Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)
1927-09-25 / 220. (1554.) szám
6 ,HTT?T>,TO MBKMiMBBaaMBawapaeMgaBaBt^^TOMajiaM^gg^ggMgMjggig 1927 szeptember 25, vasárnap. ) wamsi■iv^^^^saaisssKtas^aMBmscem-cT'Xva BhKLlNl JEGyztsiBK írja: BÁRDOS ARTÚR — Nacionalizmus és bubifej — Valamelyik német nacionalista női szervezet — sok van ilyen — hivatalosan állást foglalt az úgynevezett bubifej ellen. Tagjait eltiltotta ettől az emancipált, a német nő Do- rothea-tipusának nem egészen megfelelő hajviselettől. Egyik destruktív érzelmű tagját, aki a határozattól számított nyolc napon belül nem fogott hozzá hajának haladéktalan megnövesztéséhez, fegyelmivel sújtotta, vagy, azt hiszem, ki is zárta a tagok sorából. A bubi-elveiért valóságos bubi-energiával sikra- szálló nőszemély erre sérelmével az ellen- párthoz: a demokratikus lapokhoz fordult, amelyek erélyesen védelmükbe is vették a bubifrizura Coriolánusát... Nacionalizmus és bubifej: ez a két, meglehetősen heterogén fogalom igy került egymás mellé több napon át a napilapok legsúlyosabb politikai rovataiban. A német lapok nem ismerik a kroki műfaját. Ezt az esetet is a legsúlyosabb politikai pártatlansággal, helyesebben: a legkomolyabb politikai pár- toskcdással tárgyalták ... Nem is lehet elvitatni, hogy egy nacionalista szervezetnek, mely a régi német erkölcsök konzerválását tudja feladatának, méltán szúrhatja szemét az egyrészt kacér, másrészt mégis a nőiségből való kivetkőzés orientációja felé mutató bubifrizura. Bizonyos, hogy a bubifrizurás nő már magában sem lehet harmonikus látvány annak, aki a sok- gyermekes, teitcsipőjü Germánia asszonyban látja a női ideált. Egy festő ismerősöm meséli, hogy egy nagy berlini cég nacionalista érzelmű főnöke felháborodva adta vissza neki reklámrajzait, melyek a megszokott, vagyis formákban szűkölködő, dekadens nőtipus ábrázolásával akarták propagálni az ő- portékáit. Minthogy 1 a honoráriumban ez is benne volt, festőnk : sietve korrigálta gömbölyűre a szűkösen mért t női formákat, igen tekintélyes Germánia-keb- lekliel ajándékozta meg a reklámnőt és a jól kiszolgált cégfőnök meg volt elégedve. De , nem igy a nép, a cég vevőközönsége. Nemsokára ismét magához hívta a nacionalista főnök a simulékony művészt és a reklámábrát ‘ visszakorrigáltatta: a keblek, a csipők eltűntek és a szegény ábra-nő még ma sem tudja: miért kellett neki ily minden szervezetet megrendítő, gyors egymásutánban lefogynia és ismét meghíznia... Mert kiderült, hogy a vevők ízléstelennek és ellenszenvesnek talál- , ták a nacionalista-üpiisu reklámnőt. A tömeg- izlés, a többség döntött. Ezt, ugylátszik, nem lehet a politika elveivel irányítani... Ama nacionalista szervezetből kigolyózott biibi-eivbajnoknő is nyilván fontosabb- 1 nak vélte a többség ízlését, mint a nacionalista elveket, ő inkább többnek akart tetszeni, mint kevesebbnek. Általában, a nők ... ❖ A nacionalista szervezetnek a maga szempontjából igaza van: de a bubifrizura mégis csak külsőség. Ha kissé mélyebbre merne hatolni a női ideál és a női erkölcs kényes kérdésében, akkor, úgy vélem, még nagyobb nehézségekre akadna ... Hát bizony, a mai nő kissé eltávolodott a régi német ideáltól. Dorothea még sokkal inkább, mint Hermann. A német férfi kisebb elváltozást mutat az utóbbi viharos évek során, mint a német nő, mely ma szerte Európában a legfelszabadultabb típus. Talán még az amerikai nő áll legközelebb hozzá. Aminthogy Berlin is a legarnerikanizáltabb európai város. Amerikai a tempója, az életfelfogása, az erkölcse is. Csakhogy Amerikában mindenfelé álpuritán törvények korlátozzák, ha nem is a nőket, legalább a partnereket: a férfiakat. A német nőket — még a férfiak sem korlátozzák... A mai orosz nőről keveset tudunk, de az az impresszióm, hogy még a politika erköl-' csei, az uralkodó világnézet révén ugyancsak fel- és nekiszabaditott orosz nő sem közelíti meg felszab adui tságában a németet; a francia és az angol nőről nem is beszélve'. És ez a megállapítás nem a nagyváros hamis káp- rázata: hiszen tudvalevő és nem is paradoxon, hogy Berlinben legkevesebb a berlini. A berlini nő tehát nemcsak a berlini, hanem a német nőt is jelenti és ez a német nő — nem ismer lehetetlent. Lány létére is teljesen szabadon él, az úgynevezett legjobb családok leánya is és a szülők részéről sem talál semmi akadályra. 3£-",t az életmódot ma már nem kell kiharcolnia, ezt mindenki természetesnek és jogosnak találja. Bizonyos, hogy összefüggésben van ez azzai is, hogy a legjobb családok leányai, anyagi szükség nélkül is, foglalkozást űznek; még pedig nemcsak diplomás vagy művészi foglalkozást. A legnagyobb német politikai hatalmasságok egyikének a leánya itt kopogtatja az Írógépet a mellettem levő szobában. Rendes, szabályos irógépkisasszony, itt eszi meg délben a sonkáskenyerét és itt főzi meg hozzá a német kávéját. Leveti a fekete karvédőjót és estélyi ruhába öltözik. Naphosszat nagyon komolyan dolgozik a berlini leány, de este szabad és korlátlanul ól is a szabadságával. Nyíltan és minden fátyol-romantika nélkül lép be a legénylakás ajtaján és az hogy belépett, még nem jelent semmit. Vagy esetleg: jelent valamit. Mindegy. Mindakét verzió jogot formál. Egyedül, minden kisérő nélkül mennek színházba, vacsorázni, éjjeli mulatóhelyekre és nyilvános bálokba. A báli mama: kimúlt fogalom; a gardedám: kipusztult mammuith-fajta. És ez a felszabadultság nemcsak életforma kérdése, nemcsak külsőleges. Hallatlan kíváncsiság lázadozik a német leányban minden hagyomány és köznapi erkölcs ellen. Mindenről tudni akar, mindent meg akar próbálni. Nem az orosz diákleány szenvedélyes szaninizmusa ez, nem az ösztönélet fel- szabadulása és kitágulása. Inkább valami elméleti jellegű elszántság. Elszánta magát a teljes szabadságra és élni akar vele: elméletben és gyakorlatban. Hová rohannak ezek a derék leányok, miért sietnek igy, tudni, élni, megállapodás, tükörbenézés nélkül?... ki tudná ezt megmondani? Csodálatos: mindent tudnak és mindent megpróbálnak és mégis: lényegében mégis megmaradnak a legrégibbfajía német nőnek. Még az elméletileg és testileg legromlottabb is, lelkileg valahogy nem tud elroinlani. A legnagyobb ambícióval sem tud dekadens lenni: ez nincs a fajtában. És a legnagyobb testi múlttal rendelkező német leány is, valahogy, kevésbé raffinált,- mint az érintetlen párisi leány, aki — halvány rózsaszínben, édes, precieuse negéddel — künn a bárány, benn a farkast játszik Chantilly térdig érő zöld füvében ... * Én megértem, hogy a nacionalista szempontok nem érik. be a lelki romlatlanságnak ezzel az imponderábilis és bágyadt disztinkciójával .., De hogyan akarják az életet, ezt a rohanó német életet visszafordítani? Inkább nem is akarják. Istenem, bubifej... Hol vagyunk már ettől?! HRPLOm írja: KRRIHTHY FR16YE5 m m D £ H f É L É R Ő L 1927 szeptember 24. Mit dolgoztál ma? Megint semmit? Szóval, hernyóitól, pedig jól tudod: nulla 'di e s sime Ilinea. Talán éppen azért, nem irtaim, nneirt túlságosan isok iimiivalóm volt. Éppen olyan nagy baj, mintha luiikevés lett volna. Az írás nem szétbontás és kifejtés, hamem váltogatás és szűrés. Ma nagyon telte voltaim, indulatom tulmagy tömegben lódította ki magából a szennyes, forró lávát — egész energiám na volt szükségeim, hogy visszatartsam, hogy szét ne vesse edényét, hogy korai cselekedetté ne váljon, ami mégcsak gondolatinak való. * Ma iaizt csináltam egész nap, hagy nem dolgoztaim. Nagyobb fáradságomba került, mintha dolgoztam volna. * Kopeukágábian .kérvényt adtak be az állatvédők, hogy bocsássák szabadion az 'állatkerti fenjeivadakat. Méltányos kívánság. Élőlényeket a szabadságukban gátolni jogtalan dolog — de miért nevezik ezt állatvédelemnek? Ez talán valamivel mégis több: ez már álíiiattámogatás és érthetővé tenne egy emibienvédeilmi kérvényt, olyirány- bam, hogy arra az időire, miig a tfeinieviadak szabadlábon szaladgálnak a • városban, az 'emberek bebújhassanak az elhagyott ketreceikbe. ; * Az állatkertiben különben tanácskozás volt ebben az ügyben — nagy vita alakult Iki, melynek folyamán többen felszólaltak. Az oroszlán egészen jelentéktelen kis részit követelt magának abból ia külvilágból, melyen osztozkodniuk kell — éppen csak annyit, amennyi őt jogosan megilleti, mivel: ő nem akar hozzányúlni a máséhoz, neki ©lég az oroszlánrész. A zsiráf felállt és csak annyit mond olt: urálim rövid leiszek. A kutya mindenről lemondott, ő pietista alapon ál, elég neki a tudat, hogy odafenn a menyországban meghallgattatást Italál. Csak előre éldies fiaim, i kiáltott lelkesen ia rák, miiközben a hiéna a kon zervitivizmus elten szónokolt. A papagáj aggályosnak találta a papok szerepét és az eszperantót lajánílotta az emberiek és állatok közti kivdíalos nyelvül. A krokodil gúnyosan kacagott és a medve élesein kikelt a dhairtestom ellen. ' i * Hát igen, mérni zűrzavar jellemzi korunkat, némi bábeli nyelvzavar, némi bomlási tünet — nem csoda, hogy a gondolkodók gondolkodóba esnek és a kritikusok kritikus- maik érzik századunkat. Spengller uj Atlantiét jósol, a keresztény kultúra véigvonaglását jelzi. Egy miagyon érdekes magyar könyv, Ligeti Pál „Uj Pantihieon felé" Című kultur- töirtlénet.i tanulmánya ennél is messzebb megy. Hu'llLáimiremdiszetréveli, mely az .építészeti, szobrászati és festői korok egymást feliválftő fázisaival érzékelheti az összekapcsolódás és szétesés törvényét, arra a meglepő eredményre jut, hogy tulajdonképpen nem is egy bizonyos kultairia, hamem az ©gész eddig .isimért kulturtörténelem végnapjaihoz közeledünk, egy nagy dráma befejezéséhez, melynek első felvonása Egyiptom volt, a második Róma és Athén — s hogy ez a mostani, London és Newyo.rk, az utolsó — s hogy aztán merőben ismeretiem uj dráma kezdődik, amihez nekünk immár nincs közünk. Most még egy metafizikus hiányzik, alti ez egyre nagyobbodó hullámoknál is nagyobb hullámok egységében ismerje feli a hármas- törvényt. Ebben a trendszerben a ma ismert kozmikus világ történetére alkalmazná, óriásivá felnagyítva, a kicsiben felismert analógiát. Az é p i t é s z e t i kornak megfelelne az alkotó korszak, az általunk, embereik által ismert kozmosz teremtés ©, forrongó köd- foltjaival, tejutaival és alakuló napredszeirei- vel. — A szobrászi kornak megfelélne a ki- formálódás ideje, mikor csillagokká, bolygókká s napokká keiményedik az anyag, kérget kap és alakot. — Végre a harmadiknak, a festészeti kornak megfelelne a kéreg felszínén megjjeilenő szerves élet, tarka színiéivel és egyéni változatosságával s végül az emberrel, mint Isten kifáradó alkotóerejének utolsó, „impresszionista*' müvével, lakit már „saját képére** teremtett, önmagát mulattatva, emlékül egy másik Isten számára, aki uj kozmoszt tereim! majd a régi helyér. Egyszer nagy elkeseredésem'! ben az embert a föld daganatának, az életet a lét betegséginek neveztem. Ismétlem, nagyon el voltam keseredve. Mindenesetre feltűnő, hogy íme az a filozófia és metafizika, mely a törvényt valahol a külvilágban, az emberen kivü'l keresi, szükségképpen szintén erre az eredményre jut. ,i * i Vagy például itt van a. szak állam. ; Tegnap rájöttem, hogy a férítszakáll, naponta borotválkozó embernél természetes időmérő eszköz. Finom tapintásom lévén, reggel, hia az államat megtapogatom, körülbelüli meg tudom állapítani, korán van-e még, vagy sokáig aludtam. Ha például turista minőségben szakadékba esnék s elveszteném az eszméletemet (tegyük fel, hogy ugyanakkor a zsebórám is összetörne) magamhoz térve a szak állaimtól tudnám meg, vájjon napokig feküdtem-© eszméletlenül vagy csak órákig. , Hát ilyen te van. , j * * I Az is van, hogy az érkező vendég karakterét fel lehet ismerni azon, ahogy az előszoba Csenge tyűjét megnyomja. A koldus akkorkát csenget csak, hogy éppen rémlik, — esetleg le lehet tagadni, hogy csengetett ■magától szólalt meg a csengő egy negye d- pillanatra. Mind a három fiaimat megismerem a csengetéséről, jobban benne van a jellemük és jövendő sorsuk, mint egy grafológiai SoSaa ssabaá©e kimérve í analízisben, vagy tenyérjóslatban. A nagyobbiké udvarias ás nyugodt, a középsőé türelmetlen, agresszív, a legkisebbé játékos, vicces. Vannak önérzetes csengetések és vannak szémteilen csengetések, fenyegetnek és biztatóak. Máskép csenget a postás, mikor, pénaeslievellet hoz és másképpen, mikor fizetési -meghagyást. Vannak kétségbe esett csengetések, olyanok, mint egy sikoly, amiktől •lélegze f állító csenő lesz s az ember nem meri kinyitni, az ajtót — a Dráma áll ajtónk ellőtt, revolvercső robban, ha kinyitjuk, a Halál vár künn, vagy anég annál is rosszabb: s e n k i! csak a csengő szólt magától. ^ * Ma is, ahogy felmentem a szerkesztőségben a belső lépcsőn, egyik emeletről a másikra, egy kis hidegség futott át a hátamon. A lépcső szőnyegére esett tekültetem és észrevettem, hogy a szőnyeg alaposan elkopott. Pillanatig nem tudtam, mitől lettem ilyen levert — aztán eszembe jutott, hogy véletlenül pontosan emlékszem erre a szőnyegre., amikor először jártaim rajta — vadonatúj, piros ■szőnyeg volt, akkor húzták fel. De hisz ©z lehetetlen ... Hiszen ©z tegnap volt... Még emlékszem, milyen ügyben jártam itt akkor ... Ugyanazok a tervek, vágyak, ambíciók, bajok, hitek, hangulatok, amik miatt most vagyok itt, amiknek nevében most rögtön, hamarosan, egy óra alatt, néhány nap alatt el kell intézni ezt, meg ezt... hogy árián végre hozzáfoghassak a Nagy Programhoz... Ami miatt ezeket az átmeneti szaladgálásokat csinálom, hogy tuHegyek rajtuk hamarosan, miinél előbb tullenni ___ még ezen, meg ez en... no még ezen, csak gyorsan doktor ur, osalc gyorsan, szerkesztő ur, csak gyorsan fiam, essünk túl rajta, csak gyorsan főur, azt a kávét, gyorsan segéd ur, ne szappanozzon olyan sokáig... Csak gyorsan, gyorsan, csak már múlna el .az éjszaka, csak már reggel lenne, csak már este volna, csak már azon a ■dolgon túl volnék, csak már az a per a hátam mögött volna ... csak már jönne a vonat, csak már megérkezne... csak már látnám, csak ■már itt volna, csak már megcsókolhatnám ... Csak már menne, csak már ne látnám ... Micsoda téboly! Hiszen akkor, amikor mindez megtörténik, mikor a szerkesztő ur elintézi, mikor túlestél rajta, mikor hozták a kávét, mikor a szappan ozást befejezték, mikor reggel lett és eiste lett, mikor a vágyad teljesült, mikor a hátad mögött volt a baj, nem az élethez, hianem mindem bajnál nagyobb bajihoz, a haliáüthoz kerültél közelebb egy lépéssel!. * i Útközben a villamosom lefordítottam magamban Heine versét, a „La? ;rus“ ciklusból. Életének utolsó évében irta. íme: Mit nekem már <cifra zsoltár Jámbor példa, bölcs Ígéret... Egyszer már szemébe néznék A na\gy, átkozott „miért?"-neki Meztelen vállán keresztjei Mért vonaglik az igazság Mikor pof fedi paripáján Gőgösen feszit a Gazság? Ki akarta igy? Ez éllen Isten is hiáb\a lázad? Vagy titokban a Gonosszal Trafikál? Hát ez gyalázat! Szánk imigy tátong szüntelen: Mígnem egy maroknyi száirks. Földel tálait, szánkba tömnek... No de ez csak mégse válasz!? % ■est* ^ ^ wn ** III Cl SiCli a Kaf&reísier Jéie . Kiaeapp malátakávé! A nagy kiadósság általi olcsó ár, összeköttetésben óVj az utánozhatatlan minöségi •- • , ge‘ — a jo íz es aromaja gjl- •, | — 35 év óta pecsételi a T legjobb családi itallá regge- I lire és ozsonnára a „valódi „jr Kathreinért"* | Kedved H'ndenkfnek a lakását legolcsóbban és legmodernebből rendezi fea Kövező | pa Was€ia feKaQrgyáya, Prafiü WM., P^lipnéli® sii, % «■
