Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)

1927-09-24 / 219. (1553.) szám

1927 szeptember 24, siómbat 'PmmJVlAS&KSL-mBiim mama 5 qCT*u«niiwyrauB^-xaMraaiaai«Bim^^ GYŐZÖTT TUNNEY A FILOZÓFUS sont, Paolinot, Firpót, ai elegáns Jack Delaneyt •s a rettenetes Sharkeyt — a forgószelet — .negette" és büszkén a challenge roundba kva- iLkálhatta magát! Szógyen Jack Dempsey! Az amerikai filozófusok most a kővetkező­ket állapítják meg: a szőke ember győzött a fekete ember fölött. Mert Tunney szőke, kék- szemű, ir törzsből származik, okos, müveit, nyu­godt, kissé szentimentális, talán hideg igy a világi életben. — Jack Dempsey pedig az ellen­kező: a vérmes temperamentumtömeg. Fekete, « göndör haj, fekete szem, buldognózés, egy pil­lanatig sem tagadhatja el, hogy ereiben az ir •véren kivül sok zsidó és indián vér is csörge­dezik. Dempsey az őserő, Tunney a kultúra. Dempsey a barbár ember, Tunney a szőke ..kul- turtrüger". Dempsey műveletlen, Tunney filo­zófus. Dempsey csavargó volt, Tunney katona­tiszt. Dempsey nem olvas, Tunney filozófus. Nyugodjunk meg mi agg Európaiak! Tun­ney könyvember volt. A filozófia győzött, — ha ökölformában is. Pigi@®ü éitssei9 a legszebb ajándék Weinstabl Móricz ékszerész Pozsony, Halászkapu utca 2. szám. * Es aznap meglódult a világ.. Az ég csatornái szokatlanul bő vizözont küldtek a világrészekre, a tengerek nyugtalanul hánykolódtak mély med­rükben, borzalmas szelek száguldottak erdők, mezők, vároisolc és vizek fölött; egyetlen óceán- repülő sem ért célt és mind beleveszed. az óceá­nok hullámaiba, a sziklák megrepedtek, a völgy­sikátorok zenglek, a síkságok hörögtek, — mi ez, mi ez a rettenetes nyugtalanság, amely megejtett Ásványt, embert, állatot? Az ember mindenütt reszket és merev ideggel vár — mit vár? Mintha e,z angyalok harsonái megszólaltak volna és közeledne az utolsó Ítélet szörnyűsége, úgy re­meg és úgy nyugtalankodik a föld. A kávéházak tömve vannak, az emberek ar­cán ünnepélyes csend, reggel van és bizonytar lanság. Egyszerre csak beront az Istentől meg­áldott férfi, aki valahol a város egyik kietlen falán meglátta a nagy vörös plakátot, melyen ott áll az ige, a Hír, a hírek hire — és most boldog ez a férfi, mert elfúlva bár, de elsőnek odaor- dithatja a kávéház mit sem sejtéinek: — Tunney győzött. Pontokkal. Dempsey vég­leg nulla. Heuréka, a világ feszültsége azonmód meg­enyhülhet és vissza lendülhet minden rendes fog­lalkozásához. Még ott is, a vén, az e'fáradt, a cinikus Európában, ahol pedig az isteni Ököl — (Dempsey vagy Tunney Ökle, — már alig tudja extázisba ragadni a népeket, mert csak kamerüit aggastyánok vonszolják lelkesedés nélküli éle­tüket le-föl, ' előre-hátra és már az ököl sem ér­dekli őket. — „Hát mi?“ riad föl sötéten Arae- rikka. Bezzeg U. S. A., a fiatal, az elhasznáiat- Jan! Ott megértették a, tengerek zúgását, a szik­lák repedését, a síkságok hörgéseit és százhusz- miilió ember érezte, hogy a csikágói arénában fölöttébb fontos esemény történik. A dollár be- Mkarolt Dempseybe és Tunneybe, beállította őket a ringbe és a vastag öklök, mintha az em­beriség hosszu-hosszu drótjának két egymás fe­lé álló pólust, lennének, úgy meredtek egymásra és várták, hogy a drótban meginduljon az áram, mikor is az ököl pólusokban kiüt a két szikra és bírókra kell — miért? Az áram nagyobb di­csőségére, a fölös energiák örömére, a dollár (vonzására. Napok óta reszketett Amerika. Szép idő lesz huszonkettedikén este Illinois nagy városában? 1A Michigan-tó nem küld zavaros felhőket a (Soldiers-Feld felé? És ki győz? És ki látliatja a (győzelmet? Százhetveneaer ember fér az aréná­ba, de ezek csak a kiválasztottak kiválasztottál lehetnek ,akiknek szerencséjük van és — tegyük föl — három,száz dollárt adtak a jegyért. A töb­bi legföljebb rádión hallhatja a Hirt, — kiszá­mították, hogy aznap' este 50,000.000 ember te­szi fülére a kagylót vagy lesi a lautsprechert, mert mind ég a kíváncsiságtól és a vágytól. Csi- kágó háromszázezer kiadó szobája megtelt, az utcán végnélküli autósorok hömpölyögnek, — mondják egymillió gépkocsi jött a városiba, — a külváros okban revolveres bandák jármait moraj­ló lépésekkel és éltetik vagy Dempseyt, vagy (Tunneyt; a prohibició nagyobb dicsőségére még /soha annyi részeg ember nem volt IUinoisban, mint tegnap és ma — az újságok, ó az újságok tobzódnak, mint az alvilág fúriái. Húsz lepedo- (Oldalas cikkek jelennek meg az „esélyekről" és ha Dempsey elneveíi magát, vagy Tuuuey hom­lokán ici-pici barázda jelenik meg, ezerhatszáz újság jelenti ezt átlag tiz centiméter magas be­tűkkel. Tex Rickard, a rendező, a démiurgos, dül- |ul, jár-kell és számlálja a dollárokat. Csaknem (három millió jött be, ebből egy milliót kapott ■Tunney, négyszázötvenezret Dempsey, ötszázöt­venezerbe került a reklám és az aréna, egymil­lió maradt. Az extázie tegnap este tetőpontra há­gott, vihar előtti csend honolt a városon, Ame­rika mint a prédára éhes vadállat, elnyúlva fe­küdt ,a sűrűben és figyelt, remegve figyelt, amíg kicsattant az Öklök között az első szikra. Mi eh­hez képest a világháborúi Vagy mi az a mámor, amellyel a big babby Eckenert fogadta, Liind- berghet, Byrdet? Eg> másodperc föllángolása, hajrázó öröm, — de ez üt most félelem, reszke­tték és a legutolsó ember osztályok is érdekelve vannak benna A rowdyk, az indiánok, a nége­rek ott állnak a meccs bölcsőjénél az U. S. A. mégegyszer végigcsinálja az ököl romantikáját, mint ötven-száz évvel eszelőtt, a Bőrharisnyák és' a Sbatlerhandók korában. Ma pénzzel kompli­kálva, mert az ököl romantikáját ,a fogadások busz millió dolláros rétje súlyosbítja. És Gene Tunney győzött. Jack Dempsey, az öreg „mankillers", a nagy „manassamanlev", a Kcnodáró tigrise nem csinálhatta meg a „ooine-back“-ot, mert groggy lett, még mielőtt a nagy k. o, leteritettö volna •Gene Tunneyt, a „gentleman boxeurt", áld tiszt, filozófus, Sueioniust meg a francia klasszikuso­kat olvassa. Szegény Dempsey, — a nagy Jack London hajdani csavargótársa, — soha többé nem lesz a nehézsúly világbajnoka, letűnt, mint •abogy letűntek elődei: Corbett, Jeffries, Tóm Buros, Jack Johnson. Hol van az idő, amikor még Carpentier orrát úgy bezúzta, hogy a fran­cia bajnok soha többé nem jelenhetett meg a ^ingben, hol van az az idő, amikor Harry Per­A hitvesgyilkossággal vádolt Vojtechovsky földbirtokos a prágai esküdtszék elölt A biztosítási gyilkosságok egyik legszenzációsabb esete —Vojtecbovsky sztrichninnel ölt Prága, szeptember 23. A prágai esküdtbiróság előtt ma vette kez­detét az utóbbi évek egyik legszenzációsabb bünperének, Vojtechovsky Frigyes földbirto­kos ügyének a főtárgyalása. A huszonnyolc gép­írásos oldalra terjedő vádirat V ojtechovskyt előre megfontolt gyilkosság bűntettével és csalás kísérletével vádolja, amely deliktumokat a vádlott azáltal követte el, hogy feleségét ez év január 28.-án sztrioh- ninnel momgérgezte, hogy igy a felesége ha­lála esetén esedékes 250.000 koronára rugó biztosítási összeg birtokába jusson. Elúszik a vagyon Vojtechovsky J922 ben átvette testvérei­vel apai örökségét, egy százötven holdas bir­tokot Chramostekben. Kevéssel rá megnősült, feleségül vette Vrba Józsefnek Hetén nevű leányát, akivel fokozatosan 150.000 korona ho­zományt kapott. 1928 januárjában a házastár­sak eladták a birtokot és felszerelését 800.000 koronáért, amely összegből Vojtechovsky kifi­zette öt testvérét megillető részüket, továbbá különböző adósságokat egyenlített ki, úgyhogy csak 360.000 koronája maradt. Prágába költö­zött, ahol nagy lábon kezdett élni, bár semmi foglalkozása s igy semmi jövedel­me sem volt, hanem a megmaradt 360.000 ko­ronából költekezett. Vett két személyautót 100.000 koronáért, barátjainak elkölcsöuzött 40.000 koronát, úgyhogy csakhamar alig volt százezer koronája. Szükséges a negyedmillió Mivel olyan foglalkozást keresett, amely nem jár sok fáradsággal, Londonba ment, hogy megszerezze a Clement Talbot Limited és a Sunbeam csehszlovákiai vezérképviseletét, sikerült is több hónapi londoni tartózkodása után erre nézve szerződést kötnie a társasá­gokkal, azonban a képviseletet már nem vehet­te át, mert az üzlethez szükséges 250.000 koronával már nem rendelkezett. Mindössze 70.000 koronája volt, ebből 40.000 koronát magánál hordott, 30.000 koronát pedig egy ügyvédnél helyezett el folyószámlára. A pokoli gondolat Ilyen körülmények között, amidőn fényes megélhetés reménye kecsegtette, de az ehhez szükséges tőkével már nem rendelkezett, nem látott más kiutat, mint a biztosító társaságok révén jutni pénz- hez. A Talbot-céggel kötött szerződés szerint Voj- techovskynak 1927 október 31-ig fokozatosan öt Talbot-automobilt kellett volna átvennie készpénzfizetés ellenében, valamint neki kel­lett volna viselnie az összes ezzel kapcsolatos költségeket is. Vojtechovsky, hogy a pénzhez valamiképpen hozzájusson, a Szláv Biztositó Társasággal tárgyalásokba bocsátkozott fele­ségének és a saját 100.000 koronás életbizto­sításának felemelése érdekében. A tárgyalások során azután eltekintett a maga biztosításá­nak a fölemelésétől, csupán a feleségeét emel­tette fel 150.000 koronával. Nem érdektelen, hegy éppen a tárgyalások perfektuálása nap­ján kapott Londonból egy csábitó levelet, melyben egyik ismerőse, aki szintén az autó­szakmában működött, élénk színekben ecsetelte előtte a küszöbön álló üzlet előnyeit Azonkívül újabb gond is gyötörte az eladósodott Vojte­chovskyt: február 4-én esedékes volt egyik zálogbatett autójának a kifizetése, de az ehhez szükséges 24.000 koronát már nem tudta elő­teremteni. A végzetes nap Ilyen körülmények között következett el január 28.-a, a végzetes nap. Aznap reggel a házaspár félnyolcórakor kelt. Az asszony, aki maga vezette a háztartást, kávét főzött férje számára s miután a tejből nem futotta az ő számára is, a tejcsarnokba ment érte. Távollé­tében a férfi is eltávozott a borbélyhoz, de háromnegyedkilenckor már ismét otthon volt. Az asszony kilenc órakor tért haza a legjobb kedélyhangulatban, amiről a szomszédok tud­nak tanúskodni, akikkel tréfásan elbeszélge­tett. Azután bement a lakásába és attól a pillanattól kezdve, hogy becsukta maga mögött a lakás ajtaját, nincsen tanú, nincsen adat arra vonatkozólag, hogy mi­képpen folyt le a tragédia. Mintegy háromnegyedtizkor egy a lakás mellett elhaladó szomszédnő hangos jajveszé­kelésre lett figyelmes. A folyosó ablakán ke­resztül látta, hogy Vojtechovskyné a konyhá­ból a balkonra nyíló ajtóhoz támaszkodva áll és keblén az izmok görcsös rángatózásban fut­nak össze. Az asszony fellármázta a szomszéd­ságot, de a lakás be volt zárva, Vojtechov­skyné pedig már a padlón vonaglott. A szom­széd lakásban éppen egy orvosi rendelő vap, mire az orvos szolgája feltörte a lakás ajtaját s gazdáját bebocsátotta a lakásba. Az asszony a konyha közepén feküdt, csupán ingbe és alsó­szoknyába öltözve és állandóan rángatózott. Az orvos az első pillanatban, amikor lát­ta, hogy az asszonyt görcsök szakgatják külö­nösen végtagjain és a mell- valamint a hasiz­mok táján, tudta, hogy súlyos természetű mérgezésről van szó. Megkérdezte az asszonyt, hogy nem ivott-e va­lami mérget, mire ez csak annyit válaszolt: „Nem". Az asszony azután elmondta, hogy már két nap óta bizonyos időközökben rosszul érzi magát. Az orvos erre az asszony kérésére mor- finminjekciót adott neki és miután az asszony újból biztosította arról, hogy öngyilkossági szándékból semmiféle mérget nem ivott, visz- szament betegeihez és egyik kollégáját hivat­ta el a beteghez. Az orvosért küldött asszony azonban az orvos helyett az asszony szüleihez szaladt. Negyedóra múlva ismét heves gör­csök lepték el a szerencsétlen asszony testét és mikor Eisler dr. a szomszédos lakásból meg­jelent, már csak arra szorithozhatott, hogy két koffein-injekciót adjon neki, mert az asszony már agonizált: arca teljesen cyanotikus volt, elkékült, ajkait a fájda­lom következtében valósággal széjjelha­rapta, ütőere alig vert. — További öt percig tartott még a boldogtalan nő haláltusája, azután anyja és nővére jelenlété­ben kiszenvedett. Gyanús haláleset Eisler dr. rögtön a halál beállta után értesí­tette erről a házmesternő utján a hatóságot. A rendőrség részéről Ambroz dr. rendőr orvos szállt ki a lakásba. A folyosón találkozott va­lami házbeli asszonnyal, aki odasugta neki: Vojtechovsykné halála nem volt rendes dolog. A rendőrorvos, miután az asszony azelőtt nem állott orvosi kezelés alatt és holtteste külső erőszak nyomait nem mutatta, hivatalos bonco­lást ajánlott. A boncolást a törvényszéki or­vostani intézetben ejtették meg. A biztosító gyanút fog A Szláv Biztositő R. T. egyik, Dvorak ne­vű igazgatója másnap az újságokból értesült Vojtechovskyné hirtelen haláláról s mivel még visszaemlékezett a néhány nappal azelőtt tör­tént biztdsitási ügyletére, telefonált Ambroz dr. rendőrorvosnak, hogy a hirtelen halált gya­núsnak találja. A rendőrorvos utasítására Dvorák igazgató érdeklődött a bonctani inté­zett vezetőjénél, Knöbloch dr.-nál, ki azt a fel- vib' Tositást adta, hogy a halál oka még nem volt megállapítható s ezért a gyomrot s a be­leket vegyi vizsgálatra adták ki. Miután Eisler dr. Dvorak igazgatónak azt a felvilágosítást nyújtotta, hogy véleménye szerint mérgezés esete forog fenn, Zich rendőrbiztos ajánlatára az igazgató az államügyészséghez fordult. A megakadályozott elhamvasztás Ezalatt Vrba József kereskedőnek a sze­rencsétlen asszony apjának üzletében a férj és ennek barátja, Klein Ottó jelenlétében Schön- bach temetkezési vállakozó már tárgyalt a te­metésről. Vojtechovsky elejétől fogva azon volt, hogy a holttestet égessék el és ebbe rövid vonakodás után a család többi tagjai is beleegyeztek. Az égetésnek február 2-án kellett volna megtörténnie. A kijelölt na­pon azonban a krematórium gondnoka figyel­meztette a kerületi orvost, hogy az elhamvasz­tást engedélyező iratokon a halál oka kérdő­jelekkel van megjelölve, mire a kerületi orvos telefon jelentést tett Benes városi vezetőségi tagnak, aki erre az elhamvasztást elhalasztatta. A biztosító nem fizet Vojtechovsky január 31-én közjegyzői­leg felhatalmazta Kllein Ottót., hogy mindien ügyében őt képviselje, azután megkérte, hogy jelentse be a Szláv Biztosítónál felesé­ge elhuny tát, adja át a kötvényt és a pénzt vegye fel. Ugyanaznap Kleiin Vojtechovsky- naik 24.000 koronát kölcsönzött, hogy a zálogá­ban lévő autót kiválthassa. A biztosító intézet a haláleset gyanús körülményeire való hivatkozással meg­tagadta a biztosítási összeg kifizetését. Letartóztatások Február 21-én az államügyészségre meg­érkezett a törvényszéki orvostani intézet át­irata, amely szerint Vojtechovsky Helén a vegyi vizsgálat megállapítása alapián szíri chnin-mérge- zés áldozata. Az államügyészség enne azonnal megindítot­ta a vizsgálatot, amelynek eredményeiképpen február 25-én Vojtechiovskyt és Klein Ottót 'letartóztatták. Ez utóbbi bűin részesség gyanú­ja alatt állott, azonban ártatlansága beigazo­lódott és később szabadlábra helyezték. Március 21-én letartóztatták Vojtechov- skynaik György nevű fivérét is, aki Lengyek- oirszágban gyógyszerész, anélkül, hogy ok­levele volna. Számos 'alkalommal csempészett gyógyszereket Csehszlovákiába és öccse is valószínűleg az ő közvetítésével jutott a mé­reghez. Később azonban őt is szabadlábra' helyezték. Voítechovszky újabb gaztettre készült Vojfedhovsky feleségének halála után többször bejárt apósa üzletébe, ahol mindig nagy fájdalmat színlelt felesége halála miatt, miihelyt azonban az após kitette a lábát, az üzletben alkalmazott lányoknak éjjeli mular tozásairól számiolt be. Sőt feleségének halála után hevesen kezdett udvarolni sógornőjének is, az volt tudniillik a szándéka, hogy a \ hozomány kedvéért sógornőjét elveszi. Ismerősei előtt hangoztatta is, hogy ez a nő seim marad sokaiig életben, mert éppen olyan beteges, mint a nővére. Már ekkor második gyilkosságra készült és szándé­ka kivitelében csak a letartóztatás aka­dályozta meg. Most a bíróság előtt kell felelnie szörnyű tettéért. A tárgyalás nagy érdeklődés mel­lett kezdődött meg a pénteki napon. A dél­előtt a vádirat felolvasásával telt el, utána a vádlottat hallgatták ki, aki azonban mindent tagad. /

Next

/
Thumbnails
Contents