Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)
1927-09-21 / 216. (1550.) szám
'■"naSSOT-AlftjGtaR-í-i IRfiEK 1927 szeptember 21, szerda. ■gggg*gg"”ft szakán ismét kénytelen' lesz a magyar- román birtokpörrcl foglalkozni. A döntés wjabb elodázást jelent Genf, szeptember 20. A népszövetségi tanács hétfőn este ideiglenes döntést hozott, a magyar-román birtokperben. A tanács ho.-szu és izgatott vita után, Stresemann újabb intervenciójára a magáévá tette Villegas tanácselnök tegnap ismertetett kompromisszumos javaslatát, amely a következőképpen hangzik: A tanács magáévá teszi a hármas jogi bizottság határozati javaslatát azzal a megszorítással, hogy annak a tanács magatartására vonatkozó záró szakaszát (a szankciókat) decemberig fölfüggeszti, amikor is az érdekelt felek kérésére az egész ügyet ismét vizsgálat tárgyává teszi. A drámai lefolyású záróülést délután fél .égy órakor nyitotta meg Villegas elnök. Az első szónok Apponvi Albert gróf volt, aki visszautasította Chamberlain vádjait, aki hajt- hatatlanságot és csökönyösséget vetett a magyarok szemére. A magyar delegátus a kérdés elnapolása és a. kompromisszum ellen foglalt állást, mert a magyar-román birtokper ügyében csak egyszerű nemmel, vagy igennel lehet dönteni. Nem a magyar kormány, hanem a magyar állampolgárok igazáról van sző s igy a magyar kormány nem engedhet. Apponyi után Stresemann vázolta a kompromisszumos indítványt s kifejtette, hogy decemberig a világ közvéleménye állást foglalhat az ügy melleit, mint ahogy Apponyi is akarta. Scialoja közvetítő indítványt tett ezután Magyarország javára, amely azonban Titulescu merev elzárkózásán és Chamberlain határozottságán megtört. Apponyi újabb fölszólalása után Titulescu rendkívül heves, ingerült és gyűlölködő hangon megismétli azokat a vádakat, melyeket már szombaton mondott Magyaror- szúg hajthatottanságáról. Ismételte, hogy a magyar igények teljesítése romlásba taszítaná Romániát. Chamberlaint szemmel láthatólag kihozta sodrából Scialója közvetítő javaslata. Kijelentette, hogy amint a tanács elfogadja az ideiglenes határozatot, lemond előadói tisztéről, amely rendkívül sok idejébe és munkájába került. Ez a bejelentés óriási kőristernációt keltett a tanácsban. Villegas elnök, Titulescu, Paul Boncour, sőt Scialoja is arra ké- \ rik az angol külügyi államtitkárt, hogy j. maradjon. Chamberlain meghatottan eleget tesz kívánságuknak. A tanácstagok ezután egyhangúan megszavazzák a hármas bizottság javaslatának 1 Pozsony, szeptember 20. A magyarfalő Iván- - ka Milán a Rothermere-akcióval kapcsolatban . a pozsonyi Národny Dennilcben ismét éles támadást intézett a szlovenszkói magyarság két vezére, Szent-lyány József és SzüHŐ Géza ellen. Ivánka többek között ezeket mondja: „Világos, hogy saját állampolgáraink illojalitását(?) nem tűrhetjük tovább s éppen ezért nem értem Szent-Iványék és Szüllőék politikáját, akik ugyanakkor, amidőn egész Szlovenszkónak Magyarországhoz való csatolását kérik, egyidejűleg még több jogot követelnek a kisebbségi magyarság részére, mint amennyi joguk már jelenleg van“. Ivánka a továbbiakban idézi Szent- Ivány lévai beszédének azt a részét, amely a trianoni szerződés revíziójára vonatkozik és ezt a megjegyzést fűzi hozzá: „Az uj teória a lojalitásról és a hazaárulásról tehát az, hogy adjuk meg a magyaroknak az összes jogokat, hogy ezzel ezután a szlovákokat ismét megfoszthassák az összes jogoktól. Az elmúlt 150 év alatt a magyarok elvették a szlovákok összes jogait és a szlovákok az egységes magyar nemzetnek voltak a tagjai és ezt annak idején nemcsak Apponyi, Szüllő(?) és Szent-Ivány(?) tette, hanem kivétel nélkül minden magyar hivatalnok, tanitő és pap. Éppen ezért nem értjük Szent-Iványékat és Szüllőéket, hogy nem szégyellik magukat, ha a szemünkbe néznek és nem szégyenkeznek többet kérni, mint amennyire joguk van“. Ivánka Miián magyarellenes kirohanásai fölött már egyáltalán nem csodáik ózunk, s az ő magyargyíilölő sovinizmusa mellett legfeljebb szánakozó mosollyal tudunk elhaladni. Jól tudjuk — és maga Ivánka is tudja, — hogy az ilyen Ivánlca-féle rosszakaratú vő,- í galmak és ferdítések egy szeviernyit se j — vonnak le a vezéreink által képviselt 1 követeléseink jogszerűségéből és igazságosságából. A kisebbségi magyarság és nagy nevű, tiszta múltú vezérei mindég felemelt fejjel, bátor és büszke öntudattal állhatnak a müveit világ ilé- lőszéke előtt és nyugodt lélekkel várhatjuk igazságuk győzelmét, amelyet az Ivánka-féle gyanu- sitgató —, denunciáló támadások nem akadályozhatnak meg. Vegyes érzelmekkel fogadták Parisban az amerikai légiét Páris, szeptember 20. Tegnapi számunkban megemlékeztünk arról, hogy a látogatóba érkezett amerikai légiót Párisban nagy ünnepégek- kel fogadták. A jobboldali lapok dicshimnuszaival szemben a baloddaiiak a tegnapi ünnepségeket „operettének", „farsangi fölvonulásnak" és „pongyolaparádénak" minősitik. A Quotidien szerint a tegnapi napot nem lehet ünnepnek nevezni, mert uz ünnepről hiányzott a nép. elő a rogián közvéleményt Titulescu „óriási" győzelmére és már befejezett ténynek könyvelte el azt, hogy a népszövetségi tanács véglegesen Ro- mánia javára fogja az optánsok ügyét eldönteni. A hangulat már olyan volt, hogy Bukarest felio- bogózására is előkészületek történtek. Annál pá- nikszerübb lehangol ást keltettek azonban a tegnapi genfi jelentések, amelyek szerint a tanács újabb három hónapra halasztotta el a döntést. A fellobogózásra és kivilágításra nincsen ok, mert hiszen Chamberlain is kénytelen volt meghajolni a halasztási indítvány előtt. Paris csak hivatalos ceremóniákat látott. A francia katonák nem azért haltak meg, hogy Amerika azt csinálja Európával, amit akar. Nem azoknak az országoknak szent egoizmusáért haltak meg, amelyek most a francia nyomorúságon meggazdagodnak és nem hajlandók a háború elkerülésére irányuló frontot támogatni. Nem ezért haltak meg, hogy az amerikai légió ma megsértse a franciák fájdalmát és zászlóival eltakarja az ame- lrikai bírák, hivatalnokok és miniszterek kegyetlen igazságtalanságait. ideiglenes elfogadásáról szóló határozatot. Magyarországnak és Romániának nincs szavazati joga. A cseh kommentár Prága, szeptember 20. A genfi népszövetségi tanács ideiglenes határozata alkalmával a Cseh Távirati Iroda hivatalos kommentárt adott ki, amely gyülöletteljes hangon úgy állítja be a genfi határozatot, mintha az Magyar- ország súlyos kudarcát és Románia fényes győzelmét jelentené. A kommentár különösen Chamberlain magatartását elemzi és az angol | külügyi államtitkár viselkedéséből azt véli kí- i magyar ázhatni, hogy Nagy Británia nem te- ! kinthető a magyar politika támaszának. A j román szempont győzelmével Genfben a cseh- í szlovák szempont is győzött, mert — a kommentár szerint — a döntés ideiglenessége dacára a felek és a tanács egyszersmindenkorra elfogadta a jogi bizottság jelentésének elvi1 alapjait (csak a praktikus részben mondotta ki az ideiglenességet) — s igy ugyanannak a felfogásnak adott kifejezést, mint Benes csehszlovák külügyminiszter a földbirtokreformról szóló pénteki memorandumában. Budapest Apponyi ünneplésére készül Budapest, szeptember 20. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Apponyi Albert grófot e hét végére várják vissza Génfből. Budapest meleg tüntetéssel akarja háláját kifejezni Ap- penyival szemben genfi szerepléséért. A társadalmi egyesületek szövetségének intézőbizottsága elhatározta, hogy Budapest impozánsan fogja a magyarság nagy fiát fogadni a e célból felszólította az összes egyesületeket, hogy Apponyi fogadtatásán nagy küldöttségekkel vegyenek részt. Románia is csalódott Bukarest, szeptember 20. A román sajtó a j genfi döntés előtti két napon uiongva készítette 1 Magyar safíókommeniárok Budapest, szeptember 20. _ Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A népszövetségi tanács tegnapi döntését a román-magyar birtokperben, a magyar sajtó elítélően és pesszimisztikusan fogadja. Rákosi Jenő a Pesti Hírlapban irt cikkében rámutat arra- hogy az angolok, amikor saját állampolgáraik birtokairól van szó, egészen más álláspontot foglalnak el, mint amilyet Chamberlain ebben az ügyben kifejtett. Volt eset, hogy görög rablók kifosztottak egy angol állampolgárt és ezért az angol kormány a görög kormánytól háborús fenyegetéssel kártérítést követelt. Az angolok saját becsületük és vagyonuk védelmében nem ismernek könyörületességet. Magyarország most nem támad, hanem védekezik s Chamberlain ezt a védekezést „makacsságnak" minősíti. A forradalom után azt mondták Magyarországnak, hogy adja át területének egy részét Romániának, de amikor a portyázó románok megszállották Magyarországot s ott elkobozták^ magánvagyon!, ezt egyáltalában nem találta elítélendőnek Chamberlain. A Pesti Napló azt írja, hogy a magyar ügy veresége még nagyobb vereséget jelent a népszövetség részére. A világ majd idővel csodálkozni fog azon, hogy a népszövetség nehéz problémák megoldásánál csakis az elodázás megoldását tudja megtalálni. Hiába vannak Magyarországnak barátai, hiába állt Magyarország mellé Stresemann is, a magyar igazság elvérzett Genfben. A nagy Joe Chamberlain fia nem tudja, hogy Magyarország hajthatatlan marad, mert hiszen a bolseviki urálom sem tudta megtörni. És most nem riadnak vissza a bolseviki rendszerű elkobzástól! Chamberlain megfeledkezik apjának azon mondásáról: „kereskedőpolitikát csinálok s nem láttam még egyetlen csalárd bukásai kereskedőt meggazdagodni". Genf nem döntheti meg az igazságot, mert ez nem a magyar nemzet igazsága csak, hanem a világ igazsága, amely előbb-utóbb mégis csak győzni fog. ix Az „Ifjúsági könyvtár" az iskolai nevelés szerves kiegészítője, rendelje meg tehát sürgősen könyvosztályunknál. KgÖcEKZ- IRTA»A\Ó£íC2 -2SKÍMOM) (14) — Neon látom pápaszem ménkűi, — mondta Osuli s eltette a gyüjtőiveit a zsebébe. Borbiró kacsintott a vendégre, hogy milyen kolosszális tréfa lesz még ebből ... De az nem jutott eszébe se, hogy aláírja. Alkonyaiig ültek s iddegáltak. Alkonyaikor megáll az ajtó előtt egy cigányasszony. — Mi az, fecske — mondta a gazda, — Egy kis bort istállóm, tekintetes uram. — Bort! még mi a fenéit, — mondta Csuli. — Hát egy kis lőrét, kézit csókolom, tekintetes uram. — Bor nincs. — Amit a herdőibul kimosnak, az is jő jesz a szegény cigánynak. — Nincsen bor, de aki akar pálinkát, kaphat. Ha kimondtam, megadom. — Hát az is jó lesz no! Csak azt-at nem szeressük nyáron, mer mirges. Csuli fogta a, bütyköst s nagy kényelmesen kiment. — No gyertek. Csak aki akar. A sok cigány asszony felgyűlt s csomókban állott a kis ház ellőtt. 0 pedig töltött nekik s úgy alkalmazta, hogy először annak adlott, aki szerényebb volt, de azoknak, akik szájasabbak s szemtelenebbek voltak, kettőit, hármat is töltött. Egy sovány parasztember Jött be, a szomszéd tanyásgazda, akiinek erre keJHeitít hazamenni a töltésen; sző nélküli köszönt s leült az eresz alatt. — Hogy van szomszéd? A szomszéd, aki nagyon unott vendlég volt, mert minidig itt lógott a tanyában, komolyan bólintott, hogy semmi különös baj nincs. — Hát miaga iszik-é eigy pohárral? — Hát. A cigányok etszéiedtek. — Azt megmondom, hogy éccaka senki ki ne merjen mozdulni a palotából, mert a kutyák el vannak eresztve. Osztán nekem is az a szokásom, hogy écoaka kijövök a puskával s lahol mozgó alakot látok llepuffantom; sose kérdem én, ki vót. Hónap megy az árokba a disznókhoz. Az urak hátul nevettek, dle á cigányoknak borsózott a hátuk, mert egy pillanatig sem kételkedtek benne, hogy a tekintetes ur habozás nélkül szavának áll. — No Fancsali szomszéd', hát magának mi kell, édeset, vagy keserűt kíván? A szó tálán szomszéd megmozdult. — Keserűt, tekintetes uram. — No András, add csak azt |a üseserüt. Ott a sarokban a keserüvizes üvegbe, hogy7 ■el ne tévesszük. András kihozta a másik üvegét, amibe ugyanaz volt, mint az elsőbe. Osiak la patikában 'egy likőrös és tégy keserű vizes üveg volt kéznél. Jó porciót töltött s a Fancsali szomszéd ■eJivieltlet. Nagy neki fohászkodások után megátta. — Keli még' egy? — Kel. Újra megittia. — Még egy? — Má neirn kell több. Evvel a szomszéd Jieült az előbbi helyéire s ül hűségesem tovább. Olyan egy furcsa ember volt, hogy el birt ülni hétszámra. — Olyan e mint te vagy, — mondta a gazda 'Bobirónak, — ez a Fancsali is el tudna kvaterkázni a Sárga Rózsában egyedüli; ez is tudna koccintani maga magával. Hogy m a jó Isten nem adott neki kétszázhetven holdat hozzá. Pedig azt úgy kelletett vóna osztani,, a vagyont, a szerint, kinek mire van tehetsége. Ez igen jő csendes Oo tudna Iietnni. Borbiró nevetett. A kondás fin jött: — Tekintetes uraim, Ibefteg a nagy kan. Csörgőből íMlhöndült valami állati hang. — Beteg? — Mán fekszik, osztán ondit, se nem eszik, isié meim iszik, csak fuj belőle a tüzes c pára. ■( — Beteg, —■ mondta Csörgő, — akkor én ;l is beteg vagyok. \ Leikünyökölt s nemi bírt .magával. il — Teissék jönni/ megnézni. 11 — Nem nézem meg, mert nem akarom . látni. r Csak ültek s ittak. Híjjá tok a cigányasszonyokat, hadd danoljanak nekem. , A cigány asszony ok az András parancsára körüliülték a kis házat 9 szent énekeket kezdtek énekelni. Csörgőnek a szeme medtves volt, úgy tilt mereven s komoran s csak a fejéit csóválta, hogy ezt nem lehet érteni, ezt nem llehet megérteni, ezt az isteni gondviselést. Lassan egészen sötét lett. Az a különös pusztai Sötétség, amelynek se csillaga, se holdja, fekete ködfelihők borongtanak a puszta felett, mintha a tengerit álmodná vissza a föld, s a mozgó lény ,a tenger fenekén, lézengenie, mint ia naigy óceánok titkos állatai. Kocsizörgés. A pusztán a legnagyobb újság, ha kocsi érkezik. Az emberek mindjárt uj emberekké .lesznek. Valami egészen különös izgalmat kelt a vendég, egy uj kocsi s gyakorlott fülük már a szekér zörgéséből felismeri, ki lehet, ki jöhet. Itt mindig az ősi nyugalomba paihul belő az ember, abba a roppant csöndbe, amelyet egy kutyaugatás már felver. Mert a kutya nem ugat ok nélkül, legalább egy leszálló varjú kell hozzá, hogy a kom ondor szóra nyissa a 'száját. Az a néhány ember s néhány állat a tanyán, mind személyes ismerőse, születésük óta, ők nem beszélik meg a napi eseményeket, nem pletykálnak egymásról s igy nincs az ugatás szent vágya bennük. Ha mégis egy-egy fiatalabb s éretlenebb komondor leiMOimod'ik, valami nagy és szép lendület támad benne s felemeli a fejét s elfogatja magát, vagy körülfut az udvaron s hogy a keverést kiirázza magából, egy vidámat csahol, azt a tanyások füle érti. r 2 Ivániia folytatja áiasyáreilenei fásnadásaii — „Nem érti Szen*»lwány és SiiSSSő politikáját? —
