Prágai Magyar Hirlap, 1927. október (6. évfolyam, 224-248 / 1558-1582. szám)

1927-10-30 / 248. (1582.) szám

Mai uámuiik 16 oldal éVf' ^ (l582) WÍm 1 V<MárNaP °któber ^ üöfizetés! ár: évente MO félévre 150, A szlovenszkői és rUSzitlSzkÓl ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prigo II PansUá nlice legyedevre 7o, havonta 26 Ké; külföldre: . H 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó ívente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: hivatal:PrágaH.tPanskáuM2/!II.~Te­íavonta 34 Ké. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACH GÉZA lefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha Romárnál (*) Az orient express ugyan csak harmii kilométeres óránkénti átlagsebességgel kö: lekedik Romániában, de a forradalmak, puccsok, az á'llamfordulatok eljövetelének s< bessége ugyanott nagyobb, mint bárhe másutt Európában. Bizonytalanság és balkí ni hisztéria jellemzik a bukaresti udvart é a román kormányt s az államok létének le^ főbb alappillére: a konstansság sehol nei áll gyengébb alapokon, sehol nem dőlhet me olyan rohamosan, mint ebben az államban, me lyet a kifürkészhetetlen sors a háború utá óriási kiterjedésű nagyhatalommá dagasztó! Hiába jelentette ki Hodzsa miniszter Paris bán, hogy a háború nem az elbalkánositás hanem ellenkezőleg, a középeurópai Balká megszüntetését eredményezte, nem hisszük hogy akadna józan európai, aki ez az állítás elfogadhatná. Mert azt hisszük, tagadhatatla nabbul rosszabb az, ha például a macedó; forradalmárok vérbeli és szavatoltan balkán módszerei abban az államban divatoznak melynek határai ma csaknem Velencéig, Grá cig és Szegedig terjednek, mint az, amikor a évszázados bécsi kulturrend igyekezett ki váló institúciókkal és kiváló, európai embe rekkel rendet teremteni a boszniai és herce govinai dzsungelben. Mert akárhogy vesszük jobb ha Európa igyekszik gyarmatosítani é: megfékezni a Balkánt, mintha a Balkán jöi föl Európába és beleszurja hirhedt gyilokjá a kontinens testének kellős közepébe. Ugyanilyen balkáni elmélkedést tartha tünk a jugoszláviai macedón események utár most is, a romániai „események1' alkalmával amikor szintén kipróbált balkáni szokások verdesik Európa kapuját mélyen ott, aha előbb valóban nyugati institúcióidra! találkoz tál, ó nyájas európai utazó! Valamikor sietví vitt útlevél és féielem nélkül a gyors Bras­sóig, Predeálig, s Arad, Temesvár, Nagyká roly oly közel voltak vágyaidnak, üzleteidnek mint Palermo, vagy Sevilla, — de most? Bu­dapest mögött, s nem is oly messze Bécstől ott terpesztiedik a Titok, a Kiszámíthatatlan­ság, a Labilitás és hiába küldesz táviratol Nagyváradra, a hajdani Kis Párisba, ahonnéi európai zsenik indultak útjukra, nem éi oda, hiába küldesz pénzt Kolozsvárra, nem jön meg, hiába küldesz jelentést Brassóba, útközben elsikkad, hiába épitesz, számítsa Romániája, minden hiába, semmi sem biztos ott, mert Románia a nagy Bizonytalanság or­szága. Ostromállapot, Ievélcenzura, a sajtó el­nyomása, granicsárok a határ mentén, telefon és táviraItiialom, lehetetlen postai közleke­dés, gyanús pénzviszonyok, sziguranca és megvesztegetés, nem elég Balkán ez? Ma csaknem Debrecenig és Szegedig ér el a bu­karesti udvari intrikák lekellete, melyhez hasonlót pedig Kolozsvár, meg Arad közön­sége hajdanában csak az operettekből, vagy- pedig újabban a moziból ismeri, ahol exóti- kus délamerikai, vagy balkáni államok nagy­bajusza, villogó szemű, fantasztikus egyenru­háira bujtatott generálisai és hercegei ágál­tak komikusán egymás ellen — az európai közönség nagy gaudiumára. Hej, mily szomo­rúság: mmdez valóra vált ma, Középeurópa szivében! Udvari intrikák, trónvillongások, deíronizációk és restituciók, sötét machiná­ciók, asszonyok és szeretők, panamák és el­tűnt pénzek, párisi szállodák — pontosan úgy, mint felejthetetlen humorral Heltai Jenő an­nakidején megírta, — ma nem Nisben, Kragu- jevácban, Üszkübben, Szalonikiben éreztetik hatásukat, hanem négyszáz kilométerre Becs­től, kétszáz kilométerre Kassától, ahol valami­kor teljes európai rend uralkodott. Ha Hodzsa miniszter ' ebben nem elbalkániasodú t lát, ekkor nem tudjuk, mit ért „Balkán" alatt. Romániában a karlista mozgalom ! forradalommal fenyeget ( j A karll&fák és a kormánypártiak első véres összecsapása Besszarábiában — Bratianu és Mariin szgaSotS harja a román kamarában — A miniszterelnök drákói rendszabályokkal fenyeget — ©stromállapot és mozgósítás Erdélyben — ByuSafekérvár, a parasztpárt főffészke, ostromzár alatt — Titokzatos politikai betörők Károly herceg párisii villájában — Hantin a&aria Erőé!w üiiálléságéf Bukarest, október 29. Hetek óta tudja már az európai sajtó, hogy a kanista moz­galom Romániában egyre nagyobb mérete­ket ölt és Bratianu kényuralma következ­tében Románia, különösen Besszarábia, a Dobrudzsa és Erdély lakossága egyre he­vesebben követeli, hogy a Parisban élő Ká­rolyt, a román trón jogos örökösét vissza­hívják. Mária királyné, aki eddig határo­zottan Károly visszahívása ellen volt, most szintén a herceg visszatérésének előkészí­tésén fáradozik s máris heves ellentétbe került Bráti&nural. Ma már kétségtelen, hogy a karlisták újabb akciója igen komoly. Könny- n iglóhet, hogy Romániában a legközelebbi időben döntő események fog­nak bekövetkezni. Manoilescu volt állam­titkár letartóztatásával a titkon forró moz­galom hirtelen kipattant s egész Európa tu­domást szerzett a román belviszályról. Ki­tudódott, hogy Manoilescu közvetlenül el­utazása előtt sokáig tárgyalt Avareseu tá­bornokkal is, aki Bratianu után kétségtele­nül a legbefolyásosabb politikus Romániá­ban. Miután Károlyt a Bratianu-kormány ügy­nökei állandóan megfigyelik s a detektívek minden lépését követik, Bratianu azonnal ér­tesítést kapott Manoilescu látogatásáról a hercegnél s a. visszatérő államférfiut azonnal letartóztatta. De ezzel a letartóztatással a helyzet egy­általán nem változott meg, sőt még bo­nyolultabbá vált. A régenstanács sok nehézséget okoz Bra- tianunak, főleg Burdugan, a legfőbb semmitő- szék elnöke, aki már többizben vonakodott fon­tos kormányrendeleteket aláírni. Bratianu legutóbb Mardarescu tábornokot akarta ki­nevezni a román hadsereg generalisszimu- szává, mint ismeretes, azonban a régenstanács meggátolta ezt a kinevezést. A karüsta-mozgalom terjedése Nemcsak ellenzéki politikusok, de befo­lyásos udvari körök és magasrangu katona­tisztek is azon a véleményen vannak, hogy Románia nem nélkülözheti Mihály király nagykorúságáig az államfőt és nem bírja ki a régensséggel járó bizonytalanságot. Ezért olyan körök is, amelyek eleinte nyugodtan beletörődtek Károly száműze­tésébe. most visszatérését követelik. A legerélyesebb támasza a karlista-mozga- Iomnak a nemzeti parasztpárt. Az ellenzék vezérei, Maniu, Michalage és Avareseu teljes egyetértésben dolgoznak Károly visszatérésén. Bratianu a legkétségbe- esettebb intézkedéseket lépteti életbe az egyre erősödő karlista-mozgalommal szem­ben. Titkos ügynökök egész serege kémleli állandóan a politikai vezéreket s a minisz­terelnök a legerőszakosabb módon ellenőrzi a közvélemény minden megnyilvánulását. Több száz ember szerepel a cenzúra listáján s ezeknek az embereknek minden levelét fel­bontják. A külföldre menő postát csaknem kivétel nélkül ellenőrzik. Az összes sajtótáv­iratokat a legszigorúbban cenzúrázzák. A bűnösöket szigorúan elitélik g Manói- lescura állítólag ötévi börtön vár, Manoilescu a fogházban Bukarest, október 29. Manoilescu volt ál­lamtitkár a jihlavai 'egyházból levelet irt fe­leségének. amelyben közli, hogy jói van, jói bánnal- vele és meglehetős kébyvn^ ív v***. Megengedik azt is, hogy idegeneket és hozzá­tartozóit is fogadja. Avareseu tábornok, volt miniszterelnök máris meglátogatta és két órán át tárgyalt vele. Bratianu első nyilatkozata Károlyról az „elszáradt ágról" A karlista-mozgalomnak egyik legfonto­sabb állomása a bukaresti kamara csütörtöki és pénteki ülése volt, amelyen az ellentétes nézetek teljes erővel csaptak össze. A kamara hangulata mindennél fénye­sebben bizonyítja, hogy a karlisfa-moz- galom katasztrofális komolyságot öltött s kifejlődésében szinte feltartóztathatatlan. Maniu, a parasztpárt vezére, heves és bá­tor támadást intézett Bratianu ellen Manoi­lescu letartóztatása miatt és Bratianu rideg szigorral és tiránnus módjára válaszolt. A miniszterelnök a hivatalos jelentés szerint a kamara csütörtöki ülésén a következő nyi­latkozatot tette annak a legutóbb leleplezett akciónak nyomán, amely „a korona viselője, az állam rendje és a közrend ellen irányult", — mint azt a hivatalos jelentés mondja: — A hatóságok elhatározták, hogy ül­dözni fogják azokat, akik „ebben a tekin­tetben" bűnöket követtek el. Az állam el­lensége az, aki föl akarja borítani a mai helyzetet, de az illető össze fog zúzódni a mi szilárd elszántságunkon. Az állam el­lensége az is, aki bármilyen eszközzel meg akarja fosztani a legitim uralkodót a koro­nától. Azok, akik tagjai voltak a koronata­nácsnak, sohasem fogják elfelejteni Ferdi- nánd királynak, az atyának fájdalmas meg- indultságát és az uralkodónak erős házas­ságát, amellyel ő, a nemzeti egység megte­remtője, kizárólag országa jövendőjének gondjától vezéreltetve kijelentette, hogy a dinasztikus leszármazás elszáradt ágát el kell távolítani, hogy az egész fa egészséges maradjon. — Híven ehhez az elhatározáshoz és al­kotmányos monarchikus államformának igy jó és az urak nem tűrhetnek eröskezü uralkodót. A fiatal trónkövetelő botrányos magánéletével vonta magára Európa figyel­mét. Panamák láncolata tart és a szerelmek szerepe mindebben kiszámíthatatlan. Nem mozi ez, nem operett? Nem, hanem Románia: Temesvár, Nagyvárad. Kolozsvár, Gyulafehér­vár, a nagy Rákócz-ak. Báthoriak és Bethle­nek hajdani tudós hazája! alapvető elveihez, a törvényesen létreho­zott rendet nem szabad megváltoztatni. Azok, akik hűséggel szolgálták a nagy ki­rályt, halála után is őszinte kegyelettel tar­tották tiszteletben azokat az indító okokat, amelyek elhatározását megórlelték. De mindenek felett a kötelesség érzése vezé­relt bennünket, hogy fentartsuk az állam rendjét, továbbá az a tudat, hogy Románia nem akarhat olyan államfőt, aki választás, népszavazás, pártkombináció vagy akármi­lyen más eszköz utján jut trónra. Az állam biztonsága ellen vétkeznek mindazok, akik nem igy gondolkodnak és meg fognak sem­misülni a törvényes hatalom ereje alatt. tudni t«l! mindenkinek az ország bel­sejében és a külföldön egyaránt. Maniu elmondja a híres kormánytanács lefolyását Bratianu nyilatkozatát a nemzeti pa­rasztpárt nevében Maniu Gyula éles szóval Ítélte el. Szerinte a kormány intézkedése al- • kotmányellenes, mert a kormánynak nem volt joga elfogni Manoilescut. Ez a jog csak az igazságszolgáltatás szerveit illeti meg. Al­kotmányellenes az is, hogy a vizsgálatot ka­tonai törvényszék vezeti polgári törvényszék helyett. Tiltakozik az ellen, hogy Manoilescutó! leveleket koboztak el, köztük olyanokat, amelyeket a volt trónörökös a miniszter- elnökhöz és a politikai pártok vezérei­hez irt. Elhárítja a nemzeti parasztpártröl azt a vádat, hogy meg akarja rendíteni Románia nemzeti létét, mert a párt tiszteletben tartja az állam és a korona integritását. Maniu ezután szóvá tette azokat az ese ményeket, amelyek Károly herceg trónról való lemondását megelőzték és emlékeztet­te Bratianut, hogy a történelmi nevezetes­ségű kormánytanácson, amelyen Ferdinánd király elnökölt, ő, mint a parasztpárt kép viselője azt ajánlotta, hogy szólítsák föl Károly herceget mégegyszer és utoljára, hogy vonja vissza trónigényéről való lemon dúsát. A lojális eljárás az lett volna, ha Bra­tianu is támogatja ezt a javaslatot, ő azon­ban azzal tért ki előle, hogy szerinte a ki­rályi udvartartás miniszterének közbenjá­rása elegendő. Manin kétségbe vonja a régi országgyűlés törvényességét, amely a trón­fosztást kimondta. — Már akkor megjósoltam, hogy Károly herceg egyszer megváltoztatja elhatározását — folytatta — és ez most bekövetkezett. Károly herceg kijelentette, hogy nem trónpretendens, de rendelkezésére áll ha­zájának, ha a román nép hívja. Egyedül a népnek áll jogában ezt kívánni és Bra­tianu nem szállhat szembe a népakarat­tal. — Ha majd az ország érdeke úgy kíván­ja, akkor a politikai pártok meg fogják vi­tatni a kérdést, hogy szükségesnek tartják-e a népszavazást, mert csak a román nép dönt­het arról, hogy ki legyen a király. Károlyt védeni s forradalom Bratianu miniszterelnök sietett válaszol­ni Maniunak. Azt fe’elte, hoey ezzel a mos­tani felszólalásával Maniu elárulta, hogy párt­Románia forradalom előtt áll. Románia ma megközelíthetetlen ország, amelyre a pos­ta és távírda nemzetközi szabályai nem ér­vényesek. így megy ez már évek óta és nincs kilátás a javulásra. Üreskezü kormányok jön­nek, hogy telizsebü kormányok menjenek. Királyok lemondanak, hogy királyok lázongja­nak. Titokzatos politikai betörések történnek itt is, ott is, három anyakirályné mozog a szí­nen s a király? — 0, a király hét éves, mert1

Next

/
Thumbnails
Contents