Prágai Magyar Hirlap, 1927. október (6. évfolyam, 224-248 / 1558-1582. szám)

1927-10-15 / 236. (1570.) szám

TELE WWm ÍCBNI RE 134 a legújabb hangtölcsériámpa nagy teljesitőképes- 1 seggel és csekély áramfo yasztással. A Národny Dennik a „vártán" csépelt és rég megunt „irredenta" jelzőivel már legszűkebb táborának komoly elemei előtt sem talál visszhangra és gyerekes fenyegeté­seitől épp úgy nem riadtak vissza Pozsony ős­lakos kereskedői, iparosai, gyárosai, ügyvédei és orvosai, mint ahogy nem fogják engedni be­folyásol tatni magukat semmilyen centralista fenyegetéstől sem azok az autonóm Ista szlo­vák tömegek, amelyek a keresztényszocialis­ta párt politikáját ismerték fel helyesnek és állhatatosnak. És ha már „őrt állásiról is szó van, akkor biztosíthatjuk a Národny Denniket. hogy Szüllő Géza és az őslakosság többi igazi vezérei is, mindig helyükön lesznek és őrt fog­nak állani az őslakosság ál-„vezéreivel“ szem­ben is. Irelmeszesedés-neurasthénia csont, bőr. mirig> bajoknál, golyvánál, hudé- soknél, izzadmányoknáL vérszegény, görvély és ango kóros gyermekeknél a Csiií Bröm Gyösvvii és lótfíör* dosd Otthoni ivó és lüídcMurJa kivá ó gyógyhatású. Részletes és mgytn fel- világos tást nyújt a Fiirdőigazc atóság Csizfürdő- Cizkupe'e. Kapható gyógytárakban, drogériák­ban, ásványvizkereskedésekben. A párisi sajté Rakovski] visszahívásában a francia diplomácia teljes diadalát látja Dov^orewskiS az ts| na^k^vel — Az or@sz«francia viszony vátt&satian marad — Rakovskij mé& ma elhag^a PéfísS Cseh sajtóhangok a keresztényszocialista párt szlovák osztályának térfoglalásáról Prága, október 14. A cseh és csehszlovák sajtó élénk figyelemmel kiséri az országos ke­resztényszocialista párt erőteljes szlovenszkói térfoglalását. Legújabban a Li-dové Noviny a párt választási agitációjáról többek között a következőket Írja: „A keresztény szocialisták Szlovenszkón a mostani választásokra sokkal kardosab­ban és öntudatosakban készülnek föl, mint a régebbi választások előtt tették. Feltűnő, hogy a keresztényszocialista párt például Pozsonyban negyvennyolc mandáíumhely- re hatvan jelöltet állított és nemcsak a vegyes lakosságú területeken agitál, ha­nem a tiszta szlovák vidékeken is. Átvet­te a ludálcok régi harcias jelszavait és terjeszkedése is a néppárt rovására tör­ténik A lap megemlékezik Szüllő Géza nemzet­gyűlési képviselő besztercebányai beszédéről és azt a megjegyzést fűzi hozzá, hogy „az az ellenzéki jelszó, amellyel 1925-ben a iudákok győztek, most azok közül sok embert a keresz­tényszocialista táborba hajt, akik nem politikai meggyőződésből mentek a ludákokka:, hanem abban a reményben, hogy az ő győzelmük újabb prevrátot idéz majd elő (?) Szloven­szkón." A pozsonyi Národny Dennik a keresztény- szocialista párt terjeszkedésével kapcsolatban újabb éles támadást lát helyénvalónak. Tá­madja többek között Szüllő Géza nemzetgyű­lési képviselőt, országos pártelnököt tátrafíire- di beszédéért és azért is, mert Párás, október 14. A szovjetkormámy a francia jobboldali sajtó határtalan örömére végre átadta Kérhette moszkvai francia nagykövetnek azt a jegyzéket, amely tudatja a francia kormánnyal Rakovszkij visszahiva- tásáJt. Ezzel a súlyos incidens befejezettnek tekinthető. A jobboldal elérte célját és meg- szabadiiította Párást a szovjetnagy kö vet kelle­metlen személyétől, viszont a baloldalnak sikerült annyit elérni, hogy az orosz-francia diplomáciai viszony neon szakadt meg és a két állam továbbra is ugyanolyan érintke­zésben marad, mint eddig. Csicserin jegyzé­ke nem vitatja a francia kormánynak azt a jogát, hogy egy kényelmetlen diplomata visszahívását kérje, de kifejezi, hogy Ra- kovszkij-val szemben ez az eljárás teljesen indokolatlan, mert a nagykövei kétévi párisi •tartózkodása alatt rendkívül sokat tett a francia-orosz viszony gazdasági és politikai kiméCyiitéséért. Különben is, Rakovszkij visszahívását a Quai d‘Orsay kizárólag a jobboldali és reakciós sajtó féktelen kampá­nyának nyomása alatt kérte s Csicserin nem mulaszthatta el az alkalmat, hogy a jegyzék­ben ne figyelmeztesse a párisi kormányt en­nek a jobboldali uszításnak veszedelmes kö­vetkezményeire. tiint, hogy Rakovszkij azonnal egyenrangú utódat kap. A szovjetkormány magát Dov- gorevszfcij tokiói nagykövetet nevezte ki pá­risi nagykövetnek. A francia sajtó öles cikkekben kommen­tálja a francia diplomácia nagy győzelmét. A jobboldali lapok rámutatnak arra, hogy Oroszország rendkívül gyöngének érezheti magáb ha készséggel és szakítás nélkül ele­get. tesz a francia kívánságnak. A Petit Párisién elégtétellel állapítja meg, hogy a szovjet nem váltja be fenye­getéseit és nem hagyja betöltetlenül a párisi nagyköveti állást. A francia-orosz diplomáciai viszonyt tehát nem éri csor­ba és a nagy francia-orosz tárgyalásokat igy hamarosan uira meg lehet kezdeni. A Maiin igy ir: Mi mindig azt mondot­tuk, hogy Rakovszkijnak távoznia, kell és Rakovszkij el is távozott. A szélső jobboldal lapjai nem tartják ele­gendőnek Rakovszkij távozását és a megol­dást helytelenítik, mert nem idézte elő a tel­jes szakítást A Volonté szerint Rakovszkij valószínű­leg még ma elhagyja Parist tett körök szerint ez utóbbi ügyben Hoesdi, párisi német nagykövet, demarsot intézett a francia kormányhoz, amelyben sietteti az ígért csökkentéseket A francia kormány memorandumban fog válaszolni a német jegyzékre. November elsején összesen 95Ó0 emberrel csökkentik a rajnai megszálló se­reg létszámát, de a csökkentésben már ben­ne van az a négyezer ember, aki 1927 júliu­sában hagyta el a Rajna-vidéket. A kormány továbbá a parlament összelő vásárnak dátu­mát is megállapította. A lapok véleménye szeriül a kamarát november 3-án nyitják meg. Zoch válaszé! Roütermere lordnak Prága, október 14. Zoch Sámuel evangé­likus püspök, agrárpárti képviselő újabb leve­let intézett lord Rothermerehez, amelyben reagál a lord legutóbbi válaszára. Zoch püs­pök levelét e napokban elküidik a lordnak és ugyanaznap nyilvánosságra is hozzák. Javaslat az állami alkalmazottak üti áta ányáról Prága, október 14. A pénzügyminiszter a legközelebbi minisztertanácson benyújtja javaslatát az állami alkalmazottak utiátalá- nyáról. Az uj átalányrendezést olyképpen hajtják végre, hogy a diétákat ugyan föleme­lik, de még mindig nem valorizált értékre. Pozsonyban, Szlovenszkó fővárosában is agitálni merészel hazaáruló és irreden- lista programja mellett “ A lap ugyan nem tagadja meg (?!) a gyüleke­zési jogot az „irredentisták"-től sem, azon­ban „őrt fog állani", — amint Írja —• és „ala­posan emlékezetébe fogja vésni azon kereske­dők, iparosok, gyárosok, ügyvédek és orvosok neveit, akik a pozsonyi Vigadóban a keresz­tényszocialista párt pénteki gyűlésén jelen lesznek." A Národny Dennik újabb éretlen kiroha­násával ismét csak azt igazolja be önmagáról, hogy soviniszta elvakultságában véletlenül sem tud tárgyilagos lenni. Nevetséges, rég el­Mindazonáltal Briand elérte azt, amit akart Eleget tett a jobboldal kívánságának és Rakovszkijt eltávolította, viszont ez az operáció olymódon történt, hogy az eddigi orosz-francia Helyzetet nem változtatta meg. Még -csak interregnum sem támadt, mert az orosz kormán^ feltűnő előzékenységgel azon­nal kinevezte uj párisi nagykövetét. Tegnap­ig úgy volt, hogy nagykövet helyett egysze­rűen ügyvivőre bízzák a párisi szovjetkövet- sóget és már az ügyvivő személyét is ismer­ték: beavatott körök tudni vélték, hogy Be- sedovszkijt, a tokiói nagykövet véletlenül Parisban időző helyettesét bízzák meg a kö­vetség ideiglenes vezetésével, de máig ki­Ax uj nagykövet megérkezéséig Besedovszkij fogja a párisi nagykövetséget vezetni. Az uj nagykövet személyét a sajtó hidegvérrel és udvariasan fogadja. Dovgorevszkij ugyan meggyeződéses kommunista és a cári ura­lom alatt busz évig élt szibériai száműzetés­ben, de eddigi politikai pályafutása’ mérsék­letről és józanságról tesz tanúságot. Fontos francia minisztertanács Paris, október 14. Ma délben az Elyséen minisztertanács volt, amelyen Briamd jelen­tést tett a Rakovszkij-es-etről és a rajnai megszállás enyhítéséinek kérdéséről. Be<ava­Németország újabb 200 millió dollárt kap Amerikától Neioyork, október 14. Wallstreeti jelenté­sek szerint Németország pillanatnyilag ismét nagy^kölcsönökről-tárgyal- Amerikában. Az uj kőicsöptárgyalások összesén körülbelül 200 milliö dollárról szólnak. Különösen a német városok érdeklődnek az amerikai pénz iránt Frankfurt városa 14 és fél millió dollárt kér, München tiz milliót s számos más város ki- sebb-nagyobb összegeket Ezenkívül a zsirő- központ tiz milliót a kereskedelmi és magán­bank 20 milliót, a westfáliai villamosmüvek pedig hét és fél milliót. IffiGjÉhOT- ÍRTA»AYÓRICZ ZStáAlöND az Beszélgettek s hirtelen úgy tűnt fel neki, hogy rettenetesen sok idő telt el azóta, hogy a parancsot a lánynak kiadta, felugrott, megrémült, a vére megfagyott, úgy érezte, hogy a lány halottan fekszik odabent. Eszeveszetten rohant be. Egy ugrással egy szobán át s bent volt nála, S ime a Sány gyertyaviliág mellett öl­tözött. Erre a felzudult vére megint visszaöm- lölt, oly gyorsan, hogy úgy érezte, a. feje megfagyott Minden vér leszállt belőle s oly; halálos hidegséget érzett, mint a koporsóban.! — Nagyon helyes, — mondta dermedtem A 'lány nem szólt egy szót sem. ő háttal fordult neki s alig értette, mikor a lány nesz­telenül melléje állt. — Kész vagy? — Akkor gyerünk — Kimentek a tornácra. Az urak félkör­ben ültek, mert mindenki önkéntelen úgy helyezkedett el, az ajtó felé fordított szé­lieken. — Kérem, gróf itt, — mondta Zoltán hangosan a vendég felé fordulva e szertartá­sosan mutatta be a lánynak: — Gróf Goluchovsky Agenor miniszter ur ő-eexceiteueiája. Akkor a lány íelé intett kézzel s meg- fcajjássaib — Szabó Rozália kisasszony — Szent- kereszti Szabó —- tette hozzá. Rozika felpillantott rá; az 5 tanyájuk van a szentkereszti laposon. 15. — Kézit csókolom, kegyelmes uram, — mondta Rozika s az egész társaságiból csak a vendégnek köszönt. Az urak nagyot nevettek. — Na gyerünk dógozni, — mondta Par- ragh Gábor s a kártyát keverte. Nagyokat nevettek * valamennyien olyan lármásaik voltak, szerencse, hogy a szomszéd tanya három kilométerre van, •mert a lármától felverték volna. Parragh Gábor azonban sürgetett s osz­tott s leült vele az ezredes és Ka],ma István mónár, igy a három szót a lan ember mindjárt ki is esett a társaságból. Ott ültek a tornác sarkában a szétfogós 'gyertya mellett s ren­dületlenül nézték a kártyalapokat. De a többiek is hamar elunták a lányt, mit nézzenek rajta annyi ideiig, látták: egy olyan vékony kis, éretlen. Nekik mái] csak azok a derék, tenyeres talpas menyecskék tetszenek, akiken van mit fogni s akik nem sokat kalatyolna’k. A többi azonban a pohár miatt nyújtó­zott egyet; ki ás mentek a szabadiba, meg­nézni az idő állását — De lassan pislogsz komám, — ütött egyikük a Borbiró vállára, aki szinte bele­telt a sarokban a nagy kertiszékbe s nagyon 'látszott rajta, hogy a múlt éjszaka se sokat segített magán abban a másik székijén. —- Nem alszok én, csak ülök, — mondta s már abban a percben horkolt is. — Zoltán, Zoltán — kiabállak a kártyá­sok s Zoltán oda is vágta magát közéjük s pedig úgy ült, háttal a társaságnak. Bánja is ő, mi történik a háta megett. Pénzt kezdtek kirakni az asztalra s ettől melegedett a hangulat s csöndesebb lett a társa,ság. Kibioek állottak a kártyások mögött s a gróf egyszer csak magában maradt Rozi­kával. —• Maga idevaló Rozika? — kérdezte tőle. — óh isten ments, én nagyon távold va­gyok, ott születtem kinn a szentkereszti ta­nyán, Puszta 721. Tudja, hol a Barna Lajos földje, meg a Teleki? Nem? Ott van az ón édesapám kis tanyája. Lekenczey nevetett. Nagyon mulattatta ez a kislány. Minden szavában van valami utánozhatatlan naiv háj s édesség s milyen csinos. — Hát Pestre vágyik-e? — óh istenem, mit is csinálnék egy olyan nagy városba. Nekem a hazám főváro­sa mindennél szentebb. A gróf azt mondta: — Tudja, minek volna kegyeid jő, kis­lány? Színésznőnek. — Óh istenem, — s piros leit a Rozika airca éle s a szemét úgy feüforditotta, a felső bogarat a nagy szempffiák alá. — Ha rámbizza magát, legelső színhá­zakba beproteasálom. Van-e hangja? — Hegy tetszik azt érteni, kegyelmes gróf ur? — Tud-e dalolná? — óh nagyon szépen, Wagner tanár ur azt mondja, hogy csodálatos hangom van. — Mért? Tanul tőle énekelni?-- Igen, mindent tanulok tőle, nyelve­ket, németül s franciául és tudományokat és énekelni is, zongorázni is, — De hiszen ez nagyszerű, kottából is le tud énekelni egy kis dalt? Rozika nevetett s a kis tok ócskája a nyakán, édesen s puhán meggyür-cdöit. — Schubertét? — Remek. Egy kicsit hallgattak. — Van itt zongora? — Van kegyelmes gróf ur. — Szeretném hallani a hangját. Rozika odanézett Zoltánra s habozott. A gróf utánanézett s eszébe villant, hogy alig­hanem veszedelmes játékot kezd a házigazda ellen. — De hiszen itt is tud maga dtaloiní, igaz-e, majd Zoltán hegedül s magácska meg dalol, jó. — Igen. Zoltán veszettül nyert; unta; izgatott volt, átadta a helyét valakinek az előtte fek­vő pénzzel együtt s felállt. A gróf abban a percben mélyen nézett a kislány’ szemébe, aki furcsa mosolyával mosolygott. — Hej, — mondta magában Zoltán s a szive szorult, — be veszekedett dolgok is vannak az életben. — Zol tán Icám, — mondta neki a vendég, — hozd ki kedvesem a hegedűdet, hadd halljuk a hangját a kis .prótegeéduek. %

Next

/
Thumbnails
Contents