Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)
1927-09-25 / 220. (1554.) szám
Mai szántani* 16 oldal V Mai szántani* 16 oldal i^yi|| gasffm_Jk| VI. évf. 220. (1554) szám* Vasárnap'^1927 szeptember 25 l/^efeuaniaaB Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes »xám ára 1*20 Ke A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai UCipilcipicL Felelős szerkesztő: VZVRANYl LÁSZLÓ FORGACH GÉZA mmmmm Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, n. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. —Telefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha A „színtelen párt” ! (*) A szlovenszkói jegyzők és más kor- j mán yhivatalnokok utasítást kaptak, hogy az i október lö.-i községi választásokon olyan helyeken, ahol máskép nem lehet az őslakosok és a magyarok pártjainak egységét megbontani, ismét igyekezzenek a „színtelen” pártot.; vagy az iparosok és a kereskedők „politikamentes” pártját (azaz a cseh iparospártot) halálomra segíteni. Az átlátszó manőverről- szinte kár beszélni. Ahol a sikerre nincs máskép kilátás, báránybőrbe bujtatva jön a farkas a nyájhoz és igazi lénye csak akkor mutatkozik meg, amikor már késő. A szlovenszkói iparosok és kereskedők,! ha őslakosok és valóban élelérdekeiket tartják; szem előtt,, nem csatlakozhatnak semmilyen „szintelen” párthoz, melynek szintelensége csak az a bűvös kalap, mely mindent láthatatlanná tesz, amig le nem vétetik a fejről és viselője meg nem kezdi hóditó munkáját ott, ahová beférkőzött. Szavazzanak az ilyen „színtelen” pártra azok az iparosok és kereskedők, akik vándorüzletükkel és vándorszerszámaikkal a hátukon az államfordulat után sáskamódra lepték el Szlovenszkó városait és íalvait és kedvezményezett életükkel óriási károkat s a bábom elölt soha nem ismert nehézségeket jelentettek a régi, derék szlovenszkói iparosoknak és kereskedőknek. Lehetetlen, hogy a két iparos ér. kereskedő osztály: az őslakos, amely évtizedes szerzett jogán ott él Szlovenszkón és lényeges alkatrésze a szlovenszkói közösségnek — s a másik, ez az uj, amelyet a csehországi emberfelesleg vetett ki Szlovenszkóra, a gyarmatra, hogy hamar meggazdagodva visz- szatérjen hazájába, — lehetetlen, hogy ez a két osztály, ez a két érdekellentét egy pártban tömörüljön. Pedig a „szintelen” párt ezeknek az ujjaknak a pártja és hatalomrajutása az ő hatalmukat jelentené, már csak nyelvi és faji előnyüknél fogva is! Győzelme az őslakos iparosok és kereskedők legnagyobb konkurenciájának győzelmét jelentené. Mert két dolgot kell megfontolnunk. Először azt, hogy különbség van Szlovenszkón az őslakos és az államfőrdulat óta bevándorolt kereskedő és iparos között, másodszor azt, hegy a magyarság nem bonthatja meg egységes erejét azzal, hogy foglalkozások és hivatások szerint külön-külön pártokba tömörül. Az őslakos és a bevándorolt iparos meg kereskedő között nyilvánvaló a különbség. Az őslakos mindaddig zavartalanul élt és dolgozott a szlovenszkói városokban és falvakban — abban a közösségben, amelybe ő is beletartozott, — amig a bevándorolt nem jött és a kormányhatalom támogatásával el nem vette a kenyerét. Ma ezek a bevándorlottak játszák mindenütt a vezetőszerepet, persze az őslakosok rovására. Hogy is volna azonosítható a szlovenszkói iparosok és kereskedők érdeke a csehországiakkal? Az őslakosok érdeke, hogy a magyar határ nyitva legyen, mert a szlovenszkói iparos és kereskedő legnagyobb jövedelmét a magyarországi üzletekből szerezte. A prágai kereskedő csak Szlovenszkót akarja a végletekig kiaknázni, más semmit. A prágai kormányzat pedig, amely hivatalosan a „színtelen” pártok mögött áll, tudjuk, arra igyekszik, hogy a cseh ipar és kereskePáaríé. szeptember 24. Stresemainn dir. német külügyminiszter Géniből való elutazása előtt Jütes Sauerweiunek, a Matin hires publicistájának nyilatkozott arról a beszédről, melyet Hindenburg német köztársasági elnök a tannenbergi nemzeti emlékmű felavatásánál mondott. A francia lap előkelő helyen közli a renkivül érdekes és jelentős nyilatkozatot, amely újabb tanujele annak a páratlan ügyességnek, amellyel Stresemacm dr. a német külpolitikát intézi. A külügyminiszter a következőket mondotta: — Meglepett, hogv Hindenburg birodalmi elnök tannenbergi beszéde oly nagy szenzációt keltett Franciaországban, Hiszen ebben a beszédben semmi másról sincs szó, mint amiről a német államférfiak már szám-, talaniszor nyilatkoztak. Marx kancellár például 1924 augusztus 29-én sokkal határozottabban szembehelyezkedett a háborús felelősség vádjával, én magam pedig kancellárságom alatt és Fritz Ebért elnökségekor ugyancsak ennek a meggyőződésemnek adtam kifejezést. — Mindenekelőtt tudni kell, hogy Németországban sokkal ritkábban avatnak föl háborús emlékműveket, mint Franciaországban s így a miniszterek is ritkábban nyiltkoznak ily alkalmakkor, mint odaát. Franciaországban a háborn .emléke örök és a miniszterek folyton a múltba rándulnak, ha buzdítani akarnak. Bizonyításképpen csak az amerikai légió fogadtatására hivatkozom. Ha nem csalódom, 'Hindenburg német köztársasági elnök megválasztása óta most vett részt először ily emlékfölszentelésnól. Tannenberg azonban annyira összeforrt személyével, hogy delem prosperitása érdekében megfojtsa a szlovenszkói ipart és kereskedelmet. Példákat erre fölösleges fölhozni, annyiszor megtettük! így mikor az egyik prágai kereskedel- i mi miniszter — a kereskedők és iparosok, azaz a „szintelen” párt hivatalos patrónusa — egyszer Losoncon járt és megmutatták neki az álló gyárakat, a miniszter vállvonogatva felelt: „Hja, minden változás megköveteli a maga áldozatait.” És ezek az áldozatok ugye a szlovenszkói iparosok és kereskedők legyenek? Nos, szlovenszkói iparos és kereskedő, tessék ezzel a kormánnyal, amely mesterségesen a szlovenszkói ipar megfojtására törekszik, amely ezerszámra küldi a vándorkeres- kedők konkurrenciáját Szlovenszkóra, tessék ezzel a kormánnyal közös gazdasági politikát csinálni! a nagy emlékmű leleplezésekor föltétlenül ott kellett lennie. Hindenburg most lett nyolcvan éves s igy érthető, ha születésnapja alkalmával és a tannenbergi emlékmű leleplezésekor, ki akarta fejezni azt, ami a szivét már régen nyomta. — Hindenburg elsősorban a volt katonákhoz szólt és azt akarta kifejezni, hogy a német hadsereg tiszta szívvel és tiszta kézzel vonult a háborúba és nem cselekedett egyebet, mint a birodalom határait védte. Tannenbcrg- ben Hindenburg újra szót emelt azok ellen a vádak ellen, amelyek a, németek háborús kegyetlenkedéséről szólnak. Azt hiszem, nem szükséges, hogy éppen egy francia újságban emlékeztessem a világot azokra a iraucia beszédekre, amelyek nagyon is alkalmat adtak Hindenburg köztársasági elnöknek, hogy védekezzék. A tannenbergi beszédnek magva különben az, amit német illetékes körök már több százszor kifejtettek, hogy tudniillik bízzák egy pártatlan döntőbíróságra a háborús felelősség kérdésének eldöntését. Nézetem szerint a legfontosabb az volna, hogy ez a tervezet döntőbíróság megvizsgálja az 1914 nyarán történt eseményeket, sőt munkája kiterjedne az előző évek politikai eseményeire is. Briand hires genfi beszédét a döntőbíróságok révén teremtette békéhez való folyamodással fejezte be. Gazdasági, politikai és pénzügyi kérdések elintézésére mindenütt döntőbíróságokat kívánnak s ha a döntőbíróságok tényleg a népek közti békét hivatottak elősegíteni, akkor miértt ne hozhatnának döntést erkölcsi kérdésekben is, A második figyelemre méltó tétel az, hogy a magyarságnak nem szabad sorait foglalkozás és hivatás szerint megbontani. Mert értsük meg jól, nem a hivatás és a foglalkozás van veszedelemben, nem az, hogy valaki iparos, vagy kereskedő, vagy tanár, vagy hivatalnok, mert a cseh tanárnak, hivatalnoknak van foglalkozása, a cseh kereskedőt és iparost mindenütt előnyben részesítik, hanem a punctum saliens az, hogy a magyar és az őslakos ke- rekedőt és iparost nyomják, ahol csak érik, a magyar tanár éhezik s a magyar hivatalnokot dobják ki hivatalából! Minden magyar nyomorúságnak oka Szlovenszkón, hogy magyar és semmi más. A magyaroknak tehát létérdekük, hogy ne morzsolódjanak szét, ne „szintelened- jenek”, mert akkor hamarosan ráül a nyakukra és kiszorítja őket a Csehországból tömegeolyanokban, amelyek esetleg súlyosabb terheket rónak egyes népekre, mint bármily más konfliktusok? — És még egyre szeretném figyelmeztetni a francia közvéleményt. Az a körülmény, hogy a német nép már évek óta tiltakozik a háborús felelősség vádja ellen és mindenáron meg akar szabadulni ettől a súlyos tehertől, határozottan a németek nagy békeakarását bizonyltja és azt, hogy mily hatalmas morális értéket tulajdonítanak a béke gondolatának. A németek a legsúlyosabb sértésnek veszik azt a tételt, amely a németek kizárólagos háborús felelősségéről szól érthető, hogy a nép nem akar meghajolni egy olyan ítélet edőtt, amelyben a vádló egyúttal a biró is volt. A háborús felelősség kérdésének tisztázására irányuló törekvés nem áll ellentétben a békepolitikával, sőt éppen annak elősegítésére szolgák — Senki, aki magáévá teszi a népszövetség álláspontját, nem ellenezheti a népszövetségi döntőbíróság megteremtését. Előbb-utóbb okvetlenül sor kerül ennek a bíróságnak megalapítására. S a történelem végleges Ítélete előtt minden népnek meg kell hajolnia. A Maiin a német külügyminiszter nyilatkozatához a következőket jegyzi meg: „Stresemann tehát osztja Hindenburg nézetét.” Francia vélemény szerint a német külügyminiszter nyilatkozata föltétlenül kellemetlenül fogja érinteni a francia közvéleményt, sőt föl- háborodást is fog kelteni, mert a francia nép azon a nézeten van, hogy a háborús felelősség kérdése egyszer s mindenkorra el van intéz- A probléma fülujitása politikailag nem bölcs dolog és nem is jogos cselekedet. sen jövő „államalkotó” elem, hanem minden különbség nélkül tömörüljenek és egységesen harcoljanak az alapvető rossz: a magyarság háttérbeszoritása ellen. A magyarság pártjainak egyedül az fekszik szivén, hogy minden rendelkezésükre álló erővel kivívják a magyarok érvényesülését, — jóformán elsősorban az iparosét és a kereskedőjét, amely osztály ma a szlovenszkói magyar középosztály legintég- ránsabb és leglényegesebb része. A „színtelen” pártok és a cseh iparos párt az iparosok és kereskedők érdekeit viselik ugyan szivükön, de csakis a cseh iparosok és cseh kereskedők érdekeit, ami pedig a konkurrencia törvényénél fogva — tízszeresen rossz a magyar és az őslakos kereskedőkre és iparosokra nézve! 1 nif+nliAr IC minden magyar a magyar 1 I UKIUII6I lu”dll és as orsx. kemsténysseda^ssa párt 1 1 WHMBBBBWBBBBBaWHWWmHWi ÍilllÍ;Íl! JHf F1B Süli! <££ 3 HIiMtenburehoz feasiilfisi Siresiüiiiii is Hí írla a Hímetek háborús felelttssiáének kiriisét A német külügyminiszter inseriut ad SauerweinBtefc — Feltétlenül döntöbirósás elé keli vinni az ügyet — A német nép felháborodása csak békebarátságit bizonyítsa
