Prágai Magyar Hirlap, 1927. október (6. évfolyam, 224-248 / 1558-1582. szám)
1927-10-02 / 225. (1559.) szám
1927 október 2, vasárnap. (Jj magyar uilágnézet Irta: mORICZ ZSIömODD (A rimaszombati ifjúsági kongresszustól 1 Iviözlő táviratot kaptam, amelyre csak most - ezúton tudiok Válaszolni. 1 Kedves fiaim, mióta ott jártam Szlo- 1 mszkóban s alkalmam volt a 'magyar ifjú- u iggatl kissé közelebbről érintkezni, azóta i rnnem igien nagy átalakuláson ment át a * agyar jövő gondolata. Ideihaza is nagyon nehéz az ifjúságnak. ;1 ért itthon ás borzalmas megrázkódtatást jent a mai 'élet. A régi 'életlehetőségek meg- ^ untok, egészen újak állottak elő. Közép osz- lyunk, mintha fejszecsapásokkal állott vol- )£ t neki a sors, rettentő vérveszteséget szén- í sdett s az az ifjúság, .amely ma az egyetem- { megy, olyan helyzettel találja szemben agát, amit mi, a húsz-harminc évvel ezelőtt .] aturáltak, nem is álmodtunk: nemzeti nvo- £ or, a magyarság egyetemleges bajai fefcüsz- \ k felette, mint az olomffeilhök, az örökös 'és ,£ liandló egyéni s családi bajokon s mehézsé- l (ken kivü! De az, amit ott tapasztaltam, ia magyar T uságmál, ott, köztelek, az messze felül- (£ iladlja mindazt, amit. elképzelni tudtam. ( ért egy kisebbségi faj gyermekének még j kkal bővebben kijut a 'családok teherbíró őtteuségtéből, a fajtát sújtó törvényes intéz- 1 idősek akadályából 'és az egész együttes re- éaiytolen, viharos horizontjában való oszto- abóL Idehaza még a múlt évben is azt hiirdet- Ec, hogy a kisebbségi magyarságok Ifjúsága vesztette apái hitét s egyikét év kérdése, gy megszűnjön a magyar szellem s a ma- ar nyelv a határokon tűk tón már akkor azt gondoltam, hogy az letétien. Mert természettani törvényszeirü- g, hogy az elnyomás mindenkor ellenállást jt ki. De mióta köztelek jártam, azóta ab- ^ n a boldog Illúzióban ringatózom, hogy a agyar lélek s a magyar jövő egészen újjá , illetett s valami szebbet s 'jobbat várba- } nk, mint amit addig éltünk. i Valóban szemben állanak az apák és a < k. 1 1 De ez a szembenállás is örökös. Mindig * OTíbekerült, minden generáció, az előtte ] ivei, mert a természetes fejlődésiben ás át- 1 iku.1 a világ. Mennyin© inkább szembe kel- a i kerülni az ifjúságnak az idősekkel ott, < ól egy olyan világfordulás történt. Hisz az Ő •ák nem lehetnek képesek arra, hogy Hson- ; kveudákat vonjanak le. öle egy boldog és gy nemzet gyermekeiinek születtek s annak .i kell érezniük magukat halálukig. Ők be- a .hozhatnak emlékeikbe, mint ahogy a < nkroment mágnás a hónapos szobában sem ' zi a Szegénységet, mert a fillérek zseléjén \ mágnásnak s a múlt nagy fiának tudja mait, ha a szemét behunyja, akit nem érint a , írs pillanatnyi, szeszélye. De ennek a nkrement mágnásnak a fia már nem en- idhett meg magának az álmoknak ezt a i xusát. Neki már (ki kell' nyitnia a szemét s irülnézni, hogy minden erejét összeszedve >gy teremtsen magának életet s esetleg >gy épithestse az utat, hogy valaha vagy ő, így gyermekei, visszaszerezzék az ősi ran- rt 'és módot. örömmel láttam, hogy a magyar ifjúságán maga az élet, rettentő kényszerével, kiáltotta ezt az érzést s reálisabbak, öntuda- isabbak éts célkiítüzőbbek a mi korunk em- erednék Amint látom, éppen ebből a különös és sors által parancsolt helyzetből, hogy a iák az -apákkal bizonyos fokig szembe kérőiek, következik az, hogy például irodalmi zinii szembeállásnál is jellemző lérvek kehinek elő. Az Ady-kérdésre gondolok. Arra, íogy az ifjúság Ady-szeretetében az öregek yz Arany s Petőfi szellemétől való ©Ifordu- ást látják. Enmek az ifjúságot nem kell 'bántania. tón soha nem tapasztaltam sehol, semmi éren, hogy az ifjúság detrouizálta volna Aranyt. Vagy pláne Petőfit. Nincs is rá semmi oka. S egyáltalán az elmúlt korok nagyjai ellen mért és hol kellene síkra száüani? — Mi értelme van annak, hogy ma Zrínyi Miklóst és Berzsenyi Dánielt támadjuk vagy meg védjük? — Az öregek csak gondolják, hogy aki egy nj ideált választ, az mindjárt le is rombolja 'a régi ideálokat. Nem rombolja le, csak nem fordulhat hozzájuk segítségért. Azok a régi nemzet; nagyok egy más világnak voltak gyermekei ha a lelkűk mélyén s a müveik lényegében való értékeket érzi is az ifjúság, nem tud imát kezdeni veíl.ük, mert hisz nem leli meg azt a hazát, amelynek gondjait és örömeit énekelték . . . A mai magyar ifjúságinak magának kell 'megteremtenie a maga ideáljait. A magyarság ma uj világban van s uj világnézetre vau szüksége. Ez a világnézet csak olyan lehet, amely azoknak az erőiknek a kifejlesztésén© szolgál, amilyen erőkre ma szükségünk van, hogy egyáltalán élni bírjunk. Ennek az uj világnézetnek prédikálnia kell a kemény munkát, a reális életfelfogást, a józan ember és az életisniereteket, a kultúrát, az emberiség közötti szolidaritást és az egyének kart karba fűző, együttes munkájának a nagyszerűségét, S talán ez a legutolsó a legfontosabb: a magyar sósé akart s nem tudott társulni. Az egész magyarság mint .millió é:s millió egyed élt s semmi közös akcióra nem volt képes. .A kiseibbsésri ifjúságok életében az volt nekem Alapítva 1833. Telefon 33. dássmü üveg, porcellán £ fe&gy nagykereskedése. • KOSIG Ef F§«uica 19, Nagy választék. Jutányos árak. a legszebb, hogy úgy látom, megindult a szervezkedésre való hajlam és kivirágzik a szervezkedésben megnyilvánuló Erő. Ha ezt tudná hozni ez az ifjúság, akkor valóban a legnagyobbat hozná, amit várhalunk tőle. Aki [m.etgMi magában a képességet, hogy megfogja ifjú társa kezét s láncot kezdjen, kéz kézben, a szivek és a lelkek láncát: az evvel a lánccal bekerítheti a magyar Géniusz s zélhullott virágo skertje t. NFIPLÓm- HZ iBHZI FÍLÍT1RGL írja: KRRINTHY PRIBYE5 1927 október 1. Aggódó olvasóm, aki leveled bevezetésében figyelmeztetsz, hogy* nagyon rosszul csinálom, amit csinálok — hogy mindenféle ötleteimet, „eszméimet", gondolataimat, elvont és konkrét felfedezéseimet, amiket te régóta figyelsz, miért „forgácsolom" szét, ahogy mondani szokták — miért irikóltom meg össze-vissza, hol könnyed csevegés formájában, hol jelentéktelen kis humorokban, hol egy movellahős szájába adva, mint mellékmondatot, néha meg éppen aforizmának dobálva el — véleményed szerint ez „eszmék és gondolatok" közt sok olyan volt, amiből mások köteteket imák össze, uj elméleti és gyakorlati világképet kanyarifanak belőle, megadják formában is az uj gondolatnak azt a fontosságot, amit a jelentősége megérdemel. Kedves jóakaróm, te mondád, lehet, hogy igazad van — nekem őszintén szólva annyi mindenfélére kell gondolnom, annyi külső és belső történést kell feldolgoznom, akár tetszik, akár nem, hogy közben felbukkanó gondolataim „jielentőségié"-nek mérlegelés éne nem igen marad időm. Hátha még azt is tudnád — restellem be vallani — hogy ami egyáltalán papimra kerül miiilyen elenyésző kis része aunnak, ami beszélgetés, vitatkozás közben röppent eil utcán, villamoson. Tudod mit — oda se neki! Nem baj, nem kár érdé! Ne tarts léhának, se álszeimérmesniek — könnyelműségem mögött a legnagyobb gőg éipipen úgy elfér, mint a legmélyebb szerénység. Egyszerűen csak azt akarom mondani, hogy az a gondolat, ami rendlszerbefoglalás és lerögzit'és a gonöolattőzsdén való hivatalos bejegyzés nélkül elvesz — az nem is érdemelte meg, hogy megmaradjon: viszont a valamirevaló gondolat mindezek nélkül is megmarad, — olyan az, mint a tüzes szikra, akánhova esik, nyomot hagy maga után, előibb- utőbb eljut a maga helyére, Ami gondolatom ért valamit, jó volt, helyes volt, igaz volt, a valósággal megegyezett, annak a hatásáról meggyőződtem, bárhol nyilatkoztattam ki, az bevált, m int megáll api tás, mint j óslat — visszakerült hozzám, elevenen és meggyara- podva, miután elvégezte körforgását a gondolatok tarka kozmoszában, akkor is, ha egy szó, egy jelző formájában vetettem el valahol beszélgetés közben — ami pedig puszta spekuláció volt csak, dialektikus játéka a valóságtól elvonatkozott értelemnek, azt hiába Írtam, vagy írtam volna meg vaskos kötetben, holtan és ismeretlenül feküdne valamelyik könyvtár poros polcai közt. Nem igaz ám mindig, hovy seripta manent, verba volánt — . Iám, ama Krisztus kezéből egyetlen 'soir írás sem maradt meg, mégis tisztább képünk van , világszemléletéről, imiait Speugteirérol például. ■ Kitűnő elődöm a jóizü kávéházi beszélgetés- . ben; Szókratész se adta ki. 'filozófiáját „Grundniss deis Ideaibegriiflíes in objektiver ’ und suibjefctiver Anschauűing" címen a Cotta- 1 cégnél — ő bizony még krokit se irt az Athéni Naplóban, ő nem szabadalmaztatta t találmányát az eszmék világában — beszélgetéseiben még arra se ügyelt, hogy a tanítvány, akinek magyarázott, megkülönböztesse tulajdon észrevételét a mesterétől; sokszor •úgy vezette rá az igazságra, hogy a tanítvány azt hihette, ő fedezte fel azt (lévén neki az igazság fontosabb, mint aki rábukkan) — mégis az ő gondolataiból tudjuk, hogy bar- madlféleaer évvel .ezelőtt is élt már és látott és figyelt és jósolt a Gondola! * Tehát, kedves olvasóm, akit ezekután egy piáitól beszélgetés stílusában egyszerűen Olvasosz barát tóimnak nevezeti, jöjj velem sétálni a Dumapartra vagy üljünk le ide Gundelosz kertjébe, a Gellert szálló napos oldalán, — te még azzal se törődj, hogy rajtad kívül te*sz-e egyáltalán, aki megtudja, miről beszéltünk! Nos tehát — hol is hagytuk abba legutóbb, Olvasosz? Azt mondod leveled további lapjain, nagyon érdekelt, amit múltkoriban a mozgókép metafizikájáról, a színészi ábrázolás uj halhatatlanságáról csevegtem. Gondolkodtál róla és úgy látod, igazam lehet, mikor azt állítom, hogy a Film, a lerögzített külső történés felfedezése van olyan jelentőségű esemény az emberi kultúra történetében, mint 6000 évvel ezelőtt az írás, a lerögzített belső történéig felfedezése volt. Hogy a halhatatlanná rögzített Mozgás, a halhatatlanná rögzített Történés kultusza uj korszak kezdetét jelenti, — mert mintahogy a gondolatot konzerváló Betű egész világát teremtette meg, kölcsönhatás utján, gondolatnak s belőle származó cselekedetnek — a történést, az eleddig csak emlékképben, csak a lelken belül kisértő Múltat eleven jelenvalósággá varázsló Film szalag is uj világát kell, hogy megteremtse, szintén kölcsönhatásban, cselekedetnek s belőle származó gondolatnak. Más világ lesz e;z, mint a mienk, — más világ, amelyben beszélni fog, ami eddig csak megesett — és megtörténik, valósággá válik, ami eddig csak beszéd volt, szóvirág, képletes kifejezés, hasonlat Nagyon szuggesztiven hatott rád, írod, — fantasztikus utópia — Ötletem a jövő évezred könyvéről, erről a négyszögletes kis dobozról, amelynek felső lapján, mintegy tükörben valóságban játszódik le előtted a regény, egy a dobozban szaladó hajszálvékony fi lm szalag jóvoltából, mintahogy a mai könyvbein vékony betűsorok vetítik eléd — lévén majd a film- szalag tulajdonképpen csak tökéletesebb, közvetlen megoldása ugyanannak a célnak, amit a betűsor közvetve, a képeket felidéző fantáziádon keresztül jelenít meg számodra. Igazad van továbbá okoskodásodban, hogy az ágy kiszolgált képzelet ^ellustul és eíiesöke- vényesedik, miután készen kapja, amit eddig magának kellett megalkotnia — de mit tudhatod, micsoda uj erőre kap majd a Gondolat felhasználva az emergiafölöslieget, amihez igy jutott? tón már most is megfigyeltem magáimon, hogy regényolvasás közben csak gyönyörű képeket láttam lelkemben — de a filmregény pörgése mellett gyönyörű gondolataim és indulataim születtek a nézőtér sötétkamrájában. Mert a betű képet kelt, a kép azonban serkent és ösztönöz ... Persze mindez álom és tapogatózás ezidőszerint. Ha az emberi kultúra kovácsát és őrszemét, a művészt kérdezed meg ma még, mit jelent a kultúra történetében a film- szalag, ő tiszta telik Esnie re ttel azt fogja 'felelni, hogy semmit — igaza is van a maga világát nézve, mert kultúra és művészet az ő szótárában egy és ugyanazt jelenti: már pedig ezt jól jegyezd meg, a csak nemrég született filmiparban még nincs és nem is lehet kinyilatkoztatott művészet. — érthető, hogy a művész érzékeny idegeivel csak a technikumot látja még benn®, mint ahogy a muzsikus is kopogást hall csak, ha kontár kezek csapkodják a zongorát. Csodálkozol Olvasóm, — kontár kezek, kérded, a világ nagy rendezői, gyárosai, színészei — az egész óriási apparátus, amivel Amerika és Németország készíti és válogatja, holt és eleven anyagot nem kiméivé, a pazar bőkezűség melegágyában 'életreserkent film- kígyót? Pedig igv van. Annyit fogadjunk el igazságnak és ta nulságnak az uj filozófiából, hogy kultúra és civilizáció 'egészen más, igen gyakran ellentétes fogalmiak. A filmipar (hiszen éppen azért nevezzük egyelőre filmiparnak filmművészet helyett) nyilvánvaló példa erre az ellentétre. Amig a gyárak 'és gyártelepek és gyárosok és tamegrendiezők és felépített Babilonok és rekonstruált középkorok és ókorok technikai világából kerül ki a film- szalag, hogy uniformizált tömegek képzeletére hasson, addig mindez csak a civilizáció tér* jesztését jelenti, ha jelenti, dte semmi köze nincs és nem is lesz soha ahoz, amiről előbb beszéltünk. Egyebet pedig nem tapasztaltunk eddig — nyugodtan elmondhatjuk hát, hogy a fiimteohnikum már megszületett, 'filmművészet azonban még nincs. De mikor lesz hát? Majd ha megszületik első költője a filmnek. De honnan fogjuk megismerni? Hiszen vannak, akik ma is annak vallják magukat. Onnan, hogy maga sem fogja tudni, hogy ő az. A film első költőjét nem a filmipar szüli meg. Valahonnan az ismeretlen homályából bukkan elő — ismeretlen városból vagy faluból, ahol, és ez is fontos, soha nem játszottak még filmet. Nem fog tudni Holywoodról és Pola Negriről és Lubitschról — sejtelme sem lesz róla, hogy szcenáriumot kell Írni — annál kevésbé, mert művésszé születésének talán éppen az lesz az első feltétele, hogy nem tud írni és olvasni. Nem olvasott soha semmit, ellenben valahonnan egy felvevőgép kerül a kezébe, egyszerű kis doboz, talán ő maga eszkábálja majd össze s mikor kész, gyermekes örömmel és dobogó szívvel kezd el majd játszani vele, az uj ©tevéin Szemmel, aminek emléképeit össze lehet kötni, formába lehet önteni, tós elindul majd játékszerével és megcsinálja a Történés első ábécéjét és első hanglétráját — és játszani kezd rajta, mintahogy első primitív hangszerén az első dalt elpen- gette valaki, leírván annak első szövegét. Elindul naiv és boldog szemmel, fütyörészve, kebléhez szorítva az Eleven Szemet — és ahol lát majd valamit, röppenő madarat, egy tájat, rohanó vizet, fájdalomtól vagy örömtől eltorzult .arcot, lemenő napot, pirulva elforduló vagy kaoéran mosolygó leányt — valamit, ami leikével rokon, amire megnézzen benne valami, amit szeret, amihez vonzódik, amiért kár, hogy el akar múlni — azt M fogja jegyezni a film szalagon — és hazamegy és otthon, összeállítja magának a képeket és 3 képekből megszületik majd az első film- közlemény, utána az első naiv filniéposz és a többi. De akkora rombadőltek már Holywood kasírozott filmvárosai és a filmgyárak porlepte vázai fölött a sakál üvölt, mint ma Cheops piramisainak tövében. Kedvező részletfizetések! Mindenkinek a lakását Seioicséhban és lepmodentelbbwl rendezi be Kedvező részletfizetések! Pp jfjgfrj|a fenlorgyára, Prafta VH1„ Podlipnélio 997, 41
