magyarnyelvű törvénygyűjtemény egész évi előfizetési ára 120 korona. %
