Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)
1927-09-06 / 203. (1537.) szám
TrrTiTiiiirifTniinr^iirMnnr EíDLÉKLRP Irta: mRRRI 5RDDOR — ló uiccek — személyes emberi ügyet csinálni két távoli, idegenfajtáju, ártatlan ember személyes emberi ügyéből. Viccet nem olvastam egyet se. Úgy lát szák, nincsen már humoruk a franciáknak. Vannak együgyű emberek, a/kik a jó vicceken mindig utólag nevetnek, később, ha már megértették. Magam is ilyesféle vagyok. Most például, hogy elemeztem és megértettem a Sacco és Vanzetti-fóle pesti vicceket, magam is tudok rajtok nevetni. És én jobban nevetek, mert utóljára nevetek rajtok. i Budapest, saept. eleje. Abból az alkalomból, hogy Saccot t Vanzettit hét esztendei tűnődés után mégi kivégezték, néhány nagyon sikerült vicce hallottam és olvastam itt Budapesten, — áldottam a jó sorsomat, ami idesodoi éppen a kivégzés napjaiban, mert ha példái ugyanakkor Párisban maradok, ott jó vicce; helyett barrikádokat és kézigránátot kaptar volna a feketémhez. Jó vicceket hallottam é olvastam, napilapokban és vicclapokban, só gzájról-szájra is, — jó vicceket, adomákat é tréfás ki szólásokat rajzillusztráciéval, vág anélkül, ahogy jött. Budapest tréfás város, valahogy a szivem mélyén mégis kételkedem hogy ez lenne Budapest humora. Ezt én nen ismerhetem és nem tudom jól megítélni, mer én itt vidéki vagyok. S ez részemről nen egy vicc vagy adoma, hanem számomra, i még mások számára, akik ismerik ezt sa érzést, keserves valóság, — Budapest az í város, ahol a vidéki vidéki marad, nen érti a vicceket, soha nem tanulja meg jól hogy merre kell átszállani, nem bízik a boltosban és Budára jár át bort inni. Ezt ér pontosan tudom, már nem is lázadozom ellene, — ez az a város, ahol örökké vidéki marad az, aki egyszer vidékről jött fel ide. nem tudja soha tökéletesen eltanulni azt, amiről itt szó van, nehézkes marad, ügyetlen, csámpás, — ez igy van, hiába. S főként nem érti a vicoeket. Láttam például egy tréfás rajzot, a rajz Saccot és Vanzettit ábrázolta börtönükben, amint irósztalra hajolva izzadtén dolgoznak egy vastag kéziraton. A szöveg ilyesféle volt: „Sacco és Vanzetti nj-emoáirjai- kon dolgoznak, ami ezzel a címmel fog megjelenni: „A hosszú élet titka/' Ez csak jó, nem? Nagyon jó. De lehet, hogy rosszul mondtam el. Ám az értelme igy is megmarad, s az értelme az, hogy egy humorista, ha van érzéke a humor iránt, nem megy egy kis ötletért a szomszédiba, hanem minden alkalom jó neki arra, hogy ügyes kezekkel kacajt csiholjon ott, ahol már a kőszikla is csak vizet ad. Az amerikai újságírók pesti látogatásával kapcsolatban például azt olvastam, hogy egy fővárosi klubban a vendégeli részére fölállított büffét nem is az ameri' NRPLOfn R NR5Y SZENZÁCIÓRÓL írja: KRR1NTHY PRI6YE5 1927. szeptember 3. 1 léteivel. Módomban van a spekulációt összeRugaiímas börtön — végtelenig nyújtható hasonlítani a valósággal, mielőtt tovább gumiból van, még nem vettétek észre? Néha akkora, hogy lélegzeni alig tudok L ie, néha a csillagokig ér, az egész elképzelhető Mindenséget körül fogja. De mégis csak börtön, ugylótezik utóbbi esetben is, mert mikor a legtávolabbi köd/ott is belül van és a Tejut is ott csörgedezik falai közt, éppen úgy keresem rajta a.z ajtót és az ablakot, amin át ki lehetne bújni belőle, mint mikor kezem- lábam se tudom kinyújtani szorongató kalodájában. Rugalmas börtön. Úgy hívják, hog. . Én. * Pedig mégiscsak ki kell bújni belőle, mert íme mindig újra kiderül, hogy odakint valami egyéb van, amit tudnom keli és látnom kell. Ezen nem segit semmiféle koz ni- kus bölcseség, semmiféle megnyugvás a végtelenben, hogy aszongya: mi eiz a tenger sima tükréhez képest. Mert íme naprendszerek vannak benne és csili agminiád ok és örökéletü istenek és ördögök és évmilliók múltban és jövőben — de szegény kis Forgács i Annus például már nincs benne. Az már kika iák, hanem a fővárosi vendégek rohanták meg, s az egyik fiatal színész úgy megrakta a tányérját, mintha „bosszul kellene állania Saccoért és Vanzetti ért". Ez se jó? De már engedőimet kérek, ez bizony egészen jó. Igaz, hogy ez nem is annyira vicc, mint inkább csak egy kis bonmot, apró kis brililiánsforgács, elejtett bizsu, de azért jó. Ám vannak sokkal jobbak is, csak körül kell nézni, — itt van például a kelkáposzta vicc, amit ma olvastam, s ami ezzel a kérdéssel kezdődik, hegyhát tulajdonképpen mi értelme van ennek a sok hűhónak Sacco és Vanzetti körül, s azzal a példázattal fejeződik be, hogy a rabbiinas szombaton nem tud kóser korcsmát találni, egy közönséges vendéglőben megebédel egy adag kelkáposztát, s miikor ebéd után megdördül feje fölött az égiháboru, igy kiált: „Uramisten, egy kevés kelkáposzta miatt ennyi lárma!" Ezt megint rosszul mondtam el, ugye? Tudom, fegyelem. De a hasonlat igy is gyönyörű, s az értelme, miint minden példázatnak, ezúttal is mély, Saocohoz és Vanzettihez állhat mindenki, ahogy akar. Páris is másként állott hozzájuk, Newyork is másként állott hozzájuk, Pest is másként állott hozzájuk. A történelmi tény annyi marad, hogy két rablógyilkosággal vádolt ember, akit kiskorúak vallomása alapján, tárgyi bizonyítékok hiányában Ítéltek halálra, hét évig várta a halálbüntetést, hét évig azzal ébredt és azzal feküdt le, hogy talán holnap, talán holnap után, — ezen sokat magyarázni 'nem lehet, erről csalt jó vicceket lehet mondani. Nem tudom, hogy a kivégzés után Párisban viccek jelentek-e meg Saccoról és Vanzettiröl, de azt tudom, hogy minden ember, aki a humorérzékét hajlandó még néha feláldozni az emberi felelősségérzetének, elküldte a legnagyobb párisi napilapok szerkesztőségébe az aláírását azokra a gyüj- tőivekre, amelyeken a francia társadalom legkisebbjei és legnagyobbjai, miniszterek, tudósok, írók, parasztok, burzsoák és katonák könyörögtek kegyelni et Cooliidgiö elnöknél Sacco és Vanzetti részére. Franciaországnak vannak még néha ilyen gesztusai. Paris tud vül került valahogy és nem tudom mi történt vele, semmiféle marslakó meg nem mondhatja nekem, csak ő mondhatná meg, de ő meghalt és aki meghalt, annak a részéről az egész dolog mindenestől és mindenségestől érvénytelen. És nincs benne Erdélyi Béla se, mert én ezt nem tudom elképzelni, ezt az Erdélyi Bélát, nem tudom az egyetlen forrásból, ahonnan adatokat kaphatnék a megértéséhez, a bűnössége vagy az ártatlansága megáll api tájához ezeket az adatokat hiány nélkül megkapni — lévén ez az egyetlen forrás sajátmagam, amiben végtelenség is van és csillaigimiriád is van és Isten is van és ördög is van, de olyan vágy például, hogy bizonyos anyagi kellemességekért a halálát kívánjam éppen annak, akit szeretek, aki miatt tehát kellemesen szeretném érezni miagam, hogy neki kellemes legyek — ilyen vágy például nincsen. Tehát nem ér az egész bölcseség és megértés és gondolat semmit ama külső valóság nélkül — mint ahogy persze az a külső valóság se ér hajítófát gondolat és lélek és indulat nélkül. Azonban hála valami csodálatos ritmusnak és harmóniának, amit nem leszek bolond tönkretenni és megszüntetni u~.il, hogy a törvényét keressem és nevet adjak neki, ez a két dolog remek egymásutánban és összjátékban teszi egymást lehetségesisé, nemcsak egymást, hanem még egy harmadikat is: a Fantasztikumot, azt az olthatatlan gyanúmat, ami gyanúnak terményitőbb, mint bizonyosságnak — hogy ez a két dolog egymás oka és okozója, hogy Valóság is van, Képzelet is van és hogy a képzelet éppen úgy csinál valóságot, mint ahogy a valóság képzelődést idéz elő, hogy tehát az ember ennek az erőnek birtokában nemcsak produktuma, de résztvevője is az állandó világteremtésnek'. * Tessék csak nézni, múltkori naplómat azzal a spekulációval fejeztem be, hogy egyéni lés és karakterológia nélkül semmire neim megyünk a bűnügyekben. Rögtön utána jött ez a szivszorongtatóan utálatos és megható bűnügy a maga lebilincselően bonyolult részspekulálnék, — ime az egészséges megismerés iskolapéldája. Nem „belső megismerés", mint az unalmas guosztikusok és nem „külső megismerés", mint a szintén unalmas pozitivisták követelik, akiket két ellenkező falnak visz makacs vesszőparipájuk, — holott oly egyszerű útja és szabálya van a megismerésnek! Ennyiben volna összefoglalható: egyet nézz, egyet gondolj — nyisd ki a szemed, töltsd meg, -aztán csukd be, próbáld kitalálni, mi lesz, -miire újra kinyitod: ha axt látod, amit gondoltál, jól gondolkodtál, folytathatod a játékot. Valóság és hozzáfűzött gondolat — ebből a két részből, ebből a centrifugális és oentripe tálig erőből áll össze az igazság — aki az egyiket elereszti, azt a másik erő az érintő irányában kiröpifó a nagy semmibe. Gondolatod mindig az életből induljon isi s oda térjen vissza, ellenőrizni önmagát nem egy másik gondolatból, még a magadéból se — Így mehetsz előre óvatosan, kigyóvonalbán, vizsgálva és építve egyszerre az utat. Mert el ne felejtsd: mire újra kinyitod a szemed, a megváltozott képbe bele kell kalkulálnod még valamit: sajátmagadat. Nemcsak te figyeltél, téged is figyeltek és volt, aki másképpen viselkedett, mást próbált tenni vagy nem tenni, arra való tekintettel, hogy a te szemed csukva látta. Parányi különbség, de várj csak, óriásivá dagadhat. Mindenki ismeri, persze csaknem mindenki öntudatlanul azt az elfutó kis érzést, aminek nem szoktunk jelentőséget tulajdonítani, szórakozottan elhessegetjük magunktól, mint gyermekes osacsiságot: azt az érzést, amit naivabb jó emberek néha ki is böknek, mikor valamely immár jóvátehetetlen, szerencsétlenségről vagy ártatlanok erőszakos haláláról értesülnek: „hiszen ha én ott lettem volna!" Ne kergesd el, ha jelentkezik, ne mosolyogj magadon, gondold végig. Gyermekes érzés, de éppen azért a legbiztatóbb jele annak, hogy sárból és vérből kevert lelkidben egy csepp tiszta, nemes arany rejlik valahol — nem az elmúlt, az eljövendő Éden- kertnek előrevetett sngára ez, valami távoli ködé, amikor mindannyian felelősséget éi- zünk majd egymásért, emberek e világon, nemcsak azokért, akik hozzánk tartoznak, vagy akiket ismerünk. Igenis, kár, hogy nem voltál ott, jó ember: különösen akkor kár, ha bátor is vagy, nemcsak jó — ne hallgass a vállvonogató szofistákra, akik azt prédikálják, hogy úgyis mindegy, az ember természetében adott végzetét nem fordíthatja vissza semmiféle jószándék. Valahol azt Írtam egyszer: „ett kell jönni a kornak, mely törvénybe iktatja az ember- szeretet, emberszolidaritás kötelező minimumát", mely nem tűri ej, hogy bárkit pusztulni hagyjunk, akin segíthetünk, azzal mentegetve magunkat, hogy nem mi okoztuk a baját és semmiféle törvény nem írja elő, hogy védelmére keljek a bántalmazottnak. És ne forgasd a szemed, ál szenteskedő „keresztény", hogy te „megérted a gyilkost is" (pesrze ha nem téged gyilkol) és hogy neg kel bocsátani tudni a rossz embernek. Akkor még jobban tetszenek nekem a középkor lovagi erkölcsei. A halálbüntetés eltörlésének modern apostolai folyton visszatérnek arra az érvre, hogy embert ölni, akár ?gycs ember csinálja, akár büntető hatalom, mindenképpen gyilkosság. Nem igy érzem. Úgy érzem és velem együtt mindenki, akik számára élmény, valóság, nem puszta alkalom dialektikus érvekre, hogy a gyilkos iránt érzett harag és bosszú az áldozat iránti részvétünkkel és szeretőiünkkel áll egyenes arányban, -tehát nagyon nemes forrásból származó indulat. És abban az eljövendő törvénykönyvben nagy szerepe kell hogy legyen a bűntett megítélésében: hogy ki volt az, aki ellen irányult? * Mindezt a gondolatot tudniillik az rz egyszerű tény keltette bennem, hogy szegély kis Forgács Annát (véletlenül ismertem is) nagyon, nagyon sajnálom. És igenis nevessenek ki, sajnálom, hogy nem nyaraltam véletlenül Mills-taittban és azzal kínozom magam, hogy akkor talán nem halt volna meg, én jő emberismerő vagyok, észrevettem volna, hogy itt mlyen baj van, talán utánuk mentem volna a hegyi útra vigyázni. És igenis haragszom a tanukra, akik egyértelműen vallják, hogy nekik ez is gyanús volt, az is gyanús volt, már régen, hogy szegény Annus tehetetlen volt, hogy napokig eszméletlenül feküdt, miközben a férje strandolt és tennd- szezett, hogy ők velük voltak állandóan és látták ezeket a dolgokat. Ha utólag tartják gyanúsaknak ezeket az embereket, akkor igaztalanok — ha azonban csakugyan már akkor feltűnt nekik, miért tűrték? A szobalány azt vallja, hogy Erdélyi hörgő és fuldokló felesége arcára borította a takarót — miért nem csapott lármát, miért hagyta kikergetni magát a szobából? A kezelő orvos tudta, hogy Annus halálosan bet 0 — miért nem ment fel hozzá a férj beleegyezése ellenére is, mikor az nem akarta felengedni? Annus állítólag célzást tett rá, hogy a férje őt meglökte a szakadék szélén — akik ezt hallották, miért tűrték mégis, hogy ennek a gyanús embernek gondjára legyen bizva a szegény, beteg, exaltált kis nő, aki valami képzelt mártir-köt eless ég rajongásában nem fordult segítségért senkihez? Bánom is én, gyilkos-e vagy nem gyilkos — és ha gyilkos, bánom is én, bünhődik-e vagy nem bűnhődik. Engem az ártatlanoknak és jóknak a lelke és teste és „egyénisége" jobban érdekel, mint a gyilkosoké, a rosz- szak-é — és nagyon sajnálom szegény kis Forgács Annust, akit talán meg lehetett volna menteni. «»OQQOPPO<M>OOQOPOQOQOQQeQQQOQOOP\ Syfilidologe Dr. Kolb •telőtt a prágai, frankfurti ás berlini bőrklinikák tanársegédje és másodorvosa Prútfa ML VodIChora 31. szám. Wassermann vizsgálat! Kedvező részletfizetések! Mindenkinek a Sakásáf legolcsóbban és legmodernebbül rendezi be Kedvező részletfizetések! F. Vaida fentergifára, Praha VII!.. PodHpného 997. % Alapítva 1833. Telefon 33. dlczmfi A fiveg, porcellán aagykereskeééce. • I illxt, KOSIG E, F@»iatca 19. Nagy választék. Jutányos árak.
