Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)
1927-09-14 / 210. (1544.) szám
Az eszközök, amiket zoológiái speciesek összegyűjtéséhez használtak, fölölelték az összes ismereteket az újak mellett Használtak hálókat szigonyokat, mérget légpuskákat és dinamitot. Nyomon követték a bombavető repülőgépeket a La- martin öbölben és a veszély elmúltával üvegfe- nekü c9Őnakaikon azonnal ott termettek a robbanások színhelyén és lapátokkal szedték össze a fehér hassal, felfordulva a viz tetején úszó döglött vagy elkábult halakat. Máskor ők maguk robbantottak a vi* felszínén és a viz alatt és szálltak le buvárharangban az elsüllyedt halpéldár nyok után. A Lieutenant expediciós hajó mellett igen gyakran lesüllyesztettek a vizbe egy kétezer gyertyafényes villanykörtét és a fényes tenger- alatti kivilágításban tanulmányozták a mélység életét, a csődületet, amit a szokatlan tünemény teremtett a vizek lakói között. A buvárharang wellsi fantáziára méltó élményeket jelentett William Beebe számára — A gravitáció teljesen megváltozik — Írja — és a súlyt illetőleg akár a Holdon, akár a •Marson képzelhetné az ember magát. Az ugrásban, mászásban vagy egyensúlyozásban a viz alatt megtörtem minden világrekordot. Egyes lemerüléseimkor a járást teljesen lehetetlennek találtam. Eéséles koraJlok terültek el y&rdnyi területeken. Sisakomról lekapcsoltam egy tizfon- tos súlyt. Egyszerre olyan könnyű lettem, hagy tojáshéjakon járkálhattam volna anélkül, hogy összetörjem azokat. Most már tudom, hogy érzi magát a macska, amikor megfordul a levegőben és talpra esik. Mert araikor egy tiz láb magas korall szikláról 'elépek és lassan lesüllyedek, meg tudok fordulni és ki tudom választani a pontot, ahol talajt érni akarok. — Különös tényeket figyeltem meg minden alámerüléskor, — folytatja tovább WiUiam Beebe. — Magyarázatuk hetekig tartó vizsgálódást'tehet szükségessé. Miért vau az, hogy nyugodtan beúszik egy hasadékba egy égszínkék hal, testén három stráffal és öt perc eltelte előtt ragyogó sárga köntösben jelenik meg fekote pontokkal? Nyugodtan ment be és kijött haragosan? iVagy talán a reményteljességét váltotta fel kétségbeesés és ennek tulajdonítható be a színváltozás? A tengeralatti séták nem jelentettek William Beebe számára csupa gyönyört. Veszedelmekkel is kellett számolnia. Óriási kardhalak úsztak el nem egyszer mellette, néha-néha polippal és roppant elektromos rajokkal találkozott. — Az általános impresszió a tengerfenekén töltött órák és napok után — fejezi be beszámolóját Beebe — a tündérmesék valószerűtlensége. (Minden földi tapasztalat és fogalom megsemmisül. A virágok, férgek és a sziklák élő lények. Itt csak egy töredékét nyomjuk annak, amit a szárazon, a távolság itt csak szin és az ég hullámzó fényglória- A kisujjunkon el tudjuk tartani a testünket és az esés túl lassú ahhoz, hogy sérülést jelenthessen. Szemben a vizfeletti hegységekkel, a fölfelé jutás jelent biztonságot és a lefelé haladás halált. Amig valamilyen idegen planétára nem fogunk eljutni, a tengerfenék lesz a legvonzóbb és legkülönösebb hely, amit elképzelni lehet. A csehszlovákiai magyar iskolaügy mai állapota AzcMcal a tendenciózus beáMitásoddkial szemben, mrinttta a csehszlovák köztársaság tulontuil teljesítette volna köteflességét a magyar kisebb- stéggel szemben az iskolákat illetőleg, egy kiim/u- haftáBt közülünk az alábbiakban a magyar iskola- ügy mai állapotáról. Az adatok hivatalos statisztikán aüapuin ak s igy azokat megcáfolni nagyon bajos volna. A hiányokat, ahol eme módunk volt, azért mutaitflnk ki százalékban, mert a hivatalos felfogás, — amint azt a P. M. H. 1923. év őszién megjelent cikkBarozatunkbam bővebben kitfejtetit- tliik, — elsikkasztott® az ifkalaákLifcáBi jog pozitív alapját, az 1919. évi 189. ez. törvényt a ezft a percentuáilis számtani játékot, tette meg háziénak. A táblázatos kimuatafás sivár képet nyújt közoktatásunk állapotáról, különösen a szak- és felsőfokú oktatás elhanyagolteága szembeszökő! De nem akarunk bővebb magyarázatot inni az ügyről, kötetlek telhetnének meg a panaszainkkal, beszéljenek a számok magukról1! BERLINI JEGYZETEK Irfe BÁRDOS ARTÚR — Ecset és politika S- Most jelent meg! Most jelent meg! | | MAURICE LEBLANC I | Lupin Arzén legújabb kalandjai: | í A zöldszemü hölgy | ára 16.50 Ke. > Most jelent meg! Most jelent meg! \ Minden tisztelettel kell hangsúlyozni: a külföld nemzetközi értékeinek elismerésében Németország mindig elől jár. Teljes lojalitással, sőt — aminthogy a művészetek terén ez nem is elég, — őszinte lelkesedéssel fedez fel és propagál minden külföldi értéket; első a szellemi és az anyagi elismerésben is. Számos külföldi művészt előbb ismert fel saját hazájánál és a nemzetek szellemi életében ma már valósággal az avatott és autentikus felfedező és közvetitő hivatását tölti be. A világhir az oroszok, a svédek, a magyarok, sőt némely angolok és franciák számára is Németországban kezdődik és csak német hitelesítéssel terjed tovább. Az irók közül Ibsen, Strindberg, Brandes, Shaw, Romain Rolland itt kapták meg a világmárka hitelességét és a francia impresszionista festőkről hazájukban sem írtak annyi könyvet, mint a németek; de az első nagy árakat is német aukciókon érték el. Természetes, hogy a német hivatalos körök és politikai érdekeltségek sokszor berzenkedtek ez ellen, de Németországban — ez az, ami megnyugtató és igen tiszteletreméltói — végül is mindig a szakértőknek és nem a politikusoknak van igazuk. A német muzeális esztétika nagyságai: Bode és Tschudi még a császári időkben a népszerűségüket kockáztatták a francia impresszionisták mellett való nyílt és lelkes kiállásukkal. A parlamentben támadták őket, amiért nagy állami pénzeket adtak ki francia képekért, melyek jelentőségét aztán a múzeum legelőkelőbb termeiben eszelték ki; lemondtak, de aztán csakhamar reaktiválták őket és végül is az történt, amit ők akartak. A magángyüjtőket és a kritikusokat még kevésbé lehetett terrorizálni és igy történt, hogy a francia impresszionisták legértékesebb, legteljesebb kiállításaival sohasem Pá- risban, hanem mindig Berlinben találkoztam. Éppen igy az úgynevezett posztimpresszionistákkal is: az első nagy Cézanne-, Gaugin-, és Van Gogh-kiállitást Berlinben láttam és nyilván nemcsak én, hanem azok az amerikai, sőt francia gyűjtők Is* <&ik tömegével csődülnek ilyenkor a művészetek legnagyobb nemzetközi empóriumába, Berlinbe. Párisban sokkal több művészet készül, mint Berlinben, de a nagy piac, a nemzetközi vásár színhelye már évtizedek óta: Berlin, sőt még München, vagy akár Karlsruhe és Düsseldorf levegője is alkalmasabb a művészi termelésre, de a legalkalmasabb piac, kiállítási terület, úgy látszik, mégis csak Berlin, és nem véletlen, hogy egyben a nagy megértők, méltatok és fölfedezők, másszóval: a németek fővárosa. # A francia impresszionistáknak, természetesen, nemcsak a német közönségben és kritikában, hanem a német művészek körében is rajongói és követői vannak. Az impresszionizmus nemcsak művészeti irány, vagy pláne divat (mint némely újabb ,,izmus“-ok), hanem világnézet is, mely a német művészek egy egész csoportjának vált döntő élményévé és hitévé már évtizedekkel ezelőtt. E csoport élére Mas Liebermann került, akinek 80-ik születésnapját most már az egész, leghivatalosabb Németország is impozáns módon ünnepelte. Az egykor sokat támadott és gúnyolt forradalmárból hivatalos nagyság lett, a nacionalisták által üldözött zsidó művész munkásságából pedig egyenesen: nemzeti ügy, nacionalista lobogói A dolog úgy történt, hogy a német hivatalos körök a Liebermann-ünnep betetőzéséül a német mester müveinek párisi kiállítását készítették elő és ezzél szemben, meghívták a francia impresszionizmus egyik nagyságát: Claude Mone-t müveinek berlini kiállítására A francia kormány részéről Herriot szívesen fogadta a tervet, melynek azonban váratlan ellenzéke támadt: a francia sajtóban. Támadták a kiállítás tervét, sőt — kritikai érvekkel, — magát Liebermannt is. A német sajtó erre védelmébe veszi Liebermannt, sőt a leghevesebben a nacionalista sajtó, mely egyszerre az általa oly sokat támadott német impresszionisták mellé áll, nemzeti hősöket csinál belőlük és váltig hangoz- , tatja, hogy Liebermann, Corinth, Slevogt és aj, többiek, festőiknek is különbek, mint Manet, I Monet, Renoir, Sisley, Pisarro és a többi fran- I cia impresszionisták együttvéve ... Hát, persze, a nacionalista fenekedések csatazaja nem valami alkalmas atmoszféra művészi értékelésre. Nehéz is abszolút érvekkel, végleges módon eldönteni, hogy A. mü- t vész különb, mint B. És hogyha az egyik tá- 3 bor százszor hangoztatja is, hogy A. különb, és ha a másik tábor még harciasabban kiáltja : ií vissza, hogy nem igaz, mert B.! Nincs fó- > rum, mely ézt a kérdést perdöntő módon s mindenki számára nyilvánvaló igazság erejével eldöntse. És mégis. Jobb érv hijján: fogadjunk, hogy a francia impresszionisták, még a má- scdrendüek is, jobbak, mint a németek! Nem azért, mert ők ennek az iránynak az elkezdői, megalkotói, a németek pedig csak követők, tehát művészetük csak szekundér jelenség és jelentőség. Hanem azért, mert a francia már születésénél fogva külömb festőnek, mint a német. A leggyökeresebben átélt német elmélet sem pótolhatja a mély, szenzuális szinérzéket, mely a franciával veleszületik. Hát még, amikor impresszionizmusról, a színek hitvallásáról, a levegő, az atmoszféra legfinomabb remegéseiről van szó! Liebermann erősen intellektuális és fölényes tudásu művész. Nemcsak magáévá tette, hanem nagy analitikus erejével teljesen át is élte az impresszionizmust. De minden átélése intellektuális maradt és festő-természete, temperamentuma szerint minden, csak nem impresszionista! De, hogy ne is az „izmusáról beszéljünk: Liebermann igazában nem is festőtermészet. Slevogt még kevésbé. Minden törekvése ellenére is, velejében színtelen, színtelenebb, mint például a kitűnő Leibl, aki nem is törekedett szinességre. Corinth nyers, sötét generálszószban úszó pikturája pedig tipikusan, az ízléstelenségig — német! Velük kapcsolatosan — egy Manet mély zsenialitásáról, egy Renoir érzéki ragyogásáról nem is szabad szónak esnie ... Ha a piktura terén valami Olimpiász, vagy Európa-bajnokság elképzelhető volna, bizonyos, hogy mi magyarok is hasonlíthatatlanul több kilátással vehetnők fel a versenyt a németeknél. Az impresszionizmus fejezetéből mi vagy tiz olyan mestert, olyan „stafétát^ tudnánk kiállítani, melynek méltó ellenfelét talán csakis Franciaország tudná produkálni. Építészetben, iparművészeiben — hogy csak a képzőművészeteknél maradjunk — a németek kitűnő eredményeket produkálnak. Ehhez született tehetségük van. Akárcsak a zenéhez és — a matematikához. Ezt még a franciák is elismerik. Számomra a tavalyi pá* riai iparművészeti kiállítás legnagyobb meglepetése az volt, hogy az eddig konokul kom zervativ franciák most egyszeriben modernségre törekednek, német példák után induL nak és — még bizony gyengécske — iparmü- vészetük körülbelül ott tart,' ahol tizenöt évvel ezelőtt — Karlsruhe. De a francia festészet hegemóniáját kissé bajos volna német vezércikkel megingatni. És ezt a németek tudják a legjobban. Persze, nem azok a németek, akik a vezércikkeket írják. Egy érdekes párisi házasság Egy szenzációs házasságról beszél ma min- denkT-Párisban, bár a róla szóló hirt csupán egy jobboldali napilap, az Avenir (Millerand ujság- . ja) közölte. A Vll-ik kerületi elöljáróságon Parisban —• az Avenir közlése szerint — házasságot kötött néhány nappal ezelőtt Lubov Krasszin, a nemrégiben elhunyt volt párisi és londoni orosz nagykövet, Krasszin leánya Gaston Bergeryvel, Herriot volt kabinetfőnökével, aki 1924—25-ben, Herriot miniszterelnökcége alatt a legbizalmasabb munkatársa volt a jelenlegi, közoktatásügyi miniszternek a Qua-i d'Orsayn. Bergery ügyvédember, aki ideiglenesen a háború után a jóvátételi bizoitságnál dolgozóit, s egyúttal a francia radikális szocialista párt legértékesebb fiatal tagjaihoz tartozott. Szolgálatait Herriot még akkor tanulta meg értékelni, amikor még nem volt miniszterelnök, ennek ellenére általános csodálkozást keltett Párisban, amikor az alig 32 éves fiatal Bergery került a Quali d’Orsay legfontosabb pozíciójába. Bergery fontos szerepet játszott a Dawes- egyezmény 1924. évi londoni tárgyalásai alkalmával, ezenkívül közreműködött ennek a bizottságnak a munkálataiban, amely de Monzie elnöklete és vezetése alatt kereste a szovjetkormány- nyal a megegifezés útjait, és készítette elő ennek „de iure“ való elismerését. Mikor Herriot megbukott, Bergeryt fon'os misszióval Észak-Ameri,kálm küldte a kormány, feladata volt itt annak a francia propagandának vezetése és irányítása, amelynek célja a hadiadósságok fizetésének lehető elodázása volt. Amerikából visszatérve Bergery újból folytatta tevékenységét, — majd elválva feleségétől — megkötötte a. Krasszin leányával második házasságát, miután Krasszin leánya — ezt még az Avenir sem irta meg — elvált első férjétől, aki a régi. francin arisztokrácia egyik legelőkelőbb, de elszegényedett tagja volt. % Kimutatás a csehszlovákiai magyar iskolaügy állapotáról I. Szlovenszkó 1. Elemi*- polgári,- középiskolák és tanítóképzők u Hiány •zárna S « ° A magyar iskolák ü * g-3 « . . .gi?! aj 1918-ban, 1927-ben « >o~ g SS g Vban -S — g !> <(.!« <l.ll. cm<» Eltenni iskodátk: 22201 746 1477 3742 10.8% 3.7% 198 Polgári iBkofláik: 95 20 75 111 18 % 5.5% 6 {Ebiből polg. fiúi, v. koedufkádós): 35 7 28 84 83% 15.2% 13 KözépMárilóIk: 44 7 37 45 15J5% 10 % 4 Tanítóképzők: 14 2S 12 16 12.2% 113% 2 Jegyzeteik: 1E számban csak azok az iskolák vannak föl- ismertek. A valóságban a magyarság népesség véve, melyek oly iskolaközségben vannak, ahol a arányszláimia sokkal magasabb, mint az ott ki mi miagyar tankötelesek száma legalább 40 volt. baltáit 23.6%. ’A hiány megállapításánál az 1919. évii nép- * A két tanítóképző köziül az egyiket, a fér; számlálási statfiszitiika van alapiul véve, mert az tanítóképzőt csak ez iskolaév eleijén nyitottá 1921. év eredményeit nem publikálták. Nem pori- meg. Addig csak az Orsolyarend tanítóképző] táv alap, hiszen a népszámlálás visszaélései köz- állít fenn. 2. Egyéb Iskolák «) F^olá!k: Az iskolák száma Tudományegyetem 1 - 1 1918-ban 1927-ben Veszteség Jogakadémia 2—2 a) Szakiskolák: Erdészeti,bányászati 1—1 Mezőgazdasági 3 12 Mezőgazdasági _______1______—______1 Sz óMőgazdaiságti 1 — 1 összesen: 5—5 Ipariskola 8 17 “ l1 S n. Ruszinszkó Bányászata 1 — 1 A magyar iskolák száma Vizimesteri 1 — 1 összesen 23 3 on 1918-ban 1927-ben Veszteséi Elemi iskolák 2451 125 120 a) Gyógypedagógiai intézetek: Polgári iskolák 8 — 8 Süketniémák initénete 4 i 1 3 IKtöBépdiskolák 4 1 3 Vakok intiézíete 1—1 Tanítóképzők 2 — 2 Gyöngeelméjüek 1 — 1 Ipariskola 1—1 Javítóimltéziet 1 — 1 Sflketnjéma 1 — 1 összesen: 7 16 ,Iásd az I. l.-néí az ‘jegyzete*. Columbus — a tenger fenekér William Beebe híres ameriláai természettudói különös élményei búvár harangban a trópusi tengerek korallmezőin A tudomány és a romantika két egymással nehezen összeférő fogalom. Egy hires amerikai természettudósnak sikerült mégis a legteljesebb harmóniát teremteni a két fogalom között. William Beebe ennek a természettudósnak a neve. Munkásságát, tudományos sikereit a Galapagos szigetekre és a Sargasso-tengerre vezetett expedíciók kellő súllyal ismertették a térmészettudomá- nyok művelői előtt. A romantika részben legendák felkutatása, részben a kutatási metódusok újszerűsége révén kapcsolódott teljesítményeihez. Az előbbiek közé kell elkönyvelni annak a száj- hagyománynak tisztázását, hogy úszó növénymezők lápok módjára hajókat nyelnek el a trópikus tengeren, ide tartoznak azok a mélységmérési kísérletek is, amelyek során lávát kotortak fel az elsüllyedt Atlantisról, az utóbbiak sorára az az expedíció tette fel a koronát, amelyet a Newyork Zoological Society égisze alatt vezetett Haiti- sziget korallszikiái közé. Három hónapig tartott ez az expedíció, nagy zsákmánnyal és kalandos élményekben gazdagon tért vissza. William Beebe mint egy uj Columbus bontakozik ki annak a beszámolónak somiból, amely a Newyork Times-ban neve alatt megjelent. Mert ennek az expedíciónak folyamán próbálták ki először a buvártelefónt, amelyet a Bell Tes- lephone Laboratory a tengerfenéki természettudományi kutatás számára tökéletesített. Ennek a telefónnak segítségével William Beebe a tengerfenékről a csónakban ülő qvcrrsirómk diktálta le megfigyeléseit.
