Prágai Magyar Hirlap, 1927. október (6. évfolyam, 224-248 / 1558-1582. szám)
1927-10-22 / 242. (1576.) szám
:-7V\A<Sfc®.-HrRMR 1927 októbeT 22, szombat. SCHWARZBARD Irta: Mára! Sándor. Paris, október 21. Schwarzbard, a gyilkos, ma reggel odaüli a vádlottak padjára a párisi esküdtszék nagytermében. Egv hét múlva Ítélni fognak felette. Az elmúlt évek egyik legkülönösebb politikai biinpere ez, szenvedélyek lobognak e per körül, titokzatos és távoli érdeklődések és érdekeltségek fonódnak e per körül, Ukrajna, Galícia, Newyork, London gettóiban kísérik izgatott figyelemmel a per menetét. Nagy politikai bünper? Még annál is több. Ez a nagy zsidó per, az örök per, az ezeréves per. Hőse és vádlottja Schwarzbard, a bosszúálló. Kínos és kényes, finnyás per. vád és védelem nyugtalan aggódással vigyáznak minden szóra, mert minden szónak mellékértelme és igen nagy visszhangja van. Egy elszólás, egy elragadtatott mondat s ez a per alkalmas arra, hogy óriási szenvedélyeket robbantson ki. Az elnök, Flory, nagy politikai perek gyakorlott ceremóniamestere, végtelen óvatossággal vezeti a tárgyalást. Az esküdtek számát megtoldottá!* négy pótesküdttel, mert s tárgyalás végnélkülinek ígérkezik. 180 tanúi-. idéz le a védelem és a vád, köztük Einstein professzort, a comtesse de Noailles-t, Tristan Bernardot és Károlyi Mihály grófot. Egész Kczépeurópa elküldte a maga eajiőképviselőit erre a perre, Newyork és Kiew egyformán érdeklődnek, sajtójegyet már napok óta nem lehet kapni s minden jegy névre szól és fényképes. A kontroll a teremben a legszigorúbb. A fegyelem a teremben páratlan. Az ügyész felolvassa a vádiratot: Schwarzbard Sámuel 38 éves, zsidó, szii- letett Oroszországban (Smoleoskben), kété\es korától Ukrajnában nevelkedett. Bekalaudoz- ía egész Középeurópát. 1908-ban Budapestről „magántulajdonsértésérU kitoloncolják, ugyanebben az évben Ausztriában négyhónapi börtönre Ítélik könyviopásért. A háború Parisban éri, beáll az idegen légióba, derekasan harcol, kitüntetést kap, megsebesül. A háború végén visszatér Ukrajnába, ahol a cári monarchia bukása után proklamálják a „szabad köztársaságot". Ezt a szabad köztár- : saságot 1918-ban Anglia és Franciaország elismerték. Az ukrán hejtman, Skoropadski, német orientációban keresett támogatást a ibolsevizmussal szemben, de Németország ka* tonai összeomlása után, 1918 decemberében, Petljura hejtman vette át a kormányt, akinek uralkodása elég rövid ideig tart. Erre a rövid időre esnek a pogromok, a hires és kétségbevonhatatlan ukrajnai zsidóüldözásek, aminek zsidó családok százai estek áldozatul. Petlju- ra bukása után az orosz szovjetköztársaság bekebelezi Ukrajnát és kikiáltja az ukrán szovjetet. Petljura Lengyelországban keres menedéket, majd 1924-ben Parisba költözik. Schwarzbard, aki a pogromok elől elmenekült Ukrajnából, szintén visszatér Parisba, : naiurizáltatja magát s órásüzletet nyit Menil- montanban. A rendőri dossierje erről az időről jó. Mikor megtudja, hogy Petljura, akit az í ukrajnai pogromok szervezőjének tart, Páris- ; bán él, elhatározza, hogy megbosszulja a ke- ] gyetlenségeket, amiknek ismerősei és roko- ; nai is áldozatul estek s megöli a hejtmant. . Tervére lassan készül föl, megszerzi Petljura ^ egy fotográfiáját, vásárol egy revolvert, hóna- . púkig jár a. volt hejtman nyomában, mig egy napon, 1926 májusában a rue Racinen, a ' Quartier Latin egy mellékutcájában egyedül 1 akad reá Petljurára, aki egy vendéglőből tá- s ve zik. Schwarzbard eléje lép és megkérdi: — Pan Petljura? A választ be sem. várja, előrántja a revolvert és öt golyóval leteriti Petljurát. Közben eszelősen ordít: — Nesze a pogromokért! Nesze a gyilkosságokért! S a rendőrnek, aki odaérkezik, ezt mondja; — Kivégeztem egy gyilkost. A vizsgálat során az előre megfontolt ; szándékot nem tagadja. i * t A vádirat megemlíti, hogy „a pogromok, j amelyek Petljura kormányzásának idejében 1 egész Ukrajnában véres következetességgel napirenden voltak, bebizonyított tények, ami- ( ke! vitatni sem lehet. Bizonyos az is, hogy ezek. a pogromok messze felülmúlták kegyetlenségben mindazokat a kilengéseket, amik 1 Ukrajnában már azelőtt is, hosszú időkön át 1 tradicionálisan visszatértek. De nincsen bizo- I nyitva az, hogy Petliura, a hejtman értelmi szerzője lett volna a pogromoknak, sőt az sem, hogy hallgatólagos beleegyezéssel, bátorította volna ezeket". * Schwarzbard az ügyvédje mögött ül, Tor- i rés mailre mögött s figyelmesen hallgatja a ( vá:.'iratot. Rendkívül sápadt. Vöröses haja, j vöröses bajsza vau. A ruházata szerény, ren- x dér. Kispolgár. A külsejében semmi karak- . terisztikus. A mozdulatai hirtelenek, de a \ |nc-dóra udvarias, szerény. Jól viselkedik, az 5 blnők meg van elégedve vele. 1 Mikor beszélni kezd, megváltozik az 1 lg ész ember. A kispolgárból anarchista lesz. Megnő, kiegyenesedik. Kiabál. Az elnök felszólítja, hogy mondja el a gyilkosság történe- : tét. Csak erre vár. Nem estik nehezére be- : szelni róla. Elmondja, hogy egy napon egy ukrajnai zsidó kereste fel itt Parisban, aki együtt feküdt a kórházban egy ukrajnai tiszttel. Ez a tiszt dicsekedett a gyilkosságokkal, amiket Petljura uralma alatt elkövetett. Schwarzbard maga is megérte ezeket a pogromokat. Ettől az ukrajnai zsidótól hallotta, hogy Petljura Párisban él. Ekkor „született meg benne" a bosszú gondolata. Mikor, erősen külföldi kiejtéssel, ezt a szót ejti ki: „vengeance" — az egész ember megváltozik. Kiabál, rikácsol. Mintha görcs csavarná á testél „Megbosszultam!" — ordítja. — „Sikerült a bosszul A gyilkosságokért! A rablásokért! A meggyalázott asszonyokért! Mind hóhérok voltak! Ez bosszút kívánt!" Mikor ezt a szót ordítja: „Bosszú!" — egészen különös és idegen. Különben olyan, mint egy nacionalizált párisi kispolgár, ukrajnai eredettel. De ha a bosszút kezdi ordítani, félelmetes. A sápadt, vöröseshaju fejével olyan, mint Shalom Asch darabjainak egyik figurája, akiben a bosszú istenének szelleme él. Hetediziglen. Szemet szemért. Fogat fogért. A bosszú! A gyilkosság részleteit tárgyilagosan, látható elégedettséggel, amit nem is titkol, egészeu aprólékosan mondja el. Ilyenkor egy boldog ember benyomását teszi, akinek egy nehéz és bonyolult föladat, élete nagy föladata, maradék nélkül sikerült. „Nem igaz" — mondja, — „hogy Petljura a harmadik golyó után ezt kiabálta: „Elég, elég." Nem kiabált ő semmit, öt golyót lőttem belé". (S számolni kezdi, mutatja az ujjaival:) „Egyet, keltőt, hármat, négyet, ötöt. A fejébe és a hasába. Rögtön elesett. Közben nyögött, ezt nyögte: ho, ho, ho... Csak attól féltem mindig, hogy tévedni fogok, hogy eltévesztem s nem a hejtmant lövöm le, hanem valaki mást. Mikor a rendőrségen meghallottam, hogy a hejtmant találtam s hogy meg is halt, nagyon boldog voltam. Hónapokig jártam utána. Nem tudtam soha egyedül találni. A Larous- seból kivágtam a fényképét, egy papírlapra ragasztottam s ezt a fényképet állandóan magamnál hordtam, hogy jól ismerjem az arcát. Sikerült. Megbosszultam a gyilkosságokat". Elégedetten leül. Mikor megkérdezik, hogy beismeri-e az előre megfontolt szándékot, készséggel int, hogy igen. * A tárgyalóteremben változatlan csönd és fegyelem. Hallani az elnök hangját, amint csöndesen megkérdezi az egyik jegyzőtől, hogy el fog-e jönni a comtesse de Noailles? Schwarzbardda] szemben egy gyász-fátyolos asszony ül: Petljura özvegye és mellette egy szemüveges ukrán: Petljura fivére. A teremben sok ukrán emigrált, magasállásu urak is. A két ügyvéd, Torrés, Schwarzbard védője s Campinchi, a Peti jura-család érdekeinek képviselője óvatosan mérkőzni kezdenek. Campinchi az 1908-as „magántulajdonsértés" részleteit feszegeti; Torrés energikusan kjie- lenti, hogy ez a különben is jelentéktelen botlás már elévült. Schwarzbard az utolsó húsz esztendőben erkölcsileg kifogástalan életet élt. Senki nem tud terhelőt ellene. Campinchi szeretné egy kissé megtépázni Schwarzbard idealista nimbuszát. Schwarzbard nem tiltakozik; kétségtelen, hogy nem hallgat el ez a gyilkos semmit s valami kegyetlen örömmel őszinte. * A per mozgatórugója az a probléma, hogy tudolt-e Petljura a pogromok előkészítéséről. résztvett-e azokban közvetve vagy közvetlenül, adott-e ilyen kilengésekre utasításokat? Ha Schwarzbard ezt bizonyítani tudja, megeshetik, hogy fölmentik. Ami Schwarzbardot szemmelláthatólag kevéssé érdekli. Az a fajta ember, aki lezárta az életet abban a pillanatban, mikor a „bosz- szu" sikerült. Nem szimpatikus, mert gyilkos; az idealista-rugó nem menti ezt a gyilkosságot se. Kemény dió ez az ember és az esete a tizenkét esküdtnek, akik egyelőre néma hallgatással kisérik a tárgyalást. Mindenki reméli, hogy az ítélettel meg fog maradni a per politikai biinpernek s nem csinálnak fajháborut belőle. Aminek minden csirája megvan ebben a. perben s amit a tárgyalás menete minden eszközzel iparkodik elkerülni. A londoni Szent Pál katedrális izgalmas szenzációja Egy anglikán kanonok megzavarta az anglikán püspök prédikációfát — Amiről ma egész Anglia beszél — Harc az „eretnekek" ellen — A különös eset részletes leírása London, október 21. (A Prágai Magyar Hírlap munkatársától.) Anglia közvéleményét a Szent Pál katedrá- lisban vasárnap végbemenő események lázas izgatomba hozták. Rövid jelentésben már beszámoltunk arról a drámai jeleneiről, amely a vasárnapi istentisztelet alkalmával az ősrégi székesegyházban történt, most azonban az angol lapok hasábjairól egyre nagyobb arányokban bontakozik ki az a tény, hogy a vasárnapi események az angol egyháztörténelem uj fejezetét jelentik. Mert ami az isten- tisztelet közben a St. Pál katedrálishan végbement, felülmúlja az itentisztelet. megzavarásának egyszerű méretét. Az a jelenet, amelyben egy kanonok egy püspököt az összegyűlt egyházközség előtt, az egyházközség egy részének helyeslésétől kisérve, eretnekséggel vádol, tulajdonképpen azoknak az ellentéteknek a kitörése, amelyek Anglia vallási életéi most újból mélyen széttagolták és ennek következtében valósággal nemzeti jelentőségük van. Az első rövid leirások, csak halvány fogalmat nyújtanak arról, ami a valóságban történt. Az események lefolyását ugyan sejthetjük a szűkszavú táviratokból, a dráma azonban a részletekben rejlik. Az események megértéséhez egy pár tényt előre kell bocsátanunk. Az első és a legfontosabb: Angi iában sok-sok millió ember komolyan és bensőségesen hisz. Ezeknek a számára mindaz, ami az egyházzal összefügg, valósággal szívügy. Csak ennek az alapvető tételnek a felismerésével érthetjük meg azt, hogy évek óta hogyan kerülhetett Anglia köz- érdeklődésének homlokterébe az ima- könyv reformjának az ügye. Mert az imakönyv reformja tulajdonképpen az egész anglikán liturgiának a reformját jelenti. A hívők egyrésze ezt a reformot visszautasítja, mert szerintük a szentséges mágikus jelentése azoknak szimbolikus jelentését vezetné be. Azok a hívők, akik a reform ellen vannak, inkább az anglo-katölicizmushoz hajlanak. { Ezeknek sorába tartozik B ültnek Wen ster kanonok, a londoni St. Miohael Royal egyház rektora. A hívőknek egyrésze üdvözli a reformot, sőt olyanok is vannak, akik szerint a reform nem megy elég messzire és a reformistáknak egyik szenvedélyes vezére Barnes dr., Birmingham püspöke. Ez a püspök tette a múltkoriban azt az ajánlatot, hogy a szentelt és a közönséges kenyeret kémiailag vizsgálják meg, hogy vájjon van-e a kettő között valamelyes különbség. Inge dekán a St. Pál katedrális európai nevű lelkésze, a hires egyházi szónok, akinek egy-egy szónoklata mindig közeseményt jelent az angol egyházi és társadalmi életben, nemrégiben meghívta a püspököt, hogy az ő templomában prédikáljon. Barnes dr. sok ellensége ezt a meghívást nyílt kihívásnak tekintette. Izgalmas várakozás előzi meg az egyházi beszédet Vasárnap délelőtt a St. Pál katedrális, a kereszténységnek egyik legnagyobb temploma, az utolsó helyig megtelt, úgy7 hogy sokan nem tudtak ülőhelyhez jutni és állva várakoztak a nagy eseményre. Az oldalkápolnákban és Gordon generális szarkofágja körül is az emberek tömegei tolongtak, izgalmas várakozásban az elkövetkező nagy események előtt. Hogy sok ang,lo-katolikus van a templomban, azt már észre lehetett venni az istentisztelet alatt elhangzott imájukon, j Az egyházi szertartás a legnagyobb rendben ment végbe addig a pontig, amikor Inge de-; sán rövid egyházi közlést tett a gyülekezet- j iez és a birminghami ^püspök a szószékhez j /ezelő lépcsőkön felfelé lépdelt. Ebben a pillanatban a templom nyugati hajójában egy fekete köpenybe burkolt pap emelkedett fel. Hirtelen szétnyitotta kabátját és látni lehetett, hogy teljes or- nátusbam van, vállairól a selyemstóla ! csüng alá, A következő pillanatban már a középső i i a jóban volt, két pap és laikus szegődött kisé- j ■eléül és a kis csoport az oltár felé haladt. i Az egyházfiak nem tudták, varion « pa- í i pok és kíséretük az isteni szolgálathoz tartoznak-e, vagy nem, és igy nem'zavarták őket útjukban. Később azonban észbekaptak és három . r vi a zöld bársony zailagnoz rohant, mely a hívők helyét elválasztja az oltártól és az egyik templomszólga itt próbálta őket, feltartóztatni. Közben azonban az ájtatoskodók jó része már előrenyomult. Az emberekben nagy idegesség vett, erőt, ott hagyták helyüket és a középső hajóba igyekeztek. Buliock-Webster most az egyik egyházfinak egy összetekert iratot adott át, amely a templom dékánjának volt címezve, azonban az egyházfi visszaadta az iratot. Elhangzik a vád A birminghami püspök közben nyugodtan felment a szószékre és ott várta a fejleményeket. Inge dekán és ő voltak az egyetlenek, akik nyugalmukat, mindvégig megőrizték. Buliock-Webster kanonok most mélyen meghajolt az oltár előtt, meghajolt a templom dékánja előtt és végül a püspök élőit is, azután megfordult és hangos szóval kezdett a gyülekezethez beszélni: — Én, Georger Rüssél Bulloak-Webster — és most felsorolta összes egyházi és világi méltóságait — itt és most, ennek a gyülekezetnek jelenlétében, az én saját nevemben és a lelkészség nagy részének, továbbá eme egyházmegye hivő laikusai nagy részének nevében ünnepélyesen vádolom Ernest William Bar- nesst, a természettudományok doktorát, Birmingham püspökét, hogy hamis és eretnek tanításokkal számtalan nyilvános kijelentésében megtagadta a szentségekről szóló tanításokat és azokat leszállítani i gy ek e zett. Amikor Buliock-Webster eme fontos szavakat hangos szóval és feszes állásban kihirdette, a templom sok pontjáról felhangzott az Ámen szó. Mindjárt nyilvánvalóvá váll, hogy Buliock-Webster a templomba számos hívét hozta magával. Tovább folytatta beszédét és tiltakozott az ellen, hogy a püspököt meghívták a St. Pál katedrálisba egyházi szónoklat megtartására. Ennek a püspöknek jelenlétét ebben a székesegyházban bűnnek nyilvánította, ő kérte London püspökét, hogy tiltsa meg Birmingham püspökének a? ő ien- hatésága alatt álló egyházban való prédi- kálást. Kérte Canterbnry érsekét és püspökeit is, hogy Birmingham püspökét helyezzék vád alá és ha bűnösnek találják, tegyék le méltóságából és űzzék el az egyházból Az orgona is beleavatkozik a harcba Amikor Bul'lock-Webster idáig jutott, az orgona először csendben, mintegy intésül, beleszórt szavaiba, hogy hallgatásra bírja. Azonban ő tovább beszélt és beszélt akkor is, amikor az orgona már harsogva szólott és hangját teljesen túlszárnyalta. Bullock-Webster azonban erősítette hangját, az orgona elnémult és a pap most felszólította a hívőket, hogy vele együtt hagyják el a templomot. Ezután leszállóit a templom hajójába és lassan a kijárat felé tartott. Sokan csatlakoztak hozzája, Sokan azonban izgatottan kiáltották feléje: — Szégyen! Szégyen! Felhangzott az Anglia évszázados harcaiból ismeretes kiáltás: — No Pop érv! — Ez protestáns templom! — kiáltotta méltatlankodva az egyik püspökpárti. Izgalmas lármában értek Buillock-Web- ster és hívei a templom ajtajához és távoztak el. A püspök az egész drámai jelenet alatt a szószéken állott és egy szót sem szólott. Mikor ellenfele eltávozott, nyugodt, tiszta csengésű hangon felolvasta az írás előirt szövegét: Hiőb könyvének 33. fejezetéből a negyedik verset: „Isten szelleme teremtett, engem és a Mindenhatónak lehetető adta nekem az Hetet." És ezután megtartotta a prédikációját bolygónk koráról és az emberiség leszármazásáról, kimutatta azt, hogy a föld nem véletlenségböl született más csillagokból és az ősember nem véletlen- bégből származott egy gorilla ősatyától, tehát a fejlődésnek értelme van, az ember teremtése nem vak mechanizmusból, hanem isteni tervből ered és Hiob szava, igazságon nyugszik. Ezalatt Bullock-Webster hívei ünnepi íenetben, egyházi dalokat énekelve, a Gityn ercsztül a St. Micbaol egyházba vonultak, tt egyházi szónoklatban a kanonok bejeben • ette. hogy tiltakozását a birminghami püs- ök ellen, ha szükséges, meg is ismétli, A iái támadás csak kezdete volt az igaai harc- afc. % 4
