Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)
1927-09-11 / 208. (1542.) szám
6 ^T^GAX-yV\A<V^ATt-HTRTiAT> 1927 szeptember 11, vasárnap. ffn*™'11' rn—- 'miiiiiftrrrai-- —giirMhi tanán«— EfDLÉKLRP Irta: fTIRKFil 5FH100R — TIT0KZRT05 B0RC5F) — téssel szélesebb, egy komázással bőkezűbb s rögtön a legnagyobb bajok (Leszutek,: rög'tön komédia lesz az egész. Néha egészein a peremén járkál araiak a titokzatos hatásnak, amit magyarban csak nála éltem meg, — egy lépés, egy mozdulat s lehuzam a diörgö taps és boldog rökögcsélés karzatsikeréibe. Nem teszi. Udvarol nekünk, dte olyan átlátszóan, olyan megegyezésszernein, olyan okosan, hogy igent rebegünk. Megjátisza a ripacsot és leinti aiz egészet. Valami él e jelenség mögött, valami szenvedélyes öntudat óvja és vezeti, nincs az a kétes sikerköd és mámor- gőz és rivaldapára, amit el ne oszlatna egy mozdulattal. Aztá,n rákezd arra, amit mind láttunk. De ez már másvalami, s másvalami az is, hogy asszonyban milyen jól tudja, hogy mi volt — s miért volt és mii történt és miért kellett mindennek így történnie? Ezt eddig férfiben is csak Ady tudta így, egyesegyediül. Titokzatos Borcsa. Mehet, ahová akar, megértik. Most már lassan elihihetjük neki Amerikát. Prágaiak kedvenc találkozó helye ! Budapest legszebb családi szállója &&&<&&& szánó Budapest, Vl. Paulay Ede-ucca 52. Telelőn: T. 145 08. az Andrássy-ut cs Oktogon-tér közvetlen közelében. Áőzponti fűtés, lürdőszobák, hideg-meleg viz. — Mérsékelt árak ! A ÁlX-ik század vizitkár igái Irta: 3{rúdy Qyula Ferenc József barátnője Most 'az egyik este ezt játszottam: egy idegen ur, mondjuk egy néger, megérkezik Budapestre, leszáll egy hotelben, délelőtt megnézi a Halászbástyát és a városi vágóhidat, idé'libetn pörköltet eszik, este iazt mondja a kocsisnak, négerül: menjen, ahová akar. A kocsis átviszi a Lánchidon, az Alagutou, megáll a Krisztinában, szép meleg este van. Az idegen ur meg van hatva Budapesttől és kitünően érzi magát. Mi ez itt? — kérdi nyájasan. Színház, -mondják neki. Ah, színház, mondja még sokkal nyájasabban, rögtön rohan, jegyet vált, beül egy zsöllyébe, -a kalapját külföldi szokás szerint a térdén tartja, érdeklődve pislog, egy kicsit bizalmat Iámul, de a fontos az. hogy az estét mégis agyon lehet ütni . . . Vesz egy programot. Ah, diie Fedek! — mondja négerül, mert erről már hrflctt valamit. Még soha nem látta. Előzékenyen várja az előadást, szivében már élőre i>s egy kis megbocsátással, mert tegyük | föl, hegy nyár van — ua — hát talán kezdjük el. Fölmegy a rozoga függöny, elkezdik. Egy hölgy és -egy ur állanak a színpadon és i, énekelnek. Folkfore. Ilyesmit már láttam, hol is? Mindegy, mondjuk Athénken. Wer | ás.t d.iié Dani©? --- kérdi a néger ur. Ez a F-e- dák, mondják e. szomszédok. A néger ur ud- , varjasam. bólogat -a fejével. De a szive mé- ; Ivén még nem ért semmit. Ez a Fedők? Hozzá kell -szokni. Vannak ilyen színésznők. ; Mondjuk meg rögtön: Duse is ilyen volt. •Moíssi -is ilyen. Szokni kelti hozzá. Egyelőre etem mond semmit. Azaz — annyi már biztos, hogy ez a jelenség, ez a hölgy a színpadom, akárki legyen is. túl van az egészen, fül vau ezen a 'színpadon, ezen a gyenge tkis j .,szerepeid4, ezeken a díszleteken, az egész < be- és kiállításon. A legsötétebb kameruni I néger, ha beült az elmúlt estéik valamelyikén s abba a facirkuszba ott. a Krisztin átérem 1 mindenféle távolságokon át, nyelvi, faji. Íz- i lésbeH távolságokon keresztül Is kény télién i ■azonnal megérezni, ha felmegy -a függöny. ; hogy itt valami nagy komédia kezdődik, i Olyan nagy, olyan titokzatos és annyira ko- i média, hogy aktív szinésznőben pillanatnyi- : lag kevés párja van a világon. S hozzá az i első bemutatkozás nem kellemes, — ebben i a hölgyben, aki egy egészen kis hanggal jár- - kál a szinpadon. van valami aggiressziv. Egy nagy színész sohasem varázsolja és - bűvöli a maga publikumát, hanem támadja, ; állandóan támadja. Valami titokzatos ellenségeskedés köti össze a szinpadiot a nézőtérrel, — .minden első jelenet, minden este : magúiulóan, -egy-egy attak, aminek nem lehet előre tudni a kimenetelét, — bűvölni és varázsolni különben is csak kígyókat lehet. Az az édes viszony, az a nyájas és dierüs, az a ^publikumkedvence4'‘-viszony csak niásod- rangu állapot. Egy „csillag44, igen, egy csilláig 'lehet édies, lehet aranyos. Duse merni volt soha aranyos. Bergnertől ,a publikuma minden este úgy fél az első félórában, mint a rosszaságtól. A nagy komédiázás ott kezdődik, mikor a színész, egészen a siker első forró leheletéig, nem biztos a siker .felől, Csak a kedvenc biztos a siker felől, csak az tud bűbájos lenni, az tudja konzerválni a sikert, nyáron befőzni, sziruppal ie- önteinii, ősszel nyugodtan felbontani, mert nem romolhat meg. Fiediák ezzel szemben az a szjinésznő-fajta, aki követeléseket támaszt és bizalmatlanságot hint szét maga körül. Néni hiszel neki. amíg be nem bizonyítja. Ha tegnap bebizonyitotta, ma megint kótelikeidiel, megint várod, hogy alapjában ki fog derülni minden, és tegnap csak szerencséje: volt. A megfoghatatlan az, hogy nem derül ki semmi. Annyi derül ki, hogy megint sikerült neki. Én ezt még nem láttam. Ülök, mégtár ur, a zsöHyébem, a színpadon exotikus táj, egy ur fehér kimondhatatlanban, egy hölgy, aki a lábát mossa, Ha nem is érteid,, hogy miiről beszélnek, értesz annyit, hogy tartalmilag nem veszítesz sokat. Nyár van. Aztán zavaros képek következnek, kissé zagyván fejlődik az egész, már szívesen elmemnél, és mégis maradsz. Ha egy iszót sem értesz, sőt elsősorban akkor, mégis maradsz. A kontaktus, a legritkább csoda, már beállott. Mivel csinálta? Megfoghatatlan. Valami káprázatos tojástánc ez, olyan bonyolult, veszedelmes és nyugtalanító, hogy a lélegzeted eláll. Már drukkolsz érette. Még egy félthamg, jaj. még egy kis magyar bánat, még egy kis óhaza, még egy kis Kolozsvár, még iegy hajszálnyi baecacáré, egy, gesztussal több, egy vdrághin— Ott ál’í a bécsi detektív — szalónkabát- bau és kauesuk-gallérban, kürtőkalapját kezében tartva és fehér bőrkeztyüjével törülget- te kopasz homlokáról a verejtéket, mert rendszeriüt valamely régen kipróbált, öreg titkos- rendőrt választottak ki a hatóságok Ferenc; József őrizetére, amikor titgkban akarta meglátogatni barátnőjét — mondják nekem Becs egyik külvárosában ( Schönbrunn és Laínz között) egy hegynek kanyarodó utcácskában, amelyben olyan piros, zöld, és kék keritésesj földszintes házikók sorakoznak egymás mellé, hogy az emlékezetnek a régi magyar felvidéki városkák jutnak az eszébe, amely városkákban valaha minden valamire való úriembernek kis háza volt, ahol öregségére .kényeiül esen meghuződhatoíi. # Schratt Katalin háza pláne olyanforma, hogy bízvást elférne ajtócskája mellett egy olyanforma pad, amelyet valaha kulccsal zártak le a vidéki plébánosok, hogy ne ülhessen rá bármely járókelő. Földszintes, szürkére festett saroképület, amelyen talán egy tucatnyi fehér, poros zsalugáter is van. Persze, nyár- időben mindig gondosan lezárva, mert a háziak életmódja az öles kőfallal kerített udvaron belül folydogált a maga polgári minden- napiasságával. üveges folyosó, nádfonatu bútorokkal és sásból font tarka szőnyegekkel fogadta itt a vendéget esős időben, míg enyhe napokon, mikor a napsugár régi nagy fák lombjai között bujkált, az udvarház kertjében folyt le az élet, amely kertben minden feltalálható volt, ami magyar uriházak kertjében abban az időben divatos volt. (Az öreg király barátnőjének a férje magyar ember volt, itte- bei Kiss a neve és némely akkori heraldiku- sok a honfoglaló családok közé számítják az ittebei Kisseket.) Volt tehát Schratt Katalin kertjében kőrisía-lugas, fehér karón rózsaszínű és kék üveggömb, kerekeskut a hozzávaló szomorufüzfávai, apró, színes kavics a gyalog- uíakon, hogy a gyakori esőzésnek hamar nyoma vesszen. És a kert végében filagória, amelynek tetején, lomboktól eltakarva, mindig az utca leié fordulva, álldogált az öreg detektív és Ferenc József fiákerét leste, mikor fordul be az Schönbrunn felől a hegynek kanyargó utcácskába. Aliiig egyszer Ferenc József észrevette a háztetőn álló detektívet, megkérdezte tőle, hogy mit akar itt? A detektivnek, persze, ezzel vége volt. # Hát ebben a házban, eben a kertben, e polgári egyszerűségben töltötte Ferenc József azokat az óráit, amelyek néha megmosolyogta tlák arcát, amely öregségére olyan merev lett, mint az ezüstforintosokon. Itt nem nyitotta rá az ajtót seni Paár, sem Bolfras, ha ugyan általában kellett volna is bármire figyelmeztetni Ferenc Józsefet még legelfoglaltabb napjaiban is. (Minden potentátnak van valami titkár-féléje, aki száinontartja az életmód apróságait, valamint nagyobb teendőit. Ferenc József a napipósta elvégzése után sohase fordult „udvari titkárokhoz, hogy miféle tennivalója van még. Tudta előre, mint az; az ember, aki már este átgondolja a másnapot. Az „udvari titkárság44 megmaradt egyszerű címnek Ferenc József házában.) Itt nem volt más tennivalója Ferenc Józsefnek, mint a Burg-szinliáz ünnepelt művésznőjének ötletességében, vidámságában, soha meg nem unt csevegésében és mesemondásában gyönyörködni. Bár Schratt Katalin talán a legdiszkrétebb mindazon történelmi urhölgyek között, akik valaha fejedelmek ba- ; rátuői voltak, soha egyetlen szóval se beszélt . senkinek Ferenc József látogatásairól, de a : mende-monda mégis csak azt tudja, hogy Fe- • re ne József állandó komolyságát ez az egyetlen művésznő tudta darab időre enyhíteni. Scikszpiri hős vei tFerenc Józ: A a véres tragédiák szellemalakjai között, amelyek élete folyamán körülvették — mégis, mikor elfoglalta helyét a művésznő „kúriájában14 a nádfonatu szék ölében, a főhadsegédei mellett még Kerzl doktorról is megfeledkezett, aki tudvalevőleg eltiltotta Ferenc Józsefnek a fekete virzsinia-szivarok, valamint .z Moett et Ckan- don Imperial Sec nevű francia pezsgő élvezetét. (A derék dohánygyári igazgatók a virzsi- nia-szivarokat „hamisították44 Ferenc József részére, enyhébb dohánylevelekből sodortatván azokat, igy a művésznő mindig lelkiisme- retfurdalás nélkül készíthetett egy doboz „tiltott44 szivart a király karosszéké mellé és őfelsége katonabln£a zsebében néha magával is vitt néhányat a tiltott, szivarokból. Moett et Chaudon pezsgőgyáros urakat azonban nem lehetett rávenni, hogy erős borukon változtassanak még a leghatalmasabb Ferenc József kedvéért sem. A művésznő tehát frissen csapolt schwecháti „Lager-Bier“-rel kínálta meg Ferenc Józsefet; hogyan csinálta ezt, az az ő titka, mert én a háza környékén jártamban egyetlen valamirevaló kocsmát sem találtam.) Ebben a kertben vagy üveges verandán hallgatta meg Ferenc József azokat a megfelelő dialektusban előadott anekdotákat, ékeket, pletykákat, amelyeket a nagyon eszes művésznő alkalmasnak talált arra nézve, hogy Ferenc József komorló kedvét felderítsék. Ebből a kertesvárból szivárgott ki annak az éknek a híre, hogy Eduárd angol király (az egykori dévaj velszi herceg) király korában any- nyira megjavult, hogy csak polgári céllövöldékbe járt mulatozni. „Itt hangzott el az anekdota Wekerle magyar miniszterelnök pazar Ígéreteiről, aki legutóbb egy állást kereső dijnoknak azt ígérte, hogy ha a dijnokok közt nem tud neki állást adni, még mindig megteheti esztergomi kanonoknak. Itt vonultak fel a bécsi pletykák, amelyek végtelenül érdekelték Ferenc Józsefet. (A művésznő becsületére legyen mondva, soha olyan pletykával nem hozakodott elő Ferenc Józsefnek, amely- lyel bárkinek ártott volna.) Természetesen azokról az úriemberekről szeretett legjobban hallani Ferenc József, akiket személyesen ismert. így igen nagy sikere volt Schratt Katalinnak azzal a.z előadásával, miikor Ferenc József egyik szárnysegédét utánozta, aki mindig olyanformán beszélt, mintha gombócot nyelt volna, amely a torkán akadt. A bécsi szellemességet, amely áradt vala az osztrák Madame Sans Géné szavaiból,- éppen ugy méltányolta Ferenc József, mint akár Wenckkeim báró paprikás-borsós magyar ane^.. ...it, amelyeket a gödöllői vadászatokon szokott meghallgatni hajdanában. És a sorstragédiákat, komor árnyakat, vérző sziveket és merev szertartásmestereket felejtő művésznő pergő vagy simogató szavaival kéznél volt a nyári tartózkodási helyen, Ischlben is, ahol a nyaralója Ferenc József villája mögött feküdt, és attól csak egy kerti ajtócska választotta el, amikor megkezdődtek a bús esőzések Ischlben: Ferenc József gyakran szegezte kezét az ajtócska kilincsére. # A minden időben számolgató magyar urak nem is feledkeztek meg a gondolataikban a hietzingi udvarház és az ischli nyaraló asz- szonylakójáról, amikor fellengős terveiket, légváraikat építgették magukban, amint az minden időben szokásuk volt a magyaroknak. Pláne, mikor híre futamodott annak is, hogy Schratt Katalin Ferenc József kedvéért megtanult pikeltirozni a Bécsben időző Szemere Miklóstól, akit a legjobb pikét-kártyásnak mondanának Ivözép-Európábau. Miért kellett Schratt Katalinnak kártyázni megtanulni? A magyar fantáziák nyomban készen voltak a felelettel. Azért, mert Ferenc Józsefet is meg akarja tanítani kártyázni, aki bizony a durá- kon, máfjáson és egyéb családi kártyajátékokon kívül (amiképp Mária Valéria gyermekeitől tanult nagyapa korában a wallse-i karácsonyi szünidőben) más kártyajátékhoz nem értett. Schratt Katalin asszony tehát kártyázni is tanította a királyt, hogy komor kedvén segítsen. Persze, Magyarországon, a^ol mindig nagyon méltányolták a jó kártyásokat: sok szerencsét kívántak Schratt Katalinnak a Népek Atyjával, Európa leggazdagabb urával való kártyapártijáboz; éppen azért nem értették meg sokan, hogyan történhetett meg az, hogy a Burgszinház művésznője egyszer anyagi zavarokba keveredett. „Talán Ferenc József nyerte el a készpénzét a barátnőjének?44 kérdezgették azok a fantáziák, amelyek mindig szeretnek a lehetetlenségekre gondolni. (Boldog világ volt még akkoriban Európában, a fantáziák kedvükre dolgozhattak.) De az bizonyos volt, hogy „Ferenc József barátnője44 anyagi zavarokkal küzd, mert a hitelező a legindiszkrétebb fajzat a világon. Már az összeget is tudni vélték, amellyel Schratt Katalinon segíteni lehetne, hogy bajaiból kievickéljen: mert hiszen egy nagy falu az egész világ, ahol a nevezetesebb emberek dolgait megbeszélik a szomszédasszonyok. Csak Ferenc József nem tudott barátnője pénzbajáról, mert nem akadt olyan merész ember, aki ezt elmondhatta volna „Európa legelső gavallérjának44. Ferenc József komorságait enyhittétni továbbra is nyugodtan járkált Hietzingben vagy Ischlben a barátnője látogatására és ez a nagyszerű színművésznő egyetlen szemrebbenéssel sem árulta el, hogy miféle gondok teszik álmatlanokká az éjszakáit. De ott ült a pesti Pannónia-fogadóbeli lakásán a színművésznő kártyamestere, az a bizonyos Szemere Miklós, akit ezidőtájt éppen a bécsi Jockey-Clubban való kártyázása miatt tilt ki Bécsből a rendőri prefektura, — éppen Ferenc József parancsára, amikor a magyar gavallér elnyeri a galíciai kormányzó testvér- öccsének pénzét. Honnan tudta meg Szemere, hogy kártya-növendéke, Schratt Katalin pénzzavarokkal küzd? Elég az hozzá, hogy megtudta és az egykori kártyaember nyomban nyitott erszénnyel sietett a művésznő segítségére. Miután se a bécsi Rotschild, se más pénzember nem merészelt F. J. miatt kölcsönt ajánlani a király barátnőjének, megtette ezt Szemere Miklós, aki amiigy is ki volt tiltva Bécsből „örökre44, mint azt már a rendőrhaíő- ágok mondani szokták. A művésznő elfogadta a felajánlott segítséget, mert hiszen bizonyos lehetett, hogy Sz. M. nem mondja el azt senkinek, hogy valaha is Ferenc József fülébe jusson a pénzügyi tranzakció. F. J. tovább piket- tirozott szabad délutánjain barátnőjével és mint a fantáziák mondják, a babonás Szemere- pénz megváltoztatta Schratt Katalin állandó balszerencséjét felséges partnerével szemben. F. J. nagy csodálkozással vette észre, hogy a játékban veszíteni is lehet, ugyanezért okos ember módjára beszüntette a mindennapi kártyajátékot. (De ez már talán csak igazán a legendák közé tartozik.) ... De megint csak Szemere ur avatkozott Schratt Katalin életébe, akinek sehogy sem tetszett, hogy Ferenc József talán elveszíti kedvét a kártyajátéktól, mert hiszen akkor őkelme soha sem számíthat bünbocsánaí- ra, ha F. J. végképpen leteszi kezéből a kártyát. (Tudvalevőleg azok haragusznak leginkább a kártyásokra, akik a saját bőrükön próbálták ki a kártyajáték haszontalanságát.) Tiszteletteljes üzenetet küldött a művésznőnek, hogy szíveskedjék továbbra is vesztő maradni a királyi játékban, ő, Sz. M. szívesen fedezi a veszteségeit. És kérése támogatására a legszebb porcellánkészletet küldte a művésznőnek. F. J., aki mindent meg szokott nézni maga körül, egy hietzingi uzsonnán, ott a művésznő lugasában észrevette a ritka szép por- cellánedényeket, aamelyekkel az asztait fehérítették. — A régi porcéiban már uem jó? — kérdezte F. J., mint aféle takarékos ember. — Ajándékba kaptam a porceilánt. Az a bolond Szemere lepett meg vele, aki mindig ott ült valahol a Jockey-Club széksorában, amikor játszottam a színpadon, vörösre tapsolta a kezét, — felelt a művésznő. xx Szebb és olcsóbb ajándékot néni’ vehet gyermekének, mint a Tapsifüles nyuszika
