Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)
1927-09-18 / 214. (1548.) szám
8 1927 szeptember 18, vasárnap. Séta közben Kassa, szeptember. Mindig mondom, hogy nincs a világon érdekesebb hely, mint az utca. Különb, igazabb, titokzatosabb, mint egy szinház, egy meccs, vagy mondjuk egy fáradsággal megrendezett népünnepély. Mert ha — teszem fel — szinházba megyek, mindig tudom, hogy melyik oldal melyik helyére ülök és körülbelül pontosan tisztában vagyok a színdarab élvezetnyujtási lehetőségéről is. — De az utca, az más. Az utcának nincsen diszletmes- tere, rendezője és ügyelője, akik az embereknek az utcán történő jelenéseit harmóniás rendbe igazítsák. És mégis, — ha sétálni megyek, minden oél és irány riélkül, az utcán ezer meglepetés vár rám, tarka és frappáns, vig és keserű, elgondolkoztató és megnevettető. A korzón, — mondjuk — még unatkozom, de a ligetben már egy édes és mosolyogtató jelenet nyílik elibém, amiért hálásnak kell lenni, mert jó örülni, mert piros lesz tőle a szám, meg az arcom és mert ez a kicsi mosolygás értelmet ad az egész napnak. Igaz, igy nézdelődő szemmel gyakran keserű dolgokat lát meg az ember. Nem is gyakran, legtöbbször. Arra gondoltam, hogy erre a mai nap- lószerü írásomra azt irom címül: Keserű napló. Aztán meggondoltam: nem jól hangzik. Pedig igaz. - ; ' Elmondom, ma mit láttam: # A Rákőczi-körufon uj zsidó templom épül. Hatalmas, impozáns, szinesablaku palota. Mindenki arról beszél. És nézik. Boíthyitás előtt, hivatalból jövet és sétára indulóban mindenki betér egy kis bámulásra. És tárgyalják, mint egy lányt, mint egy partit, mint egy jő üzletet. Kritizálják és dicsérik, örülnek neki és törődnek vele, mint egy uj emberrel. ügy hiszem, mindenki észrevette már, hogy minden uj házzal szemben a másik oldalon, rendszerint botra támaszkodva áll két ember, akik az uj házat mustrálják. Mert minden, ami megszületik, vagy felépül, egy uj élet. Egy uj ház valahogy olyasmi, mint egy ujdonszült gyerek. Életet, lehetőségeket, fátu- mot hordoz magában. Annak az. obiigát, két háznéző embernek — úgy érzem, — egy frissnyilásu élet keltette nyugtalanság vibrál a szemében ... # Este, nyolc óra volt, amikor keresztülmentem a Mészáros-utcán. Pikáns, érdekes, kedves neveletlenség bekukkantani az ablakokon, amik belenyúlnak, a nyárvégi estébe. Az egyik nyitott ablakból éppen akkor láttam egy dús, polgári vacsora elé terpeszkedő családapát, amikor az ifjúmunkások otthonából leharsogott hozzám az érces, kormos, lüktető hangjuk. Énekeltek és szidták a burzsoáziát. — Odalenn, a másik házban már csámcsogó elégültség- gel vacsoráztak. # Az emberek nem tudnak büntetni. Sem itt, sem Amerikában, sem Bécsben, sem apák, sem bírák, sem tanítók. De a nők legkevésbé. Jutalmazni igen, finoman, gavallérosan. De büntetni?... Megfigyeltem például egy lányt, aki következetesen elfordította a fejét az utcán egy fiatal asszonytól, mert az ura nem őt vette el feleségül. Meg akarta büntetni az asszonyt, hát nem köszönt neki... Az ifjú asszony nevetve mesélte: — Látja, szívességet tesz nekem az a csacsi lány. Minden büntetése ajándék. Minden találkozásnál felment a lelkiismeretfurdalás alól, amit esetleg éreznem illene, a pártábanma'radása miatt... # Ma mutattak nekem az utcán egy nőt, akiről három hónappal ezelőtt ezt olvastam a lapban:-^- ... „az X-utca 56. számú házban a szombatról vasárnapra virradó éjjel öngyilkosságot követett el N. Ica, egy feltűnő szépségű, fiatal lány, stb. stb----“ Ma a Fő-utcán sétált, még két kis irodalány- nyal, kutyabaja és olyan csúnya, hogy versenyen fölül áll. Mégiscsak jók lehetnek az emberek és a kegyeletérzés olyan ösztönösen nyílik ki bennük szükség esetén, olya11 üdén, mint egy virág. Az uj szellem, amely inkább az artisztikumra törekszik, nem azf mondja többé, hogy: — Aj, aj, a turoscsusza volt a megboldogult kedvenc élete, — hanem: — A miszlókai erdőben vérében fagyva találták a falu legszebb lányát... V' # Még a gyerekek is komiszak. így fiatalít és szépít a Corall-créme Corall-puder Mi-szappan Főlerakat i C. S. R. rémére: Vörös Rák gyógytár, Bratislava. i ■■ I . mmrmrnfrn ■■■ ■__jMHLBginiiLiLiii ......... Az utcán négy gyerek barátkozott. Te fiú vagy, vagy lány? — kérdezték az egyiktől, akinek spielhóznija volt, meg itnfrizu- rája. — Én lány vagyok, — jelentette ki % esöpp- ség — és akkor mind a négyen megértőén tárgyalni kezdték egy eltört babakocsi históriáját. Egyszercsak hallom, hogy Vlaszta, a cseh sza- bócska kislánya, aki jól gügyögi már a magyar nyelvet, nagy nevetve odarobbant a három gyerek elé egy nagy disznóságot. Ritkán hallottam édesebb, gyöngyözőbb gyereknevétést, mint amilyennel ezek fogadták a trágárságot. i Aztán, mikor jólesőn, titokzatos és pirosra gömbölyűit arccal jól kinevették magukat, az egyik felháborodva, nagyokoskodón odakiáltott. Vlaszta felé: — Juj, disznó, disznó, megmondlak a mamádnak ... Kapták magukat és nagy iramodással haza- futottak. Vlaszta egyedül, nagy szemekkel ottmaradt az utcán... Ss, Nagy Mici. Angyalainak parancsolt felőled A céltalanság fái közt bolyongtam, telkemre rázták barna harmatuk. A feneketlen kútba néztem holdként s torz ember-arcot tükrözött a kút A síró estben didergett a lelkem s szóltam magamhoz: szégyeld már magúd: angyalainak parancsolt felőled, hogy meg ne üssed kőbe lábadat! Emlékezz vissza: csorda ment az utón, halálos portól fuldokolt a Kor, rászállt szivekre, fákra, csillagokra, — amerre mentél, ketté vált a por. Nagy szárazságban lelkek hervadoztak, téged kirendelt angyal öntözött; esőben jóság sátorában ültél, hogy meg nem rontsd királyfi-köntösöd. A hegedűdre égi húrt szereltek: vidáman jártál vulkánok felett, kövek követtek, fák, hiéna- falkák s a viperáknak galamb-szive lett. A. holdtalannak holdat énekeltél, bölcsötlen szívnek boldogság-anyát, istentelennek édes Isten-arcot, a vándoroknak bort, meleg tanyát. Szenvedsz te is, de mások százszor annyit, a méhesükben méh van és darázs, borukban üröm, kertjükben keverve, kuszálian tövis és virág-varázs. Szenvedsz te is, de kertedben külön van a tövis, ami néha szivén vert: angyal-kezek sövényre hordták, v'édjen s te csak ragyogj, virulj, légy minta-kert! Mécs László. BERLINI JEGYZETEK írja: BÁRDOS ARTÚR — Mily idők, mily erkölcsök! — Berlinben az iidlán nem volt myáx. Magáiig llláttük szabályos — állítólag kék — színében aiz eget. Komoran (hagytam itt és komoran láttam viszont a berlini nyarat. 'Azft mondják, közbül volt egy-két hétig nyár, de én nem hiszem. Ebben a® amerikai sütetü ■városban óvatosnak kell 'lenni mindjén reklámmal szemben. De van itt egy uj és nagyon divatos nyári intézmény, amely nem vett tudomást az időjárás szabálytalanságairól és szívósan, állandóan állította a nyarat: etz a Luuapark hullámfürdője. Ezt a fürdőt a® idén építették és idejár egész Bénáin ráérő népe, aiz úgynevezett legjobb társaság is. Pedig az egész olyan köpőcsószényi, hogy7 Buda pest-fürdővárosban 'számba sem jönne. Össaezsuföltan hemzseg benne a mindkétmemü ifjúság — persze azt a szót korszerű: a hatvan évesekre is kiterjesztett .értelmében alkalmazom, — és tény, hogy e pillanatban Berlint sehdfsem lehet úgy „otthon találni1*, mint ebben a csészében. . És valóban:' ebben a csésze víziben benne van egész Berlin, egész maiságával, legjellemzőbb, legtömörebb vonásaival. Mondjuk, hogy: erkölcseivel? Talán ne használjunk ilyen korszerűtlen szót. Az bizonyos, hogy az összezsuifoltság, az egész intézménynek ez a tedhnikai adottsága nagy mértékben hozzájárul bizonyos vonások tömörebb érvényesüléséhez ... ( Az már megszokott dolog, hogy hölgyek és urak egyszál fürdőruhában itáirsalkodtnak, táncolnak, sőt még fürdenek is, szerte a világ minden strandijain, ugyanakkor, amikor egy angol hotel 'folyosóján még észre sem szabad venniök egymást —- nyakkendő nélkül ... De a strandon sok a hely, úgy hogy legálálbb csopor t ónk ént lehet (tagioziódini és nap van és szabad térség éa már miaga a .plein-aiir közelebb visz a természethez. Itt azonban az egy szál-divatot nem enyhíti a háttér poéziise. Itt a közelség poézisa tombol és ha már fizikailag el ken üillhetetlen a véletlen szerű érintkezés, hát inkább neon engednek szerepet .a véletlennek és, a mai ember maga sr en düségével, tudatossá fejlesztik a dolgot.... ! Az ember körülnéz az uszoda partjain vagy az emeleti kis homoktér®égen és nem hisz a szemének. Idegenek, férfiak, • nők, szorosan egymás mellett, valamivel kevésbé idegenek pedig valósággal egymáson hevernek. Férfifejek női lábakon, női lejeik férfikarokon és egyéb testrészek egyéb testrészeken, össze-v issza, kibogozhatatlan sfcur- cokban, egy végnélküli szörnyen tarka és bonyolult Laokoon-csoport,' de ha úgy tetszik: egy valamivel dlerülltiebb (vízió a Damfe- Pok,Iából... • í Egy fiatal barátom, a divatos iiró flia, üdvözléseimre (föl'eauifPft tejéit teggg hölgy7, térdéről és kér, hogy üljek le melléjük arra a kis kerek homokfoltra, amely, szerencsére, épen megüresedett. Nemes egyszerűséggel bemutatja a hölgyet: „Penny11. Aztán etaeveti magát és a lányhoz fordul: „Apro- pos, nem is tudom az igazi nevedet.11 — „De Bubi11, — nevet, a lány, — ,yhát már megint elfelejtetted?11 És szépen megmondja a teljes nevét, nem helyez súlyt az inkogn.itójára. Az álarcosbál erkölcseit itt álarc és bál nélkül gyakorolják. Eliso látásra tegeződinek. És osókölódznak. Ez szabály. És nem holmi modellek, vagy szánházmenii lányok. Szabályos „urilányok11, bárók és bankárok sarjai. Nem az a célom, hogy a fenti adatokkal iifjaimk körében propagandát csináljak Berlin idegenforgalmának és jól tudom, hogy ha nem is ilyen elszánt méretekben, de mindenütt nagy eltolódások észlelhetők a nemi erkölcs birodalmában. De, őszintén szólva, eddig sosem hittem el egészen fiatalabb barátaim (közléseit a gyakorlati tudományok e mindig érdekes köréből. Most, itt, tömören és féltreérthetetlenül nyilatkozik meg előttem ez az uj világ és a lunapairki hullámfürdő például valóságos eleven múzeuma az uj erkölcsnek, Uj erkölcs? Talán nagyon is régi... Az erkölcsi elszörnyüködós klasszikus felkiáltása — o tempóra, o niores! — legalább is ezt bizonyltja.. Sőt művelten tudjuk, hogy a görögöknél, sőt már a föníciaiaknál is voltak nagy erkölcsi válságok és öreg urak ás, akik, mint most is csodálkozva néztek körül egy- egy uj erkölcs Bábelében ... Nem boltos dolog felháborodni ezen, de 'tudomásul venni aztán okvetlenül szükséges. Csodálatos, tulajdonképpen, hogy az irodalom mennyire nem tart ebben lépést az élettel lés állapjában véve még ma is ugyanazokat a regényeiket Írják, mint akkor, mikor még nyakig gombolt ruhában és harisnyában fii- rödltek a nők- és még igy is elkülönítve a férfiaktól. Ezek csali külsőségek, persze, csak éppen szimbólumai annak a már egészen bizonyosan lényeges, sőt forradalmi átalakulásnak, amelyet az élet figyelőjének lehetetlen észre nem vennie. Micsoda megdöbbentő átértékelésiét jelenti ez tulajdonképpen az egész életnek lés az égési irodalomnak, a szavak és a tények minden Valérjének! Minden szó más súllyal esik latba, mindlen fogalomnak más a,z értelme, feszültségele megereszkednek, tragédiákból komédiák válnak ... Nem mintha kevesebb volna a tragédia; bizonyos, hogy éppen annyi. Az uj nemi erkölcs alanyainak ugyanannyi' a (szenvedése, a problémája, a tragédiája... Csak más egészein más. Meg kellene imi Őket ! Sokszor az az érzésem, hogy ez már az uj generáció dolga. 'Azé, .amely benne él ebben az uj világban, amely a maga bőrén, a M. Ji Mi Qe tam&n mégsem igy van. Talán mi, régi generáció, éppen helyzeti energiánknál fogva, jobban meglátjuk a hallatlan különbségeket, mi, 'akik még láttuk az elsüllyedt régi világot... A fiataloknak mindez már annyira természetes, annyira magátólértetődő, hogy talán már el sem tudnak csodálkozni rajta. Pedig a művész. legfontosabb tulajdonsága — eltérően a bölcstől! — az, hogy csodálkozzék... * De hagyjuk .az irodalmat, auiig az életből ilyen teli marokkal meríthetünk. Érdekesebb elgondolkozni azon, hogy ezek az eleven, bőrük rugalmassági fokának végső határáig eleven lunaparki lányok, a maguk kis élet- baircában jó, beváló fegyvereket használ- nak-e, amikor minden titokról lepattantják a zárat, minden fátyol! elhajítanak, mindent, de mindent megmutatnak, és még ebből az egyszál trikóból iis jobban szeretik a nemcsak formákat, de színeket is érvényesülésre segitő fehéret, mint a tavalyi feketét? A nők felszabadításának apostolai szerint a női szemérem külső védelmi eszközeit, a szemérmesen nőies öltözködés és a tartózkodó modor sallangjait a férfiak zsarnoksága kény szeri tette rá a nőkre, hogy a birtokba vett nőt könnyebben megőrizhessék, tulajdonuk kizárólagosságát jobbam biztosítsák miaguk,mák. A szabadságharc egyik fontos vívmánya tehát: az egyenrangúvá lett nőt a szüzesség e biztositéka^tól, záraitól, védelmi öveitől megszabadítani... Elnézem a felszabaditottság e tomboló vívmányait és azt hiszem, hogy a feminizmus apostolai alaposam tévednek. A' nőiesség évszázados kultuszát és szertartásait nem a férfiak, hanem a nők találták ki. Az egésznek bonyolultsága és raffináltsága is női gondolkodásra és női invencióra vall. De egyébként is kétségtelen, hogy a nők életharcának iöl felfogott érdeked parancsolják ezt a védekezést, tehát női, és neim férfi-érdekek. A sejt- betés, az alig észrevehető és mindig Magadásra kész avamoe-ok tulfinomult művészetét a női ösztön évszázadokon át okoskodta ki, — e bonyolult és szent rítust, a maga nagyobb tiszteletére ... A női öltözködés, a n(jd elrejtőzés minden eszközének, minden egves, apró, csipkés fölöslegessógnek múltja és célja van. A mai nők magykamiolyau rájöttek, hogy mindez fölösleges. Persze, hogy fölösleges! Látom a rokokó asszonyainak finom mosolyát: hiszen ezt ők is tudták! Álltak ők is tükör előtt, tudták ők ás, hogy mennyi az, amennyi okvetlenül szükséges. De női ösztöneik éppen a fölöslegesben élték ki magukat, mert ebben tudták a maguk erejét, báját és hatálmát. És azt hiszem, okosabbak is voltak és jobban felismerték a maguk érdekeit. Végül pedig, ami a legfontosabb, jobban ismerték — a férfiakat. Mert a férfiak bizonyára szívesen' strandolnak, de a strandon csak ritkán keresnek például: feleséget. _ A Nyugat szeptember 1-i száma uj magyar reg ény közlését kezdi meg. A regény címe Tenyerek és öklök, írója a nagytehetségü Sinkó Ervin, akinek egy másik regényével (Egidius utrakelé- se), melyet szintén a Nyugat közölt nemrég, komoly irodalmi sikere volt. A szám szépirodalmi részében három érdekes novellát ad Gömöri Jenő, Keleti Márton és Németh Károly tollából, a fiatal költőnemzedéket pedig ezúttal Aszlányi Károly, Mollináry Gizella és Pákozdy Ferenc képviselik. Két nagyobb kritikai tanulmány Babits uj regényével és Kassák költészetével foglalkozik; előbbit Ignotus, utóbbit Komlós Aladár irta. Kosztolányi Dezső és Németh László uj magyar könyvekről írtak cikkeket, francia könyvekről M. Pogány Béla, Kína forradalmi lírájáról Sinkó Ervin elmélkedik, Barta Lajos pedig egy a Távol Kelet világháborújáról megjelent könyvről ad beszámolót. Kemény kritikát mond Tersánszky J. Jenő a hősök emlékkiállításán résztvett szobrászati müvekről. Hevesy Iván filmcikkét kell még kiemelni a gazdag szám tartalmából, melynek 10 korona az ára. Negyedévi előfizetés 55 korona. Főbizományos: LIPA könyvkiadóvállalaf, Pozsony - Bratislava, Haffneroyé 10.
