Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)
1927-09-17 / 213. (1547.) szám
1927 szeptember 17, szombaA — ................. nj iM'se nstaísasisseasasstsasa J I megnyílik szombaton folyó Sió 17-én esagy atSra&ciés műsorral. ng3afe^^~ns!r5taampro?igHSBttgat=Btt[g^TjwasflR^^ Keleti szél? Igen jól Ezer választási manőverre! akarják megbontani az ungvári magyarságot A községi választásokra egész sor listával vonulnak fel a kMönbözé érdekcsoportok Felsőhágí, szeptember. Itt, a nagy hegyek derekán élő nyaralók körében két reg'ama a legfontosabb. Először: minden rossz idő a Kriván felől jön, másodszor: minden megváltás kelet felől, a felhőket eliiző szél alakjában. Ezért vala, hogy a jómultkori havak, esők és egyéb kellemességek idején mindannyian fennen sóhajtozánk: Csak már jönne a keleti szél! S ilyenkor állandó a bucsujárás a szökőkuthoz, merthogy ő a legbiztosabb mutatója a széliránynak, olyankor, mikor a földig lógó körök mián sem a szélkakas nem látszik, sem a fali imbolygása sem, a felhők járása nem látható. Mikor aztán az első hirnök bepihegi az étterembe: „Keleti szél van“! — a szakértők kórusa zengi rá: „Keleti szél? Igen jó!" Hát megjött végre a keleti szél. Nyugatra locsolta a szökőkút minden vizét. S hogy milyen jó volt? Ilyen jő: Mendegélek az étteremben, táplálkozási céllal. Kalapom a kezemben. Mert hogy túlságos jó volt már a keleti szél, fejemre tettem a kalapot. Tévedés. Csak akartam oda tenni. Valóságban az úttól számított hetedik málnabokrokra került. Ebéd utáni szórakozás: a kis tó kacsáit etetni kenyérmaradókokkal. A kacsáknak dobom a kenyeret a vízre s a szomszéd baromfi-udvar tyúkjai kebelezik be — a keleti szél jóvoltából. Uzsonnát visznek egy ki nem járó betegnek. Tej, vaj, jam, kiflik. Mielőtt a szobaleány célhoz érne, a kiflik szép párosával startolnak a tálcáról s elrepülnek az Öperenciákra. A tejből maradt valami a pohárban. Tiszteletreméltó elszántsággal fekszem a szélben s még nagyobb elhatározással a P. M. H.-ot akarom olvasni a szélben, a nagyon jó keleti szélben. Senki nem hinné, milyen komplikált dolog az első oldalról áttérni a másodikra. Minden sikerülhet, csak ez nem. Végül is ki kell kelni a fekvőszékből, a szobában fordítani a lapon s úgy visszafeküdni ad továjDbolvasandum. Igen alkalmatos 'őszi hideget hozott a sze- lecske. Fűteni kellene. Kiadom a rendelkezést: fűteni: Ja. De nem lehet. A lányző begyújt, elégtétellel szemléli a szépen fellobbanő gyujtőst, mondván, hogy mindjárt égni fog a „tüzecske". A tüzecske azonban egyet gondol, a következő pillanatban kivágja a kályhaajtőt, teleköpi a szobát korommal, hamuval, égő forgáccsal, lángnyelveit az ágyig öltögeti, a leányzó belevakultan ífisszög és köhög a füsttől, a füst pedig buzgón megindul s ömlik befelé. Az igen jó keleti szél kissé belefujt a kéménybe. Ilyenkor nem lehet fűteni. A sétautak homok helyett a fákról letépett berkenye-borgókkal vannak kiszórva. Pár nyirfa és fenyő lefeküdt nyugatnak, a jó keleti széltől. A villanydrőtok kitartóan süvítenek, mintha egy olyan tüdőből fütyülne valaki, melyből soha ki nem fogy a szusz! Ungvár, szeptember 16. »(iRuiszliinszflcód szerkeszl 1 őségünJktől.) A községi váíiaszlt'áöoík hiaí árideje még a levegőiben lóg, máris ímegiinduílit Ungváron a bontó mimika, abból a óéiból, hogy az őslakosság, de különösen a magyarság tekintélyesebb páriiegységeüt szétszedjék és ezáltal legyiöugi/osék. Az eddigi jelekből iitélye, a kormány intenciói 'Szerint való botmtómnnkában a cseh agrárpárt jár elől, amely ismét éledre akarja keditedtná az utolsóelőtti választások ideijén oly csúfosan megbukott „polgári pártot14, mint a cselh aignáirpánt városi frakcióját. Ez esetben „polgári blokk44 néven menne a küzdelembe és vezetői nagyjában ugyanazok lennének, akik a múltban voltak. Ugjmnösiak nagy erőlködés folyik, hogy az iparos- és kiereskedőtáireiad almai is kiemeljék pártjaiból, miivel ezek az elemek képviselik jelenleg a városokban a kormány legnagyobb ellenzékét. Hír szerint m iparosok és kenaske'iök megszet-vezéséne a kormány igen tekintélyes összegé! áldoz. Mindjárt a választások kiiirásakoir Uoigváron uj hetilap indul a kereskedők és iparosok megagitíá- lására, amely hivatva lesz a választási sajtókampányt a legélesebb eszközökkel, de a „poktika- ímeníteisség44 álarca alatt lefolytatni. Ugyiamcslak ily cm érdekekéit fog szolgláiínii a „háztullajdenosok és szőlőtulajdonosok44 választási csoportja, ■amely, mint „választási párt", álisllenzékisé'ggel fogja a talajt a maga számára megdolgozni. A zsidóság eddig kát pártban tömörül. Mindkettő az országos választásokból ismert politikai alakullak Az egyik zsidó gazdaságii párt néven ismeretes, a másik a cionista párt. Ha e két párt listát kapcsol, a kormánynak nem fog sikerülni — a miuMhoz hasonlóan — a zsidóság egységét megbontani. Annál nagyobb tüzpróbának lesz kitéve a mar gyár nemzeti és a ketoesafcényszocia/Estk páijt. Valamennyi ad hoc alakulat ugyanis e két póirt tagijaiból alkiairjia szavazóit összeagitálni. Sőt, m-ég némely cseh párt, igy a Rzociáldemokrata párt is, sziámit a magyar szavazatolíira, mely célból meg- alakiittaitja a szopiáMemokiratiák magyar választási csoportját; ie'sz azonban egy ujaibb csoport is, mely a „kisiparosok és kiskereskedők" egyesület!© néven már eddig is működést fejtett ki s bizonyos tekintetben ellenzéke az iparosok és kereskedők választási pártjának. A magyar nemzeti és kanesztényszoctalisia párt ezekkel a sürgő-forgó kis érdekcsoportokkal szemben rendületlenül áll- azon a bázisom, amelyre a kormánynak az őslakossággal szemben váló könyörtelen magatartása kényszerít ette. Az ezer sebből vérző, az iffiatőség, álTatmpelgáirság és a® álilásnélkiilJiség káitváiriáját járó párttagok ezreit neon fogják miögbódjiőamli az uj csoportok kontesigénotheó. Különösen nieim Unigváron^ ahol egy háreme szilen- dős kormtoyibiztosi rezsim keserű, a vagyoni romlásig vezető tapasztalatai után nem lehet várakat ígérni és hamis vád'ak, valamint rágalom1 frázisok segi tségével a kormánybiiztofíi rezsim szellemének további fen tartása érdekében agitálni. Erős a remény, hogy Ungvár miaigyaMságla. illetve, őslakossá#* a magyar neunzettó és ketnesBteatyszociiaJMisÜn párt utján fogja akamatínt érvény esi ttJtari az ungvári városházán, ahol az eddigi városi gazdálkodás csőd fellé rohanó rendszeréit az őslakosság akarata és érdeke szerinti községi gazdálkodásnak kell felváltania. Ezért vált ki mosolyt mindenkiből a csehek azon erőlködése, mellyel az abszolutizmus tipikus képviselőjét, Hrbek kormánybiztost akarják újból a főváros élére tolni, hogy annak a szellemnek, amely az ungvári városházát oly károsan lengi át, továbbra is istápolója maradjon. Ez a terv azonban az elkeseredett őslakosság egységes állásfoglalásán minden bizonnyal megtörik. A régenstanács megváltoztatása újra fföieleveniti Romániában a Carol’kérdést Bratianu Jonel dilemmája — A parasztpárt a minisstereinak ellen Vagy 12 évig uralkodni, vagy visszahívni Caroi extrónörökösfi — A P. M. H. bukaresti munkatársától — nasfiggaM Bukarest, szeptember 16. Amikor 1926 január 4-én Bratianu Jonel a roskadásig zsúfolt román parlament szónoki emelvényére lépett és jobb kezét egykedvűen nadrágzsebébe sülyesztve, a bálijában tartott papírlapról felolvasta a királyi leiratot, amely Károly trónörökös lemondásának elfogadását hozta a törvényhozók tudomására, senki sem sejtette az aktus nagy hordeTejét. Az egész ügyet misztikus fányol borította, sok mende-monda szállingózott, érdekelt politikai körök is terjesztettek különböző rágalmakat a trónörökösről, de a valódi ok még mindig titokban maradt. Senki sem hitte tavaly, hogy a lemondás valóban azt fogja jelenteni, hogy Károly herceg nem fogja aytját követni a trónon, mindenki bizonyosra vette, hogy előbb- utóbb meg fog történni a kibékülés. A tárgyalások állandóan folytak, futárok jöttékul ént ek Paris és Bukarest között. Caraiman Ká- rolynak, a volt román trónörökösnek párisi tartózkodását mindenki csak átmeneti állapotnak tartotta, s a lemondás elfogadását is inkább riasztó lövésnek fogta fel, mint komoly aktusnak. Napról-napra várta Bukarest, hogy király és fia ki fognak békülni, hiszen közismert volt atya és fiú kölcsönös szeretete. De a sors másképp rendelkezett. Röviddel ; a lemondás elfogadása után kitűnt, hogy Ferdi- nánd király menthetetlenül beteg: a rákos daga- . nat feltartózhatatlanui pusztítja a szervezetet. csodálatos módon a krízis megint eltolódott. Most pedig, amikor nemcsak a kormányt, de a j parlamentet is ki kellett cserélni, uj választásokat kiimi, uj veszély fenyegetett: ha a király meghal, mielőtt az újonnan választott képviselők felének a mandátuma nincs igazolva, a régi parlamentnek kell összeülnie, már pedig abban a liberálisoknak alig volt egy tucat képviselője. És ekkor újra szerencse segített Jonelnak: az eredeti összehívó rendelet helyett újabbat adatott ki a királlyal, amely tiz nappal korábbra hívja egybe a törvényhozás két házát, a mandátumokat kezdik igazolni és mire éjfélkor leigazolták a mandátumok felét és még egyet, fél háromkor — két és fél órával a parlament törvényes megalakulása után — örökre lehunyja szemeit a király.. A parlament törvényesen megalakult, Avarescuék utolsó reménysége is szétfoszlott és a további eseményeket most már alkotmányos joga alapján irányíthatja a kormány. A kritikus pillanat elmúlt, a régenstanács átvette hivatalát és megkezdte működését. Bratianu Jonel megkönnyebbülten lélekzett fel. De csakhamar megkezdődtek azok a nehézségek, amelyek mindinkább labilissá teszik a régensség helyzetét, amelyek nyomasztó perspektívát nyújtanak a jövőre. Mindenek előtt: nem szabályozták azt a kérdést, mi fog történni, ha a régenstanács valamelyik tagja lemond, vagy meghal? Ki lesz az utódja? Már pedig ez a kérdés máris felvetődött: Bratianu le l akarja mondatni Miron Cristea patriar- chdt a régenskmácsi tagságról. Az ürügy az, hogy Miron Cristea, mint az egyház legfőbb feje, bizonyos tekintetben a kultuszminiszternek van alárendelve, tehát a két állás összeférhetetlen. A valódi ok azonban sokkal inkább az, hogy Miron Cristea túlságosan benne van a napi politikában, ő volt az, aki Gogának kiállította Burilleanu bankkormányzóval és Pe- tala generálissal együtt az „erkölcsi bizonyítványt" a belügyminisztérium rendelkezései alapjából egy éjjel alatt eltűnt 13 millió lei ügyében, d — de ezenkívül is tülsgáosan aktív, ami semmi r- esetre sem kellemes Bratianu Jonelnek. Tehát ki ,e kell cserélni a patriarchát, De kivel? És hogyan? Ez a nagy kérdés, amely annál is nehezebben lesz eldönthető, mert ahhoz uj törvény kell, a törvényt pedig a parlamentnek kell megszavaznia, amelyben nem csak a liberálisok, de a nemzeti parasztpártiak is ülnek. Sőt, csakis ők ülnek a liberálisokon kívül, aminek viszont az a politikai konzekvenciája, hogy ők alkotják a második kormányképes pártot. Viszont a legutóbbi időkben a nemzeti parasztpártiak a liberálisok szempontjából legfontosabb kérdésben, a trónkérdésben, Bratianuval ellentétes álláspontot foglalnak el, sőt a párt titkára, Madgearu Virgil jelenleg Párisban tartózkodik, ahol gyakran látni együtt Caraiman Károllyal, a volt trónörökössel. Aminthogy a párt nem is titkolja, hogy a trónörökösödési kérdést legális utón revízió alá kell venni, erre pedig a legjobb alkalom a régenstanács összetételének a megváltoztatása, s a régenstanácsi tagok utódlási rendjének a megálapitása miatt benyújtandó törvényjavaslat tárgyalása lesz. Itt kezdődik Bratianu dilemmája: a régenstanács mai összeállításában nem felel meg, meg kell változtatni, ez pedig a „lezárt kérdés" újabb felvetését jelenti. De ezenkívül van egy második, súlyosabb dilemma is. A választásoknál a liberálisok csakis a nemzeti parasztpártiakat engedték a parlamentbe jutni, minden más pártot pedig teljesen elbuktattak, úgy, hogy sem Ava- rescu, sem Jorga, sem Cuza egyetlen hive nem jutott be. — Bratianuék második kormányképes párttá tették a Maniu-pártot, abban a reményben, hogy sikerül velük a Károly-kérdésben megállapodásra jutni. Azonban a liberálisoknak ea a számítása nem vált be, a nemzeti paraszt- párt a Károly-kérdésben megmaradt álláspontja, a revíziós álláspont, mellett. Így azután Braiianunak nem marad más hátra, mint vagy tiz évig kormányozni, addig, amíg Mihály király nagykorú lesz, vagy pedig a Károly-kérdésben elfoglalt álláspontot revideálni. Egy 12 éves kormányzás azonban egyáltalán nem könnyű, különösen akkor nem, amikor nem lehe tudni, vájjon a régenstanács mit szél hozzá? Míg Ferdinánd királynak száz százalékos bizalmát bírta Bratianu Jonel és előre tudta, hogy az lesz az utódja, akit 6 ajánl az uralkodónak, addig a régenstg- nácsndl, különösen mai összetételében, sohasem tudhatjar a miniszterelnök, milyen befolyás fog érvényesülni és nem fog-e olyan befolyás érvényesülni, amely az 0 terveinek nem éppen megfelelő. A belpolitikai helyzet éppen ezért rendkívül bonyolult. A nemzeti parasztpárt nem hajlandó Bratianuval tárgyalni, megmarad az álláspontja melett, viszont Bratianu nem bizik teljesen a ré- gensségben, meg szeretné változtatni az összetételét, keresi a második kormányképes pártot, keresi az uj régenst, de mindez annyi nehézséggel jár, annyi újabb meg újabb problémát vet fel, hogy a román politikai körök a legnagyobb érdeklődéssel tekintenek az uj parlamenti ülésszak elé, amelynek mindenre meg kell hoznia a választ. Egyelőre csak annyi tény, hogy a kormány különböző kifogásokkal halasztja a megnyitást és a legújabb hírek szerint csak november 1-én, de lehet, hogy csak 15-én fog összeülni tanácskozásokra. Addig Bratianu keresi a megol- 5 dási lehetőségeket. A liberális pártból pedig határozottan hiányzik a nagymester, a zseniális megoldások, a merész kombinációk művésze, Alecu Constantinescu ... Kovács Jenő dr. Halálos autószerencsétlenség Szolnokmegyóben Szolnok, szeptember 16. (Saját tudósítónk távirati jelentése.) A Szolnok—járok- szállási autóbusztulajdonos kocsija Jánoshida község előtt mintegy öt kilométerre az árokba fordult. A kocsi utasai közül Kovács Aia- josné szörnyethalt, Nehada János pedig kórházba szállítása közben meghalt. Az autóbusz másik két utasát: Nyiressy Bélát és Tőzsér Jánost súlyos sérülésekkel szállították a szolnoki kórházba. Az autóbuszt vezető Dósa csak jelentéktelen sérüléseket szenvedett. A vizsgálat megállapította, hogy Dósának nem volt soffőri engedélye és a szerencsétlenséget fék- romlás okozta. Dósa ellen az eljárást megindították. > Most jelent meg! Most jelent meg! ^ 5 MAURICE LEBLANC | *v > Lapin Arzén legújabb kalandjai j H y A zöldszemU hölgy ára 16.50 Ke. § Most jelent meg! Most jelent meg! * 4 SPhÍ] kályhakes f \ a.g.pragi.tel.23^1oM| kandallók-f f MARODm'TRi 33- H A völgyben keletről nyugatnak rohan a ruttkai gyors, de a füstje nem csapódik utána, mint az autózó hölgyek fátyola, hanem néha toronynak áll a mozdony kéménye, máskor a füsttorony előre dől, megelőzi a vonatot. Nem vagyok nagy mathematikus, de ebből pillanat alatt kiszámítom, hogy a jő keleti szél sebessége nagyobb a gyorsvonaténál. Estére még hidegebb lett. 0 kis szélcsend. Hah, befütök! Elgyujtottam vagy nyolc régi P. M. H.-ot, a fenyőfa nagyszerűen pattogott a kályhában, s tőlem telhetőleg ravaszul dörzsöltem kezeimet. Végighevertem a díványon. Mily kedves duruzsolás a kályha felől... Aztán csend. Egy pillantás oda: füstkigyócska a kályhaajtő sarkából, másik a hályha derekából, harmadik a falvezetékből, aztán a füstkigyócskák után füst-kro- kodilusok, füst-rlnoceroszok, végül füst-mam- muthok hömpölyögnek ki a szobámba és nincs hatalom, mely feltartsa őket. Végül mosdó-készletem összes vizét a kályhába bocsátom, elfojtottam a keleti gáztámadást, utána ajtón-ablakon eregetvén ki a füstöt 3 vele j azt a kis meleget is, ami volt. (De a korom-szag négy napig maradt meghitt lakótársam s összes ruháim messzire árul- | kodó parfömje.) Éjszakára a három takaróm fölé negyediket tettem. Hiába: keleti szél, igen jő! És teli tüdővel fújt tizenegy napig. Akkor elállt s utána k:derült, ma ragyog a nap, s olyan kék az ég, mint egyetlen óriás türkisz-harang. A reglamát tehát ezennel átírjuk ilyenformán: „Keleti szél, ha eláll, igen jó". Tichy Kálmán. xx Vidám és megható történetek, bajos leírások tárháza az „Ifjúsági könyvtár". Az első kötél már megjelent. Ara 12 korona. bratianu már ]ó eleve készült minden eshe- őségre. Még Ferdinánd király életében kezdte neg az akciót, mert semmi esetre sem akarta negengedni, hogy a sorsdöntő órákban, amikor esetleg a liberális párt életéről vagy haláláról lehetett volna sző, más üljön a miniszterelnöki székben. Éppen ezért kellett menni Avarescunak, olyan módon, amelyre alig akad példa a parlamentárisnak nevezett kormányok történetében: a kormánynak nem volt tudomása róla, hogy már ki is van nevezve az utódja és az önkénytelen lemondás hire, Avarescu generális szavaival élve, „úgy érte, mintha tégla esett volna a fejére a derült égből“. Bratianu újra kormányon volt... Hagyományos szerencséje ekkor sem hagyta e ! Bratianu Jonelí. Már áprilisban, Avarescu kői | mányzása alatt, lemoudottak a király életéről, d
