Prágai Magyar Hirlap, 1927. október (6. évfolyam, 224-248 / 1558-1582. szám)
1927-10-02 / 225. (1559.) szám
5 *íEBgiraigaB»!«aaaiBggaiiaMniMiiMu»ajji»wuMB)»!wmMWBCTWBiEMi3 iirfi OKtffner z, vasárnap. A magyar kaíonai szakéi* akadályozták meg 1920-kaa a Paláolopue-javasiat elfogadását ? A magyar sajtó szerint az angol &©ff®8$fás is útjában állott a {francia tervednek — Benas állítólag a Paléologua-akció ellensúlyozására csinálta meg a kisantantot Budapest, október 1. (Budapesti szerkesztős égünk telefon jelentése.) A budapesti napisajtó még mindig hasábosán foglalkozik a most már valósággal titokzatos Paléologue- léle jegyzék ügyével, az akkori viszonyokat ecsetelik s a jegyzék keletkezésiének körülményeit igyekeznek tisztázni. Érdekes a lapoknak az a cikksorozata, amely Magyarországnak 1920. évi külpolilakai helyzetét ismerteti. A minisztertanács akkoriban az állítólagos javaslatot állítólag a magyar katonai szakértők meghallgatása után vetette el. Franciaország ugyanis előbb 100.000, majd 150.000 főnyi magyar hadsereg felállítását tervezte volna. A hadsereg nem zsoldosokból állott volna, hanem az általános véd- Ivötelézettség -utján egeszitődött volna ki. Franci a ország szerelte volna fel ezt a hadsereget s annak vezetésében teljesen francia rendszert s felügyeletet követelt. A magyar katonai szakértők azonban ebben akkoriban veszedelmet láttak g ezen bukott meg a francia tervnek megvalósulása. i A katonai segítségen kívül a francia töke is beözönlött volna Magyarországba, amennyiben Franciaország állítólag nagyobb va 1 ntakölcsönöliet helyezett kilátásba. A magyar pénzügyi körök azonban arra való tekintettel nem akarták ezt, miután ezzel lehetővé vált volna a magyar koronának a francia frankkal való megkontreminálása. Közben ezidőtájt. kezdték már szövögetni a magyar-angol közeledés terveit is. Szinte úgy látszott, mintha ebben az időben Franciaország és Angolország versengett volna azon, hogy melyikük hódítja meg a maga számára Magyarországot. Hohler, az akkori budapesti angol követ ismert volt magyarbarátságáról. Valami utón értesülést szerzett a készülő francia—magyar diplomáciai tárgyalásokról s kormánya megbízásából azonnal tiltakozott a magyar kormánynál a francia terv megvalósítása s különösen a magyar hadseregnek Franciaország által való felszerelése ellen. Anglia nagyon jól látta, mit jelentett volna az akkori zűrzavaros közép- és keleteurópai helyzetben a magyar—lengyel-román blokk megalakulása francia égisz alatt. Anglia féltette Franciaországtól Középeurópá- ban való befolyását. Angolországnak a szovjettel való tervei is mások voltak abban az időben, amennyiben akkoriban még virágzó kereskedelem folyt a két ország között. A magyar lapok kiemelik még a cseh sajtó egy részének azt a megállapítását, hogy ekkoriban érlelődött meg Benes csehszlovák külügyminiszterben a terv a középeurópai kisantant megalakítására s mintegy a Poléologue-akció ellensúlyozásaképpen látogatta meg a jugoszláv és román külügyminisztereket s megalakította a kisantant szövetségét, amely három ország erejével támogatta a francia érdekeket s így kecsegtetőbb volt a francia külpolitika számára a legyengült Magyarország támogatásánál. A francia külügyminisztériumban vizsgálatot inditottak az illetékes ügyosztályokban s a sajtónak a külügyminisztérium külön utasítására nem szabad semmiféle megjegyzést fűznie az ügy ismertetéséihez. Megnyili az újonnan épült ISP1AM0! Luxraora Stadfpark, Wílson pályaudvarral szemben A magyar nemzeti párt üzenete pozsonyi választóihoz xx Nem pénz 12 korona egy oly könyvért, amely az egész családnak okoz nagy örömet. Siessen megvenni a Tapsifüles nyuszikát! Pozsony, október 1. A magyar nemzeti párt hivatalosan közli: A magyar nemzeti párt és az országos keresztény szocialista párt vezetőségei által a községi választásokon tanúsítandó közös fellépés intézésére kiküldött pártközi bizottság akként határozott, hogy a pozsonyi városi képviselőtestületbe megejtendő választásoknál az országos keresztény- szocialista párt jelölőlistáján foglalnak helyet a magyar nemzeti párt pozsonyi jelöltjei és a közös intéző bizottság intézkedést tett a jelöltek helyeinek megállapítására nézve is. Eme határozat folytán a magyar nemzeti párt kiküldöttei közölték az országos keresztényszocialista párt pozsonyi helyi szervezetével jelöltjeik névsorát és hivatkozva a közös intézőbizottság határozatára, kérte jelöltjeinek az intéző bizottság által megálapitot helyeket. Az országos keresztényszocialista párt pozsonyi szervezetének elnöksége a mai nap folyamán közölte a magyar nemzeti párt kiküldötteivel, hogy a helyi szervezet tegnap este egyhangúlag elutasította a magyar nemzeti pártnak a közös intézőbizottság által elismert és megalapított jogait. Eme határozat folytán a magyar nemzeti párt, amely a magyarság politikai együttműködése szempontjából szigorú köteleségének tartja a két párt vezetősége által létesített közös választási bizottság intézkedéseinek betartását, nem tartotta’ á méga^számára megengedhetőnek, hogy Pozsonyban önálló listával lépjen fel s ezáltal Pozsonyban a magyarság kebelében felidézze a választási harcot. A magyar nemzeti párt kötelességének tartja közölni a pozsonyi magyar választó közönséggel, hogy jelöltjei: Schniidt Imre, Arkauer István és Berghoffer Károly ezek szerint nem szerepelnek az országos keresztényszocialista párt listáján 9 a párt a pozsonyi képviselőtestületi választásokra jelölteket nem állít fel. Kötelességének tartja les^gezni, hogy a magyar nemzeti párt a pozsonyi választásokra vonatkozó eljárásában mindenben a két párt közös választási bizottságának határozatához tartotta magát s igy a pártot semmiféle felelősség nem terheli azért, hogy a két párt kívánatos, sőt szükséges együttműködése Pozsonyban keresztülvihető nem volt. A Kaihrcíncr-féle Kneipp malátakávé 35 év óta nagyszerűen beválik. „Kathreiner" tejjel képezi az ideális italt gyermekek, betegek és egészségesek részére egyaránt. Kitünően táplál, köny- nyen emészthető és nincs mellékize. Valódi csak eredeti csomagokban Kneipp plébános képével. Soha szabadon kimérve l ZigMíx&iiveiii**: ^up*t< Üg&ENT- Í©XA yvőm£S1<W0ND (22) .'Azt kéne meginni eeceir regénybe. Károlyi Sándor akkor olyiaai birüdailimait kapott, aimi- mek se végi© se hossza, féliországina szólt, egy kis aiLáfiiiikan.tiásért. Szakmáry Ádláin pedig leUimeinit bujdosóiba ia fejiedeilieimimell s ott holt éil Rodostóban s miniden ivadéknak elvesztette minden bitócikát — Ezeket a békési, bánáti földeket. S imáért? Hogy megkapja egy bécsi pék, a Harruckemn, akinek a Granada generális halála után Mária Terézia adta, dteznólegiéliőinek — Furcs dolgok történnek a világon, az igaz. Zollán úgy. hajtott, mint egy ur lovas. 'Egyenes derékkal; úgy 'tartottó. a' gyeplőt, úgy kormányozta a lovat s azok repültek s a kocsi mögött magasra szállott a könnyű por, amit eső miár régen nem áztatott. Most a cukoTrépaföídekhez értek. Szép nagy tábla föld volt ez, százhúsz hold egy tagban. Olyan sima, mint egy szőnyeg, a kövér levelek oly egyformák voltak s úgy befolyták a föld szintét, sehol semmi sor nem látszott, Ibaiivan lány kapált egy vonalban. Megáldottak, ideinéztek, aztán hogy az urat felismerték, még szorgiailimiasatblban kezditek meghajtani a kapa fölött. Szép volt a hosszai sor. — Suimimósok, — mondta Borbiró, aki ■egy-egy kurta szóvall magyarázott. Zoltánnak is megkapogf'Jaíttia néha (a hátát. — í>zi,p a pipa,. Leértek a Kőrös-partira. — Akartok fürödni? — Nekem még a csizmáim 'se kívánja, — moni'ditá Barbáré. De Zoltán már bellehajtoti a nádasba, valami alig veirt útion, a Kőrös még neim volt szabályozva, s nagy területen nádas és ká- Ikás, szittyós terült el, ki volt száradva, csak talán a mélyben volt valami nedvesség, vad- madarak rebbentek fel s a kocsi futott, mint a fene, a lovak • vígjain kapkodták a lábukat, így mentek egyre beljebb a nád erdejében. 'Egyszer csak egyet zöttyent a kocsi kereke s a féCkoosá lekapott, megfordult is úgy vetett, hogy a két vem elég kiizuppamt belőle, mint a zsák s bele a latyakba, csupp! — Kénnyé, a. főnie egyen meg, — kánom- kodiott. Borbiró, — montam, hogy a csizmáim ae kívánja. — Pardon, — mondta Zoltán, — osak azir. — ők keltein a kocsissal otlmaraditiafc a bakon s fejcsóválva nézte, ahogy a vendégei sárosán s moszatasam másztak kifelé a nád közt. Sokszor kipróbálta ő ezt már, de ilyen takarosán még sose sikerült. Nagyon meg volt elégedve a •fogással. No de most mán osztán gyerünk fürödni — mondták, — víz kell ehhez. Zoltán átadta a gyeplőin a kocsisnak. s meghagyta, hogy forduljon meg, ő maga leugrott s a cimborák mellé állott, úgy mentek bel jebb a sásíbam. Nem messzi re tisztán csil- iogföttt ellőttük a víz. Ott neklvetkeztek s beleugrottak á kiiis folyóba. — Jó vön e, — mondta Borbiró, — csak azir kár vélt, hogy igy megugrattál tesvir. Zoltán hátulról megbuktatta az öreget, íalkii egy pifllllaruat alatt viiz alá került, aztán prüsszögve és köpködve hányta maigából a vizeit. Egy óráig eljátszottak ott. A túlsó parton egy vén juhász őrizte a Herzog nyáját, a bérlőét, aki az uradalomba való volt, mer ez imár a grófi uradalom határa vélt. — Öregem, — mondta neki Lekenczey, — aczit állítja egy hiireis képviselő, Eötvös Károly, hogy a magyar ember a Balaton mellett felnő, osztán soha meg nem fürdik. De ez nem igaz. Ugye. Mondja csak, miikor fürdőit utójjára? Az öreg a botjára támaszkodott, úgy nézte az áidáimkosztümben füricskélő urakat. —- Hacsak gyér ekkor omb'a. nem, — mondta nagy nyugalommal, 11, Ebédre ériek vissza a tanyára. Vendégekkel volt tele a tornác, szerencsére már itthon volt az ezredes s házigazdláiekodo tt. —- Szervusz Igazmondó, -- nyújtott kezet Zoltán a fiatal Boka Pistának, akit csak Igazmondónak nevezitek, mert egy szava nem volt igaz világédetében. — Ugyan ne csúfoljatok mindig, más is lódít ilt-otit. Nevettek. A másik vendég Gosztonyi Bandii volt — Van eladó juhod, Zoltán? — Már nekem nem igen van, de az öreg OsuMnak lesz. — Alikor megyünk hozzá. — Majd átmegyünk ebéd után. Gosztonyi Bandi szikár, fekete, ember volt, szolgáliatonki'vüli őrnagy s most örökölt itt egy szép háromszázholdas birtokot. Még nem volt itthon, mert egész szolgálati idejét külföldön töltötte, Galíciában s Tirolban vóOlt gamizonban, azért is ment nyugdíjba, mert elunta az idegen levegőt. Nem lehet egy magyar embert beleszoktatni a külföldi é-letbe, tarthatják azt tyúkkal, kaláccsal, annak olyan honvágya van, hogy beteg bele egy életen át. Nem is csodálkozik a magyar ember semmin jobban, miint hogy vannak idegenelv, németek, akik eljönnek ide, megtelepednek s a miaguk lehetetlen idegen szavával meg tudnak élni egy egész életen át. Hogy lehet az, hogy va/loki nem vágyik a hazájába, hogy lehet,. hogy meg tud élni más levegőn is? — Ő soha nem tudna s ha valakit, a sors mégis rákényszerült arra, hogy kivándoroljon, azt a sors börtönre ítélte. Becsben többen élnek miagyarok, mint Szegeden, Debrecenben s Hódmezővásárhelyen együttvéve, die az a kétszázezer magyar kétszázezer élőhalott, aki elvesztette tetterejénél javát. Semmi szervezkedésre nem bírható, idegen szervezetbe nem lép, mert lenézi az idegen világot, melyben van s magyar szervezetbe nem lép, mert. a miagyar ember csak elnök tud lenni, közkatona soha. Talán ezért is van olyan varázsa az iithonnak, mert itt mindenki ur. Ez a legfőbb vonzó s leragasztó kapocs: az a boldog is kövér úri önérzett, amit csak a magyar puszták fejlesztenek ki, mintha itt. csak az úristennel volna számadása az embernek s íazzoil még legkönnyebben lehet elboldogulni miniden rínak közt.
