Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)
1927-09-28 / 222. (1556.) szám
I ■HUHIIII IBM IIP Ilin IMI mii III • I I IN mii A magyarság pártjai Kassán beterjesztették jelölő listáikat A keresztényszociafiísta párt listavezetője GrosscVimid Géza dr. szenátor — A magyar nemzeti párté BSanár Béla dr. — A „színtelen" listák csődje Szlovenszkón és Ruszinszkóban — A keresztényszocialista vezérek hatalmas agltácíót fejtenek ki jövőjében való Ilit megtagadása lenne. Ezért ninos és nem is lehet benső, meggyőző ereje a félóru menetjegyekkel és a tisztviselők és egyéb függő elemek bekivánt aláírásaival rendezett, a belső békét még jobban feldnlö, Rothermere-ellenes tüntetéseknek. Csak az egység hozhat jobb jövőt Mi a népek és fajok békés együttélését keressük, egymás megbecsülését és Kassa, szeptember 27. (Saját tudósitónk telefonjelentése-) Az országos keresztényszocialista párt kassai szervezetének pártvezetősége tegnap este ült össze, hogy megejtse a községi választásokra a jelöléseket. A népes ülést Grossehniid Géza dr. . szenátor, elnök nyitotta meg s fölkérte Polák Gyula dr. pol- gármesterhelyettest, hogy ismertesse a választási egység kérdésében lefolytatott . k>-, sonci tanácskozás eredményét. E<miiek megtörténte után Polák Gyula dr. az egész pártvezetőség lelkes helyeslése mellett fölkérte Grossehniid Géza dr. szenátort arra, hogy vállalja el a listavezetést. Hangoztatta, hogy ez úgy a pártvezetőségnek, mint Kassa őslakosságának egyöntetű kívánsága. Miután a jelölések megejlésére kiküldték a bizottságot, Grossohmid Géza dr. a következő nagyszabású beszédben fejtette ki a községi választások döntő horderejű jelentőségét és köszönte meg a személyében összpontosuló bizalmat: Grosscfimid Gésa: Menjünk mindnyájan együtt é§ egyetértve as urnákhoz! Tisztelt Pártvezetőség! Az angol parlament „The house of commons”-nak, az ösz- szessóg, az egész nép házának nevezi magát. A prágai parlamentre ezt aligha lehetne mondani. Ahol mesterséges eszközökkel — igy elsősorban a választókerületek beosztó- savai — a nemzeti kisebbségek képviselőinek száma teljesen le van szorítva és e kisebbségek jogos igényeivel a többség állandóan szembehelyezkedik, — ott az egész népesség akaratának megnyilvánulására ez a. testület nem is igen alkalmas, A folyton megismétlődő feljajdulások, amit a gazdasági és kulturális hanyatlás vált ki a németekből, szlovákokból és különösen a magyarokból, bizonyítékai annak, hogy nálunk ez intézménynek eredendő születési hibái vannak. A demagógia és nem a demokrácia állt a bölcsőjénél és azért nem is a kölcsönös megértés, megbecsülés és segitségforrás, a háború utáni szociális és gazdasági nyomorúságok megszüntetője, hanem a hatalom birtoklásából kizárt „kisebbségek” keserűségének még fokozója. A magyarság elégületlen- ségének alapos okai Hogy ezek nem üres, ellenzéki, félrevezető és az ellenzéki politikusokra szőrt rágalmak szerint csak az elégedetlenséget növelni akaró szólamok, szomorú bizonyság rá Szlovenszkó iparának, kereskedelmének, egész gazdasági életének közismert válsága, a régi, őslakos középosztály teljes elszegényedése, a magyar intelligencia ifjúságának any- nyira reménytelen, kilátástalan jövője! E feltörő panaszok orvoslására vonatkozó törvényszakaszt aligha fog az objektív kutató, immár hatalmas kötetekre duzzadt törvénytárunkban találni. Azonban tilos a panasz is. Népgyülésröl-népgyülésre felhangzik, — éppen napjainkban — hogy sok az is, amit a nemzetiségeknek, elsősorban a magyaroknak egyáltalán adtak. Mit adtak? Amit _ a felületes szemlélő szempontjából — a békeszerződések betartásának látszata megkíván! Lényegben azonban csúszunk erről az alapról is mindig le- jebb és lejebb. Élesen megvilágítja és igazolja ezt az az óriási horderejű tény, hogy bár a magyarlakta vidékeken az igazságszolgáltatás terén a nyelvhasználat joga a békekötések idejében talált állapotnak még úgy, ahogy megfelelt és a saint-germaini békeszerződés betűje és szelleme szerint ez csak az érdekelt kisebbségek javára lett volna változtatható, a bírósági kerületek uj beosztásával a kisebbségek számarányát a legtöbb ily helyen a 20 százalék alá nyomták és ezzel e vidékeken e téren is a nyelvhasználat joga egyszerűen és azonosan megszűnt. Lehetne ezt folytatni számtalan más példával is még és pedig, ha valaki tagadásba venné, akár az élet minden viszonylatán keresztül is. A válasz mégis minderre többnyire az a demagóg kiszólás, hogy a magyarok alatt a nemzetiségeknek ennyi joguk sem volt! A farkas és a bárány örök aiitagonizmusa I ez! Az érvek itt hiábavalók! fis nem is erről van szó! Arról az igazságról van szó, hogy mi itt nem vagyunk legyőzött nép! Mi ezen újonnan alakult állam egyenjogú polgárai vagyunk, az alkotmánylevél igy szól és mi ezt az egyenjogúságot nemcsak a papíron, de a való életben is látni akarjuk. Ettől nem lehet bennünket elütni azzal a ráfogással, hogy nem vagyunk „megbízhatók”. Ennek rövid és egyszerű cáfolata, hogy állampolgári kötelességeinket becsülettel teljesítjük. Hogyha ennek dacára sorsunk nem javul, annak oka jórészben az, hogy az összetartás szükségszerűségét és erejét kellően fel nem ismertük, meg nem becsültük, erőinket elforgácsoltuk. Ámde most, — mikor a küszöbön álló községi választások idején a gyűlölet és düh körültajtékoz újra bennünket csak azért, mert künn, a nagy világ népei tengerében egy uj eszmeáramlat, a békeszerződések igazságtalanságai enyhítésének gondolata terjed széjjel hatalmas hnllámgyürükben, rá kell eszmélnünk, hogv amíg odakünn a magyarságot ért igazságtalanságokat kezdik felismerni, idebenn az elnyomás csak fokozódik és hogy a nekünk nevezetes búd we isi és trencséni beszédekben egy államférfi, egy miniszter úgy véli, hogy pár év múlva nem ' lesz magyar kérdés, ha tudniillik azt a politikát továbbra is keresztülviszik, hogy a magyarság életlehetőségeit megszüntetik, ha a magyar föld nem lesz többé magyar kézen, ha a magyar lateinernek nem nyílik meg a hivatal, ha a magyar ifjúságnak nincs itt többé elhelyezkedési lehetősége. Csak önmagunkra támaszkodhatunk Hogy saját állampolgáraival szemben ilyen politikát egy felelős miniszter helyesel, azt nem is kritizálom, az ilyen politikai morál magában hordja bírálatát. Sőt köszönettel tartozom érette! Ez csak felrázza végre az álmodozókat, a közönyöseket, a meglapulókat és kicsinyíhitüeket és ráeszmélnek végre arra, hogy nem a csodát kell ölhetett kézzel várnunk, de lét- fentartásunk, faji és nemzeti önérzetünk megmaradása érdekében mi itt egyedül csak önmagunkra támaszkodhatunk. Eszünkbe jut végre e sorsdöntő órákban mindegyikünknek az, hogy a község az a hely, ahol élünk, ahol apáink és őseink is éltek, hol „áldjon vagy verjen sors keze” — „élned és meghalnod kell”. Mindnyájunknak, de természetszerűen a „kisembernek”, a földhöz, két keze munkájához kötött szegénységnek, a küzködő keres-, kedőnek és iparosnak, az egy napról a másikra élő értelmiségnek bölcső- és hattyúdala ez! Azoké, akik itt élünk, hűen itt maradunk! Az ennek hallatára felfakadó meleg érzés hassa át ma Szlovenszkó ősi népét! Fogjanak kezet, óvják ezt a bölcsőt, ezt a sirt! Ha a községi képviselőtestületekbe az itteni őslakosság képviselőinek többsége kerül, egyedül akkor lehetséges ez! Akkor ki lehet védeni a gazdasági érdekeinket érő támadásokat, akkor önerőnkből meg lehet tartani nyelvünket, iskoláinkat, kultúránkat! Ebben nincs, nem lehet osztályellentét és pártszempont! Nyújtsa kezét a földműves a földesurnak, a napszámos és munkás az orvosnak, mérnöknek, ügyvédnek, a katolikus a máshitünek, a magyar a németnek és szlováknak és viszont. Menjen azért mindenki, a helyi viszonyok kellő mérlegelésével, de egyetértéssel megállapított módon közös vágj kapcsolt listával szavazni egymással és egymásért! A rágalom és fenyegetés ne tévesszen meg, ne riasszon el senkit. Nincs mitől félni, ez törvényadta jogunk, csak fel kell ismernünk és élnünk kell vele. Annyi sorscsapás után és viszontagság között csak igy nem lesz okunk a csüggedés- re és lemondásra. Csak a magukban bízó népeknek van jövőjük! A választások jelentősége Mi nem a másét akarjuk, mi csak a magunkét védjük, az igazságot keressük, itt akarunk élűi továbbra is. Itt maradtunk, itt állunk az ősi rögön, szorgalom, takarékosság, türelem és összetartás pótolhatják még azt, amit a végzet reánk nehezedett keze elvett, szívós kitartásunktól, munkabírás linktől és csöndes, de törhetetlen akaratunktól függ az, hogy a változott viszonyok dacára itt továbbra is ne csak megmaradhassunk, de újra megerősödhessünk. Ebben a célkitűzésben van a községi választások jelentősége, politikai súlya és ereje, ezért fontos itt a nemtörődömségből, vagy légvárakból való felébredés, a minden osztályérdeken felüli összefogás és az utolsó emberig való öntudatos, egységes leszavazás. Ez esetben, — újra mondom — nincs ok a csüggedésre és lemondásra! És ruégegy- szer! Nincs ok a félelemre sem! Ma ugyan a kishitüeket leterrorizáljók a népgyüléseknek a magyarság ellen felvonult szónokai. Hazaárulással, rendtörvénnyel riasztgatják, aki örülni mer annak, hogy „az igazság útban van!” Ámde ne engedjük, hogy ellenünk kovácsoljanak fegyvert ez érzésből! Nem igaz, amit ránk szeretnének olvasni! Mi tudjuk a kötelességünket, mi nem titkos és tiltott utakon, de nyíltan, a békeszerződések és alaptörvényeink alapján keressük az igazunkat! És ha lord Rothermere, ki tőlünk messze, más nézőpontokból, célokból és más alapokon állítólag hasonló szavakat talált a helyzet megvilágítására, mint például Szüilő Géza, az, minden rabulisztika dacára, éppoly kevéssé „összeesküvés”, mintha mindketten — egymástól sokszáz mértföld- nyi távolságban — „Jó reggelt” mondanak pirkadáskor, nem azért, mert „összeesküdtek”, hanem, mert a sötétség oszladozik és a napfény derűje elárad a földön! Ha az, hogy a nap felé fór ütjük mi is könnyszántotta arcunkat, ha a reménység, hogy ennek egy idetévedő sugara a mi bánatunk sötétségét is eloszlatja, hogy az igazság ereje az itteni félreértéseket megszünteti, a gyűlölködő szenvedélyeket lecsillapítja, csakugyan bűn volna, ugy ez éppen az állam, a feldúlt Európa és az egész emberiség jobb< cselekvéseinkben a bona fides, a becsii Jetben való összefogás érvényesülését. Ha látják, akik ma ellenfeleink, hogy ebben mi itt élő magyarok és a többi őslakos jó része egyek vagyunk, ha látják, hogy jogaink - mellett tudatosan és szilárdan ki tudunk tartani, akkor csakugyan el kell jönni egyszer a l megértés és kölcsönös megbecsülés órájá- i nak is. Ám, ha egyiket a félelem, másikai az anyagi érdek, a harmadikat a felekezeti elfo■ gultság, a negyediket a pártoskodás szelleme I kiválasztja sorainkból, ugy hiába a magasabb , és közérdekű célokért küzdők minden buz■ galma és fáradtsága. „A- politika futólag elvadítja az embere- i két”, — mondja egy politikai irő, de a poli- , tikai elnyomás „együttműködésre, kölcsönöz ■ megbecsülésre és önmegtagadásra” kell, hogy tanítsa az elnyomottakat! Jő, magyar testvéreim, reánk elérkezett e politikai és emberi erények gyakorlásának ideje! Feledve pártviszályokat, legyőzve személyes ellenszenveket, legyűrve a feltörekvő érdekeket, menjünk mindnyájan együtt én egyetértve az urnákhoz, a szenvedő népekért, az azok sorában legtöbbet szenvedő magyarságért! Ezzel az érzéssel fogadom el megtisztelő jelölésüket, ezeket a meggondolásokat ajánlom mindenkinek figyelmébe, aki szereti szülőföldjét és gyermekeit! A keres.£tényszocialista párt jelöltjei Az egyhangú lelkes helyesléssel fogadott nagyjelentőségű beszéd után a kiküldött jelölőbizottság előterjesztette az egybeállitott jelölőlistát, amelyet a pártvezetőség lelkes egyhangúsággal elfogadott. Eszerint a párt a hetvenkét nevet tartalmazó jelölőlista elején a következőket jelöli: Grossehniid Géza dr. ügyvéd, szenátor, Tost Barna, prépost-plébános, Polák Gyula dr„ ügyvéd, Wirth Gyula, műépítész, Fleisdimann Gyula dr„ főtitkár, Ványai István, munkástitkár, Pajor Miklós dr„ ügyvéd, Schuster János, nyugalmazott postatanácsos, Gusmann Gusztávné, háztulajdonos, Hilyovszky Anna, dohánygyári mun- kásnő, Stefancsik Bertalan, iparos, Balcsik Endre, gazdálkodó, Pausz Béla, szállodatulajdonos, Mikula Lajos, kereskedelmi alkalmazott, Tost László, pénzügyi nyugdíjas, Szakács János, iparos, Kerekes Miklós, munkás, Kemény György, kereskedő,- Szekerük Sándor, görögkatolikus kántor, Radványi Géza dr., ügyvéd, Klimkovics Elemér, bankigazgató, Deéry János, kereskedő, Poosatkó László, iparos, Miklós József, munkás. A magyar nemzeti párt jelöltjei Kassa, szeptember 27. (Munkatársunk t eletfonii elöntése.) Ma délelőtt nyújtották be a városházán az első magyar jelölőlistát. A magyar nemzeti párt listája a négyes számot kapta és azon a következő jelöltek szerepelnek: 1. Blanár Béla dr., Kassa város nyug. polgármestere. 2. Hercz Ignác dr. ügyvéd. 3. Szabó István nyug. jogakadiémiai tanár. 4. Greguss Gyula evangélikus lelkész. 5. Wiirkmann Ármin dr., ügyvéd. 6. Helyei Gyula kárpitos. 7. Halmi Béla dr. ügyvéd. 8. Várnay Ernő nyug. giimn. tanár. 9. Éder Elza iparmüvésznő. 10. György János nyug. vasutas. 11. Rédekey László dr. ügyvéd, 12. Hazay János kereskedő. 13. Rohringer Géza kereskedő. 14. Kolos Ákos dr. ügyvédi, 15. Sikora Emil nyomdaigazgató. 16. Árva László tisztviselő. 17. Braun Béla kereskedő. 18. Cziczkó Ferenc hentes. 19. Sidlauer Jenő dr. orvos. 20. Ladányi Jenő dr. ügyvéd. A magyar nemzeti párt kassai szervezetének jelölése’ is minden tekintetben szerencsésnek mondható, mert a jelölőlistán a kassai őslakosok minden rétege képviselve van, osztályra és felekezet re való különbség nélküli és a jelöltek mind értékes vezető egyéniségek Kassán,, ugy hogy a lista garanciát a pompásan üdítő fogpaszta A mr ^ A vakító feliérré ^ illOíOO OmI feszi a fogaiíaí Kis tubus ára 4*—, nagy tubus 6 korona. 1927 szeptember 28. swrck. % 3
