Prágai Magyar Hirlap, 1927. október (6. évfolyam, 224-248 / 1558-1582. szám)

1927-10-16 / 237. (1571.) szám

1927 október 18, vasárnap. ját elárulja s Albánia olassorientáeióju politikáját meghiúsítsa. 'Műbőr arról értesült, hogy a követ Beüjgtrád- bél Prágába érkezik, felutazott ide s a smi- cbovi Bailkán-szálléban vett ki lakást. Meg­tudva, hogy a követ állandóan a Passage-ban szokott tartózkodni, fed járt a kávéháziba, hogy végzetes szándékát végrehajthassa. A gyil­kosság estéjén — amint a főpinoér előadta — három pohár konyakot fogyasztott el. Asztala mellett három jugoszláv diák s egy diáklány tilt, akik a gyilkosság után, mikor a merénylőt a tömeg dühe elöl keletit meg vé­delmezni, megkérdezték tőle, hogy kinek a megbízásából követte el tettét s ki fizette meg érte. A merénylő azonban azt felelte, hogy tisztára a saját elhatározásából nemzete javára akart, lenni. A kihallgatás A Hedmri<hsgasse-i r endŐnbiztosságir öl átfcisértek a rendőrigazgatóságra, ahol meg­kezdték kihallgatását. Azonban a kihallgatás eleinte nehézségekbe ütközött, miután a me­rénylő az albán nyelven kívül csak olaszul és tört francia nyélven 'beszél. Az olasz tol­mács pedig csak éjjel félttiaenkét órakor ér­kezett meg. A merénylő 'teljesen degenerált, infantilis benyomást kelt. Huszonhárom évét nem ‘látni meg rajta, mindenki tizenhét esz­tendősre becsüli. Ruhái kopottak, csak egy tüzTÖrös nyakkendő ri M öltözetéből. Bai- kán-szálőbeli lakásán csak egy kis bőrön­döt találtak, amelyben néhány ruhadarab volt. A boncteremben A tragikus véget ért albán követ holt­testét átszállították a német kórboncam in­tézett hullaitermébe. A holttestet hétfőn fel tette az esetről a belgrádi követséget és in­tézkedést kért a temetésre vonatkozólag. Valószínű, hogy a holttestet be fogják bal­zsamozni és átszállítják Relgrádba, ahol örök nyugalomra helyezik. ffí«NBü' ^(RStférelí orgonagy-'ra JjtejV/fifiOrí Szilézia Világhírű ism- plomi orgonák, prospekislpck, »-Hlamo* fujístá- szerkazet. ICItOn# ajánló lé­vaiéi: elsőrangú szaktekintélyek­től. 54 áres tapasz­talat 1827-!g £270 dj orgonát sze, eltOnk. Bruckner, Rleger-féle orgo-ÍJén Játszik. Cena big titkos prágai missziója Belgrád, október 15. Ceaa Bég meggyilkolásával kapcsolatban belgrádi beavatott körök még a kővetkezőkot állapítják meg: Az a körülmény, hogy az olas abarat Albánia jugoszlávpárfci belgrádi követót akkreditáltatta Prágában, mindennél világosabban igazolja, hegy Albánia a legújabb időben közeledést keres a lcisanitaint felé. Cena Begturik feladata volt ezt a közeledést előkészíteni s való­ban, ő lett volna az egyetlen személy, aki, jugoszláv barátságára és kiváló régi prágai összekötteté­sedre építve, a közeledést keresztül is tudta volna vinni. A közvetlen cél az volt, hogy Albánia va­lamilyen formában belép a kisan fám liba. Cena Bég az elmúlt szerdán megjelent Bence külügyminisz­ternél, akivel beható tárgyalásokat folytatott. Ezek a tárgyalások kétségtelenül Albánia és a ldsan­tant viszonyára vonatkoztak. Csak a külügyminiszterrel folytatott megbeszélés után került volna sor a szabályos akkreditálásra és Cena Bég csak október 26-án jelent volna meg Mosaryk elnöknél, hogy átadja megbízólevelét. Ezt azonban a merénylő gyilkos golyója meghiúsította. Jugoszláviában az a vélemény, hogy az oiaszborát albánok kellő időben értesültek Cena Bég missziójáról és min­den rendelkezésükre álló eszközzel arra törekedtek, hogy a rendkívül ügyes és befolyásos diplo­mata biztos sikerrel kecsegtető misszióját lehetetlenné tegyék. Cena Bég halálával a jugosziávpárti albánokat snlyos veszteség éri, mert megfelelő egyéniség híján, aligha valósíthatják meg régi ter­vüket: Albániának Jugoszláviához és a kisam tant hoz való közeledését. Esek után az albániai olasz befolyás ismét erősödni fog, ba csak Jugoszlávia a körülmények hatása alatt nem szánja magát döntő és PTÍkvnki's Minősekre. wnw^c_'wrEa»a»«a Megnyílt az újonnan épült ESPLAMDE LUXUSHOTEL Stadtpark, Wllson pályaudvarra! szemben Belgrád, október 15. Cena Bég prágai és belgrádi albán követ meggyilkolásának Ilire fájdalmas szenzációt keltett a jugoszláv fővá­rosban. A hir a késő éjjeli órákban terjedt el és a reggeli lapok már vezércikkeikben fog­lalkoznak vele. Közismert tény, hogy Cena Bég egyike volt a jugoszláv-albán barátság, sőt szövetség, legkitartóbb hiveinek, akit még sógora, Achmed Zogu olaszbarátsága sem tu­dott eltéríteni meggyőződésétől. Belgrádhan rendkívül szerették az elő­kelő albán családból származó, müveit és kedves követet, akinek befolyása hazájá­ban oly nagy volt, hogy Achmed Zogu a követ határozott jugoszláv-barátsága elle­nére nem tudott megválni tőle. Jugoszláv politikai körök nyíltan hangoztatják, hogy a néhány hónappal ezelőtt kitörés­sel fenyegető albán—jugoszláv háborút egyedül Cena Bég akadályozta meg, aki teljes személyi presztízsét latba vetette Belgrádban a szerb katonai párt agresz- sziv kezdeményezéseinek ellensúlyozá­sára. Politikai nyíltsága miatt világéletében zakla­tott és üldözött férfi volt a belgrádi albán kö­vet s & jugoszláv fővárosban jól tudták, hogy nyomában állandóan gyanús alakok setten­kednek, akik csak az alkalomra vártak, Ingy eltegyék láb alól A meggyilkolt követ akadályozta meg a jugoszláv-albán bábom kitörését Jellemző, hogy amikor az albán jugoszláv tértét átszámították a német kórbonctani in­A Kathremer-Iéle Kiteipp malátakávé ázott ital, amelyet minden szülő gyerme­kének fó lelkíísmereíiel adhat. Az orvosok ezrei ajánl­ják, különösen a kicsinyek­nek és a serdülő ifjúság­nak, ezen örökké legjobb családi italt. Figyeljen az eredeti csomagolásra. A K allűréi oer-féie Kmeipp maláia- kávé szabadon kimérve nem kap­ható. időre megszakadt, Cena Bég nem hagyta el Belgrádot, hanem mint magánszemély tovább­ra is a jugoszláv fővárosban maradt. Egyesek magatartását azzal magyarázzák, hogy fél Achmed Zogu haragjától s nem mer hazájába visszatérni, mások viszont úgy érveltek — s ez volt a valószínűbb — hogy Cena Bég, aki élt és halt meggyő­ződéséért, belgrádi tartózkodását még a diplomáciai viszony megszakítása után is a két állam között fölmerült feszültség enyhítésére használta föl. Beavatott körök szerint elsősorban neki volt tulajdonítható, hogy a szerb katonai pár1 jobb belátásra ébredt és a fenyegető balkáni krí­zisből nem lett újabb háború, esetleg világ­háború. AchmecI Zogu, Albánia kényura, nem sze­rette Cena Bégét, de határoz.:ttan nagystílű kvalitásait nem nélkülözhette. Belgrádba nem küldhetett más embert, mint őt, akit a jugo- szlávok rendkívül szerettek. Diplomáciai tehetsége páratlan, amit kü­lönben az is bizonyít, hogy ámbár Tira­nában nem volt persona grata, mégis meghagyták a fontos jugoszláviai követi állásában, sőt a prágai követi tisztet is ráruházták. Cena Bég, aki 1917-től 1919-ig Prágában élt, nagyszerű össze­köttetésekkel rendelkezett a csehszlovák fővárosban, különösen a német körök­ben s a jelek szerint prágai pozícióját ar­ra akarta felhasználni, hogy közeledést keressen Németországhoz. Cena bég politikai szerepe Az albániai olaszbarátok jól tudták, hogy Cena Bég rendkívüli tehetségével, nagy ősz­vSSIÖAIOM) (33 Zoltán gúnyosan mosolygott g azt mond­ta: szívesein. Kihozta a hegedűt s pengetni kezdte a húrokat. Aztán rágyújtott egy nótára. Nincsen magosabb az égnél. Nincs kutyább a szerelemnél... De már ezt Boka Pista nem bírta, rá- kezdteti ő is és velük fújta s a tenyerét csap­kodta, a karjával játszott: Ki nem hisizi próbálja meg... Magara is úgy tanultam meg... Esik eső, csak úgy szakad, Szeretnélek, de nem szabad! Nehezemre van a járás, N ehéz tőled a megvál ás ... De a Rozika hangja! Az úgy nyílt meg, ahogy kibontakozik a virág, ahogy megha­sad a hajnal s elönti fénnyel a világot, ügy festett ki az ajkai közül, mint a rózsa szir­mából az illat. Zoltánnak eszébe jutott a Ro­zika szava, hogy. úgy szeretne beszélni, mint a virág szaga, s a szive meggyötrődéit és könnyes tett. Ilyenkor csak káromkodni te­het: hogy van ilyen szörnyűség a világban. Egy lotyó telkében ilyen szépségek s egy Ti teái lány ajkán ilyen szívót bizsergelő, megnyugtató, vigasztaló adomány, ez a hang s ez a dal... Mikor olyan pontosan tudja, hogy sem­mi érzelem nincs a szó mögött és semmi lé­tek a hang alatt. Hát ez az egész világ egy csalás!? Miből lehet miegitélná a telket, ha .nem ahhál: hogy hat rám... Jaj és ennek a tenymak a mosolya, a nevető édes szája, a hajnalszmü drága piros arca s a boszorká­nyos szeme: mind az ártatlanság és a szű­ziesség címere s ha nem tudná, hogy min­dent tud és akar, akkor azt kellene hinni, hogy egv kislány, aki előtt egy kétértelmű kis mosolyt sem lehet elejteni... Meg kell őrülni attól, hogy ez már me­gint dolgozik; a buta csirke; a „grófot" pu­hítja. Ez a nevetés, amelyről azt hitte, csak az övé; ez a szem, ez az odaolvadó nézés, amelyről azt hitte, csak -az ő szerelme gyúj­totta tel... Valami olyan ordítás készült ki­tömi belőle, hogy kiszakadjon a szive és ki­köpje a világra. — Mit törődik ez a bestia a többivel, ezek parasztok, büdös és nagybajai parasz­tok, akik nem érzékenyek az ő bájaival szemben, de a gróf: azt igen — azért ér­demes — — Táncolni, Rozi! A 'lány fölllbbent a. helyéről, mintha a szél felemeli a lehullott szirmot. Oly légiié-1 sen és puhán s úgy adta magát a Zoltán kar­jára, mint egy lehelte tkönnyü selyemsált s úgy mosolygott, de úgy, mintha semmi se lett volna köztük, mintha boldog volna, ki­mondhatatlanul boldog, osak a mosolyában, a táncában, a pehelyszerü könnyűségében lehet kimondani az odaadását. — Nem az enyéim, nem az enyém, — mondta Zoltán, mig a Róka Pista muzsiká­jára táncoltak. — Nem az enyém, nem a tied, senkié! Felkapta a lányt a levegőbe s úgy emelte magához, ágy nézett a szeméibe. Bele­nézett s nem látott benne semmit. — Jaj Zoliibáosi, de igazán, Milyen erős. Zoltán letette, megállt a azt mondta neki: 1 — Na, milyen ember a gróf? A lány lesütötte a szemét: — Nagyon jó ember! — mondta oda­adással Erre ügy vonaglott a férfi keze: pofon- vágja; hogy haljon meg bele. Vagy mit csi­náljon vele. „Jó ember!" ... Jézus Mária, ennek minden férfi jő ember. Minél grófabb, annál jobb. Tovább lökte s a lányt elkapta a kis Halmos! s mint kutya a koncon, úgy kapott rajta s betykén-^vigám kezdett vele táncolni. Zoltán inni kezdett. Nem bárt magává!, nem bírta teimni magát, S megkezdődött egy olyan vad mulatós, amilyet a rómaiak sose ismertek, se a görö­gök, mert ehhez pogány vad barbár vér kell Magyar vér és magyar, háromszáz esztendős, nemzeti bánat, — István öcséin, — kurjantotta az ezre­desnek, — István öcséin, megazisten! gyere táncolni, kedves Istvánom! — öreg vagyok én mán, — dörmögte az ezredes, aM a kártyától, ha egyszer belekós­tolt, egy percig sem tudott szabadulni. — István öcsém, egy nappal fiatalabb vagy nálam, ötödik Ferdinánd alatt nyerted csak, a kadietti rangot! én pedig Tömöri te­kintetes ur mellett voltam adjutant a mohá­csi csatába, megazisten! Nevettek s Zoltán egyedül járta; elvesz­tette a lányt is; azt is másnak a kezére adta, mint a hegedűjét s csak maga járta! — István öcsém, ölelő karokkal várlak! — 8 felrángatta az öreg óbestert a székről. De az öreg, ha egyszer felállt, kj is rúg­ta a csizmát s olyan egy táncba kezdett abba nyomba, hogy Csak úgy retyegett a tornác. Mindenki álmélkodva s örömmel nézi e az öregurat. — Kegyelmes gróf ur, úgy nézd meg ezt. az embert! — kiáltotta Zoltán, — korkép e! A koronázáskor tetet festették a subickos katulyára, mint legszebb huszárt; most csak romja van! — Nono, — mondta az öreg s nevetve törfilgette s kicsit szemérmesen magáról a verejtéket. —. Ha most , látna Albrecht főherceg, pertu beszélne veled! — Úgy is Sízokott, — mondta az ezredes. — És vissza? Erre az ezredes hallgatott a kereste a szákét. Zoltán tovább ugratta. — Engem is megszólított egyszer pertu egy tábornok,, de én ugyanúgy feleseltem vissza neki,, mert vezérkari zugsíirer voltaim! — S kaptál egy pofont. — Nem, semmit, csak azt mondta a káp­lár, hogy úgy nézek ki, mint egv suttogó szerelmi dráma! . . . (Folytatjuk.) % 2 lógják boncolni. A véletlen tragikus játéka, hogy éppen holnapra várta a követ Belgrád­iad! a feleségét, aki most már osak férje hült tetemét fogja meglátná. A Passage-hotel igaz­gatósága még ma reggel táviratilag, ért esi­Cena bég meggyilkolása ui balkáni krízist jelent

Next

/
Thumbnails
Contents