Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)
1927-08-11 / 182. (1516.) szám
1927 augusztus 11, csütörtök. mmrnar^amvmmrMwmmiKf ermuBBmwaam A genfi kisebbségi kongresszus résztvevői és végleges programja Bécs, augusztus 10. (A P. M. H. bécsi tudósítójától.) Ain- mende Ewald dr., az európai kisebbségeik bécsi irodájának vezetője ma a P. M. H. rendelkezésére bocsátotta a Genfben megtartandó kisebbségi kongresszus résztvevőinek teljes listáját és végleges programját. Eszerint a kongresszuson mintegy 40 különböző nemzeti kisebbség képviselői vesznek részt Európa minden részéből. így a kongresszus több mint negyvenmillió ember nevében fog határozatokat hozni. A résztvevő kisebbségek pontos listája a következő: dánok Németországból; svédek Észtországból; katalónok Spanyolországból; németek Dániából, Észtországból, Magyarországból, Olaszországból, Jugoszláviából, Litvániából, Lengyelországból, Romániából és Csehszlovákiából; lengyelek Németországból, Csehszlovákiából, Lettországból, Litvániából és Romániából; magyarok Csehszlovákiából, Romániából és Jugoszláviából; oroszok Lengyelországból, Észtországból és Lettországból; zsidók Lettországból, Litvániából, Lengyelországból, Romániából, Csehszlovákiából és Bulgáriából; horvátok Ausztriából; lausitzi szerbek Németországból; szlovének Olaszországból és Ausztriából; csehek Ausztriából, valamint ukránok Romániából. Uj tagokként jelentkeztek a románok Jugoszláviából, a szerbek Romániából, valamint az ukránok, fehér oroszok és litvánok Lengyelországból. A kongresszus pontos programja viszont a következő: Augusztus 20, szombat: , Az előkészítő bizottság értekezlete; konferenciák az újonnan jelentkezett kisebbségi csoportok képviselőivel. Augusztus 21, vasárnap: Az előkészítő bizottság értekezletének folytatása; konferenciák minden kisebbség egy-egy delegátusával. Augusztus 22, hétfő: Délelőtt: Wilfan elnök megnyitó beszéde a nemzeti türelmetlenségről és ennek veszélyes következményeiről az európai békére. Az elnökségi tagok (Szüllő Géza dr., F. Maspons i Anglassel dr., Motzkin Leó, Schie- mann Pál dr. és Sierakowski Szaniszlő gróf) beszédei. Az elnökség megválasztása. Az újonnan felvett csoportok deklarációi A bizottságok megalakítása. Délután: Bizottsági ülések. Augusztus 28, kedd: Délelőtt: „Az európai béke veszélyeztetése a nemzeti türelmetlenség által“. Délután; „A kisebbségek országos és nemzetközi együttműködése". „A nyelvi probléma". Augusztus 24, szerda: Délelőtt: „Állami szuverénitás és kisebbségi jogok". „A kisebbségi isme kérdései . (A nemzetiséghez való tartozás, statisztikai és más megállapítások). Délután; „A szervezeti, sajtó- és propaganda- ügyek". Az elnök záróbeszéde. Az európai kisebbségek sajtójáról Am- mende Ewald dr., a kisebbségi iroda vezetője részletes statisztikát készitett. A francia diplomácia legújabb gondja: az angolok magyarbarátsága A Quai d’Orsay Reihermere jóvoltából kényteEen Budapest problémáival is foglalkozni — A Daily Maii főleg a frank-krizis napjaiban fölbeesiUsMeii értékű szolgásatokat ftett Francia- országnak — Miért látná szívesen Párás az olasz-csehszlovák közeledést? Páris, augusztus eleje. (A P. M.H. munkatársától.) A francia diplomácia a Duna völgyét másodrendű zónának tekinti. Az első zóna Németország. Locarno még nem csillapította le a franciák aggodalmait, még azokét se, akik úgy tesznek, mintha már nem aggodalmaskodnának. Az incidensek napirenden vannak: a német—belga incidens a háborús felelősségről, Poincaré vasárnapi beszédei, a német demokraták és pacifisták (Förstner professzor) panaszai a német militarizmusról és fegyverkezésről mind azt bizonyítják, hogy Locarno távolról sem hozta azt a megnyugvást a német—francia viszonylatba, amit két évvel ezelőtt reméltek. Valóságban Locarno csak a nyugati határok kérdéséi oldotta meg, de sem a rajnai megszállást, sem a német reparáció kérdéséi, sem a lengyel korridor, sem a sziléziai, sem az Anschluss, sem a gyarmatok kérdését nem oldotta meg. Amint láth-tó, probléma akad bőven a francia diplomácia számára. Azt lehet ’ondani, hogy a francia diplomácia figyelme egy olyan háromszöget készül leírni, amely Mainznál kezdődik (a Sarre-kérdés egyelőre alszik) és Berlinen keresztül Königsberget érinti, hogy aztán innen a sziléziai határvonalon át lejusson Bécsbe. A Bécs—Párisi átmérő meghúzása egyelőre még hátra van. A kiürítés tengeri kigyója Mainzban a rajnai megszállás problémája semmit se haladt előre. Poincaréék görcsösen ragaszkodnak a megszállás fentartásáboz 1935-ig, sőt ha lehet, azon túl is, annak ellenére, hogy Bri- and Locarnoban köztudomás szerint a kiürítésre határozott ígéretet tett. A kiürítés kérdésében döntő fontosságú lehet Chamberlain őszre tervezett berlini útja. Valószínű, hogy egy angol—német megegyezésnek a következménye az lesz, hogy az angolok nyomást fognak gyakorolni a franciákra a locarnoi Ígéret beváltására, vagyis a megszállott területek fokozatos kiürítésére. Természetes, hogy a franciák makacs ellenállást fognak tanúsítani. A franciák szemében — különösen a Poincaré-féle külpolitika értelmében — ez a megszállás az egyetlen reális zálog Németországgal szemben. Abban a percben, amikor az utolsó francia katona kiteszi a lábát a Rajna-vidékről, a Reichswehr bevonul Bécsbe, Ausztria csatlakozik Németországhoz, és a német kincstár beszünteti a jóvátételi fizetéseket. Egészen bizonyos, hogy ha kiürítésről egyáltalán szó lehet, a franciák szerint ez csak úgy képzelhető el, ha Németország a fenti és még egyéb aggodalmakra újabb és hathatós biztosítékokat nyújt Franciaországnak. Meddig fizet Németország? Berlinben a franciákat különösen a jóvátételi kérdés izgatja. A Dawes-terv alapján Németország eddig pontosan teljesítette fizetési kötelezettségét. Eddig azonban aránylag nem volt terhes az esedékes összeg. Jövő évre lesz esedékes az első súlyosabb jóvátételi fizetés: évi kétezerötszázmillió aranymárka. Keynes, a jóvátételi kérdéseknek világhírű angol szakértője már is megállapítja, hogy a német budget deficitben van és ezt a súlyos ősz- szeget aligha fogja megfizetni tudni. Ez pedig rettenetes bűn lenne a franciák szemében. Poincaré bizonnyal a legerélyesebben közbelépne és követelné a német budlget- ben olyan tételek törlését, amelyek a német állami szuverénitást sérthetik. De hogyan engedhetné meg Poincaré, hogy a németek utakat építsenek, a szociális jólétet fejlesz- szék ugyanakkor, amikor a Poincaré-féle szanálás leépíti a hivatalnokokat, nem járul hozzá a tisztviselők fizetésemeléséhez, és súlyos adókkal sújtja a francia ipart és kereskedelmet. Ettől eltekintve pedig elképzelhető, hogy a franciák, ha már egyszer kénytelenek voltak elfogadni a Dawes-tervet, nem szívesen fogják kiadni kezükből ezt a másik hathatós zálogot. Tarthatatlan a danzigi korridor Königsbergben a danzigi folyosó biztosítása okoz nagy aggodalmakat a franciáknak. Érthető, hogy a nagyhatalmak a poraiból feltámasztott Lengyelországnak tengeri kikötőt akartak juttatni, de a jelenlegi megoldás a lehető legrosszabb, legképtelenebb és legkevésbbé fentartható. Ha a németek Locarnoban semmiképpen sem voltak hajlandók a keleti határokat biztosítani, ez elsősorban a danzigi folyosó miatt történt. Nincs Németországban egyetlen politikai párt sem, szocialistákat és kommunistákat is belevéve, akik a jelenlegi megoldást véglegesnek elfogadnák. Ezt nagyon jól tudják a francia külügyminisztériumban. Azt is tudják, ha nem is vallják be, hogy ezt a lehetetlen megoldást képtelenség larlósan fentartani. A kö- nigsbergi csatlakozás azonban Németországot a Balti államok hátába cs Oroszország tőszomszéd1 ságába hozza. Ez! pedig nagy veszélynek tartják a Quai d'Orsay-n. A jelenlegi helyzet nagyon veszedelmes. Dan- zigban és a korridor területén az incidensek igen gyakoriak. A német repülők egy óra alatt átmennek Königsbergbe. Vájjon nem kerül-e szóba Chamberlain berlini tárgyalásai alkalmával a korridor-kérdés is? Az angolok szívesen látják a jelenlegi körülmények között a német-lengyel közeledést. Egy balti Locarnot, ami a sziléziai határokra is megnyugvást jelentene, szivesen látnának a franciák, de csak akkor, ha ez az ő befolyásuk alatt jönne létre és azt növelné. A korridor és a sziléziai határok kérdése igen közelről érdekli és sok gondot ad a francia diplomáciának. így jut el a figyelmük Bécsig és a Duna-vo- nalra. Mainz, Königsberg, Szilézia, Bécs, — ki lehelne rajzolni a térképen ezeket a beteg pontokat — mindmegannyi súlyos gondja a francia diplomáciának, amely utolsó lehelletéig ragaszkodik a békemü fentartásához. Ismét kisért az Anschluss „veszedelme'4 Az Anschluss már Versaillesben kisértett. Hogy megakadályozzák, a franciák egy preferen- ciális vámterületre gondoltak, amelynek érdekében a nagyhatalmak lemondtak volna a legfőbb kedvezmény előnyéről. Azonban Anglia és Olaszország csak öt évi időtartamra egyeztek bele ebbe a megoldásba. Most, hogy a bécsi események az Anschluss .érdésé* a francia aggodalmak előterébe tolták, a francia diplomácia újra felvetette ennek a preferenciális vámterületnek a gondolatát. Azonban Anglia már is tiltakozik. Azóta Anglia Magyarországgal, Csehszlovákiával és a »többi dunai államokkal rendes kereskedelmi szerződést kötött a legfőbb kedvezmény alapján. Hogyan kívánhatják Angliától, hogy erről lemondjon és ezzel elveszítse a Duna-vÖlgyén azt a gazdasági piacot, amit az úgyis nehéz krízissel küzködő angol kereskedelemnek sikerült megszerezni? Á3 angolok különben se érzik meg közvetlenül az osztrák csatlakozás veszedelmét. Annál inkább fáj belé a franciák feje. Válogathatnak benne, hogy a beteg pontok közül melyik a legbetegebb és hol a legszükségesebb a segítség. A bécsi igazságügyi palota lángjainak lénye, a bécsi zónára szögezte a francia diplomácia figyelmét. A tulindusztrált Ausztriának szociális problémája egyúttal nemzetközi probléma is és a világbéke kérdése. Az osztrák iparnak munkára, a munkához tőkére van szüksége. A Seipel-kormúny ügyesen felhasználja az osztrák események következtében fölidézett nyugtalan félelmet, hogy egy újabb kölcsön iránt tapogatózzék. Azonban kik adják ezt a kölcsönt? Azok, akiknek a legnagyobb érdeke az Anschluss megakadályozása. Épffen ezért erre a tapogatózásra Anglia rendkívül tartózkodő-.n felelt. Maradna Franciaország. Jelenleg azonban Franciaország legszükségesebb benső céljaira sem tud kölcsönt adni és addig erről nem is lehet szó, amig Franciaország teljesen nem szanálja önmagát és pénzügyileg teljesen meg nem erősödik, erre pedig még évek szükségesek. Hiszen Poincaré maga a szanálás befejezését 1928—29-re irányozta elő. És hol vannak innen még azok a budget-évek, amelyek olyan felesleget mutatnak, hogy egy nagy külföldi kölcsön lehetővé váljék? Az Anschluss-kérdés azonban gyorsan érik. Ilyen körülmények között merült fel a csehszlovák—osztrák gazdasági Zwecksverband terve, amit Prágából siettek megcáfolni. Cáfolhatták is, mert ez a terv, ha nem halva született, túl korai. Akik ugyanis ezt a tervet felvetették, azok nem számítottak Olaszországra. Pedig ez a nagyhatalom elsősorban érdekeltnek tartja magát a dunai kérdésben és az ő vétójának ellenére egy ilyen fontos kérdést nemcsak megoldani, hanem abban állást foglalni sem lehet. Különösen áll ez a Mussolini öntudatos és erőteljes Olaszországára. Az olasz—csehszlovák gazdasági eszmecsere terve Tudják jól ezt Párisban is. Ezért a franciák legújabb terve az, hogy — miután az Anschluss az olasz érdekekre is igen veszedelmes volna — közeledni és közvetíteni kivannak az olaszoknál. Pontosabban a terv az, hogy egy olasz—csehszlovák eszmecserét igyekeznek elősegíteni, ami azután a ftanciák bevonásával a dunai államok gazdasági együllmilködését eredményezné. Egyelőre még nem lehet megítélni, hogy ' mik ennek a legújabb diplomáciai akciónak a kilátásai. Köny- nyen nem fog menni már csak azért sem, mert ehhez előbb az volna szükséges, hogy a francia— olasz viszony megjavuljon; pedig ez legalább egyelőre éppenséggel nem mondható barátságosnak és hosszú diplomáciai munkára van szükség, hogy a francia kezdeményezéseket Rómában szívesen lássák és kövessék. Franciaország és a Rothermere-akciő A franciák a lázbeteg pontok kitapintásával eljutottak Bécsig, Budapest nem érdekelte őket. Nem akartak tudni róla. Kényelmesen belenyugodtak abba, hogy ez a kisantant érdekszférájába tartozik. A Rothermere-fé'.e akció váratlanul rájuk világította annak a tudatát, hogy van még egy másik beteg pont is, talán betegebb mint a többi mind együttvéve. A franciákat kellemetlenül lepte meg a lord akciója. A Duna vonala fölé fá- tyolt vontak és lelkiismeretűk nyugodt volt. Ezt a fáíyolt akarja most széttépni és lelkiismeretüket felborzolni az angol lord. Természetes, hogy ellene fordulna!:. Bár a Daily Mail tulajdonosának az akciója különösen kellemetlenül érinti őket. Rothermere lord ugyanis a francia—angol barátság egyik pillére volt, aki lapjában } a leghevesebb kampányt folytatta Francia- J, ország érdekei melleit. Különösen nagy szolgálatot tett a franciáknak a Daily Mail a frank-krisís legsúlyosabb napjaiban. Ez a hatalmas világlap ugyanis egész befolyását latba vetette, hogy a frankot és Franciaország pénzügyi hiteiét megerősilse, ezzel a Daily Mail anyagiakban is alig kifejezhető szolgálatod tett Franciaországnak, ez különben az egyetlen angol lap, amelynek Párisban külön, úgynevezett kontinentális kiadása is van. Bizonyos az, hogy a franciákat Trianon revíziója elsősorban azért rémiti meg, mert rögtön a versaillesi béke reviziójá'ól tartanak. De vájjon nem kell-e a franciák magatartásában bizonyos féltékenységet is keresni? A franciák a Duna völgyében nem szivesen látják az angol terjeszkedést és nem tudlak hinni a lord akciójának önzetlenségében. Vannak, akik egyenesen tudni vélik, hogy az akció mögött Angliának az a vágya áll, hogy igy rá- le’nesse a kezét a nemzetközi Dunára, vagy még pontosabban szólva, a Vaskapura. Nagyon jellemző különben, ahogy a franciák utólag él címezik a Millerand-l'éle Kisérő Levelet. A francia külügyminisztériumnak egyik volt előkelő főtisztviselője nemrégiben §gyik cikkében azt fejtegette, hogy a Kisérő-Levél alapján legfeljebb egy-két falu visz- szacsatolácárói lehetett szó. Lehet, hogy a franciák kezdettől fogva igy magyaráz1 a Levél kitételét, ebben az esetben azonban kezdettől fogva tűrték azt, hogy a magyarok illúziókban ringassák magukat a Levél jelentősége felől. Tudvalevő, hogy a magyar nemzetgyűlés a béke- szerződést elsősorban a Kisérő-Levél kedvező magyarázatának hatása alatt fogadta el. Ez ismeretes volt az egész világ, közvéleménye előtt és nagy kár, hogy a franciák mindjárt akkoriban nem mutattak rá Magyarország illúzióira. Lehet, hogy attól tartottak, hogy a Kisérő-Levél mai francia magyarázata esetén a magyar nemzetgyűlés megtagadja a békeszerződés aláírását. Lehet, hogy attól tartottak, hogy ez a rideg magyarázat megzavarhatná a francia—magyar gazdasági tárgyalásokat, amiket akkoriban a francia külügyminisztérium részéről éppen a fenti főtisztviselő vezetett. Ekkoriban valóban úgy látszott, hogy maga a hivatalos francia politika is a Kisérő-Levél magyar magyarázata alapján áll és ennek értelmében az akkori budapesti francia követ egy hivatalos nyilatkozatában ünnepélyesen felajánlotta Magyarországnak Franciaország „jó szolgálatait". Mindez összefüggésben lehetett a magyar—francia gazdasági tárgyalásokkal, amik igen széles mederben folytak. A franciák monopóliumot akartak szerezni a magyar gazdasági élet három legfontosabb faktorára és pedig á magyar államvasutakra, a felépítendő csepeli kikötőre és az ugyancsak felépítendő Duna—Tisza csatornára. Ezek közül a Schneider-Creuzot cég révén meg is kapták a csepeli kikötő engedélyét. Ez mindenesetre gavalléros viszonzás volt Magyar- Ország részéről a Kísérő-Levélért. Pola Negri harmadik férjétől js elválik, mert kiderült, hogy nem herceg Newyork, augusztus eleje. Amerika egyik legutóbbi szenzációja az volt, hogy a hírneves lengyel származású filindiva, Pola Negri ,polgári nevén Cbalupelz Apollónia polgári házasságot kötött Mdivani gruziai herceggel Hollywoodban. Az égész világsajtó foglalkozott ezzel a házasságkötéssel, amely annál érdekesebb volt, mert Pola Negri, aki már két férjétől elvált, kijelentette, hogy végre megtalálta azt az igazi férfit, akivel boldogan élhet. A nagy pompával megtartott esküvő után a nászút során Pola Negri hercegi férjével Európába is el akar látogatni. Közvetlenül az elutazás előtt az a hir terjedt el Newyorkban és Hollywoodban, hogy Pola Negri már megunta a férjét és válni kivan tőle. A művésznő intim barátai a válás okául azt mondják, hogy Pola Negri és az apósa között súlyos nézeteltérések támadtak, mert az öreg herceg nem tudta a fiának megbocsátani, hogy színésznőt vett feleségül. Az amerikai sajtó szemfüles riporterei azonban most megírják, hogy mi a válás tulajdonképpeni oka. Pola Negri ugyanis, a lapok híradásai szerint, rájött arra, hogy férje nem herceg, hanem egyszerű volt cári tiszt, aki csak bitorolta a gruziai hercegi címei. Ezt a szomorú hirt Po’a Negrivel a nászút, alatt közölték, amire azonnal elhagyta férjét és megindította a válópört. % 4 Uj kiadásban jelentek meg Lehne regényei: Egy csók ... . « , . . 7.80 Kő Próbaév ........................ . . 7.80 „ \Iü vészszerelem . . . . * . 7.80 „ Vergődő szivek ...... 7.80 „ Elfelejtve......................................7.80 „ Szerelem hatalma ...... 7.80 „ Önfeledt pillanat ...... 7.80 „ Egy sebzett szív...........................7.80 „ Jo lánta házassága.......................9.80 „ Tavaszi álom................................9.80 ,. [ Vá rok reád....................................9.80 „ jj Kö nny tenger ekem át . , . . 9.80 j I A grófnő unokája......................9.80.,. | Müller-leány . 9.80 ,. | Sors játéka.....................................9.80 „ jj Margit.................................. 9.80 ,. t Született c sóka................................9.80 „ t Ma rhoff-család..................................9.80 ), f As szonyok, leányok igazi, finom szórakoztatója. ■ ■iiiibi iiiMiw n i i MnMrrrrrBMmm
