Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)
1927-09-03 / 201. (1535.) szám
'PPAGAT-yV^AGtoR-HIRMB 1927 szeptember 3, szombat 4 AZ ELŐ BUDDHA Irta: mfíRFII 5HDÜ0R Budapest, augusztus végén. Az ember hal] egv és más4, már Mátyás bácsi is emlitette egy alkalommal, de a villamosban is megjegyezte a múltkor két ur, akik közül ez egyik egészen jólértesült, mert a nagybátyja a pénzügynél van, hogyhát az occidentális kultúrával baj van, megyünk lefelé, megette a civilizáció, most már csak azt a kis időt kell megvárni, amig meg is emészti. Ez bizony elég elszomorító s vitatkoztam is Mátyás bácsival, begy azért itt vagyunk még mind. ha szegényen is. de erőben és egészségben, tegnap is láttam egy urat, aki könyvet olvasott s a magam részéről még 170—190 esztendőre való elintézetlen dolgom van, amiben Buddha csak zavarna. De a hir szájad, hol itt, hol ott üti fel a fejét, hogyhát ez valami hattyúdal itten, amit mi mostan ilyen szegény dallamokkal énekelünk. Wells itt-ott még '■ákoppint Spengler orrára, de az, hogy már a franciák, a kristálytiszta szellemű és minden metafizikával és miszticizmussal szemben gyermekesen bizalmatlan franciák közúti is akad szószólója Buddha ügyének, komoly jel az auguruk szemében arra, hogy jó lesz pakkolni itten sokmindennel, ami eddig disz volt a akásban. Paul Morand „Elő Buddhá“-ját utiolvas- mánynak szántam s csakugyan alkalmas arra, hogy Zürich és Salzburg között kitöitsön egy .-zóniüstös európai éjszakát. Reggelre ébredve aztán a hegyeket néztem s csakugyan ott felejtettem a könyvet a kupé hálójában. Ez baj, mert könnyen a kezébe akadhat valakinek, akit békéjében megzavar. Igaz, hogy a ?./ u-k, amikkel Morand az élő Buddha sorsát itt Európában, alkonyodó örömeink közepese ecseteli, elég sötétek, s Bé-listás tiszt- vj clők is kétszer meg fogják gondolni a könyv olvasása nyomán, hogy fölcsapjanak-e a terjedő mozgalom papjainak? Könyvek tartalmát elmesélni mindig céltalan és reménytelen, de addig is, amig a publikum megkapja eredeti és teljes fordításban a maga Buddháját, ami sokáig már nem késhet, álljon itt, ahogy homályosan emlékszem. Egy indiai fő- ; herceg, aki nyolcliteres Bugatti-kocsival szaladgál a dzsungelekben, az utolsó abszolutisz- 1 tikus indiai királyságok egyikének trónörökö- ] se, megismerkedik a tropikus rezidencia ud- 1 varán egy kalandos francia fiatalemberrel, < aki kevéssel előbb még szovjetügynök volt j Kinában, s egyebekben persze normandiai 1 gróf. Most, mert sokoldalú, beáll a Bugatti és 1 a főherceg mellé soffőrnek. Ezzel a főherceg- 1 gél ősz apjának, a királynak, sok gondja van, 1 mert a fenség nem tiszteli elég intenziven a i hagyományokat, viv, boxol, francia regényeket c olvas, többek között szorgalmasan Paul Mo- r rand könyveit, repül, autót vezet és rádiót 1 hallgat s egyebekben elmondhatatlan nosztal- c giával vágyik megismerni Európa kultúráját, szokásait és fennsíkjait. A királyi apa ellenzi fia tervét, mert azt tartja, hogy a legnagyobb luxus nem tudni semmit s ők ezt igazán megengedhetik maguknak. Ám hála a Bugattinak s a francia gróf ügyességének, a herceg egy éjjel átvágja magát az ország határain, repülőgépen folytatja útját a coccinchinai kikötők egyike felé s két szolgája, ékszerei, szárny- x segédje, ex-soffőrje, konyhaedényei társaságé- j bán fölkapaszkodik egy Európába induló ha- t jó luxuskabinjába. Eddig mindez elég színes j. és érdekes. g A második kép már Londonban mutatja r nekünk a herceget, aki nagyon fázik, mert ut- d közben elveszett az ékszerkoffer, s a herceg- 1 nek nincsen egy árva vasa sem, ami az átkos 1 Nyugaton elég nagy baj, s bizony alkalmas ar- 1 ra, hogy kedvezőtlen színben tüntesse fel egy 1 tudásszomjas keleti herceg előtt az európai r szokásokat és intézményeket. A herceg egy olcsó penzióban lakik, ahol nem fizet, ennyit t már megtanult. így, szegényen, miközben szol- , gái és szárnysegédje odahaza dideregnek a i penziószobában, elindul Londonban megke- ( resni a nyugati kultúrát. Elsőnek egy francia i nővel ismerkedik meg, aki, ezt meg kell hagy- j ni, jó és barátságos hozz A A herceg, akit min- 1 den idegenül és ellenszenvesen érintett eled- a dig Európában, a házaink, a beszédmodorunk, ( az udvariasságunk, a vallásosságunk, az öltő- i zekéink, először derül fel kissé a kedves fran- s cia lány oldalán, s elég jól elszórakozik. Köz- . ben megkerül az ékszerkoffer, s a herceg el- j mehet tiszta angolságot tanulni Oxfordba. Itt, i eddig még ki nem derített okokból, váratlanul £ meghal mentora és barátja, a francia gróf, s I < a magáramaradott herceg szivében beáll a < nagy változás: reájön, hogy ő nem is herceg, ő sokkal több. ő az élő Buddha, helyesebben Buddha beláie költözött, a vándorló királyi sarjba, s neki kötelessége most, hogy Buddha tanait a maguk tisztaságában és mély példázatában közölje a didergő és kihűlt kultúrájukban kedvetlenül ődöngő európaiakkal. A konfliktus kézenfekvő s könnyű eltalálni, hogy a herceg nem ússza meg szárazon a nagy megbízatást. Most ő az élő Buddha, s Londonban mindenki keresni akar rajta, akinek érzéke van a jó üzlethez. A herceg lemond ékszereiről, lemond királyi hercegi címéről, darócot ölt és szőrcsuhát, s a Hyde- parkban szabad előadásokat tart délutánonként a sétáló londoniaknak a buddhizmus előnyeiről. Ahelyett, hogy érintkezésbe lépne Keyserling gráffal Darmstadban, ami a legegyszerűbb és legbiztosabb módja a propagandának, azt a rögös, de tanulságos utat választja, hogy gyalog elmegy Parisba, mint Kassák Lajos, azzal a különbséggel, hogy a herceg útközben beleszeret egy fiatal amerikai lányba. Buddha ezt soha nem tanácsolta híveinek, sőt általában lebeszélte követőit arról, hogy nőkkel általában, amerikai lányokkal pedig különösen foglalkozzanak. A herceg tehát vándorol Párisban, ahol időnként baja van a rendőrökkel, Samt Cloudban alszik egy bokor töviben, retket eszik és sanyargatja a testét. Közben a legrosszabb véleménye támad az európai kultúráról, amit ilyen körülmények között nem is lehet csodálni. Paul Morandot se keresi föl, aki ezt érezhetően sajnálja. Érzi kultúránk nagy hazugságait, intézményeink üzleties tartalmát, civilizációnk ürességét, s lépten-nyomon levonja a konzekvenciát, hogy ennek a földrésznek a napjai meg vannak számlálva, rövid idő kérdése csak, hogy Buddha országa fölvegye Nyugatot, magába olvassza, megtöltse tartalommal a lelkek kihűlt tégelyed!. Ez a konfliktus 200 oldalon át tart, s persze az'.al végződik, hogy a herceg nem tud zöldágra vergődni az amerikai lánnyal, mire gondol egyet, s visszamegy Indiába királynak, s a retket, szőrcsuhát és engedetlen nőket hagyja továbbra is az európaiaknak. Kétségtelen, hogy abban az időben, körülbelül tiz évvel a háború után, mikor a herceg Morand szerint Európában járt, a sport és a psycboanalizis mellett akadtak rétegek Európa szellemiségében, akik őszinte nyugtalansággal kacérkodtak Buddha tanaival. Hogy mit képzeltek el e tanok tartalma alatt, azt pontosan nem tudom. De hogy mást képzeltek el, mint ami benne van, az valószínű. Német kiadók és filozófusok megszerezték Buddha kolportage jogát egész Európára, s Go- tamó Buddha összes müvei, copyright by Pie- per, jórészt már meg is jelentek, — az egyik, a hét változás tanáról, elég jó sajtót, sőt plakátot is kapott. Ahogy Mátyás bácsi is mondta, itt készül valami; vagy egy uj isten, vagy egy jó üzlet. Igaz, ahogy viszont Giza néni mondta, hogy még csak ez kellene nekünk; a Buddhizmus jegyében az emberek még kevesebbet dolgoznának, a köldöküket néznék, s a szocialisták megint tért nyernének, pedig van itt úgyis irtani és tisztogatni való elég. minden dühével a balpart ellen fordul. Ma még csak 10.000 négyzetmétert tört le, de már tiz év alatt isAnegállapitható, hogy medrét jelentékenyen balra tolta s ha meg nem fékezik, az egész bloldali parti csikót elsodorja s a hegy lábánál fog elfolyni. Magával viszi a demarkációs vonalat, illetőleg a határt is délnek s a téesőiek akkor majd visszakapják a régi területet is, de azt már a hullámok addig rég a Fekete-tengerbe sodorták. & Mindaz, amit mi itt elmondtunk, nem az újságírói fantázia túlzása, hanem az élet valósága. Amiket pedig következő cikkeinkben sorolunk fel, a barbársának, embertelenségnek olyan szörnyű krónikája, amely egyszeriben megérteti a téesői határkérdés akut veszedelmét. (Folytatjuk.) MONTI ~ŐSZELŐ Így, István nap után a nap nyugodalma- sabban kél mái' a hanti erdők mögül, ha reggeltájt viaskodni akar a firmementum oldalában fehéren sántikáló holdvilággal és a hajnali harmatot kelletlenül csókolgatja fel a hajdan buzavirágos gabonatáblákról, amelyek kaszált sörléi busán emlékeztetnek virágos júliusra. A Szitnya felől beszökött az első őszi szellő s valami láthatatlan garabonciásfestö bü- vészpalettát húzott végig a fák között, amely palettán azonban csupa sárgák és pirosak ol- vadoztak ecset alá, hogy a zöld aká-eleveteket, a bükköt és a gyertyánt kenje be vele a csudálatos kéz. Égő piros már a vadszőlő íe- nyérlevele s a szőlődombokon elpermetezett kékségek alól most nyúl ki óvatosan az első sárga bogyó. A halálraítélt Técsdn9 uésfg a csehszlovák-román határ mentéhen A téesői sorempé nrssghéRitja a közlekedést s a termelési — A fécsőleket salát földjeikre nem engedik — A Tisza els&dorja a batongátat s elnyeli a termőföldeket — Negyedik közlemény — Técső, augusztus vége. Tehát a sorompó, az egyszerű rácsoskapu, amely a téesői román hídfőn elrekeszti récső lakosságát a jogos tulajdonától, 9000 lold földjétől. A sorompón a mindenható gra- íicsárok őrködnek s teljesen az ő kegyüktől ügg, hogy mikor juthatnak át s átjuthatnak-e egyáltalán a téesőiek a túlsó parton levő földeikre s ha már átjutottak és napi munka jutat elvégezhették, visszatérhetnek-e békés ott- íonukba? Most a sorompó kinyitásának, vagy >ecsukódásának nincs ám megszabott, időhöz ;ötött rendje. Először is minden román ün- lepnapon zárva van s miután a román kalen- láriumban szerfölött gyakoriak a pirosbetüs tápok, a téesői gazdák, akik a gregoriánus ka- endárium szerint élnek s dolgoznak, temérlek munkanapot veszítenek el. így kényszerítik a csehszlovák területen levő Técső község lakosságát arra, hogy két kalendárium szerint éljen, tartania kell a csehszlovák ünnepnapokat s a román ünnepeket is, tehát legalább harminc munkanapot vészit, ami az amúgy is megbénított termelést még jelentékenyebb módon csökkenti. Azután a rácsos kaput akkor nyitják és ak- :or csukják, amikor éppen akarják. Megtör- énik s igen gyakran történik meg, hogy a latárőrség tagjai esténként elmulatozgatnak másnap a déli órákig alusszák az igazak ál- nát. Ilyenkor csukva marad a kapu s a gaz- asági szekerek ott állanak hosszú sorban a időn, várva a bebocsáttatást. Valóságos sze- lértábor sorakozik ilyenkor fel, néha 250 sze- ;ér is áll ott sorjában, az emberek türelmet- enül topognak, kiabálnak, kérnek, könyöröglek, szitkozódnak, mind hiába. És az esti órákban igen gyakran megtör- énik, hogy a román határőrök megunják a ,terhes" hivatali szolgálatot és ilyenkor idő- ilőtt lezárják a kaput. Középkori kép ez, — le nem, igazságtalanok vagyunk a középkorai szemben. Hiszen a városi őrségek akkor óval kapuzárás előtt messzire elhangzó cürtszóval figyelmeztették a városba igyekvő szekereket, hogy siessenek, mert közele- lik a kapuzárás és ha időre nem érnek be, i falakon kívül kell éjszakázniok, ahol senki .em védi meg őket a martalócokkal szemben. téesői hidőrség nem ad figyelmezetető kürteleket, egyszerűen becsapja a kaput a haza- gyekvők elől s ilyenkor hiába kérés, könyör- fés. Cinikus nyugalommal tanácsolják, hogy íz éjszakát, ha tél van, ha nyár van, mind- \gy, töltsék künn a szabadban. Az elmúlt télen megtörtént az, hogy a korai kapuzárás miatt 12 téesői szánnak künn kellett éjszakáznia a fagyos hidegben s az emberek, lovak csaknem elpusztultak a fagyban. Sok szenvedésnek, sok keserűségnek okozója ez a szomorú szimbólum, a Zsigmondy gyönyörű alkotását megcsufoló farácsos vámkapu! # A hid alatt zúgva, tajtékozva rohan tovább Petőfinek szerelmes folyója, a szeszélyes, kanyargó Tisza, amely itt nyolcvan méter széles. Mint egyebütt is, itt is sok bajt okozott kitöréseivel, áradásaival. Ha vize megdagadt, kilépett medréből s elárasztotta jobb partját, a téesői földeket, a vásárteret s benyomult a községbe is, mindenütt töméntelen bajt, pusztítást okozva. A téesőiek végül is megelégelték a rakoncátlan folyó kártevéseit s a jobbparton mintegy 1200 méter hosszában egy négy méternyi földgátat húztak, amely most már visszaveri a hullámok legvadabb ostromát is. Akkor vonták a gátat, amikor már a háború javában tartott, 1914-ben és 1915-ben s nagyban segítettek az akkoriban itt állomásozó német katonák is, akik az Avas-hegységben tartottak nagy hegyi gyakorlatokat s olyan ka- vernákat vágtak a sziklákba, amelyeknek még most is csudájára járnak. A magyar vízügyi igazgatás a téesői hid alatt mindkét parton nagyszerű betongátakat vont. Ezek a ruszinszkói oldalon még mindig épségben vannak, mert gondozzák őket, de mi történik a másik oldalon, a román parton, a Balkánon ? Itt semmit sem reparálnak, mintha az a fatalista elv lenne uralkodó, amely a török uralom alatt álló területeket változtatta gazdasági sivatagokká s amely elv ellen Ke- mal pasa bitófával és a kegyetlen szigor minden eszközével vette fel a küzdelmet. Ez a fatalista elv mindenbe belenyugodott, mert hiszen a végzet akarta úgy. Ha egy hid leszakadt, a muzulmán csendesen rábólintott a fejével: „Allah akarta úgy s ő bizonyára jól akarta" és újjá nem építette volna azt a hidat a világért se. Ez a fatalista elv üli most diadalait a Tisza balpartján is, ahol a betongát nagy darabjait elsodorta a folyó s most hatalmas darabokban tördeli, viszi magával a téesőiek termőföldjét. A téesőiek pedig kétségbeesetten, tehetetlenül nézik, hogyan sodorja el a Tisza a gyönyörű földeket, réteket, gyümölcsösöket. Eddig már mintegy 10.000 négyzetméternyi területet szakított le a Tisza s tovább folytatja romboló munkáját. A fák gyökerei alól kimossa a földet, a gyümölcsfák már csak lógnak a talajban, hogy aztán kiszakadr janak s a hullámokba temetkezzenek. A Tiszának eróziós, kivájő munkája ezen a szakaszon hatalmas dinamikai erejű s mert a jobb parton betongát szorítja korlátokba, % r l Hol van már a cséplőgépek szomorú, méla bugása, árva keréknyom jelei a búza- szekér döcögő nyikogását, a szalmahegy alatt traktor dülöngőzik és birkanyiró asszonyok csattognak hegyes ollóikkal a Szekince patak árnyékos füzei alatt. A tarlókon, a bur- gundiarépák közül remegőbben pislog ki a nyúl, a galagonyabokor tövén alig csipog a fogoly: öles vadászcipök dobbanak már a ha■ táron szerte és nagy surrogás felhődzik a ku- ’ koricatáblák felett, ha a barna vizsla türel■ metlenül kushad s hátrapillant szórakozott gazdájára. Méla pókhálók s árván úszkáló fehér fonalak szövik be a fűszálak tetejét: mintha minden kései virág bilincsekben reszketne, de a piros muskátlik kacéran vigyorintanak fel a verandára, s az árnyékvető ponyvát dühösen veri a nyárvégi szellő. A szél már a hosszú őszi estéket jósolja s hatalmas esőcseppeket gyűjtöget az Ipoly felett s a Garami páráiból s komoly koppaná- sokkal hullatja a park fenyötobozaira, amin szomoruszemü rigók kopogtatnak téli ellátásért. A fecske még bevillámzik a zöld zsalu- gáter mögé s kései pillangók, bántos darazsak ődöngenek a lugas mézesibrikei körül, ott, ahol kerti pálmák húzzák össze fázós levelüket, téli melegségről áhnodozván. Kövér almák és bánatos körték hullon- ganak olykor a fákról, hangosan dobva magukat szülőanyföldjükhöz, a lábak alatt még tavalyi avar zizzen, de liarvad a rózsa is és fonnyadt szirma belepi a zöld gyepet. A fák halkan susognak, hogy ősz lesz; valahol, a Szekince barna sziklái mögött zápor eső erőlködik nyári vigasság után s a dombtetőkön különös sárga fények kergetőz- nek színes szivárvány alá. Még nyár van talán: néma, színes iv hidalja át a lombos erdőt, de ősz lopakodik vigyázva: a fákról már hull-hull a szomorulel- kü, esett, száraz őszi levél. Messzi templomban harangszó. Talán az ' ősz elé, üdvözletül. Lent, a falu csöndjét libák vigsága veri fel, gazdáját kutya ugatja boldogan, kocsi zörög az ut porában s egy bánatos fiirj üldögél a réten: pitypalatty . . . Még minden él, piros, zöld és lüktető. De itt, az ablak mögött már fázósan irigylem a fenyőt s nyári virágokat préselek egy soha nem kezdett és soha végenincs album itatósa közé. Ősz lesz, — súgja a muskátli az ablak alatt és ereiben lassudabb ritmus kergeti már a föld vérét. ősz lesz, — felelem, — de uj nyár elé megyünk titokzatos erővel s vigadjunk az elmúlás fölött. Az ősz megtorpan s erősen, daccal, nevetéssel tépem a nyár utolsó, tikkadt virágait, Kiskereslcény, augusztus. (—thyvi—) xx Rendelje meg kiadóhivatalunknál a magyar irodalom kincsestárát, az Ifjúsági Könyvtár már megjelent 2. kötetét is. A Kis Pythagoras ára 12 korona.
