Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)

1927-08-11 / 182. (1516.) szám

T'RS'SMiVVAfifeMl-HTRtÖCB 1927 augusztus 11, esittürtffk. 8 UJ KÖNYVEK írja: Egri Viktor. Babits Mihály: Halálfiai (lAUhenaemn, Budapest, 1927.) Babits Mihály uj regényének, a Halálfiainak megjelenése ismételt és döntő bizonyítóba a ma­gyar regény megújhodásának. Mig az utolsó esz­tendők magyar drámatermelése félősen kerüli a mélyebb koncepciót és fölületes egyvonaluságával és könnyűségével teljesen alkalmazkodott a pusz­tán szórakozni akaró közönség ízléséhez, addig a Halálfiai és a múlt esztendőben megjelent társai: Móricz Kivirágos kivirradatigja, Kosztolányi Édes Annája, Zilahy Két foglya, Zsolt Béla, Földi Mi­hály egy-egy regénye meggyőznek bennünket ar­ról, hogy a lezüllött közönségizléssel kötött komp­romisszum nem posrványitott el minden tehetséget: elérkezett a nagykőn .-eptióju alkotások ideje, a magyar regény ö v :'j:es renaissance-ját éli és hivatotton mutat előre. Babits Miiiáiy regénye már méreteiben is túl­nő az előző esztendők mélylélekzefü munkáin. Egyetlen hatalmas kötet, szorosan összekapcsolódó, elválaszthatatlan komipozició, noha Írója három generáció sorsát rajzolja meg benne,- melyen tnl a háborús előtti világ egész magyar társadalmának sorsa érzik. Nem szakítható részekre, mint Tho- mas Mann Buddenbrocksija, annyira szimbólummá olvad a generációk, a Család rajza abba a világ­képbe, melyet Babits bennük tükröz. Az összekötő kapocs a regénynek legéletteljesebb és legértéke­sebb alakja: Centi néni, az idők legendás asszo­nya, az első generáció reprezentánsa. Monumentá­lisabb és minden keménysége ellenére is mele­gebb figurát keveset teremlett a magyar regény­írás. Ez a páratlan nagyasszony a könyv nagy él­ménye, ez nem szimbólum, ez maga a l'egvalósá- gosabb élet, döbbentően Mi és igaz minden rán-cá- cal és szavával. Centi néni egy darab eladósodott föld boldogtalan rabja, hogy a maga rabságával megváltsa a belőle fakadt második generációt és megépíteni segítse a harmadik sa-rj jövőjét, is. El­bukásában és újbóli talp ráállásában valami pogá- nyul szép ősi keménység és erő van: egy darab megtörhetetlen élet. Helyenként kegyetlenül fájdalmasan hatnak ránk ennek a nagy könyvnek alakjai; erős pesszi­mizmus érzik Babits erős realizmusa mögött. Az öregasszony hasztalanul harcol a földdel, hogy megtartsa unokáinak, a két uj generáció nő és le­éli a maga végzetesen más mentalitású, más célú életét, hiába próbálja áthidalni ezeket az elivelő életeket, a két generáció az eljövendő szétmorzso- lódás és összeomlás jeleivel . néz szembe a sorsával és egyszer á; vénségbe roskadó Centi héni. is rá- . döbben, hogy hiába minden: a szőlőt nem tudja megtartani azoknak, akikért harcolt: a halálfiait más ideálok és más mámorok tartják rabul és egyszer minden elenyészik és megsemmisül. Centi néni mellett Imre, az unoka alakja for­rasztja egységessé ezt a nagyvonalú kompozíciót. Ez a lélek, ébredésétől teljes kifejlődéséig, még gazdagabb detailmunkával tárul elénk fájó har­caival és meghasonTásával. Az iró itt mintha döb­bentő analízisek hosszú során át önmagát mutatná. Babits a regényéhez szinte külön stílust te- . rém tett, melyen a legkomplikáltabb elemzést is : nemes egyszerűséggel és drámaian tudja el'éuk : vetíteni. Semmi törés, semmi zavar nem mutatko­zik, ha beleéltük magunkat abba a világba, mely­nek kisvárosi alakjai determináltságukkal annyira bennünk és körülöttünk élnek, hogy olykor szinte gyűlöletesek lesznek, megérezve bennük a meg- változhatatlant. Ez Babits művészetének csúcsa és ezt szerintem csak a kisvárosi lelkek, a vidék is­merője érezheti tisztán utána: típusai kimos reali- j lássál igazak, kínzóan életteljesek, egy elmúlt vi- : lág halálfiai, a romlás szligmáival arcukon és jel- ■ ilemiükön, hiába mennek lelkendezve az életbe és 1 küzdelembe. ! Mégis: Babits pesszimizmusa nem végzetes. A Halálfiaiban van valami vigasztaló, mert Íróját • együttérzés és szeretet füti át, mikor hőseiről be­szél. A hangjába, kicsit fölényes, de mindig rokon­szenves hangjába mintha a sajnálatnak izei is ke- ; verődnének: az életek csak látszólag őrlődnek fel céltalanul és meddőn, felénk mintha beszédes je­lekként intenének. Dokumentum ez a nagy könyv, — évek önkinzó odaadása és hihetetlen szorgalma — a maga különös befejezettségével: a végső ak­kordok egy uj regénynek hangjait csendítik fel, mert az élet tovább megy, nem szakad meg soha és tovább cseng ez a megütött hang is, az uj re- ; gényé. Várjuk ezt az uj regényt, avagy ezeket az uj regényeket, Babitsról és más nagyjaink tói, várjuk a magyar regényírás uj fejezetét: a háborúnak és az összeomlásnak mélyenjáró emberi és művészi dokumentumait, melynek egyik remekét, a Halál­fiait, őszinte csodálattal fogadtuk. Életünk csendes kivégzés volt a forradalmárok fogságában „A Romanovok fénykora és bukása** Irta: A. A. Vyrubova 57. Kinzó gunykacaját és fenyegetéseit, amelye­ket szüntelenül tűrni voltam kénytelen, holtomig nem fogom elfelejteni. Fogságom első napjainak egyikén megjelent egy nöszemély, aki teljesen levetkőztetett és rnbruhába öltöztetett... Amikor alsóruhámat letépte testemről, meg­remegtem a félelemtől és a borzadástól. Ruhámat megtarthattam. Mikor az a nőszemély levetkőz­tetett, észrevette a felső karomon viselt arany­karkötőt, amelyet mindig a karomon viseltem, Emlékszem, mennyire fájt, mikor a katonák letépték rólam. Még a durva fegyenc Kuszmin is, aki jelen volt ennél az eljárásnál, megjegyezte a maga durva hangján, meglátván könnyező szememet: — Hagyjátok békébe! Ne kínozzátok! Csak Ígérje meg, hogy nem adja oda másnak! Mégis letépték karomról. — Éheztem, a szónak teljes értelmében. Naponta kétszer hoztak ugyan valamiféle undorító folyadékot, amelyet mindennek jogo­sabban lehetett nevezni, mint levesnek, s azon- föliil a katonák nem egyszer beleköptek, — volt eset arra is, hogy üvegcserepet találtam benne. Megtörtént, hogy ebből a „leves“-ből romlott hal szaga áradt, s nem egyszer úgy kellett kényszeri- tenem magamat néhány kanálnyinak a lenyelésé­re, hogy befogtam az orromat, nehogy éhenhal- jak. A maradékot az illemhelyre öntöttem, mert egyszer megtörtént, hogy fegyházőreim — észre- vevén, hogy nem fogyasztottam el az egészet — megfenyegettek, hogy ha ez mégegyszer meg­történik, agyonütnek. Több hónapig tartó fogságom alatt egyet­lenegyszer sem engedték meg, hagy hoz- zámtrriozóimtál élelmiszert fogadjak el. Az első hónapban teljesen a fegyházörség kezében voltunk. Cellám kulcsa az említett fegyencnél volt, aki naponta többször — mindig katonák kíséretében — lépett be cellámba. Min­denféle foglalkozástól eltiltottak. — A munka nem börtönbe való — mon­dotta a parancsnok, amikor arra kértem, hogy engedjen varrni. Naponta tízperces séta Életünk csöndes kivégzés volt. Mindennap tiz percet tölthettünk egy szűk udvaron, amely­nek közepén fürdőszoba volt. Mikor először lép­tem cellám kriptalevegőjéből a szabadba, újra magamhoz tértem, újra éreztem, hogy élek s egy pillanatra jól éreztem magamat. , Nem tudom leírni, mekkora örömet, milyen lelki üdülést jelentettek nekem ezek a tizpercnvi időközök. Azt hiszem, nincs a világon kert, amely annyi gyönyörűséget nyújtana sétálóinak, mint ameny- nyit nekünk jelentett az erődnek ez a szegényes kis kertecskéje. Mélyen beszittam a levegőt tüdőmbe, föl-fölnéztem az égre, figyelmesen megnézegettem minden kis felhöcskét, minden kis fűszálat lábam­nál, minden kis levelecskét a bokrokon. A fürdőszobát minden két hétben egyszer — pénteken vagy szombaton — használhattuk. Ezt a napot mindnyájan türelmetlenül vártuk. Más­nap ugyan megvonták tőlünk a sétaengedélyt, mert az időből nem tellett, hogy valamennyien egy napon fürödhessünk s amíg valaki fürdött, senkinek sem volt szabad sétálnia. Cellámban sohasem vetkőztem le. Két gyap- jukendőm volt, az egyiket a fejemen viseltem, a másikat vállamon. Éjszaka köpenyemmel taka­róztam. Rendszerint reggel négy óráig aludtam, attól kezdve a toronyórának minden ütését hal­lottam. Hét óra körül kezdett megelevenedni a folyosó. Fát hoztak be és odádobálták a kályha elé. / 1 Nedves cellában, negyvenfokos lázzal Ezzel a lármával kezdődött a nap és a nappal a börtönélet rettentő egyhangúsága. Hogy meg­melegedjek, behúzódtam cellámnak abba a sar­kába, amely a kívül levő kályhába torkollt. Cellám nedvességétől alaposan meghűl­tem és a hűtés álterjedt tüdőmre, lázam negyven fokra emelkedett. Nappal, de méginlrább éjjel, rettentő köhö­gés gyötört. A felcser flastromától a láz lassan­kint csökkent, de a következő hetekben gyakran eszméletemet vesztettem a gyöngeségtől és az éhségtől. A katonák, akik regge’enként cellámba jöttek, nem egyszer úgy találtak, hogy ájultan feküdtem ágyam előtt. Már említettem, hogy a falakról leszivárgó viz a padlón nagy tócsákba gyűlt, amelyek ágyamtól az ajtóig húzódtak. Emlékszem, hogy egyik reggelen a hidegtől dideregve ébredtem föl és akkor vettem észre, hogy egyik ilyen tócsában fekszem. Átnedvesedett ruhámtól egész nap nem tudtam fölmelegedni. A katonák Vyenkor közömbösen odébbrugtak, — néha akadt egy, aki részvéttel volt irántam és beemelt ágyamba, aztán kiment és rámzárta az ajtót. Olyankor órákhosszat feküdtem, — ah­hoz nem volt erőm, hogy fölkeljek és kopogtassak az ajtón — de meg úgysem jött volna segít­ségemre senki. Az őrség a 3-as lövészezred tagjaiból alakult. Ameddig csak ezek a lövészek garázdálkodtak az erődben, csak lárma és kellemetlenség volt a sorsunk, — de nem tudnám megmondani, nem lett-e helyzetünk még rosszabb, amikor a péter- vári helyőrség katonái váltották föl őket. Örökké civakodtak egymással és a civa- lcodás árát természetesen mi foglyok adtuk meg. Egyiküket elöljárójuknak választották. Te­remtőm, mennyi durvaságot, hitványságot kellett elviselnem tőlük! De én megbocsátottam nekik és igyekeztem türelmesen elviselni mindent, amit velem cselekedtek, hiszen nem ők tették váliamra a fogság kereszjét és akik engem be­feketítettek. Nehéz volt azonban megbocsátanom azoknak, akik irigységből tudatosan hazudtak és engem gyötörtek. A lévai nemzetközi tennisz- verseny döntői Léva, augusztus 10. A Lévai Sport Egylet ál­tal rendezett VII. nemzetközi tenniszverseny az idén is nagy érdeklődés mellett, folyt le a LSE pompás pályáin. A versenynek ezúttal hatalmas jelentőséget adott, hogy azon Kehrling Béla, a többszörös és neves magyar bajnok is megjelent. A döntőmérkőzések izgalmas játszmákat hoztak és a verseny a következő eredménnyel végződött: Férfiegyes: Kehrling Béla, 2. Révay József, 3. Oláh Aladár (mindhárman MAC) és Weisz-Hor- slenstein Jenő. Nöiegyes: Paksy Józsefné, 2. Oláh Aladárné (Budapest), 3. Bárczy Oszkárné és Perhács Imréné. Férfipár!os: Kehrling—Révay, 2. Oláh Aladár —Somogyi Bjla, 3. Révay István—Bukovszky és Márfy—Mantuano Tamás és Szilassy Aladár. Vegyespáros: Oláhné—Kehrling, 2. Paksyné—■ Oláh, 3. Perhácsyné—Somogyi és Bárczyné— Révay. Nőipáros: Paksyné—Bárczyné, 2. Oláhné— Perhácsné, 3. Nyáry Eszter—Szabó Aji és Vida dr.-né—Szilassy Sári. Slilusdijat nyertek: Szokolyi Márta és Mantu- ánó Tamás, bírói tiszteletdijban részesültek: Iván­ka Géza és Bukovszky Péter. Befejezték a zsolnai tenniszverseny t Zsolna, augusztus 10. A Zsolnai SK első nem­zetközi tenniszversenye tegnap szép erkölcsi si­kerrel zárult 1- Északszlo^enszkó bajnokságát a pozsonyi Nedbalek Richárd nyerte, aki a döntőben a tehetséges fiatal zsolnai juniort Hédit Lacit győzte le. 3. Rebik (Königgraetz) lett. — A női- egyesben a favorit Korotvicskáné győzött a losonci Herzog Margit felett. 3. Kindernay (I%zsony) lett. — A férfipárost a pozsonyi Nedbalek—Duschin- sky kettős nyerte Spitz és Rebik előtt. 3. Blabol— Vajda. — A vegyespárosban Hcrcog Margit— Nedbalek győztek Korotvicskáné és Dusinsky fe­lett. 3. Deutschné—Blabol. — Zsolna bajnokságá­ban Nedbalek a kis Hechtet csak 6:1, 2:6, 7:5, 6:1 arányú nehéz küzdelem után tudta megadásra kényszeríteni. A nőiegyesben itt is Korotvicskáné győzött Hercog Margit előtt. — A tenniszsport ba- rátjainak diját szintén Nedbalek nyerte Hecht. előtt (6:3, 5:7, 7:5, 6:1). 3. Novy. — Szlovenszkó ifjúsági bajnoka Blabol. női bajnoka pedig a besztercebányai Markovics lett. Beszélgetés kopogó jelekkel a falon át Az első napokban fölkeresett néha a kazama­ták felügyelője, egy öreg ezredes, akit később mással váltottak föl. Szuhomlinovné asszonnyal mindennap kopogó-jeleket váltottunk. Szomszéd­nőm betürendszert eszelt ki, amelyet fölirt egy kis darab papírra, átcsempésztette hozzám a fel­ügyelőnővel és esténkint, amikor az őr már hangosan horkolt, a falhoz lopóztunk és társalog­tunk. Veszedelmes dolog volt ez, mert folyton figyeltek bennünket. Egyszer rajtakapott bennünket a fel­ügyelő. Dühösen ránktámadt s megfenyegetett, hogy legközelebb a „sötét zárká“-ba, egy borzalmas kinzókamrába zárat, — mi azonban nyugodtan tovább telegrafáltunk és többé nem kaptak rajta bennünket. Köhögésem egyre súlyosbodott és mustárflas- tromom alatt a mellem és a hátam bőre gyulladás­ba jutott. Szót. kell kerítenem most főkinzómról, a Trubeckoj-erőd orvosáról, Serebranyikovról. Be- szállittatásom első napján a cellámba jött és attól kezdve csaknem mindennap körsétát tett a börtön valamennyi helyiségében, — kövér ur volt, sötét ábrázattal, óriási vörös szalag a mellén. A kato­nák jelenlétében letépte testemről az ingemet és durván fölnevetett: — Ez a nőszemély hihetetlenül sovány, bizo­nyára erkölcstelen életmódja miatt. Mikor egyszer belső fájdalmaimat panaszol­tam, arculütött, szimulánsnak nevezett és cini­kus vigyoiyással „Nikolaj“-jal és „Alice“- al való „orgiáim“ iránt érdeklődött, biztosítván engem arról, hogy ha meg találnék halni, egészen szépen eh fognak tudni földelni. Még a katonák is nyíltan megbotránkoztat-: a visel­kedésén ... Az első napokban, amikor megismer­tem, nem is tudtam imádkozni és egyre a Megváltó szavait ismételgettem: „Uram, Uram, miért hagy­tál el engem?" KOZMETIKA A bőr ápolása és a szép­ség hibáinak gyógyítása Irta: Dl*. TÖI*8k Lajos egyetemi tanár Ara 39.— Kf )( Csehszlovákia junior tenniszbajnoka a. pre- rtívi Cingross lett, aki a Pardubitzban lefogd ver­senyen úgy az ifjúsági, mint a főiskolai serleget megnyerte. — Női bajnok Merhaut kisasszony (Königsfeld) lett. — Vegyespáros bajnok: Tuskany —Cservenka (Pilsen—Prr dubitz). )( Kozseluh a besztercebányai tenniszverse- nyékén. Holnap kezdődnek meg Besztercebányán a csehszlovák termiszszövetség bajnokságai a besz­tercebányai Slavia rendezésében. A versenyre Ko­zseluh János is leutazott, aki a páros mérkőzést Just dr.-ral, a CsLTK elnökével együtt játsza. )( A prágai Slavia első csapata szombaton Bécsben a Hakoah, vasárnap Budapesten az Új­pest, hétfőn pedig Szombathelyen a Sabária ellen játszik. A második csapat luxemburgi turnéra in­dul. )( Csehszlovákia uszóbajnókságai szombaton kezdődnek Prágában. A vizipóló bajnokság a CsPK és a Pozsonyi TE csapatai között fog e’dőlni. )( A csehszlovák, magyar és osztrák úszók — mint hírlik — közös szakácsot és masszőrt visznek Bolognába. Csak azután el ne rontsák egymás ét­vágyát ! )( Paolino Newyorkban holnap mérkőzik De- laney-jel. A meccs favoritja az amerikai, akit 5:1 arányban fogadtak. )( Románia bajnokcsapata a Kinizsi lett, amely a Kolozsvárott megismételt döntő mérkőzésben kétszeri meghosszabbítás után 4:3 (2:2, 3:3) arányban győzte le a brassói Colteát. A temesvári — jórészt magyarokból álló — kiváló együttes ez­úttal hatodszor lett Románia bajnoka. )( A középeurópai kupa vasárnapi első fordu­lóján a következő csapatok mérkőznek: Rapid— Hajdúk Bécsben, bíró: Cejnár. — Sparfa—Admira Prágában, biró: Gerő Ferenc. — Slavia—Újpest Budapesten, biró: Fábris. — Belgrádi SK—Hun­gária Belgrádban, biró: Göbel. )( Weissmüller Chicagóban 120 yardon 1:07.2 kitűnő időt ért éli )( Budapest—Pozsony amatör futball váloga­tottjai szeptember 11-én mérkőznek Pozsonyban. xx A ponyvairodalom mételyező hatásától óv­ja meg gyermekét, ha jó olvasmánnyal látja el. Rendelje meg a Tapsifüles r^niszikát ■<- — ......... .................—------------ ------------------------------------------------------------------------------------- —----- i i ni.............■■ Ml : égj A sétámig Pir^tfa j Banka Ceskoslovenskfch Légii | Alaptőke: 70,000.000 Ke. > 4 kirendeltség Prágában és 11 fiók Cseh- és Morvaországban, Távirati cim: „LEGIOBANKA" S | Tartalékalapok: 40,2 0.000 Ke. Szlovensskön és PodkarpatsScá Rusi Fiókok: Berebovo (Beregszász),Bratislava, Nővé mcsto n. Váhom, Piesfany, Poprád, Zvolen. | Af fóliáit intézetek: Chust, Hronsky Sv. Kriz, Kezmarok, Komarno, Krompachy, Michalovce, Mukaöevo, Oslany, Párkán, Roznava, Spisská Nova Vés, Spisské Podhradie, Spisské Vlocby, Snhy (Ipolyság), Tecevo, Tornal’a, Trebisov, Vráble, Zlaté Moravce, .^eliezovce és Zilina. 1 ‘ : | jdénybelí váltőüzíetek: Poprad-állomás, Lubochna. Sliac-fürdö, Stary Smokovec, Strbské Pleso és Tatranská Lomnica. Külföldi affóliáit intézetek: | AUSZTRIÁBAN: Svoboda és társa bankháza, betéti társ., V/ien I., Schottenring 18., JUGOSZLÁVIÁBAN: Komercijalna Banka d. d. Zagreb és Ljubljana., A BALTI ÁLLAMOKBAN: Latvijas Privatbanka, Riga. *

Next

/
Thumbnails
Contents