Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)

1927-09-25 / 220. (1554.) szám

1927 szeptember 25, msárnap.

F) PÜ5ZTHI PRRBFD

irta: moRirz zsismom

Még egész sötét volt, mikor a város kocsija már megállott a ház előtt. A főügyész felkelt, hideg vízben lezuhanyozta magát, felöltözött s a vadásztáskáját, amit már tegnap előkészített, levitette a hajdúval s a kétcsövű Hancastert választotta ki. Helyszíni szemle van a Dóka-pusztán s ki megy puska nélkül a pusztára ?

A felesége álmosan kiszólott a másik szobából:

— Vigyázzon az egészségére, kedves.

ő egy pillantást vetett a nagy tükörbe, ■bólintott s ment.

— Isten vele, kedves, — szólt mégis visz- sza hangosabban, de erre már nem kapott választ.

A hajnal gyönyörű volt. Már keleten hasadt a vörösség s ahogy a városból kiért, tün- déries színekben villogott elő az alföldi csodálatos virradat. Olyan égő és tomboló színek, hogy az ember lelke hasadt.

A Teleki-tanyánál megállott s felvette a kocsiba megbeszélés szerint a városi mérnököt, aki nagyon mulatságos fiit volt s ő, aki elvből nem mosolygott, ezt szívesen elnézte, ahogy goromba tréfákat csinált.

Nem igen beszéltek. Még aludt a szemük s a testük. A többiek vonaton mentek ki a pusztáig, de ő inkább a kocsit választotta, mert szerette néha az erős strapákat. Pedig hat-hét órát kellett menni a kocsin, hogy kiérjenek a pusztára. A városnak volt egy óriási pusztája a Tisza mellett, valamikor századokkal ezelőtt egy elpusztított falu oda- menekült hozájuk s akkor a város a polgárságot fogadta s az egész régi határukat a saját számára foglalta el. Volt erről elég irás, a törököktől is, a császártól is, de arról sehol b«- tü sem maradt, hogy a bemenekültek mindenestül cselédnépekké lettek a nagy alföldi városban. Kivéve az akkori főügyészt, no. Annak volt esze.

A főügyész erős, keménykötésü ember ■ volt, birta a szekérrázást, mert nem tréfa ám félnapot ülésben tölteni. Nem volt gusztusa se ételre, se pihenésre, megropogtatta a derekát egyszer-egyszer s jót húzott a mérnök kis hadibutykosából.

Gyönyörű volt a reggel, a délelőtt, nem volt nagy meleg. A vadászköcét kigombolták 0 nagyokat lélekzettek.

Vasutat kellett építeni a pusztán keresztül s helyszínelni mentek, hogy a város érdekeit megvédjék.

Mikor végre kiértek a roppant zöld ten- ^ gerre, a dókai tanyákhoz, azért mégis ideje : volt. Az ember elunja még a kocsibanülést is. ;

Már az egész társaság megjött. A vonat |; már kilenc órakor megérkezett a távoli pusz- \ taszélbe s nyílt pályán megállott s a vendé- n gek ott szállottak ki, ahol a fogatok várták i őke. Egy nagy pusztai község is érdekelve j volt, mert eddig huszonhét kilométerre volt J a legközelebbi vasúti megálló s most rajtuk ' keresztül kell menni a vasútvonalnak. Hát ] éppen abban főtt a fejük, hogy azt kérjék, ne vágja keresztül a falut a vasút, hanem, lii- , szén elfér a pusztán, kerüljön annyit, hogy ne , a piacon füstöljön a masina. B

A pusztának egy jókora darabját egy d bérlőtársaság birta, huszesztendős bérlettet 1 s ennek volt tulajdonképpen az érdeke a vas- ! ut, mert nem volt rentábilis a gazdálkodás. * Most hát a várossal megcsináltatják a vas- | utat, azonban nagy baj, hogy a pusztai ta- nyák úgy feküsznek, hogyha arra irányítják a vonalat, akkor sem a puszta, sem a tulsóparti falu nem nyer semmit.

A főügyész az egész utón egy szót sem szólott a vasútról, folyton csak a vadászatról beszéltek. Jégsarki kacsát lőtt a fia a múlt t héten s Pestre utazott fel, hogy kitömesse s már egy hete ott lumpol a gyerek.

— Drága a kacsapecsenye, — mondta a S mérnök s mindketten nevettek.

A bérlők barakkokat állítottak fel, azok zöld lombbal voltak díszítve s a hosszú asztalokon számtalan borospalack volt már fel- , állítva. Nagy üstökben főtt a birkatokány s a malacpörkölt, kinek mire van gusztusa. Pász- i torok főzték, nem holmi vászoncseléd, hanem öreg számadó gulyások, akik őfelségének is főztek valaha, mikor idekint volt a Dókán.

Tizenegyig a társaság elgyönyörködött a csudás pusztában. Voltak vagy hatvanan, nyolcvanan összesen. Mert itt voltak az építő vasúttársaság kiküldöttei, az államvasutak, a pénzügyminiszter, a földművelési minisztérium emberei, a megyének, a városnak, a fal- j vaknak képviselői, az adók, az utmesterek, s j az isten tudná még kicsodák s mifélék. De I legnagyobb részük városba fulladt kishivatal- j nokember, akik most legelni tudnának a gyö-1

nyörü tavaszi pusztán. Meg vannak szédülve s csak néznek s tátongnak a roppant ég alatt, a riadó nagy szabadban. Mind az apja, az ősapja emlékeivel néz: azoknak a magával hozott régi jó emlékezéseit kavarja fel gyerekkora porából, aki még valahonnan innen jött, mindnek falusi volt apja, vagy nagyapja- vagy ősapja. S a minisztériumok szláv és sváb kiküldöttjei savószemmel faltáik a csodálatos, az érthetetlen képet, a pusztai pusztaságot.

No és aztán egyszer csak kongattak az asztalhoz.

A sátorok hamarságosan megteltek, ügy rohant ott mindenki a tányéroknak, mint a malacok. Ez a hajnali felkelés, ez a délelőtti koplalás, mert bizony senki nem hozott magával ennivalót, itt pedig meghalhattak volna; aki legelni nem tud, az bizony nem rendelhet tízórait a ménesnél s a gulyánál.

S micsoda birkatokány volt! Piros és ik- rás s olyan ize! mert azt semmiféle szakács meg nem tudja adni, ahogy a juhász.

S az a jó kis könnyű bor. Olyan zöldessárga s tiszta, mint az üveg. S csúszós. Egyórai evés után már szédült volt mindenki. S a bort muszáj volt inni rá. Ki gondolt itt hélyszinjá- rásra. Előbb a várakozástól, most az italbéli mámoroskodástól senkinek kedve nem \olt gyalogolni, de még kocsizni sem.

Úgy kétóra tájban végre az építtető vasúttársaság emberei felvetették a kérdést, s öten- hatan összeültek egy külön kis sarokba a hosszú asztal felső végén s kezdték kiteríteni az aktákat.

— Micsoda ez itten? — kérdezte az államvasutak mérnöke s a térképen rámutat egy nagy kerek foltra. — Tóka, — mondta s olvasta le. ,,Tólca“ . . .

Erre nagy csönd lett. Az urak merev arccal néztek maguk elé. Most következett a párbaj. A főügyész értette. A polgármester, a vén, minden hájjal megkent ravasz róka azzal a csizmadiafogással próbálkozik, hogy a régi I német katonai térképet küldte ki, ahol a Dóka j

Alapítva 1833. Telefon 33.

ti S >

<

dlszmfi ^

A fiveg, porcellán

nagykereskedése. 9 .

j KOSIG E? Fi-uica 19.

Nagy választék. Jutányos árak.

határrész tévesen Tókának van írva.

Mindenki várt. Vártak, hogy ő egy szóval eloszlatja-e a tévedést. De ő nem szólt. Tovább gondolt. A jövő évi választásra. Játszva lehet lelőni az öreget.

Hogy a főügyész hallgatott, a mérnök föllélekzett.

— Nem Tó-ka az, kérlek alázattal, — mondta röhögve — hanem egy kétezerholdas

tó.

A főügyész szeme meg se billent. A mérnök a polgármester embere volt, nem az övé. Zseniálisnak találta ezt a marha ötletet.

— Víz? — mondta az állami főmérnök. — Akkor tényleg nem lehet a falu felé vinni a vasútvonalat.

A főügyész csöndesen fütyörészni kezdett s az ágasról leakasztotta a puskáját, kézben yitte, mint a katona, csak kint a szabadba vetette a vállára. A vadászkalapja mellett egy kis szárcsaszárnyacska volt s szemébe húzta betyárosan.

— Hova mégy, főügyész ur, — kérdezte valaki.

— Kacsázni, — mondta.

— Merre? „

— Ide a Tókára .. .

S mosolyogva nézett a szép távolba. Ebbe a kacsába beledöglik a polgármester, csak hadd kopasszák.

PÁRISI NAPLÓ

írja: MÁRAI SÁNDOR

— Az együgyű élmény —

Aznap, imáikor a (vonlait átfutott vetem a

határon, valami ünnep vollt Franciaországban; az aimieniíkai Hágáé látogatását ünnepelték. Kehiben á mozdony francia és amerikai zászlókat kapott. A magiam részéről nem íbiszeik laz egészből egy szót sem. Ahogy a diplomatáik Hlyein alkalmiakkor franciául oly 'finoman miotnd{jálk: maszlag. Maszlag az egész: az ünnep, az öMlkeEŐ francia és amerikai lobogók, az ölelkező franciák és amerikaiak, a kivilágítás, a bankiéit, a díszelőadás, Elmélyítő komédia és csodálatom hogy nem vigyorognak egymás szemébe? Csodálatos, hogy van (kedvük és bátorságuk harminoe-zres sáska- hadiban mégiegyszer átkelni a vizen, s kivilágítani és hajlong,anii és szónokolná, — ahelyett, hogy Obiéban és Washingtonban maradnának, ágén nagy csöndben, életük ■hátralevő feliét csöndes emlékezéseknek szentelve, s időnként valamilyen Iramút szórva szőke fejükre. De a legcsodálatosabb az, hogy eillhiszilk, mintha itt, Financiiaországiban, csikk- ugyan várná ékeit valaki, — hogy itt tiszteletükre ökröt sütnek és beszédeket magol- malk, s hogy mindez az emlékezés Qiángja mellett és szívből történik, — s nem látják* hogy itt [mindenki gyűlöli, őket, mindenesetre aktívabban és mélyebben, uránt a németeket. *

Esett az eső. Számomra egy határátkelés néhány esztendő óta válftozatfllanul lélmény. Együgyű élmény, dte> megás élmény, látót neun tudok telije seri megszokni, nemi búrok mellett e ■gyakorlott és hideg maradni. A ílegiegyügyü'bb élmény: két Ibairalk,, két fa-skatulya egy folyó mentém, az egyikben a német katona, a másikban a francija katona. A német katonának tányéirsiipkája van, a francia katonának rohainsiisakjá van. Egy félórányira innen Strasslburg. A két katona mereven áll a két fa-iskatulyábam, amint az elfelejtett játékszerek. Együgyü élmény: hat év óta, — (ó, zuhanó évek!) — először megint német földön. Salzburgitól Kehiig, Münchenen át, rövid; vendégszereplés, ibíámatois vasárnapi utazás az őszi eisőben, mozdlulaitlam, vasárnapi városok, birohweibos bajor falvak mellett, iszkeptdfcuS^filId®?OM© Dr. Kolb

eielőtt a prágai, frankfurti és berlini bőrklinikák tanársegédje és másodorvosa Prédái HB. 3UB.

Wassorinann vizsgálat!

nooaereaaöa&eoaöaasQaöaQepoaoeoor

sam és Megtemködive, s aztán hitteftatemjttE, a

szememet dörzsölve: igaz ez, mi történt iítt? Mteudlanki mondja, hogy ágy történt, csoda történt. S mégis, talán valami propaganda ez, kiállítás, mintatelepek? — die nem, mnmldez él 'és füstölög, még vasárnap áfs, fiz jgyors- vomatórán keresztül, szünet nélküli, vadonatúj gyárépületek ezeinkMomiéteres, iszonyú frontja, ötemeletes kémiények tolbafkoM/sia, expnesz- iszionista ígyáristlilusok kiállítása üvegből, vasból, ceimeuitbőil — s mind vadonatúj, vagy újra meszelt, vagy föMrissiitett, minden kohó lángol, mindem kazán világít, üvegtetők zöld lánggal fényiének, s az egész óriási táj valami féleJimieiteis aktivitással kattog és sistereg: prodiukál, — az esős reggelben. Gyár, gyár, gyár és mind éllnek! Ez lenne hát á német csoda, amiről három éve mindenki ibeiszól, — a féJlemes csoda, az uj, a főnáx- Németország. Mi történt, mikor történt? Az én utolsó emlékem Németországból egy darab lekelt© kenyér a határon, ami két millLiárdlba került — s légy áruház kirakata, csinos gúlákba rendezve és emeüietmagasain megrakva Goethe összes müveivel. Ezt a Mércmymnásas képet, Goethe összes müveit eu gros egy áruház kiirakatáhan, niaidlrágtartók és fconseir- vek között, sokáig hordoztam maga.mmial. Amit most, hat év után, átfutóiban llátok, aibba beleillik első szinmek ez a kép. *

Utazás, együgyü élmény, gyönyörű játék, pergesd a képéket. Álomszerű élmény, s a kiszálláskor, untot az ébredéskor, soha nem tudni, igaziba ment-e, s lesz-e konsekvemciája az egésznek?

Este az ásványvíz, Bécsben, még1 jó, reggeli a kávé, München előtt, már rossz. \Bosz- szamfcodiom a hitetlenségem fölött, de szkeptikus maradok német földön a test (dolgaiban. Neim bízom a vajban: hátha nem is vaj, hátha okosabb vaiamii, mint a vaj, tudósabb, célszerűbb és bonyolultabb? Régi német margarinok ize iszáll föl emlékeimben. Nem bizoon a kekszben, nem bizom a cigarettában, s szánalommal szólok odia a kávénak: ne drukkolj, pajtás, neim iszlak meg. A ja/m-et úgy csomagolják, mint ahogy egy (expresszionista könyvet kötnek be; neun bízom a jam- ben. Egy uj ország étkezőlkoosija mindig olyan, mintha leestél volna a Hőidből egy idegen família ebédlőjébe. Itt kicsiben, sűrítve, kívonalibian és ©rsa'tzbam, ah, mennyire ersatzbain, megtalálsz, mindent, ami érési kultúrában kariakt erizálfjia ,a főidet és a népet ;' ő, francia előételek és német sohledimsnppc,

bratkartoffel, aneilancholikus niieirenibralenok, 1 — ezen a ponton nem értjük meg mi miár . többé egymást. Szégyellem magam és tudom t és mondogatom, hogy ezen ia koszton hetven millió nagyon egészséges ember él, s a igutaütésig gusztussal laikmározik rajta, — de k unit használ az ő egészségük nekem?

Ami fölött két kerek szemmel elcsodál- • kozom, az a csomagolás — egy papier-niuf- > matíhung, Óla a kalappal! Mindenfelé iparművészet, le egészen a köpőcsészéig — s . mindenfelé rövidítések, ez lenne már az amerikai lecke? A vasútvonal mentén ismeretlen cégek brutális magátólértetődéssel szűkszavúan ágy hirdetnek óriási horizont- szerű plakátokon: Mifa. Neim tudod, mi a 1 Mifa? Én sam pedig tudni illene. S Mifa, Ufa, Mitropa, Bafia, Kefe, — ez így megy ezer- : kilométeren: át. Ez, ugyláíszik, most valami nagy divat odaát. Koncentráció. Ökonómia.

■ Gazdasági célszerűség. Energiaaktivitás. Sti- ' lusegység. Racionális kefekötés. Hogy mondják ia 'diplomaták franciául? Maszlag.

De a gyárak füstölnek. Hapag hajói , megint hirdetnek, hogy Brazíliától Indiáig Olcsón száLlitanak. Egy kis autó .már itt is csak 8000 márka. S gyönyörű autóutak itt is sűrűn tele vannauk hintve aipró autókkal. A hivatalnokok udvariasok, — talán, mert bajorok, talán, mert ez a párisi expressz, (Soha udvariasabb (emberekkel még nem találkoztam, untot a párisi német követség porosz hivatalnokaival. Erre a célra a német bürokrácia untodig külön tenyésztett néhány tucatot mutatóba.) S valahogy, valószmütlen látomás, a kalauz, az ellenőr, a finánc, a határdetektw szinte emberi nyelviem (beszélnek. Mintha azért lennének, hogy kiszolgálják a publikumot. Az uniformisuk ugyan még untodig olyan, mintha Htodenburg szonéiye- sem adta volna vasárnapra kölcsön, — de vadonatúj, kitűnő posztó, qualMötsware. A mosolyuk is űj, vadonatúj. A baba jármi tanul, már szavakat .is gyügyög, nehezen még, ti© mégis: bitté, dánke. Ha elkéri a legyet, az útlevelet, brirtiiie. Ha visszaadja, tianke. (Ellentétben a hálókocsi, aiz étkező, ia kupé utasításaival, ami, szerencsétlen nyelv, még mindig nem tud máskép, csak gorombáskodni. A francia, az angol, az Olasz utasítás mindig kér 'és figyelmeztieit: nem tanácsos kihajolni, kérjük, hogy ne tessék köpködni. A német egyszerűen tilt. Verbotem. Rumburn.)

Álomszerű élmény. Nem lehet megszokni. Hétmérfölídes csizma a lábadon, hátra dűlsz a kupé ülésén, nézed a tájat. Ott, a faskatulya mögött, az imár Elzász. Bejön egy nómiet reld- marsaiLÍ, teljes hadi díszben, elimorogja a bitiét, s >egy bonyolult gépezettel lepecsételi az útlevelet. Danke schön. Szünet. Egy Ilafek- oipős, barna ciyilruhás fiatalember jön, vasárnapi, vidéki civileleganciávat, kis fekete gavaillénbajuszlkával, minden hadi disz nélkül, mintha egy vasármaip-délutám danctogböl ugrott volna át kelletlenül ide, két tangó között, letudni a service-t, guunmi bélyegző a kezében: les passeports, s. v. p. Merci, bon vojiaga A vonat már szalad'. A német és a francia katona kap iákban állanak egymás medett. Tliz ióv 'előtt ugy^anezien a pontján « német és francia földinek éles hajonettekkel turkáltak egymás hasában. Most már csak arra vigyáznak, hogy cigarettát és kölnivizet ne lopkodnának át a határon az utasok, s mindenkinek legyen laz útlevelében egy pecsét. Ilyen egyszerű ez? Ilyen egyszerű. Diehát akkor... nem, ez itt már Strassburgv Mégsem ilyen egyszerű. Francia család száll be a kupéba, kezdődik a dallamos gajdolás, a semniir őlrtecsogés, a maryland, a kézikoffer- ből előkerül a strassburgi májpástéfom s a bordeaux-i bor, madame is iszik, mint a homok. Le Malin. Le Journal. Gyorsan miég egy pillantást az ablakiból — az esős köd mögött az a szürke vonal, azok még a badéni dombok. Ilyen közel és máris végtelenül messze. Kezdjem megérteni Beraud könyvét, aki két esztendeje 'elutazott a „Journal*/ megbízásából fölfedezni a franciáknak Németországod Akkor 'bosszankodtam. Most, egy pillanatra!, szédül ésszerűen értem.

Értem, egy pillanatra, hogy mi izgat ebben az együgyü élményben. Hogy az altján az egésznek egy tragédia van lerögzítve. Lerövidítve, á la Mifa, ez a cinné: Európa.

Paris, 1927 szépíteni bér 24.

xx A Kis Pythagoras megható történetét kicsinyeik és nagyok örömmel olvassák.

%

r

4