Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)
1927-09-08 / 205. (1539.) szám
J927 szeptember 8, csütörtök. jrnmmaiiBBmaamsaesai Villáminterjú Vilmos extrónörökössel A P. M. H. eredeti bécsi riportja Pécs, szeptember 2. (Elkésve érkezeit.) Vilmos, a németek volt trónörököse, — akit azonban Németországban még ma is mindenki trónörökösnek hiv, — két nap óta tudvalévőén Bécsben időzik s a, Hotel Bristolban lakik- Semmi sem nehezebb, mint a közelébe férkőzni, pláne újságírónak. Nem maga az extrónörökös fél az újságíróktól, hanem a hoíelszemélyzet nem enged senkit a közelébe és az őt kísérő Major Schütz. A kíséretében volt másik ur, Rosner dr. német író, (aki a trónörökös könyvét irodalmi formába öntötte volt s akit nagyon kedvel, amiért — Rosner t. i. zsidó, — a német hackenkreutzlerek egyelőben nagyon haragudtak a trónörökösre), már továbbutazott Németországba. Nehéz az extrónörökös közelébe jutni Az újságírónak, aki mégis közelébe akar jutni, sőt mi több, beszélni óhajt vele, kénytelen kelletlen némi cselhez kell folyamodnia. Odamenni a hotelbe és bejelenteni magát? Hiú kísérlet! Ugv sem fogadna. Fölveszem a telefonkagylót: — Kérem 74-5-85-öt! = Itt Hotel Bristol! — Kérem Rosner dr. urat! = Már elutazott! — Kérem akkor Schütz őrnagy urat! = Majd a portást adom! — mondja a Bristol telefonkisasszonya, akivel eddig dialógizáltam. = Itt Bristol, portás! — Kérem Geldern gróf urat! (Ez alatt a név alat utazik a volt trónörökös és Így is van Bécsben bejelentve.) = Már elutazott! Ma elhagyta a szállodát és elutazott!_ A riporteri fortély Látom, semmi sem használ itt már, csak csel és fortély; egy háromperces szélhámosság; trükk, szemtelenség, ötlet. Az „Egyszer vagyok szélhámos életemben És most is csak kéí-három percig" szövegű mottót ropogtatva fogaim között, bemondom a portásnak az ultimét: — Kérem, uram, ne űzzön rossz vicceket velem. Én biztosan tudom, hogy a trónörökös még Becsben van és ott lakik. Itt gróf Aranyossy beszél. Engem ismer a trónörökös. Kérem hát a trónörökös ur őfelségét, vagy- legalább Schütz őrnagy urat! — Ez hatott. — Hát kérem, össze fogom kapcsolni gróf urat Schütz őrnagy úrral! — íme, a trónörökös és az őrnagy újra Bécsben voltak! Két perc alatt érkeztek vissza újra Becsbe és a Bristolba! Igaz, hogy viszont ez alatt a két perc alatt e sorok Írója még nagyobb utat futott meg s még nagyobb változáson ment át, t. i. gróf Aranyossyvá és a trónörökös jóismerősévé vedlett. Egy ilyen trónörökösre féltékeny portással nem lehet másképp csinálni. Természetesen csak addig akartam a grófot játszani, — először életemben — amig magával a trónörökössel tudok kapcsolást kapni. A trónörökösnek azonban mindjárt el akartam árulni inkognitómat és azt, hogy intervju-tercek- ben sáutikálok. A csel sikerű! Jelentkezik a telefonba Schütz őrnagy: := Hier Major Schütz! Most már erősebb, meggyőződöttebb hangon, — mintha magam is jobban hinném, — mondom: — Hier Gráf Aranyossy! Őrnagy ur, beszélhetnék a császári Fenséggel? A császári Fenséget egy vadászatról bemerem! — Kérem, jelenteni fogom a császári Fenségnek! Néhány pillanat. Aztán csengő, erős férfi- hang zeng a telefonba: — Hier Gráf Geldern! — Tehát a német trónörökössel beszélek! Mondom a telefonba: — Császári Fenség, bocsássa meg, hogy gróf Aranyossy néven mutatkoztam be az őrnagy urnák és portásnak is, de más uton-módon nem tudtam volna kapcsolást kapni Fenségeddel! Újságíró vagyok és Fenséged be fogja látni, hogy csak ilyen ártatlan csellel remélhettem Fenségeddel beszélhetni! Magyar ujságiró vagyok és magyar lap részére kérnék Fenségedtől néhány kérdésemre választ! — Egyúttal névvel bemutatkoztam. Harsányan kacag a telefonba a trónörökös és azt mondja: „Ez nehéz ügy, kérem!“ — Mikor tehetném tiszteletemet Fenségednél? = Próbálja meg halnap délelölt, de nem Indám, hagy sikerülni fog-e! Többet — telefonon — igazán nem reméltem. Annál inkább nem, mert azelőtt egy órával, amikor már szintén az őrnagyig jutottam el telefonon, hirtelen megszakadt az összeköttetés és nem tudtam, az őrnagy tette-e le a kagylót, vagy a portás kapcsolt-e széjjel? Ezzel tehát egyelőre meg voltam elégedve. Az extrónörökös nyomában Másnap, vagyis ma délelőtt 10-kor a Bristolnál voltam. A portást nem lehetett megvesztegetni, sem csengő pénzzel, sem zengő szóval. Senkit a világon nem engedett a trónörököshöz. Se újságírót, se más istenfiát. Az auiograinmvadá- szok tömegesen leskelődtek az utcán, a szálló közelében. Nos nem volt más tennivaló, mint várni, vagy menni. Kérdem, mikor fogja ma a trónörökös elhagyni a szál’ót? A portás biztosit, hogy . csak délután. Tehát — bár nem hiszek a póriasnak, — megyek ,s majd délután visszajövök. Fél 12 óra tájt újra a Bristol közelében lévő Karnlnerstrassén megyek végig, amikor a nagy Zwieback-fóle áruház elolt egy német ujságiró- kollégát pillantok meg. Áll az áruház előtt. Kérdem, mire vár? — A német trónörökös van benn az áruházban! — Reá vár, követni akarja és ha valahová betér, meg akarja intervjuvolni. Tyü. az áldóját, gondolom magamban amúgy magyarán, hisz akkor épp jó helyen járok. És mondom a német kollégának: — Hát akkor csináljuk közösön, mert ón ugyanabban a járatban vagyok! Azt hiszem, nehezen fog menni, de talán mégis sikerül egy adag merészséggel! De miért áll akkor itt? Be az áruházba, kollégám, az a legkitűnőbb hely, ha ott „megfoghatjuk"! Belohoiunk az áruházba. A földszinten kérdem az egyik árusitónőtől: „Itt a német trónörökös?" „Igen, az emeleten van most!" Rohanás az emeletre. Az emeleten: „Hol a trónörökös?" „A harmadik emeleten!" A harmadik emeleten: „Kérem, itt a trónörökös?" Mi semmi rosszat se akarunk! Újságírók vagyunk és meg akarjuk intervjuvolni!" .Itt nincs már kérem. Taláu a földszinten!" Visszarohan ás a földszintre. „Itt nincsen, fenn kell lennie vagy a Werkstátteben vagy az első emeleten!" Vissza az emeletre. „Hol az a Werk- siátte?" „Kérem olt úgy sincs, hanem lalán a főnöknő szobájában!" Föl a negyedik emeletre, a főnöknőhöz. A titkárhoz mondom:" „Be akarunk menni a főnöknőhöz, sürgős ügyben 1“ „Lehetetlen kérem. Be kell önöket jelentenem! Kik az urak?" Kénytelen vagyok bevallani, hogy újságírók vagyunk és a trónörököst keressük a főnöki szobában. „Itt volt, de már eltávozott!" Újból loholás a földszintre. Dehogy van ott. Föl az emeletre. Olt azt mondják: „Épp most ment el! Egy mellékbe járaton!" Rohanunk az utcára, hogy valahogy el ne veszítsük a nyomát. Végre célnál Amint kiérek, rögtön hglub'öl is. megismerem, pedig már vagy öt.ven lépéssel előttünk halad, balján az őrnaggyal. Annyira jellegzetes a tartása, a porosz-délceg járása, hogy rögtön mesz- sziről ráismerni. Sietünk utána. Beérjük. Az utcán — a Kárntnerstrassén — majd mindenki megfordul utána; a legtöbben maguktól címernek rá, akik meg nem ismerik fel, azokat figyelmezteti reá az általános odabáinészkodás. Nagyon sokan — ösmeretlenül — liszt eletteljesen köszöntik. ő szívélyesen visszaköszön. A „Gróf Geldern" inkognitót ő- maga sem veszi komolyan; természetesnek veszi, hogy mindenki ráösmer. Egy általánosan ösmert Kiirntnerstrasse-i figura, egy cipőzsinórokat áruló szegény ördög, hangosan kiáltoz feléje: „Jónapot, nagyságos ur, hogy méltóztatik lenni, nagyságos ur?“ Mire az őrnaggyal mindjárt pénzt adat neki: A divatüzletek előtt mindenütt megáll és hosszasan szemléli a kiállított ruhadarabokat, élénken beszélgetve az őrnaggyal. Úgy tesz, mintha nem látná az általános bámészkodást. Nem zavartatja magát általa. Tisztes távolban egy detektív figyeli >a történen- dőket. ö azonban nem is tudja, hogy egy detektív őrzi; mint privátember van itt; de a rendőrség óvatosságból mégis őrizteti a biztonságát. Az extrónörökös remek színben van. A szeme pillantása derült, vidám. Rendkívül acélos sportalakja egészséget és erőt sugároz ki magából. Haja szürkülőben, — kalapot nem hordott ma az utcán, — szeme körül az öregedés néhány tucat apró ránca, de egyébként maga a fiatalság, edzettség es frisseség. Zöldes ruhában volt és térdnadrágban Az utcán nem akarom zavarni. Tán betér valahová és majd. ott. De hirtelen a Bristol hátsó kapuja felé tart. Akkor bizony az utcán szólítom meg, mert a hotelben megint lehetetlen lesz a portástól, gondolom magamban, mikor egyszerre hozzálép egy fiatalember és aulogrammot kér. A meglepődött extrónörökös habozás nélkül , fogja ; a felényujlott ceruzát és odakanyarinlja nevét az j eléjetaríott papírlapra. Az extrónörökös nyilatkozik Én erre röglön odalépek hozzá, és szólok: .— Császári Fenség, bocsánatát kérem, hogy itt az utcán vagyok merész megszólítani; mindössze néhány kérdésemre kérném válaszát; az az újság1 ró vagyok, aki tegnap telefonon beszeltem Fenségeddel! De alig mondom el ezt és alig irta alá nevét részemre is egy papírlapra, amit feléje nyújtottam, — igv iv:a alá magát: „Prinz Friedrich" (mert hisz .Friedrich Wilhelm" a teljes neve, de úgy látszik, kényelemből csak az egyik nevét irta le), — máris 30—40 ember gyűrűjében vagyunk, akik mind odasiettek, mert most ők is bátorságot kaplak és aulogrammot akarnak. A volt trónörökös egyet-kettőt aláír még, de aztán hangosan mondja a tömeg felé „No de most már elég!" Újra közeledem a tömeg gyűrűjében hozzá, de az őrnagy azt mondja felém: • — Herr Gráf Geldern kann für Zeitungén kei ne Áusserungen machcn. („Geldern gróf ur nem tehet újságok részére nyilatkozatokat".) És végszóra a detektív is odaér és utat vág magának a tömegen át. A trónörökös gyors léptekkel bemegy a szállóba. A tömeg künnrekedt. Én uiánasietek és a liftnél beérem. Még mielőtt szólhattunk, igy szó! hozzám: — Kérem, csak annyit indák mo-ndkim, hogy- el vagyak ragadja! na Pécstől; még soha sem ■voltam ül, mint magánember, azért csak mást ö.s- mertem meg a várost; el vagyok mgadiadva. Vasi- nem mondhatok! — De császári Fenség, nagyon kérem, halj- gassa meg a kérdéseimet; csak néhány kérdésem van. Magyar újságíró vagyok és magyar lap részére kérném a válaszait! = Hét hadd hadijuk a kérdésein készséget nem hiszem, hogy valaha mulatott volna újságíróval özemben. Hogy ő maga kéri a kérdéseket! Előveszek egy papírdarabot, amelyre feljegyeztem a kérdéseket. Kérdem: — Innen Budapestre utazik Fenséged? Mert ilyen hírek vannak forgalomban. = Nem, most nem. utazhatom Pestre. De én (ismerem és szeretem a magyar fővárost. Nemsokára Romániában leszek és akkor Budapesten kérésziül utazom. De mord nem, sajnos. — Mit nyilatkozhatnék Fenséged az „An- seb I uss-kci dési ol ? (Ausztriának Németországhoz való csatlakozásáról.) — Erről bizony, ezt beláthatja, sémit, sem nyilaikor halom. Kényes dolog, nagyon kényes. t ~ Az „Újság" londoni munkatársa beszélgetési közölt az „Újságában, melyet Rothermere lord fiával folytatott, aki az angol parlament tagja és a konzervatív párt képviselője. Az tíj- ságiró azt kérdezte tőle, mit .szólna ő és az angol közvélemény ahhoz a kombinációhoz, hogy egy Ilohenzollern-herceg foglalja el a magyar trónt? Hallott erről az intervjuról és erről a Hohen- zollern-kombinációról Fenséged? = Nem, most hulljuk először, — fordul meg- lepödötten az őrnagy felé, — ugyebár? De — folytatja — majd érdeklődöm a cRcdOj iránt. — A felelet az volt. — mondom, — hogy az angol közvélemény ezt elképzelhetetlennek és lehetetlennek tartja és egy ilyen kombináció beteljesítését. Angolország ellen irányuló cselekedetnek minősítenék Angliában Nem volna kegyes nyilatkozni Fenséged, mi a véleménye egy ilyen, esetleg a jövőben felmerülhető kombinációról? — fin nem hallottam ilyen kombinációról. Csak ennyit mondhatok. Több kérdést nem tettem. A trónörökös szívélyes bucsil intett és felszállt a lifttel lakosztályához. A detektív pedig, aki most is ott állt a közelben, igen mérges pillantásokat vetett reám, hogy mégis sikerült őt és éberségét kijátszanom és akarata és a „parancs ellenére" is beszélnem az extrónörökössel. Soha még ilyen rövid ideig nem beszéltem valakivel, akit meginterjúvoltam, de sohasem volt még praxisomban — pedig nagy intervju- praxisom van már — ilyen nehéz eljutni „odáig". Tudniillik az intervjuig. De én vagyok az- egyetlen ujságiró, akinek bécsi időzése alatt csak ilyen rövid ideig is sikerült a trónörökössel beszélnem. Most jelent meg ! Most jelent meg! MAURICE LEBLANC Lupin Arzén legújabb kalandjai; A zoldszemü bölgy Í ára 16.50 Ke. í Ez volt első „viilámintervjuvom". Rövid és sebes volt, mint a viPám. Gömöri Jenő. AZ UNGVÁRI VÁROSI MOZGÓ HETI MŰSORA: Csütörtök: Hogyan fogják a férfiakat. Péntek: A fekete cyklon. Szombat: Cirkusz Cyklon. Art Acord. Vasárnap: A végzetes W. Iván drámai társulatának pozsonyi bemutatkozása (Az esiisí kazetta, Gafewextby S feftv óriás oe színmüve.) Pozsony, szeptember 7. Hétfőn este mnt'ttikozott be Pozsonyban Ivén Sándor társulatának drámai együttese GaOswobíhy egyik filmszerű és szociális tendenciájú seáanmüvé- ben: Az ezüst kazettában. A szirmúi szer elemim elites, szimpla bonyodalmai, leegyszerűsített darab, amelyet mérsékelt tetszéssel fogadott a kevésszámú, de értékes pozsonyi publikum. Az előadás ügyesen formázott és művészi erőtől teljes volt. A társulat raj drámai szülészeinek pozsonyi bemutatkozása megnyugtató Ígéretként hatott. Mágory Mária a nyomorúságos, szenvedő asszony szerepében sok intelligenciát ts kiforrott tehetséget árult eil. Halk volt, mint a szenvedés, agyongyötört volt, miint a nyomorral teli élet, mosolygott, mint a megalázkodott,ságra teremtett szív és az életet mindig csak bámuló szemlében otthonosan, -magét jólénezvr csillogott a könnycsepp. A legszebb és legnehezebb drámaias- eágot, a parányi sors, a sutbalökött és pénztelenségre kárhoztatott élet őhságdránriját játszotta szent igazsággal és a szíven átszűrt realitással. Játszott akkor is, mikor szerepe némaságra kárhoztatta, a leikével telítette meg a szerepét s a szerepével volt tele a lelke. Várady Lajos b;zfossza vu és erős akarattal dominálni tudó művész, aki az igazságnak ferdesaögü szerepébe állítva is szimpatikus és érthető tudott lenni. Borois Ica természetes és őszinte volt epizódszerepében. A régiek közül brill idus alakítást adott Justh, aki t egnap este eresein kézben tartotta önmagát és az élet szomorú alakját az életnek egyszerű vonalai-' val rajzolta meg. Marosy, Farkas Pál, Cserényi, Ungváry és Németby biztosan állották meg helyüket abban a keretben, amelyet ügyes rendezés és tökéletes játék töltöttek ki. A drámai együttes pozsonyi bemutatkozása első bizonysága auraiak, hogy Iván Sándor első önálló szervezkedésénél a meglévő értékekhez ni, igazi értékeket szerzett. g. (") Nagy dr.-né s/ó-szi bucsuf ellepte. Stószról jelentik: Nagy dr.-né, Bilkey Irén a naookban búcsúzott stóízfiirdői közönségétől. A közönség meleg ünneplésben részesítette a művésznőt, aki meghatva mondott köszönetét. Az estén még föllépett Nemes dr.-né és Nemes dr. főorvos, a közönség hatalmas tetszésével honorálva. A fürdőn üdülő prágai színtársulat Soucek Ferenc vezetése mellett két francia vígjátékot adott elő. Rádióműsor. Most jelent meg! Most jelent meg! CSÜTÖRTÖK PRÁGA: 10.50,12.10,17.00 ez 22.00 Zene — 18.15 Német előadás — 19.30 Szimfonikus hangverseny — POZSONY: 19.30 Bajazzo, Leoncavallo operája és Parasztbecsület, Mascagni operája — KASSA: 19.20 Hangverseny — BRÜNN- 12.15 Zene — 17.35 N: et előadás — 19.30 Szimfonikus hangverseny — BUDAPEST: 10.00 Nagymise — 12.30 Cigányzene — 15.30 Gyermekmesék — 16.30 Szórakoztató zene — 19.30 A peleskei nótárius, Gaát vigjátéka — 22.30 Tánczene a Ritzből — BÉCS és GRAZ: 11.00, 16.15, 20.00 és 21.00 Hangversenyek — ZÜRICH: 12.30, 16.00 és 20.00 Zene — [ 20.30 Francia dalok — 21.20 Fraucia balletzene —BERLIN: 17.00, 20.30 és 22.30 Zene PÉNTEK PRÁGA: 10.50, 17.00 és 22.20 Zene. — 18.15 Német előadás. — 20.10 Német művészet estje. — Szimfonikus hangverseny. — ? JZSONY: 17.15 és 22.20 Zene. — 20.00 Szimfonikus hangverseny. — KASSA: 19.20 Szólisták hangversenye — BRÜNN: 12.15 és 22.20 Zene. — 17.45 Német előadás. — 19.15 A bohémek, Puccini operája. — BUDAPEST: 17.02 Egészségügyi előadás. — 17.15 Cigányzene. — 20.00 Német est. — 22.00 Gramo- fónzene. — BÉCS és GRAZ: 16.15 és 20.05 Hangverseny. ZÜRICH: 16.00 Zene — 20.00Wagner Ríchárd-est. — 20.40 Szavalatok. — 21.30 Német opera- és operettrészletek. — BERLIN: 17.00 Zene. — 20 30 Német est. — KÖNIGSBERC: 17.00 Balalajka-hangverseny. — FRANKFURT: 17.45 Mozart leveleiből. — RÓMA: 21.10 Neme: zene. — MILÁNÓ: 16.15 és 23.00 Jazzband. — 20.45 Nemet zene. iMmaiuseKsggHi 8 Banfea €es!k«»&ac>vens!k$cfti Lesali Alaptőke: 70,000.000 Ke. 4 kirendeltség' Prágában és 11 fiók Cseh- és Morvaországban, Távirati cim: „LEG10BANKA Tartalékalapok: 40.2CO.OOO Ke. SzSowenSBte&m «&S P<»®S!«aK,(»s»SsSlái KlflSS Fiókok: Berehovo (Beregszász),Bratislava, Nővé mesto n. Váhom, Piestany, Poprad, Zvolen. Affiliált intésetek: Chust, Hronsky 5v. Kriz, Kezmarok, Komarno, Krompachy, Michalovcc, Mukaeevo, üslany, Parkén, Roznava, Spisská Nova Vés, Spisské Pcdhiadic, Spisské Vlachy, Sahy (Ipolyság), Tecevo, Tornai’a, Trebisov, Vráble, Zlaté Moravce, ^eliezovce és Zilina. idénybeli v<óüzletek: Poprad-állomáa, Lubochna, Sliac-fürdó', Stary Smokovec, Strbské Pleso és Tatranská Lomnica. Külföldi affiliált intézetek: AUSZTRIÁBAN: Svoboda és társa bankháza, betéti társ., Wien I., Schottenring 18., JUGOSZLÁVIÁBAN: Komcrcijalna Banka d. cl Zagreh és Ljubljana, A BALTI ÁLLAMOKBAN: Latvijas Privatbanka, Riga- % \ *
