Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)
1927-09-18 / 214. (1548.) szám
4 <PítA<íAU v íAema-HIRIiAS í'Ját sAtiytcuiiu&i 16, VÁ»<u.ixap, TÖRZ5R5ZTRLHRL irta: móRicz zsismom Ott bent a belső jobbsarokban! A vendéglő belső jobbsarkában tudniillik. Ez egy olyan vendéglő, amelynek az a Ilire, hogy ott főznek legjobban a városban. Ilyen gulyást s ilyen virslit tormával sehol sem lehet kapni. És ilyen sört. A legjobb sör a városban. Az asztal olyan volt, mint egy jászol s gondosan kőiül volt ülve. Az asztalfőn ült egy kövér ur, akiről mesz- sze sugárzott, hogy valami boldogság s szerencse érzése lehet az, a törzsasztal fején ülni. Bemutattak neki, mint vendéget s ő igen szívélyesen s kegyesen fogadott, nemcsak úgy, mint aki büszke arra, hogy van egy ilyen sarok a világon, ahol ő az első és az ur. A társaság minden tagja vidáman s melegen nézett rá; egy tucat elduruzsolt ismeretlen név után az elnök felajánlotta a helyét, amit nem fogadtam el természetesen s éreztem a megkönnyebbülést és helyeslést, ahogy visszaült a helyére s felduzzasztott tokával boldogan elnökölt tovább. Jobbra mellettem egy igen csöndes s kellemes úriember ült, óvatosan figyelmeztetett, hogy ne igyák barna sört, mert itt a világos Patricius sör az isteni ital. Én azonnal rendeltem pgy pohár Patríciust, ami az egész társaságban kellemes benyomást keltett. Velem szemben egy hangos fiatalember ült, aki mindenkit tegezett s igen magas volt s erős; ki ez az ur? — Ez kérem a járásbirósági Oiőadó, nagy sportember, ő szervezte meg a futbail-egyletet s most ott tartunk, hogy a város a vidéki városok közt vezető helyet kezd elfoglalni: különben a mellette levő ur a főnöke, a vezető já- rásbiró. S (ezt igen súgva mondta kellemes szomszédom) a járásbiró magtalan ember lévén, a gyermekeinek apja is ö... Azt hittem tréfál, de ki merne ilyen tréfát mondani? Ilyen rettenetes dolgot csak véres komolysággal lehet elmondani. Azontúl aggódva figyeltem egymás mellett a két urat s elképzeltem a házasságot oda- : haza... . — Olyan uszodája senkinek sincs, se Debrecennek, se Sopronnak, mint nekünk lesz, 1 mondta a magas fiatalember. — Száztízen- ; két méter hosszú lesz. A versenyzésre hasz- ■ Hálható medenceterület maga hatvankilenc - méter. . — Ezt a szakállas bácsit nézze meg, — mondta szomszédom, itt szemben. . Megnéztem, magas .fekete ur volt, hetven- , éves lehetett, de még mindig fekete volt, sőt • koromfekete. Kinos volt a fogait látni, úgy csillogtak, mint a gyöngysor s az arca viszont < olyan fonnyadt volt, mint egy múmiáé. ; .— Miért festi? — kérdeztem csöndesen. — Házasodik. < — S a nő csak fekete szakállal? — Nem, de ő igen. Meghalt az első fele- > ségé s most uj fejet vett az öreg. Nem szabad ■ rá célzást tenni, mert igen érzékeny. Még nem nyilvános a dolog. Nem mertem ránézni az öreg urra, mert attól féltem, hogy éázre veszi, hogy a fekete szakállát s az uj fogait nézem. : — Ez egy remek ember, — szólt szomszédom, mint szokta, igen halkan, — s egy kövér : kedélyes embene mutatott. —' Ki ez? — Beethoven. — Kicsoda? —- Komolyan, ügy hívják Beethoven La- ios s azonfelül süket. — És muzsikus? — Hogyne. Kamarazenész. — S hol muzsikál? —■ Van nekik egy kvartettjük. A malomigazgatónál gyűlnek össze minden szerdán, pénteken és vasárnap este s éjfélig zenélnek. De ezt oly pontosan megtartják, hogy mikor a felesége meghalt, szegény szerdán halt meg s ő este hétkor megjelent a kvartettben, mondták is neki, hogy ma elmaradhatott volna. Miért nem virraszt? „Ah, nem, barátocs- kám, attól már nem támad fel az én lelkem feleségem." Most az uj főispánról beszéltek, aki igen jó reményelcet kelt a városban, mert nagyon kedves igazi úriember és sokat várnak tőle. — Nem igaz, mondta valaki, — hogy j főispán azt mondta, hogy csapásnak iekinti, j hogy ide nevezték ki, de mindig vannak ilyen gonosz és aljas pletykák. nem lehet ilyenekkel befeketíteni... Nevetséges. — Az is nagyon érdekes, hogy az öreget a múltkor kérdeztük, hogy milyen is az öregség, — mondta halk szomszédom, — s azt-- — jgamáXfiXIiaBtlXÜ'JiMK. ZOkXUiCJt, mondja r á: Barátocskám, az a jó az öregségben, hogy engem már nem érdekelnek olyan állati dolgok, mint pl. a nő. Jóizüen nevettem s megittam a pohár sört. Kitűnő volt, éppen olyan, mint amit előző nap a másik vendéglőben kaptam. tiRPLÖm írja: KRRIHTHY FRI5YE5 — R régi filmről — 1927 szeptember hó. A „Vérző Aréna" című filmben, amit ma megnéztem, Rodolphe Valentino szerepel, szegény és egy szép, fekete nő, aki miatt hősi halált hal a nagy toreádor. Afféle Carmen- tipus. Azaz dehogy is Carmen, hiszen éppen ez az. A szóbanforgó nő úgynevezett démon, a „szép vámpír", illetve vérivó kígyó, ' ma meg modernnek számitó hősnője a wedekin- di Lulu-féle dráma és regényirodalomnak és az ebből alakult közfelfogásnak, Carmen kecses és alapjában önzetlen kacérsága és szerelmi cinizmusa ártatlan játék a Messalinák világszemléletében sérthetetlen és büntethe- tetlen gyilkosok ők, férfiak pusztulnak rakásra miattuk és ők csak kacagnak, mert hiszen nincs földi törvény, ami felelősségre vonná őket — a biró, férfi lévén maga is, éppen úgy elsápad és meginog tekintetük bűvös erejétől, mint az áldozat, aki tetemre hívja gyilkosát. Egy szóval, ilyenféle nő ez is, többek közt például azért hagyja faképnél szegény Valentinét, aki pedig férfinak van olyan csinos fiú, jnint vámpírunk nőnek, mert egy rablóvezér tetszik meg neki, egyesegvedül annál az oknál fogva, hogy már sok embert ölt, tehát feltehető róla, hogy vámpírunkért még néhány tucatot hajlandó ölni. Mindezt megfelelő szabadgyakorlatok, váll- és derőkkigyóztá'tások, kéjesen ésvészt- jóslóan rángatózó szempillák, alsó ajakharap- dálások és zsebkendőtépések kíséretében cselekszi és mondja démonunk és a toreádor- nál, aki otthagyta miatta hü nejét s szerető gyermekeit, megfelelő sikere van a szabad- gyakorlatokkal — illető elveszti fejét, bika felöklelvén, kötél szakad vála, hősnőnek akkoron sok máj adatott vaía. Szóval — sikere van. Nem igy a közönségnél. Hogy nálam nincsen, az neki még nem ártana, velem igazán nem érdemes vesződni, és már húsz évvel ezelőtt, mikor fénykorát élte életben a színpadon a Strindberg—wedekindi vérnőstény. akkorákat ásítottam ezekre a produkciókra, hogy szív helyett legfeljebb az állkapcsom fenyegetett helyéből való kiugrással: a negyedik-ötödik áldozat halálhörgósé- nél rendesen jóizüen aludtam már és soha nem tudtam meg, mi lett a démonból, világ- cárnő, avagy illemhely nénike. Mondom, velem nem érdemes vesződni. Éppen jóizüen és vidáman ásitoztam ezúttal is, amikor sajátságos megfigyelés ébresztett eszméletre. A közönség kuncogott. A közönség, még hozzá nem valami előkelő és pallérozott ízlésű közönség, nem a város szivéből való, inkább egyszerű, külvárosi, akinek kutyakötelessége volna kéjesen és áhítattal borzongani, mikor Szép Bestia királyné őfensége kegyesen megjelenik előtte — a közönség egyáltalán nem borzongott, se kéjesen nem borzongott, se áhítattal nem borzongott, hanem szépen, halkan kuncogni kezdett, előbb a tenyerébe, aztán nyíltan és hangosan — nem sirt, nem átkozta a gonosz bestiát, aki elrabolja az utolsó gyermeket anyja kebeléről s a hü nő feje alól kilopja a betevő férjet — nem átkozta, hanem egész egyszerűen nevetségesnek találta, kinevette. Kedvenc nőstényördögünk, az asszonyi sátán, egy nemzedék mumusa, amivel ijesztgettek bennünket, úgy megbukott, mint a pinty — a férfit, aki tönkrement miatta, nem végzetes bűvölet tragikus vértanújának, hanem egyszerűen kicsit hülyének — őt magát paprikajancsinak minősítette az egészséges közvélemény. Csodálkozva néztem körül, a jóizü ásitás torkomra akadt. Mi történt itt? Győzött a választékos ízlés, a jobb belátás — győztek volna eszméim, melyeknek nevében két évtized óta hirdetem, hogy de Lulum veroquae non sunt, nulla questio fiat, hogy női démon nincsen, ha van, akkor azért és attól van, mert a ponyvamüvészet megcsinálta és a közvélemény elhitte őket? Egy pillantás az eleven vászonra, aztán vissza a közönségre meggyőzött, hogy ilyen messze, sajnos még nem tartunk. Rájöttem, miért neveti ki közönségem ugyanazt a démont, aki busz évvel ezelőtt vagy tizenöt évvel ezelőtt még égnek meresztette az üstökűket és verítéket csalt a homlokokra. Nem őrajta nevetett, hanem a ruháján. Szegény démonom tizenötévelőtti toalettben kigyőzta el férfiölő hastáncát — jól értsük meg, nem száz év előtti és hatezer év előtti, hanem pont tizenöt óv előtti divatu ruhában. A film, e modern történelemirás, immár elég koroska ahhoz, hogyha nem is korok, legalábbis divatok változását megérezze. A szóbanforgó film ezelőtt tizenöt évvel készült és abban az időben a nők még kontyot hordtak és bokáig érő ruhát és slep- pet és testhez feszülő derekat és mindenféle furcsa malomkő kalapot, virágcsokrokkal és madarakkal és füvészkerttel és toliakkal és kócsagokkal és rájerekkel és dárdasarku cipellőt és ismétlem, bokáig érő szoknyát, aminél égszakadásnak és földindulásnak, Szodomának és Gomorrának számított, ha a lábszár — vagy teremtő atyauristen — a térd kivillant. Mindezeket összeadva, kedvenc nőstény- párducunk pont úgy hatott minden Szodomájával és Gomorrájával együtt, mintha ugyanezeket a dolgokat mondjuk ápolónői vagy hullaszállitmányozási egyenruhában cselekedte volna, ami pedig nyilván nem lehetett a célja. A tanulság elég bonyolult, de nem nehéz kibogozni. A kómikum itt ugyanaz, mintha valaki például úgy menne el, teszem föl, megölni a csábitót, vagy vezekelni a tragikus bűnért, hogy két törülközőt kötne a gomblyukába, vagy a hóna alatt közben egy tisztított pulykát szorongatna. A tizenöt év előtti .női ruha jelmeznek számit ez esetben, mig maga a darab korszerű akar lenni — nyilvánvalóan komikus ellentét, ha egy nő rendes társaságban, minden ok nélkül, jelmezben jeleuik meg. A női öltözködés tizenöt év óta történt gyökeres és forradalmi változása ugyanis nem puszta divatfejlődés. Sokkal többet jelent, egy váratlanul rejtelmes okok és célok jegyében, szinte katasztrofális erővel beköszöntött korszellemátalakulás tüntető hangsúlya van mögötte, olyasféle jelkép, mint forradalmi időkben a frigiai sapka vagy a trikolór — tüntetés és kihivás, uj program, uj erkölcsök, uj törvények követelése, szakítás a múlttal, valódi reneszánsz, nyílt szembefordulás a fennálló társadalmi renddel, amit a lanyhán alakuló, önmagát ismételve kérődző férfiruha jelképez. Micsoda vakság a rövidszoknyás, kurtaliaju viseletben egyszerűen divatot látni! Hát nem látjátok, milyen határozott, milyen cafrangtalan, milyen puritán? Katonák viseleté ez, harci ruha, nézzétek az uj női kalapot, ezt a rohamsisakra emlékeztető fejtakarót — nézzétek a térdig szabadon dobbanó lábszárakat — hol látjátok benne a szemérem és kacérság amaz ingerlő játékát, ami a pusztán divatot csináló embernőstény öltözködését irányítja? Dehogyis kacérkodik a mai nő lábaival — épp ellenkezően, azt hirdeti velők, hogy szakított a rabszolgakor alattomos eszközeivel, kacérsággal, démonkodással: ártatlan játékok ezek, az elnyomatás guerilla-csatái! A mai nő nyílt harcot kezdett, ezekre nincs szüksége többé. A mai nő felhagyott az egyéni akcióval — mit neki két-há- rom férfiskalp, amit holmi ügyesebb női bri- ganti, női desperádó tűzött eddig a kalapja mellé! — a mai nő az egész fronton vette fel a harcot, nem három-négy férfi, hanem az egész férfitársadalom ellen. A rablóvezérek lehetnek cifrák, a katonák egyszerűek. íme a magyarázat. Ezen a démonon azért nevetett a közönség, mert korszerűtlenebb ruhában jelentkezett, mintha Tutankha- men halotti leplét vette volna fel. Ruhája ósdibb, mint amilyen régi — ami régi, az lehet megható és tragikus, az ósdi okvetlenül nevetséges. Nem az emberi végzetet idézte, mely örökéletü, csak a korszellemet, mely folyton változik. Nem Messalinára és Lady Mackbethre emlékeztetett, csak a nagvné- nénkre. A nagynénénkkel pedig kevésbé azonosítjuk magunkat, mint Julius Caesarral, vagy az Übermensch-sel. Az emberi tragédia hullámvonala nagy hullámokból áll — ugylátszik messziről jön, messze tart az idő tengerén. Az egyik hullám ormát csak a másik hullám ormáról láthatod, ezért áll most közelebb hozzánk a távol múlt, mint a közelmúlt. Egyszer a futuristáknak mondtam ezt: a holnapután jobban fog hasonlítani a tegnapelőttihez, mint a ti holnapotok a mi tegnapunkhoz. Francia és angol női szabó Prataa I., Húsévá Ír. 8. A legutolsó és legmodernebb divat szerint dolgozik. Telefon 31590. Most Jelent meg! Most jelent meg! MAURICE LEBLANC Lupin Arzén legújabb kalandjai; A zöldszemii hölgy ára 16.50 Ke. Most jelent meg! Most jelent meg! Alapítva 1833. Telelőn 33. \J S > díszmű 5, ínreg, porceílán nagykereskedése. 9 ICOSICE, F o ~ it i c a 19a Nagy választék. Jutányos árak. K—veL°^Ei^h?eié:s.ek.! NI i^den leslek a ialiását Begoics6btoan és le^modernebbOl rendezi be Kedvező részletfizetések 1 I fi Waiüa fente gutára, Praka Wil.„ PodUgHgo 997, * »
